Találatok a következő kifejezésre: A férfiak amennyiben biológiailag alkalmasak (1 db)

én, a magam részérõl nem.
Kit szólíthatunk mostantól Lorettának? :D
Õk nem, de én nõként bizonyhogy szeretném, ha legalább annyi lenne a rizikó :)
Nem. Meghagynám a nõknek.
Létezik "álterhes" férfi: az is kb. harmadannyira érzi át a fájdalmakat, mint a nõ. Ez is szép teljesítmény tõle.
Én nem, de a férfiharisnya és férfismink után már ezen sem csodálkoznék :(
Hát pedig én drukkolok annak, hogy egyszer az orvostudomány eljusson odáig, hogy pasik is szülhessenek. Egyrészt mert csodás, bár fájdalmas élmény. Másrészt mert talán akkor megint jelentene az valamit: a gyermekeim anyja. Valahogy a mai pasiknak ez már semmit se jelent....
Mi van az álterhes pasikkal?Akik annyira együttéreznek az éppen vajúdó feleségükkel, hogy felpuffad a hasuk, és nekik is fáj? Ilyenek mér nem írnak ide?
Szerintem a férfi erre kb. egyharmad annyira alkalmas, mint a nõ: - 3 hónapig képes hordani a gyereket, - harmadannyi teje lehet, - harmadannyira kívánja ezt, mint a nõ.
Az nem álterhes, hanem feltûnõen sokat sörözik az utóbbi idõben :D
Nem. Összeszakadna a kórház az ordításomtól :D Ráadásul eléggé botrányos szavakat használnék.
én a magam részérõl igen
Szerintem csak egy kis részük. Talán az arabok között többen... nagyon gyerekszeretõk. Nem véletlen, hogy a nõk szülik a gyerekeket: õk alkalmasak rá igazán.
Csatlakozom az elöttem szolóhz, mert én sem.Meghát azért a szülésnek elözményei is vannak.
Én nem...;)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mi okozhatja az állandó bűntudatérzést?

Látszólag minden ok nélkül jelentkező bűntudatérzésem van. Úgy érzem, hogy valami rosszat tettem, szörnyű, haszontalan ember vagyok és sajnálom a szüleimet azért mert ilyen lettem, amilyen vagyok. El szoktam képzelni őket, amint örülnek nekem, amikor megszülettem és sajnálatot érzek irántuk mert biztosan nem számítottak arra, hogy ez lesz belőlem. Kár volt felnevelni engem. Belátom sok butaságot csináltam életemben, olyanokat is, ami túlmutat a gyermeki csínytevésen (történt ez 14 éves koromban, példának okáért), lehet, hogy ez is hozzátesz ehhez az érzéshez, nem tudom. Főleg akkor jön elő ez az érzés, amikor ilyen gyerekjátékokat látok, mesefigurákat a boltokban, tudom, ez elég morbidan hangzik. Amúgy dolgozgatom (nagyon nem presztízs munka, mondjuk úgy, a legalja de legalább fizetnek), tanulok, hobbim nincs.

Szerintetek mi lehet az oka az állandó lelkiismeret furdalásnak?

1

Mivel vezethetem le a stresszt? Nagyon rossz így minden.

10.es vagyok kemény suliba járok reggel7től este8ig folyamatosan bennt vagyok.nagyons stresszes vagyok e miatt mindig a legjobbat akarom kihozni magamból ami persdze nem mindig sikerül.stressz levezetési módszereket szeretnék kérni.ittam svéd cseppet néha cigizek amitől jobb.csak nem akarom rászokni..:/ a svéd csepptől is csak kicsit jobb xanaxot nem szeretnék szedni szedtem már pszihiáter ajánlására mert volt ezzel tavaly nagyobb problémám amikor összeroppantam.a sulim szeretem leváltani semmi képp sem akarom.valakinek valami ötlet?

3

Hogyan lehet fejleszteni ezeket a képességeket?

Iskolában volt már párszor nyilvános szereplés, és többen is mondták hogy jól tudok szerepelni, és jó színész lenne belőlem. Úgy érzem hogy valóban vannak adottságaim a dologhoz, és bár nem akarok színész lenni mégis szívesen fejleszteném ezeket a színészi képességeket. Gondolok ezzel a jó,változatos,megfelelő mimikára, testbeszédre hangsúlyozásra és előadásmódra. Valaki esetleg nem ismer módszereket amivel ezeket tovább lehet fejleszteni, vagy egy oldalt erről? Az a baj hogy sajnos elég lámpalázas vagyok idegen környezetben szóval nem szívesen mennék ilyen "tanfolyamra" vagy amatőr színjátszó körbe vagy bármire. A válaszokat előre is köszönöm.

2

Azt szeretném meg kérdezni, hogy az angolt 2 évig tanulnám tudnék beszélni egy Amerikai emberel? De úgy értem, hogy 2 év alatt lehet annyit fejlődni?

4

Több ember akarok lenni?

Úgy értem, szó szerint. Néha úgy érzem, hogy nem egy ember vagyok, hanem több, egy testben és nagyon nem férünk meg. Néha ilyen akarok lenni, néha olyan. Persze össze lehetne mixelni, de ahhoz túl félénk az alaptermészetem, hogy kifejezzem magam, ezért szeretnék több életet élni, mint különböző személyiségek. Ti éreztetek már így? Vagy nem tudom, mit lehet ezzel csinálni? :/

2

Ha kb. minden szokásomat máshogy csinálom, mint az emberek általában, az nem gond?

Például nem bírok csak fél órával indulás előtt kelni, mert képtelenség, hogy annyi idő alatt összeszedjem magam. Kell egy - egy és negyed óra.
Vagy egyedül futok, mert nem motivál, hanem demotivál, ha valaki gyorsabb nálam és jobban megy neki.
Máshogy osztom be a tanulást: inkább több napon kevesebbet, mint kevesebb napon többet.
Nem abba a kocsiba szállok a BKV-n, ami a legközelebb lesz a lépcsőhöz, hanem ahol legkevesebben vannak.

Úgy állítanak be, és talán csak emiatt úgy érzem magam, mintha egy heppes vénember lennék.
Közben csak máshogy áll kézre, máshogy kényelmes, illetve nem mindig a leghatékonyabb és/vagy leglustább, hanem sokszor a kellemesebb utat választom.

Úgy érzem magam, mint egy heppekkel teli nemnormális, közben az én szemszögemből a többiek is ugyanúgy ragaszkodnak a saját elveikhez, idegesek, ha nem tudják úgy csinálni, ahogy megszokták és nem tűrik, ha megszólják őket. Ebből a szemszögből ők is kényszeresen ragaszkodnak és én is, csak én olyasmihez, amivel egyedül maradok.

Nem tudom, baj-e, bajra utal-e vagy bajt szül-e, hogy én mindig a kellemes utat választom.
Megintcsak: az én szemszögemből ugyanolyan rögeszmés lehet mindig a lustább utat választani, mint mindig a kellemesebbet.

5

Lelkileg annyira gyenge vagyok, hogy már nem tudom meddig bírom összeomlás nélkül. Mit tegyek, hogy jobb legyen az önbecsülésem és az önbizalmam?

Nem akarok siránkozni, de elég szerencsétlennek érzem magam, tudom hogy van rosszabb de én most a saját lehetőségeimre gondolok amik az életben voltak.
Nincs akaraterőm, se önbizalmam, mert semmi se sikerül, amit szeretnék, viszont az elvárások legalább jó nagyok és nem csak az én részemről.
Ez az állandó teher, meg a bizonytalanság és hogy én mindig hibázok, mindig vmi bajt okozok, teljesen tönkretesz.
Beszélni se tudok róla, mert a szüleim nem értik meg, és állandóan mondják, hogy ez nem igaz amit mondok, de persze érvelni nem tudnak mellette és aztán ha kiderül, hogy igazam lenne, akkor abból veszekedés és gyors témaváltás lenne, nekem nem lehet igazam. Ezért inkább nem is mondom, az föltűnt nekik, hogy elég rossz hangulatban vagyok, de túlságosan nem foglalkoznak vele és én sem beszélek már erről, mert úgyis mindig vita a vége, azt meg nem akarom állandóan átélni.
15/F

6

Mittegyek hogy elkezdjek élni? 21F

nagyon semmit sem csinálok csak egyetemre járok és tanulok,habár nagyon megromlottak az eredményeim!!nincs kedvem semmihez,már az élethez sem!!haveri,baráti köröm nincs akivel szórakozni mennék!mitcsinálja??

13

Általános iskolások szerintetek rossz a Sodexo-s kaja?

2

Nagyon magam alatt vagyok, voltatok már így?

17 éves vagyok, talán ha van 2-3 barátom, de még ők sem érdeklődnek irántam, a 'legjobb barátommal' már hetek óta nem beszélek vele, állandóan csak veszekedtünk, a suliban ahova járok majdnem az összes osztálytársam rühellem, ez részben annak is köszönhető, hogy 9.-ben mindig csesztettek, sose hagytak békén, a nagyszüleimnél lakom akik nem nagyon támogatnak semmiben, apukámmal alig beszélek, anyukámmal jó a kapcsolatom szerencsére..ennek a tetejébe 2 éve szenvedek egy lány miatt akit egyáltalán nem érdeklek, kimozdulni nincs kedvem, egyetlen öröm amit lelek az az edzés, ezen kívül nincs semmim, szerintem velem van a baj, sőt biztosan..mit csináljak? f

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!