Ha a lány nem tud elélvezni akkor a fiú vagy a lány a hibás?

Aggaszt a baratom exe. Mit tegyek?

A baratommal mar lassan 3 eve egyutt vagyunk, es jol megvagyunk, szeretjuk egymast, telleg minden oke. Amikor elkezdodott a kapcsolatunk, a baratom exe sirankozni kezdett a baratomnak, hogy milyen szomoru, hogy osszejottunk es hogy ot ez olyan rosszul erintette. Nem szoktak talalkozni, mert megkertem a baratomat ra, hogy ne, mert ugyan ki orul annak, ha a parja az exevel talalkozgat ? De neha ossze szoktak futni, amit meg nagy nehezen elfogadom, de allandoan az a tema, hogy a csajszi azota sem talalja az igazit meg hogy az en baratom ertette meg a legjobban, meg hogy nem minden klappol a mostani kapcsolataba, mert van baratja, de allandoan csak panaszkodik. A teteje az a dolognak, hogy hivogatni is szokta a baratomat, hogy jo lenne beszelgetni. Miert nem a sajat baratjaval beszeli meg a gondjaikat ? A baj az, hogy neha az en baratom is felhozza a temat, hogy jo lenne egyszer ketszer talalkozni az exevel. Ez szerintem abszolut nem normalis dolog, hogy a volt parunkkal talalkozgassunk. Nem mondom, hogy nem vagyok feltekeny tipus, mert az vagyok, ha van ra okom, es most van. Az nem lenne baj, ha barati beszelgetesrol lenne szo, de en nem hinnem, hogy azt kellene targyalgatni, hogy de kar, hogy elhagytal, meg te voltal az igazi, blablabla. Mi a velemenyetek ?

Lehetek terhes?

A párommal kb.3 hete voltunk együtt, védekeztünk és hát rosszul sült el,de végül is nem ment el bennem.Már 8 napja késik(de általában soha nem pontos),de a hasam görcsöl pár napja mint menstruáció előtt szokott,de eddig semmi.Mi a véleményetek?

Mit gondoltok erről a helyzetről?

Lassan 2 éve leszünk együtt a párommal. 20 éves lány vagyok, életem első kapcsolatában élek.
Az utóbbi időben már nagyon megromlott a kapcsolatunk, de ennek én is oka vagyok de a párom a legfőképpen. Szóval az a helyzet, hogy a párom annyira igénytelen, és nem tud kulturált ember módjára viselkedni. F***ik, b**ög, lassan kezd sörhasú lenni és valahogy már kiábrándultam belőle. Ezért is történt meg az, hogy összefeküdtem egy másik sráccal akitől megkaptam mindazt amit szeretnék valójában. Csúnya dolog, k***nak is lehet nevezni engem, de a páromnak bevallottam, de mégse szakított velem mert nagyon szeret. Ilyenkor mikor szakítás szélén álltunk párszor foggal-körömmel ragaszkodom hozzá, nem akarok mást csak őt...de sokszor meg kiábrándulok belőle a viselkedése miatt is, meg, hogy szórja a pénzt azt a keveset is és amint megkapja a fizuját (minden hét végén) másnapra már alig van vmi. Úgy érzem nekem sürgősen lépnem kellene mert nem erre vágyom!!! Viszont félek, hogy utána megbánnám a dolgot...szerintetek?

Mondanátok nagyon megható szerelmes idézeteket?

Olyan kellene ami nem egy sablonos szöveg...h "hú annyira szeretlek h nem tudok élni nélküled" hanem valami olyan amit ha elolvas az illető esetleg könnybe lábad a szeme.

A ronda fiúk sorsa legtöbbször az, hogy vagy egyedül maradnak vagy pedig 40 évesen lesz egy párjuk, aki gyermekes és a macsó, , elhajintotta" magától?

Mert ez nekem nem kell, hogy más kölykét nevelgessem, akkor sem, ha maga az asszony tetszik és vonz szexuálisan. Egyszerűen nehéz magamat erre rávetemíteni.

Hogy adjam a srác tudtára hogy bejön nekem?

Elég régóta beszélgetünk már találkoztunk is.. Nagyon megteszett nekem. És nem kizárt hogy ő is akarhat valamit. Szóval hogy utaljak rá hogy nekem tetszik?

Milyen különleges randi helyet tudnátok ajánlani?

Miért csinálja ezt? Miért bánt?

Sziasztok!

Igyekszem rövidre fogni a sztorimat!

Négy évet jártam az exemmel, de vége lett a sok vita miatt. Sokszor én generáltam az abszurdnak is mondható kitöréseimmmel..stb, de rajta is múlt sok minden. Amit róla tudni kell,és amire leginkább csak most, a szakítás utáni időszakban jöttem rá, hogy borzasztó önző, aljas ember, saját magát tartja mindenek felett, úgy bánt meg másokat ahogy neki tetszik, de ha felé irányul a probléma, természetesen teljes a felháborodás. Mindezek ellenére még kijelenthetem, hogy szeretem...
Tehát,..szakítás után hetekkel később már párra tett szert, ezután jött az új kapcsolatának a reklám ideje, képek, így szeretem, úgy szeretem, itt a fotó, hol a fotó időszak. Padlón voltam, eszembe se volt keresni, vagy jelezni az internet használatával milyen viharok dúlnak bennem, tehát semmi lopott idézet.
3 hónap eltelte után keresett, hogy vagyok?..stb reméli nincs harag!? Testvéremnek is írogatott, barátnőmnek is írt, hogy mi van velem, vannak e pasik, milyen az új munkahely. Én sokáig nem válaszoltam neki, a düh ami bennem volt, a harag, hogy már van más, nem késztetett arra, hogy válaszokat adjak neki, megtette helyettem a testvérem, lényegre törően, hogy jól vagyok, jól alakul minden.
Nem hagyta abba, csak írt csak felakarta venni a kapcsolatot, és jelentkezett hetente, kéthetente(hozzá teszem a mai napi is csak írott módon váltottunk a mondandónkat)
Elgondolkoztam azon, hogy talán újra kezdhetnénk, ő is írta, hogy nem boldog, nem szereti a lányt, nem jó vele, kérdezte érzek e iránta még valamit?! Õszinte voltam.
Viszont zavart az, ha velem újra kezdené miért nem lép, miért nem hagyja ott a lányt?!Biztosból a bizonytalanba????!!
Nem ment nekem, kértem, hogy ne keressen, mert nem jól esik, és ezután se hagyta abba. Gyerekes mód megfenyegettem, hogy akkor elküldöm a lánynak az irományait! Egy időre abba hagyta, majd írt, hogy nem érdekli, legyen egy utolsó esély.Írta, hogy belehal annyira hiányzom neki. Én belementem, akkor próbáljuk meg. Nem történt semmi, nem jött üzenet megint egy hétig mindezek után, majd ismét keresett, és persze fel voltam háborodva, hogy azután az üzenet után miért most jelentkezik, mit művel?? Volt rá válasz:- Nem úgy megy hogy rögtön, rendbe kell hoznia az életét, és arra is kíváncsi változtam e, és nem, látszik, hogy háklis maradtam!!"" Nem volt jogos a kiakadásom?
Utána ismét írt, és rátértünk a találkozás gondolatára, bele mentem, annak ellenére, hogy nem tetszett, hogy a barátnője még "megvan"! A kitűzött dátum végül nem volt jó neki, jelezte,..... majd egy másik hét pénteki napjára beszéltük meg a találkozót, azt hittem az már biztos, készültem rá naívan. Kérdezte is a hét elején áll e még a tali?! Írtam , persze beszélhetünk. Örült neki, leírta. Viszont azon a bizonyos pénteki napon nem jelentkezett, én kérdeztem rá, hogy akkor mi lesz? A válasz:nem jó, vendégségbe kell mennem! Eltelt azóta majd nem egy hét, és semmi, felszívodótt!!

Ugyan úgy érzem magam, mintha most lett volna vége, mindennap sírok,ki vagyok borulva, hogy létezik ilyen, hogy egy ember "szarik" más érzéseire, szórakozik....négy év után semmibe veszi?. Miért nem lehet eldönteni mit akarunk, vagy amíg nem tudjuk a biztosat miért hagyjuk hogy a másik érzelmileg kikészüljön a bizonytalanságtól?!

1. Rosszba van az újdon sült "arával"? nosztalgiázunk az exel?
2. Fél a vitáktól, hogy minden ugyan olyan lenne? kattog?!

Amit eldöntöttem, hogy itt a vége, nincs mit tenni, ha keres sem írok neki, de piszkosul fáj.

Szerintetek gáz?

Az egyik egyetemi tanárom megkértem hogy segítsen felkészülni a ZH-ra mert hiányoztam és nem vágom az anyagot. Azt mondta segít (tök jól néz ki, fiatal mindenki odavan érte). Vigyek valamit amivel kifejezem hálám (csokti vagy mittudomén) vagy csak köszönjem meg szépen? Gáz hogy így teperek? :D
19/L