Találatok a következő kifejezésre: A barátnőm nem akar gyereket (13 db)

A szüleim nagyon szeretnének unokákat. Hogy mondjam el nekik hogy mi ketten a barátnőmmel nem akarunk gyereket?

Nagy tehernek érezzük ketten a gyerekvállalást. A muterom és a faterom ki fog akadni, ha ezt közlöm velük akkor utána hogy nézzek majd a szemükbe? Ezért nagyon mérgesek lesznek? Minden vágyuk egy-két unoka.

Legjobb válasz: Én nem mondanám el,csak annyit mondanék ha felhozzák a témát hogy még nem szeretnénk.Nem fog változni a hozzáállásotok úgy gondolod?Nekem volt olyan ismerõsöm aki ugyanezt mondta,mondjuk nem is tudtam elképzelni róla hogy anya legyen,aztán pár év múlva mégis az lett mert változott a véleménye.Ez a ti kettõtök dolga,de ha tudnám a reakciót én lehet nem jelenteném ezt így ki hogy nem lesz.

Az én gyerekeim is azt mondták, MÉG nem akarnak gyereket. Bevezették, elõvezették, hogy NEM akartnak. Tudomásul vetem. Macskát tartok, unoka helyett. Még cikiznek is, a "dögnek" mindent szabad. Naná, hogy szabad. Unoka nem csinál rumlit, nem kell vele foglalkozni, (mert nincs), marad a cica. Mintha a lányok irigykednének...:) )
Én nem mondanám el, csak annyit mondanék ha felhozzák a témát hogy még nem szeretnénk.Nem fog változni a hozzáállásotok úgy gondolod?Nekem volt olyan ismerõsöm aki ugyanezt mondta, mondjuk nem is tudtam elképzelni róla hogy anya legyen, aztán pár év múlva mégis az lett mert változott a véleménye.Ez a ti kettõtök dolga, de ha tudnám a reakciót én lehet nem jelenteném ezt így ki hogy nem lesz.
Igy! Nincs joguk beleszolni a donteseitekbe, akar szulok, akar nem. Egyre tobben lesznek sajnos, akik erre a "mai vilagra" nem vallalnak gyereket. En ezt megertem. El kell magyarazni a csaladnak, hogy miert is dontotok igy.
Nézd Kérdezõ, ez csak és kizárólag a ti döntésetek, túl nagy csoda nincs benne, manapság a gyermekvállaló korban lévõk kb negyede-harmada így van vele. (a mai korban én sem vállalnék/vállalok) Azért persze nem érdemes általános érvényû kijelentéseket tenni, mert a gyermekvállalás kora is jócskán kitolódott, ma már nincs abban nagy csoda, ha valakik a 40-es éveik elején vállalnak... Másfelõl, ha így közlöd, akkor valószínû, hogy folyamatosan nyomni kezdenek...
Egyszerûen, világosan és határozottan. Teljesen mindegy, hogy õk mit szeretnének, a gyerek vállalása a ti életetek része és a döntéseteké. Az unokázás nagyon hálás foglalatosság, mert kitölti az unalmas nyugdíjas éveket, de a gyerek vállása nem errõl szól. És nem az õ döntésük, hanem a tiétek. 31 évesen vállald meg önmagad és a döntésedet. Ha hisztiznek, ha ordítoznak, ha zsarolnak érzelmileg - nem számít. Csakis az számít, hogy te és a barátnõd mit akartok. Ps: És nem kell bedõlni ostoba szlogenekenek, hogy "nem tudhatod", "majd vénségedre hiányozni fog" stb...MÁS ember a saját példáját ilyen esetben hiába hozza, mert az az õ élete - a tiéd meg a tied.
Ráadásul van egy olyan is ilyenkor, és tényleg, ezt Csernus Imre mondta, hogy ha az anya modja, hogy mikor lesz már unokám? Ez saját önzésébõl van, így éli ki azt a hiányt, amit fiatal korában nem tudott megtenni, ezzel kompenzál, önös érdekbõl akar unokát. Ennyi.
Nem tudom kedves kérdezõ, hogy hány éves vagy, de a stílusod alapján nemigen lehetsz 20 felett. Ez esetben pedig kijelenteni, hogy nem akarsz gyereket több, mint botorság. Ezerszer meg fog ez még változni, nem kell ilyenekkel idegesíteni a szülõket :)
Hát, hogy most nem akartok esetleg.... de nem kell így elõre kijelenteni, mert mikor látjátok az ismerõsöket, hogy játszanak a gyerekkel, stb, megjön az ösztön nektek is. De amúgy milyen egy dolog ez, hogy godolom csak a karriereteknek akartok élni, meg élni az életeteket... öreg korban meg majd ültök a házban, és csaptok egyet a fejetekre.... ne legyetek buták.....
hát az szívás.
22-es, nem biztos, hogy törölték, nekem is volt már, hogy úgy nézett ki, mintha átment volna a hozzászólásom, mégsem jelent meg.
Szerintem se kell ezt túlragozni. Még nem akartok ennyi.Aztán késõbb vagy megjön a kedv vagy nem. Mondjuk én kijelentettem, hogy nem akarok. Azóta anyukámnak a kiscicája az unokája, imádja. :) Macskának még ilyen jó dolga nem volt nálunk.
A kérdező hozzászólása: Most 31 éves vagyok. 40-50 évesen sem szeretnék mert nem szeretem a gyerekeket a csecsemõket fõleg nem.
Kérdezõ, nincs ezzel a világon semmi gond, ha mindketten így gondoljátok a barátnõddel együtt, nem kell magyarázkodnod. A szüleiteknek meg tudomásul kell venni a döntéseteket, nem tudnak mást tenni...
Mond neki meg õszintén. Amúgy se fontos már a gyerek, nem is fontos , ha úgy nem akarjátok. Minek gyereket szülni? Fölösleges ebbe a mai világban. Inkább ne szüljetek. Azt ajánlom. Kiborulnak, és? Ez van, a mai világban értelmetlen szülni.
Én úgy szoktam elmondani, hogy utána kb egy évig nem hozzák fel a témát :) 32 éves, sõt lassan 33 éves vagyok. Nem hogy megjönne a kedvem a gyerekvállaláshoz, hanem egyre messzebb áll tõlem. Régóta tudom, hogy nem akarok gyereket, én pont fordítva gondolom, mint a gyerekesek, hogy az az önzõ, aki azért vállal gyereket, hogy öreg korában legyen aki ajtót nyit rá. Anya idõnként felhozza a témát, de most már csak olyankor, ha aránylag közeli ismerõsnek, vagy vmelyik rokonnak épp friss babás élménye van. Olyankor közlöm vele, hogy "na szegény kismama, sajnálom, hogy most szívhat a babával. Még jó, hogy nekem sosem lesz gyerekem." Nagyjából ilyeneket szoktam mondani, lehet, hogy ez nem olyan kedves dolog, de az sem kedves, hogy engem szekál bárki is, hogy de szüljél, szüljél. Nem tudom fordítva mit szólnának, ha a gyereket nem akarók állandóan azzal tömnék a gyerekre vágyók fejét, hogy ne szüljél, ne szüljél...
Hát azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire durva a helyzet. Ennyien vannak, kiknek a gyermek csak akadály és nem kívánatos nyûg. És még akik adják alájuk a lovat. Nagyon szomorú ezeket a válaszokat olvasni.
Aki nem akar szülni, azt nem lehet meggyõzni, nem is kell. Nem adjuk alá a lovat, hiszen eleve nem szeretne gyereket. Nekem van, de azt is megértem, ha valakinek nem az anyaság a fõ életcélja. A gyereknevelés nem csak móka és kacagás. Felnõtt korára jutunk el addig a felismerésig, jól neveltük-e az ebadta kölyköt. Bizony, a legjobb szülõi jószándék, akarat mellett sem garantált a siker. Társadalmi elvárás, szülõi nyomásra meg nem kell gyerek. Ezt mindenki maga dönti el. Szülõk is meglesznek unoka nélkül. Kicsit rinyálnak, mert szeretnének, de megértik. Mondjuk, nincs is más választásuk. :) ))
#30 - én nem látok benne sem újdonságot, sem szomorút, hogy az embereknek szabad akaratuk van. Egyébként nem értem, te miért neheztelsz annyira a gyerekekre, hogy azt kívánod, olyan szülõk mellett nõjenek fel, akik nem akarták, csak rádumálták, rákényszerítették õket a szülõi szerepre, és a hátuk közepére kívánják... Mellesleg meg az emberek jó részének a "nem akarok gyereket" döntésében nem a gyerek, hanem a mai világ játssza a fõ szerepet, nem a gyerekkel magával van baja, hanem mindazon elvárásokkal, amit a mai társadalom a gyereket vállalókkal szemben megfogalmaz. Szóval én azt gondolom, hogy ott van helye a gyerekvállalásnak, ahol az adott pár mindkét tagja azt akarja, másokat meg bûn (többek között a majdani gyerekkel szemben) rádumálni, erre fele nyomni.
Gyerekek, hova tûnt a hozzászólásom? Azért mert a szülõ oldaláról világítottam rá a kérdésre egybõl töröltetni kell a hozzászólásomat? egy gyerekes szülõ
Szerintem rettentõ önzõ, amikor valakinek gyereke sincs, és már az unokáról álmodozik. Azzal, hogy a szüleid gyereket vállaltak, elfogadták, hogy az a gyerek esetleg a SAJÁT életét akarja élni, nem az õ álmaikat.
Anyósom egyébként is az a szervezkedõ, fontoskodó típus egy kis mártír anyasággal megspékelve. Nem bántom, elég baj az neki, hogy ilyen a természete és örökké elégedetlen. Ha valaki másképpen gondolkodik mint õ azt meg az istenért sem fogadja el. Legyen az a saját gyereke. A nõi-férfi szerepekrõl is megvan a saját véleménye, amibe én nem nagyon férek bele :)
A kérdező hozzászólása: 31/F
Kérdezõ! Szerintem nem kell mondani semmit a szülõknek. Nem kell velük leülni, megvitatni, hiszen ez a ti döntésetek a pároddal. Ha kérdezik, akkor csak annyit mondjatok, hogy még nem akartok. Aztán egyszer csak szép lassan már nem lesz aktuális a téma, mivel a nõknek csak pár évük van arra, hogy gyereket szüljenek. A kérdezõsködõknek is leesik majd, hogy nálatok nem lesz gyerek és kész. Ui: miközben a választ írtam, eszembe jutott, hogy vigyázz, nehogy a párod sok év után egyszer csak lelépjen mellõled, mert észbekap, h "bakker, ez az utolsó esélyem, h gyereket szüljek, ha te nem akarsz, szia!"
Téged is vállaltak annak idején a szüleid. Számukra is biztosan sok lemondást jelentett, hogy gondoskodni kellett rólad. Azt hiszem, téged inkább a kényelem-szeretet motivál abban, hogy nem akarsz gyereket. A nõk többsége általában akar gyereket, ha nem most, majd késõbb. Ezért két eshetõséget feltétlenül vegyél számításba: a) A párod egyszer mégis úgy dönt, hogy akar gyereket és kész tények elé állít, hogy apa leszel. 2) A párod elhagy valaki olyanért, aki önként vállalja, hogy apa legyen, akinek nem fog nagy terhet jelenteni a gyerekvállalás. Nem csodálom, hogy a te korodban a szüleid már sürgetik az unokát. Nem vagy már gyerek és õk az unokában látják saját életük továbbvitelét. Semmiképpen ne tegyél nekik olyan kijelentést, hogy unokáról ne is álmodozzanak. Ne bántsd meg õket.
Tudom, hogy nagyon sunyi dolog, de ne mondjátok el senkinek. Az a "legkevesebb", hogy ez magánéleti döntés, és ezek szerint nem tartozik rájuk. De magatokat is megkímélitek a gonosz, rosszindulatú megjegyzésektõl. Meg persze a buta sablonszövegektõl. Én már csak tudom.
#12 "étlenül vegyél számításba: a) A párod egyszer mégis úgy dönt, hogy akar gyereket és kész tények elé állít, hogy apa leszel." - ez ugye az "okos nõk", az azonnali szakító ok tipikus esete... tehát ettõl nagyszülõknek kicsit sem lenne jobb, sõt...
Van akinek a gyerekvállalás az élete értelme, és van, akinek nem az. És olyan is van, aki szívesen vállalna gyereket - de nem ebbe a világba... Szóval ez mindenkinek a saját döntése.
Nekünk sincs gyermekünk, egyikünk sem akar, persze nem zárkózunk el attól a lehetõségtõl, hogy egyszer változni fog a véleményünk, de nem nagyon hiszem (35N, 37F). Ugyanezt mondtuk el a családnak. Az enyémek sem örülnek, de elfogadták, férjem szülei azóta utálnak :) Anyósom szerint az én dolgom lenne rávenni a fiát, mert a férfiak nem tudnak ilyen esetben dönteni. No comment. De túlélem, hogy így gondolkodik rólam.
"Anyósom szerint az én dolgom lenne rávenni a fiát, mert a férfiak nem tudnak ilyen esetben dönteni." - érdekes, annyira nem ritkák ezek a - persze szokás szerint "csak jót akaró" - saját gyerekük , annak szabad akarata ellen szervezkedõ, áskálódó szülõk.
Mi sem akarunk gyereket, nem is lesz szerintem késõbb se, 30 felettiek vagyunk. Nem a karrier miatt, nem a kényelem miatt, hanem mert mindketten szegényen nõttünk fel és tudom, milyen pocsék az. Annyit emlegetik itt a "szeretet a fontos, nem a pénz" mondókát, pedig egy alap szintig fontos a pénz. Én nem akarok a gyerekemnek olyan életet, mint az enyém volt, és mivel nulláról indultunk, sajnos nincs annyink, amennyivel én ennek nekivágnék. Na mindegy, szóval mi nem monduk meg kerek-perec, egy ideig kérdezgették, hogy unoka? De mondtuk, hogy még nem... Aztán egy ideje nem kérdezgetik szerencsére.
"Nagyon szomorú ezeket a válaszokat olvasni." Miért? Neked attól még lehet egy tucat gyereked. Komolyan elszomorít, hogy nekem nem lesz?

Barátnőm nem akar gyereket mert fél hogy a teste tönkre megy és a sok kellemetlenség ami vele jár. Fog változni a felfogása?

Mindennap kondiba napi 3 órákat edz.. és megkérdeztem t?le hogy hogy mikor akarna gyereket erre soha mert nem fogja egy kölyök miatt tönkre tenni a testét.. Szeretem meg minden.. De ez kicsit idegesít? mi van ha össze házasodnánk.. Õ 26 éves. Köszönöm a válaszokat. 27F

Legjobb válasz: Változhat, de garancia nincs rá. Amúgy aki karban tartja a testét (és az azonos nemû felmenõibõl se lett bálna), az nagy eséllyel gyorsan visszanyeri az alakját. De ha benne nincs meg avágy igény a gyerekre, akkor tényleg csak nyûg lenne neki. Aki nem alapvetõen tyúkanyó típus, annál 30 körül kezd becsörögni a biológiai óra. Ha akkor sem, akkor gyanítható, hogy késõbb se szeretne gyereket.

Változhat, de garancia nincs rá. Amúgy aki karban tartja a testét (és az azonos nemû felmenõibõl se lett bálna), az nagy eséllyel gyorsan visszanyeri az alakját. De ha benne nincs meg avágy igény a gyerekre, akkor tényleg csak nyûg lenne neki. Aki nem alapvetõen tyúkanyó típus, annál 30 körül kezd becsörögni a biológiai óra. Ha akkor sem, akkor gyanítható, hogy késõbb se szeretne gyereket.
Adoptálás megoldás lenne, de amit írtál abból én úgy veszem le, hogy ez kicsit kifogás, tehát egyáltalán nem akar gyereket. Ez persze változhat, de lehet hogy csak 40 éves korára.
Ha bele tudsz törõdni, hogy nem lesz gyereked, vedd feleségül. Az ilyen nõnek nem való gyerek, de tiszteld benne azt, hogy megmondta kerek-perec. Hogy fog-e változni a felfogása nem tudom. Van, aki 50 évesen eszmél rá, hogy gyerek nélkül maradt, és akkor már késõ...
Ha nem akar gyereket, hát nem akar. Az õ teste, az õ döntése. Változhat az igaz, kérdés, hogy te meddig vagy hajlandó várni. De ahogy látom te már szívesen babáznál, ez viszont egyre több nézeteltérést fog okozni kettõtök között ahogy telik az idõ. Nem biztos, hogy összeilletek.
Kellett neked kondicica... (Le lehet pontozni nyugodtan.)
"Aki nem akar gyereket az már nem is normális" önzõ mert azért nem akar gyereket, hogy a teste nehogy megváltozzon, ezért önzõ és nem normális...aki más okból nem akar, mert mondjuk nem igazán tudna vele mit kezdeni, az nem önzés, hanem egyszerûen egy jó döntés, divatból nem kell gyereket szülni, aztán meg le van kakilva szegénynek a feje...
Ameddig még te sem akarsz gyereket és szereted maradhattok együtt.lehet h megváltozik a vélemémye.ha nem akkor keress másik lányt, akkor ha nem akarsz rá elvesztegetni éveket mert talán nem fog megváltozni a felfogása.
Aki így beszél, annak jobb, ha nincs is gyereke. Én pl szülés után sokkal nõiesebben néztem ki, mint elõtte, de nem ez a lényeg. Igen, egy gyerek lemondásokkal jár, sok dolgot fel kell érte áldozni, de sokkal többet kapsz érte cserébe. Mi lett volna, ha az õ szülei így gondolkoznak, hogy inkább kondiznak, minthogy vele törõdjenek?...
12.43 Aki nem akar gyereket az már nem is normális?????
Önzõ, nem családanya típus....lehet mutogatni büszkén, de ennyi...ha gyereket akarsz, keress egy normális nõt, aki szeret annyira, hogy szül neked babát, meg persze õ is akarja...ha végül beadná a mostani barátnõd a derekát, tuti h késõbb téged hibáztatna, vagy a gyereknek mondogatná, hogy õ tehet mindenrõl...ez senkinek nem hiányzik szerintem...gondold át 24/N
ha olvastad volna rendesen amit írtam, akkor tudnád, hogy nem neked szólt, hanem annak, aki a teste változásai miatt nem szül ergo önzõ és az aki szül mert milyen menõ meg lehet trécselni a játszótéren a többi divatanyával, de amúgy lesz.arjuk a gyerek fejét, na az is önzõ...te pont nem közéjük tartozol szerintem...
A teste tönkre megy és a sok kellemetlenség ami vele jár.Kifogások. Én se akarok, idõm se lenne rá, mert másokéval foglalkozom, szeretem õket, de otthonra nem kéne egy se.Nyûg teher, felelõsség, és nem vagyok õnzõ, akkor lennék ha szülnék, és leszarnám, bébicsõszre bíznám.Nem vagyok anya tipús.Nem mineki az, aki õnzõ na az szül, és utána a gyereke hozzánk jön terápiára, mert már baba korába éreztetik vele, hogy nem kell senkinek.
a felfogásod rémisztõbb mint a terhesség...még szerencséd van, hogy anyukád normálisabb...
Na ez tök jó, tetszik amit 13.08 ír. Beszélgessetek errõl az egészrõl újra és kérdezd meg, hogy alapból egyáltalán nem akar gyereket az életében, vagy "csak" a szülés része rémiszti meg. Amúgy nem láttad még, hogy bánik gyerekekkel? Nem voltatok ilyen helyzetben? Mit tudom én rokonoknál vagy barátoknál nincsenek kisgyerekek??
A szeretet elég bonyolult érzelem, mégis mindenki tudja, hogy ki, hol, mennyire érzi. Érdekes. Én szeretnék gyereket, de biztos, hogy örökbe fogadok majd. Egyszerûen a terhesség szerintem furcsa. Nõ benned valami... mint az Alien. Szerintem rémisztõ. (Ennek ellenére szoktam önkénteskedni, gyerekekkel foglalkozni, és imádom õket. Tehát csak a terhesség rész kiborító számomra.) Lehet, hogy a barátnõd is csak a terhességtõl fél, az anyaságtól nem.
Szakítsatok Õ találhat magának egy olyan férfit, akinek gyerek nélkül is kell, te meg találsz magadnak olyan nõt, aki szül neked, aztán mindenki boldog.
"nem fogja egy kölyök miatt tönkre tenni a testét" ez a nõ soha nem fog megváltozni, sõt ha ilyet mond a szeretett férfinak, akkor nem is szereti igazán, önzõ egoista pitsa... ez a véleményem 24/N
(12:40--> fognak is! semmi közöd nincs hozzá, hogy miért õt választotta!) Szia! A barátnõd szerintem nem a szüléstõl fél! 26 évesen, közel a 3X-hez már elég érett ahhoz, hogy felfogja, egy férfinak nem elég a feleség, vagy barátnõ, család kell! Ha összeházasodtok, már teljesen kötötten fog élni, sokkal család centrikusabb lesz. És különben is: már itt az idõ! :) )
A kérdező hozzászólása: Én már szeretnék egy babát.. Már mindenem megvan anyagiak stb.. Már csak egy baba hiányozna és akkor minden álmom valóra vált.. Nagyon örülnék neki ha mégis meggondolná magát
Kedves kérdezõ, sajnos hogy azt kell mondanom hogy szerintem nem fog mükõdni a kapcsolatotok, és ezért egyikõtök sem hibás.Õ sem, mert ugy gondolja nem akar gyereket, az õ teste az õ döntése.Most képzeld el ha azért szül neked egy babát mert te azt szeretnéd.Vajon erre vágysz?Vagy egy olyan családot szeretnél ahol anyuka és apuka együtt akarják azt a bébit, mindketten szeretik és kellõ idõt forditanak rá.A gyereknevelés akkor is nagyon nehéz ha mindketten nagyon akarták a babát. Tiéd a döntés hogy vársz-e, bár szerintem egyhirtelen nem fog változzni a döntése.

A barátnőm nem akar se házasságot se gyereket. Hogy győzzem meg?

Én 31 vagyok, ő 28 éves és lassan már ideje lenne elgondolkoznunk a gyerekvállaláson,de legalábbis a házasságon, de öt mindez nem izgatja. Minden rendben van köztünk minden téren,de ebben az egy, illetve két dologban nem értünk egyet.

Legjobb válasz: Mióta tart a kapcsolatotok?

Mióta tart a kapcsolatotok?
osztom 11-es véleményét nekem kellene a pároddal lennem, nem akarok se gyereket se házasságot. Szabadságomat korlátozná amit nem akarok.
csatlakozom a 3-hoz és remélem jó irányba fog haladni a beszélgetésetek.Sok sikert hozzá.
Bárcsak én találnék olyan nõt akinek nem kell gyerek :-)
Jéé, te nem Jani vagy? Õ meg Lotti?
Egy ilyen dolog már elég a szakításhoz, és nem is csodálnám. Elöször tudd meg az okát, és ha hajthatatlan, szakíts.De ne mond úgy, hogy vagy gyerek, vagy vége, mert az nem lesz jó.
A kérdező hozzászólása: Nekem a házasság a biztonságot jelentené, de õ inkább úgy gondolja, hogy kiszolgáltatott lesz tõle.
A kérdező hozzászólása: Gyerekként a környezetében sokan elváltak, az apját nem érdekli mi van vele. És fél hogy rossz anya lesz.
Én ezt nem is értem, minden nõ vágyik házasságra, ha gyerekre, saját családra nem is, de férjre, társra igen, ez jelenti a biztonságot számunkra. Azok a nõk nem vágynak még se házasságra se gyerekre, akik függetlenek akarnak maradni, nem akarnak férfitõl függeni, nekem úgy tûnik, neki vannak még tervei nélküled is, míg ezt nem valósítja meg, nem fog hozzád menni és gyereket szülni. Kérdezd meg tõle, hogy az álmai megvalóítása végett nem gondolkodik még ebben, vagy egyáltalán nem akarja lekötni magát.
Ahhoz képest, hogy õ életed fõ szerelme néhány tõmondatot írtál csak. Úgy nem lehet közbeszólni, hogy azt se tudjuk, miért nem kar gyereket, pénz miatt, nem szereti a gyerekeket vagy csak magának nem akar utódot, vagy idegenkedik a terhességtõl?
A kérdező hozzászólása: 7 évig voltunk együtt, majd volt egy kis mosolyszünet 1, 5 èv de újra összejöttünk azóta 3, 5 év telt el
Errõl nem lehet meggyõzni csak úgy egy nõt, inkább beszélgess el vele, hogy mondja el, hogy miért nem gondolkodik gyermeken vagy házasságon, mi az, ami megijeszti, stb... Biztosan van valami, ami miatt így gondolja és lehet, ha átbeszélitek a dolgokat, akkor saját maga fogja átgondolni a dolgokat. Ha viszont nem és ebben a 2 dologban nem értetek egyet, akkor neked is át kell gondolnod, hogy ez a két dolog neked fontosabb-e, mint a kapcsolatod vele.
ha nagyon ragaszkodik az elveihez akkor sztem sehogy
Szerintem ha az élet legfontosabb kérdésében nem értetek egyet, akkor kár egymás idejét húzni. Meggyõzni nem tudod, bár lehet, h 30 fölött elkezd csörögni a biológiai órája. Ha gondolod, várd meg, hátha. Ha nem, akkor a saját idõdet pazaroltad, bár ffiaknak több van ilyen szempontból.

A barátnöm 34 éves és nem akar gyereket szülni. Soha. Szeretem öt. Vélemények?

Rengeteg érvet felhozott miért nem akarja, amit tiszteletben is tartok. Vélemények, ha egy 34 éves érett nö nem óhajt szülni?

Legjobb válasz: Ha egy véleményen vagytok, akkor mindegy, hogy akar-e babát vagy sem. Ha viszont te szeretnél, akkor késõbb lehet rájössz nem jó neked gyerek nélkül. Én megértem, ha valaki nem akar szülni, viszont most már hogy van egy babám, tudom, hogy milyen szép élményekrõl marad le. De nem ítélem el, szíve joga, ha nem szül.

Ha egy véleményen vagytok, akkor mindegy, hogy akar-e babát vagy sem. Ha viszont te szeretnél, akkor késõbb lehet rájössz nem jó neked gyerek nélkül. Én megértem, ha valaki nem akar szülni, viszont most már hogy van egy babám, tudom, hogy milyen szép élményekrõl marad le. De nem ítélem el, szíve joga, ha nem szül.
Amíg nem okoz konfliktust addig nincs baj. Most még te sem szeretnél és õ sem...lehet, hogy valamelyikõtök változni fog és akkor ráértek gondolkodni, hogyan tovább. Az anyaság utáni vágy jöhet ám villámcsapás szerûen is. Ha majd elkezd zavarni, hogy nincs gyereked és a párod még mindig nem akar akkor szerintem meg tudjátok beszélni a hogyantovábbot. Addig meg élvezzétek egymás társaságát és a gyerekmentes nyugalmat. Bár nekem 2 van és imádom õket, simán el tudom képzelni, hogy más másban látja az élete kiteljesedését. Az meg, hogy nem "szóród szét" a magvaidat egyáltalán nem férfiatlan, vagyis max annyira férfiatlan mint amennyire nem "nõies" az, hogy valaki nem szeretne gyereket.
Itt a kérdés az, hogy Te szeretnél-e gyereket. Ha egy nõ nem akar szülni, az szíve-joga. Ha viszont Te szeretnél gyereket, akkor ideje más pár után nézni.
Ahogy érzi, nincs ezzel gond. Két olyan nõt is ismerek, aki inkább ne szült volna: ütik-verik a gyereket.
Ha már itt tartunk én is 32éves vagyok 2gyönyörû gyermekem van, de még vállalnék. Képzeld derékig érõ sötétbarna hajam van, a bõröm selymes, és 172cm-hez 58kg. Tornázom minden nap, csinosan öltözködöm, de nem fogom magam meggyilkolni, ha elõjön a narancsbõr, felszedek 5kilót, és 30-40év múlva úgy fogok kinézni mint egy normális idõs hölgy, nem úgy mint egy játékbaba! Boldog leszek a gyerekeimmel, és az unokáimmal!
Nincs narancsbõre, mint egy 2 évesnek :) Megnyugtatlak sok 2 évesnek van :D Az enyémnek is volt a popóján, de persze ahogy kinõtte a babahájat elmúlt. Ja és 32 vagyok ugyan, tehát 2 évvel fiatalabb a barátnõdnél, de képzeld az én bõröm is selymes :) Ezért nem kell megdolgozni ez egy adottság. A hajnak semmi köze a terhességhez vagyis valamennyi van, de szerinted minden kismama rövid hajú? Nekem pl sokkal dúsabb és fényesebb lett a terhesség alatt (nem beszélve a körmeimrõl amik erõsebbek) Te tegyél már fel képet a barátnõdrõl szeretnék egy kicsit irigykedni, nem baj, ha kitakarod a fejét :) de érdekel a tökéletes teste-haja-bõre :D
Na, kötve hiszem, hogy ennyire tökéletes. Hiába mondod, azért nem lehet olyan, mint egy 17 éves. És persze te tudod, milyenek a Hollywoodi sztárok. Ja és baj lehet a fejében, ha azért nem akar gyereket, mert akkor nem utálják az alakja miatt, bocs de ezen nevettem. Egyébként ha tökéletes, okos és gazdag, nem talált olyat, aki tud helyesen írni?
Tudod eddig védtelek és úgy voltam vele, hogy miért kellene minden nõnek gyerek lehet nélküle is szépen élni, de basszus téged lassan nem az érdekel, hogy mi a véleményünk arról, hogy a barátnõd nem akar gyereket, hanem elkezdtél mindenkit osztani aki vállalt. Kikérem magamnak nem vagyok igénytelen, csinos ruhákban járok és a lányaim szebbé tettek. Nem halunk éhen, mint ahogy a szüleim sem haltak éhen csak mert megszültek minket. Szóval most már úgy látom nemhogy tiszteletben tartandó, hogy nem vállaltok gyereket, hanem komolyan könyörgök, hogy ne is vállaljatok. Nem való nektek, komolyan. ha meg olyan jól kerestek, akkor tessék gondoskodni a nyugdíjas évekrõl elõre és akkor nem kell attól félni, hogy mi lesz ha valamelyikõtök meghal.
Olyan zagyvaságokat írsz, hogy tiszta KAMU szaga van! Azt mondod dolgozik! Vagy mégsem? Ha 34évesen olyan jó munkája van hogy félre tudott tenni annyit ami elég lesz a gondtalan nyugdíjas évekre, akkor mirõl beszélünk??? Ilyen jó munka mellett mitõl fél? Nem értem, abbahagyta a melót mert megvan a pénz a nyugdíjas évekre?! Ha meg dolgozik meg te is akkor mi a probléma??? Hogy évente nem 12x hanem 11x tud menni nyaralni?!
A kérdező hozzászólása: nem az. van pénze. csak ezt félretette. ha öregkorára nem lenne semmije esetleg. szoval ülhetne évekig otthon, de ha elfogyna és öregkorára nem lenne semmi, akkor bajban lenne.
Lehet téged nem akar apának. Én is rengeteget dolgoztam, kocsi, lakás, külsõségek. Az exemnek nem akartam, de a páromnál teljesen behülyültem, hogy akarok egy picit, aki rá hasonlít.Életem legjobb döntése volt. Egyébként ellentmondásos, amit írsz az anyagiak miatt. Õ aggódik érte, miközben évekig ülhetne otthon stb.
Még annyi jutott eszembe, hogy a felelõs gyerekvállalás nem elsõsorban ott kezdõdik, hogy van annyi pénzem, hogy akár a lakását is meg tudom venni a gyereknek az egyetem mellett. Persze nem elhanyagolható a pénz, de néhány év nélkülözés még belefér. na a felelõs gyerekvállalás az ott kezdõdik, hogy az ember megtanul lemondani dolgokról (nem anyagi, hanem pl alvás, az utolsó és egyben legfinomabb falatról ). Nálatok ilyenrõl egyelõre még szó sincs és legyen bármennyi pénzetek talán nem is lesz. Így nagyon-nagyon nem baj, hogy nem lesz gyereketek.
A kérdezõ barátnõje meg örülni fog, mert utálják a mamik, a papik meg szívrohamot kapnak. Szánalmas, az ilyen nõk esnek kétségebe, mert elkezdenek öregedni és mivel eddig a külsejük volt a legfontosabb, azt vesztik el. Fodrász vagyok, találkoztam párral, már az a rosszindulatú természetük elcsúnyítja, meg a kétségbeesésük.Hidd el, 40 évesen nem fogja tudni felvenni a versenyt a 20 évesekkel.
A kérdező hozzászólása: 20 évest akartam irni, nem 2 évest. nem adok képet. nehogy felismerje valaki. nem biztos benne, hogy lesz mindig munkája. fél. és ezért tesz félre öreg napjaira. nem óhajt kialvatlanul lenni, nem mond le a finom falatokról sem, és pláne nem nélkülöz, nemhogy pár évig, de egy napig sem. fázós szereti a jó dolgokat, nem mond le semmiröl senki kedvéért. és ö nem rosszindulatú. tisztában van vele, hogy hány éves, és büszke magára. az a célja, hogy 40 évesen meg egy 40 éves bombázó legyen. nem vetélkedik buta 20 évesekkel, ugyse vehetik fel vele a versenyt. egy huszéves lány nem vetélytárs, ö még nem olyan jö nö, mint egy harmincas, vagy egy igazi nö, 40-es. ez a huszéves duma csak demagógia. helyesen irok.
Na de akkor mi a kérdésed? De õszintén? Megkérdezted, hogy mit gondolunk róla, sokan mondták, hogy normális, nem muszáj a gyerek. Sokan meg azt, hogy a gyerek szebbé tette az életüket. Erre te leosztottál mindenkit aki gyereket vállal, hogy felelõtlen zsírzó igénytelen disznó, majd elkezdted ajnározni a barátnõdet. Akkor most mit is akartál? Mert a véleményünkre nem voltál kíváncsi az tuti fix. csak az asszonyt akartad egy kicsit fényezni...vagy nincs is barátnõd? Csak elképzelted???
Rossz a helyesírásod, értelmetlenül írsz, és ellentmondásosan.
"nekem nem kell egy dagadt, vagy lottyos börü csúfság, akinek narancsos a böre, csak azért, mert igénytlen tornázni. bezzeg sza-.rosgatyát meg pelenkát tud mosni, de edzeni lusta. meg a rövidhaju nök is ocsmányak. mindig levágatják, ha szülnek, mert igénytlenek kezelni, mondván erre nincs idö. bezzeg a sorozatokra van. nem kell elitélni, önzönek tituálni valakit, csak mert igényes, " Na ez meg egyenesen vérlázító...nem lehet, hogy valójában egy olyan feleséged van aki elhagyta magát a szülés után és te meg egy gyerektelen Barbie-ra vágysz? Mert rengeteg példát tudnék hozni olyan nõkrõl akik szépek maradtak. (egyébként neked nincs helyesírás javító programod a gépen? csak mert pl ebben a bemásolt bejegyzésben is min.8 olyan helyesírási hiba van amit nem lehet a félregépeléssel magyarázni)
Hát komolyan kezd kamu szaga lenni ennek a kérdésnek. Ha meg nem akkor egy tinédzser szórakozik itt jókat. Egy 34 évtõl öregebb pasi nem igy beszél az tuti. Már szinte vicc amiket itt irkálsz ne is haragudj. Ha meg igy van, hát tudod vannak azok a tökéletes sztárok, akik gazdagok gyönyörûek, gyerektelenek és boldogtalanok... A másik, a bomba nõt megnézi a pasi a jó nõt meg elveszi. A négyszer szült (3 gyerekes anyuka), aki 53 kg, hosszú szõke hajú és még mindig megfordulnak utána a pasik, annak ellenére hogy van egy kis narancsbõr a formás seggén (pedig próbál ellene tenni).
Még valami... nem tudom, Te melyik bolygóról érkeztél..de mam már nem kell szaros pelenkát mosni, annak aki nem akar. Másik:Nem mosok szaros gatyát sem mert az én párom elég nagy fiú már, ahoz , hogy rendbe tegye az alfelét...úgy látom veled ellentétben..akinek biztos több efféle tapasztalata van... Nem utólsó sorban és ezt minden sértés nélkül: Téged nem anya szült??? A saját édesanyádat is úgy jellemeznéd, mint itt a szülõ nõket, igénytelen, koszos, zsirosseggû, disznónak ??? Komolyan, nem érzed vagy nem fogod fel, hogy miket írsz??? Oké a te csajod nem szül..már tudjuk, hogy ennél jobbat nem is tehetne a megnemszületett gyerekéért, mint, h nem szüli meg!!!! De az anyákat olyan módon jellemezni, ahogy te teszed...gusztustalan!!! Talán gondolj a sajátodra és a nagymamádra ...sorolhatnám..mind anyák!!!
Kedves 44-es, ez nagyon aranyos volt amit a végére írtál, tetszett :)
A kérdező hozzászólása: utolsó elötti., dolgozik, igen. vett magának jo kérót, jó kocsit, van pénze is meg mindene megvan már. nem az én pénzemböl él. neki van böven. akár éveket is otthon ülhetne :)
Miért kéne levágatni a haját, nekem is hosszú. Van kocsim, fürdök stb. Gyerek mellett is lehet szépen öregedni és gyerek nélkül is csúnyán.Rengeteg csinos kismama van. De a hozzáállásotok, hát ne is legyen gyereketek. Öregedjetek szépen, sajnállak titeket, mert nem tudjátok mit hagytok ki. Remélem nem kell majd a barátnõd löttyedtségét nézned, majd simogathatod a ráncait.
Elfogadom, bár nem értek vele egyet! Ha szereted elfogadod. Te szeretnél gyereket? Ha igen inkább keress más partnert hozzá!
A kérdező hozzászólása: elsö válaszadó nem a témához szólt hozzá. itt nem arról van szó, hogy ha a barátnöm szülne, akkor ütné-verné a gyerekét, és nem is azért nem akar, mert erre készül. haszontalan a válaszod. második, elfogad, de nem értesz vele egyet. szerintem a barátnöm se sokmindennel, ami te teszel... ez nem egyetértés vkérdése, hanem kedv kérdése, hogy valaki akar-e gyereket, vagy sem, nem vagyunk egyformák. a további 2 válaszadó értelmes. köszi nektek.
Mármint úgy barátnõd, hogy a partnered? vagy pedig a jóbarátod. Mert nem mindegy. Az elsõnél ha te sem szeretnél gyereket akkor minden rendben, ha nem akkor gondok lehetnek, a másodiknál pedig el kell fogadni, hogy nem minden nõ vágyik gyerekre. Van aki úgy érzi, hogy nélküle is teljes az élete.
A kérdező hozzászólása: a csajom. igen. nem tudom én szeretnék-e. minden pasinak kötelezö gyerek??? nem tudom hogy álljak ehhez a dologhoz. mert lehet férfiatlan, ha nincs elszórva a magunk.
A kérdező hozzászólása: igen, nehéz világot élünk. a barátnöm ezért sem mer, meg mert fáj. meg minden megváltozik a testben. nem kockáztat. nem hiszem, hogy benne valaha is feléled ez a vágy. lassan ki is fut a korbol, és nem érdekli.
A kérdező hozzászólása: jennifer aniston gazdag. a barátnöm meg fél , hogy nem lesz elég pénz erre a dologra, söt, még a saját jövöjétöl egyedül is fél. nem meri ezt vállalni, sose fogja, max, ha milliomos lenne, de talán még akkor sem. ismerem öt. látott már sok babát, vigyázott is, aranyosnak találta, és szépnek talál egy családot, de mint mondta inkább legyen rossz család nélkül, mint esetleg rossz anyagi helyzet, vagy beteg baba. ha 100 százalék, hogy egy nö nem akar, akkor ez a barátnöm :) .
Hát maximum ha te mindenképp szeretnél késõbb, akkor új partner után nézel. Õ így döntött, de ha te szeretnél azt is meg lehet érteni. Egyébként 34 évesen a testét félteni? Most már csak öregszik, és 60 évesen nem lesz tökéletes. Egyébként ha odafigyel, nem fog eltorzulni.
Nálam 39 évig tartott a soha:DDD most a szobájában alszik a "mégis" 10 hónapos:DD Egyébként érthetõek az érvei...ezek mind csak akkor változnak majd , ha mégis feltámad benne az anyaság utáni vágy, akkor ezek semmit nem fognak számítani:) Viszont itt vagy Te is és kérdés, hogy mit szeretnél... DE..úgy gondolom igenis lehet teljes életet élni , ha nem születik gyereke egy párnak.
Kedves Kérdezõ! Megkérdezhetem, hogy Ön hány éves?
8as vagyok. Nem milliomosként kell gyereket vállalni. Mi sem vagyunk azok, de szerencsére azért elég jól élünk így amikor megfogalmazódott bennem ez a kérdés nem is tétováztunk. Gondolom azért ti se napról napra éltek vagy ha mégis nehezebb helyzetben vagytok akkor gõzerõvel dolgoztok azon, hogy változtatni tudjatok rajta. Tehát nem ez a cél. Néhány év alatt tényleg nagy változásokat érhettek el. Mi sem örököltünk, vagy nyertünk vagy hasonló. Egyszerûen tanultunk, külföldre mentünk hogy ugyan annyi munkával kereshessünk annyit, hogy megtakarításunk legyen hogy itthon lakást kocsit vegyünk, mert magyarországon a fizetéssel arányosan olcsóbbak. Szóval még ha azt az áldozatot is hoztuk, hogy évekig különváltunk a rokonainktól és barátainktól mégis kénytelenek voltunk. (ennyit az anyagi helyzetrõl.) A test: 30 kgot híztam terhesség alatt és kõ kemény fogyókúrával lefogytam 4 hónappal szülés után. (kórházból kijõve 20 volt még rajtam). A csíkokat kozmetikai kezeléssel eltávolíttattam. Ezek 4e ft/ kezelés... Úgy nézek ki mint elõtte. (fogyókúrához annyit, hogy sajnos én sosem tudtam szoptatni...ha tudtam volna késõbb kezdtem volna el) És a szülésrõl: Én rettenetesen féltem. Azt hittem majd ordítás és õrült fájdalom lesz. Fájt, de nem késztetett kiabálásra. Nagyobb volt a félelmem és meglepõen egyszerûnek tûnt holott elhúzódó nehéz szülésem volt ami közben némi komplikáció is felmerült. Mégis annyit ilyesztgettek vele, hogy rosszabbra számítottam. A fájások se úgy jönnek mint a filmekben... Így utólag eléggé bánom, hogy ennyi tapasztalatot meghallgattam mert csak rémisztgettek feleslegesen. Pedig én egy hisztis nõ vagyok. Ha valóban elviselhetetlen fájdalmat éreztem volna én tényleg sikítottam volna. Egyszerûen az adrenalin mindent elnyomot...Persze az a legfontosabb, hogy ne haggyuk el magunkat és öszpontosítva tereljük el a figyelmünket. Több ilyen tapasztalatot kéne hallania a barátnõdnek ahelyett hogy a rémsztorikról értesülne. Nem volt rosszabb egy fogmûtétnél...ott is fél az ember, de beleül a székbe, mert valamit valamiért...
Nekem felfoghatatlan hogy egy nõben ne törjenek elõ az anyai érzések. Csakis az anyagiak miatt lemondani egy CSODÁ-ról NEM szabad! És még ott a lehetõség ha gyenge az anyagi helyzetetek hogy csak egyet vállaltok. Gondoljatok bele abba is, hogy egyszer megöregszetek és teljesen egyedül fogtok maradni, hidd el ismerek olyanokat, és nagyon [email protected] nekik! El sem tudod képzelni mennyi csodás pillanattól fosztanátok meg magatokat!! Nekem 3 gyermekem van és csak mindenkit biztatni tudok arra hogy vállaljon, mert a világ legcsodálatosabb dolga anyának lenni. Más mikor más gyerekét tartogatod, szép, aranyos..., de a tiéd...az a legszebb, legdrágább és sorolhatnám. Az hogy benned megfogalmazódott ez a kérdés, szerintem te szeretnél, és ha igy van, akkor bizony más partnert kell hozzá találnod. Az hogy fél a fájdalomtól, az sem kifogás, akkor már kihalt volna az emberiség. Én is féltem és négyszer szültem mégis (nem irtam el a számot). Én biztosan komolyan elbeszélgetnék vele.
Én meg hagynám...nekem is 2 gyerekem van és számomra is õk a világon a legcsodálatosabb dolgok. Szerintem is túl lehet élni a fájdalmat (na meg elfelejteni), a test meg nem mindenkinél változik hátrányára. Na de el kell fogadni, ha valaki ezekért vagy másért nem szeretne gyereket. Nem szeretem az olyan gyerekeseket akik hittérítõként szórják az igét, hogy milyen jó anyának lenni. Jó annak lenni ez tény, de el kell fogadni, ha valaki nem szeretne anya lenni. A kérdezõ, ha neki is jó így marad a kapcsolatban, ha meg nem és a párja nem változik úgy is elmegy. A gyerek utáni vágy szerintem felülírhatja a szerelmet így majd választ, de akkor ha eljön az ideje, ha õ úgy érzi. (szerintem)
A kérdező hozzászólása: idösebb vagyok a barbie-nál. és a szépség, külsöség nem feltétlenül múlandó, ha valaki igényes. vannak sármos 60-as férfiak, és igényes, elegáns idös hölgyek is, 70 felett is, lásd sophia loren. 70 felett. nekem nem kell egy dagadt, vagy lottyos börü csúfság, akinek narancsos a böre, csak azért, mert igénytlen tornázni. bezzeg sza-.rosgatyát meg pelenkát tud mosni, de edzeni lusta. meg a rövidhaju nök is ocsmányak. mindig levágatják, ha szülnek, mert igénytlenek kezelni, mondván erre nincs idö. bezzeg a sorozatokra van. nem kell elitélni, önzönek tituálni valakit, csak mert igényes, dolgos, és nem szaporodik. neki jobb dolga is van, amit mások irogyelnek töle. méltó módon fog megöregedni. nem szánalmasan, mint sokan.
jah és Sophia Loren is szült gyereket...
Nem értem ennek a kérdésnek mi értelme volt??? Sem te sem a "TÖKÉLETES" cicababád nem akartok gyereket! Akkor meg? De jobb is, mert ilyen, önimádó embereknek felesleges! Késõbb úgy is a gyerek inná meg a levét, mert a kedves anyja folyton a fejéhez vágná, hogy miatta hízott 1kilót, és lett két csík a seggén! Az apja meg miatta hagyta el mert levágatta a haját. Elég szánalmas, megtalálta a zsák a foltját!!! Az általad említett színésznõ sem így nézne ki ahogy a többi sem, ha nem lenne rá pénze. Némelyik már olyan idõsebb korára mintha folyton vigyorogna, a sok plasztikai mûtéttõl!
Dolgozik valamit a kedves, vagy teljes mértékben te tartod el??? Én már nem tudom mit mondjak, igények vannak! Ilyen hozzá állással az emberiség kihalna!
Szerintem elég komoly önértékelési problémád van neked és a barátnõdnek is. A világképetekrõl meg nem is beszélve. A világ nem az önimádó emberektõl megy elõre.

Barátnőm, aki már közelít a 30. életévhez de még nem akar gyereket, mert úgy gondolja, hogy nem élt még eleget?

Ismeritek ezt az érzést?

Legjobb válasz: És ez miért baj? Én is ismerek ilyen nõket, nincs velük semmi baj, nem kell mindenkinek szülni, csak aki TÉNYLEG úgy érzi. Nem kényszer a szülés, csak egy lehetõség. És a te barátnõd még be sem töltötte a harmincat, még rengeteg ideje van... Én 29 évesen estem teherbe védekezés mellett, nagyon nem volt még tervben, persze imádom a gyerekeimet, de ha "tervezzük" a babákat, akkor biztos nem jutott volna eszembe még pár évig.

És ez miért baj? Én is ismerek ilyen nõket, nincs velük semmi baj, nem kell mindenkinek szülni, csak aki TÉNYLEG úgy érzi. Nem kényszer a szülés, csak egy lehetõség. És a te barátnõd még be sem töltötte a harmincat, még rengeteg ideje van... Én 29 évesen estem teherbe védekezés mellett, nagyon nem volt még tervben, persze imádom a gyerekeimet, de ha "tervezzük" a babákat, akkor biztos nem jutott volna eszembe még pár évig.
ez miért BAJ? ha így érzi, akkor nem baj, hogy nem vállal gyereket. hagyd õt, úgyis eljön az idõ. ha meg nem, akkor se szólhatsz bele, nem a te életed!
Én megértem. Sok ilyen ember van. Amúgy is nagy a túlnépesedés. Gyereket meg ne azért szüljön valaki, mert "kell" a kora miatt vagy egyéb dolog miatt, mert elvárják. Szüljön azért gyereket, mert AKAR. Ezt nem értem, hogy miért nem lehet már felfogni...(??)
Igen. :) Én 35 évesen szültem gyereket pont ugyanilyen okból kifolyólag. De szerintem nem késtem le semmirõl, viszont azt elmondhatom, hogy eleget "éltem" elõtte, szóval szavam nem lehet.
Én már 18 éves koromban is bevállaltam volna egy gyereket. Most is nagyon vágyom rá, de még nem jött el az ideje :( 24N
Ismerek pár ilyet, hétvégente tele vannak velük a szórakozóhelyek. :) Teljesen normális amúgy..
Nekem az összes barátnõm 30-34 közötti, és egyiknek sincs gyereke, és nem is szinglik! Egyedül nekem van a baráti társaságból egy kislányom. Nekem is fura, de õk azt mondják, még "várnak" a családalapítással. Némelyiknél értem, mert még nincs kész a ház, belevágtak vállalkozásba, és az elején vannak, stb, de a többieknél picit értetlenkedek, hiszen már több mint tíz éve együtt vannak és megvan mindenük. Mondjuk õk még "élnek". De tiszeletben kell tartani. Majd eljön az õ idejük is.
Sajnos ismerem.Amikor meg már eljött végre az idõ, meg az érzés, akkor meg nem jön a baba.Most meg kétségbe esve küzdünk.Nem szabadott volna halasztgatni, Én nagyon de nagyon megbántam!A barátnõdnek még nem késõ, ébreszd fel, nehogy úgy járjatok mint mi!
Ja és egyébként nagyon nehéz olyan rendes, a feleségét/párját tisztelõ férfit találni, akinek hajlandó is szülni egy nõ. Zabigyereket meg ki akar magának csináltatni, csak azért mert "itt az ideje"???
Kérdezõ, ez miért baj? Komolyan nem értem. Jobb, ha úgy szül gyereket, hogy még nem érzi magát készen a dologhoz és nem tudná tisztességesen felnevelni? Nem hiszem. Lehet, hogy fél-egy múlva, szeretne gyereket, az is lehet, hogy 5 év múlva, vagy soha. Ezt nem lehet erõltetni. Amúgy én 24 évesen kezdtem el "élni", ami ugye elég késõnek számít, ahhoz képest, hogy sokan 15 évesen már bulizgatnak, pasiznak. Nekem ennyi idõsen volt az elsõ komoly párkapcsolatom, ekkor kezdtem el társaságba járni, utazgatni stb. Így eszembe sem jutott, hogy gyereket vállalják, mert mással voltam elfoglalva. Most 31 évesen kezdem el azt érezni, hogy jó lenne már egy kisbaba.
13:50 Szerintem meg az az elképesztõ, hogy mindenki ilyen jól tudja, hogy másoknak hogy kellene élniük és nem a saját életükkel foglalkoznak, hanem van idejük arra, hogy ismeretlenül megszóljanak másokat, akiket még hírül sem ismernek. Mindenkinek van háza tája, söprögessen azon! Én már várom, hogy legyen gyerekem, de valahogy még nem jutott eszembe elítélni azokat, akik esetlen nem ugyanezt érzik. De hát nem vagyunk egyformák. Na, mindegy.
"undorodom azoktól, akik ..." Ha te annyira boldog vagy a három gyerekeddel, és az életeddel, akkor mit mocskolod itt azokat, akik nem úgy élnek mint te? Ha annyira boldog és kiteljesedett lennél, mint ahogy elõadod, eszed ágában nem lenne másoktól "undorodni" és másokon utálkozni, és magadat föléjük helyezni, mert neked van 3 gyereked. Mi közöd van neked más döntéséhez? Talán elõbb magadban kellene rendet tenni és tisztázni, hogy miért is undorodsz olyan emberektõl, akikbõl csak annyit látsz, hogy szórakoznak és nincs gyerekük.
Mondom, idegesít, hogy 10 millió alatt van a magyar népesség és oda jutottunk, hogy ez senkit sem zavar! És nem azokra gondolok, akik szegények, hanem akik lébecolnak 50 éves korukig míg szülnek!
13:50 savanyú a szõlõ mi?? De nem baj, legalább majd 70 évesen lesz aki meglátogat.. Gondolom ezért csináltad õket..
Azért, mert több lesz a magyar, nem lesz jobb a helyzetünk. Egyszerûen nem férünk el ebben a pici országban. Nem a mennyiség, hanem a minõség számít. Ha fele ennyi magyar lenne, elhiszed, hogy könnyebb lenne? És azoknak mondjuk jutna rendes munka meg miegymás?
Ennyi... Vagyunk 10M alatt picivel. Ha lennénk 8-an akkor mindenkinek lenne munkahelye, a kuli melókra ott vannak a cigányok, vagy jöhetnének a románok.. Ez miért akkora gond?
Ez a hülye modern liberális felfogás következménye. Egy egoista beteg felfogás. Ezért vagyunk 10 millió alatt, a cigányok meg szaporodnak, mint a nyulak. Ne vicceljél már! Jobb lenne, ha mi is szülnénk halomra a gyerekeket, aztán meg mennénk a segélyért, mert nem bírjuk õket eltartani? Inkább legyen 1-2 gyereke valakinek, de azt nevelje fel tisztességesen, taníttassa, minthogy szüljön vagy 10 gyereket, akik össze vissza csavarognak, mert nincs velük foglalkozva!! Na mindegy.. Kérdezõ, nem vagyunk egyformák. Vannak, akik már fiatalon készek az anyaságra, míg mások nehezebben szánják el magukat erre. Nekem is fontosabb, hogy kiéljem magam, mielõtt gyereket vállalok, feltéve, ha vállalok. Ez nem azt jelenti, hogy 50 évesen szeretnék szülni! Ismerek olyat, akik fiatalon szült, és megbánta...de olyankor már mit tud csinálni??
A maszatos puszi és egyebek az elsõ élményeid közé tartozik a gyerekeddel, azért emeltem ki. De mivel ilyen szépen lepontoztátok a hozzászólást, feltételezem a gyerek számotokra nem érték. Tudom sajnálni, ha majd ilyen családban kell felnõnie. :S
64% (0%) mi az hogy egyre kevesebben vagyunk, így is sokkal többen élünk a Földön, mint kéne, és a népesség csak nõ (az már más, hogy M.o.-n csökken, de itt se az önzõség a fõ ok, hanem a pénztelenség, kilátástalan életek, amibe ha szeretnének is gyereket, nem fér beel, nyomorba meg ki akar szülni???). Tudtad, hogy ahhoz, hogy mindenki olyan színvonalon éljen, mint az átlag nyugat-európai, 5 Föld kellene, hogy energiával, étellel, egyébbel ellása az összes (közel 7milliárd) embert????? na te csak szüld a pulyákat.
Én 28 évesen szültem, 3 gyerekem van, nagyon szeretem õket és undorodom azoktól, akik szerint az élet az élvezkedésrõl szól, a gyerekvállalás meg totál sokadlagos. Mondom! Egyre kevesebben vagyunk, és ez így csak folytatódni fog. Teljesen a feje tetejére állt a világ. Azért nem fogja fel senki, amit mondok. Elképesztõ, amiket itt írnak.
A kérdező hozzászólása: az a baj, h kijelentette, hogy úgy érzi egyelõre nem tenné boldoggá a gyereknevelés..
Egyetértek a 13:15-ös hozzászólóval. Ez egy veszélyes dolog is lehet. Huszonéves kor után eléggé meredeken csökken a nõk termékenysége. Ha e mellett még van valami probléma könnyen elõfordulhat, hogy soha nem lesz gyereke, hisz elég késõn fog kiderülni, hogy baj van és azt kedvezõtlenebb körülmények közt lehet orvosolni. Ezzel azért nem árt tisztában lenni. Én korán szerettem volna gyereket, 23 évesen. Egy év volt mire rájöttünk, hogy gond van (ennyi védekezés nélküli házasélettel eltelt idõ alatt amúgy se foglalkoznak veled) Idõ volt mire rászántuk magunkat, hogy orvoshoz menjünk, a vizsgálatok is belekerültek pár hónapba + a gyógyszerek hatását, sikerét megvárni mindig minimum egy hónap a ciklus miatt. Összesen 2, 5 év múlva jött össze a baba pedig fiatal voltam és nem is volt nagyon nagy gond. Ismerõsnek majd 10 év kellett hozzá. Ebbõl is látszik, hogy ha valaki túl sokat vár nagyon elronthatja.
Ez sztem attól is függ, hogy kinek mi az "élet". Én hiszem, hogy az élet rendjében nem az az elsõdleges feladatom nekem mint nõnek, hogy eleget pasizzak, bulizzak, utazzak, kiránduljak, igyak, szórakozzak a barátaimmal, stb. Ezek mind csak mulandó örömök, és egyik sem adja vissza azt az érzést, amikor a kórházban a hasadra teszik az épp megszületett gyereked, vagy amikor ártatlan szemekkel, selypítve elmondja neked az elsõ anyáknapi versét, és õszinte szerezettel átölel. Ezzel már tettél vmit a világban, alkottál egy olyan értéket, amit soha senki más. Egy új, önálló kis világot! Ennek van értelme az életben!
Ez a hülye modern liberális felfogás következménye. Egy egoista beteg felfogás. Ezért vagyunk 10 millió alatt, a cigányok meg szaporodnak, mint a nyulak. 30 évesen már pont ideje gyereket szülni. De valóban, nem a te dolgod a barátnõddel foglalkozni. (Jól értem, hogy te egy nõ vagy, és a baráti körödbõl van szó valakirõl? Mert úgy is lehet érteni a kérdést, hogy férfi vagy és a párodról írsz. Ha ez utóbbi a helyzet, akkor el kell gondolkodnod, jó-e ez neked.Ha ezen kiakad, akkor mondd neki, hogy nem szólhat bele, mert a te életed! :D)
Szíve joga! Lehet, hogy tényleg nem tenné boldoggá. Attól, hogy vannak, akiket boldoggá tesz (és a legtöbbjük mindent meg is tesz, hogy ezt a nézetét ráerõltesse mindenkire), még nem biztos, hogy õ is így érezne. Inkább ne szüljön valaki, ha úgy érzi nem akar, mint hogy szüljön, csak mert mások azt mondják, hogy ez hûdejó, aztán meg legyen õ is boldogtalan és szegény gyerek is. Lehet passzolgatni egymásnak a labdát, hogy mikor a legjobb szülni, vannak érvek és ellenérvek, viszont én úgy gondolom, aki nem akar, az ne szüljön. Fõleg azért, mert mások mondják, mert azt a gyereket õ fogja felnevelni és nem mások, ezért az õ (és persze a párja) döntése és akármit dönt, mindenkinek kötelessége elfogadni (egyetérteni persze nem muszáj).
Azzal, hogy szülsz, nem csinálsz értékeset. Majd ha felnõ a gyerek, akkor derül ki, hogy ki lesz, egy igazán jó ember, vagy a falu/város bolondja. De már megint elõkerült ez a dolog, hogy akik példálóznak gyerekkel, csak olyan teljesítményt mondanak, hogy selypítve beszél, meg miegymás. Idõsebb korban már senki nem büszke a gyerekére? Például amikor megérti a két ismeretlenes egyenleteket. Na, az teljesítmény, nem a "maszatos puszi".
Ne avatkozz bele a csaj életébe. Elmondhatod neki a véleményedet, mint ahogy õ is ismertette veled a sajátját (még élni akar). DE! Vannak nõk, akiknek nem is való a gyerek. Sok harmincas szingli ismerõsöm jobb is, hogy nem szült, némelyiknek olyan "jó" természete van, hogy csak egy boldogtalan lelkileg satnya embert nevelne. Akkor inkább ne szüljön. Mindenki úgy él, ahogy neki jólesik. A barátnõd meg esetleg késõbb valóban megbánhatja a dolgot. Erre figyelmeztesd, de ne erõszakoskodj, hogy "milyen boldogságos érzés és összehasonlíthatatlan azzal, hogy úgymond kiéled magad blablabla". 20 L voltam.
Na cö, 0 %. Hehe. Azoktól a nõktõl mentsen meg a sors, akik szerint 30 évesen még nincs ideje szülni. Egoista, önzõ nõk.
0% fogadjunk, hogy te is ilyen önzetlen õsanya vagy, akinek élete teljesítménye, hogy szült egypár gyereket. Szereted is õket, vagy csak GYK_n vered a melled, hogy mekkora jó ember vagy, amiért kitoltál pár kölyköt?
Túl kellene már lépni ezen, hogy kinek mikor KELL gyereket szülni, férjhez menni. Mindenkinek a saját dolga, hogy szül-e egyáltalán, és ha igen, akkor mikor, kinek, és hány gyereket. Ebbe nem kell beleszólni, nem kell elképedni rajta, hanem el kell fogadni, mivel az illetõ nõ, nem egy tenyészállat, hanem egy felnõtt EMBER! Senki nem önzõ, azért mert nem szül még 30 évesen, és attól sem, ha egyáltalán nem szül. Az az önzés, hogy valaki a saját akaratát és a saját világképét erõlteti rá egy másik emberre. "Szüljél, mert itt az ideje!" Na ez az önzés és a bunkóság! Kotorászni egy másik ember életében, és megítélni olyasmiért ami egyes egyedül csak az õ dolga.
Ha o igy gondolja akkor csinalja.miert kellene gyereket vallalnia csak azert mert te ezt tartod helyesnek.elje csak ugy a eletet hogy boldog legyen.ha nekeg gyerek kell vallalj de ne eroltesd ra olyanra akinek nem minden vagya egy kisbaba.

A barátnőm párja nem akar gyereket. Õ viszont nagyon szeretne. Ha a hasára élvez a párja, és kézzel segíti be a spermát, mekorra esélye van, hogy terhes marad?

Egyedül is tudná vállalni a babát elég feln?tt már. 35 éves!

Legjobb válasz: Ez így nagyon nem fer. Ha annyire nem fontos neki, hogy vele marad-e a párja, akkor miért nem szakítanak és keres egy olyan pasit, aki szeretne gyereket. Gondolom a kicsinek is jobb lenne, ha családban nõne fel, és nem apa nélkül. ... Ez nagyon undorító megoldás lenne tõle.

Ez így nagyon nem fer. Ha annyire nem fontos neki, hogy vele marad-e a párja, akkor miért nem szakítanak és keres egy olyan pasit, aki szeretne gyereket. Gondolom a kicsinek is jobb lenne, ha családban nõne fel, és nem apa nélkül. ... Ez nagyon undorító megoldás lenne tõle.
Szerintem ne akarjon titokban teherbe esni!!! Az a gyereknek sem lesz jó, ha apa nélkül nõ fel! Beszéljenek egymással a barátnõdék, és ha nem tudnak dûlõre jutni akkor inkább keressen másik párt a barátnõd. (persze ha fontosabb a baba)
Van esélye úgy is teherbe esni (bár kevesebb). Viszont attól, hogy egyedül is vállalná, attól még a barátja gyereke is lenne! Szerintem nem lenne szabad átverni! Ha tudja, hogy akkor nem maradnának együtt (tudnia kell, mivel egyedül vállalná a gyereket), akkor miért nem hagyja most ott és keres valaki mást, akivel közösen vállalnának gyereket? Szerintem ez jobb megoldás lenne!
A bnõd párja??:) ) Szerintem a gyermekvállaláshoz elkerülhetetlen a szerelem és a közös döntés. Nem hinném, hogy valaki elég felnõtt, ha úgy akar teherbeesni, hogy bekapargatja magába titokba a spermákat... Üdv, egy 24 hetes kismama

Mondta a barátnőm hogy tablettát szed (nem voltunk együtt). Kérdeztem hogy miért és azt mondta hogy nem akar gyereket, meg is erőszakolják WTF?

utána mondta hogy miattunk is ... csak engem borít ki hogy a lány akit szeretek els? érvnek azt hozza fel hogy mi van ha meger?szakolják? értem, de akkoris nem ennek kéne el?ször lennie, vagy ha mégis nem ezzel nyitni nekem. :O nem rég óta vagyunk együtt még szüzek vagyunk. neki fel se t?nt hogy ez milyen dolog már... szerintetek is gáz volt részér?l ezt így elémvágni? vagy én reagálom túl? nekem rosszul esett

Legjobb válasz: Most ennyire ne legyél mán tapló! Oké, nem megszokott, átlagos dolog, de ha õ ettõl ennyire fél, miért kell ezen kiverni a hisztit? Rosszabb vagy, mint egy kisiskolás lány.

Most ennyire ne legyél mán tapló! Oké, nem megszokott, átlagos dolog, de ha õ ettõl ennyire fél, miért kell ezen kiverni a hisztit? Rosszabb vagy, mint egy kisiskolás lány.
ehhez képest nekem van 3 éves kapcsolatom, amiben nem sértõdök be piszlicsáré dolgokon:D
manapság a pasik tényleg egyre kényesebbek. hihetetlen, hisztisebbek vagytok, mint egy elkényeztetett kislány. és akkor csodálkoztok, miért nincs barátnõtök, vagy miért vagytok dobva.
pasi létedre elég hisztis vagy... ilyeneken fölösleges izélni. ha még sokszor eljátszod, nem lesz hosszú kapcsolat. a te kérdésed is hülye volt, hogy "miért szedsz tablettát?". vajon miért... mert finom-.- nyilván mert azon kevés lányok közé tartozik, akik felelõsségteljesek. van, aki a megerõszakolástól fél betegesen. én a balesetektõl. kinek mi.
Szóval szerinted egy kapcsoaltban ne legyen õszinte a másik, és az engedélyed nélkül nem félhet semmitõl, és pláne nem tehet ellene semmit. Nem vagy te egy kicsit kapd be a f*szom?
A kérdező hozzászólása: Más fogalmunk van egy bensõséges kapcsolatról és az ehhez társított empátiáról.
A kérdező hozzászólása: Nyilván nem úgy kérdeztem meg. Másrészt meg szerintem egy kapcsolatban az az alap, hogy egymással védekezünk elsõsorban, vagy ha nem is így van, nem mondom a másiknak, kb hogy "áhh nem is miattad, hanem mi van ha megerõszakolnak". Várom mások véleményét is.
A kérdező hozzászólása: Gratulálok, sok boldogságot :D Hozzátenném a kérdéshez, hogy neki nem így adtam elõ, nem is "sértõdtem be" neki, csak szarul esett és most más nézõpontokra vagyok kíváncsi. Csak nekem esik rosszul, ha a kapcsolatot meg sem említi a másik, csak valami külsõ dolgot, pont fogamzásgátlásban? Úgy tûnik eddig
A kérdező hozzászólása: 00:22 : Saját élmények? Én nem errõl beszéltem.
sajnos 00:04nek igaza van teljesen lényegtelen dolgon idegesíted magad. ha szüzek vagytok, akkor nyilvánvaló hogy nem azért szedi mert ellened védekezik. és ez apró célzás volt, hogy még egy darabig az is maradsz. másrészt szerintem nõi okokból szedi, ez csak kifogás. rendezetté teszi a vérzést. de vannak akik a hormontól megnövekedõ mellek miatt szedik. szerintem ne itt keress igazolást a sértõdöttségedre. van egy olyan érzésem, hogy egy más jellegû párkapcsolati vagy személyes problémát vetítesz bele ebbe. mindenképp beszéld meg vele, hogy érzel, mire vágysz. elvileg errõl szólna a párkapcsolat
hát, szûz lány tablettát valami hormonális dolog miatt szokott szedni, vagy hát nem tudom, ha tudatosan készül valamire :) vagy azért, mert már nem szûz...
A kérdező hozzászólása: Azért annyit meg tudok állapítani, hogy szûz(volt)-e.

Barátnőm terhes. Én nem akarom a gyereket, mert nem is terveztük. Õ nagyon kapálózik érte. Nem élünk rosszul de egyszerűen nem akarom. Ha megkérem a kezét lenyugszik?

Legjobb válasz: Nem. És ezért ne is kérd meg a kezét. Úgy néz ki, nem illetek össze. Ugyanis, ha most nem akarsz egy már megfogant gyereket, akkor valószínûleg késõbb sem akarnál. Most talán úgy hiszed, hogy de... de valójában mindig lesz valami, ami miatt nem akarnád. Döntsd el, hogy együtt tudsz-e élni ezután a barátnõddel ÉS a gyerekkel. - ha igen, akkor semmi gond: éljetek. - ha nem, akkor MOST mondd meg, neki, hogy õ is dönteni tudjon. De akkor számíts rá, hogy akár lesz gyereke, akár nem - ti nem nagyon fogtok együtt maradni! Vagy elveteti a gyereket és úgy hagy el - de inkább valószínûbb, hogy megtartja és tartásdíj lesz. Ha elveteti, azt soha életében nem fogja neked megbocsátani! "lenyugszik"... persze. Amúgy miért nem lehet ezt elõre tisztázni?

Nem. És ezért ne is kérd meg a kezét. Úgy néz ki, nem illetek össze. Ugyanis, ha most nem akarsz egy már megfogant gyereket, akkor valószínûleg késõbb sem akarnál. Most talán úgy hiszed, hogy de... de valójában mindig lesz valami, ami miatt nem akarnád. Döntsd el, hogy együtt tudsz-e élni ezután a barátnõddel ÉS a gyerekkel. - ha igen, akkor semmi gond: éljetek. - ha nem, akkor MOST mondd meg, neki, hogy õ is dönteni tudjon. De akkor számíts rá, hogy akár lesz gyereke, akár nem - ti nem nagyon fogtok együtt maradni! Vagy elveteti a gyereket és úgy hagy el - de inkább valószínûbb, hogy megtartja és tartásdíj lesz. Ha elveteti, azt soha életében nem fogja neked megbocsátani! "lenyugszik"... persze. Amúgy miért nem lehet ezt elõre tisztázni?
a kapcsolatban van 1olyan pont amikor ezek a dolgok elõszoktak jönni gondolok itt pl a gyerek vállalásra és ezt meg szokták beszélni mármint h akarnak e vagy nem. Lehet nincs igazam de nem hiszem h neked a jelenlegi párod az igazi, és sztem már nem lesztek igazán boldogok mert ha megkéred h vetesse el akkor valószínûleg szétmentek ha elveteti ha nem ha meg nem szólsz csak hallgatsz akkor meg te nem érzed majd jól magad. Hány évesek vagytok?
nõként és anyaként kiakaszt a stílusod, de ettõl megpróbálok elvonatkoztatni. nem akarod, mert nem terveztétek? a te életedben eddig mindig minden elõre eltervezetten mûködött? ha nem, akkor ugyanúgy hisztiztél mint most? kapálózik érte... kapálózni egy tûsarkú után szoktunk mi nõk, nem a saját gyermekünk után, ezt inkább ragaszkodásnak hívják. nem akarod, nem akarod. ennyi. mondd meg neki, engedd, h döntsön. te, vagy a gyereke. nem, nem nyugszik le, ha megkéred a kezét. mitõl nyugodna? pontosan megerõsítenéd benne a tudatot, hogy egy család lesztek. aztán mi lenne? eljegyzési vacsi után, gyûrûvel az ujján közölnéd vele, hogy holnap húzhat abortuszra, mert te akkora kegyet gyakoroltál, hogy megkérted a kezét? na ne már. beszélgessetek! általában ez szokott megoldást jelenteni a problémákra.
Ez f*szság az elõzõ kettõtõl! Nem õ az élete párja, mert nem akar gyereket? Én se akarok, attól függetlenül még szeretem a páromat. Ezt a gyerek kérdést nem döntheti el egy ember! Ilyet nem lehet, tönkretenni a kérdezõ életét, meg a gyerekét is, ha ez miatt megromlik a kapcsolat a párjával. Tönkretenni? Igen, lehet, hogy más tervei volta, amibe nem fért bele a gyerek. Amúgy milyen korosztály vagytok?
A lánykérésnek csak akkor van értelme, ha vele képzeled el az életed és feleségül veszed. Különben csak üres ígéret. Gyereket pedig csak akkor szabad vállalni, ha mindketten akarjátok. A barátnõd a gyerekkel akar zsarolni téged, ezért akarja megtartani. Ez ellen te nem tehetsz semmit. Megszüli, te pedig fizetheted a gyerektartást 20-25 évig. Tanulság: soha ne bízd a védekezést a nõre, hanem te védekezz.
Segítene ha tudnánk milyen korosztály vagytok. Ha te most azért kéred meg a kezét, hogy lenyugodjon, az kéõsbb vissza fog ütni, és ha netán együtt maradtok, elsodródtok az idõvel, a gyerek közbe nõ: veszekedések halmaza, majd egy szép nap a fejére fogod kenni, hogy most mit picsogsz, elvettelek nem? Aztán majd jön a többi ráolvasás, hogy elrontottátok egymás életét, és az egyetlen a torkosan megfogja szívni: az a gyerek lesz. Lehet utólag érvelni, hogy ki, mit hogyan nem akart, de a helyzet az, hogy terhes. Ez most már egy létezõ dolog, akárki döntötte el, egyedül. És efelõl kell tovább gondolkodnotok.

Nagyon lenéz a családtagjaim nagy része, amiért nem akarom megkereszteltetni a majd születendő gyerekemet, sőt még pár barátnőm is, mi ez a társadalmi elvárás, ateistaként persze, hogy nem fogom, mit csináljak?

A párom és én is ateisták vagyunk, már abból is egy csomó probléma adódott, hogy érveket hoztam fel a vallás ellen, miután egy csomó szent beszédet kellett végighallgatnöm a vallásról, istenről, jézusról, a Bibliáról. Utálom, ha olyat akarnak ledugni a torkomon, amiben nem hiszek, a tudományok meggyőzőek számomra, nem a tündérmesék.

Legjobb válasz: 5:"Én belemennék, te is meg vagy valószinûleg keresztelve károd nem lett belõle, suliba meg kötelezõ a hittan vagy az erkölcstan így is úgyis." Akkor ugye nem baj, ha a te gyereked valami hindu szertartás keretében Krisnának felajánljuk? Kára nem lesz belõle... Döntse már el ezt a szülõ, hogy mit tart fontosnak. Attól meg hogy a hittan/erkölcstan közül most választani kell, az még nem jelenti azt, hogy kötelezõ is a vallásosság vagy meg kell keresztelni a gyereket.

5:"Én belemennék, te is meg vagy valószinûleg keresztelve károd nem lett belõle, suliba meg kötelezõ a hittan vagy az erkölcstan így is úgyis." Akkor ugye nem baj, ha a te gyereked valami hindu szertartás keretében Krisnának felajánljuk? Kára nem lesz belõle... Döntse már el ezt a szülõ, hogy mit tart fontosnak. Attól meg hogy a hittan/erkölcstan közül most választani kell, az még nem jelenti azt, hogy kötelezõ is a vallásosság vagy meg kell keresztelni a gyereket.
A keresztelés nem kötelezõ senki számára, ez olyan giccs mint temetés után a halotti tor, ha nem akarod ne hallgass rájuk, úgy sem fogják tudni megkeresztelni a gyereket Én sem hiszek ezekben, és ha lenne idõm fel is bontanám a kereszteltségem, nem attól lesz egy ember vallásos hogy akaratán kívül fellocsolják vízzel 21/F
Hogy mit csinalj?Ne engedj a csaladod, barataid, a tarsadalom stb.nyomasanak!Tedd azt, amit TE es a PAROD jonak lat! En nem vagyok ateista ugyan, de hala a szüleimnek, nem vagyok megkeresztelve, es nem is erdekel az egyhaz.Pedig a magam modjan hiszek Istenben-Univerzumban, Teremtöben vagy barminek is mondjak-, de ehhez nem kell egyhaz.
Megértelek kérdezõ, bár nem vagyok ateista, de párommal nem egyezik a vallásunk , de én sem akarom majd megkereszteltetni a gyermekeinket és a párom se akarja az õ vallását rájuk adni. Úgy döntöttünk, hogy majd a gyerek eldönti, ha elég érett lesz hozzá, hogy melyik valláshoz akar tartozni és nem mi erõltetjük rá.
Nálunk is kiakadt a család, hogy mi az, hogy nincsenek megkeresztelve. Amíg nincs meg a gyerek, ne is menj bele ebbe a vitába. Ha meg meglesz, majd ráérsz megmondani a véleményed. Olvastam olyan kommentet egy fórumon, hogy az egyik anyuka megmondta a családnak, hogy ha tovább erõltetik a keresztelõt, akkor a fiát körülmetélteti. Nekem lányaim vannak, úgyhogy ez nem lehetett érv, mi csak kijelentettük, hogy nem lesz és kész. Anyukámék akarták szervezni, én közöltem, hogy nem fogok rá elmenni (és így persze a gyerek sem).
mit foglalkozol vele?
Mert a nagyszülõ hisz benne és arra gondol, hogy amíg nincs megkeresztelve és ne adja az ég valami történik a gyerekkel akkor nem a mennybe kerül. Én belemennék, te is meg vagy valószinûleg keresztelve károd nem lett belõle, suliba meg kötelezõ a hittan vagy az erkölcstan így is úgyis.
Egyszerûen nem kell velük foglalkozni. Amúgy is szerintem ez a keresztelkedõs dolog már rég értelmét vesztette az emberek nagy része már csak divatból, megszokásból keresztelteti meg a gyerekét, utána a gyerkõc nem gyakorolja a vallást, sõt, nem egy olyan ember van, aki ugyan meg van keresztelve, viszont azóta egyszer sem járt még templomban. Akkor meg mi értelme? Engem is megkereszteltek, de sosem jártam hittanra, stb.. már 6 évesen sem hittem istenben és nem értettem, hogy felnõtt emberek hogy hihetnek ilyen dolgokban, amiben semmi realitás nincs. Amúgy ismerek jópár vallásos embert és mindig hangoztatják, hogy elfogadás, tisztelet, jóság és egyebek.. ( az, hogy ez mennyire õszinte, már más kérdés) gondolom nálatok is hasonlóan vélekednek magukról, ha gy van, akkor nyugodtan megmondhatod nekik, hogy ha tényleg igazi keresztények, akkor nem ítélkezzenek és ne nézzenek le titeket, mert a Bibliában is az van, hogy tiszteld a felebarátodat...
Az én lányom azért nem lett megkeresztelve, mert nincs méltó keresztszülõ jelölt. Az enyémek szóba se álltak velem, ilyet nem szeretnék a lányomnak. Már 4 éves, attól tartok már csak akkor lesz megkeresztelve, ha Õ maga szeretné. Nem vagyok különösebben vallásos és a családom is belátta, hogy felesleges erõltetni. Szerintem a Te dolgod, nélküled úgysem keresztelik meg, úgyhogy had mondják. Majd lecsitulnak...
27: Elég gyenge kifogás. Én sem lettem vallásosan nevelve, mégsem lettem szektatag és még sokan mások sem. Azért vagyok szülõ, hogy segítsem nekik elkerülni a csapdákat.
Én nem köszönöm meg a szüleimnek, hogy nem kereszteltek meg. Ezerszer nehezebb volt már felnõttként elfogadtatni magam a gyülekezettel és megkeresztelkednem. Szerintem ha úgysem hiszel benne, akkor vedd úgy, hogy rosszat nem teszel vele, hogy elviszed egy felesleges ceremóniára. Viszont ha nem viszed, akkor csak megnehezíted az életét, hogy késõbb erre az útra léphessen, ha akar. (persze ha engednéd õt erre az útra...)
Akkor te szerencsés vagy. Sok ezer fiatal nem volt olyan szerencsés, mint te. Mindegyikük ateista háttérrel indult és kereste az élet értelmét magára hagyva egyedül... Köszi a sok lenullázást. Ez is a toleráns tökéletes ember megnyilvánulása...
Nem kell hinni Istenben. De azt álltani hogy nem létezik ostobaság. Newton és még számos tudós és hívõ keresztény volt. Az a vicc hogy az ateizmus már nem is Istenrõl szól hanem keresztény és erkölcs gyûlöletrõl. Ez a sok ateistává vált zsidó miatt van aki itt éli ki gyûlöletét a keresztények ellen.
Ezt a hülyeséget... egy ateistát pont nem tudsz "beszektázni". Szkeptikusan állnak a hülyeségekhez, és te mégis ismersz ezer buta ateistát.
25-re Csak tudd, hogy sok-sok szekta és gyógyító fogja kivetni a gyermekedre a hálóját és ha egyikbe-másikba belekerül, akkor abba könnyen belerokkanhat. (ezernyi történetem van errõl a sajátomon kívül). Úgyhogy szerintem jobb egy megbízhatóbb nagy vallás mellé tenni egy x-et, hogy megvédd legalább ettõl a veszélytõl... Na mindegy, nem agitálni akartam, csak mutatni, hogy van rossz oldala is a hozzáállásotoknak.
Soha életemben nem találkoztam még olyan emberrel, akinek hátránya származott volna abból, hogy megkeresztelték... Miféle kárról beszéltek ti? Õszintén, milyen rosszat tanul a gyerek, ha hisz? Nevén neveztek egy olyan dolgot, ami szerintetek nincs is....elgondolkodtató...
A hit a gondolkodás hiánya. Elég nagy hátrány az, ha valaki buta, hiszékeny, tehetetlen.
32 Nem értetted, amit írtam. Ateista HÁTTÉR-rõl írtam. Egy tinédzserkorú fiatalban mindig ott buzog a vágy az élet megértésére, amire választ, útmutatást kell, hogy kapjon valahonnan. Ha otthonról nem kap választ rá, akkor máshol fogja keresni. Persze, ha az ateizmus nem egyenlõ a nihilizmussal (valaki írta a pszichológia is olyan, mint egy vallási rendszer), ha egy nem hívõ család valódi értékes tartalommal tudja megtölteni az életét, akkor oda nem kell vallásfilozófia....ezt döntse el mindenki maga, hogy tudja-e a gyermekének õ maga egyedül (a párjával) egy rendszerbe foglalva átfolyatni az élet értelmére vonatkozó tudást vagy sem. Én már az 5 évesemnek sem tudok máshogy válaszolni a születésre és halálra vonatkozó kérdéseire, csak úgy hogy segítségül hívom a vallást. De aki nem hisz a lélek továbbélésében, az mint szülõ mit fog válaszolni majd a 4-5-6-10-15 éves gyerekének, ha megkérdezi, hogy miért született meg és mi lesz vele ha meghal? Én amikor forszíroztam otthon a témát 9 évesen, akkor az ateista apámtól válasz helyett pofont kaptam. Remélem nektek más válaszotok lesz majd a gyermekeitek kérdéseire.
33: "Soha életemben nem találkoztam még olyan emberrel, akinek hátránya származott volna abból, hogy megkeresztelték..." Engem - és még sokunkat - meg zavar, hogy kérdés nélkül meg lettünk keresztelve. Persze fel tudom dolgozni és nem okoz semmilyen traumát, de akkor is bosszantó. Azt megkérdezném, hogy más vallással is ugyanígy gondolod? Hogy ugyan már, kára nem lesz belõle ha muszlim, ha Krisna hívõ, ha zsidó, ha bármi más? Mit mondanál nekem, ha azt írnám, hogy a férjem indiai (nem az, csak példa), nem vagyok vallásos, de a gyerekünket ilyen-olyan hitben nevelné? Ha jól tudom van nekik olyan rituáléjuk, hogy egy bizonyos korban a baba fejét leborotválják, csak egy tincset hagyva. Utána persze megnõ. Mit mondanál, menjek bele, mert semmi baja nem lesz a gyereknek? Csak azért kérdezem, mert általában aki azt mondja, hogy a kereszteléstõl semmi baja nem lesz a gyereknek, azok más vallással már nem ilyen elfogadóak, hogy ugyan már, nem lesz baja a gyereknek tõle.... Ha nincs megkeresztelve akkor meg milyen kára lesz? Egy másik válasznál írtam a példát, hogy ha valakit húsfalatokkal kínálsz, akkor aki amúgy is eszik húst és vegyes az étrendje, azt nem fogja zavarni, hogy megkóstoljon egy falatot. De egy vegetáriánust nagyon. A vallás a hús, én vagyok a vega, és lécci ne nyomd le a torkomon azt, amit nem kívánok. A gyerekeim nevelését pedig én határozom meg és az apjuk, úgy ahogy a hívõ szülõnek joga van este a gyerekkel imádkozni, nekem meg jogom van nem imádkozni. "Õszintén, milyen rosszat tanul a gyerek, ha hisz? " Miért kellene nekem szülõként olyan világnézetet erõltetni a gyerekre, amit én nem hiszek el? Én nem tudnám úgy hittanra járatni, hogyha közben otthon a kérdéseire teljesen más választ kap.
35: Hopsz, te is befutottál ilyen késõn? :-) "Ateista HÁTTÉR-rõl írtam." Úgy írsz róla, mintha valami szörnyûség lenne. "Egy tinédzserkorú fiatalban mindig ott buzog a vágy az élet megértésére, amire választ, útmutatást kell, hogy kapjon valahonnan. Ha otthonról nem kap választ rá, akkor máshol fogja keresni." Keresse, nagyon jól teszi. Otthonról meg miért ne kaphatna választ az ateista szüleitõl? Azt nem értem, hogy ha a vallásos szülõ átadhatja a világnézetét a gyermekeinek, akkor miért olyan tragédia, ha az ateista szülõ is lemondja az õ gyerekeinek az övét? Vagy azt várod hogy legyen képmutató és mutassa magát kereszténynek, miközben nem is hisz benne? Mert ha jól értem, ezt várnád. Nem hívõ a kérdezõ, ugyan, semmi baja nem lesz a gyereknek a keresztelõtõl. Ó, a gyereknek a hittan se árt. "ha egy nem hívõ család valódi értékes tartalommal tudja megtölteni az életét, akkor oda nem kell vallásfilozófia...." Miért ne tudná megtölteni??? "Én már az 5 évesemnek sem tudok máshogy válaszolni a születésre és halálra vonatkozó kérdéseire, csak úgy hogy segítségül hívom a vallást." Nem hívtam segítségül, én elmondtam amit gondolok. Amúgy pár hete láttam egy könyvet, aminek a címe az volt, hogy válaszok ateista szülõknek vagy ilyesmi, meg is fogom keresni, csak mert kíváncsi vagyok, hogy mit írnak benne. Pont errõl szól, hogy ateista szülõk hogyan válaszolhatnak a gyerekeik kérdéseire, de rohantam, nem volt több idõm... "De aki nem hisz a lélek továbbélésében, az mint szülõ mit fog válaszolni majd a 4-5-6-10-15 éves gyerekének, ha megkérdezi, hogy miért született meg és mi lesz vele ha meghal?" Megoldottam, megmondtam nekik, hogy én mit gondolok. A nagyobb az az én fejemmel gondolkozik ebben is mint minden másban, a kicsi meg most rácuppant a buddhizmusra Merthogy van ám ismeretterjesztõ könyvünk gyerekeknek, amiben minden vallást képeken bemutatnak (szerintem az általános ismeretekhez hozzá tartozik a vallások ismerete is) és õt ez fogta meg. "Én amikor forszíroztam otthon a témát 9 évesen, akkor az ateista apámtól válasz helyett pofont kaptam." Én meg nem kaptam, és nagyon sok más gyerek sem. Ne a saját apád rossz reakciójából ítéld meg a többi szülõt.
Normális és teljes életet lehet élni anélkül is , hogy meg lennénk keresztelve .Én sem vagyok megkeresztelve(sima névadóm volt ) , ebbõl kifolyólag a lányom sem . Soha nem éreztem hátrányát, sem pedig szükségét .32 , N
Én úgy gondolom, hogy ne törõdj mások véleményével, hiszen Te fogod megszülni, felnevelni, nem õk.Késõbb pedig amikor már nagyobb lesz, úgyis eldönti majd, hogy hisz-e Istenben vagy sem, és hogy milyen vallási nézete lesz. 19 / L
Bocsi, nem olvastam végig minden kommentet. Mi is hasonló cipõben jártunk nem is olyan régen. 1, 5 éves a kisfiunk. Mikor megszületett, a szüleim kérdezték, hogy mikor lesz a keresztelõ. Mi csak pislogtunk, és közöltük, hogy nem lesz keresztelõ, majd eldönti õ, ha felnõ, hogy akar-e bármilyen vallást is a magáénak tudni. A szüleim megrökönyödtek ezen. Hogy ez mekkora hülyeség, hogy találhatunk ki ilyet, stb. Anyukám szerint meg KELL keresztelni, mert "ki tudja milyen világ jön még?". Magamban jót nevettem rajta: évszázadok óta nincs keresztényüldözés... Egyébként a családom nem vallásos, nem járunk templomba, sõt! a nagyszüleim is polgári temetést kaptak (õk sem szerettek volna papot "látni"). Így aztán totális képmutatásnak tartottam az egész cirkuszt. Azért kereszteljük meg a kisfiunkat, mert SZOKÁS???? Ellen is álltunk egy ideig, de akárhányszor meglátogattuk a szüleimet, mindig akadt legalább egy megjegyzés ezzel kapcsolatban. (Pogány marad? Mikor keresztelitek már meg? Mi baja lesz tõle? stb... Mivel régebben nem voltunk túl jó kapcsolatban a szüleimmel, csak egy pár éve rendezõdött a viszony, így megbeszéltük a párommal, hogy legyen meg a családi béke, megkereszteljük. Nagy dilemma volt a keresztszülõk személyét illetõleg, de végül 2 keresztapja lett a gyerkõcnek. :-) Persze anyukámék bizonygatták, hogy csak miattuk nem kell megkeresztelni, de azért láttam rajtuk, hogy megkönnyebbültek. Jó-jó tényleg nem lett tõle baja a kisfiunknak, de akkor is kicsit képmutatás az egész- viszont szent a béke :-)
"Akkor te szerencsés vagy. Sok ezer fiatal nem volt olyan szerencsés, mint te. Mindegyikük ateista háttérrel indult és kereste az élet értelmét magára hagyva egyedül..." Na épp ez az, hogy szerintem a háttérben nem arról van szó, hogy a szülõk ateisták vagy sem, hanem hogy foglalkoznak-e a gyerekkel vagy sem. Nálunk összetartó a család, esélyem sem volt, hogy elkallódjak, hülyeségekbe keveredjek. A tágabb családban senki nincs, aki szektába keveredett volna. Amúgy meg a másik irány is sok esetben (nem mindig persze) elõfordul, hogy hívõnek nevelt gyerekek hátat fordítanak a szülõknek és belevetik magukat az éjszakába. Volt kollégám mesélte, hogy a fõiskolán a legkönnyebben kapható lányok azok voltak, akik valami egyházi suliból jöttek. Szóval az, hogy a szülõk ateisták, még nem jelentik azt, hogy a gyerek elkallódik meg szektatag lesz, míg a hívõknél sincs garancia arra, hogy nem fog majd drogozni meg részegeskedni. "Köszi a sok lenullázást. Ez is a toleráns tökéletes ember megnyilvánulása..." Nem én voltam, én azóta nem pontozok amióta láttam, hogy olyanokat is lehúznak, akik konkrét jogszabályt másolnak be kérdésekhez.
Ilyen egy kedves privát levél, amibõl süt a megértés és szeretet, mert nem kereszteltetem a gyerekeimet: "A férjed helyében a szart is kiverném belõled. Neked nem gyerek, hanem egy golyó kell. Hülye idióta. " Tiltottam a levélírót, nem kell válaszolnia.
21: Nem érdekel, hogy mennyire nehéz volt a te utad, mindenkinek a sajátját kell járni. Nem vagyok jövendõmondó, hogy lássam, a gyerekem majd 20 év múlva milyen irányba fordul. Ugyanannyi esély van arra, hogy mérgelõdik, hogy miért kereszteltettem meg, mint arra, hogy azért mérges, hogy miért nem kereszteltettem meg. De legalább tiszta a lelkiismeretem, azt tudom neki mondani, hogy a te döntésedet tiszteletben akartam tartani. A közösségekrõl változatlanul fenntartom a véleményem, majd ha akarja, akkor talál olyat amelyik elfogadja, ha pedig kereszténynek nevezik magukat és képmutatóak, kirekesztõek, akkor azoknak intsen be mielõtt hátat fordít, mert nem érdemlik meg.
A kérdező hozzászólása: Én állom a sarat, de nagyon zavar, hogy sokszor kell hallgatnom, hogy majd nem megyünk a mennybe, ilyenek. Erre én azt mondtam, hogy nem baj, legalább ott majd találkozom egy csomó ismert elhunyt tudóssal és íróval, legalább tanulok ott tõlük. Erre meg néznek bambám, hogy mi bajom van.
8: engem viszont kifejezetten zavar, hogy engem megkereszteltek babakoromban, holott nem is vallásos a család, csak mert "úgy szokás". Hagyták volna inkább ráma döntést, amikor már meg tudom hozni. Nem én vagyok az egyetlen, akit zavar, hogy csecsemõkorában megkeresztelték. Ellenben akibõl annyira vallásos hívõ lesz, hogy fontos számára a keresztség, az ne tartsa problémának, hogy hittanra kell járnia vagy meg kell keresztelkednie felnõttként.
Én sem fogom megkereszteltetni a gyerekemet/gyerekeimet, pedig a család nálunk is szeretné.. Azt csináld a gyerekeddel, amit szeretnél.. A mai világban ez nem olyan mint régen volt...
A kérdező hozzászólása: 8-as, egyáltalán nem értek veled egyet. "Szerintem ha úgysem hiszel benne, akkor vedd úgy, hogy rosszat nem teszel vele, hogy elviszed egy felesleges ceremóniára." Hogy-hogy rosszat nem teszek vele? Ha megkereszteltetném az olyan számomra, mintha elfogadnám a vallást, mintha azt szeretném, hogy a gyerekem keresztény legyen. Nem, én nem kényszerítek rá semmi. Ha nagy lesz elolvashatja a Bibliát, ha szeretné, még akkor is, ha otthon csillagászati és evolúciós könyveket fog találni csak. Én meg vagyok keresztelve, de nem örülök neki.Mikor kérdezik tõlem, hogy meg vagy keresztelve, akkor azt kell, hogy mondjam igen, mert nem akarok hazudni, és akkor sokan megnyugszanak, hogy az jó-jó, de oda is teszem, hogy de nem hiszek a vallásban. Ekkor meg meglepõdnek.
Nálunk ebbõl családi vita alakult ki a mamám részérõl hogy nem vagyok megkeresztelve.. Hozzánk vágta hogy biztosan azért mert utáljuk a keresztapám. Amikor 15 lettem a szûleim megkérdezték akarom-e ezt az egészet, és mondtam hogy nem. Egy ember nem attol jó vagy rossz ember hogy hisz-e ebben vagy megvan-e keresztelve. :) is kiálltuk ezt és leszálltak errõl, én nem hiszek ebben az egészben, én a tudományosan alátámasztott dologban hidzek. Az én lányaim sincsenek megkeresztelve, ezt nehezen de elfogadták :) .
Az én gyeerekeim sem lesznek megkeresztelve. Sõt, még templomi esküvõnk sem lesz. Bárki, bárhogy erõsködik. Egyszerûen egyikünk sem hisz istenben meg a biblia címû meséskönyvben. Akkor minek csináljuk az egészet? Saját magunkat hazudtolnánk meg. Nálunk még inkább az esküvõ a téma, anyu mondta is valamilyen beszélgetés kapcsán, hogy a polgári szertartás az túl hivatalos, de a templomi az olyan széép. Na hát mi meg úgy csináljuk, hogy a polgári legyen a szép. :) Ne engedj az elhatározásodból!
a vallás mindenkinek a magán ügye.. nem szabad erõltetni.. ha a családod ezt nem fogadja el, akkor ne foglalkozz velük.. különben is.. ha a gyermeked majd késõbbiekben keresztény akar lenni, akkor majd megkeresztelkedhet..
11 és 13-as (8-as voltam) Megfigyeltem, hogy a generációk szembenállása ebben a kérdésben is ciklikus (mint sok minden másban is). Nálunk a dédszülõk kemény ateisták voltak, a nagyszülõk mélyen vallásosak, a szüleim totális nihillisták én pedig az õ ürességüket látva szükségszerûen újra a hitben találtam meg az élet értelmét. Úgyhogy szerintem számíthattok rá, hogy a gyermeketek késõbb fogékony lesz a hitre. Könnyítsétek meg az útját, mert kívülrõl érkezni felnõtt fejjel egy ilyen közösségbe ezerszer nehezebb már... Csak ennyit akartam írni. Azzal viszont mélységesen nem értek egyet, hogy nektek támadnak és szentbeszédeket tartanak a mennyrõl meg ilyen hülyeségekrõl. Nyugodtan vágjatok vissza.
17: "Úgyhogy szerintem számíthattok rá, hogy a gyermeketek késõbb fogékony lesz a hitre" Az õ döntése lesz én meg tiszteletben tartom. És ha õ is mérges lesz majd ránk, mert minek kellett megkeresztelni, ha nem is vagyunk vallásosak? Amúgy én az õszinteség híve vagyok, ha nem tudok tiszta szívembõl hinni, akkor nem szabad a gyerekem elõtt megjátszani magam. "Könnyítsétek meg az útját, mert kívülrõl érkezni felnõtt fejjel egy ilyen közösségbe ezerszer nehezebb már.." És ha nem akar majd ilyen közösségbe tartozni, hanem buddhista meditációkon vesz részt? Ha pedig majd késõbb keresztény vallásos közösséghez akar tartozni, akkor ne érezze nyûgnek, hogy meg kell felelni a követelményeiknek. Azt viszont meg akarom neki tanítani, hogy ha egy közösség a szülei döntése miatt ítéli el vagy nem fogadja be (mert csecsemõként nem volt megkeresztelve), akkor ahhoz a közösséghez nem érdemes tartozni, mert nem értékelik, hogy õ közéjük szeretne tartozni. Az ilyeneknek fordítson hátat mert képmutatóak és keressen olyan közösséget, ahol szeretettel és nyitottsággal fogadják, támogatják abban, hogy a gyülekezetük tagja legyen. Mert EZ lenne igazi keresztényi, nem pedig a kirekesztés.
Ne a családdal foglalkozzatok, ha a pároddal egy véleményen vagytok, tegyétek azt, amit jónak láttok! Igaz, már ez sem úgy mûködik, mint régen, de akkor is egyfajta fogadalom-tétel, fogadalmat kell tenni, hogy vallásosan neveled majd a gyereket. Ez a ceremónia része. De ha nem érdekel az egész vallás, és tudjátok, hogy nem fogjátok ezt nyomni belé, akkor felesleges az egész. A lehetõséget meg kell adni majd a gyereknek, ha nagyobb lesz, ha akar, keresztelkedjen meg, olvasson Bibliát, de ráerõltetni nem kell. Ha mindkettõtök ateista, felesleges az egész hercehurca. Én is meg vagyok keresztelve. De nemigazán érdekel az egyház. Mondjuk úgy, hogy egyáltalán. Amikor iskolás lettem, én is elkezdtem járni hittanra, kipróbáltam, nem jött be, otthagytam. Utána jöttek az egyházi felek, hogy miért nem járok hittanra, miért nem járok templomba, miért nem komfirmálok, miért nem jártam az elõkészítõbe, miért nem veszek részt az egyházi programokon, de hát egyháztag vagyok. Igen, de nem én kértem! Ne kötelezzen engem rá senki! A szüleim se köteleztek, akkor nehogy már a papok meg a gyülekezet tagjai kötelezzenek! Majd ha akarok, elmegyek, ha meg nem járok, hagyjanak, mert valószínûleg azért nem, mert nem akarok, nem azért, mert nem tudom, merre van a templom! Ez pont olyan, kérdezõ, ahogy te is írtad, utálom, ha valami olyat akarnak ledugni a torkomon, amit nem hiszek. ezen kívül roppant erõszakosak, és képesek heti szintem megállítani, hogy miért nem járok. Nem vagyok már gyerek, el tudom dönteni, hogy akarok vagy sem.
19 Ha a világ és az ember ideális és tökéletes lenne, akkor igazad lenne...de sajnos én nem tapasztaltam meg, hogy létezne bárhol is olyan emberi közösség, ami a másik embert a valódi értékén kezelné és õszinte nyitottsággal tudná befogadni az idegent. Ez igaz minden vallási közösségre de igaz a családra, a barátokra, a munkahelyi a játszótéri és hobbi körökre is. (Én amúgy megjártam sok tucat hívõ közösséget az összes nagy vallástól a sok kicsi szektáig és alternatívákig, úgyhogy van benne tapasztalatom, ezért is mondom, hogy nagyon nehéz volt az út egyedül mindenfajta biztos támpont nélkül és hiába vagyok éppen valahol örökké kívülálló fogok maradni sajnos)
Nemcsak a te, hanem a GYEREK torkan se probaljak ledugni a vallast! A gyerek, majd ha felno, eldontheti, hogy kovet-e egy vallast, vagy sem. Ha igen, majd elmegy es megkeresztelkedik maga. Van nem egy olyan kereszteny felekezet, melyeknel a csecsemokorban tortent keresztelo nem is szamit, mert azt nem sajat akaratabol tette.
Szerintem annyira mindegy. Tegyük fel megkeresztelnéd... és? Attól még nem kell templomba járni és imádkozni! Még a bibliát sem kell elolvasni!
Apám keresztény, a legjobb barátom pedig Izraelbõl származó zsidó. Mindketten a normális vallásosakat képviselik. Hisznek benne, de nem erõltetik másra. Kérdésre mesélnek, de nem agitálnak. Amikor bemutattam õket egymásnak, apám elvitte a környékre megmutatni neki (az izraeli vízhiányos táj után neki élményszerû volt az itteni dús növényzet, változatos építészet). Egy templomhoz is odaértek, apám barátságosan invitálta, hogy szívesen megmutatja belülrõl, úgysem látott még ilyet. Vonakodva beleegyezett. Bementünk, egy festménysorozaton Jézus története. Apám elmagyarázta melyiken mi van, én tolmácsoltam. Végigmutogatta a szenteket, az ólomüveget, az épület építészeti stílusát, stb. A srác érdeklõdve hallgatta, nézelõdött. Kifelé megszagolta a szentelt vizet, mert hallotta róla, de nem tudta elképzelni, mibõl lehet :) Kb. egy évvel a fenti történet után szóba került a templomlátogatás. Akkor döbbentem meg: - Tudtad, hogy a vallásom tanításai szerint nem léphettem volna be más vallás szentélyébe? - Tényleg? De akkor hogyhogy mégis bementél? - Apukád annyira aranyos és lelkes volt, hogy nem volt szívem nemet mondani. No meg mi Jézusról nem tanultunk, kulturális szempontból érdekelt a története, a kultúrátok úgyis keresztény alapokra épül, így legalább jobban megértem. Mint kiderült, a szoborállítás nem szokás a zsidó vallásban, õk bálványimádatnak tartják és kerülendõ dolog. Szintén õ egyszer közölte, hogy ha a férjemmel gyerekünk lesz, szeretne a keresztapja lenni. Néztem okosan, hogy hahó, én ateista vagyok (technikailag keresztény, mert 6 hónaposan nem sok beleszólásom volt), õ zsidó, hogy gondolta ezt? Hát izé, ugyanaz, csak valláson kívüli verzióban. Majd csinálunk egy saját magunk által kitalált szertartást és ugyanabba a szerepkörbe kerül, mint a keresztapa, vagy egy tiszteletbeli nagybácsi. A hozzá és apámhoz hasonló vallásos embereket tisztelem, mert hiteles, amit látok. A kiarakatvallásosok viszont korán elriasztottak a vallástól a szavaik és a tetteik ellentmondása miatt. A fenti barátommal beszélgettünk egyszer istenrõl, hitrõl, világegyetemrõl. Mondtam, hogy talán a pszichológiát mondanám, az is egyfajta rendszer, mint a vallás. Mondta, hogy ezzel egyetért, náluk is van néhány rabbi, aki levezette, hogy a pszichológia és a vallás ugyanaz, csak más-más szemszögbõl. Istent akár nevezhetjük kollektív pszichének, tudatnak is.
A kérdező hozzászólása: *végighallgatnom

A barátnőm két gyerekkel el akar költözni a férjétől de még nincsenek elválva, de az apa nem engedi. Ha hozzám átjelentkeznek akkor az apa bármikor elviheti a gyerekeket, vagy csak az anya engedélyével? Tehát náluk fognak lakni.

Legjobb válasz: Amig a birosag nem donti el, hogy kinel legyenek a gyerekek, addig ugyanannyi joga van mindket szulonek. Attol, hogy nalad lesznek bejelentkezve, semmit nem jelent. A szulok a gyerekekert a felelosek, te mint baratno nem sokat tehetsz, neked nincsenek jogaid. En ertem, hogy segiteni akarsz, de az apanak is vannak jogai. Amit tenni tudtok az az, hogy minel elobb irtok a birosagnak, es keritek a gyerekek elhelyezeset az anyanal, valamint a gyerektartast, lathatast mindent rogzitenek majd a birosagon.

Amig a birosag nem donti el, hogy kinel legyenek a gyerekek, addig ugyanannyi joga van mindket szulonek. Attol, hogy nalad lesznek bejelentkezve, semmit nem jelent. A szulok a gyerekekert a felelosek, te mint baratno nem sokat tehetsz, neked nincsenek jogaid. En ertem, hogy segiteni akarsz, de az apanak is vannak jogai. Amit tenni tudtok az az, hogy minel elobb irtok a birosagnak, es keritek a gyerekek elhelyezeset az anyanal, valamint a gyerektartast, lathatast mindent rogzitenek majd a birosagon.
arra vigyázzon a válni készülõ, hoyg a gyerekekre mindig õ felügyeljen ne a barátnõ, mert apa felhasználhatja ellene, hoyg nicns hol lakni, nincs ki vigyázzon a gyerekekre... még magánál tartja õket, ha õ marad a házban, vagy követeli a gyerekeket, gondolom nehéz nekik, de jobb lenne ha maradna anya a két gyíerekkel a háézban ...inkább menjen a pasi, vagy nem akar? akkor utáljátok ki.
Ha az anya elviszi önkényesen a gyerekeket és nem engedi õket az apjukhoz, az apa akár fel is jelentheti. Már pedig ha nem engedi ezt, akkor lehet, hogy ez meg fog történni. Elvileg az apa elviheti a gyerekeket és nem hiszem, hogy egyáltalán érdekelné bármi is, ha már egyszer az anya ugyanúgy elvitte tõle a gyerekeket. Akkor lesz tiszta, hogy mi hogy alakul, ha már a gyerekek a bíróság által el lesznek helyezve.
Helyi gyámhatóság (önkormányzat) hivatott rendezni ezen kérdéseket. Sajna nem állnak a helyzet magaslatán, de egy próbát megér. Õk indíthatnak családsegítõs közvetítést, egyeztetést stb.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!