Találatok a következő kifejezésre: A Bíroságon már ídőpontot gyermektartás díj (1 db)

nem vagyok jogász, de a gyerektartás biztosan külön, vagy külön is intézhetõ, mert au a pénz a GYEREKÉ


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Megmenthető a kapcsolatunk? Bővebben lent.

Idén 21 leszek, fiatal feleség, és anyuka vagyok. Félreértés ne essék, nem véletlen, valahogy mindig egy kedves, szerető családot szerettem volna, szóval egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, sőt.
Sokáig voltunk együtt a házasság előtt a férjemmel, bár távkapcsolat volt, 220 km-re lakott tőlem. Össze nem költözhettünk, mert a szüleim kikötése volt, hogy előbb érettségizzek le (bár mindig is nagyon jó tanuló voltam, nem változtatott volna a dolgon, tehát inkább csak kötekedés volt a részükről). Miután befejeztem a gimit hozzánk költözött, ahol a szüleim továbbra is csak bántották, semmi nem volt jó nekik, amit csinált, pedig a világon semmi baj nem volt vele, dolgos volt, jólnevelt, mindenki más szerette, volt munkája, és utálja a piát. Inkább ez az utóbbi volt a gond, apám ugyanis elég erős alkesz, és a hugom pasijában remek ivócimborára talált, ezért volt mindig mindenért az én párom a hibás. Persze ők 2 évvel érettségi előtt simán összeköltözhettek, illetve a srác hozzánk költözhetett (uncsi lett volna csak hétvégeként fetrengeni a részegségtől), nekünk meg várnunk kellett... na mindegy. A lényeg, hogy folyamatosan éreztették velünk, hogy kevesebbek vagyunk, mint a hugomék, és hogy nem szeretnek minket annyira, mint őket. Úgy érzem mindez azért volt, mert jóval többek voltunk náluk, de mindegy, ezt csendben lenyeltük, gondoljanak, amit akarnak. Dolgoztunk mind a ketten, engem 2 főiskolára is felvettek (az egyiket még érettségi előtt), szuper állásom volt 19 évesen, jobb, mint anyámnak, szép kilátásaink voltak. Terveztük az albérletbe költözést is (házat nem vehetünk, mert pár éve a szüleim olyan rossz anyagi helyzetbe kerültek, h az én nevemre íratták a hitelüket, ami miatt persze azóta is hívogat a bank, mert most is elmaradásaik vannak, de pénz minden másra van... na mindegy), de elkéstünk vele, mert teherbe estem. Nem terveztük, de nagyon boldogok voltunk, minden rossz ellenére kitartottunk egymás mellett, és úgy döntöttünk, összeházasodunk. Sajnos a szüleink összevesztek, és tönkretették az esküvőnket, ezért nekünk még ebből sem jutott olyan, amilyet szerettünk volna.
Ezeket csak azért írtam le, hogy valamivel tisztább legyen a kép, hogy semmi jó nincs, amire legalább emlékezni tudnék, és erőt adna.
Megérkezett a pici babánk, akit mindennél jobban szeretünk. Az állandó vitákon kívül a szüleimmel nem volt semmi gond, úgy döntöttünk, velük maradunk még, amíg nem leszek elég tapasztalt, hogy albérletbe menjünk. Közben a páromat nem hagyta nyugodni egy vágya egy saját vállalkozás iránt, de tudtuk, hogy ez azzal járna, hogy rengeteget kellene dolgoznunk. Belementem azzal a feltétellel, hogy a babát soha nem szoríthatja háttérbe. Természetesen mindent megígért, de sajnos fél évnél tovább nem bírta. Már albérletben lakunk, de nem törődik velünk, nem viselkedik úgy, mint egy apa, mint egy férj... Eljár dolgozni, hazajön, itthon is csinálja a vállalkozást, de vérig van sértve, ha fel kell állnia, és oda kell mennie a picihez. Én itthon vagyok, viszem az ő vállalkozását (illetve, mikor jó kedve van, akkor a közös vállalkozásunk, ha veszekszünk, akkor az övé), nevelem, tanítom a picit, és vezetem a háztartást. Rengeteget dolgozok, de észre sem veszi, ha hazaér, és esetleg nincsen rend, akkor a fejemhez vágja, ha meleg étellel, kávéval, tiszta lakással, elrendezett munkával várom, ami általános, azt észre sem veszi. Ha egymáshoz szólunk, 90%-ban veszekedés a vége, nemi életet kb 2 havonta 1x élünk, romantika 0. Pedig van, hogy a szüleim elviszik a picit magukhoz, de általában akkor is dolgozunk, ha beszélünk, akkor is a munkáról. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon érzékeny, érzelmes, romantikus típus vagyok, szeretem a meglepetéseket, nem csak kapni, hanem adni is, többször leptem már meg gyertyafényes fürdőzéssel, borral, ő meg még a születésnapjaimat is elfelejtette. Nagyon elhidegültünk egymástól, ráadásul egy olyan helyre költöztünk, ahol nincsenek babás ismerőseim, be vagyok zárva a 4 fal közé a picivel. Egy közös sétát is úgy kell kikönyörögni tőle, ha nagynehezen megígéri, akkor is beletemetkezik a munkába, és elfelejti, mit ígért. Persze, ha utána megemlítem, én vagyok a hibás.
Fáradt vagyok, és kimondhatatlanul szomorú. Már azt sem tudom, szeretem-e, egyáltalán nem az az ember, akit megismertem. Annyiszor beszéltünk már, kértem szépen, kértem csúnyán, most az utóbbi időben próbáltam úgy viselkedni, ahogy ő, tenni mindenre (a babán kívül, őt sosem tudnám hanyagolni), akkor meg a fejemhez vágja...
Minden percben sírni volna kedvem, de erősnek kell maradnom, hogy a pici ne érezze, hogy baj van. Nekem egy olyan családban kellett felnőnöm, ahol a szülők minden egyes nap veszekedtek, apám részegen verte anyámat, aki ész nélkül költekezett, és tett mindenre, ránk is (persze azért nem teljesen, mindig megvolt mindenünk, ami kellett - anyagilag. Soha nem fordulhattam úgy hozzá, mint ahogy szerettem volna, ha azt mondtam neki, hogy anya, szeretlek, akkor meglepődött... Ha az érzéseimről kezdtem beszélni, akkor ideges lett, és általában mindig az volt a vége, hogy ha megkerestem valamivel, hogy magamra vessek, az én hibám, én vagyok a rossz.). Ezt nem szeretném a lányomnak, meg akarom menteni a házasságunkat, de túl kényelmes így a férjemnek, hogy nem kel törődnie velünk, ha meg megszólalok érte, akkor én vagyok a rossz. Beszélni senkivel nem tudok, mint már említettem, az anyámnak hiába mondanám, a hugomnak meg pláne, továbbadná anyának, apának, mindenkinek, és azon csámcsognának, hogy milyen buta vagyok, mert ez az én hibám, és hogy ők mennyivel okosabban csinálták volna. Segíteni persze nem segítenének.
Gondolkodtam már azon is, hogy elválok, de nem lenne hova mennem, esetleg a szüleimhez, akiktől egész életemben hallgathatnám, hogy hogy elrontottam, és megalázottan kellene élnem mellettük, mindig is "alacsonyabb szintű" voltam, mint ők, vagy a hugom. Ezen kívül nem is tudnék már szerintem mást szeretni, meg valószínűleg engem sem tudnának, főleg, hogy van egy kislányom, aki a világon mindennél fontosabb nekem, és akinek ő nem kell, az nekem sem kell. A vicc, hogy volt már férfi, régi ismerősöm, aki teljesen komolyan azt mondta, hogy bánja, hogy "lecsúszott rólam", és ha bármi van, hozzá fordulhatok, a kislányommal együtt. Persze nem tudta, hogy gond van, senkinek nem beszélek róla.
Sőt, azóta is vannak, akik még mindig érdeklődnek irántam, nem is egy ember, de szeretem a családomat. Ha lennék 30-40 éves, már nem érdekelne a dolog, ha eddig jó volt jó lesz ez ezután is alapon, de 21 évesen még fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy így éljem le az egész életem. Szeretném megmenteni a házasságomat mindennél jobban, nem csak a pici miatt, hanem azért is, mert valahol még mindig szeretem a férjemet, és tudom, hogy ő is szeret minket. Mit tehetek? Mit tennétek ti? Elválnátok? Maradnátok, és leélnétek az életeteket így? A vállalkozás megszüntetése nem jöhet szóba...

20

Hogyan lehetne ezt megoldani?

2 éve ,hogy elváltunk én elköltöztem, ő a házba maradt. Áruljuk,de annyi pénzért nem fog elkelni amennyire felraktuk, ezért lejebb vettük. De manapság nem naon vesznek házat..mind1. Mondtam,h fizesse ki a felét, hagy boldoguljak,de nem akarja. Mondtam,h jelzálogot rakassunk rá,h vehessek fel hitelt,de ez sem. Miért nincs olyan törvény,h kötelezze a házba maradt félt,h x idő utan köteles legyen a ház felét kifizetni!? Mit lehet tenni??

4

Ellehet-e válni annál a kerületi bíróságnál amelyikbe az esküvő volt?

Se az alperes sem a felperes nem abban a kerületben lakik, de az állandó lakcím Budapesttől messze van. Válaszaitokat előre is köszönöm.

1

Vagyonmegosztásnál a gyerekek számláján gyűjtött pénz is közösnek számít és feleződik?

A férjem ragaszkodik annak az összegnek a feléhez ami a gyerekek számláján van. Szerintem az nem járna neki.

17

Milyen esetben ítéli a bíróság az apának kisgyereket?

Sajnos válásra került a sor. Férjem mindenáron ragaszkodik a gyermekért. Azt mondta mindent megtesz ezért. Viszont én nagyon meg vagyok emiatt rémülve. Mi alapján dönt ilyenkor a bíróság? Semmi rossz szenvedélyem nincs, mindenem a kislányom!!!!! Egy miatt viszont nagyon izgulok, amíg gyesen voltam sajnos megszűnt a munkahelyem , ahol 5 évig dolgoztam és azóta sajnos nem találok.A férjemnek viszont van. Segítsetek mit tegyek? Tudtok esetleg ajánlani egy jó válóperes ügyvédet?

32

Ha a feleségem beadta a válópert mennyi idő múlva kell menni a bíróságra?

1

Többszöri válásgyanú-viharos kapcsolat. Felhívjam ugyanazzal a szöveggel, amivel Õ szokott Engem ilyenkor? Hogyan csináljam?

Tehát nem egy zökkenőmentes kapcsolat,6. évünket tapossuk. Amikor eddig úgy összevesztünk,hogy elmentem otthonról,akkor mindig Õ hívott fel azzal a szöveggel,hogy "mikor megyek el a cuccaimért".Aztán később mikor kibékültünk és megbeszéltük a dolgokat,mindig mondta,hogy ez csak egy ürügy volt,hogy beszélhessünk.
Most Nekem is egy ürügyre lenne szükségem,ugyanis most Õ ment el és 2 napja nem jelentkezik.Nem tudom még,hogy most végleg elválunk-e,de azt tudom,hogy megőrülök,hogy nem tudok Róla semmit.Már ördögöket látok,hogy valami baja esett,egyszerűen borzasztóan aggódom bármi is van amúgy köztünk.
Köszönöm a segítségeket!

15

Vágy vagy szerelem? Többi lent.

Vagy a kettő ugyan az? Persze, nem létezhet a szerelem vágy nélkül, de a vágy. Nos az talán létezhet szerelem nélkül. Találkozol valakivel, aki első látásra megmozdít benned valamit. Ha odáig eljutsz, hogy pár szót tudsz vele váltani, már tudod. Valami. Valami visszavonhatatlan történt. A hangja, a mosolya, az érintése. Olyan. Milyen is? Édes? - Persze. De azon kívül? Ismerős! Bizsergető. Úgy érzed, azonnal felperzsel. Mi ez? Azt mondják csupán kémia. Meglehet, de az is lehet, hogy két lélek felismeri egymást, talán a távoli múltból. És szavak nélkül is megtörténik az, amit mással egy életen keresztül nem tudsz elérni. Értitek egymást. Csak egy pillantásból. Hogy ez az érzés maradandó-e? Nem tudom. Hiszen sokszor ezek a találkozások nem többek, mint röpke érintések. Megérintjük egymás lelkét, és megyünk tovább, mert mennünk kell. Az érzés azonban megmarad, és olyan nehéz szabadulni tőle. Vágyunk a pillantására, érintésére, még, még, még. Szerelem vagy vágy? Tulajdonképpen lehet, hogy ez nem is érdekes. A lényeg, hogy nagyon jó megélni ilyen pillanatokat. Feledhetetlen. Történetem itt kezdődik.

33 éves nő vagyok a párom 40 és van egy 4 éves gyermekünk.
Jó életünk van megértjük szeretjük egymást.Éljük a kis mindennapjainkat.
Mindig elélabilis voltam lelikileg,könnye kizökkent egy veszekedés egy film egy rosz élmény.Párom szerint álomvilágban élek.Meglehet sőt biztos.
Már csak azért is mert most pár napja belekeveredtem egy dologba ami nemmondható románcnak de a lelkemet megérintette és azóta is nehez szabadulok a szóritó kinzó érzéstől.
Ugy hozta az élet hogy iskolába kezdtem járni és ott találkoztam egy velem egykorú sráccal akit már régebről látásból és hallomásból ismertem.Tudtam milyen negy nőcsábász annak ellenére hogy családja van.Nem is foglalkoztatott pedig többek szerint nagyon jól néz ki.Én csak tettem a dolgom a sulival kapcsolatban.Rajta éreztem jeleket hogy akár több is lehetne köztünk mint hogy csak oda járok tanulni.Aztán vége lett a sulinak és mivel ő vezeti kellett vele beszélnem.Felhivtam és ott kezdött minden.Gyenge átlátszó utalásokat tett kettőnkről.Megborzongtam és elindult a lavina.
Én kezdem el belebonyolodni igy utolag ugy gondolom hogy ő csak adott egy esélyt a dolognak háha bejön alapon hiszen tudta hogy és kivel élek.
Sms ek váltották egymást és telefonbeszélgetések.Mindig ugy lett vége hogy ennyi hiszen én nem szeretnék ilyenbe belekeveredni.Jöttek a kérdések csak sex ről szolni,de nem mert itt valami elindult jött a felelet.Öszezavarodtam de valami nem hagyott nyugodni és ujra és ujra magával ragadott az érzés.Tudtam le kell zárnom hiszen nekem mégvan mindenem nem akarok ilyen kapcsolatot és főleg nem akarok alkalmi sex-et.
De megint jött a de és hogy találkozzunk hátha könnyebb lezárni mindent ami el sem kezdödött.
Első perctől éreztem kiván majd megeszi a fene hogy nem lehet köztünk semmi.Aztán egy két ölelés csak létrejön mert valami belső kéztetést ézrzek rá ő pedig kéri.És akkor megint jön most tőle hogy fejezzük be mert összesen 2 nap alatt idáig jutottunk akkor nagyon gyorsan szeremesek lehetünk.Kérdem hogy járt már igy nem jön a válasz igy még nem.Teljes káosz szenvedés minden.Elválunk és ennyi.De megint pár sms pár telefon jobban fáj minden.
Kikészitettem magam estére.
Aztán jön a vallomás hiszen nálunk nem voltak tikok megjön a párom ezt nem lehet eltitkolni.Megértés,ő két lábbal áll a földön nem ért semmmit de támogat mert látja kikészültem.Adja az ötleteket.Elenged ha kell.Nem inkább a halál mint elmenni.Bizonytalan leszek mindenben.Fáj , összeszorul a gyomrom reszketek, nem tudom mi ez az érzés mit kezdek vele.Szerelem fellángolás ujdonság vágy??????
Ma az elvállás 3 napja van.Nem kerestük egymást ma egy kicsit könnyebb elősször.Még egy kicsit enni is tudtam.
A szivem sokszor begyorsul.Káosz.

Nem megoldásokat keresek nem olyan válaszokra vágyom hogy jobb legyen csak olyan jó lenne hasonló történet hallani,hogy nem vagyok egyedül , hogy nem vagyok egyedül akivel megesett ilyen.

10

Miért van az, hogy amiket a mi kapcsolatunkban már nem akart megváltoztatni, azokat az új kapcsolatában még is jól csinálja?

Miért van az, hogy amiket a mi kapcsolatunkban már nem akart megváltoztatni, azokat az új kapcsolatában még is jól csinálja???

5

Hogyan kell lelkileg elengedni Valakit, akivel az egész Életed akarod (vagy akartad? ) leélni?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!