Találatok a következő kifejezésre: A 13 lányom teljesen ugy viselkedik (1 db)

A 13 éves lányom teljesen ugy viselkedik mint egy fiú! Soha nem vesz fel szoknyát, csak fiú baratái vannak, nem szeret se táncolni se énkelni csak focizni és gördeszkázni. Nem lesz baja?

Semmi lányos ruhát nem vesz f?l mindenb?l fius kell neki . Késöbb nem lesz ebb?l vmi baj?

Legjobb válasz: Szia! Az én húgom is így viselkedett ennyi idõs korában, még tovább is. Aztán a gimis évek vége felé kezdett nõiesedni, szoknyát hordani stb. Most 25 éves, 7 éve él boldog párkapcsolatban a võlegényével, testnevelõ-tanár lett, a mai napig focizik, teniszezik, úszik, síel. Szerintem ne aggódj! A lányod ilyen típus, de még változhat is akár.

Szia! Az én húgom is így viselkedett ennyi idõs korában, még tovább is. Aztán a gimis évek vége felé kezdett nõiesedni, szoknyát hordani stb. Most 25 éves, 7 éve él boldog párkapcsolatban a võlegényével, testnevelõ-tanár lett, a mai napig focizik, teniszezik, úszik, síel. Szerintem ne aggódj! A lányod ilyen típus, de még változhat is akár.
Én 17 éves vagyok, és én se szoktam hordani szoknyát, mert rühellem, meg sminkelni se szoktam magam "úgy" mint a többi lány. Én se hordok olyan "felnõttes"kurva ruhát mint a többi lány, és ezért sem bírnak.Egyelõre nem si érzem szükségéta dolognak.Mindenki késõbb nõiesedik, ezt kell elfogadni.
Ne tessék aggódni, én is 14 éves vagyok, és emlékszem 12 éves koromban pont így viselkedtem én is.Most normális "csajos" életmódot élek.Viszont én még most is inkább a fiukkal szeretek beszélgetni és hülyülni, szerintem megbízhatóbbak mint a lányok, és rám jobb hatással is vannak.
nem lesz semmi baja van eghy 20 éves lány ismerõsöm aki ugyanez csak pepitában autószerelõ és ha keménykednek vele összeveri õket bagyon kedves megminden de õ ilyen mink elfogadtuk és kész mink igy RAJONGUNK érte mert õ legalább nem egy hisztis pláza cica és van benne valami különleges!
emo.Cijja!L/12.Én is fius wok.Úgy is nézek ki de jól ál.Fekete cucokba szoktam járni fekete gördeszka.Útálom a Hello Kitty-t Barbiet és a rózsaszínt.:) Ez alap!A stilusom is megfelelõ.:)
emo.Hy!Én is fius tipus wok.Fekete cucok, csõnadrág...Rövid hajam van(fius)és jól is ál.Utálom a szoknyát, hello kitty-t és a barbie-t(hisz ez ALAP).Csak gördeszkázni szeretek.Nem lesz baja.sztem.
Én is ilyen vagyok, és ennyi idõs is.Mondjuk nekem lánybarátaim is vannak, de én egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt rajtam szoknya, énekelni, táncolni nem tudok, viszont, ha olyan az idõ, akkor farmer meg bõrdzseki, és nem a mai divatzenét hallgatom, hanem rockot.Steppelt dzsekit is csak azért húzok fel, mert mínuszokban nem vehetek fel mást. Szerintem nem lesz belõle baja.A "menõ csajszik" az iskolában szinte ugyanúgy néznek ki, szándékosan nyávogós hangon beszélnek, egyfolytában elfoglalják az egész WC-t, szinte bemenni se lehet, mert persze WC-zni, meg szemet festeni egyedül nem lehet, kényeskednek, bõgnek, ha elesnek, szóval szerintem örülj, hogy a lányod nem ilyen.Nem is lesz belõle semmi baja, bátor, talpraesett lány lehet.
Hát igen. Sokan szenvednek Gyerekkori nemi identitászavarban.
Szerintem normális. Én amiotta én választhattam, hogy mit vegyek fel azóta fius cuccokat hordok. A szoknyát utálom. És a foci egy jó sport(L). 14/L
Én is ennyi idõs vagyok, csak én szoknyás vagyok, mégse lányokkal lógok nagytöbbségben. Van két legjobb barátnõm, egy "plá[email protected]" és egy "glam-rockos", õk a lánybarátaim. Többnyire sportos fiúkkal vagyok, velük valahogy jobban meg tudom magam értetni. Jó, mert a csajokkal be tudunk ülni egy romantikus vígjátékra a moziba, a fiúkkal pedig röhöghetek szakadásig a Másnaposok kategóriájú filmeken és nem utolsó sorban jobban érzem magam, ha nem egyedül kell hazamennem este a sötétben:)
Anno én is inkább fiús voltam, sosem babáztam, nem hordtam szoknyát, a rózsaszíntõl meg a mai napig feláll a szõr a hátamon. Aztán érettségi környékén volt egy übernõies korszakom, tûsarkúval, szoknyákkal, ami kb. két évig tartott, azóta pedig hangulatfüggõ az öltözködésem. A bakancstól a miniszoknyáig, a mélyen dekoltátált toptól a kedvenc metálzenekarom pulóveréig (rocker vagyok, vállalom...) minden megtalálható a szekrényemben. A fiúkkal pedig tényleg jobban ki lehet jönni, nekem mindig is fiúk voltak a legjobb barátaim valamiért... Egyébként pedig boldog párkapcsolatban élek immár két éve. Táncolni, énekelni nem tudok, viszont szépen együtt tudok hörögni a kedvenc black metal bandáim énekesével, és egy idõben nagy foci- és forma1-rajongó voltam. :P
Nekem minden (kicsit is ) normális barátnõmre ill a feleségemre igaz volt, hogy fiukkal szeretett barátkozni, mert a mai világban a lányokra erõltetett lányos dolgok, a kényeskedés, a divatolás, a cukiság stb eleve taszítják az értelkemsebb lányokat, és a bátrabbak, talpraesetebbek vagy szerencsésebben neveltek emiatt át is sodródnak a fiukhoz, akik normálisabbak (nem genetikailag, hanema a nevelésbõl adódóan). Mi a kislányunknak direkt minék kevesebb rózsaszín ruhát veszünk, és motorozni ugyanúgy imád, és az autkat motorokat imádja mint babázni. Mivel egyikrõl se neveljük le (remélelem) ezért majd megtalálja mi érdekli igazán, és az lehet mûszaki terület, gondoskosással összefüggõ dolog, báérmi a aqmi érdekli, függetlenül attól hpgy azt társasalom jkeléenleg fiusnak vagy lányosnak könyveli el. Mert amugy fiusnak tartják, mert nem hisztizik és nem sír ha elesik, pedig ez csak a normális neveléstõl van, nem genetikus dolog......
Szia. Én 27 éves vagyok és 30-hetes terhes, és 6 éve boldog pár kapcsolatom van.De én soha az életembe nem vettem fõl szoknyát, nem babáztam nem hordtam rózsaszín cuccokat. Hanem a bátyámmal és a barátaival autóztam, meg autópályákat építettem, bicigliket szereltünk, még 13-évesen, és velük nõttem fõl. Aztán mikor nagyobbacska lettem, anyu azt hitte majd megváltozom, de ez sajna nem jött neki be, ugyanis amikor elõttem állt hogy tovább tanuljak, el mentem egy autószerelõ iskolába Bánki donát a neve, és ott akartam tanulni mint autó szerelõ.Csak többen udvaroltak nekem, mint ahány csillag van az égen mivel egyedüli lány voltam a suliba és sose voltam csúnyácska sõt, hatalmas zöld szemmekkel hatalmas szempillával, és fekete hosszú hajjal rendelkezem és 50 kg-san, nem igazán tudtam oa figyelni a suliba, mert mindig velem foglalkoztak a fiúk, ezért ki léptem a suliból inkább mert a bátyám félt hogy baj lessz. Ennyi volt tömören a gyerek korom. Most sem élek másképp, ha valami baja van a kocsinak, én egybõl darabokra szedem, tetõtõl talpig olajosan, megcsinálom, és be megyek utána a házba fõzni.A forma-1 az életem, a gyorsulási verseny, és bármilyen autó sport. Ja és szokny nélkül mert abba nem igazán lehet autót szerelni. Hát kb ennyi, akkor szerinted az én anyukám mit érezhetet amikor én annyi idõs voltam mint a lányod?????:) A párom meg büszke rám, hogy nagyon sok autószerelõt kenterbe verek a tudásommal. Ne aggódj nekem ebbõl csak elõnyõm van és nem hátrányom.
Én 14 éves vagyok és én se vesek fel szoknyát utálok táncolni és énekelni se szeretek. A gördeszka meg szerintem tök jó :D Fiú barátai vannak? lehet, hogy azért mert nincs jóba a lányokal az osztályban és pont azért mert õk azok a szõke kis nyafka fajták és õ nem szeretne ilye barátokat de az is lehet, hogy csak így akar közelebb kerülni az egyik sráchoz...Szerintem csak ne enged, hogy elfajuljon ez a dolog. Amugy a fiúkal sokkal jobban ki lehet jönni mint a csajokal. Lehet, hogy egyszer kinövi ezt az idõszakát mert én 13 éves koromban utáltam a rózsaszínt most meg itt irogatok rózsaszín körmökel bolerós kivágott pulcsiban ugyhogy errõl ennyit:D xD (késöbb lehet, hogy nõiesebben fog öltözni)
Nincs semmi baj a fiús lányokkal, ennél még elképesztõbb dolgokat is csinálnak - pl oldalt leborotválják a hajukat és tarajat hordanak (ahogy azt én tettem annak idején -, aztán mégsincs belõle baj. Én is amolyan fiús lány voltam, tarajos haj, bakancs, ilyesmik, aztán ma már gyerekem van, meg nõisebben is öltözködöm, hordok magassarkút meg szûk rucikat is, szóval nem kell aggódni.
Garatnáltan nem. Én is ilyen voltam, szoknya elõször 19 évesen volt rajtam, sminkelni 21 évesen kezdtem... A suliban fiúkkal voltam, õk voltak a barátaim. Majd nála is eljön az a kor, mikor "megnõiesedik", nálam is eljött. De ha nem , az sem baj, a lényeg, hogy boldog legyen és érezze jól magát a bõrében. Szerintem ne "cseszegesd" ezzel, támogasd, az anyja vagy, bízzon benned. Õ tudja, hogy érzi jól magát.-)
Én 13 éves vagyok, és a te lányod semmi hozzám képest xD. Én is ilyen bakancsos, nagyon fiús fajta lány vagyok... Anyám haja égnek áll tõlem. Nem vagyok egy jó kislány, verekedni is szoktam elég gyakran (jól le is csesznek érte, mert az a "fiúk dolga"). Nem is érzem magam annyira nõnek... Nem hiszem, hogy ebbõl baj lehet, majd talán megváltozom, és hetero vagyok, szal még ez sem. Szerintem nyugodj meg. majd kinõvi. Vagy nem.
Szia! Én is ilyen voltam, sõt, állandóan verekedtem is, (persze fiúkkal :) ) Aztán 14 évesen jött egy "nõies" korszakaom is, akkor túlzásba is vittem. Olyan ruhákat vettem fel, amiket ma sem mernék. Aztán 16-17 évesen bakancsos lettem. :) Az érettségi után kezdtem megkomolyodni, most már majdnem normális vagyok. :) Persze rózsaszín stb... szóba sem jöhet. Érdekes paradoxon alakult ki. Fiúsnak vallom maga, de hordok magassarkút, és rettentõen anyáskodóan tudok viselkedni. NEm hiszem, hogy a lányodnak bármi baja lenne. Simán kinõheti. De az biztos, hogy késõbb oda kell rá figyelni, mint minden másik kamaszra. Ha ilyen marad, akkor könnyebben keveredik majd balhékba, verekedésekbe, szóval olan fiús dolgokba. :)
16 éves koromig én is ilyen voltam, csak fiúkkal barátkoztam, de ez egyáltalán nem baj sõt kiismeri a férfilelket, ami nagy pluszt jelent. most már vmivel nõiesebb vok, bár barátnõim most sincsenek igazán, de szeretek fõzni varrogatni sminkelni magam ruhákat tervezni, ezeket kífejezetten élvezem... óh és a fiúkhoz vonzódom. jó, nem 100%-san, csak 95.:D
cya 13éves vagyok és én is ugyan igy voltam de én régebben én kb 12 éve skoromig imádtam focizni és egyesületbe is jártam ...!! és semmi pénzért nem vettem volna fel szoknyákat meg ilyenek!! Deh mostanra kinõttem belõle és lehet már tulzás is de sminkelem magam meg minden és nekem is csak fiu barátaim vannak 2-3 lány ..De mondjuk nem mindig jo ez h szinte alig van lány barátom :S !! Valamiért nem tudom megértetni magam a lányokkal!!
Sztem se gáz. Én se táncolok, nem is énekelek (soha nem is tettem.) De azt hiszem ettõl még normális 22 éves csaj vagyok. Ja, szoknyát kb. 1 éve hordok.
Semmi baj nincs én is ilyen vagyok...Foci, Judo, Gördeszka ezek a sportágaim! Szoknyát évzárón se se ünnepségen se soha majd talán egyszer...

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mikor fogok "átalakulni" nővé? Mikor fogok "felnőni"?

17 éves lány vagyok. Egyáltalán nem nőttem fel, sőt.
12 éves koromig egy magabiztos lány voltam, de ahogy elkezdtünk felnőni, minden lány egyre csajosabb, nőiesebb lett, de, bár külsőre én is, belül azonban nagyon gyerek maradtam. Mindenki "Megszépült", ápolt, csajos lett, én meg úgy érzem megcsúnyultam. A legjobb barátnőm közölte, hogy csúnya vagyok, az öltözködésemen poénból viccelődtek.
Változott a helyzet, van barátom is azóta, de úgy érzem, hogy KISLÁNY maradtam. Ha kisminkelem magam, ha felveszek lányos ruhákat, akkor is olyan kislányos kisugárzásom van, és annak is érzem magamat. Nem járok fiús ruhákba(hordok cicanadrágot, harisnyát, szoknyát, karidgánokat, stb)-szóval nem ez a teljes "fiúsabb" öltözködés. Mégis csúnyának érzem magam, és kislányosnak.
Félig-meddig örülök ennek, hiszen ez vagyok én.
Másrészt meg nem tudom hogy kezelni. Mindjárt 18 éves vagyok, és tényleg alapból úgy viszonyulnak hozzám az emberek is, mint egy 15 éveshez, mert SUGÁRZIK rólam. Nem lehet engem nőnek mondani.
EZ magától og változni, vagy tennem kell valamit?

6

Apukák! Ti szeretnétek erről tudni?

Nemrégiben feltettem ide egy kérdést, amiben nem tudtam, hogy elmondjam-e a férjemnek, hogy a lányunk le szeretne feküdni a barátjával , mert nekem elmondta.. Kaptam rá válaszokat, hogy előbb beszéljem meg a lányommal és stb.. A kérdésben megemlítettem, hogy nem tudom, hogy egy apának tudnia kéne-e ezt ???
Kaptam olyan választ,hogy miért ne kéne tudni és egy levelet is amiben egy apuka írt, hogy ő szeretné tudni a lánya életében ezt a pontot.
Az lenne a kérdésem, hogy lányos apukák ti szeretnétek-e tudni, ha a gyermeketek lefekszik valakivel??

6

Mit csináljak ha soha nem volt meg köztünk a jó anya-ánya kapcsolat?

Anyám nagyon szigorú, és tényleg nem lehet vele megbeszélni semmit.. Már nagyon bosszant és tök rossz így. Nem beszélhetek meg vele semmit, itthonról el nem mehetek...mint egy börtön...Barátaimmal nem mehetek sehova, és csak a maga dolgait fújja.. nem fogadja el ha másnak is igaza van...
Ahjj tök rossz.. semmit nem beszélhetünk meg, meg semmi... mit csináljak valaki segítseen?:(
13/L

4

Mit akar? Nem értek a lányokhoz.

Szóval van egy lány haverom.
Tök kiskorom óta ismerem oviban a feleségem is volt:DD:D
Szóval mindig jóba voltunk, családjaink is.
Mostanában valahogy más vele, csak nem tudom hova rakni magamban.
Pl koncertem volt a múlt héten és néha ha ránéztem ő kacsintott vagy megharapta a száját.
Most hülyít vagy mi van?
Nem olyan "tinip.csa", tehát még nem volt pasija.
(nem azért nekem se volt még barátnőm xDD)

Nem tudom mi van.
15F

12

Lányom (16) el akar menni a gimnáziumból egy másikba, hagyjam és segítsek neki?

Kiközösítve érzi magát, bár van aki barátkozna vele, de ő mást szeretne. Minden ellen lázad, a jegyei sem jók. Nem tudom, azzal teszek-e jót, ha elengedem? Általánosban sem volt neki jó az osztálya, ezért félek, semmi sem fog változni.

4

Miért jutottam ide?

Sokszor éreztem magam egyedül így az elmúlt 1 év során, 9.-es voltam, de az osztályban a társaságunknon belül (8lány) népszerű vagyok, szeretnek, csak mások mint én, én valahogy többre vágyom. Mindig mennék ide-oda, de ők nem szervezkedősök, én pedig igen.
Az osztályon kívül van 2 legjobb barátnőm. Az egyik nem a sulimba jár, vele 1-2 hetente találkozom, a másikkal pedig szinte minden nap együtt lógunk, ha van időnk.
Akit mindnnap láttam, ő elutazott egész augusztus 20-ig, n em fogom látni. A másik mindig táborokban van, alig-alig látom majd.
Az osztálytársaim is szét vannak szóródva, néha találkozunk majd, de főleg hogy nem is valami összetartó társaság, inkább csak a suliban vagyunk együtt (pláne h én szoktam mindent szervezni).
Teljesen egyedül vagyok. Vannak régebbi ismerőseim, akiket szívesen látnék, akikkel havonta találkoztam eddig, de ha én nem írok, ők sosem keresnek, hogy találkozzunk. Erre rájöttem, elég rosszul esett, így már nincs kedvem keresni senkit.
A legjobb barátnőmet (akivel sokat találkozom) ma láttam utoljára, és rájöttem, hogy nagyon egyedül maradtam. Egyfolytában mennék mindenhova, bulizni, külföldre, akárhova, nem tudok itthon lenni, de egyszerűen vagy van programja a többieknek, vagy egyszerűen nem kíváncsi rám senki, és ez nagyon rosszul esett... Hülyén érzem magam, hogy írjak akárkinek is, mert mindig mindig én írok...
Próbálok önkéntes munkákat, diákmunkákat keresni, de nem nagyon vesznek fel sehová. Próbálom eltölteni hasznosan a szabadidőmet, de mindent keseredettségből csinálok. Nincsen széles családi köröm, akikkel lehetnék. Nincs pénzünk táborokra. Mit tegyek? Nem akarok olyan néhánybarátos, otthonülős unalmas ember lenni, akiket mindig is elítéltem, de ez lettem, egész nap egyedül vagyok. Nagyon rossz! Folyamatosan érzem a sóvárgást egy olyan élet után amiben egy széles társaság, egy fiú, sok buli van... eddig azt hittem megvan mindez, mert a legjobb barátnőmmel mindig egy csomó koncertre jártunk, sokáig kinnmaradtam stb, de basszus nagyon rossz ez így...
15L

3

A fiam 6 éves kora óta katona akar lenni, ez már így marad?

Nem ilyen pályára szántam, persze én akkor leszek a legboldogabb, ha azt csinálja amit szeret. 6 éves korában, kitalálta, hogy katona lesz, akkor mosolyogtunk rajta, még 13 éves korában is ugyan, ezt mondta, reméltem, hogy kinövi, most 16 éves. Én médiatudománt és kommunikációt oktatok, az egyetemen, ennek kapcsán egy PR es találkozón összebarátkozdtam egy ezredessel, aki a Magyar Honvédség reklámszakembere volt, ō azt mondta, hogy nyugodjak bele, ez már így marad, mesélt afganisztán, ciprus, iraki, koszovói misszióiról, hogy bizony voltak olyan helyzetek, ahol majdnem meghalt. Ezt elmeséltem otthon a fiamnak, de ez csak mégjobban feltüzelte... Törōdjek bele, ez már így marad?

Egy aggódó édesapa.

3

Mit csináljak, ha én a piszkálható, "megalázható" személyiség vagyok?

7.-es koromig jól mentek a dolgok, nem érdekelt semmi, volt önbizalmam. Utna etediktől valami megváltozott, visszahúzódó lettem, nem mertem a többiekkel feloldódni, önmagam lenni. Kikerültem az általánosból, és elhatároztam, hogy a gimnáziumban változni fog a helyzet. Sokan megszerettek. De valahogy tudják az emberek, hogy mit lehet velem tenni. 9.-be tetszett egy fiú, és az akkori egyik legjobb barátnőm közölte, hogy mégis hogy gondolhatom komolyan ezt, hisz az egy (akkor) 18 éves fiú volt, és hogy ez képtelenség.
A legjobb barátnőm is folyton közölte velem, hogy csak magammal foglalkozom(ami nem volt igaz akkor se), és, hogy nem is érdekel engem amit Õ mond. A másik legjobb barátnőm folyton azt mondogatta, hogy vele sose foglalkozom. Szintén az egyik legjobb barátnőm közölte velem, hogy szerinte csúnya vagyok(pedig nem is kérdeztem tőle).
Mostanába rengeteget javult a helyzet, de például az öltözködésem miatt POÉNBÓL, de olyton piszkálnak. Egy hármas barátság tagja vagyok(hárman lelgjobb barátnők), és 90%-ban a közös csipkelődések mindig ellenem irányulnak, ketten összefognak, és engem piszkálnak. Ténlyeg poénból, mert a felállás más is szokott lenni,de 90%-ban mindig én vagyok a középpontjában. A ruhám, vagy, ha bármivel igyekszem megvédeni magam.
És nem tudom, hogy hogy jöhetnék ki ebből.
Kitűnő vagyok, és mindenkinek segítek, aztán egyszer egy fiú közölte az egyik legjobb barátnőmnek, hogy minek köszönje meg, hogy oda adtam a házimat.
A húgom is úgy beszél Velem,hogy ha a szobájában vagyok(ott szoktunk videójátékozni), hogy ha valami olyat csinálok, pl táncolok, énekelek, ami őt idegesíti, hogy i lehet menni, meg ne pofázzak, meg ilyenek.
17 éves vagyok, tudom, hogy nagyon gyerekes, de nem tudom megvédeni magamat, akárhogy próbálom. És mindig én kerülök ki rosszul.
Vagy elmentem a barátaimmal filmezni, és beszóltak a barátomra valamit, én meg megvédtem a barátomat(a barátom nem volt ott), és rajtam röhögött mindenki, még a legjobb barátnőm is.
Annyira nem szeretem, hogy én a megalázható lány vagyok, és, hogy ha megpróbálom összeszedni magam, kapok még egyet.

10

Ti ezt elmondanátok az apának?

Van egy 17 éves lányunk a férjemmel , aki elmondta nekem, hogy le szeretne már feküdni a barátjával. Természetesen mindent megbeszéltünk, nagyon felelősségteljes lány , örülök annak is , hogy szólt nekem.
A kérdés az lenne, hogy ti ezt elmondanátok a férjeteknek? Végül is az ő lánya is és bár eléggé olyan dolog, amiről egy apának nem biztos, hogy tudnia kéne, de nem tudom.. szerintetek?

9

Miért csinálja ezt?

Van egy barátnőm, akit akárhány buliba, vagy baráti összejövetelre hívunk, nem jön el velünk. Mikor megkérdezzük milyen programja van helyette, azt mondja semmi, otthon van csak nincs kedve menni. Elhiszem, hogy otthon van, olvas, sorozatot néz meg ilyenek, de így mindenről lemarad és ez lassan már engem zavar.

7

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!