Találatok a következő kifejezésre: 25. hétnél Álandóan félek, hogy (1 db)

25. hétnél járok. Álandóan félek, hogy a babámnak baja lesz. Minden hetet úgy élek meg, hogy ezt is túléltük. Pedig teljesen rendben van minden mind a kettőnkkel. Normális ez vagy mindenkinek a terhessége aggodalommal van tele?

Legjobb válasz: Szia! Én is így vagyok vele, bár nekem voltak problémák. Mindig kitûzök egy hetet, hogy csak azt érjem el, és minden este elmondom a babámnak, hogy még minimum mennyi ideig kell bent maradnia, és növekednie. Talán nem paráznék mindenen, ha rendben lett volna minden az elejétõl, de lehet, hogy akkor is így lenne. Boldog problémamentes babavárást!

Szia! Én is így vagyok vele, bár nekem voltak problémák. Mindig kitûzök egy hetet, hogy csak azt érjem el, és minden este elmondom a babámnak, hogy még minimum mennyi ideig kell bent maradnia, és növekednie. Talán nem paráznék mindenen, ha rendben lett volna minden az elejétõl, de lehet, hogy akkor is így lenne. Boldog problémamentes babavárást!
Addig aggódtok amíg valósággá válik, aztán már nem aggódni, hanem cselekdni kell! Miért kell "szenvedni" a terhesség alatt, gyönyörû dolog. Én biztos vagyok benne, hogy minden rendben vancek és lesz. Boldog vagyok minden nyilalásnál, minden mozdulatnál. Szerintem jobb volna a pozitív oldalát elõtérbe helyezni és nem a "hülyeséggel" terhelni magad. Gyönyörû perceket, boldog babavárást! 23 hetes kismam.
Igen? Vajon akkor is boldog lennél, amikor infuzióval kellene visszatartani a babádat, mint nekem? Akkor sem terhelnéd gondolom magadat hülyeséggel.
Már bocsi, de a kérdezõnél minden rendben van!!!!!! Ha pedig ez már megtörtént, akkor reménykednék, hogy igen, akár infúzióval is, de sikerül viszatartani.
Van egy nagy és örök érvényû igazság: kétféle terhes nõ van. Az egyik csoportban vannak azok, akik élvezik a várandósság minden egyes percét és legszívesebben életük hátralévõ ötven-hatvan évét folyamatosan ezen állapotban töltenék. Õk az örökké mosolygós és virágzó arcú kismamák. És van a másik csoport, aki szintén örül a babának, de legjobban akkor fog örülni, ha az már kint lesz a kezében egészségesen és ezt a bizonyos kilenc hónapot úgy élik meg, mintha egy kötelezõ megfelelési idõszak lenne. Persze õk is mosolyognak, örülnek a babának, viszont sokkal többet aggódnak, sokkal több nyûgjük van (itt fáj, ott fáj, stb) és már rég megértették, hogy miért is hívják egyesek ezt az egészet terhességnek és nem várandósságnak. Egy dologban viszont teljesen megegyeznek: mindannyian nagyon szeretik a babájukat és jó anyák lesznek (optimális esetben) és a hátukon is feláll a szõr, ha a másik csoport optimizmusát, vagy pesszimizmusát kell hallgatni. Nincs mit tenni, el kell fogadni így a másikat. A kérdezõnek: teljesen normális amit érzel. Az is lehet, hogy túl sok idõd van ilyesmin gondolkodni és ez fokozza az egészet. Ezt saját példámból kiindulva mondom: nekem is voltak komplikációk a 12. héten, majdnem elveszítettem a babát, de szerencsére most már jól vagyunk. Öt hétig kényszerpihenõn voltam, akkor nekem is minden hetem így telt el, ahogyan te is leírod. De utána szerencsére már visszamehettem dolgozni, azóta messzirõl sem aggódom annyit, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok és a hetek is rohannak. Nem tagadom, néha majd beledöglök a fáradtságba, mert egész nap talpon vagyok, de még mindig jobb. Te dolgozol még? Ha esetleg táppénzre mentél már és nincs akadálya, akkor gondolkozz el azon, hogy pár hétre visszamész. Hidd el, sokkal kevesebbet aggódnál.
Szia! Együttérzek Veled, mert biztos, hogy nem tehetsz róla, hogy egy kicsit túl aggódod a babavárást. Próbálj pozitívan gondolkodni! Foglald le magad valamivel! Tudom nem könnyû! Én tavaly októberben veszítettem el a babámat, 36 hetes terhes voltam és éreztem, hogy nem mozog. A kórházban már csak azt állapították meg, hogy nem él. A boncolás szerint egészséges volt. Most újra babát várok, s nehéz nem arra gondolni, hogy lehet valami baj is. De muszály pozitívan gondolkodni, s nem rosszra gondolni! Én nem dolgozom most, így nehezebben mennek a napok, de nem merek kockáztatni valamilyen fertõzést (gyerekekkel dolgozom). Az elõzõ terhességemet végig dolgoztam, de úgysem mentek hamarabb a napok. Elsõ babád? Hány éves vagy? Tudsz valakivelerrõl beszélni?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Talán félre értettetek.. Én nagyon várom a kisbabámat, és nagyon szeretem! Én is örülök minden egyes fájdalomnak, nyilalásnak, mert tudom, hogy érte van! Nem negatívnak, hanem aggodalmakkal telinek érzem a terhességemet! És annyi lett volna a kérdésem, hogy ti is aggodtok-e. 22 éves vagyok, elsõ babámat várom. Talán a rémtörténetek miatt félek. Anyukámnak Mamámnak testvéremnek is voltak spontánvetélései. Én úgyérzem, hogy belepusztulnék ha baja lenne az én kicsikémnek.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Van kedvetek tippelni? Hét? Nem?

Kíváncsi vagyok rá ki mire tippel. :-) Egyébként 2. baba.

[url=A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. [url=
[url=A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. [url=

10

A harmadik baba születése milyen volt, hosszabb vagy rövidebb mint az első kettő? Fájdalmasabb vagy jobban viseltétek?

9

Terhesen ilyen helyen dolgozni?

Úgy néz ki, hogy terhes lettem. Kórházban dolgozok(12óra nappal és éjszaka), nem túl megértő kollégákkal. A főnököm sem túl megértő. 1 éve dolgozom itt és már kétszer elkaptam magas lázzal járó fertőzést. Terhesen rettegek attól, hogy elkapok valamit (elég sok fertőző beteg van). Nem szeretném magam kitenni ennek, de féltem az állásom (határozatlan). Mikor 1,5 hétig táppénzem voltam a fertőzés miatt, azért is kaptam a fejemre. Nem tudom mi lenne a legjobb. Ráadásul az 50%-os táppénz nagyon kevés. Félek, hogy a szagok miatt még rosszabbul lennék vagy hánynék. Ti mit tennétek?

7

Úton a kistesó, emelhetem továbbra is az egy éves 8 és fél kilós babámat?

Ma teszteltem pozitívat!:) És rögtön erre gondoltam,hogy csinálhatok-e mindent ugyanúgy,mint eddig? Persze gondolom azért óvatosabban. Nem lesz gond ha továbbra is emelgetem a kislányomat? Nem érzem nehéznek és igyekszem nem hátból emelni,de még kel párszor éjszaka és ki kell vennem a kiságyból.

12

Elmenjek vagy ne menjek?

35 hetes vagyok, vizesedem, meg fáj a derekam, de semmi extrém, csak a szokásos. Viszont nagyon fáradtnak érzem magam, egész nap csak aludnék. Ma este lesz egy rendezvény, ami estébe nyúlik. A férjem szeretne menni, és én is, vártuk, de most elbizonytalanodtam, mennyire lenne megterhelő. Már most úgy érzem magam, mint akit jól fejbekólintottak, az esős idő és a nagy hasam sem segít a helyzeten. Valószínű, hogy estére még fáradtabb leszek. Vegyek erőt magamon és menjek el, vagy mondjam le? Ti mi alapján döntenétek? Csinosba kell öltöznöm, de semmi nem múlik rajta, ha nem megyünk, csak már vártuk mindketten hosszú ideje. Jegyeket ajándékba kaptuk, nem bukjuk anyagilag, vagy ilyesmi. Mit tegyek? Mennék is, mert érdekes, kíváncsi is vagyok, de maradnék is itthon mackónadrágban a meleg szobában, félálomban.

6

Ha már elment a nyákdugo akkor tornázhatok még?

8

Miért van az, hogy nappal egyáltalán nem fújom az orrom, teljesen tiszta, éjjel viszont nem tudok aludni, elfújok egy százas zsepit, annyira bedugul az orrom?

4

28 hetes kismamák hogy érzitek magatokat? Még dolgoztok?

4

S. O. S Mennyi esélye van egy 30 és fél hetes babának a túlélésre ha megszületik?

10

A 35-36. héttől milyen gyakran kellett mennetek a dokihoz?

Leginkább az érdekelne aki magánorvoshoz járt.Ha többször kellett menni akkor is ugyanannyit kellett fizetnetek?

8

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!