Találatok a következő kifejezésre: 21 vagyok, hétköznapokat koliban töltöm (1 db)

21 vagyok, a hétköznapokat koliban töltöm. Ott vannak a barátaim, hétvégén pedig itt van mellettem a családom. Ennek ellenére egyedül érzem magam, ha nincs velem a barátom. Miért fordulok be ennyire?

Márpedig neki is kell otthon lennie, ami 100 km-re van t?lem. Tudom, hogy nem lehetünk együtt állandóan, de ha nincs velem képes vagyok befordulni, nem tör?dni, nem beszélni senkivel, csak tényleg a minimumot. Csak rá tudok gondolni. Tudom, hogy elhagyom magam, de egyszer?en nincs er?m összeszedni magam. Sokszor csak sírok, apróságokon is, de nem mondok el senkinek, mi a problémám. Tudom, hogy rosszul állok a dolgokhoz, az eszemmel felfogom, hogy ez nincs rendjén, de az érzelmeim ellen nem tudok mit tenni. Ez már depresszió? Mit tegyek ellene?

Legjobb válasz: Én is hasonló helyzetben vagyok, mint te. Eljöttem otthonról egyetemre, ami 150 km-re van. Megismerkedtem a mostani párommal, minden nagyon jó vele, nincs panaszom. Viszont nekem már vége a félévnek, a vizsgáknak is, és hazaköltöztem. A párom viszont ott dolgozik tovább és csak hétvégenként tudunk találkozni. Ez az elsõ hetem nélküle. Próbálom magamban tartani a lelket. Tényleg ne hagyd el magad. Keress nyárra valamit, amivel elfoglalhatod magad, amíg nem tudtok talizni. Ha hiányzik a párod, akkor írj neki egy smst (nekem már az is sokat segít). A lényeg, hogy találj valami olyan elfoglaltságot, amit szívesen csinálsz... úgy az idõ is gyorsabban telik.

Én is hasonló helyzetben vagyok, mint te. Eljöttem otthonról egyetemre, ami 150 km-re van. Megismerkedtem a mostani párommal, minden nagyon jó vele, nincs panaszom. Viszont nekem már vége a félévnek, a vizsgáknak is, és hazaköltöztem. A párom viszont ott dolgozik tovább és csak hétvégenként tudunk találkozni. Ez az elsõ hetem nélküle. Próbálom magamban tartani a lelket. Tényleg ne hagyd el magad. Keress nyárra valamit, amivel elfoglalhatod magad, amíg nem tudtok talizni. Ha hiányzik a párod, akkor írj neki egy smst (nekem már az is sokat segít). A lényeg, hogy találj valami olyan elfoglaltságot, amit szívesen csinálsz... úgy az idõ is gyorsabban telik.
Sszió! Szerintem az lehet a baj, hogy túlságosan hozzászoktál a barátodhoz. Ez alapjába normális, hogy nagyon hiányzik.. az is, ha majd' belepusztulsz. De muszáj tudatosan is élned egy kicsit! Tudnod kell, hogy ez is szerelem, mikor nincs veled. Nem tudom, vhogy próbáld meg úgy érezni, hogy .. . akkor is veled van, csak épp nem fizikailag, hanem lelkileg. Próbáld meg messzirõl is érezni ezt a szerelmet, próbálj tõle távol is boldog lenni! Nekem nemrég a barátom elutazott jó messzire, 2 hétre, és amíg nem volt itt, egyik nap úgy éreztem.. boldog vagyok. Alapjába véve sokszor vagyok boldog, de ugyebár ez mindig csak pár óra. De azért ez nem volt semmi, ugyanis alig tudtunk beszélni. De valahogy úgy éreztem.. milyen jó , hogy van nekem! És h ez épp elég.. mert szeret, velem van, minden jó. Próbálj másra koncentrálni, és másban is meglátni a szépet! Légy nyitottabb, általába nem végzõdik csalódással! Biztos nem olyan unalmas a családod... :) Leld meg az életben máshol is a szépet, különben nagyon rossz lesz, ha egyszer el kell engedned! Gondolj arra, hogy ha valami nem jó, akkor legalább élvezni próbáld meg .. attól nem lesz jobb egy fokkal se, ha még a hozzáállásod is olyan, h semmi kedved.. tudod, "ha már ott kell lenni valahol, akkor legalább próbáljuk meg élvezni" Sok sikert!
Szia! Próbálj többet lenni olyan közösségben, ahol jól érzed magad. Próbálj ki valamilyen sportot, klubbfoglalkozást, elmehetsz tanfolyamokra, ami érdeklõdésednek a legjobban megfelel. Az önismereti tanfolyam is segíthet, hogy mennél jobban magadra lelj! Az én párom 220 km-re van tõlem mi csak hétvégéken láttuk egymást majd egy évig, volt hogy nem is tudtunk találkozni minden héten. Ha aktívan töltöd a napjaidat, könnyebben múlik az idõ. A párkapcsolat szuper dolog, de ugyanilyen fontos hogy a közösségben és akár magadban is jól érezd magad. Sok sikert kívánok!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hogyan szabaduljak meg az önutálattól?

Leginkább azért nem szeretem magam, mert kövér vagyok. Próbáltam már mindent. Sorra vettem azokat az embereket, akiket szerethetőnek találok és szintén kövérek, de ez sem segített. Hiába mondom magamnak, hogy a környezetemben van nálam külsőleg csúnyább ember, aki boldogságot és teljes elfogadást talált valaki mellett, ez sem segített. Néha már úgy érzem nem is vagyok ember. Irigykedem azokra, akik vidáman végig tudnak menni egy csinos ruhában az utcán és elég egy mosoly, hogy a fiúk felfigyeljenek rájuk. Míg nekem ennél többet kell letegyek az asztalra, ha azt akarom, hogy esélyt adjanak egy ismerkedésre.

Azt ne mondjátok hogy fogyjak le, mert az önmagában még nem old meg mindent. Agyban akkor is ilyen maradok, maximum valami mást találok, amiért utálni fogom magam. (nem tudatosan).

Valaki esetleg tapasztalatot is írhatna, hogy ő hogyan keveredett ki ebből.

5

Régóta van kisebb nagyobb hullámokkal, hogy nincs kedvem semmihez. Úgy kell magamon erőt venni, hogy főzzek, takarítsak, elmenjek itthonról. Ilyen esetben ki mit tanácsol?

Tudom lenne rá válaszom, hogy itt a két gyerek...fél óra mire kijutunk a lakásból ( Ruben egyedül öltözik már) és hiszti is akad...na meg mire bekészítem a ropogtatni valót, innit -nehogy éhes,szomjas legyen vmelyik :)) és plusz pulcsi stb... vaaaa
Nah szóval erre is rá lehet fogni,de tényleg nem stimmel ez. Nem ilyen voltam...sokk biztosan ez az 5év amióta itthon vagyok ( terhesség-szülés-gyes-második baba)
Várom az őszt és remélem, hogy változást hoz a rendszer (Ovi) az életünkben...de most is nagyon erőtlennek érzem magam.
Kicsi gyermekem másfél éves lesz, szóval még egy évet itthon kell lennem vele.

0

Normális hogy 22 évesen sokszor jár a fejemben az öngyilkosság?

2 éve nem tudok szabadulni ettől az érzéstől. Ezen 2 év alatt volt 2 komoly kapcsolataom. Mindkettő lányba nagyon szerelmes voltam (vagyok is még az egyikbe).
A mostani kapcsolatom ténylegesen 1 hete ért véget. De már ezt megelőzően is egy darab sz/r nak éreztem magam. Senkinek. Most meg pláne, hiszen már a szerelmem sincsen mellettem.
Az életkörülményeimet tekintve nem lehet panaszom. Család, anyumék, még ugyahgy barátok is rendben van minden. A lehetőségekhez képest mindig mindent megkaptam.
(most itt nem autóról beszélünk, szegény családból származom)
Munkám nincsen jelenleg, abba nem tudok temetkezni.
22 vagyok, és pánik vna rajtam szinte, hogy milesz ha nemtalálok még egy olyan lányt aki elfogad és szeret. hiszen annyi de annyi oylanról hallani, hogy 18, meg 20 éves koruk óta együtt vannak, és már együttélés, meg gyereket tervezik.

Csak a családom miatt vetem el mindig ezt a lehetőséget. Hiszen tudom, hogy nekik okoznám a legnagyobb fájdalmat ezzel. Õk mit sme tudnak a problémámról, sőt senki sem, és nem is akarom őket beavatni, megvna a saját bajuk.
Csak miattuk látom értelmét az életnek, hiszen nem akarok szomorúságot hagyni magam után...:/
Úgygondolom 22 évesen ez nem az a felfogás amiben élnem kellene. A bulról, barátokról, hülyülésről, munkáról kellene szólnia az életemnek, de nem erről szól..hanem az önmaracangolásról és a kérdésről , hogy: "Minek vagyok én a Földön? Minek élek? és vajon Isten milyen céllal teremtett engem?"

Vallásos vagyok, katolikus, de nem elvetemült mélységekig, és ilyenkor sokszor fordulok Istenhez, akár könnyekkel is az arcomon, hiszen senki másra nem számíthatok.

Segíthet egy orvos ezen? vagy nemistudom kihez kellene forduljak, mert érzem, hogy ez nem jó így ahogy van..:/

12

Nem tudok belekezdeni semmibe, mitől van ez?

Nemértem mért jön rám mindíg valami rossz fájdalmas érzés mikor menni kéne valahova, ahogy elindulok akkor már semmi ilyesmi nincs. De valahogy ezt a hülye érzés nagyon nehéz leküzdeni és igy ezért nemis tudok eljárni semerresem. Ahhoz hogy csak az éjjelnappaliba lemennyek 10 perc mire összeszedem magam és erőt veszek. Nemazért van mert olyan gyengelennék vagy elfáradnék vagy ronda lennék vagy bármi olyan amit szlgyelnem kéne tök átlagos vagyok. CSakhát állandóan előjön ez a fájdalmas gombóc a gyomromba meg a mellkasomnál és már elegem van ebböl. Régebben nagyon sokfelé eljártam ,aztán egyszercsak előjött ez az érzés 2 éve nem szabadulok ettöl. Segítsetek légyszi 19 F

0

Szélhámosok által manipulált megkattant rokon, mit tehet a gyereke? 19L

Én diákmunkából élek, havi 30 ezer forintból, ebből alap élelmiszereket vásárolok, mert otthon nem kapok semmit, és bele is adok a rezsibe. Épp, hogy kijövök.
Árva vagyok, édesanyám egy ideje furcsán viselkedik, 2 éve nem jár le dolgozni, gyorshitelekből él. Mindenkit feljelentget maga körül, egyre több pénzt követel a rezsibe is, pedig nem változott meg a fogyasztásom, nemrég rám szállt és egy olyan feljelentést tett, ami a feljelentés tárgya miatt távoltartási végzést követelt (hogy bántalmaztam), valahogy látleletet is csinált, lehet, hogy odaverte magát valamihez.

Anyám betegsége tény, mivel pszichiáter kezeli szinte heti rendszerességgel, de a hatóságok erről mit sem tudnak és egyenlőre hiába mondom. Tehát egy munkaképtelen adósságokba boruló mentálisan nem túl ép ember, akit ráadásul rosszindulatú, pénzsóvár idegenek, uzsorások, eltartási szerződésre nyáladzók befolyásolnak kipaterol a jól megszokott otthonomból ahol ráadásul havonta beleadtam a rezsibe is.

2 hónapja tengődöm az utcán, jártam már albérletben is, de fix munka hiányában nem volt fenntartható, barátoknál is lehettem, de csak 1-2 hetet, már lejárt a végzés, de anyám továbbra sem akar hazaengedni. (jelenleg egy könyvtárból írok)

Most elhatároztam, hogy leadom az ügyet a gyámhivatalnál, beszélek az orvosával, minden segítséget megadok neki anyagilag és orvosilag is és ha kell erőszakkal (nem fizikaival) de hazaköltözöm. Mert nem tettem semmit.

Tanácstalan vagyok, nem kérek olyan lehordásokat, hogy dolgozzak és menjek albérletbe, mert mindamellett, hogy most ez a cél, egyenlőre nem olyan tiszta az oda vezető út. Jelenleg például ifjúsági szükségszállón laktam és ismerősnél zuhanyoztam le minden nap.... és nemrég eszméltem fel mennyire nem normális, hogy egy elmebeteg ember otthon ül és nem csinál semmit és a teljesen normális lányának kell szenvednie.

Tehát nem tudom mit tegyek, és kizárólag a kérdésre válaszoló, jóindulatú, segítő válaszokat várok. Én úgy érzem anyám betegsége nem akkora kényszer és katasztrófa, hogy megkockáztassak miatta egy kvázi jövőbeli bármikor bekövethező hajléktalanságot (ami gyakorlatilag már most fennáll, mivel nincs rendes fedél a fejem fölött)

Tehát az úgy helyes, hogy most mivel lejárt a végzés, hazamegyek, és ha kell gondnokság alá helyeztetem. És bármivel is kell szembenéznem nem lehet rosszabb mint a lassú leépülés.

1

Van aki volt már elmegyógyintézetben? Milyen volt? Véleményt tud mondani?

12

Este nehezen alszom el, gyakran felébredek, 2-6 között folyamatosan alszom, majd ismét szakaszosan alszom fél9ig. Nem vagyok mostanában ideges, depressziósnak sem érzem magam! Tanácsok?

22-23 kötött lefekszem aludni, szerintem kell 1 óra, hogy elaludjak, de felébredek gyakran...mindig is jó alvó voltam pedig...járok mostanság edzeni, biciklizni, de nem hatékony....

2

Veleszületett depresszió, mely végigkeseríti az ember életét: létezik ilyen?

1

Szerintetek ez normális, vagy már beteges? Aggódom miatta.

Valamelyik nap észrevettem a barátöm kezén egy jó pár vágást, és mikor rákérdeztem, mi az ott, csak nem vagdossa magát? Azt mondta, semmi komoly, csak kicsit feszült hónapjai voltak, és ez megnyugtatja, és ritkán csinálja (pedig azért elég sok vágás van rajta). Amúgy életvidám lány, mindig mosolyog, eszembe nem jutott volna róla ilyen. De szerintem baja lehet, annak ellenére, hogy tagadja. Mit csináljak vele? Normális ez?

9

Ha elmebetegségre vágyok akkor már sikerült is ugye?

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!