Találatok a következő kifejezésre: 21 éves vagyok. Hogyan (194 db)

21 éves vagyok és félek terhes vagyok. Folyamatos védekezés mellett mégis hogyan? Mai teszt eredménye pozitív. Én nem akartam még teherbe esni! Abortusz? Mi, hogyan? Félek! :- (

Most van május els? harmada, április 20. körül kellett volna megjönnie... Általában késni szokott, sose pontos.. Elkezd fájni a cicim (3-5 nap), ennek elmúlása után még +2-5 nap és meg szokott jönni... Szóval átlag 7-10 napokat szokott késni... Most viszont még mindig kicsit fáj a mellem, és már baromi ideges voltam, így csináltam egy tesztet és pozitív lett!!!! Vettem egy másikat is, azt majd holnap megcsinálom újra... Félek nagyon! Reggel már az összes könnyem szerintem kisírtam, egyedül a párom tudja.... Semmiképp nem akartam ilyen fiatalon még babát!!! Még nem fejeztem be az egyetemet, nincs meg a megfelel? anyagi hátterünk a párommal... Óvszerrel és ken?csökkel, kúpokkal is szoktunk védekezni, ezért nem is értem!!! Kérlek adjatok tanácsot, mitév? legyek??? Mennyi most az abortusz? Hol végzik Budapesten? Nagyon fáj?? Altatásban végzik? Nincs tabletta, ami segíti a méhfal leválását? Vagy injekció?? Párom próbál humorosan vigasztalni, de ? is nagyon ideges... :(

Legjobb válasz: Szia! 21 éves vagyok, a kisfiam 2 hetes.Másodikos vagyok a fõsulin nagyon megijedtünk a párommal,mihez kezdjünk fõiskolásan,alkalmi munkával.Nem egyszerû helyzet az biztos,de sosem tudtam volna bántani azt a kicsi lényt.És most,ha ránézek a gyönyörû kisfiamra összeteszem a két kezem,hogy így döntöttem, a fõsulit folytatom mellette.21 évesen nem vagy már kislány,az egyetemet egyéni tanrenddel is folytathatod,vagy halasztasz.Sztem jól gondoljátok meg,hogy tényleg el akarjátok-e dobni magatoktól a leendõ gyereketeket.Nagyon nagy ajándék egy gyermek,még ha nem is egyszerû feladat,nekem sem egyszerû fõleg így az elején,de nagyon sokat segítenek a szülõk és a párom.nekünk sincs túl sok pénzünk,de az biztos,hogy nem szenved hiányt.Babadolgokat használtan is vehetsz vagy ha van ismerõsöd rokonod akiknek van kicsi gyermekük azok is tudnak segíteni.Vagy ha nagyon nem akarod keresel egy szeretõ családot akiknek nem lehet gyermekük és örökbe adod.Hidd el az abortusz nem jó megoldás,könnyebb út de nem a helyes.Kitartást,és szorítok,hogy jó döntést hozz.

Szia! 21 éves vagyok, a kisfiam 2 hetes.Másodikos vagyok a fõsulin nagyon megijedtünk a párommal, mihez kezdjünk fõiskolásan, alkalmi munkával.Nem egyszerû helyzet az biztos, de sosem tudtam volna bántani azt a kicsi lényt.És most, ha ránézek a gyönyörû kisfiamra összeteszem a két kezem, hogy így döntöttem, a fõsulit folytatom mellette.21 évesen nem vagy már kislány, az egyetemet egyéni tanrenddel is folytathatod, vagy halasztasz.Sztem jól gondoljátok meg, hogy tényleg el akarjátok-e dobni magatoktól a leendõ gyereketeket.Nagyon nagy ajándék egy gyermek, még ha nem is egyszerû feladat, nekem sem egyszerû fõleg így az elején, de nagyon sokat segítenek a szülõk és a párom.nekünk sincs túl sok pénzünk, de az biztos, hogy nem szenved hiányt.Babadolgokat használtan is vehetsz vagy ha van ismerõsöd rokonod akiknek van kicsi gyermekük azok is tudnak segíteni.Vagy ha nagyon nem akarod keresel egy szeretõ családot akiknek nem lehet gyermekük és örökbe adod.Hidd el az abortusz nem jó megoldás, könnyebb út de nem a helyes.Kitartást, és szorítok, hogy jó döntést hozz.
Ha abortuszon gondolkodsz akkor vedd számításba ezt is: 20 évesen volt 1 abortuszom és velem jól elbántak. Rosszul rakták fel a Laminariát(méhszájtágító) és levételkor átszakították a méhfalamat. Így a 10 percesbõl 50 perces mûtét lett. Átfúrták a köldökömet, hogy felfújják levegõvel mert csak így fértek hozzá, hogy összevarrják. A köldököm körül 4 kampóval tartották a hasam de mivel kapkodtak az egyik kiszakadt a bõrömbõl. Aztán mivel túl gyorsan túl sokat fújtak belém összeesett a tüdõm, így lélegeztetni kellett... Mikor felébredtem össze-vissza voltam kötözve, jódozva, fájt mindenem és 3 órán keresztül nem jött oda senki, hogy elmondja mi volt. 1 hétig voltam kórházban, 3 napig fel sem bírtam kelni... Katéter, infúzió, láz stb... A fogadott dokim szerint ez elõfordul... Most 25 éves vagyok, 27hetes kismama de még mindig nem tudtam feldolgozni azt az "élményt". Valószínûleg már nem is fogom... Nem javaslom!
Nem akarlak lebeszélni semmiröl de rábeszélni se, de gondolkodjatok el a pároddal hogy nem -e lenne jobb megtartani.Az anyagi dolgokat esetleg megtudnátok beszélni a szüleitekkel.lehet ha elveteted a babát, soha nem lesz nyugodt a lelkiismereted, és egy pár év múlva majd azon kapod magad hogy számolgatod, hogy most ennyi idös lenne, ennyi hónapos lenne a kisfiad, vagy a kislányod.Ezt nagyon meg kell gondolni.És ha le is pontozol, vagy pontoznak, szerintem igenis gyilkosság egy gyermek megölése.Bocsi ha durva voltam.Üdv:32 hetes km
Szerintem nyugodj meg, nincsen semmi baj! Üljetek le és beszéljétek meg a pároddal hogy megtartjátok e a kisbabát. Mert azért hidd el hogy mindig van megoldás, anyagilag is. Ráadásul amíg pici nem kerül olyan sok pénzbe, lehet venni ruhácskát használtan, stb. A sulit pedig be lehet fejezni gyerek mellett is! A családod is biztosan segítene! Ha mégis az abortusz mellett döntesz, akkor elõször is a nõgyógyász után, el kell menni a családsegítõbe akik engedélyezik az abortuszt, befizetni a csekket (kb. 26 ezer forintot)utána kapsz idõpontot a mûtétre. Maga a mûtét nem fáj, csak elõtte mivel nem szültél még tágítót helyeznek fel ami fájdalmas, a lelki fájdalomról pedig ne is beszéljünk. De ez a TE döntésed! 22 éves 10 hónapos kisfiú anyukája
Te is tudod hogy a szíved mélyén nem akarsz megválni tõle egyszerûen csak megijedtél ami ilyenkor természetes. De egy kisbaba áldás már az életed része hozzád tartozik és ha eddig nem voltál képes megválni tõle és így írsz róla az azt jelenti hogy ragaszkodsz hozzá a lelked mélyén. Ha nem így lenne nem idegeskednél a veszélyesztetett terhességed miatt. Nézz mélyen magadba és tedd fel komolyan a kérdést valóban képes lennél lemondani arról a kisbabáról? Kíváncsian várom a választ ahogy szerintem mások is. Remélem a szívedre hallgatsz és helyesen döntesz.
Nem jó érzés a méreteit tudni?Én ilyenkor már úgy izgultam, néztem interneten hogy néz ki.(persze még sehogy)Remélem mégis pozitívan döntöttél.Kisbabát várni, nem rémisztõ dolog, hanem csodálatos. Nem fogod megbánni.:-) Meg mikor dobog a kicsi szive....Istenem egész nap elhallgattam volna.Ez már a tiéd!Ne légy ideges, ártasz a babának.
Most akkor mégis megtartod? Ennyire ne legyél ideges ... Szerintem azért ennyire nem idegtépõ dolog ez! :( Mármint, hogy egy kisbaba nem kellene, hogy ennyire rosszat okozzon Neked! A gyermekedrõl van szó! De egyébként miért nyílvánítottak veszélyeztetett terhesnek? Annak oka is van. Ok nélkül nem írják rá.
A kérdező hozzászólása: 10 hetes terhes vagyok, és a lapomon szerepel az a szó is a diagnózisoknál, hogy veszélyeztetett..... 28.6 mm... nincs sok idõ, de nagyon ki is vagyok lelkileg.... Jövõ héten még vizsgázom is, de szerencsére a héten nincs munkám se, szabin vagyok... :(((( Szabályos szívritmus zavaraim vannak az idegességtõl, néha kimarad egy-egy dobbanás.....
Én is lemásztam a mûtõasztalról, pedig lehetetlen helyzetben voltam. Egyszerûen nem tudtam volna hagyni, hogy az én húsom és vérem gyermekem, aki ott pihen gyanútlanul, egyszer csak kitépjék belõlem. Már a váróban úgy néztem az orvosokra, hogy na, melyik öli meg a gyerekem. (a család nyomására és kilátástalan helyzetem miatt jutottam el odáig) De a mai napig boldog vagyok, hogy õt választottam.
13:12-es! Én is ebben bízom a szívem mélyén :) Magam sem értem, de nagyon a szívemen viselem a kérdezõ ill. a kisbabája sorsát (lehet, hogy azért mert én magam is kismama vagyok) annak ellenére, hogy nem ismerem õt. :) Én hiszek a csodákban! :)
Ismerek olyat aki az utolsó pillanatban a kórházban gondolta meg magát pedig õk sem gazdagok és ott is vannak problémák persze mint mindenhol. De most van egy egy éves tündéri kisfia akit nem adna oda semmi pénzért. Nem azt mondom hogy te is meggondolod magad ez a te dolgod de ki tudja talán mégis.
A kérdező hozzászólása: Nem azt mondom, hogy anyum döntött helyettem, de neki ez volt a véleménye, hogy most egyáltalán nem alkalmas sajnos az idõpont, mert sem anyagilag nem állunk úgy, sem pedig mert nincs meg a megfelelõ körülmény egy babának... Egyetem, munka... nem megy...:( Hétfõn megyek laborra, és utána ultrahangra.... És tényleg a felháborodásotokat nem arra értettem, hogy valaki esetleg "nekem nem tetszõ" kommentet írt, hanem hogy akik az abortusz ellen vannak, azokat esetleg bánthatja, ill. zavarhatja/felháboríthatja a döntésem... Köszönöm a válaszokat, a továbbiakkal kapcsolatban néha jelentkezem... Nehéz döntés, félek is és lelkileg is megvisel - és meg is fog viselni...
Én nem célzásnak írtam hogy itt ítélkezne bárki is csak úgy általánosságban. Egyébként én is kismama vagyok és nagyon sajnálom hogy így alakult.
Az utolsó válaszoló milyen szépen leírta.Jó volt olvasni.És tényleg érdekel hogy döntöttél.
A 10. hétre a magzat összes létfontosságú szerve kialakult, és megkezdik összehangolt, közös mûködésüket. A babának most már felismerhetõ ujjacskái és lábujjai vannak, amely megmagyarázza az ütések és rúgások folyamatos áramlását onnan lentrõl. A kicsi csontváza elkezd nõni és keményedni. Már az ultrahangon is láthatod, ahogy a kis akrobatád hadonászik a kezeivel és a lábaival. Egy abortusz 10-11 hetes magzatnál már súrolja a lélektani határt és az orvosokat is megviseli. Nagyon drukkolok, hogy ne oltsd ki az életét!
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm az utolsó válaszolónak... Magam is -kérlek higyje el mindenki- megtartottam volna, HA másképp alakulnak a dolgok. Pont tegnap esett szóba a párommal a téma... A héten is akkora probléma kerekedett a magánéletünkben -szerencsére nem a párkapcsolatunkban-, hogy lehet ki kell perkálnunk 800.000 Ft-t (de mégis mibõl????), mert átvertek, becsaptak, utolsó pillanatban visszamondtak egy szerzõdést, aminek mi isszuk meg a levét...... :( Még büntetõeljárás is indulhat a szerelmem ellen, pedig mi abszolút nem vagyunk relevánsak a szerzõdõ felek közötti konfliktusban, csupán mint meghatalmazott járt el a párom. Mindegy is, nem idevág. Egyszerûen ameddig nincs olyan állásunk, ami biztosítja nem csak kettõnk, hanem egy harmadik személy BIZTOS megélhetését is, addig képtelenek vagyunk fedezni a költségeket és vállalni egy gyermeket, mert mint említettem, senki, de senki nincs mellettünk. Segélybõl meg nem lehet megélni. Persze, tudtam hogy meg fogom bánni, de én azt bánom, hogy nem volt lehetõség rá, nem volt ki támogasson, hogy tudjam vállalni a terhességet, egy élõlény felnevelését, sajnálom, hogy ez lett a vége. Most lehet mondani, hogy pedig mennyien vannak, akik örökbe fogadták volna, mert évekig próbálkoznak, és mégsem sikerül, nekem meg egy "baleset" = védekezés ellenére sikerült... Lehet ez viszont meg már önzõség, de aki belõlem és a páromból "jött létre", az az enyém, miénk. Viszont mi a nagyobb önzõség? Elvenni egy életet (mert nincs itt az idõ), vagy kihordani, odaadni és megmenteni egyet? Ennél a gondolatnál magam is összezavarodom... Igen, ha 9 hónapig hordok egy kis apróságot a szívem alatt, akkor igenis legyen az enyém! Én éreztem (érezhettem volna..:( ) az elsõ rugdosását, én keltem-feküdtem vele, én tápláltam, én...én...én... Én VÁLLALTAM! És adjam oda valakinek a szerelmünk gyümölcsét? Nem lennék képes rá, bizonyára akkora lenne a kötõdés, hogy inkább adnám el minden ingóságom, vennék fel hiteleket, csak hogy ENYÉM lehessen... Most is össze vagyok zavarodva, mondhatjátok rám, hogy önzõ dög vagyok, aki egy élet felett ítélkezett.... De kérlek titeket, akik rosszat gondoltok felõlem... kicsit gondolkodjatok egy fiatal lány fejével, akinek tényleg-tényleg még semmije sincs.... :( És igen, borzalmas dolog, hogy védekezés ellenére ilyen megtörtént! Iszonyatos ez a tény! Nem véletlenül használtunk ilyen-olyan szereket ellene, még nem volt itt az ideje a terhességnek! Életünk elején járunk, próbálunk megállni a saját lábunkon, próbálunk kialakítani egy életet, amibe majd belefér egy harmadik emberke is. De mire ez sikerül, még évek hosszú munkája lesz. Ha majd sikerül, akkor a hab a tortán, szerelmünk megkoronázása lesz egy pici baba vállalása....
Szija! Én teljesen megértem a döntésedet, ahogyan azt már korábban is írtam én nem ítéllek el. Bár abortuszellenes vagyok de ezek olyan indokok amelyeket megért az ember, mindenki akkor ítélkezzen ha már járt a másik cipõjében. Egyszerûen csak sajnáltuk, hogy így alakult, ne értsd félre, szerintem nem bántani akart! Én 19 évesen estem teherbe mi is nagyon-nagyon rosszul állunk és nagyon nehéz, most a nyáron egy csomó jövedelemtõl elfogunk esni, a párom egy mûtéti beavatkozás miatt egyelõre nem tud dolgozni és így nagyon nehéz. Én is megkapom mindenkitõl, hogy korai és, hogy elrontom az életem de én vállaltam még akkor is ha nehéz. Nem tudom, hogy jól döntöttem -e én hiszem, hogy igen de, hogy menni fog -e az akkor dõl el ha megszületett! Kitartást Neked és most már felesleges bánkódnod vagy bûntudatot érezned. Hidd el, hogy aki volt már hasonló anyagi helyzetben az megért. Én megértelek és nagyon sajnálom!
A kérdező hozzászólása: Nevelj fel egy gyereket 0. anyagi háttérrel, úgy, hogy mindenki ellenzi a dolgot. Látástól vakulásig dolgozol, hogy legalább enni tudjatok + számlákat kifizetni. + csak a baszogatást kapod, hogy elrontottad az életed... szerintetek nekem egyszerû döntés volt?
De miért nem volt elég, hogy harmincan írtuk, hogy megbánod? Miért kellett megtenni és most megbánni?
Sajnálom én is hogy így alakult. Az biztos hogy nem lesz könnyû túltenned magad ezen de idõvel talán sikerül és még egyszer boldog anyuka lehetsz.
Sajnálom hogy így döntöttél.:-(De a babát sajnálom a legjobban:-( Remélem nem egy elkapkodott döntés volt!
A kérdező hozzászólása: Nem nagyon akarok válaszolgatni, de ennyit tényleg megérdemeltek.. Sajnos megtörtént a dolog, és a megaláztatást amit ott kaptam, sosem felejtem. Nagyon bánom a dolgot és néha sírok miatta, mert ha más (anyagi) helyzetben lennék, akkor ezer örömmel vártam volna világrajövetelét, mert mégis -ha nem is így, ekkor terveztünk-, de a párommal közös gyermek lett volna, egy szerelemgyerek......
Kedves kérdezõ! Hogyan döntöttél végül? Jól esne ha megosztanád, ha már így aggódunk érted/értetek! :-)
Én is sajnálom hogy így döntöttél.És majd te is hogy fogod bánni. De tényleg én sem értem miért anyud dönt?
Bár önzõen hangzik, de én iszonyatosan szomorú vagyok..mert szívem minden szeretetével felneveltem volna, de megértem és elfogadom a döntésedet. Sok erõt kívánok a lépésedhez. Minden jót kívánok.
12:32-es vagyok! Én nem ítélkeztem, ne értsetek félre! Csupán csak szerettem volna segíteni! :( Így kismamaként igyekszem minél több baba életét "megmenteni" :) ) Ha mással nem is legalább azzal, hogy ha itt kérdez valaki ilyen jellegû dolgot akkor én megpróbálom megmutatni Neki h miért nem az abortusz a jó döntés. De természetesen a döntés egyértelmûen az övé ... Csak sajnálom :(
Sajnos én úgy veszem ki a szavaidból, hogy te az abortusz fele hajlasz. Gondold át jól, mert lehet egy életre bánni fogod.
Szerintem is mondjátok el a pároddal együtt a szüleiknek, és gondold meg hogy mit teszel, mert lehet késöbb megbánod ha az abortuszt választod.Ahogy az eggyik válaszoló irta a suli még ott lesz, de ha másként döntessz a gyerek nem.
Hát ez nem olyan dolog amit el lehet titkolni!!!! Egy kicsit úgy veszem észre hogy te már döntöttél.Esetleg azt vártad az íróktól hogy támogassanak?Ez nem az az oldal. Mond meg a másik szülõnek is és ha tudnak segíteni, akkor már könnyebb jobb döntést hozni. Egy abortusz nem olyan hogy bemész a kórházba megcsinálják, holnap kijössz és minden happy.Ez egy megmásíthatatlan, vissza nem vonható döntés. De az iskola mindig ott lesz, bármikor visszamehetsz. Remélem úgy döntesz, hogy sosem bánod meg, bár mi lesz a vége. És ne bõgj!!Állj a sarkadra!
Én nem tudnám elvetetni a babámat. 20 évesen fogok így szülni, 1. éves egyetemista vagyok, a párom munkát keres. Nincs még elég anyagi hátterünk, és még csak nem is élünk együtt. Nem terveztük, és nem is akartunk még babát. Anyámék a hétvégén tudták meg, eléggé kiakadtak, de miután megnyugodtak, elmondták, hogy elfogadják, akárhogy is döntök. Az is nagy segítség nekünk, hogy kicsit átalakítjuk majd a házat, és párom ideköltözhet, és a babának is lesz egy kicsi szobája. Az egyetemen halasztok egy évet, aztán megpróbálom majd levelezõn folytatni, vagy még nem tudom. Én sem így terveztem, lehet hogy sokkal könnyebb lenne az abortusz, de nem tudom megtenni. Gondolj bele abba a sok fájdalomba (testi, lelki egyaránt), ami az abortusszal jár. Ha szeretni fogjátok a babát, akkor tartsd meg, a párod családjának is mondjátok el szerintem, hiszen írtad, hogy szeret téged. Biztosan tudnak valamiben segíteni. Gondold át még!
Szia! 20:04-es vagyok! Elolvastam a legutóbbi hozzászólásod és még mindig azt mondom, hogy gondold át!!! Én is kb. ekkora sokkot kaptam az elején, gondold el, 19 évesen, elsõ évfolyamosként! Én is nagyon sokat sírtam, de csak a félelmeim miatt! Amik bár megmaradtak, de igyekszem csak a babára koncentrálni! Ha bármilyen kérdésed lenne, vagy tanácsra lenne szükséged, írj nyugodtan privát üzit!!!
Szia! Én ugyan 28 évesen estem teherbe, (bár régen nekem is volt abortuszom, borzalmas!) de nekünk sincs saját lakásunk a párommal és én is fõsulira jártam, 1 évet tudtam elvégezni, amikor terhes lettem. Ikrekkel! Már megszülettek, egy cseppet sem bánom, sõt! Nagyon nagy öröm és szeretet az egész. Nehéz lesz folytatni a sulit, de muszáj, arra gondolok én is mindig, hogy sok száz vagy ezer nõ így csinálta és képesek vtak rá! De tényleg a te döntésed, jó lenne írnál, hogy mi történt veled! Ma is megcsináltad a tesztet? 11 hetes ikrek anyukája
Írd fel papírra a pro és kontra érveket, nézd át, valóban akkora probléma lenne e, vagy csak váratlan ért. Õ ott él benned már most is, és én csak és kizárólag olyan esetben okéznám le a dolgot, ha több ember élete menne tõle tönkre. Szerintem ha jó páros vagytok, megoldjátok. Nekem nagyon régen volt egy abortuszom, rettenetesen megviselt, a mai napig sajnálom. (három éves kisfiú anyukája, + 13h km)
Aki 20:04-kor írt nagyon jól leírta.Tényleg gondold át!Egyetértek vele! ha rosszul döntesz, egy életen át kísérni fog! Egy 3 éves és egy 8 hós baba anyukája.
Tedd azt amit a szíved diktál. Nyugodj meg és gondolkozz tisztán. Ez egy nagyon nehéz döntés és én nem akarlak befolyásolni. De akárhogy is döntesz azt tudnod kell hogy az életed már soha nem lesz a régi. Most még eldöntheted melyik úton indulsz el. De ha döntöttél már nem lesz vissza út és talán örökre bánni fogod. Én 20 éves vagyok és 28 hetes terhes. Nekem nincs semmim a férjem fizetésébõl élünk anyámék házában mert még nem tudtunk elköltözni. Mégis nagy szeretettel és össze tartásban várjuk a picit. Minden okkal történik ahogy az is hogy éppen most lettél állapotos védekezés mellett, lehet hogy ez a sorsod. De mint írtam a döntés a tiéd.
A kérdező hozzászólása: Igen, az elvetetés mellett vagyok inkább, mert tudom milyen kilátásaim/nk vannak jelenleg, és egyszerûen még sem lelkileg, sem "környezetileg", sem anyagiakban nem vagyok kész erre. Én legalább 26-27 éves koromig nem is szerettem volna gyereket, úgy gondoltam, addigra megteremtem az ideális körülményeket neki. De itt tényleg arról van szó, hogy egyszerûen nem vagyok még kész erre agyilag, lelkileg..... Én még szeretnék tanulni, karriert építeni, otthoniakat támogatni, hisz elõzõekben leírtam, hogy nem várhatok segítséget szinte senkitõl sem... megfelelõ anyagi biztonságot megteremteni... ez még nincs meg... :(( Félek...
Ahogy a 14.14-es is írta, minden okkal történik. Azt kérdezed, hogy lehetséges hogy védekezés mellett teherbe estél? Hát én is azt mondom, minden van valamiért. És tudod a legnagyobb igazság az, hogy ha egy baba jönni akar, akkor az jön. Ha meg nem, akkor sehogy nem jön össze. Ugyanakkor hidd el én megértem az aggodalmaidat is. Ha már titkon döntöttél az abortusz mellett, menj és csináld minél elöbb, ne szenvedjETEK tovább, ha meg rágódsz, akkor gondolkozz el ezen amin írtam-írtunk. Mindenesetre szorítok, bármi is lesz!
A döntés a tiéd itt nincs joga ítélkezni senkinek. Remélem sikerül minél elõbb rendezni az életedet és egyszer még a karodban tarthatod a gyermekedet. Sajnálom hogy így alakult. Kívánom hogy a lelki sebeid hamar begyógyuljanak. Egy 29 hetes 20 éves kismama.
Annyira sajnálom ... :( De hiszen érett, felnõtt nõ vagy miért anyukád dönt ebben helyetted? Én még csak 19 éves vagyok de akkor is megtartottam volna a babát ha Édesanyám ellenzi hiszen Õ már az én gyermekem és kitartok mellette. Õszintén ... a szíved mélyén szeretnéd ezt a babát most hogy ott van benned? Dokinál voltál már? Ultrahangon megmutatták már?
A kérdező hozzászólása: Elmondtam anyámnak, õ sem támogatta a dolgot.. úgyhogy sajnos elindul a kálvária... azt sem tudom mit meg hogy intézzek. Sajnálom, de végleges a döntésem és elnézést kérek mindenkitõl, akit ezzel esetlegesen felháborítok.
Hogy döntöttél?
Kedves kérdezõ! Nagyon aggódom érted és a babádért remélem még kettõtökért aggódhatok! :-) Majd írj, hogy hogy vagy most és, hogy végül hogyan döntöttél!! (A 24 hetes kismami voltam aki már 25 hetes:) )
Kedves 19:32-es! Nagyon köszönöm! Ez most igazán jólesett!! Valahogy mindig önzõnek titulálják az örökbefogadni akarókat mindenütt..:( pedig tíz év keserûsége nem hiszem, hogy önzésre adna okot..és ez nagyon rosszulesik azoktól az emberektõl, akik márpedig így gondolják.. Tényleg köszönöm!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm minden kedves válaszolónak az eddigi kommenteket, sokat számít nekem, hogy vannak -még így ismeretlenül is- akik saját gondjuk-bajuk mellett lélekben velem vannak... Elsõként mindenképp nõgyógyász, a továbbiakban pedig mindenképp tájékoztatlak Titeket. Most nem tudok mindenkinek személy szerint válaszolni, de ennek is eleget fogok tenni kicsit késõbb. Köszönöm még egyszer!
Én nem ismerem az elõzõ válaszolót, de! Ha már megfogant az a pici inkább add örökbe, mint elvetesd! A te lelked is nyugodtabb lesz.
Kedves Kérdezõ! Ha tényleg terhes vagy, akkor két lehetõséged van, de csak abban az esetben, ha a 12 hét még nem telt el.. Az egyik az abortusz, amelyet én személy szerint nem igen ajánlok. Veszélyeket is hordoz magában a késõbbiekre vonatkozóan is. Beszéljétek meg, hogy biztosan nem tudjátok-e megtartani és felnevelni. Ha úgy döntetek, hogy nem tartjátok meg, még mindig van lehetõség örökbeadásra is. Elsõként ne félj, próbálj higgadtan mérlegelni. Tudom nem könnyû! Fel a fejjel! :)
21 evesen 'csufolkodnak'? Nem irtad el, esetleg nem inkabb 12 eves vagy?
Márpedig bõven vannak olyan férfiak, akiknek csak a nagymellû (nem szilikon) lányok vonzóak, magam is közéjük tartozom. Persze nem mindannyiunknak, de sokunknak. F/25
miért, a férfiaknak mitõl vonzó egy nõi test?
Ne vedd magadra, nekik ennyi ész jutott. Amúgy sem a mell méretétõl vonzó egy nõ. 25F
kicsi mellek = nagyobb és több ész örülj, hogy okosabb vagy a többieknél
igen, valószínû, hogy a páromnak, akivel 3éve vagyok együtt, nem tetszik a látvány, ami elé tárul ilyen téren. elfolytja magában nem? ugyan már, tudod utolsó vannak olyan férfiak, akiknek nem az ilyen dolgok számítanak elsõ sorban. egyébként kifejezetten szereti õket, mert nem a mellméret határozza meg, hogy ki mennyire nõ.
#7 attól még hogy nem panaszkodik, nem biztos, hogy tetszik neki. Csak nem akar bunkó lenni ;)
20 éves vagyok, szintén "szúnyogcsípés" cicikkel és nagyon örülök annak, hogy csak ekkorák. kis termetemnél fogva elég furcsán festenék kicsit nagyobbakkal, szóval szerintem ez így jó. 3éve élek boldog párkapcsolatban, soha nem volt rájuk panasz. annyit tehetsz, hogy vagy elfogadod magadat (ez lenne a legjobb megoldás), vagy gyûjtesz rá és megplasztikáztatod õket.
21 évesen szerintem nem kéne már ezen fennakadni, bár nyilván vannak gyerekesebb emberek... csak nekem furcsa. Én is tök lapos vagyok, mégis imádtak a pasik mindig is. A mellméret semmit nem számít, nem ettõl szép vagy vonzó valaki. Változtatni meg hízással, vagy mûtéttel lehet max. Nekem régebben az irigyebb buta csajok szóltak be, akiknek hiába volt nagy mellük mert mellette igénytelenek és rondák voltak. Az ilyenekkel meg nem kell foglalkozni.
Ha hízol akkor a melledre is hízol valamennyit. Masszírozd õket, vannak fenn speciális technikák. Meg lehet már venni a rossmannban és hasonló boltokban push up-krémet: D pont valamelyik nap láttam és néztem egyet: D persze ezt nem komolyan gondoltam, de ha megteheted és mindent ki szeretnél próbálni akkor tudd, hogy létezik ilyen is. Ott van persze a plasztika is ha abba menekülnél végleg, de szerintem nem éri meg!!! és hogy nagyobbnak tûnjenek...push up-os melltartók.Kinyomják ami van, dekoltázst ad...nem valami kényelmes, nekem is van pár darab, de a lényeg, hogy fogadd el magad!Nem a mellméretétõl lesz valaki jó ember. (ha megnyugtat: nekem is kicsi van, pár évvel fiatalabb vagyok nálad és nem valószínû, hogy az évek során radikális változás következne be õket illetõen)
[email protected] le õket engem nem érdekel amúgy sem a mellméret 23/F
Érdekes, nekem is kicsik a "melleim", mégsem piszkált vele soha senki az általános iskola óta. Tetszem a férfiaknak így is. Egyébként, ha kórosan sovány vagy, akkor kezdjél el hízni, attól a melled is nõ. 24/n
Ha ennyire zavar, kezdj el gyûjteni mellplasztikára. Ilyen esetben értheõ-
Nyugi, a biosztanáromnak sincs nagyobb, pedig õ már vagy 50 éves :D amúgy a barátnõmnek se annyira nagyok, és õ mégis gyönyörû :)

Hogyan lehet feldolgozni, tullepni az apakomplexuson? Szuleim 6 eves koromban elvaltak. Ezutan szinte sosem talalkoztam edesapammal. Most 21 eves vagyok es egy 42 eves ferfivel elek egyutt. Mar ket eve vagyunk eggyutt eddig minden jol mukodott.

Legjobb válasz: Lehet, hogy akkor nem sirattad meg a szüleid válását, mert nem értedted pontosan mi történik. Nincs más meg kell siratni magad, aztán túllépni a múlton. Azt nem értem igazán miért akarod feldolgozni, mert rendben a kapcsolatod és tudod is miért van idõsebb társad.

Lehet, hogy akkor nem sirattad meg a szüleid válását, mert nem értedted pontosan mi történik. Nincs más meg kell siratni magad, aztán túllépni a múlton. Azt nem értem igazán miért akarod feldolgozni, mert rendben a kapcsolatod és tudod is miért van idõsebb társad.

21 éves vagyok és lassan már 4 éve szedem a Gracialt. Lehetséges, hogy a tabletta miatt később nem eshetek teherbe? Mennyi ideig merjem szedni?

A párommal mindenképpen szeretnénk babát 4-5 év múlva. Egyébként egészséges vagyok nem szoktam beteg lenni és a tablettával sem volt semmi gondom.

Legjobb válasz: Végül is a 4-5 év még nagyon messze van, de azért 3-4 év múlva hagyd abba szerintem, mert amiket írnak, hogy nem is kell türelmi idõ a fogamzásgátló szedése után, szerintem ez hülyeség. Mármint azt értem a gyógyszer rögtön kiürül a szervezetbõl, csak szerintem a szervezet sokára áll vissza a normális mûködésbe. Kicsit olvasgattam a neten, és ha arra gondolok, hogy egy ciklusba max 3-5 napod van teherbe esni és a fogamzásgátló t meg szeded 21 napig. Szóval... Végül is te tudod, meg azért a gyógyszer az egy biztonság érzetet ad, de azért arra is oda kell figyelni, ennyi erõvel abban a 3-5 napban is odafigyelhetsz pl. a gumira. Érdemes átgondolni. A nõdokik általában a gyógyszert szedést javasolják. Remélem tudtam segíteni. /Ja, és ugye a Gracial az fogamzásgátló??? -:)) / Szia.

Végül is a 4-5 év még nagyon messze van, de azért 3-4 év múlva hagyd abba szerintem, mert amiket írnak, hogy nem is kell türelmi idõ a fogamzásgátló szedése után, szerintem ez hülyeség. Mármint azt értem a gyógyszer rögtön kiürül a szervezetbõl, csak szerintem a szervezet sokára áll vissza a normális mûködésbe. Kicsit olvasgattam a neten, és ha arra gondolok, hogy egy ciklusba max 3-5 napod van teherbe esni és a fogamzásgátló t meg szeded 21 napig. Szóval... Végül is te tudod, meg azért a gyógyszer az egy biztonság érzetet ad, de azért arra is oda kell figyelni, ennyi erõvel abban a 3-5 napban is odafigyelhetsz pl. a gumira. Érdemes átgondolni. A nõdokik általában a gyógyszert szedést javasolják. Remélem tudtam segíteni. /Ja, és ugye a Gracial az fogamzásgátló??? -:) ) / Szia.
Szerintem nem kell aggódnod. Természetesen legfõképpen az orvosoddal kéne errõl konzultálnod. Én Anteovint szedek most is, és szedtem már 8 éve akkor is amikor teherbe estem a babámmal(gyógyszer szedése közben, nem felejtettem el bevenni 1-et sem. Már rutinos voltam.). Szerintem mindenkinél a szervezet egyéni állapotától függ a visszarendezõdés. Persze minden laikus rémisztgetett, hogy majd torz lesz a baba, meg szõrös és egyéb ökörségek. Most 2, 5 éves (szerintünk) gyönyörû és nagyon értelmes. Bizonyára Nálad is ki lehet deríteni 1 várvétellel, hogy mennyire "éber" a hormonháztartásod.
szia, én is gracialt szedek, és nem kell aggódnod, mivel nekem a doki azt mondta, hogy ez nagyon alacsony hormontartalmú. fogamzásgátló abbahagyása után ki szoktak hagyni pár ciklust próbálkozás elõtt, de sztem az a legbiztosabb, ha megkérdezed a dokidat, mikor legközelebb mész feliratni :)

21 éves vagyok és szűz. Hogyan kezeljem a helyzetet?

Az a gond, hogy ez az egész egy ördögi kör. Mikor 15 évesen megkérdezték tőlem, hogy szűz vagyok-e még, és válaszoltam, hogy igen (akkor még fel mertem vállalni), már akkor is kisebb csoda lett belőle az osztályban, hogy "te?". Mondom "miért ilyen meglepő ez?" Válasz: "hát mert egyszerűen nem úgy tűnik, ahogy viszonyulsz a lányokhoz, és ilyenek!" És tényleg, nagyon jóba vagyok velük, könnyedén beszélgetek velük, folyamatosan meg van a fizikai kontakt, senki sem gondolná, hogy még az vagyok. Így ha összejönnék egy lánnyal, egyszerűen az önbecsülésem miatt sem tudnám bevallani neki, de biztosan levágná, hogy az vagyok, mert nincs semmi tapasztalatom. És persze ott a lehetősége annak is, hogy a csaj ekkor feláll, és elmegy. Mert azért ennyi idősen ha lány lennék, tuti nem csinálnám azt, hogy "nem baj, majd megtanítalak, így 21 évesen!" Haza se szívesen hoznék már senkit, furcsán hatna, csak úgy ahogy a barátok, haverok szemében. Mindenki azt gondolná, hogy "na vééégre, hát neki is sikerült, ezt is megértük, nem is gondoltam volna!" Gondoltam prostira, de az ahogy olvastam párszor, sok embernél ne hogy javított, hanem inkább rontott a helyzetén. Szóval fogalmam sincs, hogy mi a szart csináljak.

Legjobb válasz: 22 éves vagyok és szarok rá hogy szûz vagyok ,inkább itt kockulok.

22 éves vagyok és szarok rá hogy szûz vagyok , inkább itt kockulok.
A barátommal 20 évesen vesztettük el a szüzességünket együtt.Én nem bánnám, ha szûz lenne a fiú, akivel össze akarnék jönni, hiszen így én tanítom meg mindenre, szóval úgy csinálja majd a dolgokat, ahogy én szeretem.Amúgy hamar bele lehet jönni, csak gyakorolni kell. A prostit nem tartom jó megoldásnak, hiszen ha egyszer elmész hozzá, akkor csak azt éred el, hogy már nem vagy szûz, de tapasztaltabb nem leszel. Egyébként meg mindenki volt szûz egyszer, nem tudom, minek kell ebbõl olyan nagyon nagy ügyet csinálni.A normális csajok szerintem megértik ezt a dolgot.Ha van önbizalmad és jó kisugárzásod, akkor simán ismerkedhetnél, ez a dolog ne tartson vissza.
Menj el bulizni, ott úgy is sok a ribanc, esetleg egy-két italt fizetsz nekik, következõ órában meg már rajtad csüngenek!
Azt hiszem, nagyjabol at tudom erezni a helyzeted. En 26 eves vagyok, baratnom meg nem volt, szexualis teren csak aprobb tapasztalataim vannak, meg szuz vagyok. Nalam az zavart be, hogy elegedetlen vagyok a peniszmeretemmel es ugy ragorcsoltem, hogy emiatt nem mertem osszejonni egy lannyal sem. Pedig meg eselyem is lett volna ra, nem is egyszer es nem is akarmiyen lanyokkal... Semmikepp sem szabad ragorcsolnod! Gondolj arra, hogy egeszseges es fiatal vagy, minden rendben veled, jokepu is vagy, tudsz magadnak baratnot talalni. Ha mar eljuttok a szexig, nagy bajok nem lehetnek, meg is beszelhetitek, hogy haladjatok lassabban, az elejen ugyis meg kell ismerni a masik igenyeit, csiszolodni kell. Nem tortenik tragedia, ha elsore nem sikerul minden tokeletesen. Viszont ha vagysz ra, kezdj bele minel hamarabb, mert minel kesobb kezded, minel tovabb halogatsz, minel tobbet agyalsz feleslegesen, annal nehezebben fogod raszanni magad! Ezt tapasztalatbol mondom.
1, Ne maszturbálj, mert a maszturbálás egészen más, mint a szex. 2, Menj el egy prostihoz, hogy a szervezeted hozzászokjon a szexhez. 21 évesen ez még könnyen megy, de már nem sokáig. Semmivel sem rosszabb lányok, azok, mint a többi. 3, Nem kell bevallani egy nõnek semmit. Azt kell mondani neki, amit hallani akar, és nem kell szarakodni annyit.
A kérdező hozzászólása: Maszturbálok, mint a gép, ettõl nem kell félnetek. Ezt szintúgy kicsit önbecsülés-romboló. Más ismerõseim szanaszét küldik a barátnõjüket, nekem meg fappolnom kell állandóan.
Keféljél :) Ha ennyire parázol a dologtól, attól nem veszíted el :) Keress egy csajt, ne szólj neki, hogy szûz vagy. Ha rájön, és kidob miatta, keress mást. Ne görcsölj emiatt.
pedig valahol elkell kezdeni ember... ha nem lépsz akkor szûzfiúként hunysz el hacsak megnem erõszakol egy tóth vera
Kezdjük ott: 1. Ha összejössz a lánnyal és mondod neki hogy szûz vagy akkor nemigen fog felállni és kimenni, ha igen annyira is jó kb. 2. mi lenne ha azt gondolnák? összeomlana a világ?..nem. Felesleges ilyenek miatt félni, 30 évesen sem lesz másabb..
A kérdező hozzászólása: Hát ez az, hogy én nem szoktam kockulni, van szociális életem, nem is akármilyen. Sõt a külsõm sem olyan, mint amilyennek egy 21 éves szüzet gondolnának, ellenkezõleg, elég férfias. Jönne egy csaj, azt gondolná, "húú ez biztos úgy megdugna, hogy beszarnék", aztán oda kerülnénk, én meg csak néznék, hogy "mi van"?
Ne aggódj, a legtöbb lány (itt a normális lányokra kell gondolni) nem fog ilyen apróság miatt elhagyni....pont hogy azt fogja mondnani, hogy nem baj...nem nagyon zavarják a legtöbbünket, sõt...mondhatni te még ártatlan vagy...Mondjuk úgy, hogy te jó alapanyag vagy...téged még könnyen lehet fornázni..A tapasztaltabbakat már nem olyan könnyû... Emiatt ne szégyelld magad...És ne is gubózz be! 20/L
Hanyagold a témát és fejleszd magad és az életedet, közben meg maszturbálj, mert az egészséges/most nem viccelek, nincs kedvem kifejteni/, a lényeg, hogy ne legyen ez cél, mert nem olyan nagy dolog, mint amilyennek hiszed, végülis két nyálkahártya találkozása, de nagy dolog... éld az életedet...Live Laugh Love- ebben a sorrendben
Figyelj nálam is kb hasolnó a helyzet. Engem nagyon jó pasinak tartanak az ismerõseim és el sem hinnék hogy szûz vagyok :) Bár én már elkezdtem most csajozgatni, és el is jutottunk az ágyig, de eleinte volt 1-2 gond. Ne maszturbálj, mert ha nagyon megszokod, akkor furcsa lesz hogy van ott valaki, és lehetnek gondok. Amugy nem kell sztem félni mert a csajok szeretik a szüz pasikat, és nem feltétlenül leszel béna.

21 éves vagyok 170cm 60kg 3honapja, igy osztottam fel a napokat hogy: hétfõ: mell-bicepsz-tricepsz, szerda: hát-váll, péntek: comb-vádli-has tömegnövelési edzéstervnek jó-e?

véleményetek?

Legjobb válasz: nem attól lesz tömegnövelõ edzés hogy 3 napot csinálod. hanem kajálsz mellette rendesen.... meg 8 as ismétlés számot hajtasz végre minden gyakorlatban. de a minimum a 6. igen jó. (17 éves vagyok de ezt még én is megmondom:D)

nem attól lesz tömegnövelõ edzés hogy 3 napot csinálod. hanem kajálsz mellette rendesen.... meg 8 as ismétlés számot hajtasz végre minden gyakorlatban. de a minimum a 6. igen jó. (17 éves vagyok de ezt még én is megmondom:D)

13 eves koromba rajottem hogy vmi nemstimmel a farkammal majd utana neztem es rajottem hogy fitymaszukuletem van es addig halasztottam hogy 21 eves vagyok es depreszioba estem. Vki hasonlo helyezetbe?

Legjobb válasz: Nem depresszióba kell esni, hanem elmenni orvoshoz. Ha már a szülõk nem tették meg kiskorodba, már elég nagy vagy hogy egyedül is elintéztesd.

Nem depresszióba kell esni, hanem elmenni orvoshoz. Ha már a szülõk nem tették meg kiskorodba, már elég nagy vagy hogy egyedül is elintéztesd.
Hmmm...az elõzõ válaszadónak tutira nem volt felnõttkorában körülmetélése. 1. Orvosi vizsgálat, urológia - tényleg nem kell beutaló Ha megállapítják a fitymaszûkületet, kapsz idõpontot mûtétre. A várólista hosszától függõen bizony beletelhet egy kis idõbe, mire mûtétre kerülsz. 2. Ugyan helyi érzéstelenítéssel végzett kismûtétrõl van szó, de bizonyos laborvizsgálatokat el kell majd végeztetned. 3. A megadott idõpontban a laborleleteiddel bevonulsz a kórházba. Lezajlik a mûtét, ami nem egy legényálom (hiába csak egy darab bõrt távolítanak el) ugyanis nagy vágás, vérzik rendesen, varrni kell, stb... Plusz problémát okozhat, hogy a fitymaszûkületes férfiaknak a makkjuk még az érintésre is fájdalmasan érzékeny, mivel egész életük során nem volt "napvilágon". 4. A mûtét után egy éjszakát valószínûleg a kórházban kell töltened (ezt szerintem dokija/kórháza válogatja, és gondolom attól is függ, mennyire viseled jól a beavatkozást). 5. Kb. egyhetes, otthontartózkodós, fertõtlenítõs-pólyálgatós otthontartózkodás után már bejárhatsz suliba/melóhelyre, hacsak nem vmi komoly fizikai munkát végzel. A makkod fokozatosan veszíti majd el a fájdalmas érzékenységét, nekem kb. 3 hét volt, mire rendesen tudtam (pólyálás nélkül) alsógatyában hordani. 6. Cirka két hét után varratszedés. 7. Egy hónap múlva "be lehet vetni élesben"! :-) Mindenképpen csináltasd meg! Ne halogasd, ne tojózz, sokkal jobb lesz utána! Ha bármi kérdésed van még, szívesen segítek.
Azt magyarazd meg nekem, hogy egy ilyen piti dolog miatt hogy a halalba lehet "depreszioba" esni?! Elmesz urologushoz, ket nyissz es kesz!
Én is sokáig halasztgattam a fitymaszûkületem rendbetételét annak idején, aztán egyszer csak gondoltam egyet, elmentem dokihoz, és ennyi volt. Felöltözöl: 5 perc Elmész a dokihoz (urulógia, beutaló nem kell): 15 perc Vársz az orvosra: 30 perc Bent az orvosnál, vizsgálat, mûtét, varrás, kötözés: 30 perc Hazamész: 15 perc Levetkõzöl, leülsz a net elé: 5 perc Összesen, buszozással együtt sem igényel két órát, és örök életre meg van oldva az egész probléma. Emiatt talán nem érdemes depresszióba esni...
xDDDDDD behugyozok xDDDDDD már vagy 10perce ezen visítok xDDDDDD
Kérdezõ, különben te valszeg amiatt szorongsz, hogy meg kell mutatnod a farkadat, ami ráadásul nem normális farok, egy rakat idegen embernek. Hidd el, pont annyira érdekli õket, mint a torkod az orvost a fül-orr-gégészeten. Emlékszem, én külön azon izgultam, hogy csak fiatal nõvérkék ne legyenek, aztán a dokin kívül csupa fiatal nõvérke volt ott. Még olyan is volt, aki csak meresztette ott a szemét, és nem csinált semmit. De aztán láttam, hogy számukra csak egy vagyok a napi 10+ eset közül, és onnan már sikerült nem paráznom tovább. Különben is, mi a fontosabb, hogy használhasd végre rendesen, vagy az, hogy esetleg szégyenkezned kell idegenek elõtt egy félórát? Hidd el, másnapra elfelejtenek egytõl egyig, te meg helyrejössz.:)
Oké, így azért kerekebb a sztori...a laborlelet-dolgon azért csodálkozom, hiszen akár vérzékeny is lehettél volna + vércsoportodra is szükség lehetett. Mindenesetre így azért kerekebb a sztori. Végül is nem egy hajvágásról van szó! :D Mindenesetre a kérdezõnek tényleg meg kell csináltatnia a mûtétet. Nekem eléggé macerás volt, de ha kellene, tízszer is újra csinálnám. Teljesen más érzés, ha maradéktalanul funkcionál a péló! :D Az önbizalmadnak is jót tesz majd...
Fair, megnyugtatlak, hogy volt mûtétem. Nyilván orvosa és helyzete válogatja. Semmilyen laborvizsgálat és kórházban tartózkodás nem volt az én esetemben, és rögtön volt a mûtét - igaz mondjuk, hogy elõre megbeszélve, fizetõs helyre mentem, mivel nem bíztam az SZTK-s orvosokban. És fitymaszûkület és fitymaszûkület között is van különbség, az enyémet pl. pont a makk alá még hátra lehetett húzni, tehát makkérzékenység nem merült fel. Bepólyázott, összevarrott farokkal is nyugodtan mentem iskolába, fel se merült, hogy ne menjek. Az egészben az egyetlen igazi kellemetlenség a vágás volt, mert az érzéstelenítõvel is rendesen fájt. Na meg vagy egy hétig várni utána, hogy lelohadjon, mert úgy megdagadt.:)
A kérdező hozzászólása: az a baj hogy en is pont igy latom de nemtudom valami miatt ravenni magam hogy elmenjek...inkabb szenvedek...beteg az agyam xDD ez van
LuL >_>, irány a doki, és õ majd segít rajtad.
Az egy dolog hogy beteg az agyad. De ki a f.sz kíváncsi rá?! Senki!!!!

21 éves vagyok és otthon lakom, van egy 17 eves baratnom es a szuleim ki vannak akadva, hogy alig vagyok otthon, szerintetek ez jogos?

8 es fel honapja egyutt vagyunk baratnommel es kb 6 honapja minden nap rendszeresen jarok hozza mert nagyon szeretem es minden hetvegen egyutt alszunk nala, vagy nalunk es, ha en pentektol naluk alszok, akkor csak hetfon reggel kerulok haza, mert ugye nekem reggel 8tol melo van fel5ig. fel 5 utan hazaerek, megkerdezem a szuloket, hogy kell e valami varosbol stb es ha igen elmegyek erte es olyan 6 fele meg megyek baratnomhoz hetkoznap alltalaban este 9ig vagyok naluk.Apum & Anyum tnap lelki zsarolassal probaltak raebreszteni h ne legyek baratnommel sokat, felhivott, hogy "Meddig fogod ezt csinalni? Anyad tnap este is rosszul volt, miatttad!!" meg ilyen hasonlo orditozasok voltak... mit tegyek? mert mar ngyon unom ezt a helyzetet.. Jah es amugy a fizetesem 80%at a szuleimnek adom, mert tudom h nincs penzuk... es cserebe ezt a ..rt kapom, nemertem meg oket... mit tehetnek megis?

Legjobb válasz: 1. nem, mert felnõtt vagy 2. igen, mert az õ házukban laksz, az õ kenyerüket eszed, az van, amit õk mondanak > nem tetszik, el lehet költözni (világ legbarmabb felfogása amúgy, de sajnos sok szülõ gondolkozik így -.-)

1. nem, mert felnõtt vagy 2. igen, mert az õ házukban laksz, az õ kenyerüket eszed, az van, amit õk mondanak > nem tetszik, el lehet költözni (világ legbarmabb felfogása amúgy, de sajnos sok szülõ gondolkozik így -.-)
Költözz el, béreljetek (vagy bérelj) valami lakást, esetleg keress társbérlõt ha úgy könnyebb. Majd ha hónapokig nem mész haza rájönnek hogy az efféle lelki terror nem vezet semmire. Tedd fel nekik azt a kérdést, hogy annak jobban örülnének-e, ha egész életedben egy magányos férfi lennél?
A kérdező hozzászólása: Igazatok van, kerdeztem azt toluk h akkor legyek maganyos? az volt a valasz h nem gy taknyossal kellene osszeallni... a evlemenyem meg az, h lehetne akar 15 eves is, ugyanugy szeretnem ot es kitartanak baratnom mellett... Ma hazamegyek, es ugyanugy elmegyek baratnomhoz utana, ha meg megint felhivnak akkor masnap keresek vmi masik lakast, nem birom mar idegekkel...
1.- nek. "igen, mert az õ házukban laksz, az õ kenyerüket eszed, az van, amit õk mondanak " "amugy a fizetesem 80%at a szuleimnek adom, mert tudom h nincs penzuk... " Akkor ki is tart el kit? Kérdezõnek: Amúgy tényleg a különköltözés lenne a legcélszerûbb. A fizetésed 80%- ból bõven lehet bérelni "albit". Akkor tudomásul fogják végre venni, hogy neked is szükséged van "mozgástérre". Egyébként egyedüli gyerek vagy?
A kérdező hozzászólása: sajnos igen, mostmar egyeduli gyerek vagyok, batyam tavaly szeptemberben hunyt el. :( am tesommal is ugyanezt csinaltak, de valo igaz h tesom gonosz volt veluk, de en nem allok ezen a szinten.
Nem jogos, mert felnõtt ember vagy, dolgozok, ráadásul a fizetésed nagy részét hazaadod. Végülis mit várnak el, hogy õket vedd majd feleségül, vagy nézd velük a TV-t minden este?
Alacsony vagy én 11 éves vagy és 174 cm
Amm én is ilyen vagyok mint te de ne gyalogolj ne szedj semmit csinálj ejtõernyõs edzést nézz utánna a neten 1 év alatt ( tudom hogy ez soknak hangzik) le fogsz adni 10 kg t és marha izmos leszel

Kiszerettem a barátőmböl, lehet, de szeretem, az ideálom 16 éves korom óta, most 21 éves vagyok, mit csináljak, hogy visszaszeressek belé?

Együtt élünk, szeretem vagyis akarom. kérlek

Legjobb válasz: Egy hétre menj el otthonról. :D Ne vigyél magaddal semmit, se mobilt, se mást... De írd meg, hogy most el kell menned... 1. Hiányozni fog, ha nem, akkor A. megsértõdött és elhagyott amitõl A1. hiányozni fog B1 nem fog hiányozni... Ha a B1-nél tartunk, akkor lehet, hogy vége az egésznek. Ami nem feltétlen baj, ha tényleg nem szereted már.

Egy hétre menj el otthonról. :D Ne vigyél magaddal semmit, se mobilt, se mást... De írd meg, hogy most el kell menned... 1. Hiányozni fog, ha nem, akkor A. megsértõdött és elhagyott amitõl A1. hiányozni fog B1 nem fog hiányozni... Ha a B1-nél tartunk, akkor lehet, hogy vége az egésznek. Ami nem feltétlen baj, ha tényleg nem szereted már.
ha nem szereted vagyis kiszerettél belõle akkor mit erõltetsz?? ne kínozd már szegényt...ha nem szereted szakítsatok, de ne vágd át!!
Ember, van ez így! Tovább kell lépni! Csak a legnaivabbak hiszik azt, hogy tini korukban beleszeretnek valakibe és aztán majd azzal élik le az életüket! 22/F

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!