Találatok a következő kifejezésre: 20 éves vagyok. Sosem voltam megelégedve (1 db)

20 éves lány vagyok. Sosem voltam megelégedve magammal, mindig gyűlöltem magam, mindenki mást értékesebbnek tartok magamnál. Nem szeretem az életet. Ez változni fog, vagy nekem ez az életforma jutott?

Legjobb válasz: Senkinem nem jutott ez az életforma. Át kell programoznod az agyad!!!!! Ezen múlik minden. Meg kell magad erõszakolnod, hogy ne így érezz. Keress magadon vmit, amit igazán szeretsz (kell, hogy legyen ilyen). Találj olyan hobbit, amit imádsz csinálni és lefoglal. Javítja a kedélyállapotod. Gondolkozz el, miért is gyûlölöd pontosan magad?! Kell, hogy legyen valami oka. Ha tisztáztad, már sokkal könnyebb lesz tenni ellene.

Senkinem nem jutott ez az életforma. Át kell programoznod az agyad!!!!! Ezen múlik minden. Meg kell magad erõszakolnod, hogy ne így érezz. Keress magadon vmit, amit igazán szeretsz (kell, hogy legyen ilyen). Találj olyan hobbit, amit imádsz csinálni és lefoglal. Javítja a kedélyállapotod. Gondolkozz el, miért is gyûlölöd pontosan magad?! Kell, hogy legyen valami oka. Ha tisztáztad, már sokkal könnyebb lesz tenni ellene.
Igaza van az elõttem szólónak. Alakíts ki magadban egy pozitív énképet. Biztosan kialakítható, mert van aki pl. 120 kilósan boldogan mosolyog. Ha egyedül nem megy, keress egy jó pszichológust, aki segít ebben. Mert ha nem teszel ellene, akkor neked tényleg ez az életforma jut vagy 70-90 éves korodig.
jó neked, hogy te csak értéktelenebbnekl tartod magadat másoknál... én értéktelenebb is vagyok... cica akármilyen is vagy ÉN BIZTOS MILLIÓSZOR SZÁNALMASABB VAGYOK! :(( :) remélem helyrejössz.
Elõször az elõttem szólónak üzenem: ez azért nem verseny, hogy ki szánalmasabb. Egyébként minden ember egyformán értékes, attól függetlenül, hogy milyen sikeres az életben. Szerinted valaki attól értékesebb, mert pl. sok a pénze, vagy jó állása van, vagy sikeres színész, zenész, stb. Nem!!!! Rád is szükség van, mint mindenkire!! Erre gondolj mindíg. Egy nagyon jó módszer: vegyél egy füzetet és minden nap írd bele azokat a dolgokat, amik neked jók voltak. Apró dolgokat is. Pl. rám mosolygott az újságos, vagy jól sikerült az ebéd, stb.stb. Már az is eredmény, ha észreveszed a jó dolgokat, az apró örömöket. És sokszor olvasgass vissza. Próbáld ki, nekem bevált. Üdv.
Ez egy lelki betegség, ami gyógyítható. Lehet hormonzavar is mögötte. Ha nem akarsz szenvedni, vagy egyedül küzdeni, akkor menj el orvoshoz (ha nem hormonzavar, akkor pszichológushoz). Lehet kedélyjavító gyógyszert is szedni, de azt NAGYON nem ajánlom! Ha képes vagy elmenni (mint ahogy ide is tudtál írni), akkor egy jó pszichológusnál igen jó eséllyel vagy teljesen meggyógyulsz - vagy jelentõsen javul az állapotod.
Én is hasonló helyzetben voltam 1 évvel ezelõtt mint te.16 évesen gyûlöltem önmagam, a világot..folyamatosan alacsonyrendûnek hittem magam a többbi embernél.Ez által visszahúzódóvá váltam, és nagyon kevés barátom volt. Mikor eljött a nyáriszünet eljutottam arra a pontra, hogy ez így nem mehet tovább, tudatosan próbáltam átalakítani a világszemléletemet.Még most is vannak problémáim az önbizalmammal, de már embernek érzem magam. Hidd el ez egy hosszú folyamat, de neked kell érte tenni a legtöbbet, hogy eredményes legyen!! Biztosan vannak önbizalom fejlesztõ tréningek, könyvek stb...amik segíthetnek! Sok sikert!!!:)
kell egy megfelelõ társaság. engem általánosban csúfoltak sokat, fogszabályzóm is volt, meg lapos is voltam, komplexusos is lettem utána. aztán jött a gimi, megismertem új embereket, és évek alatt rájöttem, h igenis ember vagyok, és szeretnek mások, és én is szerethetem magam! emberek közt kell lenni, és megtalálni a megfelelõ társaságot.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Erdemes az olajkoztarsosagokba dolgozni menni, pl: Emiratusok, kuwait, katar stb?

6

Szerintetek ha valaki otthon nem kap szeretet, elfogadást, bíztatást, és egy önbizalomhiányos, szorongó, önmagában folyamatosan kételkedő valaki lesz belőle, akkor azon hogy lehet segíteni? Egész életében cipelnie kell majd ezt a súlyt?

5

Ez rovarfóbia lenne?

Az a furcsa, hogy csak egyfajta rovartól félek, méghozzá a lassan repülőktől. A látványától már izzadni kezdek és hevesen lélegezni. A másik dolog pedig, hogy attól pánikot kapok, ha egy bármilyen, kitinpáncélú vagy kicsit is keményebb rovarra rálépek, vagy rátenyerelek. Emiatt félek mezitláb járni a szabadban :/
Egyszer volt egy olyan esetem, amikor este feküdtem az ágyon, és éreztem, hogy valami kb. egycentis, mászik fel a combomon. Rögtön elkezdtem izzadni és ledermedtem. Utána úgy éreztem, hogy még kismillió rovar is mászkál rajtam :S aztán a falon kezdtem rovarokat látni... nagyon durva lehet, ha már hallucinációkat idézett?
már el akartam menekülni abból a házból

Csak ezek a félelmeim vannak, más rovarok, vagy pókok nem izgatnak

1

Nem bírom már tovább? ! (többi lent)

Általános iskolában egész végig bántottak testileg és lelkileg is. Nem szóltam senkinek. Se a szüleimnek, se a tanároknak senkinek csak tűrtem. Rossz volt azt hallani, hogy haszontalan vagyok és, hogy nem vagyok jó semmire. Most 17 éves vagyok de most is egy senkinek érzem magam. Az iskolai problémákkal együtt itthon is voltak. A szüleim vitáztak rengeteget. Apám agresszív volt, csúnyán beszélt nagyon velünk. Egyszer a nővéremet úgy szájba vágta, hogy felrepedt a szája (előttem) én akkor még általánosba voltam és rossz volt nézni, hogy 1-2 hétig fel volt repedve a szája. Egyszer karácsonykor nem találtunk valamit és anyukámat megakarta ütni de anya kitért előle. Azóta a nővérem elköltözött, de még mindig sokat vitáznak. Apám nagyon agresszív, csúnyán beszél és üvölt. Az egyiknap megszorította úgy az arcom (mérgében) hogy utána pár napig fájt a teljes állkapcsom és enni is rossz volt. Mindig lehord minden szarnak. Olyanokat mond, hogy agyonver, ránk gyújtja a házat és hasonlók. Rengetegszer próbál megütni aztán pedig jön mintha minden rendben lenne és mondja, hogy szeret. De én nem bírom. Már 4 éve karcolgatom és vagdosom magam. Rengetegszer gondolok az öngyilkosságra. Most középiskolába járok és eléggé rosszul sikerült ez az évem :/ rengeteget hiányoztam mert nem akartam kimozdulni itthonról. Néha jobban érzem magam, jobb kedvem van aztán pedig olyan mélységig megy le az érzésem, hogy meg kell ölnöm magam és hogy úgysem szeretnek. Sokkal jobb lenne ha nem élnék. Nincs nap, hogy ne sírnék és ne karcolgatnám magam. Lehet valami komoly bajom van? :(

1

Miért hiszi azt bárki, hogy elég felelős és tudatos a gyerekvállaláshoz?

eredendően mindenki nemző és befogadóképes, új életet vagyunk képesek teremteni magunkból, de miért csak úgy??? Miért nincs egy olyan szabály vagy isten tudja mi, ami csak akkor engedélyezi a családalapítást, ha a teremtő egyedek megfeleltek, azaz mindenfajta mentális kinevelődésre képesek a gyermek tekintetében. És akkor jönnek az ilyen szar, kamu, ostoba dumákkkal, hogy éhezik a gyerek? van ruhája? nincs annak akkor semmi baja, na ezek a beteg emberek vagy csak egyszerűen nagyon buták. Hány ember él ezen a Földön lelki betegséggel a felelőtlen gyermeknevelés miatt? Félelem, rettegés, szorongás, önbizalomhiány, bizonytalanság, megfelelési kényszer, elégedetlenség, depresszió, az ezekből kialakuló testi betegségekről ne is beszéljünk. Minden ami jelenünkben meghatároz minket, a SZEMÉLYISÉGÜNK hozott, kitanult, az a miliő alakította ki amiben éltünk hosszú-hosszú éveken át. Gépeket szakemberek kezelnek, használati utasítás kell hozzájuk. Az emberek meg csak úgy belevágnak egzisztencia nélkül is. De itt nem a szegényekre gondolok, átlagosnak tűnő megélhetéssel rendelkező emberekre, akik részben saját modelleket hozva részben saját baklövéseikkel emberéleteket keserítenek meg. És nem is tudnak vagy nem akarnak tudni róla. Adott esetben a gyermek akkor jön erre rá, amikor már elért arra a saját maga által kikövezett útra, ahol ezt már megértheti. De mi a gyógyír a sebekre, a személyiségünkön esett "lyukakra", hol a válasz a millió megválaszolatlan kérdésre...

0

Öngyilkosság — gondolat, elhatározás, nem tudom, mi ez, talán a bipoláris zavaron is túl van. Mit tegyek?

Tudom, hogy az oldal nem öngyilkossági kísérletet tervezőknek szóló segélynyújtóhely, de annyi remek választ olvastam itt mentális betegségben küzdőknek.

Február óta minden nap a fejemben motoszkál a gondolat, júniusban elhatározássá vált, és már nem hátráltat szinte semmi. Ma vettem kilencven szem (három doboz Rivotrilt), kijátszottam az orvost, a gyógyszerészt, de tudom, hogy hiába, azzal nem küldhetem magam a halálba. Attól sem riadnék vissza, hogy a vonat elé feküdjek. Mielőtt szánalmasnak tituláltok... az első öngyilkossági kísérletem 13 éves koromban történt. Azzal szabadultam a pszichiátriáról, hogy átvágtam az orvosokat, elhitettem velük, hogy a napos oldalt látom, és nincs semmi bajom, de azóta is van. Anyám alkoholista, apám gyógyszereken él, mióta az eszemet tudom. A nővérem drogfüggő volt kölyökkoromban, a kedves szomszéd bácsi, akit mindenki imád, molesztált tizenévesen. Az elmúlt négy évben mást sem csináltam, csak hibát hibára halmoztam, elszúrtam az életem, otthagytam a sulit, szanaszét van vagdosva mindkét karom a rendszeres öngyilkossági kísérletektől, amik mind kudarcba fulladtak. Szereztem egy nagyszerű állást külföldön, de előtört a múlt, és teljesen leamortizálódtam, amit az agyam eltemetett gyerekkoromban, minden visszatért. Inni kezdtem, nyugtatókon éltem. Végül otthagytam az állásom, az országot, és hazamenekültem a szüleimhez, mielőtt bekattantam volna. De nekik is aktívan hazudtam az elmúlt fél évben, talán kényszeresen, talán gyávaságból. Mindenről.

Nem tudom, mit csináljak. Már hetek óta itt hever a búcsúlevél a fiókban, amit már két hónapja megfogalmaztam. Egyedül arra várok, hogy véget érjen ez a hónap, belefáradtam az állandó hazugságba. Tisztában vagyok azzal, mekkora fájdalmat okoznék a szüleimnek. De csak nekik. Nem maradt senki más, minden barátom ellöktem magamtól. És tudom, hogy mindez szánalmas, mások annyira szeretnék élvezni az életet. De én nem tudom.

7

A galagonya tea mint stresszcsökkentő, feszültségcsökkentő mennyire hatásos?

Hogyan fejti ki hatását? Egyéb béta blokkoló alternatív megoldása lehet? Nagyon sokat stresszelek mostanában remeg a kezem szívtájéki görcs érzés.. Nem akarok még dokihoz menni de lassan nem bírom... Lehet hogy depressziós vagyok. Vagy pánikbeteg. De nem akarom az ördögöt a falra festeni.

9

Ezek a tűnetek utalhatnak skizofréniára?

Rengetegszer képzelek el olyan dolgokat, amik nem valósak.
Ilyeneket csinálok:
Megfogok egy ceruzát, vagy botot, és olyat játszok, hogy varázsló vagyok.
Hangokat adok ki, rohangálok, közben a fejemben tényleg életszerűen lejátszódik minden.
Vagy..
Zenét hallgatok, felállok, elkezdek táncolni, mert azt képzelem, hogy híres táncos vagyok, és hogy mindenki rajong értem.
Van, hogy átköltöm a zenék szövegét teljesen értelmetlen halandzsává, és úgy éneklem.
Azt képzelem, hogy világhírű énekes vagyok, és eljátszom, mintha lenne egy klippem.
Ha megtetszik egy mondat, mozdulat azt számtalanszor ismétlem el hangosan.
Dühkitöréseim vannak, olyan érzésem, hogy figyelnek.
Eljátszom, hogy pl. egy adott dalnál én vagyok az énekes, és nem az, aki valójában énekli.
Hangokat adok ki.
Ezeket csak úgy, hogyha egyedül vagyok.
De volt már, hogy társaságban is ismételgettem szavakat, meg mondatokat, de nem veszik észre.
Nem köt le hosszú távon semmi, a gondolataim rohannak, könnyen el lehet terelni a figyelmem.
Meg még annyi dolog van, amikor úgy viselkedek, mint egy őrült.
A hangulatom, és a gondolataim kb. 10-20 percenként váltakoznak, össze vagyok zavarodva folyton.
Van, hogy kiégek, nem érzek semmit, nem érdekel semmi/senki.
Ez lehet skizofrénia?
15/F

15

Mennyire vagyok elmebajos? Van-e ebből egyáltalán kiút?

Évek óta tudom, hogy ez lesz a vége, de csak most tudatosult újra letaglózó erővel - meg kell, hogy haljak.

Nagyjából 2 éve tudom, hogy ez lesz a vége, de mindig elhalasztottam, eltologattam... Idén márciusban már nagyon közel voltam a dologhoz, de sajnos elszúrtam és most megint csak az időt húzom. Pedig tudom, hogy nem nagyon van más módom elszakadni ebből amibe belerángattam magam.

Vegyük sorra: Egy jellemtelen féreg kezdek... (kezdek? már régen az vagyok) lenni és egyre több olyan gondolatom van ami iszonyat gonoszságra enged következtetni. Tartok tőle, hogy még pár év és veszélyt jelentenék a társadalomra. Gondolataim között egyre több van amire egészséges lelkületű ember nem is gondolna, viszont nálam ezek lassan "listavezetővé" válnak ráadásul nem csak amolyan kis kósza gondolatok, hanem tényleg a részleteken meg a módszereken tűnődöm. Rablás, drogárulás, csalás, nemi erőszak, gyilkosság... Már megőrültem nem vitás. Nem tudom hol rontottam el, hogy ennyire gonosz lettem. Az emberek többségét egyszerűen utálom, irigykedem rájuk vagy csak lenézem. A nőket tárgynak tekintem amolyan "amikor éppen kellenek akkor kellenek" (nem nehéz kitalálni mikor kellenének) de utána tűnjenek el. (Ez is csak tovább mutatja a jellemtelenségem) Nem érdekel a szövegelésük, nem akarok megismerni senkit, mert én erre alkalmatlan vagyok. Nem megy. Ráadásul gyáva és gerinctelen is vagyok. Lehet kinézetre nem vagyok cigány, de a jellemem a legszemetebb cigánybűnözőé.

Emberi kapcsolataim nincsenek, vagy ha vannak azok is általában érdekből vannak fenntartva vagy mert kötelező. Akik velem kapcsolatot tartanak szerintem ugyanezért teszik (anyám kötelességtudatból, nagyszüleim mert muszáj, a többiek meg max. udvariasságból vagy csak hogy mutogathassák az "erkölcsi nagyságukat"... Netes ismerősök meg... Nem tudom. Annyira természetellenes ez, hogy csak neten dumálok mindenkivel, mert élőben nem merek a határtalan gyávaságom miatt.

Ráadásul lusta is vagyok. Nem tudok mit tenni ellene. Próbáltam nem ment. Nekem az a legjobb ha semmit nem kell csinálni csak pihenni vagy utazni. A munkákra is ezért vagyok alkalmatlan. Én nem tudok 12 órát állni. A gerincem is rossz, csámpás is vagyok. A szellemi munkához hülye, a fizikaihoz gyenge és lusta, a művészetiekhez béna, a kreatívakhoz meg gyáva vagyok.

Utálom a valóságot. Aludni szeretek vagy maratoni videózást tartani, hogy ne kelljen a valóságra gondolni. Éppen ezért gondolom úgy, hogy meghalni nem lehet olyan rossz. Mint egy örökké tartó álom. Az álmoknál pedig szebb nincs. Imádom az álmaimat. Utálok felébredni reggelente - visszatérni ebbe a rideg valamibe... Jövőm nincs, az országom halálraítélt, és minden csak rosszabb lesz jobb nem. Nem vagyok "harcos jellem" éppen ezért én nem szeretem a kihívásokat, mert úgyis csak felsülök bennük.

Mik a lehetőségek? Bűnözés útjára lépni ahol viszont kikerülhetetlen a börtön. Vagy elmenni külföldre ahol amolyan kivert kutyaként lehetek az ungárise svájnhund mivle még a nyelvet sem beszélem ráadásul a kommunikációm még magyarul is rossz. Ha még a saját hazámban sem tudok kapcsolatokat ápolni akkor mi esélyem van egy idegen országban? Az első nap kinyírnak, mert "takaroggyon innen maga féreg". Teszem hozzá jogosan.

A belsőm egy nulla, egy hányadék, de sajnos a külsőm sem jobb semmivel. Sőt. Soha nem fogom tudni elfogadni magam. Soha. Mindegy hány kiló leszek. Ennyi hibával másnak se menne. 22 évesen őszülök... Ami nem túl jó hír. Ráadásul a hajamban szinte csak forgók vannak amitől egy káosz az egész. Utána széles már ráncos homlok, véreres kancsal szarszín szemek amiknek az alakja is a "tipikus szemétláda" emberre utal. Ráadásképp arikásak a szemeim és sajnos újabb hátrány hogy kénytelen vagyok szemüveget hprdani ami máris megbélyegez a normálisak közt. Utána bazilika kilincse orr, lapátfülek, lyukas fogak, asszimtrikus fogsor ami ráadásul sárga is. Ráadásul tele van az állam meg a nyakam ilyen ocsmány valamikkel... Nyaktól lefelé még rosszabb a helyzet: hízékony vagyok ráadásul a legrosszabb módon: egy helyre. Csak hasra szinte (újabb cigány-genetika lásd a kövér "kubikus" kancigányokat) Övön alul tragikomédia a helyzet (nekem tragédia, másoknak komédia) még lejjebb eldeformált alsólábszárcsont, és csámpás vagyok ötvenes lábbal.
De a belső szerveim se jobbak: magas vérnyomás, kicsi kapacitású tüdő, egyre lassabban forgó agy, savban úszó gyomor (fekély?), rossz gyomor, aranyér, fájó gerinc, állandó álmosságérzet szinte mindig aludnék. A múltkor délután is sikerült elaludnom - pedig éjjel is aludtam 9 órát kb...

Nem látok kiutat. Ahhoz hogy kijussak sok-sok pénz kellene. Ahhoz meg rabolni kellene vagy legyilkolni a rokonságom, hogy örököljek. Ez utóbbira még gondolni is rossz, az elsőnél meg garantált a 20 év börtön. És még a pénzt sem tarthatom meg...

Igazából senkit nem tudok megkedvelni, mivel magamat sem. Sőt magamat utálom a legjobban, ezért rontok el mindent gondolom tudat alatt bennem van a "legyen neked rossz te féreg".

Élvezetek egyre gyatrábbak nem olyan mókásak mint régen. Új élvezetek többsége eddig gyors leépüléssel és börtönnel járnak (DROG)

Nem merem felvállalni magam, gyáva vagyok, undorító ahogy másokkal szemben viselkedek legszívesebben láthatatlanná válnék és úgy mászkálnék mert akkor nem izzadnék állandóan meg nem lenne avérnyomásom se 200 nál is több. Fogyni sem tudok már, mindig ugyanannyi vagyok mindegy mit teszek. És az még mindig sok.

A világ számomra nagyon rosszfelé menetel. Olyan zenéket bírok amik 20 éve voltak "menők", a társadalom egyre züllöttebb - persze nem törvénytelenl hanem a "le vagytok ti sz**va" mentalitássl ordítozás, gagyizene bömböltetés. Biciklisták, femnisiták, liberálok mindenhol egyre erősebbek lesznek. Hamarosan az európai fehér férfiakat börtönbe csukják mert "elnyomók és rasszisták"

Néha javulok, de utána csak nagyobb az esés.

Mindig is tudtam, hogy ez lesz a vége, de csak az időt húztam. Most szombatig. Ha a munkaözvetítőm nem tud egy jót mondani vagy nem nyerek a lottón akkor végem van. Ennyit rólam. Irány az örök álomvilág. Ott legalább boldog leszek. Itt erre nincs mód. Csórónak születtem a legelrontottabb genetikával. És a legrosszabb, hogy lehetne rosszabb. De nem akarom megtudni. 50 év gyári rabiga a semmiért, mindenki utálni fog a környéken, emberi kapcsolatim nem lesznek és minden este tajtrészeg leszek: nagybátyám is ezt az életet éli... Szóval itt a "jó példa"... :S

Ehhhhh... Minden mindegy.

11

Ha bejelentkezek a pszichiátriára és ott fognak kezelni, lesz valami előjegyzés rólam?

Úgyértem, ha pl a jövőben dolgozni akarok, akkor a munkáltatóm számára hozzáférhető lesz hogy mi a betegségem? Vagy például továbbtanulásnál, ezeket meg kell adni? 17 éves vagyok és egy kicsit félek hogy ez befolyásolná a jövőmet, például hogy nem választhatnám azt a munkát amit szeretnél mert van egy papír rólam hogy borderline vagyok...

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!