Találatok a következő kifejezésre: 20 éves vagyok. Anyám baba (2 db)

20 eves vagyok, a baratnom is. Az anyukaink mintha bekattantak volna. Mi baja az ilyen anyaknak?

Szerintem normalis, sot a tobbihez viszonyitva egesz jo "gyerekek" vagyunk, buliban nem vagyunk seggreszegek, stabil parkapcsolataink vannak, jo egyetemen vagyunk, allami helyen, rendesen tanulunk.

Legjobb válasz: Szia! Ügyesen megfogalmaztad! Próbáld elmondani anyukádnak is, hogy képzelje magát a Te helyedben és érezze át, hogy is viselkedik veled. Ha nem tudsz vele beszélni, írd le minden gondolatodat és add oda neki. Fontos, hogy tudja, mit gondolsz!

Szia! Ügyesen megfogalmaztad! Próbáld elmondani anyukádnak is, hogy képzelje magát a Te helyedben és érezze át, hogy is viselkedik veled. Ha nem tudsz vele beszélni, írd le minden gondolatodat és add oda neki. Fontos, hogy tudja, mit gondolsz!
"helyedbe" Bocs!:)
1. klimax okozhat ilyet 2. Ha a férj nem foglalkozik a feleséggel, ha megromlik egy házasság, az sokszor a gyereken csapódik le és pont így, sajnos ezt megoldani nehéz, mert addig nem változik ebben az esetben, míg neki nem jön valahogy egyenesbe az élete. Ilyenkor esetleg el lehetne beszélgetni a férjével, az apukával, hogy õ is próbáljon tenni valamit, mert nekik kellene megoldani és nem a gyereknek, aki míg ott lakik, rájuk van utalva valamennyire, és nem cselekedhet helyettük.
Egyszerûen csak nem tudják elfogadni hogy felnõtettek. Beszélgesetek el velük komolyan, mondjátok el nekik ha nem fejezik be ezt a viselkedést akkor elfognak veszíteni titeket. Ti meg tartsatok össze.
Üdv, Engem komoly stabil kapcsolatban pusztán azért mert közösen rengeteg mérlegelés után megtartottuk a babánkat qvázott le, és dobott el magától. Most nem beszél velem, folyton hisztizik ha hall rólam, de közben meg szenveleg, mert hiányol. Hogy miért ilyen, lövésem sincs, majd kinövi. Sok anya valóban hálát adna az égnek, ha csak annyi baja lehetne a lányával, mint ami veled van. (velem is csak az a baj, hogy bevállaltam nem az Õ kontójára a csemetémet, addig pedig normálisan mindent megcsináltam otthon tanultam dolgozni jártam) 22éves vagyok:)
A kérdező hozzászólása: utolso: akkor te is erted mirol beszelek. gratulalok a babahoz es szerintem nagyon is jol dontottel!!!! orulhetne a h felelossegteljes lanya van es 1 gyonyoru unokaja. csak gratulalni tudok.

20 éves lány vagyok. Anyám baba koromban elhagyott. 3-4 évente látogatott, de 10 éve már azt sem teszi, azóta semmit nem tudok róla. Hagyjam a fenébe, felejtsem el?

Tudom, nem érdemli meg, hogy felkeressem, nem is igazán érdekel, csak talán a kiváncsiság, hogy egyáltalán még élhet-e. Egy postacímet tudok, ahol régen ellehetett érni. Megpróbáljak írni neki egy levelet?

Legjobb válasz: Egyszerûen? Ne keresd. Úgysem érdekled. Legyél boldog nélküle.

Egyszerûen? Ne keresd. Úgysem érdekled. Legyél boldog nélküle.
Szia! Megkerested az anyukádat? Mi történt?
én is azt mndom, hogy ha megkeresed, utána akár hogy is lesz, legalább tudni fogod, mi van vele, vagy hogy hányadán álltok. Szerintem attól, hogy most nem keres, még nem biztos, hogy nem kíváncsi rád. Nem tudjuk, mi van vele, mit miért tesz/tett, miért hagyott el. Lehet, hogy csak nem mer megkeresni, de neki is eszébe jutsz. Ennyi idõ után lehet, hogy nem mer a szemed elé kerülni, de kíváncsi rád. Ha megkeresed, legalább tudni fogod a biztosat és ha kell, könnyebben lezárod, mint így. Így nem s lehet lezárni. Inkább a biztos rossz, mint a bizonytalan.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, arik vagytok!
Ha ezen elgondolkodtál, akkor Neked hiányzik. Keresd fel, írj neki, aztán majd látod. Sokat nem veszíthetsz: ha nem jön össze, már nem csalódnál, ha pedig igen... az mindkettõtöknek nagyon jó lesz :-) Azért arra számíts, hogy mindkét esetben fel fog kavarni a dolog.
Ha úgy érzed, hogy túl tudod tenni magad a kudarcon, ha elutasitja a közeledésed, akkor keresd meg. Lehet, hogy naiv vagyok, de én hiszek abban, hogy az ember képes változni. Nincs mentség a tettére, mégis azt mondom, hogy adj neki egy esélyt, ha Te elég erõsnek érzed magad arra, hogy elviselj egy újabb csalódást, ha mégis rosszul sül el a dolog. Kivánom, hogy ne így legyen!
engem babakoromban hagyott(alkoholista volt) a vérszerinti anyám, aztán nagyszüleim neveletek, majd nevelõszülõhöz kerültem.(apámat se ismerem)most 19 vagyok.anyám egy ilyen otthonszerûben van, azóta kb.2x keresett levélben h.kérjen dolgokat....ha láttam volna az érdeklõdést az elmúlt évek alatt, talán kiváncsi lennék rá, de így nem...nem haragszom már rá, de nem is szeretem...te érzed h.hiányzik-e megpróbálhatsz vele kapcsolatatot létesíteni, csakhogy ne kelljen tovább rágnod magad emiatt...de ne nagyon legyél csalódott ha nem jön össze..saját megnyugtatásodra próbáld meg..
Én azt mondanám ha õ nem keres téged, biztos nem is kiváncsi rád, sajnos. De viszont nyugodtan irhatsz neki levelet, mert hát ki tudja, lehet már nem is él, azt meg jogod van megtudni. De semmi több, ne keresd fel, lehet hogy nagyon felzaklatna téged. H a irsz neki az nem olyan fájó, mintha találkoznál is vele, nem tudom milyen anya az ilyen hogy csak ugy elmeri hagyni a kisbabáját, én soha nem tennék ilyet.
Én mindenképpen tennék egy próbát, pusztán csak azért, hogy megkérdezzem a jó "édes" szülõanyámtól, miért dobott el magától engem... Miért szült a világra egyáltalán, ha tudta, hogy nem akarja a gondomat viselni? Hogy lehetett olyan szívtelen, hogy egész kicsi korában magára hagyjon egy gyereket, akinek õ jelenti a világot, akinek õ a legfontosabb a a világon... Engem érdekelne mindez, de mindösszesen egy találkozás erejéig. azután végleg minden kapcsolatot megszakítanék vele. De ez csak az én véleményem, szerencsére nem tudom beleélni magam igazán a helyzetbe.
Szia! Hûtlen anyuka volt és ezt te is tudod, nem ragoznám. Hogyha felkeresed nem veszítessz semmit! • legalább lekötöd magad • a végén még jó is kisülhet belõle • az anyukád, akaratlanul is, de örülnél, ha látnád Nyugodtan írj neki levelet és, ha nem is érdekled õt, legalább mostmár biztosra tudod. Semmit sem veszíthetsz, szerintem érdemes megpróbálnod. • Wanda
A kérdező hozzászólása: Utolsó válaszolónak: Én nem kerestem meg végül, hanem anyám a telefonszámomat megszerezte és felhívott, hogy találkozni szeretne velem. A lényeg, hogy úgy döntöttem, hogy semmit nem akarok tõle. Nem kértem számon, hogy miért hagyott el, addigra már teljesen nem érdekelt a dolog. Mondtam neki finoman, h nem haragszom, nem érzek semmit iránta, se szeretetet, se gyûlöletet, semmit...nem akarok beszélni vele többet, ne keressen. :) Tudomásul vette és nem telefonált azóta sem.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!