Találatok a következő kifejezésre: 20 éves vagyok, orvostanhallgató, édesapám állandoan (1 db)

20 éves lány vagyok, orvostanhallgató, édesapám állandoan veszekedik velem semmi ok nélkül. Mit tegyek?

folyamatosan kiabál velem meg anyuval,mindketten probáljuk nyugtatni de nem hat rá semmi, nem tetszik semmi amit mi csinálunk de tényleg ok nélkül teszi, már nem birom,érzem,hogy olykor kifutnák a vilagból, nagyon el vagyok keseredve, a barátomat sem fogadja el és félek hogy e viselkedés miatt elveszitem öt.Adjatok vmi tippet mit tehetek?elköltözni meg nem tudok, mert a szüleim tartanak el az egyetem miatt, meert mellette nem tudnák dolgozni is.Pszihológushoz nem megy, mert azt állitja hogy ? nem hülye és ne küldjük oda

Legjobb válasz: A másik gond meg az, hogy 20éves vagyok és csak úgy mehetek el vhova ha elkérezek és elenged, 20évesen ez nagyon ciki, mit tudnák tenni,hogy megváltozzon, próbáltam beszélni vele de csak visszakiabál

A kérdező hozzászólása: A másik gond meg az, hogy 20éves vagyok és csak úgy mehetek el vhova ha elkérezek és elenged, 20évesen ez nagyon ciki, mit tudnák tenni, hogy megváltozzon, próbáltam beszélni vele de csak visszakiabál
Én vagyok az a gyanakvó válaszoló, aki a választ kérte. Mint írtam, én minden Neked válaszolót pozitívra értékeltem, úgy találtam, és most is úgy vélem, hogy õk megértõek, és segítõkészek voltak. Valóban vannak olyanok, akiknek az a szórakozásuk, hogy mindenkit lecikízzenek. Hidd el, hogy én nem tartozom ezek közé! De a kérdezõk között is nagyon sok van, aki csak, hogy szerepeljen azért jön erre az oldalra, valójában nem a segítségért. Sokszor nem valósak a kérdések, sõt a kérdezõk sem! Ezeket kéne kiszûrni, és akkor sokkal hasznosabb lenne itt megtárgyani a dolgainkat. Így, ha nem volt igazam, akkor elnézésedet kérem, otthon pedig békességet kívánok!
A kérdező hozzászólása: Elnézést a helyesitásért és a nákozásért, mivel nem vagyok teljesen magyar nemzetiségü igy ejtek hibát és ha nem lenne igaz amit irok akkor nem fárasztottam volna magam a megirással.én csak segitséget kértem de látom vannak olyan személyek is akik kritizálni is jól tudnak, csak nem tudom akkor miért nem hallgatnak vele, nem erre számitottam egyes személyektöl, akik meg probáltak segiteni és együttéreztek velem azoknak nagyon köszönöm.Szomorú hogy egyes személyek csak azért jönnek fel erre az oldalra hogy kritizálják és lenézzék a másik személyt, sajnos hogy ilyen helyzetbe került a világ s ez csak romlani fog....
Az összes, erre a kérdésre válaszolót pozitívan értékeltem! Bennük a jó szándék megvolt, de lehet, hogy kicsit meg lettek vezetve! Visszakérdezek: > Biztos, hogy az Apuban van a hiba? > Nem lehet, hogy a kérdésedben 'csúsztatsz' egy kicsit? > Biztos, hogy orvostanhallgató vagy? Én ellentmondásokat látok: A nyák-olás egy dolog, de a pongyola fogalmazás...? Ez ellentmondani látszik, a magyar felsõoktatásba való való bekerülés szigorú feltételeinek! Apád veszekedéseinek, már ha vannak, biztos semmi oka? Nem lehet, hogy Neked kéne pszihológushoz menned? Állok a pontozás elé, de inkább a válaszodat olvasnám!
Szia! En is ebben a helyzetben voltam anno! Nekem apukam ivott, es emiatt voltak a csaladi balhek! Persze o nem dolgozott, ami penze volt, azzal rogton a kocsmaba ment! En is egyetemre jartam , de feladtam :-(( Elkezdtem dolgozni, megismertem a paromat, es elkoltoztem! Meglett a nyugalmam! Azota kulfoldon dolgozunk, apukam azota mar meghalt! Anyukamnak uj kapcsolata van! DE! Azt, hogy akkor feladtam, a mai napig nagyon banom! Szoval, ha egy mod van ra probalj meg dolgozni az egyetem mellett, es koltozz el otthonrol, amint lehet, de semmikeppen ne hagyd ott a sulit! Pusszant sorstarsad!
Nem tudnál kollégiumba menni? Nem tudsz vele mit csinálni és anyukádnak sem kellene tûrnie! Nagyon sajnállak, de mivel általában egy ilyen ember nem változik meg csak a másik fél tud változtatni. Beszélj vele ha le tudtok ülni. Mond meg neki, hogy figyelj apa nagyon bánt, rosszul esik, hogy így viselkedsz velem, felnõtt nõ vagyok és nem érdemlem meg ezt a fajta bánásmódot.Mondja el ha v.mi problémája van.És szólj neki, hogy te szereted a barátodat úh.ne riassza el!
Szerintem simán elmehetnél dolgozni a suli mellett és összeköltözhetnél a barátoddal. 20 éves vagy, felnõtt ember, ha akarsz valamit, tegyél érte. Én 21 éves egyetemista vagyok, mellette van egy egy éves fiam. Tanulok, ha idõm engedi dolgozom is, persze ehhez a fiamnak bölcsisnek kell lennie, de ez téged úgysem érint, a párom is dolgozik, szóval meg lehet élni. Én 20 évesen már nem várnám el, hogy a szüleim tartsanak el. Apukád olyan, amilyen, de neked ezt nem kell elviselned, mivel felnõtt vagy már. Anyukád elviselheti, ha akarja, mert õ választotta magának, de majd ha elege lesz belõle, akkor majd meri kimondani, hogy õ boldogtalan így, és akkor talán apukád is elgondolkodik. És a NÁKolás tényleg nagyon igénytelen egy orvostanhallgatótól.
nálam is ez volt, nem engedtek szinte sehova21évesen, mindig balhézott apu mindenért. Ha dolgoztam azért, ha nem dolgoztam azért. Akkor még suliba jártam. AMit kerestem pénzt diákmunkával neki kellett odaadnom. Aztán betelt a pohár, odaálltam eléjük és közöltem holnap elköltözöm. Azóta sokkal jobb a viszonyunk és még büszke is rám.
Ugyanez volt velem is. Kenytelen voltam felbehagyni a foiskolat a csaladi balhek miatt. Az en apam sem akart dokihoz menni. Egyre durvabban csinalta a dolgait, egyre kevesbe hasonlitott regi onmagara. Egyszer egy apro hulyeseg miatt nekemugrott, akkor telt be a pohar. Megigertem neki, ha megegyszer hozzamer, a sajat hazaban verem agyon (fiu vagyok), azota csak a szajat meri jartatni. Ez harom eve tortent. Az eredmeny jelenleg: anyam elvalt tole, es mindket fia jelenleg kulfoldon van. En csak itt kulfoldon talaltam nyugalmat tole, szerencsere itt mar nem tud terrorizalni. Az ilyen elviselhetetlen emberrel nem lehet mit kezdeni, csak akkor lesz nyugtod ha jo messzire elkerulod(a masik megoldast a torveny bunteti, ugye). Ha sokaig hagyod hogy terrorizaljon annak nyoma marad, en meg manapsag is felriadok almombol ha jarkalast hallok ejjel. Szomoru de ez van. Van akinek korabban kell felnonie mint ahogy szeretne.
off persze, meglehet - bár, háromszor egymás után... on tetszik a tanácsod és lehet, hogy mûködik is, bár van egy olyan gyanúm, hogy apukánál súlyosabb a gond annál, hogy ilyen "egyszerûen" meg lehessen oldani...
Talán kérdezzétek meg mi baja, hogy mi zavarja õt? Lehet valamiért ideges, és ezt így tudja csak kimutatni, rejtetten. És mondd meg szépen, nem kiabálva, hogy nagylány vagy már, szeretnéd ha bízna benned, és amiket ide leírtál azt is mondd el neki, hogy tönkreteheti a kapcsolatodat is a viselkedése. ( Egyébként meg lehet hogy csak szimplán elírta a kérdezõ azt a szót, ugyanis az é és az á betû egymás mellett van.)
A helyzeted elég ciki ahogy te fogalmazol de nem hiszem, hogy nincs rá megoldás. Sok ember egyetem mellett dolgozik, próbáld meg te is. Talán a barátod tud segiteni, esetleg költözz hozzá vagy vegyetek ki egy közös albérletet. 20évesen az ember már felnõtt viselkedj úgy és nehagyd magad terrorizálni! Más nem jut eszembe.....
Utolsó válaszoló vagyok: természetesen a barátaimat sem fogadta el, mindig ordítozott anyámmal, hogy túl sokat pasizom, és ha megtudja, hogy "az" is megtörténik, elköttet... ezért mondom, hogy kísértetiesen hasonlók a tünetek...
off 20 éves egyetemi hallgató...valószínûleg még érettségije is van, de a nyolc osztályt bizonyosan kijárta...orvos lesz... de "NÁK"-ol tudom, hogy a problémájához ennek semmi köze, de akkor nagyon zavaró, hogy egy leendõ értelmiségi ennyire nem ismeri a saját anyanyelvét.... ...... én kérek elnézést


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Akik otthon éltek, nektek mennyit kell belefizetni a költségekbe?

8

Mi történt velem? Hogy tehetném rendbe a dolgaim?

Rengeteg mindent képes vagyok elviselni, és a hátamon hordozni de olykor eljön az a pillanat, hogy kész elegem van, és legszívesebben itt hagynék mindent. Szerintem ezzel már mások is voltak így.
Kiegyensúlyozott, vidám, és nyugodt lány vagyok alapjába véve, De ami mostanában történik az nagyon nem én vagyok. Anyukámmal élek, kéttannyelvű iskolában vagyok utolsó éves, hétvégente dolgozom. Szabad időm az utóbbi időben nem sok van, pihenni is keveset tudok. Eddig erre fogtam mindent, hogy fáradt és türelmetlen vagyok. Zavar, hogy olyan dolgokon amiken máskor hangosan nevettem, most megsértődöm. A barátaimmal rögtön összekapok ha úgy szolnak vissza. Kétségbeesett és céltalan lettem. Fogalmam sincs mit hogyan tovább. Ha lehet ilyet mondani, belezavarodtam ez életembe és kifordultam önmagamból. A legnagyobb baj, hogy fogalmam sincs miért. Olyan emberekkel akikkel eddig annyi időt töltöttem amennyit csak lehetett, akikkel mindent megbeszélhettem, szerettem, most szinte alig viselem el. Zavar az emberek társasága, zavarnak a kötelezettségek, zavarnak az elvárások, amiket eddig gondolkodás nélkül követtem és csináltam. Nagyon magamnak való lettem, és bármennyire igyekszem, nem tudok kimászni ebből a hülyeségből. Ha kicsit is összeszedtem, és helyre ráztam magam, biztos h történik valami, amiért megint szar alaknak érzem magam... Van bárkinek bármi tanácsa, mégis hogy lehetnék újra a "régi"? Hogy szedhetném tényleg össze magam?
18L

7

Önző vagyok s csupán rémeket látok vagy tényleg nem stimmel valami?

Nagycsalád vagyunk. Apuka külföldön dolgozik és 3 női munkatársával és egy barátjával másik külföldi országba elment őszi nyaralásra pár napra. Eredetileg hívott engem is bár előre tudhatta válaszom, hogy gyermekeink felügyelete megoldhatatlan és anyagilag se bevállalható ,s így nem fogok menni, Nem is mentem. De ő elment én dühöt és csalódást éreztem. Nem balhéztam. Nem tudom ilyen önző vagyok,hogy sajnálok tőle pár nap kikapcsolódást, vagy vaóban reális csalódottságom?

20

Szerintetek ebben a helyzetben kinek kéne "engedni"?

a barátom kb egy hét múlva vizsgázik, ez nagyjából minden gondolatát és idejét leköti. De már ez megy egy hete és tegnap megkértem, h foglalkozzon velem is. Mivel én most a szüleimnél vagyok, ez annyit jelentett volna, h kicsit felhívom skypeon, de azt mondta h tanul. Tudom h ebben nem hazudik, de nem igaz, h nem lenne fél órája beszélgetni. Amúgy minden nap ír emailt, h mit csinált aznap, de kb csak tanul szóval nem túl változatos. Én megkértem h beszélgessünk, mert hiányzik és nekem egyszerűen kevés ha csak általános dolgokról levelezünk, de szerinte meg nekem el kéne fogadnom, h ő most stresszes és ennyi időt tud rám szánni, és h ha nyaggatom akkor meg még rosszabb lesz....most vagy lenyelem ezt, és akkor azt érzem h egy hülye papucs vagyok, vagy hajtom a magamét, h de fél óra igazán nem lenne sok, és akkor meg hisztis liba...szerintetek kinek van igaza?

27

A párom hosszú évek után kibékült az anyjával. Az anyja pedig teljesen véletlenül pont most szorul anyagi segítségre. Ez tényleg csak szerintem gyanús?

A páromnak 1 hete volt a születésnapja. Az anyja (6 év után) felhívta telefonon, felköszöntötte és bocsánatot kért tőle, majd 2 nappal később "véletlenül" előhozta, hogy lassan mindent kikapcsolnak nála a tartozások miatt. Persze az anyja azt mondta, semmi hátsó szándéka nem volt ezzel, de ha éppen tudna neki a párom adni egy kis pénzt, akkor azzal kirántaná a sz*rból. A párom annyira boldog, hogy végig sem gondolja az eseményeket. Szerinte nekem is örülnöm kellene, hogy kibékültek és nem anyagiaskodni. Szerintem viszont nem ránthatjuk ki magunk alól a talajt csak azért, mert az anyjának most éppen jópofizni támadt kedve.

10

Szakítsak a párommal ha nem akarok hozzájuk költözni?

Párom az apjával és testvérével él egy elég rossz állapotú házban, néha a huga is meglátogatja őket. Párom szeretné ha odaköltöznék, én félek mert három pasi nem kis gond. Albérlet kizárt mivel én a faluban ahol lakunk jól érzem magam és amúgy sem tudnánk fentartani. Mit tegyek, jobb lenne szakítani?

7

Mit lehet tenni a házzal? (hosszú szöveg)

Szóval a helyzet a következő: Egy helyrajzi szám alatt van 3 lakás. Ebből a 3-ból 1 lakás mama és anya nevén van (fele-fele arányban). Anyukám elhunyt így az ő része az én nevemen van. Neki van egy féltestvére (anyai ágon) így ha mamám meghal így ő lesz az örökös (legközelebbi rokon). Viszont mamám fia (nagybátyám) paranoid-skizofrén, munkanélküli és a nevelőszülei tartják el. (Nem velünk él, mama is csak ritkán beszél/találkozik vele) Az egész házon van egy jelzálog-hitel melyet apukám vett fel és anya volt a szerződésben a társa. A hitelt végig anya és apa fizette. Most elvileg ez megoldásra kerül hogy kifizessük a hitelt. Szükségem lenne a házra, mert ugyan 1/2 arányban vagyok tulajdonos, de nincs szétválasztva a ház (minden szoba közös). Mivel vidéken lakok nem birok elköltözni, ha egyetemre megyek, és csak akkor lenne megfelelő anyagi hátterem ha eladom a házat és veszek egy olcsóbbat. (A ház kb 120 m2, 60m2 emelettel + tetőtér + kb 100m2 kert, értéke kb 14-15M. Az eladásra csak 3 év múlva lenne szükség.) Tudni kell hogy nem ápolok túl jó kapcsolatot se én se apukám a mamámmal így kicsi az esély hogy rám írja a másik felét a háznak. Nagyon nehezen élünk egymás mellett, és nincs lehetőségünk elköltözni sem (mamám nem tudja fenntartani ezt a háztartást (az összes csekket mi fizetjük) és mi sem kettőt. A berendezési tárgyak 80-85%-át anya és apa vette. Szóval a kérdések:
-A nagybátyám részesedik e a hitelből örökösödés setén?
-A nagybátyám részesedik e a háztartási eszközökből illetve bútorokból melyek közös használatban vannak de mi vettük őket?
-Milyen lehetőség van arra hogy a házat ráírassam a nevemre?
-Milyen alternatív lehetőséget tudtok a ház eladására?
-Milyen alternatív lehetőséget tudtok költözésre?

Ha bármilyen infó kel ÍRJATOK!

2

Elmondjam a (volt) páromnak, hogy épp azon a héten vetéltem el, mikor kiderült, hogy megcsalt?

6 hetes terhes voltam, már jóideje tudtam, de meglepetést akartam. Egyik hétvégén a párom nagyon berúgott, és egy másik nővel megcsalt. Nem vallotta be, csak lebukott rá pár napra. Persze akkor ő dolgozott (hetelni jár), én meg aznap éjjel elvetéltem.
Mire ő hazaért, már itthon voltam. Az egész vetélésről semmit sem tud.
Térden állva-sírva könyörög a bocsánatomért.

Szerintetek fájdítsam még a szívét azzal, hogy lehetett volna egy közös babánk, de elvetéltem?

28

Ebben a kategóriában az embereknek szövegértelmezési problémáik vannak?

Nagyon sokszor làtom, hogy valaki feltesz egy kèrdèst, ès teljesen oda nem tartozó vagy ellentètes választ kap, esetleg nem is magára a kèrdèsre felelnek neki.

Ennek egyik tipikus pèldàja, amikor egy fiatal leírja, hogy menekülne otthonról, de egyszerüen nem talál állást, mire hatmillióan azt válaszolják, hogy menjen el dolgozni. Mimtha szerencsètlen nem leírta volna, hogy már a buditakarítást is elvállalná...

Ugyanígy, ha a kèrdèsben megszólítanak egy korcsoportot vagy adott helyzetben lèvöket, biztosan teljesen más emverek válaszolnak. Pl. volt egy kèrdès, hogy "30 felettiek, ti mèg otthon èlösködök", mire egy csomó 22-25 èves kikèrte magának, hogy ö màr règ elköltözött...

Itt most szövegèrtelmezèsi problèmák vannak, vagy csak sokan szeretnek okoskodni?

5

Másnál hogy van a spórolás? Az egész család spórol vagy csak a felnőttek?

Kicsit több lett a kiadádunk, mint múlt hónapban, ezért a párommal megbeszéltük, hogy nem költekezünk fölöslegesen.
Elhozta múlthéten a kisfiát. Elmentek boltba, mire hazaértem már bevásároltak. A gyerek eláulta, hogy kapott innivalót mert szomjan akart halni a boltban (6 percnyire van a bolt!), és kapott 2 chipset, csokit meg egy csomag rágót is.
Párom persze próbálta eltitkolni a dolgot, még a blokkot is eldobta, hogy le ne bukjon. (A kisfiú elég duci, nem értem miért nem gyümölcsöt vett neki inkább).
A héten volt a névnapom, persze nem kaptam semmit. Másnap szóvátettem, hogy azért egy szelet csokinak is örültem volna, de még azt se kaptam. Azt mondta hogy most spórolnunk kell, mert megbeszéltük.
Nem álltam le veszekedni, de nagyon szarul esik, hogy csak rajtam spórol(a kedvenc csokim 135 ft-ba kerül), míg a gyereknek mindent megvesz, ráadásul csupa egészségtelen és hízlaló dolgot.
Nem sajnálom a gyerektől, bár én inkább gyümölcsöt vettem volna neki, a testalkatára való tekintettel.

13

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!