Találatok a következő kifejezésre: 20 éves vagyok, orvostanhallgató, édesapám állandoan (1 db)

20 éves lány vagyok, orvostanhallgató, édesapám állandoan veszekedik velem semmi ok nélkül. Mit tegyek?

folyamatosan kiabál velem meg anyuval,mindketten probáljuk nyugtatni de nem hat rá semmi, nem tetszik semmi amit mi csinálunk de tényleg ok nélkül teszi, már nem birom,érzem,hogy olykor kifutnák a vilagból, nagyon el vagyok keseredve, a barátomat sem fogadja el és félek hogy e viselkedés miatt elveszitem öt.Adjatok vmi tippet mit tehetek?elköltözni meg nem tudok, mert a szüleim tartanak el az egyetem miatt, meert mellette nem tudnák dolgozni is.Pszihológushoz nem megy, mert azt állitja hogy ? nem hülye és ne küldjük oda

Legjobb válasz: A másik gond meg az, hogy 20éves vagyok és csak úgy mehetek el vhova ha elkérezek és elenged, 20évesen ez nagyon ciki, mit tudnák tenni,hogy megváltozzon, próbáltam beszélni vele de csak visszakiabál

A kérdező hozzászólása: A másik gond meg az, hogy 20éves vagyok és csak úgy mehetek el vhova ha elkérezek és elenged, 20évesen ez nagyon ciki, mit tudnák tenni, hogy megváltozzon, próbáltam beszélni vele de csak visszakiabál
Én vagyok az a gyanakvó válaszoló, aki a választ kérte. Mint írtam, én minden Neked válaszolót pozitívra értékeltem, úgy találtam, és most is úgy vélem, hogy õk megértõek, és segítõkészek voltak. Valóban vannak olyanok, akiknek az a szórakozásuk, hogy mindenkit lecikízzenek. Hidd el, hogy én nem tartozom ezek közé! De a kérdezõk között is nagyon sok van, aki csak, hogy szerepeljen azért jön erre az oldalra, valójában nem a segítségért. Sokszor nem valósak a kérdések, sõt a kérdezõk sem! Ezeket kéne kiszûrni, és akkor sokkal hasznosabb lenne itt megtárgyani a dolgainkat. Így, ha nem volt igazam, akkor elnézésedet kérem, otthon pedig békességet kívánok!
A kérdező hozzászólása: Elnézést a helyesitásért és a nákozásért, mivel nem vagyok teljesen magyar nemzetiségü igy ejtek hibát és ha nem lenne igaz amit irok akkor nem fárasztottam volna magam a megirással.én csak segitséget kértem de látom vannak olyan személyek is akik kritizálni is jól tudnak, csak nem tudom akkor miért nem hallgatnak vele, nem erre számitottam egyes személyektöl, akik meg probáltak segiteni és együttéreztek velem azoknak nagyon köszönöm.Szomorú hogy egyes személyek csak azért jönnek fel erre az oldalra hogy kritizálják és lenézzék a másik személyt, sajnos hogy ilyen helyzetbe került a világ s ez csak romlani fog....
Az összes, erre a kérdésre válaszolót pozitívan értékeltem! Bennük a jó szándék megvolt, de lehet, hogy kicsit meg lettek vezetve! Visszakérdezek: > Biztos, hogy az Apuban van a hiba? > Nem lehet, hogy a kérdésedben 'csúsztatsz' egy kicsit? > Biztos, hogy orvostanhallgató vagy? Én ellentmondásokat látok: A nyák-olás egy dolog, de a pongyola fogalmazás...? Ez ellentmondani látszik, a magyar felsõoktatásba való való bekerülés szigorú feltételeinek! Apád veszekedéseinek, már ha vannak, biztos semmi oka? Nem lehet, hogy Neked kéne pszihológushoz menned? Állok a pontozás elé, de inkább a válaszodat olvasnám!
Szia! En is ebben a helyzetben voltam anno! Nekem apukam ivott, es emiatt voltak a csaladi balhek! Persze o nem dolgozott, ami penze volt, azzal rogton a kocsmaba ment! En is egyetemre jartam , de feladtam :-(( Elkezdtem dolgozni, megismertem a paromat, es elkoltoztem! Meglett a nyugalmam! Azota kulfoldon dolgozunk, apukam azota mar meghalt! Anyukamnak uj kapcsolata van! DE! Azt, hogy akkor feladtam, a mai napig nagyon banom! Szoval, ha egy mod van ra probalj meg dolgozni az egyetem mellett, es koltozz el otthonrol, amint lehet, de semmikeppen ne hagyd ott a sulit! Pusszant sorstarsad!
Nem tudnál kollégiumba menni? Nem tudsz vele mit csinálni és anyukádnak sem kellene tûrnie! Nagyon sajnállak, de mivel általában egy ilyen ember nem változik meg csak a másik fél tud változtatni. Beszélj vele ha le tudtok ülni. Mond meg neki, hogy figyelj apa nagyon bánt, rosszul esik, hogy így viselkedsz velem, felnõtt nõ vagyok és nem érdemlem meg ezt a fajta bánásmódot.Mondja el ha v.mi problémája van.És szólj neki, hogy te szereted a barátodat úh.ne riassza el!
Szerintem simán elmehetnél dolgozni a suli mellett és összeköltözhetnél a barátoddal. 20 éves vagy, felnõtt ember, ha akarsz valamit, tegyél érte. Én 21 éves egyetemista vagyok, mellette van egy egy éves fiam. Tanulok, ha idõm engedi dolgozom is, persze ehhez a fiamnak bölcsisnek kell lennie, de ez téged úgysem érint, a párom is dolgozik, szóval meg lehet élni. Én 20 évesen már nem várnám el, hogy a szüleim tartsanak el. Apukád olyan, amilyen, de neked ezt nem kell elviselned, mivel felnõtt vagy már. Anyukád elviselheti, ha akarja, mert õ választotta magának, de majd ha elege lesz belõle, akkor majd meri kimondani, hogy õ boldogtalan így, és akkor talán apukád is elgondolkodik. És a NÁKolás tényleg nagyon igénytelen egy orvostanhallgatótól.
nálam is ez volt, nem engedtek szinte sehova21évesen, mindig balhézott apu mindenért. Ha dolgoztam azért, ha nem dolgoztam azért. Akkor még suliba jártam. AMit kerestem pénzt diákmunkával neki kellett odaadnom. Aztán betelt a pohár, odaálltam eléjük és közöltem holnap elköltözöm. Azóta sokkal jobb a viszonyunk és még büszke is rám.
Ugyanez volt velem is. Kenytelen voltam felbehagyni a foiskolat a csaladi balhek miatt. Az en apam sem akart dokihoz menni. Egyre durvabban csinalta a dolgait, egyre kevesbe hasonlitott regi onmagara. Egyszer egy apro hulyeseg miatt nekemugrott, akkor telt be a pohar. Megigertem neki, ha megegyszer hozzamer, a sajat hazaban verem agyon (fiu vagyok), azota csak a szajat meri jartatni. Ez harom eve tortent. Az eredmeny jelenleg: anyam elvalt tole, es mindket fia jelenleg kulfoldon van. En csak itt kulfoldon talaltam nyugalmat tole, szerencsere itt mar nem tud terrorizalni. Az ilyen elviselhetetlen emberrel nem lehet mit kezdeni, csak akkor lesz nyugtod ha jo messzire elkerulod(a masik megoldast a torveny bunteti, ugye). Ha sokaig hagyod hogy terrorizaljon annak nyoma marad, en meg manapsag is felriadok almombol ha jarkalast hallok ejjel. Szomoru de ez van. Van akinek korabban kell felnonie mint ahogy szeretne.
off persze, meglehet - bár, háromszor egymás után... on tetszik a tanácsod és lehet, hogy mûködik is, bár van egy olyan gyanúm, hogy apukánál súlyosabb a gond annál, hogy ilyen "egyszerûen" meg lehessen oldani...
Talán kérdezzétek meg mi baja, hogy mi zavarja õt? Lehet valamiért ideges, és ezt így tudja csak kimutatni, rejtetten. És mondd meg szépen, nem kiabálva, hogy nagylány vagy már, szeretnéd ha bízna benned, és amiket ide leírtál azt is mondd el neki, hogy tönkreteheti a kapcsolatodat is a viselkedése. ( Egyébként meg lehet hogy csak szimplán elírta a kérdezõ azt a szót, ugyanis az é és az á betû egymás mellett van.)
A helyzeted elég ciki ahogy te fogalmazol de nem hiszem, hogy nincs rá megoldás. Sok ember egyetem mellett dolgozik, próbáld meg te is. Talán a barátod tud segiteni, esetleg költözz hozzá vagy vegyetek ki egy közös albérletet. 20évesen az ember már felnõtt viselkedj úgy és nehagyd magad terrorizálni! Más nem jut eszembe.....
Utolsó válaszoló vagyok: természetesen a barátaimat sem fogadta el, mindig ordítozott anyámmal, hogy túl sokat pasizom, és ha megtudja, hogy "az" is megtörténik, elköttet... ezért mondom, hogy kísértetiesen hasonlók a tünetek...
off 20 éves egyetemi hallgató...valószínûleg még érettségije is van, de a nyolc osztályt bizonyosan kijárta...orvos lesz... de "NÁK"-ol tudom, hogy a problémájához ennek semmi köze, de akkor nagyon zavaró, hogy egy leendõ értelmiségi ennyire nem ismeri a saját anyanyelvét.... ...... én kérek elnézést


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szülők! Ti mennyire toleráljátok, ha sokat van nálatok a gyermeketek párja?

Sajnos nálunk elég depressziós, gyűlölködő légkör uralkodik a családban, ezért mióta együtt vagyok a párommal - lassan másfél éve - szinte mindig én vagyok náluk. A húgommal közös szobám van, és régebben is napokig kellett könyörögni, hogy egy-egy éjszakát néha töltsön már távol, hogy itt aludhasson a párom, ráadásul anyám és a testvéreim sajnos elég rosszindulatú, megkeseredett emberek, szóval nem is nagyon jöhetne hozzám - eleinte még el-elhívtam magunkhoz, de a párom sem érezte itt jól magát :/

Én iszonyatosan szégyellem magam emiatt, de nem tudok mit tenni. Mivel mindketten tanulunk, egyelőre szóba sem jöhet az összeköltözés ( a kis diákmunkás pénzből nem is menne), és a város két végén lakunk, tehát legalább 1-1,5, óra, mire eljutunk egymáshoz. A suli és munka miatt kevés az időnk, általában én mindig ott vagyok náluk hétvégén és néha még hétköznap is, ha úgy esik, hogy megtudjuk oldani a találkozást.

Nagyon aranyos és rendes szülei vannak, akik tényleg szeretnek engem, de én néha mégis olyan kellemetlenül érzem magam. Nyilván fogyasztok valamennyi rezsit és ételt (bár igyekszem keveset enni, meg épp csak letusolni, ha munkából esek oda), és soha egy rossz szót sem szóltak még. Sőt, az anyukája most még meg is kért, hogy mivel egy hétig nem lesznek otthon, aludjak ott mindennap náluk, hogy a párom azért mégse legyen egyedül :) Szóval, iszonyat rendesek, de azért értitek - nekem ez mégis olyan nyomasztó néha.

Mit gondoltok a helyzetről?

11

Miért gondolja az itt válaszolók nagy része azt, hogy amíg egy nő otthon van a kisbabájával, addig a férje tartja el?

Tudom, hogy van amikor ez valóban igaz, de azért nem kellene általánosítani és a kérdezőt letámadni, amíg nem tudják a részleteket.

14

Miért törölte vajon a feleségével közös képüket a férj?

Röviden a történet.
Nem vagyok rá büszke, de évekig szeretője voltam egy nős férfinek. Totál belezúgtam, nagyon beleszerettem. Mai napig nem tudtam elfelejteni pedig már jó ideje "szakítottam" Vele. Én fejeztem be Vele, mert éreztem meg mondta is, h Õ is kezd érezni irántam valamit, aminek nagyon örültem volna az esetben, ha nem lett volna nős. Így viszont nem, mert nem akartam elszakítani a feleségétől, Családjától, mert voltak pici gyerekei is. Nem akartam fájdalmat okozni a családjának. Iszonyú nehéz volt, de befejeztem Vele. Néha töltött fel a családjáról képeket az egyik közösségi oldalra, ahol néha-néha megnéztem a képeit. De ő is szólt általában, ha rakott fel képeket, h megnézhessem, mert tudta, h néha jól esik látni pl. a gyerekeit, nagyon édesek voltak :) Úgy tudta, h csak akkor nézem meg a képeit, amikor előtte rákérdezek, h megnézhetem e. De volt, amikor kérdezés nélkül nézegettem meg, így volt ez legutóbb is. Megnéztem a képeit, mert ígérte, h rak fel képeket a családi kirándulásukról és kíváncsi voltam, h rakott e fel...megnéztem. Rakott fel, még magáról és a feleségéről is rakott fel közös képet pedig kettőjükről nem szokott, de most rakott és olyan kép volt, ahol a felesége odabújt hozzá Õ meg puszilta a felesége arcát. Aznap nem szólt, h rakott fel képet. Pont aznap mondtam neki, h be kellene ezt fejeznünk, nem okés ez így, nem akarom megbántani a feleségét. Kérdeztem, h megnézhetem e még utoljára a képeit? Igaz már megnéztem akkor, de szerettem volna, ha tudja, h szeretném még megnézni utoljára. Mondta, h 1 pillanat mindjárt megnézhetem. Szólt, h okés, nézhetem és már nem volt ott a közös kép a feleségével, leszedte azt a képet, ahol öleli meg puszilja a feleségét. Vajon miért? Tudom, h már vége, befejeztem Vele mégis vmiért foglalkoztat, h miért nem engedte meg vajon, h lássam őket azon a képen? Miért kellett leszednie? Miért nem láthattam őket úgy összebújva, puszilkózva együtt? Nem fér a fejemben, nem értem miért kellett leszednie direkt miattam. Szerintetek vajon miért?
Lényegtelen kis semmi dolog, nem is lényeges, de nem értem miért csinálta és kíváncsi lennék Ti mit tippeltek miért csinálhatta?
Kérlek kíméljetek azoktól a válaszoktól, h szemét meg k..va vok meg ilyesmi. Tudom, h szemét volam, de nem voltatok az én helyzetemben, ne ítélkezzetek, kérlek! Köszönöm.

20

16 évesen semmi esélyem elköltözni itthonról, kiszabadulni ebből a közegből ami itthon körül vesz?

Egyre rosszabbul érzem magam itthon. A családom unalmas, otthonülős, soha nem megyünk sehova. A testvéremmel egyenesen utáljuk egymást, az apámmal nem vagyok jóba, az anyám totál burokban nevel, de ő az egyetlen itthon, akivel beszélni tudok, csak az anyám meg nem túl egészséges, és gyakran aggódok is miatta.
Én nem érzem itthon jól magam, szeretnék már más közegben élni, ha kell egyedül, de elköltözni valahova, hogy boldogabb lehessek, és szabadabb életem legyen.
Csak az a baj, hogy 16 éves vagyok, még iskolába járok, munkám a közeljövőben biztos nem lesz amiből eltartsam magam.
Semmi esélyem megszabadulni ezektől a körülményektől? Komolyan még hosszú évekig el kell ezt viselnem?
+ attól is aggódok, hogy ha esetleg az anyámat egyszer csak elveszteném mialatt még itt élek, akkor mi lesz, ha a házban csak vele vagyok jóban.

7

Miért változtathatta meg a férjem a keresztnevét Zoltánról Benettre?

Megdöbentett a hír , megkérdeztem tőle hogy miért változtatta meg , azt mondta hogy megunta a Zoltán keresztnevet , ezért felvette a Benett-et. De én nem hiszem hogy ezért , ráadásul olyan nevet válsztott amit rengetegen adnak gyereknek. A Nővérem kislány óvodájában is 4(!) Benett van.
És amikor mgkeresztelik a gyereket , a gyerek azt a nevet szokja meg , és nem akar másikat , bár halottam olyanokról akik felnőttként megváltoztatták.

16

Byrta vezetéknévhez mit ajánlanátok?

5

Van itt rendör?

A férjem rendör, de az utóbbi idöben arra gyanakszom hogy van valakije. Elmegy 12 órázni, és tegnap este hívtam, mondta már fél 5-kor hogy nem jön haza, maradnia kell reggelig! Nem ez az elsö eset hogy ez van, és meg is változott. Egyenlöre nem akarok veszekedni vele, ha van itt rendör, vagy akinek a társa rendör, az megmondaná nekem hogy van olyam hogy 12 órás szolgálatból 24 lesz?

15

Hogyan tudjak bizni a baratomban, illetve magamban?

2 honapja van egy uj kapcsolatom, ami fantasztikus, minden szabadidonket egyutt toltjuk, a setalunk, osszebujunk, nevetunk, egyszoval minden tokeletes lenne, ha en nem lennek ilyen, hogy mindent tulagyalok.
Elozo kapcsolatom 3 evig tartott, tavkapcsolat, hetvegeket toltottuk csak egyutt. Az akkori baratom folyamatosan nyomta belem, hogy soha nem lesz senkim, aki ugy megbecsul, mint o, mert en elviselhetetlen vagyok, es mar nem szeret velem lenni, illetve o maximalisan meg volt elegedve a heti 2 egyutt toltott nappal, tobbet "nem birt velem". Es mindemellett mint utolag megtudtam mas lanyokkal is akart talalkozgatni vagy lehet talalkozott is.
En ezeket elhittem, sot, elhiszem meg mindig, es borzasztoan felek, hogy egyszer csak megun a baratom, vagy rajon, hogy van nalam ezerszer szebb, jobb, es hogy meg is kaphatna egy ilyen lanyt.
Igy nem is merem magam igazan "beleelni" a kapcsolatunkban, mert szamitok ra, hogy ugysem birja sokaig velem. Raadasul rengeteg lany haverja van, akik szepek, jo az alakjuk, magabiztosak, es meg kitudja milyenek..
Aki hasonlo problemaval kuzdott az hogy oldotta meg? Nem szeretnek a baratom agyara menni az allando "szeretsz?" kerdesekkel, eddig nagyon jol vissza is fogtam magam, de belul meg nagyon felek.
Johetnek akar konyvek is, amiket elolvasva meggyozhetem magam arrol, hogy lehet, hogy jo velem lenni.
Elore is koszonom mindenkinek:)

2

Szóljak anyukámnak mielőtt átjön a barátom?

Vagy csak elég, ha semmiféle bejelentes nélkül átjön. Am meg anyuek nem tudják, hogy van barátom, és egyébként ő az első barátom. Szóval most nagyon parázom.
Ja, van egy kis bökkenő: anyu most nem all szoba velem, mert vmiert besértődött, nem tudom miért, de ez van.

Na, akkor a kérdésem az lenne, hogy szóljak vagy ne mielőtt jön a barátom?

12

Mikor éreztétek azt, hogy felnőttetek? Hány évesen? Mi történt? Miben nyilvánult meg? El vagyok késve ezzel?

Egyre gyakrabban érzem azt hogy már nem hallgatok a szüleimre, megyek a saját fejem után, zavar az, ha megkérdezik hol voltam. Kicsit kritikus szemmel is tudom már őket nézni, hibáikkal, jó tulajdonságaikkal (már egy jó ideje). Kezdem azt érezni hogy most már a saját életemet szeretném élni, elköltözni főként, de sajnos munkanélküli lettem így ez nem lehetséges most (eddig az anyagiak és az egyetem miatt nem volt az). Nagyon hálás vagyok nekik, szeretem őket, de most érzem úgy hogy ennek itt van az ideje. Valahol már ők is szerintem ezt várják. Valahol viszont azt is érzem hogy ennek hamarabb el kellett volna jönnie. El is jött talán, csak mostanság lett volna lehetőség rá. Kicsit azt érzem hogy el vagyok késve, mások már ilyen vagy olyan okból régen elköltöztek, megy az életük stb. Most vagyok 23 éves és arra lennék főként kíváncsi, hogy ezzel le vagyok maradva? Vagyis későn "nőtten fel" ha ezt lehet annak nevezni? Szégyen ez? Előre is köszönöm a válaszokat, történeteket stb. :)

14

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!