Találatok a következő kifejezésre: 17 éves és rettegek a sötétben (1 db)

17 éves vagyok és rettegek a sötétben. Miért lehet ez és mit tehetek ellene?

Legjobb válasz: Minden bizonnyal valamilyen pszichés ok, még kiskorodból (hisz akkor szinte mindenki fél a sötétben), talán nem nõtted ki, szerintem menj el egy pszichiáterhez, egyáltalán nem ritka esetrõl van szó szvsz. Én is júliusban leszek 17, de még mindíg álmodom Frost-al (Batman és Robin c. filmben a fõgonosz és sokszor azt álmodom, hogy a szekrénybõl elõjön és megfagyaszt), tehát én ezt ajánlom, veszteni valód nincs.

Minden bizonnyal valamilyen pszichés ok, még kiskorodból (hisz akkor szinte mindenki fél a sötétben), talán nem nõtted ki, szerintem menj el egy pszichiáterhez, egyáltalán nem ritka esetrõl van szó szvsz. Én is júliusban leszek 17, de még mindíg álmodom Frost-al (Batman és Robin c. filmben a fõgonosz és sokszor azt álmodom, hogy a szekrénybõl elõjön és megfagyaszt), tehát én ezt ajánlom, veszteni valód nincs.
én 20 vagyok, és szintén:) Régen ez elég komoly problémát jelentett, volt egy olyan nyár, hogy csak hajnalban, pirkadatkor mertem elaludni. Elvittek orvoshoz (akkor még 16 voltam) és kaptam jó kis xanaxot a problémáimra. Aztán gyõztem magamban leküzdeni a problémát, hogy le váljak gyógyszerfüggõvé. Még mindig félek, azóta is, bár már nem annyira, de nem igazán tudom miért. Egyre emlékszem kiskoromból, amikro még nem értem el az ajtó kilincset akkora voltam:) kedves apám bezárt a folyosóra és ott tartott órákig, a teljes sötétben mert "elrontottam" a tv-t.. késõbb kiderült nem én rontottam el, magától is elbaszódott volna elõbb utóbb. A sötétségtõl való parám még eredhet onnan, h eléggé hiszek a misztikus dolgokban, és régen sok horrort néztem. Ja meg persze sosem tudhatod mit rejt a sötétség:) Na most jól megnyugtattalak, gondolom.. bocs nem ez volt a szándékom:) Csak tudd, nem vagy egyedül.
Ha nagyon félsz a sötétbe, használj irányjelzõ fényt, akkor nincs teljesen sötét, és ne húzd le a redõnyt, igy legalább még utcai fényt is kapsz, mielõtt elaludnál állitsd be a tévédet max. 30percre, miután elalszol magától kikapcsol. Én is így csinálom és nincs mitõl félni!
Sokat ijesztgettek a barátaid? Néztél sok horrorfilmet? Esetleg keveset, de nagyon beleélted magad, túlzottan azonosultál a történettel?
Hát én 32 vagyok és félek a sötétben. Rengeteg pszicho filmet néztem régem, imádtam, faltam õket, nem féltem. Elkezdett változni az ízlésem a filmek terén, ezzel arányosan jöttek elõ az emlékeim a pszichokból és a félelmeim. Vettem egy sólámpát, az ég egész éjszaka. Valaki említett korábban a pszichoterápiát, jó ötlet. ( nekem is :) ) Biztos le lehet gyõzni.
Én 14 éves koromig anyukámmal aludtam. Kb 5 éves koromig egyedül aludtam, aztán láttam egy vámpíros filmet, és nagyon berezeltem. Kezdetben tényleg a vámpír volt a félelem alapja, késõbb az egyedülléttõl féltem. A szoba melletti fürdõszobában felkapcsolva hagyták a villanyt amíg anyukám jött aludni, és addig nem is mertem az ablak felé fordulni, hátha van ott valami.. Aztán a 14. szülinapomon a szüleim és saját elhatározásból is döntöttem h elég volt.. Hát az elsõ éjszaka egyedül szörnyû volt, azóta viszont minden rendbe jött. Azt viszont nem viselem el, ha le van húzva a redõny, hogy vaksötét legyen és a házban sem szeretek teljesen egyedül aludni, és a földszinten sem maradok meg. Valahogy megnyugtat, hogy az emeleten a szörnyek nehezebben jönnek be :)
A kérdező hozzászólása: Én beprogramozott TV mellett alszom el. Egy darabig én is aludtam anyukámmal de akkor még tényleg kicsi voltam, már jóideje egyedül alszom, de én is utálok egyedül lenni este itthon, nem szeretem ha üres házban kell aludnom.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Tudnátok ajánlani internetes oldalt, ahol pszichológustól kérhetek tanácsot? Illetve jó pszichológust, akinek a szakterülete a pánikzavar, a kisebbrendűségi érzés és a szociális fóbia?

Sajnos régóta hordozok magamban egyfajta öngyűlöletet, a kisebbrendűségi érzésem miatt. Történt velem egy családi probléma, ami hatalmas csalódást okozott több emberben is, becsapva és megalázva érzem magam, és egyrészt magamra haragszom,hogy ostoba voltam, és megbíztam olyan emberekben,akikben nem kellett volna, másrészt ezek iránt az emberek, főként egyik iránt gyűlöletet érzek,és attól félek ez felemészt. Próbálom feldolgozni és úgy éreztem jól haladok, de az emlékek gyakran előjönnek, és ilyenkor eluralkodik rajtam a szomorúság és a düh, úgy érzem megérdemelnék, hogy ugyanaz történjen velük, amit velem tettek, közben a lelkiismeretem és az ép elmém tiltakozik a bosszú ellen, tudom, hogy érzelmileg felnőtt ember nem áll bosszút másokon a vélt sérelmeiért.
Hogyan dolgozzam fel a gyűlöletet?

4

Pánikbetegek! Ti sem tudtok sportolni?

Én úgy érzem, hogy már kilábaltam belőle, de sportolni továbbra sem tudok! Nem tudom elviselni, ahogy felmegy a pulzusom, mint még a rohamoknál. És utána nagyon sok idő, mire visszaáll, mert figyelek rá...

Veletek is így van?

Két éve még rendszeresen és intenzíven sportoltam, mostmár a lépcsőzést vagy a busz után futást sem bírom.

Van olyan, aki már átesett ezen? Hogy oldotta meg?

A válaszokat előre is köszönöm!!!

4

Depressziós lennék?

Sokat szeretek egyedül lenni itthon. Nem szeretek senkivel beszélgetni.

4

Elég komoly depresszióval és pánikrohamokkal küzdök, ami azzal is párosul, hogy nem igazán akarok emberekkel találkozni. Egy teljes környezetváltozás segítene, vagy csak rosszabb lenne?

Lehet, hogy lenne lehetőségem kimenni külföldre dolgozni, itthon nem igazán maradt, amiért itt maradhatnék. 25 éves koromra teljesen meggyengült a kapcsolatom a szüleimmel és a barátaimmal is. Csak attól félek, hogy kint még inkább egyedül lennék és még mélyebbre süllyednék.

5

A bipoláris zavar mennyire számít súlyos betegségnek?

Ha egy tízes skálán mondjuk a szorongás 1-es, a skizofrénia 10-es?

5

Túl sokat gondolkodom! Hogyan butuljak el?

A gondolkodás eddig szinte mindenben csak hátráltatott. Csajoznál, bulikban, ismerkedéskor... sajnos teljesen antiszociális lettem tőle, mert eddig még nem találkoztam olyan emberrel aki egyáltalán felfogná amit tudok. Rossz közegbe születtem volna? Túl sokat gondolkodom az élet értelmén, valláson, politikán, az emberek viselkedését és testbeszédüket elemzem állandóan és túlkomplikálok mindent. ELEGEM VAN EBBÓL! Úgy érzem, hogy egy 8 általánost végzett analfabéta embernek jobb élete van, mint nekem ami végtelenül kiábrándító. Tudom hogy szörnyű, de néhány abszolut uninteligens személyt szó szerint állatnak tekintek rassztól függetlenül. Csak annyi közös van bennünk hogy tudunk írni és olvasni, habár még ez sem mondható el egyesekről. De inkább lennék egy közülük és csak vegetálnék ebben a rohadt életben... egyszerűbb lenne nem gondolkodni, ennék-innék, felélném mindenem, egy páviánnak betanítható munkát végeznék napi 12 órában alamizsnáért egész életemben és ösztönös cselekedeteknél nem lennék képes többre. Letudni a kötelező dolgokat (pl. érettségi), megfogni az alfahímet (erről a szóról egy regényt tudnék írni), összeköltözni, gyereket szülni 19 évesen és... és ennyi az életük! Azt hiszed van tovább, de nincs! Szerintem ezek után nyilvánvaló hogy miért tekintem őket állatnak: mert erre még az is képes. Ezek a rohadt ösztönlények nem fogják fel mekkora szerencséjük van és tudnak gondolkodni... és nem élnek a lehetőséggel. Nap mint nap találkozom ilyenekkel és attól tartok, hogy kiégtem, innen már nincs visszaút. Lenézném az embereket? Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Számít-e a végzettség? Nem minden esetben. Nagyapám 4 elemivel Nietzsche-t olvasott... Több emberrel kellene találkozzak, hogy találjak ellenpéldát? Éppen elég embert láttam már szerintem és inkább nem kérek belőlük. Beképzelt vagyok? Nem vagyok az. Felfogtam, hogy igazából semmit sem tudok...

Szóval a kérdésem a következő lenne: hogyan tudnék nem-gondolkodni?

Jöhetnek a kritikák, hátha észhez térek... vagy épp ellenkezőleg?

5

Xanax után bevehetek zyrtecet?

1

Ideg összeroppanás vagy depresszió?

Sziasztok , 17/f vagyok, novemberben 18.
Lehet hogy ideg összeroppanás küszöbén állok ?
Figyeljetek hosszú lesz :/

Család :
Utálom a szüleimet de leginkább apámat .
Amikor haza esik érzem rajta az alkohol szagot , hiába mondom anyumnak ő csak annyit mond: na fogd be a szád (trágárság szűrő nem engedi leírni amiket mondanak...) egész nap dolgozik.... Meg mesélek nekik az elképzeléseimről hogy mi szeretnék lenni , erre apám csak arcon röhög és elhord mindennek. Nem értenek a technikához de ha valami gáz van tudnak jó pofizni hogy javítsam meg .
már 8-9 éves korom óta szó szerint minden nap üvöltözés/csapkodás van itthon és belefáradtam, Most pl durva torok gyulladásom van ma is üvöltenem kellet és idegességemben elmondtam hogy amint 18 leszek elmegyek Angliába dolgozni. Erre anyám : Akkor holnap mész az iskolába ( 38-39 fokos lázzal)...Akárhova megyek velük porrá aláznak, üvöltenek az utcán , gyerekesen viselkednek . Meg ugye 7-8 éves koromban tudtam meg hogy örökbe fogadtak. És anyám minden nap elüvölti a hivatásos (trágárság szűrő...értitek hogy mit takar ) anyád szót , hiába mondom h ez fáj meg ilyenek..Apám egyszer azt mondta : Miért nem vittük őt vissza a szüleihez :/
Anyum daganatos volt , kiszedték , de most újra van neki :/

ISKOLA :
Egy kereskedelmi suliban kezdtem a 9-et 2010-11es tanévben, oda jártam 11-ik de megutáltam és most átmentem egy másik suliba ahol most 10-es vagyok , de ez a környék legundorítóbb helye . Szept 9-én megyünk intézkedni hogy kivehetnek e a suliból vagy magántanulói amig magamtól nem hagyhatom ott ( érettségit felnőtt oktatáson megszerzem )

Folyton azon kattogok hogy mi lessz velem...Sokszor gondolok 1 percig öngyilkosságra de nem tudnám megtenni, minden kis dolgon felhúzom magam :/

3

Ha minden reggel megiszok egy felest kb fél éven keresztül az vajon nagyon károsítaná a szervezetem?

Új munkahelyem lesz egy étterembe németországba. Elég ideges típus vagyok. Nyugtatót is kell szednem, de nemtudom hogy a frontin, vagy az alkohol a károsabb.. irjatok mar vmit legyszi. de ne ilyen relaxálós dolgokat meg ilyenek mert arra nemnagyon lesz időm reggel 10től este fél 12 ig dolgozni fogok. Néha olyan ideges vagyok hogy remeg a kezem.

3

Félek, hogy nem leszek őszinte a pszichológussal. Mit tegyek?

Holnap fogok menni pszichológushoz.
Egy ideje készülök lélekben, hogy tényleg el tudjak majd mondani mindent.
De most előjött az a szorongató érzés.
Vannak olyan dolgok, amikről senki nem tud, csak én.
És elég kellemetlen ezekről beszélnem.
Hiába mondogatom magamnak, hogy mindent el kell mondanom, félek, hogy amikor majd ott fogok ülni, nem leszek őszinte..

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!