Találatok a következő kifejezésre: 17 éves és rettegek a (1 db)

17 éves vagyok és rettegek a sötétben. Miért lehet ez és mit tehetek ellene?

Legjobb válasz: Minden bizonnyal valamilyen pszichés ok, még kiskorodból (hisz akkor szinte mindenki fél a sötétben), talán nem nõtted ki, szerintem menj el egy pszichiáterhez, egyáltalán nem ritka esetrõl van szó szvsz. Én is júliusban leszek 17, de még mindíg álmodom Frost-al (Batman és Robin c. filmben a fõgonosz és sokszor azt álmodom, hogy a szekrénybõl elõjön és megfagyaszt), tehát én ezt ajánlom, veszteni valód nincs.

Minden bizonnyal valamilyen pszichés ok, még kiskorodból (hisz akkor szinte mindenki fél a sötétben), talán nem nõtted ki, szerintem menj el egy pszichiáterhez, egyáltalán nem ritka esetrõl van szó szvsz. Én is júliusban leszek 17, de még mindíg álmodom Frost-al (Batman és Robin c. filmben a fõgonosz és sokszor azt álmodom, hogy a szekrénybõl elõjön és megfagyaszt), tehát én ezt ajánlom, veszteni valód nincs.
én 20 vagyok, és szintén:) Régen ez elég komoly problémát jelentett, volt egy olyan nyár, hogy csak hajnalban, pirkadatkor mertem elaludni. Elvittek orvoshoz (akkor még 16 voltam) és kaptam jó kis xanaxot a problémáimra. Aztán gyõztem magamban leküzdeni a problémát, hogy le váljak gyógyszerfüggõvé. Még mindig félek, azóta is, bár már nem annyira, de nem igazán tudom miért. Egyre emlékszem kiskoromból, amikro még nem értem el az ajtó kilincset akkora voltam:) kedves apám bezárt a folyosóra és ott tartott órákig, a teljes sötétben mert "elrontottam" a tv-t.. késõbb kiderült nem én rontottam el, magától is elbaszódott volna elõbb utóbb. A sötétségtõl való parám még eredhet onnan, h eléggé hiszek a misztikus dolgokban, és régen sok horrort néztem. Ja meg persze sosem tudhatod mit rejt a sötétség:) Na most jól megnyugtattalak, gondolom.. bocs nem ez volt a szándékom:) Csak tudd, nem vagy egyedül.
Ha nagyon félsz a sötétbe, használj irányjelzõ fényt, akkor nincs teljesen sötét, és ne húzd le a redõnyt, igy legalább még utcai fényt is kapsz, mielõtt elaludnál állitsd be a tévédet max. 30percre, miután elalszol magától kikapcsol. Én is így csinálom és nincs mitõl félni!
Sokat ijesztgettek a barátaid? Néztél sok horrorfilmet? Esetleg keveset, de nagyon beleélted magad, túlzottan azonosultál a történettel?
Hát én 32 vagyok és félek a sötétben. Rengeteg pszicho filmet néztem régem, imádtam, faltam õket, nem féltem. Elkezdett változni az ízlésem a filmek terén, ezzel arányosan jöttek elõ az emlékeim a pszichokból és a félelmeim. Vettem egy sólámpát, az ég egész éjszaka. Valaki említett korábban a pszichoterápiát, jó ötlet. ( nekem is :) ) Biztos le lehet gyõzni.
Én 14 éves koromig anyukámmal aludtam. Kb 5 éves koromig egyedül aludtam, aztán láttam egy vámpíros filmet, és nagyon berezeltem. Kezdetben tényleg a vámpír volt a félelem alapja, késõbb az egyedülléttõl féltem. A szoba melletti fürdõszobában felkapcsolva hagyták a villanyt amíg anyukám jött aludni, és addig nem is mertem az ablak felé fordulni, hátha van ott valami.. Aztán a 14. szülinapomon a szüleim és saját elhatározásból is döntöttem h elég volt.. Hát az elsõ éjszaka egyedül szörnyû volt, azóta viszont minden rendbe jött. Azt viszont nem viselem el, ha le van húzva a redõny, hogy vaksötét legyen és a házban sem szeretek teljesen egyedül aludni, és a földszinten sem maradok meg. Valahogy megnyugtat, hogy az emeleten a szörnyek nehezebben jönnek be :)
A kérdező hozzászólása: Én beprogramozott TV mellett alszom el. Egy darabig én is aludtam anyukámmal de akkor még tényleg kicsi voltam, már jóideje egyedül alszom, de én is utálok egyedül lenni este itthon, nem szeretem ha üres házban kell aludnom.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ezek lehetnek Tourette-szindróma jelei?

Elég fura dolgaim vannak. Pl. muszáj ennem, ha nem vagyok éhes, akkor is (ha elöttem van, pláne), kényszeresen vagdosom magam... ilyenek. A legújabb (kb fél éve), hogy mindent, ami körülöttem van, derékszögbe rakok. Ez lehet Tourette?

5

Miért tettem ezt?

2008-ban elég súlyos válságba kerültem idegileg, 15 voltam édesapám meghalt 1 évvel azelőtt...a lényeg hogy házibuliban vágtam 6 csikot az alkaromba, nem volt mély, alig vérzett nagyjából 3-4 cseppecske. Megmaradt a nyoma sajnos. A kérdésem hogy ez most minek tudható be? Teljesen kiesett az az évem, és undor fog el ha a kezemre nézek...:/ persze azóta nem volt hasonló szitu, sikerült talpon maradni. Ötlet?

2

Önbizalom hiányt milyen módon lehetne kezelni? Részben tudom a kiváltó okokat, még sem sikerült kezelnem. De biztos van rá valamiféle módszer.

Durván 16éves koromig csak is olyan férfiaknak ismertem a párkapcsolatát, akik csalták a nőket, és ha a nőnek volt némi súlyfeleslege, vagy szépséghibája (legyen ez akár narancsbőr), akkor hangoztatták, hogy az a nő már nem kell senkinek....

Sosem érzem magam elég csinosnak, esetleg csak akkor látom már egy egy képen, ha több éves képek már. Mindig kevesebb kiló szeretnék lenni.
Nem öltözködök úgy mint sok korombeli. Néha próbálok szépen felöltözni, de például egy szoknyába már feszélyezve érzem magam. Nagyon tetszenek a mini ruhák, de sosem merném felvenni.
Azt is belátom így utólag, hogy 12-15évesen elkezdtem nőiesen öltözni, majd nemi erőszakot követően fiúsan kezdtem, hogy ne kelljek egy érett férfinak se. Ezen már talán túl vagyok, de igazán sose leszek.

A másik ami talán a legkellemetlenebb, hogy soha sem tudtam még elmenni discoba. Hiába elmegyek csak ott állok mint egy rakás szerencsétlenség, és meg sem merek mozdulni. Ha megpróbálom azt hogy iszok és akkor hátha akkor többnyire nem is iszok eleget, mert nem esik jól, ha mégis akkor meg csak sírok, hogy én nem merek elmenni, vagy ha már ott vagyok én nem merek táncolni.
Folyton azt érzem hogy mindenki szebb, csinosabb, divatosabb nálam. Úgy érzem itt elvárják hogy valaki elitebb legyen. Azt gondolom azért félek ennyire a tánctól, mert még általánosba sulidiscon ahogy táncoltam nagyon kiröhögött az a srác aki tetszett nekem.

Előre is köszönöm a segítségeteket. Bármire nyitott vagyok, már a pszichologuson is gondolkozom.

1

Meg akarok halni, mit csináljak?

Már vagy 17 éves korom óta vagyok " depressziós" nincs életkedvem nincs kedvem élni, most 20-21 éves vagyok és már végképp nincs kedvem élni. Olyan vagyok mint egy élő "szobor". Barátaim nincsenek barátnőm sincsen ég ne is volt, nincsenek szeretteim, tehát nincs is miért élnem, Nem érdekel semmi, semmilyen tevékenység meg semmi sem. 21/F

10

Szerintetek ez már depresszió, vagy csak a kamaszkor?

14 évesen mélyre süllyedtem. Vagdostam magam, minden este sírtam, és az öngyilkosság gondolata is nagyon foglalkoztatott. Egész nap ezen agyaltam, de végülis nem szántam rá magam a dologra, féltem. Nem volt sok barátom, az osztályban is elég sokat csúfoltak. Mindegyik barátnőm átvert, akiket eddig ismertem, kivétel nélkül, ezért ma már nem igazán bízom meg az emberekben. 6.-os koromban egy férfi nekem támadt este az utcán, gondolom meg akart erőszakolni. Nem történt semmi, de én nagyon megijedtem, és azóta is van bennem egyfajta félelem. Mikor középsuliba kerültem már jobban éreztem magam, és sikerült valahogy kijönnöm ebből a helyzetből, de nagyon nehezen. Utána évekig mindig nagyon magányosnak és üresnek éreztem magam. Visszagondolva, szerintetek ez már depresszió volt, vagy csak kamasz hiszti? Ti mit gondoltok erről?

4

Dr. Csernus Imréhez van esélye egy "közönséges halandónak" bejutni?

Hol, és mennyiért rendel, ha rendel?

3

Az milyen betegségre utal, hogy nem merek pl. kínaiba menni, mert félek hogy nem tudok rendesen kérni, és beégek. Van hogy boltba is úgy megyek, hogy izgulok. Mi lehet ez?

17/F

3

Valaki szexuálisan bántalmazott volna gyerekkoromban? Ha nem, honnan ered ez a félelem, ami már gyerekként is megvolt bennem?

Sziasztok!
18 éves lány vagyok, és mióta az eszemet tudom, félek, szorongok, hogy az apám meg akar erőszakolni (illetve az ő apjával kapcsolatban is ilyen félelmem volt, most már nem, öreg és beteg). Mindig is nagyon foglalkoztatott ez a téma, évek óta fantáziálok apámról, amit nagyon szégyellek, de néha mégis előjön... :( Azt hiszem, apakomplexusom van. Régebben csak egy idősebb férfi mellett tudtam magam elképzelni, mostanra ez kicsit változott. De még mindig tele vagyok mentális betegségekkel, mondhatni, hogy az élet és a halál között vacillálok minden nap. Talán kitaláltátok, hogy a kapcsolatom mindig rossz volt az apámmal. Ivott, verte anyámat, a testvéreimet, engem is, de nem olyan sokszor. Engem és a tesóimat nem csak részegen, hanem józanul is fegyelmezett egy-két taslival. Még most is rosszul érzem magam, ha a közelében vagyok. Kisebb pánik önt el. Régebben csinálta azt, hogy simogatott, de csak úgy, ami egy JÓ apa-lánya kapcsolatban még elmegy. Egyszer részegen a fenekemre csapott, mert "rosszat tettem"... Csak beképzelem, vagy tényleg történhetett valami?

4

Az Agy melyik része felelős a félelem érzetért?

elvileg jó a helyesírásom

2

SOS, kinek mi vált be a félelem elmulasztására?

Hosszú lenne leírnoma történetemet, röviden annyi, hogy március óta szinte állandó félelem van bennem. 5 kilót fogytam a stressztől, és sokszor bűntudatom van a tetteim miatt, és folyton félek dolgoktól, ráadásul a sok érzelem, ami bennem van kifárasztott. A háziorvosomtól kaptam nyugtatót, de én ezt természetes módon szeretném megoldani.
Kinek mi vált be? Közeledik a suli, járok pszichológushoz, de muszáj megoldanom.

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!