Találatok a következő kifejezésre: 17éves vagyok barátom cigány (1 db)

17éves vagyok a barátom cigány és sajnos a szüleim tiltanak töle több mint 1éve vagyunk titokba együtt nagyon nehéz. A szüliem fenyegetöznek nem engednek sehová mindenáron el akarnak szakitani egymástol és nem lehet megbeszélni velük. Mit tegyek?

Ö az elsö szerelmem és ugy érzem hogy mi összetartunk.

Legjobb válasz: Azta!! Hát a legjobb amit tehetsz, hogy szépen megbeszéled a szüleiddel, hogy te õt szereted, és õ is téged, és hogy ezzel csak azt érik el, hogy semmit nem fogsz nekik elmondani, és el fogtok távolodni egymástól, amit te nem szeretnél, de már nagylány vagy, tudod mi a jó neked. Ha csalódni fogsz, az pedig a te gondod lesz, nem az övéké, az is a Te életed része. Neked is kellenek ugyanúgy szerelmek, és csalódások, mint bárki másnak a világon, hogy kiforrjon a személyiséged.

Azta!! Hát a legjobb amit tehetsz, hogy szépen megbeszéled a szüleiddel, hogy te õt szereted, és õ is téged, és hogy ezzel csak azt érik el, hogy semmit nem fogsz nekik elmondani, és el fogtok távolodni egymástól, amit te nem szeretnél, de már nagylány vagy, tudod mi a jó neked. Ha csalódni fogsz, az pedig a te gondod lesz, nem az övéké, az is a Te életed része. Neked is kellenek ugyanúgy szerelmek, és csalódások, mint bárki másnak a világon, hogy kiforrjon a személyiséged.
Tudom milyen rossz érzés sajnos mert énis ebben vagyok ugyan ebben a helyzetben csak tõlem tiltják a fiút mert õ magyar én pedig cigány...Én nem szégyellem a fajtám büszke vagyok a családomra mert õk nem öltek, verekedtek vagy ilyesmi, nem holmi élõsködõ fekete romák egyszerû emberek vagyunk mi is csak a bõrünk szine más...Én csak annyit mondanék neked, h ha szereted ezt a fiút harcolj érte és ne hagyd ha neked õ kell ha vele vagy boldog õt akarod akkor vele légy.A szüleid biztosan megakarnak téged óvni de az életedrõl neked kell döntened mert te érzed, h kivel vagy boldog és kivel nem.Biztosan nagyon rossz tudom, mert énis igy vagyok és nekünkis nagyon rossz alig tudunk találkozni és hiányzik sokat sirok miatta és õ is sokat bánkódik.De megmondtam, h amig bennem erõ van és bizom benne és szeretem õt soha nem engedem, h vége legyen boldoggá akarom õt tenni mindig=)a szülei sem érdekelnek ha õt sem akkor engem sem vele akarok lenni és vele is leszek!:) Szóval azt tanácsolom, h ha szereted õt mindent vessetek be, h vhogyan engedjék meg deha nem akkor se hagyd õt mert talán ezt csak az az ember tudja felfogni igazán, h milyen érzés is valójában aki benne van akivel megtörtént én arra biztatlak téged, h szeresd õt légy vele és szeresd õt=)Puszi=)
Az én párom is cigány, van két gyermekünk és 15 éve élünk együtt!Én is elõítélettel voltam a romák iránt de közöttük is ugyanúgy van jó és rossz mint közülünk magyarok között.A szüleim is ki voltak akadva de látták hogy nagyon szeretjük egymást.Amikor jobban megismerték, rájöttek hogy nagyon nagyon jó ember.Apukám imádta õt, nagy haverok lettek és anyukámmal is nagyon jól elvannak!Ne ítélj elsõre!!!-ezt a szüleidnek üzenem!Neked pedig kitartás, biztos hogy a szüleid is megenyhülnek ha tényleg rendes, kedves az a cigány fiú!
Nekem a volt párom cigány volt de semmi kül baj nem volt vele.A scalád is rendes volt, bár apumnak voltak fenntartásai, de aztán megismerte és megszerette.Köztünk csak annyi volt a gond, hogy megtért, és valami pásztor beledumálta a fejébe, hogy neki nem lehet bnõje...szal emgszakadt kettõnk közt az a szoros kötelék. Én csak szorítani tudok az én (ex)családom nagyon ragaszkodott hozzám még a mai napig is.Jó család a cigány, ha NORMÁLISAN élnek.Összetartóbbk, nem balhésak atb...Szurkolok, hogy neked összejöjjön!!! Üdv.:Bea
Hát nos. Megosztom veled a tapasztalatomat. Egy ízig vérig magyar nemzetiségû, 20 éves lány vagyok. 15 évesen összejöttem egy cigány sráccal. Nagyon aranyos volt, imádtuk egymást. Másfél évvel volt tõlem idõsebb. Hamar dolgozni kezdett, szakács volt. A tenyerén hordozott. Ez így ment két és fél évig, szinte már azt is megbeszéltük, mi lesz a két gyerkõc neve (ez azért utólag vicces...) Na mindegy. Majd egy szép napon haza jött (nálunk lakott, legalábbis az utolsó egy évben nap mint nap nálam aludt) és közölte, hogy nem érez irántam semmit, egyszerûen csak szeret, mint egy testvért. Hm...sírtam, kiakadtam, hisz elsõ szerelem meg minden. Egy hónapig nyugtatókon éltem. Közben kiderült, hogy nem is ok nélkül hagyott el. Megtetszett neki az egyik kolegína. Szeptemberben szakítottunk, talán november tájékán megvolt az eljegyzés (az idõpontban nem vagyok biztos) és kövi év augusztusában megszületett a baba. Hm... szóval eleve nem tudok elfogulatlanul válaszolni a kérdésedre, de vigyázz!!! A szülõk néha tudnak dilisen viselkedni, ha a csemetéjükrõl van szó, de nem mindig ok nélkül. Ne hidd hogy az a céljuk, hogy egy életre tönkre tegyenek. Nekem egyik barátnõm mindig azt mondta (nem rasszista, de igaza van ebben, mégha átvitten is): nézd meg a cigányasszonyokat a buszvégen, karukon a nyolc gyerek és zoknit árulnak. Így akartad végezni??? Kicsit ez így vicces, de van benne némi igazság. Nem most lesznek az ellentétek lényegesek, hanem akkor, ha együtt maradtok évekig. Te: szolid kisvárosi mennyegzõ Õ: cigánymuzsika, éjfélig helyderutyutyu. Gyermekvállalás Te: egy-két bébi...Õ: öt pulyáig meg sem állunk. Elõbb utóbb elõ fognak jönni a társadalmi különbséges sajnos. (Saját tapasztalat) Szóval azért gondold át. Ha pedig nem hatottak meg a szavaim, mert hát ha nekem valaki ezt mondja annó leütöm, na meg még ott van a rózsaszín köd, akkor légy egyenes a szüleiddel. Beszélj velük az érzéseidrõl, vágyaidról, mutasd be a srácot nekik, az meg vegyen a mamidnak virágot meg csokikát. De egyet kérlek jegyezz meg. Ez a sztori már nem a Rómeó és Júlia. Amit mondtam ne vedd sértésnek, elméletileg egy felnõtt nõ vagy, akinek akármilyen szerelmes is, fel kell tudnia fogni, és meg kell értenie amit írtam. Nem volt célom sem téged, sem pedig a párodat megsérteni. Sok sikert!
megértem a szüleidet, de tanulj a saját károdon!
lõdd fejbe a barátodat is, meg magadat is( de ha nagyon jóindulatú akarsz lenni magyarokkal szemben, az egész familiáját is) ha egy ilyet szeretsz:) bocsi, nem vagyok rassszista de a cigányság egy gusztustalan féreg népnek nem nevezhetõ valami.
Tudom, hogy nehéz ez a dolog, de vigyázz, mert elvesztheted a családodat is.Mérlegelned kell, hogy találhatsz e még az életben ilyen szerelmet(ami a korodból kifolyólag még lehetséges).Hiszen családod csak egy van.A szüleidet csak Te ismered.Szerintem próbálj meg felnõttként hozzáállni, és kérj idõt a szüleidtõl, hogy mindent átgondolhass.Sok sikert!
Én nem értem meg a szüleidet a cigány is ember, vannak persze rosszak is , de a magyarok között is. A szüleidnek elõször megkéne ismerniük hogy milyen is õ. Mondd meg a szülõknek, hogy egy vacsi alkalmával össze kéne ülni és megbeszélni, sõt megismerni ezt a srácot, a végén még lehet hogy belemennek hogy járhatsz vele. Mindenképpen fontos hogy megismerjék õt. Én szorítok nektek hogy sikerüljön.
Nos megértelek, de a szüleidet is. Én sem nézném jó szemmel hogy a gyerekem egy cigánnyal legyen együtt, mert ezzel már én is megjártam régebben. Persze jó kapcsolat volt, csak amikor elmúlt a nagy szerelem és ott akartam hagyni teljesen megváltozott, fenyegetett, a testvéremet megverette, stb. Nem gondoltam volna róla. Nem lebeszélni akarlak, te döntésed, de szerintem bármit teszel nem fogják elfogadni a szüleid. Nincs mit tenni. Viszont 17 évesen már nem hiszem hogy bezárhatnak a szobádba hogy márpedig kislányom te nem mehetsz sehova, úgyis méssz ha akarsz, nem? Akkor meg nincs gond, ha neked ez a srác kell, el kell fogadnod hogy ezt a szüleid nem nézik jó szemmel bármit is teszel. A gyerekük vagy, természetes hogy meg akarnak védeni, ezért nem fogják a barátodat soha sem elfogadni.
Szia. Végig se olvastam a hsz-okat. Hát én nem értelek meg. Miért pont cigánnyal kell kezdened? Látom hogy régi a topic, de hát akkor is! Én ki is tekerném a gyerekem nyakát ha cigánnyal kezdene. Keress magadhoz valót, az "ellenséget" meg kerüld messzirõl.
szia.én is ugyan igy vagyok.. de ismerem a szüleit is..és neki csak az anyukája csigány félig... szóval a barátomon alig lehet észrevenni..max csak a bõre színen!!!de a testvérén pedig meg már abszolútt!!!mi nagyon szeretjük egymást, és boldogok vagyunk..most azon vagyunk, h külön mennyünk lakni!!!!!sok sikert és tarts ki a szerelmed mellett... mert hisz párosan szép az élet, es az most mindegy h cigány-e vagy sem, az a fontos h boldog légy, és ha te mellette találtad meg a boldogságot akkor nehagyd elmenni!az õ csaladja semmiben sem különbözik az enyémtõl, ugyan ugy viselkednek ahogy mink, ugyan úgy öltözködnek..nincs semmi papucs, zokni meg rózsásszoknya :D
KOCSOG BUZI RASZISTAK !!!!!! EGY UNDORITO FEREG NEP A MAGYAROK BARHOL LEGYENEK IS A VILAGONN PFFFFF KOCSOGOK!
Nem azért, de akkor most ki a "rasszista"? Am meg egy jó cigány sincs.
A cigány az cigány marad mindig is. Párválasztáshoz nem való, de a magyarokról is meg van a véleményem az egész országról szégyenlem, hogy magyar vagyok. A mai világban kell, hogy jóba legyél pár cigánnyal hátha melléd áll a bajban, mivel sokan vannak. Egy dologban vannak az élen nagyon összetartók ez irigylésre méltó. A magyar az utálja a másikat irigy, árulkodó. Nézd meg a szépségkirálynõt: félig portugál. Simán lehetett volna Portugál királynõ is. A magyar legyen magyar. Nem szeretnél gyereket? Mert ha becsúszik õ szívja meg a levét? Majd csúfolják, hogy büdös cigány milyen any*d van neked.. Ne csak magadra gondolj másra is a szüleid csak féltenek.
5 évig gondoltam ugyanezt, aztán jöttek a cigány rokonok, elõtört a hajlam belõle , nem dolgozok, nem akarok, nem érdekel..stb.. most hálálkodom, hogy nem lett gyerek belõle, és arra volt csak jó a kapcsolatom, hogy levontam a következtetést...soha többé. Se cigány, se roma, de még a szomszédom lányát is lebeszélném .. Te tudod , remélem rájössz. Ha rendes emberrõl van szó, állj ki mellette , de ne bántsd meg a szüleidet!
szia! ez nagyon nehéz dolog, az elõítéletek miatt sajnos, én is félteném a gyerekemet (veled egykorú vagyok) mi lenne ha bemutatnád a srácot a szüleidnek? akkor látnák hogy nem véletlen vagy vele 1 éve. nem tudom ez mennyire megoldás. bár megértem õket, ez sztem már túlzás amit csinálnak. ha boldog vagy vele, 1 éve együtt vagytok, akkor (valószínûleg) nem egy sittes bûnözõ... lehetnének kicsit nyitottabbak.
Átérzem a helyzeted. Én is 17 éves vagyok. Az én párom nem cigány, csak 15 évvel idõsebb nálam. Az én szüleim sem fogadják el. Szerintem próbálj meg velük beszélni. Ha nem megy, egyedül, akkor menjetek együtt oda a barátoddal hozzájuk, lehet, h. ez kell nekik, h. megnyugodjon a lelkük. Szurkolok! Ja és, ha cigány az illetõ, nem feltétlenül viselkedik aggresszívan, ha már nem szeretnél vele járni. Ne legyenek elõítéleteid!
fúj geci, te beteg vagy. gyorsan vágd fel az ereid, hogy mersz egy korcs cigánnyal összeállni. halgass a szüleidre.
teljes mértékben megértelek, mivel ugyan ebben a helyzetben vagyok ! csak itt én vagyok a cigány gyerek.és ezért elitélnek, amikor nem is ismernek esélyt se adnak.pedig iskolába járok sportolok stb. csupán mert cigány vagyok. titokban találkozunk és beszélünk. annyit tanácsolok hogy tarts ki, örökké nem "parancsolhatnak" mi is ezt tesszük. megvárjuk amig befejezi az iskolát és akkor már felnött azt tesz amit akar

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mi lehet a bajom?

Látszólag mindenem meg van,és nem lenne okom panaszra.Van egy szerető párom,akivel már több mint 1 éve együtt vagyunk,a családom is rendben van,kisebb-nagyobb veszekedésekkel,az anyagiakban nem dúskálunk,sokszor le kell mondanom dolgokról,de már hozzászoktam ehhez.Még suliba járok,idén fogok érettségizni.Körübelül 1 hónappal ezelőtt lehangolt lettem,rossz kedvem volt és van is,sokszor küzködöm a sírással,nincs kedvem semmihez,szó szerint semmihez,úgy érzem,hogy semmire nem vagyok képes,nincs önbizalmam,nem érzem magam erősnek.
Nem tudom miért,de ezt a párommal hoznám kapcsolatba.Mióta vele vagyok nagyon sok barátomat elvesztettem,igazi barátom/nőm már nincs,ő az akire mindig mindenben számíthatok.Nagyon szeretem őt,és ő is engem,jelenleg úgy érzem,hogy belehalnék ha elhagyna,azonban megfordult a fejemben hogy mi van ha pont ő a "problémám"? Egyszerűen ok nélkül elvesztettem önmagam,mintha csak a testem végezné a dolgokat és én valahol el vagyok veszve :(

Tudom,most bizonyára be fognak szólni,amiért nyilván nem tudok mit kezdeni a jó életemmel,másnak sokkal rosszabb.Én ezt tudom.

Segítsetek,mi lenne a megoldás???
19/L

1

Az örök kérdés: van szerintetek nő és férfi között barátság?

Vagy az egyik fél mindig többet akar? Adott egy tisztességes, családos férfi, kedves, csinos feleséggel, a másik oldalon egy gyermekét egyedül nevelő nő. Mindkettejük gyereke egy helyre jár bölcsődébe, a gyerekek barátkoznak egymással, ezért a két szülő is sokat kommunikál egymással. Barátság kezd kialakulni közöttük vajon, vagy valami más inkább? Szerintetek?

50

Elmondjam a páromnak a gyanúmat? Engem szörnyen zavar.

Két éve vagyok a párommal, egy éve együtt élünk. Neki régen volt egy nagyon hosszú kapcsolata egy lánnyal. Igazából kb. 4-5 évig voltak együtt zavartalanul úgy igazán, mint egy pár, utána kb. ugyanennyi ideig a lány hol lelépett, hol visszajött hozzá.
Kb. 4 éve már végleg vége ennek az egésznek, a párom túl is van rajta. A csaj külföldön él a pasijával, aki körülbelül az apjával egyidős, de eltartja. Van egy fiuk is. Pontosabban a csajnak... És itt jön a gondolatom, ami csúnyán furkálja az oldalamat, és nem hagy nyugodni:
A kisfiú kb. 4 éves. Utoljára a csaj úgy érintkezett a párommal, hogy egy pár hónapot kavargattak, egy időre megint eltűnt a hölgyemény, aztán utoljára egy kéréssel fordult a páromhoz: terhes, el akarja vetetni, de nincs pénze abortuszra, és a párom adjon neki kölcsön. Megadni nem tudja, mert munkanélküli, de majd ledolgozza takarítással (a párom amúgyis bejárónőt keresett) meg egyéb házkörüli munkával. Itt már kapcsolatról meg szexről nem volt szó. A párom odaadta neki az abortusz árát, de a végén mégsem vették el a csajtól a gyereket, mert kifutott az időből jócskán, 18 hetes volt már. Így a pénz visszakerült páromhoz, és a csaj is eltűnt - végleg.
Ekkor viszont már elvileg megvolt neki ez az apjakorú pasija, elvileg ő csinálta neki a gyereket is. Elvileg.
Gyakorlatilag viszont, mivel a párommal is volt együtt akkor, simán lehet akár az övé is.
A páromat nem érdekli, a csaj nem keresi, nem kér számon rajta semmit, sosem mondta, hogy az övé lenne a kisfiú.
Soha nem akar és nem is akart a párom gyereket, és én sem. Egyszerűen nem szeretjük őket, nem lennénk jó szülők, és kész.
Szóval a lényeg, hogy felötlött bennem, hogy nem-e az övé az a gyerek, meg is kérdeztem, ő röhincsélt egyet, hogy dehogyis, legalábbis reméli, de esélytelen (tudni kell, hogy a párom már igen régóta úgy "védekezik", hogy kiveszi, szóval megszakítással, és csuda büszke magára, hogy sosem volt baj még, velem sem - naná, hiszen én gyógyszert szedek... a többiekkel meg maximum szerencséje lehetett), mert ő "vigyázott" mindig.
Õ ennyivel lerendezte, nem is érdekli tovább, de engem nem hagyott nyugodni, és összehasonlítgattam a csaj által a kisfiúról Facebook-ra feltöltött képeket a párommal, és hát eléggé kezd hasonlítani... Sokat mondjuk nem látok anyuka profiljából se, mert nem az ismerősöm, de az a 3-4 kép nekem elég gyanús...
Egyszerűen gyűlölöm a csajt is, amiért anno a párommal viselkedett (a fél város igazolja, még a valamikori barátai is a lánynak, nem csak a párom egyoldalú állításai alapján ítélkezek), és egyszerűen nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy gyereke van tőle.
Elmondjam a páromnak, hogy én nagy hasonlóságot látok? Vagy hagyjam inkább, mert csak önzőség lenne? Végülis őt nem is érdekli, csak az én gondolataimat nem hagyja nyugodni a téma...

19

Ti mit tennétek ebben az esetben?

A nagybátyám 4 éve eljegyezte a barátnőjét, és abban állapodtak meg, hogy akkor házasodnak majd össze, mikor a lány terhes lesz, megünnepelni a babát.
A nagybátyám nagyon szeretett volna gyereket, mikor már 1 éve sem jött össze elment mindenféle kivizsgálásra, és minden oké volt nála.
Ezután a barátnője következett, aki azt mondta, hogy nála is minden oké.
Próbálkoztak folyamatosan, majd 3 hónapja a nagybátyám talált egy fogamzásgátló gyógyszert a barátnőjénél (együtt laktak). Rákérdezett, és a lány elmondta, hogy végig szedte, mert ő igazából nem akar gyereket.
erre a nagybátyám úgy kiakadt, hogy rögtön szakított vele, és kidobta a lakásból (a nagybátyám lakása volt, a lány csak odaköltözött).
Szerintem ez nagyon hirtelen és meggondolatlan döntés volt, és szerintem a nagybátyám túlreagálta, ha 4 éve jegyesek, és gyereket terveztek, akkor szeretnie kellene annyira, hogy ezt megbocsássa, nem?
Azóta eltelt 3 hónap, és nem is beszéltek. A Lány próbálta hívni,keresni ezért számot változtatott, és facebookról is letörölte magát.

26

Nekem kellett volna elszegyenli magam vagy a faternak?

Igaz hogy ez tavaj volt de mikor oda adtam a faternak a szallagavatora a meghívot megkerdezte tőlem: melyik iskolába jársz édes fiam

Pedik SZKT-s voltam

4

Miért akadt ki az unokahuggom hogy nem pakoltam vissza aerobik órán a step padot meg a sulyomat? Amilyen árak vannak hát pakoljanak vissza ha akarnak én nem fogok. És ezért bedurcizik normális ez?

41

Titeket férfiakat, mennyiben befolyásolna egy ilyen helyzet? Többi lent!

Csupán érdeklődőm! Adott egy hölgy fiatal húszon éves, nagyon csinos, szép és okos, rendezett háttérrel, van három gyermeke. Ti meghátrálnátok a gyermekek miatt egy komoly kapcsolattól, vagy nem zavarnának a gyermekek? Köszönöm előre is!

14

Miért tojja le itthon mindenki, hogy súlyos beteg vagyok?

HIV-pozitívként a betegségemnek abban a fázisában vagyok, amikor még nem kell ugyan gyógyszert szednem, de mindenféle fertőzést elkapok könnyen, mert gyenge az immunrendszerem.

Már 4. hete tart a hőemelkedés/láz a szervezetemben, illetve állandóan herpeszes a szám és náthás vagyok. Gyötör a depresszió is.

Csak anyukám tudja az igazságot, a testvéreimnek és a család többi tagjának azt találtuk ki, hogy egy ritka immunbetegségben szenvedek.

Mindenki látja, hogy nem bírom a fizikai munkát, ennek ellenére elvárják, hogy bepakoljam a szenet egy délután alatt és felvágjam, bepakoljam a fát nagyanyámnál, vagy hogy ásózzak a kertben.

Éjszaka kiver a hideg veríték és arra kelek, hogy hőemelkedésem van. Anyám veszekszik, ha nem bírok felkelni és bemenni a melóba időben. A munkahelyemen a könnyített, "ritka immunbeteg"-verziót adtam elő. A főnököm megértő velem, nem várja el, hogy bejárjak 8-ra, viszont a kollégáim irigyek és mindent rám passzolnak, amit csak lehet. Ráadásul anyám azzal zsarol, hogy ha elmegyek táppénzre, mert akkor kirak, illetve, ha nem dolgozom rendesen, akkor elmondja a családomnak az igazságot. A többiek is magasról lekakálják, hogy mi van velem, meg sem kérdeznék, hogy mi újság van, csak minden megy a szokásos mederben.

(Ha elmennék táppénzre, akkor ugyan szűkösen, de meg tudnék élni a bérem feléből, 90 ezerből, persze nem albérletben, hanem az itthoni körülmények közt.)

Én ezt a HIV-betegséget nem kértem senkitől, csak hülye voltam, mert beleegyeztem egy akkor még megbízhatónak tűnő személlyel, tartós kapcsolatban a nem biztonságos szexbe, amikor még külföldön dolgoztam. Ha ősz végén megkapom a gyógyszert, akkor sokkal könnyebb lesz, mert visszaáll az immunrendszerem az egyensúlyba, de addig még másfél hónapot várnom kell.

Kérlek Titeket, azt ne firtassátok, hogy miért nem léptem már le itthonról albérletbe vagy saját lakásba, mert megvannak annak a nyomós okai, amiről nem én tehetek és nem szeretném itt közölni, mert eléggé terjedelmes lenne.

44

Mit tegyek? Feleség, gyerekek és én.

Van egy 12 évvel idősebb -mondjuk úgy- párom, akivel nagy a szerelem mindkettőnk részéről. Azonban van egy feleség és 3 gyerek az ő oldaláról. Nem vagyok már tipikus szeretői státuszban, de azért mégis. Nagyjából 1 éve együtt élünk, hétvégente jár haza elintézni az "otthoni" dolgokat, rendbe rakja a kertet, a házat a mindent. A bajom az, hogy nem tudom meddig lehet ezt a helyzetet fenntartani. mert végülis akárhonnan is nézzük én vagyok a harmadik fél. Mondta már korábban, hogy ő elválik akármi történik is velünk (együtt maradunk vagy sem), most pedig azt hajtja, hogy nem látja értelmét a válásnak, nem akarja, hogy neki törvény szabja meg, hogy mikor láthatja a gyerekeit és egyébként is úgy érzi, hogy a gyerekeinek az anyagi biztonságát veszélyezteti ezzel. Ha itt van a gyerekek hiányoznak neki, ha ott van, akkor meg én. A felesége elég bolond, ki is nézném belőle, hogy eltiltja a gyerekeket. Mi a csudát tegyek? Várjak ki míg elhatározza magát vagy hagyjam a fenébe az egészet? Amikor rossz passzban van azt mondja, hogy ő már úgyse lehet igazán boldog, így inkább otthon kerülgeti a feleségét, de nem akarja elrontani az én életem is, máskor meg együtt tervezgetjük a jövőt. Tanácsot kér, de semmi sem jó neki. Voltunk már ügyvédnél is, a félelmeivel kapcsolatos kérdéseket feltettük, de azóta sem történt semmi. Várjak? De mire? Tudom, hogy nehéz az ő helyzete is, de akkor hogyan lehet ezt megoldani? lehet egyáltalán?

köszi szépen a válaszokat

10

A feleségnek joga van kidobni a közös tulajdonú házból a férj barátnőjét?

55

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!