Ti hogy szoktatok túllépni a depressziós időszakaitokon?

Vissza akarom szerezni exbarátnőm. Így működhet?

exbarátnőm, az osztálytársam, mindketten 17 évesek vagyunk.2 hónapja szakítottunk, ami tulajdonképpen inkább csak ilyen "szünettartás-szerű szakítás".

Nemrég úgy alakult, hogy együtt töltöttünk egy estét, kajáltunk, elmentünk táncolni oda, ahova régen közösen jártunk, söröztünk, hazakísértem. A táncórán, ahol már rég nem voltunk, mondta az oktató, hogy nyugodtan nézzünk vissza mikor gondoljuk. Ezután volt egy osztálybuli, ahol vele keveset táncoltam, többet foglalkoztam más lányhaverjaimmal. Neki ettől nagyon szar kedve lett, sírt is, de azt konkrétan nem mondta miért, de nem nehéz összerakni, hogy miattam.

Arra gondoltam, hogy elhívnám táncórára, mivel hiányzik a tánc, és múltkor is nagyon jól éreztem amgam vele, és sokat jár a fejemben az az este. Elnézést kérek a buli miatt, és elmondom neki, hogy azért nem foglalkoztam vele annyit amennyit szeretett volna, mert nekem idő kellett, hogy átgondoljam ezt az egészet, nem akartam hogy egy buliban túlfűtve olyat csináljunk, amit nem is igazán akarunk, nem akartam neki ezzel ártani. Elmondom neki, hogy hiányzik, mint társ. Reakciótól függően esetleg meg is csókolom. Ez így beválhat? Vagy ez egyszerre sok?

A "mit szeretsz bennem" kérdésre mit lehet válaszolni? Ti mit szoktatok, ha ezt kérdezi tőletek a párotok?

Fiúk, ha a kiutaznátok 10 napra külföldre, és közben nem lenne lehetőségetek beszélni a barátnőtökkel, mi az amit egy lány tenni vagy mondani tud, ami után érzitek hogy nincs szügségetek másra?

Oké ez igy elég hülyén hangzik,de remélem értitek a szitut:D

Emiatt elhidegülhet tőlem?

A barátommal már négy éve együtt vagyunk. Manapság egyre többet vitázunk, mert én szenvedélyesen rajongok a katonai repülőgépekért és amikor van egy kis szabadidőm, akkor maketteket rakok össze, vagy repüléssel/repülőgépekkel kapcsolatos könyveket olvasok. De ez szerintem sose ment eddig a mi kapcsolatunk rovására. Tehát vele is sokat vagyok, és szerintem nem igaz, hogy ő vele már nem vagyok annyit. De ez őt valamiért egyre jobban zavarja és nem tudom hogyan szervezzem meg a dolgokat.

Hogyan lehet elfelejteni valakit akit szeretünk? Mit kell ahhoz tenni, hogy végbe menjen? Tudom, hogy ki kell vernem a fejemböl, de nem megy, köszönöm a tanácsokat! A legnagyobbik gond az, hogy csak "sajnálatból" érdeklödött

Ez mennyire észrevehető?

Ha egy srác aki most csókolózik először,megcsókol egy lányt aki már csókolózott.Akkor azt észre veheti a lány könnyen hogy most csókolózott először?(A lány nem sokszor csókolózott még)

Barátságból szerelem lehetséges? A többi lent

Van egy lány (18) akivel jól elvagyunk a baráti társaságban is egyszer el hivtam egy talira az elejèn mind ketten zavarban voltunk de aztàn mind a ketten feloldodtunk. Jol elvoltunk sokat bészélgetünk meg pizzàztunk egyett. Aztán meg egy óráig beszélgetünk még. Utánna elbucsuztunk. Ez most mi lehet bimbozó szerelelem lehet? F(19)

Csajok ti mit szólnátok ha a barátotok egyszercsak elkezdene korrektort esetleg alapozót is használni?

Életkort is írjatok!

Szerintetek van még értelme?

Nos a helyzet az, hogy kb. 2 hónapja szakítottam a volt barátommal. 1 évet és 1 hónapot jártunk. Eleinte nem akartam vele járni, nem tudom, de nem foglalkoztam vele. Az után elkezdtünk beszélgetni, egyre többet, hivogatott, egyszer-kétszer visszautasítottam, hogy nem szeretnék kapcsolatot, de mivel sokat beszélgettünk, meg minden, valahogy mégis megpróbáltam vele mert szimpatikusnak tűnt. Lassan beleszerettem, azt hittem tényleg ő az igazi, hisz odavoltam érte, nagyon megszerettem, férfit láttam benne. De kb. egy fél év után észrevettem, hogy nagyon féltékeny, évfolyamtársaimmal ha beszéltem (fiúkkal) akkor mindig megszólt, vagy mindig a munkahelyére kellett elmenjek hozzá, hogy lásson s egy ideig mentem is, meg próbáltam alkalmazkodni nem szóltam semmit. El kezdett kisajátítani, amúgysem jártam sehova, de ha nem csak vele foglalkoztam kiakadt. Kiakadt, hogy ha vele vagyok ne beszéljek másokkal, hanem vele foglalkozzak. Pedig vele foglalkoztam, de nem tudom, nem volt neki elég. Pár hónapon keresztül ez volt, s tűrtem, mert majd változik ez gondoltam, de csak rosszabbodott. Már nem volt olyan mint az elején. Ha hozzám jött haza, akkor ha nem vártam, vagy nem mentem elé a buszhoz megszólt, ha egyes családtagjaim hívtak telefonon mikor nála voltam, akkor is rámszólt, hogy tegyem le. Elég sokat gondolkodtam, meg ettem magam ezen, hisz szerettem őt, de megváltozott, leláncolt, pedig nem jártam másokkal el, de neki ez is sok volt, hogy néha otthon szerettem volna aludni s nem nála. Néha szükségem volt egyedüllétre, mert nem hagyott időt hogy hiányozzon, mert egész nap csak SMS-eket küldött, s ha nem írtam vissza (mert órán voltam) leszólt, hogy miért nem válaszolok, de mindig ez volt. Ezt megelégeltem, s bár hosszabb vívódás után szakitanom kellett vele. Õ volt a második párom, de nem bírtam, hogy lekötött ennyire, hogy nem tudtam vele menni komolyabb társaságba mert ő más személyiség, bulizósabb, úgymond kevésbé kulturált. Nos amióta szakítottunk, azóta mind próbálkozik, meg kérlel, hogy béküljünk ki, hogy ő megváltozik, rájött min csúszott el, és tudna javítani stb. De valahogy nem tudok már bízni benne, hisz nem egyszer szakítottunk már (rövid időre) az év alatt. Szerintetek változna? Igazából nem tudok hinni ebben. Próbálnám elfelejteni, tovább lépni, ismerkedni s élni az életem, de mindig ír. Én speciel nem hinném, hogy működne, s szerintetek ?