Találatok a következő kifejezésre: Úgy érzem,hoyg nem szeret engem. Legalább (1 db)

Úgy érzem, hoyg anyukám nem szeret engem. Legalább is nem úgy mint a testvéreimet. Miért nem szeret engem?

Ha az öcsémnek valami baja van, nyavajog,mindig engem vesz el?,hogy mit csináltam már megint vele?Pedig legtöbb esetben az öcsém jön öda hozzám minden ok nélkül bántani, csak szórakozásból,hogy aztán nyafoghasson anyának, és akkor megint engem szidjon le..Én úgy érzem,hogy mindenben segítek anyukámnak..Mindig mikor f?z megkérdezem,hogy mit segítsek,kiviszem a szemetet,mosogatok, mikor vendégek vannak nálunk én vagyok az,aki fleáll,összeszedi a tányérokat,kiviszi,berakja a mosogatógépbe,megterít,kiviszi az ételeket,ezek után mégis csak akkor dícsér meg,ha megkérdezem,hogy jó-e hogy segítettem..Lehet hogy teljesne természetes ez mind,de a testvéreimnek eszükbe nem jutna soha,hogy ezt csinálják..Nem tudom mit rontok el midnig..Itt vannak nálunk az unokatesómék, ezlr tmost mlég rosszabb az öcsém, mert mindig az unokatesó kedvére akar tenni azzal hogy engem bánt.Most is, öcsém ült a gépnél,(reggel óta játszik)és anya mondta neki,hogy most már menjenek el onnan,mert regge óta ott ül,erre öcsém megkérdezi unokatesónkat,hogy "kilépjek"? ezen nagyon meglep?dtem,és elkezdtem, hogy "XY elmehetek vécére??" mintha az öcsémn mondaná az unokatesómnak..erre ? odejött hozzám,és belémrúgott egy jó nagyot,és felrohant,én utánamentem, de ? becsapta az ajtát,és ott állt,hogy ne tudjak bemenni,aztán bejutottam,és ? elkezdett ordibálni, és pofonvágtam..kicsit,mert nemengedte nagyon,közben ordibált, erre feljött anya, és elkezdett ordibálni velem..meg hogy még egyzser ilyet csinálok ...pedig ? látta, mikor belémrúgott az öcsém...nem tuodm miért csinálja ezt..most is b?gök...nem tudom mit kéne csinálnom..legszivesebben kiugranék az ablakon..azon is gondolkodtam,hoyg szó nélkül elmennék mondjuk nagyszüleimhez..anyira fáj,hogy ezt csinálja..:(

Legjobb válasz: Sza!Nem tudom hány éves vagy, de szerintem elég fiatal lehetsz.Nekem nincs testvérem, így igazából nem tudom elképzelni mit érezhetsz, de szerintem mindenképpen kérdezz rá.Rosszabb biztos nem lesz, és legalább fogod tudni hányadán állsz.Az ablakkiugrásos történetet most felejtsd el, nagy butaság lenne.

Sza!Nem tudom hány éves vagy, de szerintem elég fiatal lehetsz.Nekem nincs testvérem, így igazából nem tudom elképzelni mit érezhetsz, de szerintem mindenképpen kérdezz rá.Rosszabb biztos nem lesz, és legalább fogod tudni hányadán állsz.Az ablakkiugrásos történetet most felejtsd el, nagy butaság lenne.
Szia! nekem is van egy öcsém, és én is sokszor éreztem úgy, mint most te.Hogy õt állandóan körberajongják, rólam tudomást sem vesznek, pedig én sokkal jobb vagyok, mint õ, többet segítek, jól viselkedek, jobban is tanulok.Neki többmindent vesznek, sokkal jobban szeretik.Ráadásul engem is mindig elõvettek, mikor öcsémnek rossz kedve volt, alapból azt hitték, hogy miattam, pedig hozzá se szóltam.Lényegében, amit leírtál, ugyanaz történt velem is.Öcsém folyton árulkodott, én is sokszor sírtam, aztán megszidtam õt, hogy miért teszi, aztán ezen is összevesztünk..és nekem is eszembe jutott az, hogy elmenjek otthonról.Így, 19 évesen már rájöttem, nagy hülyeség volt, amit gondoltam.Azóta már rájöttem, hogy engem is ugyanúgy szeretnek, csak épp ezt máshogy mutatják ki.Mivel te vagy a nagyobb, ezért nem is babusgatnak annyira.Sztem nem fog sokáig tartani ez az állapot.Az öcsikék már csak ilyen kegyetlenek:) ...Amúgy meg is beszélheted vele, ha jóban vagytok, hogy neked hogy esik az, amikor mindenért téged vádolnak.Öcsém ezt megértette, és azóta nem is árulkodik.Mondjuk ez is lehet emberfüggõ, nem mindenki ugyanolyan.Szval beszélj öcséddel.De hidd el, szüleid téged is szeretnek, ez biztos, úgyhogy csak most érzed így, ne fogd fel ilyen tragikusan a dolgot. És hidd el, a legjobb családban is elõfordulnak tesóveszekedések.Sõt...
Szia! Gondolom lány vagy. Na most: egy csomó olyan nõ van, aki képtelen szeretni a lányát. Mert irigy és féltékeny rá. Mert tudat alatt versenytársnak tartja. Én tudom, az én anyám is ilyen volt. Ha megkérdezed tõle, hogy miért nem szeret, úgyis csak leordítja a fejedet (valószínûleg). Mert úgyis õ a jobb. Szerintem próbálj meg minél kevesebb kontaktust keresni vele, és amint betöltöd a 18-at elhúzni otthonról. Egy olyan ember, aki a saját gyerekét nem szereti (és irigykedik rá), úgy sincs azon a szellemi és érzelmi színvonalon, hogy bármit is meg tudj beszélni vele. Amúgy én most 27 éves vagyok, de ezt a dolgot még mindig ugyanúgy gondolom és érzem, mint anno 13 éves koromban. Nem azért írtam, hogy elrontsam a kedved, hanem azért, hogy ne magadat hibáztasd azért, mert anyukád nem szeret. (Szóval nem kell kiugrani az ablakon, vagy valami hasonló. Úgy kell intézni a dolgokat, hogy minél elõbb el tudj menni otthonról - akár külföldre dolgozni, akár más városba tanulni. Majd úgyis találsz olyan embereket, akik szeretni fognak. Öcséd meg valószínûleg úgyis egy nyámnyila anyámasszonykatonája lesz még negyven éves korában is.)
Megértelek, nálunk is ez volt a helyzet. Szerintem hagyd õt, ha tényleg ilyen a kapcsolatotok, kár fáradoznod, segiteni neki! Oldja meg egyedül, hátha majd érezni fogja a hiányodat. Hogy egy-egy vita után elhúzz valahova szerintem is jó ötlet. Én is megcsináltam párszor, ilyenkor mindig õ könyörgött, hogy jöjjek haza, utána egy idõre javult valamit a viszonyunk. Menj nyugodtan nagyszülõkhöz vagy barátnõkhöz, bárhová ahol biztonságban érzed magad. Ne keresd a társaságát, ha úgy érzed nem ért meg téged.
A kérdező hozzászólása: Ha rákérdeznék gondolom azt mondaná, hogy nem igaz, aztán meg elkezdené, hogy jaj soha nem csinálunk semmit ezért lesz mindig ideges...stb..14 vagyok...
A kérdező hozzászólása: Igazából azt hiszem túlreagáltam a dolgot.Nme is tudom, hogy miért írtm le..jó volt kiadni magambólés kicsit eltúloztam..na midnegy anya ma bocsánatot kért.Ammúgy nem féltékeny rám vagy ilyesmi..:D
A kérdező hozzászólása: oké, köszi mindnekinek:)
szia! zerintem te nagyon rosszul gondolod ezt! az öcséd töled fiatalabb, és biztos több gond lehet vele! te már elég , , nagylány, , vagy... Én is sokszor ezt éreztem, mert nekem is öcsém van... anyukámmal mai napig mindent meg tudunk beszélni mindent! ami azt jelenti hogy tényleg bármibe számithatok rá, és ö is rám! azt szokta nekünk mondani, hogy néha rám ordit, néha az öcsémre, de ettöl függetlenül mi vagyunk az élete értelme és egyformán szeret minket! és az igazi szülök egyformán szeretik a gyerekeiket! szerintem beszélgess el ilyesmiröl anyukáddal! kamaszkorban vagy és szügséged van rá, remélem segithettem!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért akadt ki az unokahuggom hogy nem pakoltam vissza aerobik órán a step padot meg a sulyomat? Amilyen árak vannak hát pakoljanak vissza ha akarnak én nem fogok. És ezért bedurcizik normális ez?

41

Titeket férfiakat, mennyiben befolyásolna egy ilyen helyzet? Többi lent!

Csupán érdeklődőm! Adott egy hölgy fiatal húszon éves, nagyon csinos, szép és okos, rendezett háttérrel, van három gyermeke. Ti meghátrálnátok a gyermekek miatt egy komoly kapcsolattól, vagy nem zavarnának a gyermekek? Köszönöm előre is!

14

Miért tojja le itthon mindenki, hogy súlyos beteg vagyok?

HIV-pozitívként a betegségemnek abban a fázisában vagyok, amikor még nem kell ugyan gyógyszert szednem, de mindenféle fertőzést elkapok könnyen, mert gyenge az immunrendszerem.

Már 4. hete tart a hőemelkedés/láz a szervezetemben, illetve állandóan herpeszes a szám és náthás vagyok. Gyötör a depresszió is.

Csak anyukám tudja az igazságot, a testvéreimnek és a család többi tagjának azt találtuk ki, hogy egy ritka immunbetegségben szenvedek.

Mindenki látja, hogy nem bírom a fizikai munkát, ennek ellenére elvárják, hogy bepakoljam a szenet egy délután alatt és felvágjam, bepakoljam a fát nagyanyámnál, vagy hogy ásózzak a kertben.

Éjszaka kiver a hideg veríték és arra kelek, hogy hőemelkedésem van. Anyám veszekszik, ha nem bírok felkelni és bemenni a melóba időben. A munkahelyemen a könnyített, "ritka immunbeteg"-verziót adtam elő. A főnököm megértő velem, nem várja el, hogy bejárjak 8-ra, viszont a kollégáim irigyek és mindent rám passzolnak, amit csak lehet. Ráadásul anyám azzal zsarol, hogy ha elmegyek táppénzre, mert akkor kirak, illetve, ha nem dolgozom rendesen, akkor elmondja a családomnak az igazságot. A többiek is magasról lekakálják, hogy mi van velem, meg sem kérdeznék, hogy mi újság van, csak minden megy a szokásos mederben.

(Ha elmennék táppénzre, akkor ugyan szűkösen, de meg tudnék élni a bérem feléből, 90 ezerből, persze nem albérletben, hanem az itthoni körülmények közt.)

Én ezt a HIV-betegséget nem kértem senkitől, csak hülye voltam, mert beleegyeztem egy akkor még megbízhatónak tűnő személlyel, tartós kapcsolatban a nem biztonságos szexbe, amikor még külföldön dolgoztam. Ha ősz végén megkapom a gyógyszert, akkor sokkal könnyebb lesz, mert visszaáll az immunrendszerem az egyensúlyba, de addig még másfél hónapot várnom kell.

Kérlek Titeket, azt ne firtassátok, hogy miért nem léptem már le itthonról albérletbe vagy saját lakásba, mert megvannak annak a nyomós okai, amiről nem én tehetek és nem szeretném itt közölni, mert eléggé terjedelmes lenne.

44

Mit tegyek? Feleség, gyerekek és én.

Van egy 12 évvel idősebb -mondjuk úgy- párom, akivel nagy a szerelem mindkettőnk részéről. Azonban van egy feleség és 3 gyerek az ő oldaláról. Nem vagyok már tipikus szeretői státuszban, de azért mégis. Nagyjából 1 éve együtt élünk, hétvégente jár haza elintézni az "otthoni" dolgokat, rendbe rakja a kertet, a házat a mindent. A bajom az, hogy nem tudom meddig lehet ezt a helyzetet fenntartani. mert végülis akárhonnan is nézzük én vagyok a harmadik fél. Mondta már korábban, hogy ő elválik akármi történik is velünk (együtt maradunk vagy sem), most pedig azt hajtja, hogy nem látja értelmét a válásnak, nem akarja, hogy neki törvény szabja meg, hogy mikor láthatja a gyerekeit és egyébként is úgy érzi, hogy a gyerekeinek az anyagi biztonságát veszélyezteti ezzel. Ha itt van a gyerekek hiányoznak neki, ha ott van, akkor meg én. A felesége elég bolond, ki is nézném belőle, hogy eltiltja a gyerekeket. Mi a csudát tegyek? Várjak ki míg elhatározza magát vagy hagyjam a fenébe az egészet? Amikor rossz passzban van azt mondja, hogy ő már úgyse lehet igazán boldog, így inkább otthon kerülgeti a feleségét, de nem akarja elrontani az én életem is, máskor meg együtt tervezgetjük a jövőt. Tanácsot kér, de semmi sem jó neki. Voltunk már ügyvédnél is, a félelmeivel kapcsolatos kérdéseket feltettük, de azóta sem történt semmi. Várjak? De mire? Tudom, hogy nehéz az ő helyzete is, de akkor hogyan lehet ezt megoldani? lehet egyáltalán?

köszi szépen a válaszokat

10

A feleségnek joga van kidobni a közös tulajdonú házból a férj barátnőjét?

55

Mit csináljak? Hazudik?

Van egy unokatestvérem, akivel kicsi korom óta nem túl jó a kapcsolatunk... Egy idősek vagyunk, így általános iskola alsójában egy osztályban voltunk, majd szerencsémre el tudtam menni 8 osztályos gimibe. Ez a fiú nagyon undok volt mindig és rosszindulatú. Engem mindig versenytársának érzett és ezáltal mindig minden áron túl akart rajtam tenni.
Most 14 éves vagyok és 11-12 éves koromban jöttem rá, hogy mennyire vonzódok a művészetekhez. Imádok festeni, rajzolni, írni is szoktam. Amikor bekerültem a gimibe, arra gondoltam, hogy akár komolyabban is foglalkozhatnék a rajzzal, hisz szeretem és ezt nem egóból mondom, de van is hozzá érzékem... Így hát Heti 10 órát tanultam rajzot... Ez nem állt a tanulás útjába, szóval örültem a lehetőségnek. A rajztanárom 3 éve foglalkozik velem és úgy gondolom, jelentős fejlődésen mentem keresztül, de nem is ez a lényeg.
Ez az unokatesóm mindig is utált rajzolni, nem is volt hozzá érzéke, ami nem baj, mert mindenki másban jó... Neki is megvan a tehetsége. A lényeg, hogy 2 hete elkezdett rajzolgatni és olyan képeket mutatott fel, amik az én képeim minőségét nagyban felérik... Sokkal jobbak és ez kétségbe ejtett.
Szerintem nem ő rajzolta a képeket... Nem rosszindulatból mondom, csak nem áll össze a kép...
A rajz volt az egyetlen dolog, amiben tényleg jó voltam... ahhoz tényleg értettem és szerettem is, ezért szerettem volna, ha fejlődök, magasabb szintre emelem a tudásom, mert a tehetség nem minden... És a 3 évnyi tanulás akkor feleannyit sem ért, mint egy srác 2 hetes firkálgatása, aki eddig kb. pálcika ember szinten volt???
Annyira bánt ez az egész... Mert most azt érzem, hogy semmire nem vagyok jó, ebben is kudarcot vallottam és egy csődtömeg vagyok... Ez az egész elvette a kedvem a rajzolástól... Tudom, hogy ez nem erről szól, nem a versengésről, de most nagyot csalódtam magamban és nem tudom, mit csináljak!
Hallottam anyu és a húgom beszélgetését és ők úgy gondolják, hogy talán nem is ő rajzolta... Kitelik tőle, az elmúlt években sok dolgot csinált. Eléggé megbízhatatlan, ritkán őszinte.
De ha tényleg ő rajzolta, akkor persze gratulálok neki, nagyon ügyes rajzok... Csak... akkor ezek szerint nekem nem éri meg komolyabban ezzel foglalkozni és a beleölt rengeteg idő felesleges volt és ez az, ami bánt... :'(((
Valaki nem tudna segíteni? Mit csináljak? Ti hogy látjátok ezt? Valami jó tanács? :S
Előre is köszi.
14/L

7

Hogyan tovább? Kiderült, hogy rákos a feleségem. Nem bírom ezt ki még egyszer.

Egyszer már voltam házas és elveszítettem hirtelen a feleségemet. Sok év volt mire nagynehezen felálltam és ebben a mostani feleségem segített a legtöbbet. Erre jön ezzel a hírrel és újra padlóra küld. Erős leszek és támogatom, amit csak tudok mindent megteszek, hogy meggyógyuljon. Nem fogom kimutatni az érzéseimet de előtörtek az emlékek és rohadtul félek. Nem tudom mit teszek ha ő is meghal, a gyereket fel kell nevelni! Mihez kezdjünk most?

13

Párom alkalmi munkákat szokott vállalni. A pénzt sosem adja ide, mondván én nem tudom beosztani, most szeretnék venni pár dolgot de csak az a "pénzünk" van amit ő kapott tegnap. Ellopjam tőle?

25

Rászóltam a férjemre, és halálosan megsértődött. Ez megy már kb.20 éve, de most lett elegem. Lehet, hogy én vagyok a hibás, de ideje lenne elköltözni?

Tegnap mindent elkészítettem a mai ebédhez. Megsütöttem a húst is, gyönyörű lett. Ma megkértem, tegye be a sütőbe, egy picit süssük át, mert akkor igazán finom..
Közben ki kellett mennem (muszáj volt), mire visszamentem, megégette. Teljesen fekete, szenes lett. Mondtam, hogy ez nem igaz, ennyi idő alatt (kb. 8 percig voltam távol),hogy tudtad szénné égetni? Erre azt mondta, grillezte. (Sose szoktunk grillezni ebben a sütőben). Erre kijöttem, mert ha maradok, még lett volna egy-két keresetlen szavam).
Bejöttem a szobámba, mert ilyenkor jobb, ha egyedül vagyok, erre két percen belül ő is bement a szobájába, hogy ő már megebédelt. Most meg van sértődve. Ezt csinálja kb. 20 éve. Rengeteg kárt tesz, butaságot csinál, de ha szólni merek, mindig megsértődik, hogy nekem legyen lelkiismeret-furdalásom. De most nincs.
Tudom, hogy apróságnak tűnik, de úgy érzem, most telt be a pohár.

9

Szakítsam meg a kapcsolatot a családdal?

Először 19 évesen mentem férjhez, 6 évig tartott a házasság, elváltunk. Ennek már több mint 10 éve. Egy gyerekünk született ebből a házasságból. Azóta van már párom, akivel van közös gyerekünk is. A volt férjemnek is van egy élettársi kapcsolata, nevezzük Rozinak, így könnyebben le tudom írni a történetet. Volt férjemmel normális a kapcsolatunk, eljár a gyerekért, nagyon ritkán beszélünk (csak gyerekről). Volt anyósomékkal is nagyon jó a viszonyom, néha meg is látogatjuk őket, főleg ha kivisszük az unokát hozzájuk, vagy megyünk érte. Az új páromat is elfogadták, kedvelik, meg is hívták, hogy jöjjön ő is. A gond ott kezdődik, hogy Rozinak ez nem tetszik, szabályosan hisztériázik a volt férjemmel, hogy mi minek járunk oda anyósékhoz, miért vagyunk jóban. Õk nem ott laknak velük, tehát mi ott sosem futottunk még össze.
Mivel a párom kőműves, a volt anyósom felhívott, hogy meg kéne csinálni valamit a házon. Párom azonnal elvállalta, és felajánlotta, hogy délután ráér, elmegyünk megnézni mi a munka, elvisszük az unokát is. Mindent leegyeztünk, volt anyósom várt minket. Erre felhívott a volt férjem, hogy ne menjünk délután, mert ők most ott vannak Rozival estig, és Rozi ki van akadva, hogy mi oda be ne tegyük a lábunkat. Mondtam, hogy hát rendben van, akkor elmegy a párom máskor. (Nem mintha bármikor ráérne, mert elég sok a munkája). Most szegény volt anyósomat is sajnálom, hogy biztosan rosszul érzi magát. A volt férjemet is sajnálom, hogy valószínűleg így is hallgatja a cirkuszt. A párom is ki van akadva, hogy hogy lehet Rozi ilyen .... ki ő, hogy ő szabja meg, hogy ki mehet oda és mikor, és szítja a családok közt a feszültséget. Mondta is "adnák én neki"! Ez már a sokadik ilyen hiszti, próbáltam már beszélni Rozival, hogy nincs oka utálni engem, féltékenynek sem kell lennie, mert imádom a páromat, van már gyerekünk is, nekem az exem nem kéne már soha vissza, és volt anyósomékkal meg nem csak a gyerek miatt tartjuk a kapcsolatot, hanem mert nagyon kedves idős emberek, szeretjük őket. Kezd elegem lenni Roziból, már a gyerekem is, pedig még alig múlt 10 éves, azt mondta rá, hogy "de egy cserépedény!!!" Rá is szóltam, hogy nem beszélhet így a jövendőbeli mostohájáról. A gyerek is szenved tőle, hogy apjának ilyen nője van, és mondogatja nekem, hogy miért nem tud normális lenni az a nő, mint mi, meg a mamáék, meg a nagynénik... Velük is beszélünk, segítünk egymáson, ha kell valami. Nem tudom mit tehetnék. Exemmel már beszéltem erről, de nem tud mit tenni, azt mondja hiába magyarázza neki, hogy ne csinálja ezt, semmi oka, és hogy már gyomoridege van a sok feszkótól, inkább ő is kerül bennünket, hogy ne legyen gond.
Ti mit tennétek, hogy végre békesség legyen? Szakítsam meg a kapcsolatot a családdal?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!