Találatok a következő kifejezésre: Úgy érzem, nagyon sok (54 db)

Megismertem személyesen a barátom volt barátnõjét és úgy érzem hogy õ sokkal csinosabb mint én és sokkal jobban összeillettek a barátommal. Pedig én nagyon szerelmes vagyok a barátomba. Mit csináljak?

a csaj amúgy hasonlít rám eléggé külsõre, stílusában viszont a barátommal sokkal jobban összeillik mint én. most borzasztóan érzem magam

Legjobb válasz: Szedj magadra egy kis önbizalmat.

Szedj magadra egy kis önbizalmat.
Nem véletlenül hívják õt a VOLT barátnõjének.
Azon gondolkoztal mar, hogy a leany miert VOLT baratno, es te vagy a BARATNO?

Mi van, ha nagyon szeretitek a párotokat, nélküle nem bírnátok élni, úgy érzitek, mégis sok dologban nagyon különböztök egymástól? Vagy ez előbb utóbb konfliktushoz és szakításhoz vezet?

Legjobb válasz: számít a közös érdeklõdési kör,de ha 1-2 dolgoban eltér az sem baj,legalább mindenkinek van saját hobbija.Ha meg másképp láttok néhány dolgot,akkor sincs baj,ha normálisan megtudjátok beszélni,és nem üvöltitek le a másik haját,h márpedig nekem van igazam...:)

számít a közös érdeklõdési kör, de ha 1-2 dolgoban eltér az sem baj, legalább mindenkinek van saját hobbija.Ha meg másképp láttok néhány dolgot, akkor sincs baj, ha normálisan megtudjátok beszélni, és nem üvöltitek le a másik haját, h márpedig nekem van igazam...:)
ez szerintem függ a különbözõség milyenségétõl. tehát az, hogy te a coca-colát szereted, õ meg a pepsit, még nem indok, viszont pl vallási nézetek igenis komolyak. mikre gondolsz pontosan? ha megmondod, akkor válaszolok rá :)
2.vagyok.páromat az kapcsolja ki egy hosszú nap után, h játszik a gépen, én meg inkább olvasni szeretek, de ezt nagyon jól tudjuk egyszerre csinálni :D.Amúgy mindketten imádunk utazni, kirándulni, állatokkal foglalkozni, kutyák, macskák.Van, hogy csak veszünk pár üveg sört(én csakis a citromosat), popcorn és tévézünk.bulizni is csak együtt megyünk.De persze van magánszféránk, õ is találkozik a haverjaival én meg a barátnõimmel.nagyon jól megvagyunk, együtt élünk.Imádom, Õ az IGAZI...:)
elõzõ voltam, igaza van az elsõnek, kompromisszum...24/N
miért ne tudnátok elmenni együtt? amíg õ lent síel, te a szállodában elmész valami masszázsra, vagy nemtom. szánkózol a domboldalon. kreativitás :) mindent meg lehet oldani
Ránk igaz is lehetne ez, de mûködik. Tökéletes egyezés sehol sincs. Egy szó a titok: kompromisszum. Mert ugye a szeretet evidens. 22l
vagyis 2. voltam :D:D:D
A kérdező hozzászólása: Ti pl mikben tértek el? Ha nem túl indiszkrét a kérdés... Nálunk vannak olyan tevékenységek, amiket végül is mindketten szeretünk, de amit õ nagyon szeret, azt én nem, vagy fordítva.
A kérdező hozzászólása: Egy egyszerûbb példa, õ imád síelni, engem nem vonz, félek tõle, így nyilván közösen el sem tudunk utazni...
utolsónak igaza van...meg lehet oldani
Perszeee! Szakítok azzal, akivel szeretjük egymást, mert nem vagyunk teljesen egyformák, aztán majd váááárok az igazira kétszáz éves koromig. Ez a mai fiatalság, vagy inkább a mai emberiség egyik betegsége: a könnyen eldobott kapcsolatok, bármilyen téren.
A kérdező hozzászólása: Tévedsz, egy szóval nem írtam ilyet, én magamban biztos vagyok, hogy õt nem dobnám el, inkább az õ része miatt aggódok, ezért kérdeztem hasonló cipõben járok tapasztalatát. És tudod, azért nem olyan jó dolog az, ha azzal akit szeretsz, nem tudod megosztani a számodra legkedveltebb idõtöltést.

Csak én érzem úgy, hogy nagyon sok orvostan hallgató fent hordja az orrát?

Párom orvosis,én btk-s(pszichológia) és nagyon sok csoport évfolyamtársa cukkolja miatta hogy miért nem egy hozzá "rangban" ill? lánnyal jár.Nem csak fiúk,lányok is...

Legjobb válasz: Itt is van egy "utulso eves orvostanhallgato", hat nagyon sznobbos durva valaszokat ad. Mindent tud, mintha maris professzor lenne!:)

Itt is van egy "utulso eves orvostanhallgato", hat nagyon sznobbos durva valaszokat ad. Mindent tud, mintha maris professzor lenne!:)
Az a baj, hogy ezekbõl a beképzelt orvostan hallgatókból késõbb ugyanilyen lekezelõ stílusú orvosok lesznek. Tegnap elõtt pont egy ilyen "istencsászár" miatt fetrengtem kínok közt a sürgõsségi padlóján vakbélgyulladás gyanúval, mert az összvissz 2 orvos aki volt annak a pizza finomabb volt, mint az, hogy én esetleg ott meg is halhattam volna.
Ohh, érdekes a kérdés:) Most jöttem épp haza szociológia óráról, és ez volt a téma:D Amúgy szerintem ez személyiség függõ. Én nem érzem azt, hogy megváltoztam volna, vagy lenéznék vkit. A barátom sem orvosis, és eszembe sem jutott volna ezért "lecserélni":D De a tanár mondta, hogy figyeljük meg, mennyire meg fog változni a személyiségünk a suli végére. Egyszerûen ezt neveli belénk az egyetem. Egyre inkább eltávolodunk azoktól az emberektõl, akik az orvosi témákban "laikusak". Mert egyszerûen a sulin kívül alig van idõnk másra. Így barátokat is inkább az iskolából szerzünk, a többi kapcsolatunk pedig leépül. Õszintén szólva én nem szeretném, hogy velem is ez legyen:D Nem akarok egy nagyképû p*csa lenni:) De szerintem ez nem is törvényszerû. Minden szakon van olyan ember, aki felsõbbrendûnek képzeli magát mindenkinél. Egyszer pl. a vonaton utaztam, és szóba elegyedtem egy gyerekkel. Szóba került, hogy a barátom BMF-re (mást már ÓE-re) jár, a srác pedig BME-s volt. Hát gyakorlatilag két és fél órán keresztül hallgathattam, hogy a BMF-esek mekkora szarok, a BME-sek pedig mekkora istencsászárok:D Elég nevetséges volt... De ugyanígy hallottam már jogász hallgató ismerõsömtõl a bölcsészek szidalmazását. Persze orvosin tényleg elég sok nagyképû ember van. Csak az a vicces az egészben, hogy vhogy mindig a legrosszabb tanulók hiszik azt magukról, hogy mindenkinél jobbak:D A kitûnõ évfolyamtársaimtól még sosem hallottam ilyen lenézõ beszólásokat:) A hülyékkel nem kell foglalkozni és kész. Egyszer pofára fognak esni:)
Úh, szívembõl szóltál, az én legjobb-ex-legjobb barátnõm is nagyon-nagyon kezd elszállni magától. De õ még büszke is rá, tehát ki is jelenti, hogy az orvosok az egy külön rend!
Az egyetemi élethez hozzátartozik a különféle karok, szakok, egyetemek közötti kisebb-nagyobb versengés.
A gépészeknél is elég erõs az istenkomplexus én úgy látom. Persze kivételek mindenhol vannak, a legtöbben már akkor elszállnak maguktól amikor bekerülnek az egyetemre. Pedig bekerülni nem annyira nagy etvasz. Csak abba nem gondolnak bele, hogy még 6 évet végig kell csinálni ezért elsõ -második évben jó sokan kiesnek. Azok a rezidensek akik fenthorjdák az orrukat majd alázatosabbak lesznek a beteggel és az ÉLETTEL szemben ha valaki vagy valami letöri a szarvukat. Ez lehet idõsebb, tapasztalt orvos vagy élethelyzet is. Tapasztalat. Összességében mindenki azt kapja vissza az élettõl, amit beleadott, úgyhogy ne bosszankodjatok ilyen dolgok miatt. :)
Igen, valóban van még pár felsõbbrendû szak (legalábbis szerintük) az egyetemeken. Pl. jogász, gépész
Kórházban dolgozom, az öreg professzorok mindig elõre köszönnek, a rezidensek meg még vissza sem mindig :-( Persze, a sztetoszkóp még az ebédlõben is a nyakukban lóg, nehogy valaki közönséges halandónak nézze õket.
És millen érdekes nem a legjobb képességûek hordják fenn az orrukat!
Na akkor egy kicsit képviselem az érintett oldalt is, másodéves medikus vagyok. Én Pécsen tanulok, és nálunk azért senki sem cukkolna senkit, mert nem orvosissal jár. A pszichósokat én személy szerint kifejezetten tisztelem is, mert õk hozzánk hasonlóan szintén gyógyító munkát fognak fojtatni, sõt némi átfedés is van az orvostudományokkal. Azt azonban be kell hogy valljam, hogy van némi elõítélet bennünk a bölcsész szakok és különösen a szabad bölcsészettel hasznosságát illetõleg. Ami az ápolókat illeti, minden orvostanhallgatónak kötelessége néhány hetet egy kórházban ápolóként dolgoznia. Én belgyógyászaton voltam és ott keményen pelenkáztam, mosdattam, etettem stb. Nagyon kemény meló, minden tisztelet az ápolóknak. Ráadásul sok olyan dolog van, amit õk sokkal jobban meg tudnak csinálni, mint mi. Ilyen például a vérvétel, vagy az infúziós branül bekötése. Sõt a szakmai tudásuk sem lebecsülendõ, egy kezdõ orvos is sokat tanulhat tõlük, egy medikus meg pláne. Természetesen, amit leírtam az az én személyes véleményem, természetesen nálunk is vannak isten komplexusosok, de nem ez a jellemzõ. Azt viszont el kell hogy mondjam, hogy az egyetemek között is van különbség. A nyárigyakorlatom során találkoztam néhány pestivel és közülük néhány számomra is egy kicsit mogorvának tûnt, de lehet, hogy csak rossz emberekkel találkoztam.
Engem aztán cseppet sem bosszant - inkább nevetségesnek találom.
"Kórházban dolgozom, az öreg professzorok mindig elõre köszönnek, a rezidensek meg még vissza sem mindig :-( Persze, a sztetoszkóp még az ebédlõben is a nyakukban lóg, nehogy valaki közönséges halandónak nézze õket." Igen, ez egy általános jelenség. Nálunk a Fõorvos asszony még a hálapénzt is beadja a közösbe, de még az utolsó kis tábla csokit is. A rezidens simán zsebre vágja, holott mondjuk egy ápolónak több munkája volt a gyermek állapotának javulásában.
Az orvosin külön tantárgy a sznobizmus :-) Szerintem vizsgáznak is belõle
Idõben el kell menni orvoshoz, és akkor nem kell a padlón fekve agonizálni. A vakbélgyulladás nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nyílván egy hétig otthon szenvedtél vele. Abban viszont igazad van, hogy te azért fontosabb kéne hogy legyél, mint a pizza....
Látom te is el vagy szállva magadtól akárminek is tanulsz... Fogalmad sincs az egészrõl de kioktatsz és okosnak hiszed magad. Nem feküdtem vele otthon. kb 10 perc alatt jött rám a görcs és a padlón feküdtem kínok közt. Utána pedig a kórházban feküdtem a padlón. Mikor jobban lettem valamennyivel akkor hazamentem mert felõlük ott dögölhettem volna meg, úgyhogy mindegynek éreztem, hogy hol szenvedek. Másnap egy másik kórházban kötöttem ki. Érdekes mód, ott azonnal elláttak.

A srác akivel elvesztettem a szüzességem, úgy érzem túl sokat kért tőlem, és nem bánt velem valami gyöngéden. Például franciázni akart, de én meg nem. Mert őszintén, nem nagyon tudom mi az a franciázás. Mit takar ez valójában?

Legjobb válasz: most nem értem,az a bajod h franciázni akart?ez hozzátartozik az egymásnak való örömszerzéshez..sztem nem követett el olyan borzasztó nagy hibát azzal h ezt szerette volna...

francia=orál én úgy tudom..vagy nem?
most nem értem, az a bajod h franciázni akart?ez hozzátartozik az egymásnak való örömszerzéshez..sztem nem követett el olyan borzasztó nagy hibát azzal h ezt szerette volna...
Amikor még csak pettingeltem a barátommal, õ is megkérdezte, hogy 69ezünk-e... Rá pár hétre lefeküdtem vele, de gyengéd volt. Nem értem.. Ha vigyázott, meg figyelt, hogy ne fájjon, simogatott, akkor mi a gond? Majd belejössz az orálba is
"Az orális nemi aktust illetik a franciázás megnevezéssel."
Nem azért, de elég természetes dolog az orális szex. Te meg úgy mondasz valamire nemet vagy igent, hogy azt sem tudod, mi az? :D Te tényleg elég gyönge vagy agyilag csajszi.
nem elég azért annyi, hogy franciázás=69, meg az sem , h orális szex, ... mindketten egyszerre elgititek ki a másikat orálisan, fejed az õ nemiszervénél és forditva, szerintem a lány fölül verzió a legpraktikusabb. de olvass utánna, amúgy szeritnem a lányoknak ezt sokkal, de sokkal élezetesebb mint, ha cska õ elégitene ki... én igy nyeltem le neki elõször... és azt hiszem azóta is csak igy nem gndolkodom rajta egy pillanatig sem... csak javasolni tudom, de kell hozzá sok bizalom... nekem sem ment elsõre 18 éves lány
te szépen lszopod , õ meg kinyal. hát jól átk*rták az agyad. te hogy volt ennyi eszed hogy lefekszel vele?Egy ilyen emberrel, fõleg elsõnek?? pfff
a franciazas az, amikor benned van es mind a ketten mozogtok..nem? na mindegy.. az hogy egymast szajjal kielegitettek az a 69!..nem a francia, ...
A kérdező hozzászólása: Mert eddig minden rendben volt... nagyon vigyázott rám, féltett, meg simogatott, ha azt mondtam, hogy fáj akkor most is abbahagyta, csak több gyöngédséget vártam tõle
A kérdező hozzászólása: Kössz a felvilágosításokat! ennyi úgy érzem már épp elég :)

Beteg vagyok. Nagyon csúnyán köhögök, szinte nem alszom éjszakánként. A hasamban már ilyen izomlázszerű fájdalmat érzek a sok köhögés miatt. Árthat ez valahogy a babámnak? Úgy értem a folyamatos rázkódás a hasamban. Érzi ő ezt egyáltalán? 24 hetes km

Legjobb válasz: Én is nemrég sokat köhögtem. Nekem sûrûbben keményedett a pocim, ami ugye nem igazán jó! Erre figyelj! Nekem nem volt gond, csak kellemetlen a keményedés! Viszont ha görcsölni is kezd, vagy fájni, akkor doki!!! Amúgy a babád szerintem fõleg azt érzi, hogy anya beteg, hogy nem érzi jól magát! Jó kis rengéscsillapítójuk van odabent! :) 25 hetes kismami

Én is nemrég sokat köhögtem. Nekem sûrûbben keményedett a pocim, ami ugye nem igazán jó! Erre figyelj! Nekem nem volt gond, csak kellemetlen a keményedés! Viszont ha görcsölni is kezd, vagy fájni, akkor doki!!! Amúgy a babád szerintem fõleg azt érzi, hogy anya beteg, hogy nem érzi jól magát! Jó kis rengéscsillapítójuk van odabent! :) 25 hetes kismami

Mi lehet a bajom? Nagyon sokat idegeskedem és néha érzem azt , hogy nagyon el kezd dobogni a szivem elkezdek ájulni, de össze szedem magam és utánna elmúlik, de olyankor majd kiesik a szivem úgy érzem.

Legjobb válasz: Ez a pánikbetegség tünete. De anyukám mondta, hogy volt egy idõszak az életében, mikor mi mindketten tesómmal nagyon kicsik voltunk, neki már mennie kellett reggel korán dolgozni, minket bölcsibe-oviba vinni. Apukám vidéken dolgozott, pénzt nem nagyon adott haza, és anyukámnak voltak olyan tünetei. Mondta, hogy addig az egy-két évig tartottak, kapott rá valami nyugtatót vagy mit, de mikor apukám vidékrõl visszajött, meg több lett a pénzük, meg nagyobbak lettünk, ez elmúlt és többet nem jött vissza. Szóval nem komoly ez a dolog, ne aggódj. És attól válik komolyabbá szerintem, ha már ettõl félsz, hogy megint lesz ilyen "rohamod", és ez válik a figyelmed központjává. Nekem akkor volt ilyen, mikor pályakezdõként a cégnél ahol dolgoztam Apeh-os ügyek folytak.

Ez a pánikbetegség tünete. De anyukám mondta, hogy volt egy idõszak az életében, mikor mi mindketten tesómmal nagyon kicsik voltunk, neki már mennie kellett reggel korán dolgozni, minket bölcsibe-oviba vinni. Apukám vidéken dolgozott, pénzt nem nagyon adott haza, és anyukámnak voltak olyan tünetei. Mondta, hogy addig az egy-két évig tartottak, kapott rá valami nyugtatót vagy mit, de mikor apukám vidékrõl visszajött, meg több lett a pénzük, meg nagyobbak lettünk, ez elmúlt és többet nem jött vissza. Szóval nem komoly ez a dolog, ne aggódj. És attól válik komolyabbá szerintem, ha már ettõl félsz, hogy megint lesz ilyen "rohamod", és ez válik a figyelmed központjává. Nekem akkor volt ilyen, mikor pályakezdõként a cégnél ahol dolgoztam Apeh-os ügyek folytak.

Úgy érzem terhes vagyok, eddig minden jel arra utal, de orvoshoz nem merek elmenni, és még senkinek sem mondtam el, hogy milyen változásokon mentem keresztül az utóbbi hat hétben, nagyon sok mindenben változtam. Vajon terhes vagyok?

Legjobb válasz: Leginkább az tünt fel, hogy minden héten buliztam és szórakoztam a haverokkal, most is elmegyek de már kevésbé érzem úgy magam mint ezelõtt. A piát sem kívánom. Max egy sört vagy egy boroskolát iszok meg de azt is nagy nehezen a barátaim kedvéért. viszont a menstruálcióm megjött de nem úgy mint azelõtt..:/

A kérdező hozzászólása: Leginkább az tünt fel, hogy minden héten buliztam és szórakoztam a haverokkal, most is elmegyek de már kevésbé érzem úgy magam mint ezelõtt. A piát sem kívánom. Max egy sört vagy egy boroskolát iszok meg de azt is nagy nehezen a barátaim kedvéért. viszont a menstruálcióm megjött de nem úgy mint azelõtt..:/
Akkor feltehetõen nem vagy terhes, csak a hormonok játszanak.
A kérdező hozzászólása: én is ezt gondoltam..de már egyre inkább úgy gondolom, hogy nem..:S eddig még nem történt ilyen velem mindig pontosan jött meg és nem voltak ilyen tüneteim sem, gyógyszert sem szedek..
Tesztelj egyet.

Mit csináljak, ha nagyon szeretnék egy barátnőt, de úgy érzem teljesen elszívja az életerőmet a sok-sok értelmetlen, visszautasításokkal teli próbálkozás, kezdeményezés?

Aztán rájötem, hogy nem csak a külsőmmel van a baj, hanem a magyar lányok hozzáállásával is. Egyszerűen elutasítóak, zárkózottak a debreceni csajok különösen. Lehet az a gond, hogy nagyváros és tele van jobbnál jobb fiúkkal, így egy átlagtos fiúra már nem is kíváncsiak, de lehet alapból ennyire nem nyerő, ha ismeretlen srác be mer próbálkozni náluk, én már nem értem, de nagyon unom, hogy hiába minden, míg mások falják eygmást én sehol és sehogy sem találom azt az egy lányt,a kivel el tudnék valamit képzelni az életben. Gondolom, ha nagyon jól néznék ki és pénzes lennék már könnyebb dolgom lenne, de nem lehet mindenki szuper jó srác külsőre, azért legalább haverság szintjén lehetne ismerkedni, de még erre sem vevők a csajok. Úgy látom minden lány a tökéletes herceget várja erre felé és lenézi a nem jól kinéző átlagos fiúkat is már.

Legjobb válasz: A munkával kapcsolatban érzek ugyanígy, úgyhogy megértelek. Na persze az teljesen más terület, de ha valakinek van ötlete úgy általánosságban a töretlen önbizalom, optimizmus fejlesztésére, azt szívesen elolvasom. Szerelemmel, párkapcsolattal kapcsolatban az a jó, hogy ha nincs, akkor is elvan az ember.

A munkával kapcsolatban érzek ugyanígy, úgyhogy megértelek. Na persze az teljesen más terület, de ha valakinek van ötlete úgy általánosságban a töretlen önbizalom, optimizmus fejlesztésére, azt szívesen elolvasom. Szerelemmel, párkapcsolattal kapcsolatban az a jó, hogy ha nincs, akkor is elvan az ember.
Üdv a csirkeólban... Társadalmi probléma. Ahogy a pasikba bele van nevelve, hogy jó csajokkal járjanak, mert az nem ciki a társaságban a csajok ugyanígy vannak ezzel. Gondolom még nagyon fiatal vagy... Ahogy majd egyre idõsebbek lesznek az emberek rájönnek, hogy vannak más értékek is, mint a külsõ adottságok és nem csak a "csúnya" lányok és "ronda" pasik. Tény, hogy a pénz nagyon sok kaput megnyitna, de akkor meg élnél a gyanúban, hogy nem te kellesz csak a pénzed röpködnél virágról virágra... A boldogságot csak kevés esetben lehet megvenni és ha nem egy Ferraritól élvezel, akkor meg csak ideig óráig birtokolhatod:(
Nem tehetsz semmit. A természetes kiválasztódás értelmében a külsõd miatt a szaporodásért folytatott harcban alul maradsz. :D Belsõ tulajdonságok, egyéniség bla-bla ezeket felejtsd el, csak a kapcsolat kialakulása után számítanak. A "szánalom kapcsolat" persze egy egészen más kategória, amikor felszedsz egy abszolút nem vonzó nõt a "jobb mint kiverni" vagy "ha nincs ló jó a szamár is" alapon. Ilyen pedig hogy "átlagos", csak elvben létezik. Gyakorlatban csak megfelelõ és nem megfelelõ külsõ van.

Nem bírom a nagy tömeget, szorongást érzek ha sok ember vesz körl, régen ez nem volt így velem, most miért van? Most 19 éves vagyok és úgy érzem ez nagyon hátráltatja az életemet.

Egy buszra nem tudok felszállni úgy hogy ne töltene el szorongás el?tte és utazás közben is egyaránt, miért vannak ezek? Valami megoldás? Valamikor ez el fog mulni?

Legjobb válasz: Ezt magunknak kell legyõzni sajna,méghozzá tudatosan,úgy hogy felszállok a buszra,és amikor jön az érzés vagy elterelem a figyelmemet,egészen másra gondolok,vagy elmagyarázom magamnak,hogy ez az érzés csakis belõlem jön,valamit helytelenül látok,természetes,hogy az emberek közel vannak,hamarosan leszállok,stb.Édesanyám így gyõzte le a busz-kausztrofóbiáját,és én is így utazom busszal,ha azzal utazom.

Ezt magunknak kell legyõzni sajna, méghozzá tudatosan, úgy hogy felszállok a buszra, és amikor jön az érzés vagy elterelem a figyelmemet, egészen másra gondolok, vagy elmagyarázom magamnak, hogy ez az érzés csakis belõlem jön, valamit helytelenül látok, természetes, hogy az emberek közel vannak, hamarosan leszállok, stb.Édesanyám így gyõzte le a busz-kausztrofóbiáját, és én is így utazom busszal, ha azzal utazom.
Velem is ez van, és nekem is megkeseríti a mindennapjaimat :( Bocsi hogy nem tudtam segíteni, de én is választ várok. 16/F
Nekem ez pár éve volt, amikor metrón kellett utazni, és lemenni a mozgólépcsõn, akkor tört rám. Én ezt úgy gyõztem le, hogy zenét hallgattam, hangosabban, mint ahogy a metróra váró tömeg beszélget, és ahogy a szerelvények zajonganak.
Nekem a Center a halálom. Amikor belépek az ajtón, már minden bajom van. Pedig nagyon szép hely, és minden megtalálható benne. Igazi paradicsom itt a városunkban. De nem tudom élvezni mert rámtör a szédülés, a megsemmisülés érzése.Talán ajvúlt a helyzet, amióta pánikgyógyszert szedek. Az csillapított ezen a szörnyû érzésen. A Frontint napi reggeli fél szemet mindig beveszem, de szedek mellé mást is. Próbáltam én nyugtatgatni magamat, de nem sikerült.
Ez egyfajta fóbia, amit kizárólag úgy tudsz legyõzni, ha sokszor próbálkozol. Vagyis: nem bírod a buszozást? Minden nap szállj fel buszra, elsõ nap egy állomást utazz, másnap kettõt, és így tovább..végül le sikerül gyõznöd, ne hanyagold, mert késõbb az utcára sem fogsz kijárni. Én is így voltam, végül bezárkóztam a négy fal közé, semmi nem segített, még a pszichológus se, végül egy nap azt mondtam na ne, ez így tovább nem mehet! Lassan lassan kezdtem kimozdulni, végül már más városban kötöttem ki, annyira haladtam néhány hónap után. Megjegyzés:addig sosem jártam egyedül hosszabb távra, pedig a fóbia elõtt én is normális életet éltem. Vagyis minden rosszban van valami jó, csak kitartás kell hozzá (:
Én is így vagyok pedig mindig is társasági lény voltam... Egyszerûen megutáltam az embereket (bocsi) mert tisztelet a kivételnek de olyan önzõk! És beletaposnak a másikba, m egyszóval utálat! És rájöttem, hogy azért nem szeretek már emberek közt lenni, mert annyi negatív ért, hogy nem akarok többet. Majd kijövök vhogy ebbõl is.
A válasz írója 82%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának idõpontja: ma 10:04 Ha arra a Centerre gondolsz, amire én is, akkor egyetértek. Nagyon meleg van, mindenhonnan szól a zene, visszhang van, árad a pacsuliszag az emberekrõl és a Douglasból. Én mindig rosszul vagyok, ráadásul tele van emberrel is. Még korábban az Alexandrában el lehetett bújni a könyvespolcok között, de amióta átrendezték, ott sem érzem magam biztonságban. (Én a Csaba Centerrõl írtam)
11-29 11:13 Nekem is ugyanez a bajom. :( 16/L

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!