Találatok a következő kifejezésre: Úgy érzem, bírom tovább, és (4 db)

Úgy érzem, nem bírom tovább, és meg akarok halni, kikészít a családom, mit tegyek?

Anyámnál állandó lelkiterror van, többször öngyilkos is akart lenni. Apámnál ugyan ez, csak ? még nem akarta megölni magát. (Mivel elváltak.) Úgy érzem nem bírom tovább, de muszály valamelyik?jükkel laknom, de már élni sem akarok, gyakron gondolok öngyilkosságra, de nem merem, mert ha nem sikerül, akkor csak mégjobban utálni fognak... Ha valahova elmegyek, nem tudom jól érezni magam, mert már azon gondolkodok, hogy mi elsz ha hazamegyek... Saját magamat hibáztatom emiatt, és ezért meg a feszültség levezetésére gyakran vagdosom a kezem és néha iszom is. Nem állom meg, hogy ne tegyem... Nem bírom tovább, meg akarok halni. És még csak 13 éves vagyok...

Legjobb válasz: Sajnálom,hogy ilyen helyzetben vagy, de van segítség! Mindig van! Az öngyilkosság semmit nem old meg. Keress egy pszichológust, segíteni fog. Mivel szüleidre nem számíthatsz, nem tudom mekkora városban laksz, de a körzeti orvos biztos ad tanácsot, illetve vannak családsegítõ központok, segészservezetek. Ezeknek akár az újságban, cégjegyzékben utána tudsz nézni. A máltai szereteszolgáltnak sok városban van ingyenes pszichológusa. Te sajnos nem tudsz változtatni a helyzeten, de te fordulhatsz segítségért, és tedd is meg kérlek. Ha nem boldogulsz, kérdezz itt, ha megmondod hol laksz, kersek neked valami szervezetet, ahova fordulhatsz. TArts ki, te majd jobb életet hozol létre magadnak. Vagy ha úgy gondolod, a nevelõotthon is lehet megoldás. Csak kérlek ne az ögyilkosságon gondolkodj, kûzdj és cselekedj a javadra!!

Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, de van segítség! Mindig van! Az öngyilkosság semmit nem old meg. Keress egy pszichológust, segíteni fog. Mivel szüleidre nem számíthatsz, nem tudom mekkora városban laksz, de a körzeti orvos biztos ad tanácsot, illetve vannak családsegítõ központok, segészservezetek. Ezeknek akár az újságban, cégjegyzékben utána tudsz nézni. A máltai szereteszolgáltnak sok városban van ingyenes pszichológusa. Te sajnos nem tudsz változtatni a helyzeten, de te fordulhatsz segítségért, és tedd is meg kérlek. Ha nem boldogulsz, kérdezz itt, ha megmondod hol laksz, kersek neked valami szervezetet, ahova fordulhatsz. TArts ki, te majd jobb életet hozol létre magadnak. Vagy ha úgy gondolod, a nevelõotthon is lehet megoldás. Csak kérlek ne az ögyilkosságon gondolkodj, kûzdj és cselekedj a javadra!!
Szomorú
Szia! Ennek már van egy kis ideje hogy ide írtál azóta változott valami? Amúgy meg akarlak erõsiteni abban, hogy biztos lehetsz nem fox öngyilkosságot elkövetni. Nagy az élniakarásod és miníg benned a remény.Így nem is aggodom érted, én 7 évig éltem terrorban és 11 éves koromtól most 18 vagyok, sokszor gondolkoztam ilyen dolgokon de sosem tudtam volna megtenni. Azt ajánlom bírd ki viseld el , lesz ez még egyszer rossz emlék is. Ne félj semmit
aki igazából öngyilkos akar lenni az nem kéri ki elõtte a véleményeket, hogy mit szólnak hozzá, hanem megy és cselekszik. aki fenyegetõzik pl.anya- szintén csak lelki terror ahogy irtad, csak arra tud hatást gyakorolni akit meg tud vele ijeszteni, igazából nem tenné meg. mire tanit téged ez a helyzet, milyen szülõket kaptál, mi az ami nem tetszik, hogy ilyenné ne válj te is... tehát légy erõs, tanulj, hogy szakmád legyen és eltudj valahová helyezkedni ahol lakni is tudsz, vagy suli és kollégium, ahol még fizetnek ha jól tanulsz, vagy mellette tudsz munkát is vállalni itt ott a gondolataidat probáld arra terelni, hogy milyen életet szeretnél /pozitiv/ fantáziálj álmodozz mivé szeretnél válni, mit szeretnél magadnak stb...apró dolgokkal kezd ha elmész valahová kapcsolj ki gondolatban, ha jönnek a rossz érzések hessegesd el! a stresszhelyzet pedig nem ártana sport-ban levezetni, futás, stb ha már eljuottál erre a fórumra, akkor igyekezz a segitõ kezekbe kapaszkodni és megerõsõdni irj, privi ha gondolod
Kérlek ne légy öngyilkos. elhiszem hogy nagyon rossz lehet, de gondolj a jövõdre. lesz egy férjed/feleséged gyönyörü gyerekeid. és te fogsz velük foglalkozni. és õk szeretni fognak téged ezért! én 14 éves vagyok (lány) ha gondolod irj levelet (itt a válaszom alatt tudsz) beszélgethetünk segithetek (talán) csak ne dobd el magadtól a saját életed! :(
Szia! Fel a fejjel, hidd el, hogy még lesz sokkal jobb is ennél. Nem lehetne, hogy megbeszéled velük, amit érzel? Nem írtad, hogy miért is van ez a helyzet, de biztos komoly oka lehet. Ha nem akarsz velük lakni, lehet, hogy jobb lenne pl nagyszülõkhöz költöznöd vagy szüleid testvérihez. Vagy az iskolában is szólhatnál, hogy mi van nálatok..de mivel 13 éves vagy, így nem Te dönthetnél, hogy hova akarsz menni.. de lehet, hogy ennél csak jobb lehetne. Ne gondolj öngyilkosságra..és legfõképpen ne tedd meg!!! Lesz még jobb is ennél, meg nehogy maradandó kárt tegyél magadban. Nem tudok mit tanácsolni ezekn kívül.. Illtve még annyit, hogy próbálj meg a legkevesebbet velük lenni, ha nem tudjátok megbeszélni. Kitartást!!
amúgy ne akarj meghalni...ilyen fiatalon, itt van elõtted az egész élet, kár mongyuk h ilyeneket kell átélned :S
véletlenül nem máténak hívnak?
Elég nehéz lehet hogy ilyen fiatalon át kell élned ilyen borzalmakat. Igazság szerint a legjobb az lenne ha meg tudnátok beszélni a dolgokat. Ha bármi további problémád lenne nyugodtan írj privátot.
Szia edes kis csillagom!nekem is van 2 gyerekem, sirhatnekom van, hogy ilyenek megtortenhetnek, hogy egy szulo, egy anya nemtorodik a gyerekevel, nagyon sajnallak!ez tudom nem segit , de hidd el az ongyilkossag nem megoldas!okosabb vagy te annal, szerintem!mutasd meg a szuleidnek, es a vilagnak hogy te nagyon talpraesett vagy!es ha neked lesznek gyerekeid majd azoknak te biztosan befogod bizonyitani, hogy te milyen szulo leszel, es te tanulsz a szuleid hibaibol, es te leszel a legjobb szulo!mar az is egy jo dolog, hogy ide irtal!es ide irhatsz barmikor, szivesen segitunk! es elhiheted az elet szep!
hát én ugyanilyen helyzetben vagyok! most akartam irni mondjuk az én szüleim már kétszer elválatk és harmadszorra miattam költöztek össze sajnos.. én hittem az apámnak 56 éves anyu 33.. nos én is néha ittam és cigarettáztam ugy 1, 5 évig és még 13 se vagyok!! 12 multam ugy 6 hónapja.. és rengetegszer meg akartam magam ölni! szóval nem te vagy az egyetlen és nehogy megöld magad! ne dobd el az életedet hisz az csak egy van! megbánnád!! ezt a 2 évet már én is kibírom! te is menj koleszba hátha ott jobb lesz vagy ha ennyire súlyos a helyzet menj gyámügyishez..én is a lelkem mélyén ezt szeretném.. csak van egy szerelmem pár házzal tõlünk és ha nem láthatom belehalnék.. csakis ezért maradok.. de ha jövõre elköltözik akkor elmegyek intézetbe.. nem fogadna be a nagynéném vagy akárki.. nem is lenne jó.. irj nekem msnen ha van: [email protected] vagy e-mailen:[email protected] pusz szya
Ne gondolj erre ez nem megoldás!!Tégyleg vannak nehéz helyzetek hidd el tényleg tudom.De kérlek ne tény butaságot.Barátok, ismerõsõk, család többi tagja ha van olyan akivel ezt meg tudnád beszélni.
Szia. Meg tudom érteni a helyzetemet, áltba körülbelül én is így éreztem magam, csak nem akartam öngyilkos lenni, de anyámék folyton veszekedtek, anyám depressziós volt és nem volt valami fényes a helyzet. Én is utáltam otthon lenni és ha csak tehettem inkább a barátnõimnél voltam. A lényeg, hogy nem szabad feladni! Én csak azért dolgoztam (tanultam), hogy elkerülhessek otthonról. Egy jó gimibe be is jutottam, ami messze volt tõlünk és koleszba kerültem. Jó barátokat szereztem magamnak és csak a hétvégét kellett kibírnom. Aztán mivel jól tanultam, abba a fõsuliba vettek fel, ahová menni akartam és ott is keményen vettem az akadájokat és így sok ösztöndíjjat kaptam, amit nem költöttem el, hanem spóroltam. Mindig az lebegett a szemem alõtt, hogy el otthonról, és most anyáméktól messze egy szép városban élek a párommal egy kis lakásban, amit közösen vettünk. Szóval a lényeg, hogy ne add fel! Tudom, hogy nehéz, de csak magaddal és a jövõddel foglalkozz és próbálj a barátaidra támaszkodni. Nem mondom, hogy lesznek nehéz pillanatok, de végül, ha nagyon akarod elérheted a célod és boldog lehetsz, csak küzdj!!
Szomorúan olvastam soraid. Van ismerõsöm, aki miután anyja ivott és elhanyagolta õket, a családsegítõben kérte, helyezzék el õket nevelõszülõkhöz. Neki bejött. Igaz, szerencse kell kifogni jó nevelõszülõt, de a nevelõszülõk legalább 80 %-a igazán szeretettel teli, gondoskodó, rádfigyelõ ember. Annál ahol most vagy, csak jobb helyet találhatnad neked. Az hogy iszol néha, szerintem a kisebb baj. Az a kézvagdosás már ijesztõbben hangzik. Valószínûleg azért csinálod, hogy szüleid figyeljenek rád. De tapasztalatból tudom, az ilyen szülõket nem tudod rábírni az odafigyelésre, se ezzel, se már egyébbel. A családsegítõ központban, vagy a polgármesteri hivatal gyámügyi osztályán kérj segítséget, minél hamarabb. Kívánok neked egy gondos családot, aki szeretõ pótanyud, pótapud lesz majd!!!
énis megakarok halni csak mikor odáig jutuk mindig vmi megakadályozza most már csak kivárom a megfelelö alkalmat

Mit tudnék kezdeni az életben? Úgy érzem itt a vége és nem bírom tovább?

Történetem úgy néz ki, hogy kb 2-3 éves koromban elhagyott édesapám, majd kb 5-6 éves koromba anyukám talált más pasit, akihez én nem akartam elköltözni. Így maradtam a nagyszüleimnél. Rengeteg idõt töltöttem a nagymamámmal, mivel nagypapám külföldön dolgozott. Nagyon szerettük egymást, mondhatni össze voltunk nõve. Sajnos õ megbetegedett.. és tavaly áprilisban itt hagyott bennünket :((. Azóta a nagypapámmal élek, akirõl azt kell tudni, hogy nagyon-nagyon szeret engem, de kiállhatatlan a természete. Anyagi gondjaink vannak és ez miatt rengeteget stresszel a legkissebb hülyeségen is nagyon rosszul érzem magam a társaságába.. ráadásul nagyon sok mindenrõl Õ tehet, hogy itt vagyunk anyagilag....egy idegbeteg folyton idegeskedik neki semmi nem jó stb.. ez nem csak kamaszkori gond, hisz anyukámat, és testvérét is õ nevelte, akik ugyanezt mondják, hogy valóban kibírhatatlan, de csak tanulnom kell. Se barátaim, csak hamisak, akik nem keresnek maguktól. Sehova nem járok itthon tespedek a gép elõtt most végeztem általános iskolával és gimibe nem vettek fel nyelvi szakra, úgyhogy választanom kellett matek és human szak között.. matekot választottam német nyelv miatt (matekból mindig kb 2-3 voltam... tehát nagyon félek) nem tudom mitévõ legyek így.. nagyon sok problémát letudnék még írni, de dióhéjban ennyi

Legjobb válasz:
Mindenkinek vannak problémái, mégsem öngyilkos lesz, hanem szembenéz velük. Engem is már kiskorom óta elhagyott édesapám, a csaj akibe szerelmes voltam lelépett a legjobb barátommal akit én mutattam be neki, a matektanárom megbuktatott puszta szemétségbõl, az utolsó hónapokban a dolgozataimat ki se javította, csak ráírta a jegyet, mert neki nem vagyok szimpatikus. De ettõl függetlenül nem játszom a halottat, teljesen jól érzem magam, és a jó dolgokra koncentrálok. A matekot kijavítom vagy osztályt váltok, csajból jön majd más. Én akkor értettem ezt meg, mikor egy barátommal beszélgettem. Mondtam neki hogy nekem aztán milyen rossz, mert 6 évesen elhagyott apukám, és évente 1x találkozunk kb. Õ meg csak annyit mondott, hogy hát az rossz, neki az apukája rákban halt meg mikor 7 éves volt, a szeme láttára. És hogy szerinte inkább becsüljem meg azt az évi 1 napot is, õ ölni tudna azért, ha az apukáját újra láthatná évente egyszer.

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Mindenkinek vannak problémái, mégsem öngyilkos lesz, hanem szembenéz velük. Engem is már kiskorom óta elhagyott édesapám, a csaj akibe szerelmes voltam lelépett a legjobb barátommal akit én mutattam be neki, a matektanárom megbuktatott puszta szemétségbõl, az utolsó hónapokban a dolgozataimat ki se javította, csak ráírta a jegyet, mert neki nem vagyok szimpatikus. De ettõl függetlenül nem játszom a halottat, teljesen jól érzem magam, és a jó dolgokra koncentrálok. A matekot kijavítom vagy osztályt váltok, csajból jön majd más. Én akkor értettem ezt meg, mikor egy barátommal beszélgettem. Mondtam neki hogy nekem aztán milyen rossz, mert 6 évesen elhagyott apukám, és évente 1x találkozunk kb. Õ meg csak annyit mondott, hogy hát az rossz, neki az apukája rákban halt meg mikor 7 éves volt, a szeme láttára. És hogy szerinte inkább becsüljem meg azt az évi 1 napot is, õ ölni tudna azért, ha az apukáját újra láthatná évente egyszer.
A fentieken túl: sportolsz valamit? Ha nem, akkor kezdd el. Jót tesz. Nem csak a testnek, a léleknek is :) Ráadásul sport közben szövõdhetnek barátságok is.
A kérdező hozzászólása: Elõször is megköszönném mindenkinek a válaszát. Sikerült lelket önteni belém... igazából a fentebb leírt dolog, csak az a tipikus olyan idõ volt, amikor úgy éreztem, hogy minden rossz.. most egy picit jobban érzem magam igyekszem jobban kitölteni az idõmet stb... Megpróbálok neki segíteni, ahogy tudok :) . Jó emberek vagytok!!! Köszönöm még egyszer
Nem egyszerû, de figyelj. 8 éves voltam, mikor elváltak a szüleim. Anyám a párjához költözött, aki kb. 12-14 éves koromban megpróbált molesztálni, nem hagytam, de nem mondtam el anyunak. Ma is együtt vannak. Viszont vigyáz anyámra, aki alkoholista lett. Volt, hogy a 14 éves öcsém hozta ki a kocsmából ölben, öntudatlan állapotban. Öcsém pár hónapig anyámmal lakott, tönkre ment idegileg. ANyám örömében elment vásárolni, hogy megünnepeljék, 5 hétig nem láttuk. Mivel anyám párja külföldön volt, így én vittem pénzt öcsémnek, apunak nem mertük elmondani. Mindketten kikészültünk. Az esküvõm elõtt 3 héttel anyám inni kezdett megint, az esküvõm napján az intenzíven feküdt. Ez volt 2012-ben. 2009-ben elütötte egy autó, épp, hogy túlélte. Volt, hogy 9 hónapig nem láttam, mert lelépett, ez volt eddig a rekord. Jelenleg tolószékben van, mi két emelettel lakunk feljebb a férjemmel, és segítenem kell néha kaját csinálni neki, WC-ni. Kb. oldalakon keresztül tudnám sorolni, hogy miket kellett átélnünk az öcsémmel. Apám emellett nagyon jó ember, csak szigorú, olyan, mint papád, volt, hogy pofán vert, mert látott az ellenõrzõmben 2 db igazolt! napot, amit õ igazolt le temetés miatt. Elfelejtette, így mielõtt kérdezett, úgy pofán vert vele, hogy meglátszott a nyoma. Nem egyedi eset volt. Én voltam a világ k-vája, ha beszélgettem a fiú osztálytársammal. Át nem jöhettek, mert nem átjáróház, én nem mehettem, ha a kapuban álltunk, akkor kur.válkodtam. Most 27 évesen vagy egy csodás férjem, egy édes kutyám, egy lerokkant anyám és egy magányos apám. Én szeretem õket, anyuhoz nincs türelmem már, haragszom rá, apámat havonta 1szer látogatjuk, jól kijövünk, de nem költöznék vissza hozzá. De hangsúlyozom, tûzbe mennék értük. De ha én feladtam volna, mint te, akkor esélyem sem lenne egy jobb életre. Túlsúlyos vagyok, nem tudok sehogy lefogyni, azt sem tudom, hogy lehet-e gyerekem. De nem gondolok az öngyilkosságra, szerintem végtelenül önzõ tett. Ráadásul még 3 év és önálló lehetsz. Utána sokkal jobb lesz. Úgyhogy van, akinek nálad is rosszabb gyerekkora volt, mégis itt van. A férjem annó a kötélrõl vágta le az anyját. Nagyon szeretik egymást, anyósom is alkoholista volt, de szerencsére ez változott. Nyilván a miénknél is van rosszabb sors, de csak jelezném, hogy 15 évesen még semmit nem tudsz a problémákról.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Még van egy bõ hónap suliig... Tanulj. Ha nem is matekot, de akkor németet, ha az érdekel. Persze nem kell magolni, de pl. nézz filmet németül, ha ügyes vagy, akkor elõször német felirattal és csak utána magyarral. Szóval tespedés helyett próbáld hasznosan tölteni az idõdet és jobban fogod magad érezni. Nem kell egész nap a könyv felett görnyedni, de minden nap csinálj valamit, amitõl jobban érzed magad. Pl. ha kupis a szobád, kezdj el összepakolni, selejtezz ki dolgokat, ami nem kell, de késõbb jó lehet, dobozold be, vidd a padlásra vagy megy a szekrény tetejére/mélyére. Takarítsd ki, kezdd egy rendezett szobával az új sulit, a kedved is jobb lesz. Segíts a nagypapának. A férjem nagyapja borszesztóan makacs, nehéz természetû, de engem (mindenki csodálatára) szeret. Egyszerûen, ha látom, hogy küszködik valamivel, vagy keres valamit szó nélkül megyek és segítek. Mert, ha leállnék kérdezõsködni, hogy mit csinál, mit segítsek, elküldene a fenébe, de egyedül már sok dolgot nem tud megcsinálni, vagy csak nagyon nehezen. Így, hogy nincs kimondva, hogy segítek neki, csak csinálom, könnyebben elfogadja, sõt, megköszöni és örül, hogy gyorsabban végeztünk vele. Már eljutottunk odáig (6 év alatt), hogy szólni is szokott nekem, ha segítség kell. Persze a férjem nagypapája 85 éves, gondolom a tiéd még nincs annyi, de a férfiaknak általában nehezebb beszélni a gondjaikról, "egyszerûbb" kitalálni, hogy miben segíthetnél. Nem tudom, hogy mennyit segítesz a házimunkában, de ha amúgy is ráérsz segíthetnél. Jól fog neki esni még akkor is, ha nehezen mutatja ki. És, ha neked esik (pedig nem csináltál semmi rosszat, csak ideges), mondd el neki, hogy te nem az ellensége vagy, hanem az unokája és segíteni szeretnél. Én ezt anyámmal csináltam, szegény ideggyenge és mindig én voltam a bokszzsákja, vagyis velem ordibált. Aztán elkezdtem ezt, hogy "Anya, nem velem van a bajod, miért kiabálsz? Szeretnék segíteni." Ahelyett, hogy leálltam volna vele valami marhaság miatt ordibálni. És sokszor elég volt, ha végighallgattam, hogy milyen szar napja volt. 28N
Szerintem meg ne változtasd meg a matek szakot! Vesd inkább bele magad! Kezd el átismételni a tankönyveket és tanulni!
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); A mai világban sajnálatos módon igen megszokott, hogy a férfi lelép, ahelyett hogy egy kicsit küzdene a házasságáért (tudom, mert nálunk is ez volt). Ez ellen sajnos semmit nem lehet tenni, el kell fogadnod, neked is jobb lesz így. A matek szakot meg nem tudom, hogy mégis hogyan képzelted. Amint tudod változtasd meg, tapasztalatból beszélek. Átalánosban ötösöket és nágyeseket szereztem úgy, hogy semmit nem tanultam, így gondoltam mért ne menjek arra a szakra, aztán vért izzadva örültem, ha hármast kapok. A családi helyzetedre pedig azt mondanám, hogy hagyd ott a nagyapád és menj kollégiumba. Tudom ez gonoszan hangzik, de én is rákényszerültem egy ideig, hogy olyannal éljek, akivel nem akartam. Konkrétan a hét minden napjára találtam egy iskolai szakkört, csak hogy ne legyek otthon. Túl terheltem magam, romlottak a jegyeim, mivel késõn értem haza és akkor sem tudtam tanulni. Szóval szerintem beszélj anyuddal, hogy fizesse a koleszt, ha azt mondod, hogy szerinte is elviselhetettlen a nagyapád, akkor bele fog menni. A barátokról meg annyit mondanék, hogy a kapcsolatok nem egyoldalúak, nem csak nekik kell keresniük a te társaságod, hanem neked is az õvéiket. De amúgy gimiben majd sokkal erõsebb barátságok kötettnek. Egy kezemen megtudom számolni az általános iskolából maradt haverokat.
"az utolsó hónapokban a dolgozataimat ki se javította, csak ráírta a jegyet, mert neki nem vagyok szimpatikus." Ilyen nincs. Akkor fogod a dolgozatodat, és elviszed az igazgatóhoz anyáddal-apáddal. Ha azt sem érdekli, akkor a tantestületi kutyatökéhez. Annak idején kétszer is rendezett a volt osztályom rendkívüli szülõi értekezletet az ofõvel és az illetékes tanárokkal, és az igazgatóval, mert az a 2 tanár pofára adta a jegyet. A dolgozatot átvizsgálta egy független szakos tanár, és miután kiderült az igazunk, leváltották a két tanárt. Szóval, lehet, hogy egyébként is utált téged a tanár, de nem ezért buktatott meg. (Vagy igen, de akkor úgy kell neked, ha nem harcoltál az igazadért.)
15 évesen itt a vége? :) Na kisapám, kapd össze magad! Az élet mindenkinek olyan lapot oszt, amilyet, ezen nem lehet változtatni, azon viszont igen, hogy hogyan játszod ki ezeket a lapokat. Elõször is, elgondolkoznék, hogy miért nincsenek barátaim. Azt mondod, hogy nem keresnek téged maguktól. Akkor miért nevezed õket barátaidnak? És nem lehet, hogy esetleg benned van a hiba? Ha valakit nem keresnek, akkor annak megvan az oka. Másik: ha 2-es 3-as vagy matekból, akkor mindek mész matek szakra ember??? A német miatt? Hát nem tök mindegy, hogy van-e német vagy nincs, ha már az elsõ évben nem fogod bírni a matekot, és otthagyod a sulit? Sima matekból vagy 2-3, akkor az a matek szakos szerinted milyen lesz neked? Oda olyanok mennek, akik minimum nagyon erõs 4-esek. Otthon tespedsz. Na errõl ki tehet? Ezt nem foghatod se anyádra, se öregapádra! Olyan vagy, mint egy 12 éves kislány! Tanulj, aztán keress melót, és költözz el otthonról.
Még nagyon fiatal vagy, ennek ellenére már nagyon sok megpróbáltatást álltál ki. De fel a fejjel! Hamarosan kezdõdik a suli. A környezetváltozás, új osztálytársak mindenképpen jót fog tenni. Igyekezz hozzád való barátokat keresni. Nem szabad keseregni, nyitottnak kell lenni a világ felé. Hinni és tenni kell azért amit szeretnél. A félelem megbénít, utat ad a negatív gondolatoknak ami elhatalmasodhat. Ezt ne engedd!!! Ne a nagyapád életét éld, hanem a tiedet. Biztosan kapja utánad az árva ellátást, családi pótlékot, GYVK-t, ha gimis leszel ezt a jövedelmet nyári munkával te is kiegészítheted. Ezzel örömet tudnál okozni nagyapádnak, amitõl javulna a közérzete. Iratkozz be könyvtárba, töltsd hasznosan az idõdet, olvass sokat. Bízz Istenben, imádkozz, megsegít!!!

Ha a suliban folyton piszkálnak, bántanak, stb, és rosszul érzem magam, és nem vagyok boldog, gyávaság elmenni másik iskolába? Vagy pont az a jó megoldás? Mert úgy érzem, nem bírom már itt tovább.

L/16

Legjobb válasz: Köszönöm! Errõl a bántásról még annyit, hogy ennek van elõtörténete... Nem én vagyok a lúzer az osztályban, azok bántanak, akik a baràtaim voltak, akiket a barátaimnak hittem, aztán egy félreértés miatt moat iszonyat gonoszak velem...

A kérdező hozzászólása: Köszönöm! Errõl a bántásról még annyit, hogy ennek van elõtörténete... Nem én vagyok a lúzer az osztályban, azok bántanak, akik a baràtaim voltak, akiket a barátaimnak hittem, aztán egy félreértés miatt moat iszonyat gonoszak velem...
Nem gyávaság, ha nem bírod, akkor váltani kell és a másik suliban helytállni. Nyilván õk annak gondolják, de akit nem akarsz azt nem is fogod látni (jó esetben)
Volt olyan, hogy piszkáltak egy srácot az osztályomban, aki felállt órán, hátrasétált és hülyére verte a nagyszájú gyereket, aki oltotta. Köpni-nyelni nem tudott, meg mi sem. Nem mondom, hogy az erõszak megoldás, de ha odamennél és belevernéd a fejét a hajánál fogva a padba, biztos visszavenne. Ne adj esélyt neki, hogy támadjon, gyalázd meg, szóval közben. Fordítsd meg, tartsák õt cikinek. Lehet, hogy kapsz egy beírást, leb*sznak otthon, de többet nem szívóznak veled a suliban.
Az elõttem szólonak igaza.


Rossz helyen jársz.
Én úgy csináltam anno, hogy 1x-re csak 1 terültre fókuszáltam! Illetve oda nem is fókuszáltam ami nem az én saram volt. Pl. családi gondok? A többi problémát hanyagold, és 1x-re csak egyre fókuszálj.
Te vagy a legfontosabb és senki más nem. Önzõ élet, de szívós.
Tudod van egy talán eszkimó mondás , lehet nem lesz pontos , de én ezt tartom szem elõtt : "Ha úgyérzed egy lépést sem bírsz tovább megtenni , az csak az útnak a fele amire képes vagy "
4 es a baj ott van ha azt sem tudod merre tartasz a hidegbe és fagyba...mert senki nem tudja mennyi van még hátra de néha pont az elindulás nem megy újra!
akkor meg tessék meglesni pár konfuciusz idézetet , pont errõl a témáról :D
Kezdj el hálásnak lenni mindenért. Család, munkahely, barátokért. Ha van problémád akkor legyen a mottód. Minden rosszban van valami jó! Találd meg, hogy ez a helyzet mire akar megtanítani. :)


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!