Találatok a következő kifejezésre: Úgy érzem, bírom tovább, (35 db)

Mit tegyek? Úgy érzem hogy nem bírom tovább!

Lehet hogy rossz kategóriába írtam a kérdésem, de ha igen akkor elnézést kérek előre is.  Én egy 15 éves lány vagyok Budapestről. Az életem most nagyon nehéz, nem is tudom hogy hol kezdjem. Most kezdtem egy elég erős gimnáziumba. Itt heti 10 német, és 5 óra angol van. A német nagyon nehezen megy mivel most kezdtem, és kettes hármasaim vannak belőle már most. A legrosszabb az, hogy a többieknek mind négyesük ötösük van, és csak is én vagyok ilyen rossz tanuló. Az előző sulimba mindig én voltam a legjobb mindenből, és nagyon rosszul esik hogy itt meg én vagyok a legrosszabb. Emiatt az osztálytársaim lenéznek, pedig így is csendes vagyok, és nagyon érzékeny vagyok, főleg a jegyeimre. Attól félek h hármas leszek félévkor is. Pedig ebbe a suliba csak ötös tanulók járnak.  A másik problémám az apám. Alkoholista, és emiatt sok vita van itthon. Volt egy időszak hogy próbáltam mindent megtenni hogy leszokjon. Egyszer volt olyan is, kiöntöttem a pálinkáját és megvert. Akkor döntöttem el hogy végleg leteszek róla, de még mindig nagyon fáj. Ekkor kezdődött a szorongásom is. Ez még jobban fokozódott mióta elkezdődött a suli, mert van olyan németórán, ha valamit nem tudok (pedig sokat készülök) a tanár megaláz mások előtt.  Úgy érzem hogy nem bírom már sokáig, minden este sírok az ágyban, és minden reggel gyomoridegem van, emiatt mindig hányok. Attól félek hogy egyszer összeomlok teljesen. Tudom hogy mi.den nap vannak depressziós kérdések, de sokat segítene ha kapnék pár tanácsot. (köszönöm annak, aki végigolvasta ezt a hosszú sztorit)

Legjobb válasz: Ilyenkor döbbenek rá, hogy az én problémáim mennyire kicsik másokéhoz képest... Kortársad vagyok, és ha nem is ilyen rossz a helyzetem, együtt tudok veled érezni. Sajnos nem tudsz sok mindent tenni. Vészeld át ezt a pár évet, és tanulj, hogy minél hamarabb a saját lábadra állhass. Nem tudom milyen a kapcsolatod apukáddal, és hogy mennyire megértõ veled szemben, ezt csak te tudod megmondani, de ha úgy érzed nem csinálna belõle problémát, megkérdezhetnéd elköltözhetsz -e kollégiumba. Természetesen vannak kikötések minden koleszban, a lakhelyed is sokat számít, de jelenleg szerintem ez a legkézenfekvõbb megoldás. Ha beszélgetni szeretnél valakivel írj nyugodtan, és sok kitartást kívánok neked! 15/f

Ilyenkor döbbenek rá, hogy az én problémáim mennyire kicsik másokéhoz képest... Kortársad vagyok, és ha nem is ilyen rossz a helyzetem, együtt tudok veled érezni. Sajnos nem tudsz sok mindent tenni. Vészeld át ezt a pár évet, és tanulj, hogy minél hamarabb a saját lábadra állhass. Nem tudom milyen a kapcsolatod apukáddal, és hogy mennyire megértõ veled szemben, ezt csak te tudod megmondani, de ha úgy érzed nem csinálna belõle problémát, megkérdezhetnéd elköltözhetsz -e kollégiumba. Természetesen vannak kikötések minden koleszban, a lakhelyed is sokat számít, de jelenleg szerintem ez a legkézenfekvõbb megoldás. Ha beszélgetni szeretnél valakivel írj nyugodtan, és sok kitartást kívánok neked! 15/f
Próbálj magadra úgy tekinteni, hogy ne csak a német és angol jegyeiddel jellemezd magad! Nem kell ennyire drasztikusnak lenned. Rengeteg sok érték rejtõzik benned, ami a felszín alatt lapul, csak arra vár, hogy felfedezd! Ha erõs osztályba csöppentél, azt fogd fel úgy, hogy szorgalomra sarkallhat, hisz messze még a tanév vége, még annyi minden történhet addig! És mivel nincsenek véletlenek, azt jelenti, joggal vagy ott, méltó vagy rá és képes vagy megcsinálni! Megértem, hogy félsz (ezen én is átmentem), de higgy magadban, meg tudod csinálni! Ne engedd, hogy a kezdeti nehézségek letörjenek, hisz már bebizonyítottad, hogy jó vagy, az elõzõ sulidban. Minden kezdet nehéz! :) Édesapád miatt sose legyen bûntudatod, ez az õ választása, és nem hinném, hogy azért tenné, mert téged nem szeret, vagy mert te lennél ezért a felelõs. Van az úgy, hogy a felnõttek menekülni próbálnak egyes problémák elõl. Vésd az eszedbe, hogy nem a te hibád! Megváltoztatni nem tudod õt, anélkül, hogy õ akarná! Ezért te csak magadra koncentrálj, mindig legyen elõtted pozitív álomkép, fókuszálj arra, amire vágysz. Próbálj meg új barátokat szerezni, keress olyan elfoglaltságokat szabad idõdben, amik örömet okoznak és feltöltenek. Amikor úgy érzed, nem fog a fejed, akkor lazíts, lélegezz mélyeket, ne erõltesd. Figyelj oda, hogy egyél rendesen, aludj eleget. Az apró kis sikereket is díjazd magadban, még ha a többiek nem is veszik észre. Próbálj meg beszélni a német tanároddal, aki nyílvánosan megaláz, órák után, mikor nincs már ott senki, és mondd el, hogy családi problémáid vannak, és sok dolog még új neked, izgulsz is, de igyekszel, sokat készülsz. Ne légy szomorú, kedves leányka, mert ezek a dolgok elmúlnak, és az osztályzatok sem mindig objektívek. Elõtted még az egész élet, és nem dõl össze a világ, ha nem vagy mindenbõl 5-ös! Nagyon szép lelked van, és az, hogy érzékeny vagy, arra légy nagyon büszke, mert ez azt jelenti, hogy sok olyan rejtett szépség is feltárul elõtted, amit mások észre sem vesznek és még nagyon sok jót nyújthatsz az emberiségnek ebben a világban! Fel a fejjel! ;)
Húha:S:S Hát, apud ha õ maga nem akarja, õvele nem nagyon sokat tudsz kezdeni sztem:S Viszont lehetne iskolát váltani esetleg. Pl Elõzõ osztályodból kérdezz emberkéket, hogy ahova õk járnak, ott milyenek az órák, tanárok, osztályközösség, elvárások ilyesmi....:) Remélem jobbra fordulnak a dolgaid!!:) Kitartást kívánok, fel a fejjel!!:)
*Ja meg hát remélem vannak elõzõ osztályodból barik, akiknél néha esetleg ottaludhatnál:)
10 év múlva nemigazán fog érdekelni hogy milyen jeget adott egy tanár.
miért mentél olyan gimibe ahol több a német, ha neked az angol megy jobban? az osztálytársaid nagyrésze bisztos, hogy tanult elõtte is németül. a tanár azért aláz meg mert valószinü, hogy még az alapokat is alig tudod. ne engedd, hogy megalázzon, ezért tanuljál. nem ok nélkül teszi ezt a tanárod. ha pedig igen, akkor az szégyen a pedagógusokra nézve. bár õ szerintem csak igy próbál motiválni. szerintem egy pszichológus tudna segiteni. apukád alkoholizmusa ellen te nem tehetsz sokat, jobb ha nem is idegeskedsz miatta. az õ élete ez...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Amúgy azért mentem németes osztályba, mert azt gondoltam hogy nem lesz ilyen nehéz, és az angolosba nem vettek volna fel, viszont mindenképp ebbe a suliba akartam menni, mert sok jót hallottam róla, és az oktatás is jó. A szüleim pedig a legjobbat akarták nekem. Apára visszatérve, nem olyan jó a kapcsolatunk, inkább felszínes. Minden nap elmondjuk hogy milyen napunk volt és ennyi. Anyával viszont mindent megbeszélek, ha õ nem lenne nekem, fogalmam sincs hogy mit tennék.

Úgy érzem nem birom tovább. Szerintetek mit tegyek?

Kb 1 éve szakitott velem a fiu akiröl szó van, de még mindig nem tudom elfelejteni.Kicsit bonyolult a történet,de a lényeg, h miattam szakitott a bnöjével,mert megtetszettem neki aztán visszament hozzá, mert én nem feküdtem le vele, nekem tul korai lett volna még meg csak 2 hónapja voltunk együtt.Aztán pár honap mulva találkoztunk és irt is kés?bb, bocsánatot kért, h igy lett vége, meg h amikor meglátott akkor jött rá h mit veszitett.(tudom, h ez olyan "kábitos" duma)szóval, h probáljuk meg ujra, de én nemet mondtam.

Legjobb válasz: Vegyél erõt magadon és lépj tovább. Tudom ez túl egyszerûen hangzik, de ez a helyzet. Addig nem fogod tudni túltenni magad rajta, amíg nem közeledsz valaki máshoz. Az ember általában az utolsóhoz húz vissza, vagy épp ahhoz aki a legerõteljesebb nyomot hagyta benne. Hát esetedben a kettõ azt hiszem ugyanaz. Szóval ez addig tart, míg nem lépsz tovább, hidd el. Ez már nem Róla szól, hanem Rólad.

Vegyél erõt magadon és lépj tovább. Tudom ez túl egyszerûen hangzik, de ez a helyzet. Addig nem fogod tudni túltenni magad rajta, amíg nem közeledsz valaki máshoz. Az ember általában az utolsóhoz húz vissza, vagy épp ahhoz aki a legerõteljesebb nyomot hagyta benne. Hát esetedben a kettõ azt hiszem ugyanaz. Szóval ez addig tart, míg nem lépsz tovább, hidd el. Ez már nem Róla szól, hanem Rólad.
Ja és 22/L voltam
A kérdező hozzászólása: köszi a választ!:) csak igy tényleg nem könnyü tultenni magam, h ha mindig találkozunk akárhányszor elmegyek bulizni.Föleg, h én amugy is válogatos vagyok a fiuk terén :) félek, h ha megint megprobálom ujbol csalodnom kell...

Ha a suliban folyton piszkálnak, bántanak, stb, és rosszul érzem magam, és nem vagyok boldog, gyávaság elmenni másik iskolába? Vagy pont az a jó megoldás? Mert úgy érzem, nem bírom már itt tovább.

L/16

Legjobb válasz: Köszönöm! Errõl a bántásról még annyit, hogy ennek van elõtörténete... Nem én vagyok a lúzer az osztályban, azok bántanak, akik a baràtaim voltak, akiket a barátaimnak hittem, aztán egy félreértés miatt moat iszonyat gonoszak velem...

A kérdező hozzászólása: Köszönöm! Errõl a bántásról még annyit, hogy ennek van elõtörténete... Nem én vagyok a lúzer az osztályban, azok bántanak, akik a baràtaim voltak, akiket a barátaimnak hittem, aztán egy félreértés miatt moat iszonyat gonoszak velem...
Nem gyávaság, ha nem bírod, akkor váltani kell és a másik suliban helytállni. Nyilván õk annak gondolják, de akit nem akarsz azt nem is fogod látni (jó esetben)
Volt olyan, hogy piszkáltak egy srácot az osztályomban, aki felállt órán, hátrasétált és hülyére verte a nagyszájú gyereket, aki oltotta. Köpni-nyelni nem tudott, meg mi sem. Nem mondom, hogy az erõszak megoldás, de ha odamennél és belevernéd a fejét a hajánál fogva a padba, biztos visszavenne. Ne adj esélyt neki, hogy támadjon, gyalázd meg, szóval közben. Fordítsd meg, tartsák õt cikinek. Lehet, hogy kapsz egy beírást, leb*sznak otthon, de többet nem szívóznak veled a suliban.
Az elõttem szólonak igaza.


Néha úgy érzem, nem bírom tovább, ki akarok szállni. Van más is így ezzel?

A kisfiam 14 hónapos, nagyon szeretem, de olyan jó lenne néha "szabadnapot" kivenni, pihenni, nem mindig ?t lesni, nem csinál-e bajt éppen. Volt más is így ezzel? Mi volt a megoldás? Vagy elmúlt magától? Tudom, hogy örülnöm kéne, hogy itthon lehetek, nem kell dolgoznom, de néha jobb lenne, ha szabadabban elmehetnék itthonról.

Legjobb válasz: Persze, hogy van, természetes amit érzel. Pont ez a kor nehéz, mindenhez kellesz, mindenre vigyázni kell, mindent magyarázni, mondani kell, hogy tudja mit miért szabad, vagy nem szabad. Ez múlni fog hamarosan, ahogy okosodik majd a babád. Nekem most 2,5 éves, és már sokkal ritkában érzem ezt. Én nem adtam bölcsibe ezért, magától elmúlt azáltal, hogy babából kisgyerekké nõtte ki magát a lányom, és bevallom, nekem ez sokkal élvezetesebb idõszak.

Persze, hogy van, természetes amit érzel. Pont ez a kor nehéz, mindenhez kellesz, mindenre vigyázni kell, mindent magyarázni, mondani kell, hogy tudja mit miért szabad, vagy nem szabad. Ez múlni fog hamarosan, ahogy okosodik majd a babád. Nekem most 2, 5 éves, és már sokkal ritkában érzem ezt. Én nem adtam bölcsibe ezért, magától elmúlt azáltal, hogy babából kisgyerekké nõtte ki magát a lányom, és bevallom, nekem ez sokkal élvezetesebb idõszak.
Nekem is két és fél év van a kicsik között, 2008 ! óta vagyok itthon, és már kezdek begalydúlni!!!!! Semmi bajom a gyerekekkel, meg hogy vannak, félre értés ne essék, de tényleg sokszor azt érzem, hogy nem vagyok más, csak egy cseléd.Egész nap pesztrálok, fõzök, mosok, takarítok, mikor párom hazajön a melóból, eszik, alszik, vagy pihen.Ha kikelek magamból, mert éppen rossz napom van, és be vagyok készülve, akkor mindig megkapom, h ez a nõk dolga.Én nem járok sehova.Mivel van egy bazi nagy udvarunk, homokozóval, hintával, csúszdával, egyebekkel, így nem járok játszótérre se.A fiam (lassan 3 éves) nagy semmibe néz, szerintem már unja a búrám, állandóan csak velem van itthon. Mivel most 5 hós lesz a lányom, így kb. még két és fél év vár még rám itthon....
Én lassan 4 éve vagyok itthon, mert 2 év korkülönbség van a 2 gyerek közt. Én már lassan megõrülök. Amikor jó idõ van, még elvagyunk, de ilyen esõs idõben?! Nem is tudom mi lesz velem õsszel. Én mindenkinek azt mondom, hogy menjen vissza a két gyerek közt dolgozni.
Szerintem ez normális, neked is szükséged van a kikapcsolódásra. Én apától kapok szabadnapot, ilyenkor egész nap övé a kicsi (16 hónapos). Elmegyek a barátnõimmel csavarogni, beszélgetni, beülni valahova. Teljesen kikapcsol, és feltölt, sokkal több türelmem, és energiám van. Nincs valaki, aki akár csak egy délutánra tudna vigyázni a babára, hogy "pihenj"?
Nekem nagyon sokat segített, hogy iskolába jártam. 1 hónapba 3-4 napot kellett menni, addig a nagyszülõk vigyáztak rájuk. Reggel elvitték õket és amikor végeztem a sulival értük mentem. Nagyon jó volt kiszakadni a hétköznapokból és egy kicsit mást csinálni.
Ezzel minden anyuka így van.Nem mindig olyan mesés otthon lenni gyerekkel/kekkel.Nekik is van rossz napjuk.Akkor van baj ha az anyukának is rossz napja van. Nekem is van egy 3 évesem és egy 10 hónaposom. Nem kevésszer a aflra tudnék mászni.Alig várom hogy apa haza érjen és elhúzok otthonról.Vagy beadom mamához õket. A gyereknek is jó ha nem mindig az anyjával van.
Persze, szerintem mindenki érez így , legalábbis néha. (Ha nem, akkor hazudik, akár saját magának is) A megoldás az, hogy "szabadnapot" kell kivenni, vagy akár szabad órákat. Ha nincs nagyi, akkor este apa vigyáz, Te meg kimenõzöl. Vagy: összebeszélsz szomszéd, vagy játszóteres anyukákkal, hogy egyik nap õ vigyáz a tiedre is pár órát, aztán meg fordítva. Addig elmész fodrászhoz, vagy ahová jól esik. Pár óra kikapcsolódás csodákra képes, feltöltõdve mész vissza, és kisimulva...
Nekem ez volt az egyik oka, hogy bölcsisek lettek...
Ne aggódj nem vagy egyedül. Én néha azt érzem, hogy szeretnék bebújni egy szekrénybe magamra csukni az ajtót, de úgy, hogy abban az idõben amíg ott vagyok mindenki felejtse el, hogy a világon vagyok. :D
Másfél éves a kisfiam, havonta 1x mama vigyázz rá, mi apával elmegyünk kikapcsolódni, szórakozni, különben megõrülnék...
Az én és férjem szülei nagyon messze élnek. Igy én mamáktól való nyaralástól mamákig való nyaralásig élek.... Sokszor már alig várom, hogy menjen egy hétre és magam lehetek. Fõleg most, hogy 32 hetes vagyok és jön a második....
Pontosan így vagyok én is. Mivel messze laknak a nagyszülõk, nincs kire hagyni, így nem változik semmi. Idõrõl-idõre kiakadok, aztán helyrejövök, aztán megint kiakadok... hullámhegyek és völgyek tarkítják egymást, közben meg lelkiismeret furdalásom van, hogy nem mindig vagyok türelmes anyja a fiamnak :-(
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat, a megértõ, bíztató szavakat. Sajnos a férjem alig segít, hiszen én vagyok gyeden, nem dolgozom úgy mint õ, ezért szerinte nekem kell a gyerekkel és házimunkával kapcsolatban minden megoldanom, miért is segítene õ benne. Kicsit kivagyok most, de majd biztos túljutok ezen.

Nem birom tovább! Mit tegyek? úGy érzem mindenki ellenem esküdik! Lehet hogy csak álmodom? !

17éves lány vagyok, tudom olyan korba vagyok ami elég nehézkes, de azért hogy az embert igy lehordja a lányát, és igy veszekedjen vele azért ez nem jó! Az az érzésem hogy engem nem szeret senki! Nem szeret anya, neki semmi nem jó! Nem rég lett vége egy hosszú kapcsolatomnak, kicsit ez is aggaszt, amiket hallok róla! Van egyébként egy barátom aki soha nem tartja be a szavát, ha mondja hogy felhív nem teszi, ha mondja hogy elém jön nem jön! Na és az utolsó baj az hogy van nekem egy fönököm mert eladó vagyok egy boltba és ma elkérezkedtem!És mondta ha elmegyek akkor jövöre kereshetek új gyaxi helyet! Meglátásaim szerint jobb lenne ha elszöknék, vagy megölném magam,nem birom tovább!Mindenki ellenem esküdött!!

Legjobb válasz: Vannak jobb és rosszabb napok, idõszakok. Azért ne öld meg magad, nem érdemes. Én így szeretlek ahogy vagy. Oké? További szép napot. Kitartás! :) Egyébként ha nem szeretnének nem is kiabálnának veled :)

Vannak jobb és rosszabb napok, idõszakok. Azért ne öld meg magad, nem érdemes. Én így szeretlek ahogy vagy. Oké? További szép napot. Kitartás! :) Egyébként ha nem szeretnének nem is kiabálnának veled :)
OFF: Bocs, elsõ, de eddig akárhány ismerõsöm áradozott errõl a könyvrõl, szinte mindegyik elég sikertelen volt az élet bizonyos területein és az is maradt.
A Titok nagyon jó!:) 17 évesen nekem is elég nehéz korszakom volt. Hidd el a pozitív gondolkodás nagyon meghatározó, úgyhogy azt javaslom próbálkozz ezzel! Az életben mindenkinek vannak kisebb-nagyobb gondjai, van h a rosszak egyszerre nagyon összesûrûsödnek, de hidd el h lesznek még szép napjaid! Fontos h legyen valaki, akivel tudsz õszintén beszélni a gondjaidról, aki meghallgat, tanácsot ad, és nem érzi úgy h nyûgösek neki a gondjaid! Kitartás, hallgass jó zenéket, mozogj, gondolj szép dolgokra, és arra h erõs vagy és kibírod és sikerülni fog az amit el szeretnél írni! Bízz magadban! Minden jót kívánok!:) 19L
Az elsõ vagyok. Hát figyelj, aki nem tudja alkalmazni helyesen, és csak bemagyarázza magának, hogy pozitívan fogok gondolkodni, attól nem fog változni semmi. Aki meg tudja érteni, (pl. megérteni azt, hogy mindent nem kaphatunk meg. Teszemazt hiába képzelem el x idõn keresztül minden nap, hogy nyerek a lottón, ha nem lottózom)felfogni és alkalmazni is tudja, akkor sok minden változik. Én szerencsés vagyok, mondhatni rossz életem volt, szerencsétlen, sikertelen voltam. Most anyagi helyzetem felfelé ível, kapcsolatom remek, jó emberekkel vagyok körülvéve. Kell ennél több?
Az életben vannak nehéz idõszakok, és mindig is lesznek. Kérlek ne gondolj ilyenekre hogy "mindenki utál és ellenem van" mert teljesen befogod magadnak beszélni és csak menni fogsz a lejtõn lefele. Tudom nehéz ilyenkor, mikor minden összejön. Én 7 éve probálok egy dolgot megoldani, és nem megy....de nem adom fel, még akkor sem ha már arra gondolok "minek is élek én". Nekem is ez a problémám, hogy nincs kivel megbeszélnem a gondjaimat, akinek nem tudom kiönteni a lelki bajaimat.
Senki sem esküdött ellened... Ajánlom figyelmedbe A Titok c. könyvet ill. filmet
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a kommenteket! Utolsó:Ez az hogy nincs olyan ember akivel ezt megtudnám beszélni! van ugyan eg barátnõm de alig ha én elmondom a problámámat õ is elkezdi ecsetelni hogy áll a pasijával! Volt 1 ember de õ már nincs mert nem lehet az pedig a olt barátom!
hát figyelj, ha nincs senki, akkor keresni kell..persze ne úgy menj oda, h szia ez meg ez a bajom...:) Anyukád, nagymamáddal esetleg, testvér, unokatestvér, egy nmegbízható felnõtt....? Vki?

Mit csináljak, ha úgy érzem nem bírom tovább?

Új munkahelyre kerültem.(október óta vagyok itt) Eddig próbáltam tűrni,(amúgy türelmes embernek tartanak) de tegnap már azt vettem észre egyre nehezebb..és félek, hogy komolyan kiborulok. Az a legfőbb baj,hogy a munkatársam semmit nem vesz észre belőle, mert ő csak magát nézi..neki minden jó..és úgy úgy gondolja akkor az másnak is jó. Eddig az volt a probléma, hogy sokszor nélkülem döntött..vagyis megkérdezett engem is..csak a végén meglepő módon mégse úgy lett ahogy akkor megbeszéltük.De ebben már valamennyire próbálom kivívni a magam akaratát...most épp az a baj, hogy nem egy nevezőn vagyunk...teljesen más karakterek vagyunk..én csendes, rendszerető következetességre törekvő..ő viszont az ellentétem..hangos,túl engedékeny..ami egy óvodai csoportban nem a legjobb, ha a két óvónéni szöges ellentéte egymásnak..:( Pl.amikor ő van a gyerekekkel..a délelőtt hasonlít egy cirkuszra..és amikor én vagyok..nekem nehéz ezt a cirkuszt lecsökkenteni egy normális játékidőre..)De nem is ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy ha vmilyen szabály betartását kérem a gyerekektől ő azt figyelmen kívül hagyja...hiába kérem ebéd közben ne ordítsanak..lehet halkan beszélgetni..ő erre..csak nem fogunk minden nap ezért szólni??tehát akkor ne szóljunk hadd kiabáljanak ebéd közbe..nem baj ,hogy ez messzire zeng..és ezt szokják meg??Mit tegyek?

Legjobb válasz: Szerintem ezt az óvoda vezetõjével kell megbeszélned és majd úgy lesz ahogy Õ jónak látja. Sem Neked, sem a kolléganõdnek nem kell improvizálni, nem kell megmondani, sehol sem jók a megmondó emberek. Ha a vezetõnek az tetszik amit Te mondasz, akkor csak szólni kell Neki, ha a kolléganõd nem tartj be. Ha ennek ellenére nem szólnak Neki, akkor nem is volt az olyan fontos kérdés. Akkor maradhat úgy ahogy volt. Rögtön kiderül. Ha viszont a másiknak adnak igazat, akkor alkalmazkodnod kell, még ha nehéz is.

Szerintem ezt az óvoda vezetõjével kell megbeszélned és majd úgy lesz ahogy Õ jónak látja. Sem Neked, sem a kolléganõdnek nem kell improvizálni, nem kell megmondani, sehol sem jók a megmondó emberek. Ha a vezetõnek az tetszik amit Te mondasz, akkor csak szólni kell Neki, ha a kolléganõd nem tartj be. Ha ennek ellenére nem szólnak Neki, akkor nem is volt az olyan fontos kérdés. Akkor maradhat úgy ahogy volt. Rögtön kiderül. Ha viszont a másiknak adnak igazat, akkor alkalmazkodnod kell, még ha nehéz is.
Szerintem elsõsorban négyszemközt kell vele megbeszélni a dolgokat, és megmondani, hogy kellenek a gyerekeknek a szabályok, és miért fontos a következetesség. Fontos, hogy megértse, hogy megértse, hogyha õ nem várja el a rendet, akkor gyengének fogják találni a gyerekek, amit ki is használnak. ekkor eldurvul a helyzet, mert a gyerekek nem hülyék, és ki is próbálják, meg is teszik amit lehet. Talán ha így közelíted meg a helyzetet, akkor az segít. Ha az igazgatónõhöz szaladgálsz egybõl, akkor csak áskálódás lesz, amit a gyerekek is meg fognak érezni, mert nem hülyék. Viszont ha a fenti sem segít, akkor megmondhatod neki, hogy tehetetlen vagy ebben az ügyben, és menjetek együtt az igazgatóhoz, esetleg kérdezz meg más óvónõt, aki ismeri õt, talán ha õ beszélne vele, akkor nem az lenne hogy rosszat akarsz neki.
Nekem ez kicsit rivalizálásnak tûnik. Amúgy teljesen mindegy melyikõtök, hogy csinálja, de abban következetes legyen. A gyerekek szépen megszokják kivel mit lehet. Viszont a közös munkaidõben a szabályokat le kell fektetni. Leülni szépen és megbeszélni, hogy te nem tûröd az ordibálást és ha tetszik ha nem szólsz érte. Minél elõbb meg kéne tanulnotok összedolgozni, mert különben kereshetsz magadnak új helyet, úgyebár te jöttél késõbb. Felettesnek semmiképp nem szabad szólni. Szépen rászólhatsz minden gyerekre aki hangoskodik, ha szóvá teszi akkor mond meg neki, hogy te szívesen téped a szád (helyette is). Mivel te nem tûröd el az egyedül töltött idõben a hangoskodást, így következetesnek kell lenned magadhoz. A gyereknek kell biztosítani olyan idõszakot, amikor kiordibálhatják magukból a feszültséget, de erre szerintem annyi foglalkozás van az oviban.
A kérdező hozzászólása: (adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Köszönöm a válaszokat. A többieket nem kérdezem , de már a híre megelõzte és hasonlóan vélekednek.Sajnos a helyzet nem hogy javulna, egyre csak rosszabb lesz..Bárhogy próbálok vele szót érteni, egyszerûen nem lehet..:( én ilyen önfejû, egoista embert még nem láttam. Ha csak szimplán megemlítek valamit, meg sem hallja, ha az az épp nem az õ érdekeit képviseli, ha már (amin magamon is meglepõdök)felemelem a hangom, rögtön úgy adja elõ én támadom..és addig csûri csavarja míg végül csak az õ érdekei nyernek, legyen nevelésrõl, más feladatról szól. Mindig csak és kizárólag az õ véleménye a jó..és ha az ellen szólni merek, akkor már rögtön le vagyok hurrogva. Nagyon tehetetlennek érzem magam, mert úgy érzem semmi szavam nem lehet, és kizárólag az õ akarta érvényesülhet. Persze ezt õ úgy adja elõ, hogy közös vélemény..ami nem valós, hisze a minap is megvett nélkülem egy anyagot, és közli ez lesz a háttér, ami persze amúgy is volt. És ezt úgy adja elõ, közösen döntöttünk, akkor én miért akkor tudom meg, ha már megvette? még ez árát sem mondta meg.:( és ez persze csoportpénzbõl.:( Úgy érzem nem marad más választásom , (pedig minden erõmmel azon voltam/vagyok, hogy ezt elkerüljem) mint , hogy menjek a vezetõhöz.
Én még mindig azt mondom ne menj a vezetõhöz. Nem fog segíteni, azon egyszerû oknál fogva, hogy nem fog neked hinni. Anyukám ugyanígy járt, keresett másik munkahelyet. Sokáig tûrt! Mivel többen bedõltek a kolléga mézes-mázos modorának, nem hitték volna, hogy mennyire megalázta a munkában. Emeletfõvel elment, nem pitizett, nem járatott le senkit. Egy jó vezetõ tudja ki milyen, a rossz vezetõt nem fogja érdekelni a nyavalygásod.
Amúgy nem is értem mit vársz a fõnöködtõl? majd leül vele beszélni, hogy Katika így nem szabad viselkedni, vagy békítõtárgyalást rendez. Oldjátok meg, ha nem megy akkor ott az ajtó. Senkit nem érdekelnek a "piti" nézeteltéréseitek. Azt teheted, hogy bekeményítesz, legalább erre az évre keserítsd meg a munkáját, addig amíg te nem találsz magadnak másikat.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. Mikor odakerültem már említették ismerõsök, hogy az elõzõ munkahelyén miket mûvelt..akkor azt mondtam nem más véleménye alapján ítélem meg, majd az én tapasztalatom útján. Sajnos most már belátom, nekik volt igazuk, és azóta is hallottam dolgokat. A vezetõt ismerem régebb óta, (óvónénim volt, késõbb mentorom, anyukámmal együtt dolgozott)így mertem menni hozzá (nagy hezitálás után). Mielõtt felmentem, elõzõ nap már csak durván szólt hozzám. Azt kellett tapasztalnom, hogy igazak voltak a hírek róla, mert egyáltalán nem lepõdött meg. Most azon vagyunk, hogy próbáljuk a helyzetet megoldani, vagy javítani.De mit lehet egy olyan emberrel kezdeni aki az elõzõ munkahelyérõl is azért került ide, mert ott sem tudtak vele dolgozni??
Hát igen, így azért más a helyzet a vezetõvel, mintha idegen lett volna. Akivel nem lehet együtt dolgozni azzal nem lehet. Meg lehet keseríteni ezt az évet. Ami fontos a szülõk elõtt legyetek bûbájosak, mivel ez rájuk nem tartozik.

Nem bírom tovább úgy érzem minden jobb lenne nélkülem (? )

21 éves lány vagyok! Persze én sem lehetek tökéletes, de hogy anyám és apám folyamatosan veszekszik elem az túlzás! Ha csinálok valamit, az a baj, ha nem csinálok semmit akkor az! Ha csinálnék akkor is állandóan azt szajkózza hogy haggyam, csak feltartóztatom õt a konyhába. Vagy õ gyorsabban vagy õ jobban meg tudja csinálni! Anyám szerint õ egy cseléd neki kell mindent megcsinálnia, holott nem kötelezõ, olyan tempóban. Nekem nem engedett soha semmit, de azért elvárja hogy olyan szépen cisnáljam mint õ! MInden úgy jó ahogy õ csinálja, a teregetés sem olyan mint az õvé, vagy például nem engedi hogy mossak, mert én pocsékolom a mosószert ami nem igaz! Annyit teszek bele mint õ, de õ ezt máshogyan látja! Ma lett elegem belõle. Õ ugráljon, bezzeg én mindenre ráérek! Az is baja hogy elkezdtem fogyókurázni, és kevesebbet eszek, vagy pl az hogy csináltam magamnak tegnap csirkemellett! Az is baja hogy tornázok, és megizzad a hajam, ezért 3-4 naponta meg kell mossam! Nem bírom hogy ilyen dolgokkal bántanak. Semmit sem lehet itt csinálni, mert minden baj! Én nem egy kamasz vagyok, aki itt csak a szüleit bántja, és csak azt akarom hogy nekem bólogassatok mert nem így van! Nem járok szórakozni, és csavarogni sem. Annyi hogy elmegyek iskolába, és elmegyek tornázni. Anyagilag sem függõk tõlük. Egyedül az hogy anyám szeret mindenki fõnõke lenni, apám is egy papucs, az van amit anyám akar, õ mindenkinek dirigálna, el várná hogy gondolat olvasók legyünk. Persze õ sokat dolgozok itthon, meg értem hogy szeretné ha segítenék neki, de ha soha sem mondja akkor hogyan??? Ha szól megcsinálom, ha nem akkor nem csinálom, csak alap mosogatást törölgetés, sepregetést! Fõzési tudásomat is becsmérelte, ha fõztem bármit mindig csak kritizálta, ez azért nem jó a másik azért, szóval azt is hanyagolom. Majd fõzõk hogyha lesz saját konyhám, és azt ami másnak is ízlik! Itt sosem lehet megfelelni! Zsarol hogy nem fog itt aludni a párom, mert õ nem fog a saját otthonában bújkálni! Nincs fürdõszobánk ezért a konyhában szoktunk fürdeni, de errõl nem én tehetek! Mindig azt mondja hogy akkor aludjon a párom a szüleinél, de azért gondolom arra jó hogy egy kicsit engem segítsen.Mert nem kell rólam gondoskodniuk, csak ami van hogyha itthon fõznek abból eszek! Kicsit bonyolult a történetem! Csak nagyon jól esett kiírni magamból a bánatom, mert 1 órája már csak sírok, szerencsére nincs itthon!

Legjobb válasz: Akkor te tényleg együtt érzel velem! Most úgy mond szerencsére nincs itthon, és meg mostam a hajam, ne hogy már akkor keljen amikor haza jön a körmöstõl! De így sincs nyugtom, mert sírok, és ez akkor sem foog változni ha hazajön! Párommal már beszéltem, próbál nyugtatni hogy most ideges a melója miatt, és hogy majd ha hazajön nyalizni fog, így is szokta de ez nem mentség szerintem mert nem vagyok az akibe bele kell rúgni! Elegem van már hogy állandóan sárba típor, és azzal ez nem fog elmúlni, mint ahogy õ erõt vesz magán és mondja ne veszekedjünk, bár én mindig mondom hogy én nem veszekszem, mert általában csak õ üvöltözik!De gondolom tudjátok milyen az, ráadásul azt hozza fel hogy milyen idegesítõ vagyok hogy ha mond valamit egybõl megsértõdök, és elkezdek sírni. Már teljesen legyengülök, és én is idegbeteg leszek amit nem akarok. Nem értem miért könnyebb ordítani mint megmondani hogy csináljam ezt vagy azt! Pl szekrény hajtogatás a ruhái között, nem lehet mert õ tudja mit kell selejtezni, de azért hangoztatja hogy mióta meg akarja tenni! Közben meg állandóan én vagyok az aki a szobájukban port töröl a szekrényrõl, a törölközõket ágynemûket állandóan újból össze hajtani mert úgy rakja be hogy egy idõ után sehogy sem tér be egy darab sem.Porszívózni azt sem tudom mikor, nem nagy dolog megcsinálni nem hánytorgatom föl, csak hogyha megcsinálom nem veszi észre de ha nem csinálom azt észre veszi Teljesen kikészülök! Szerencsére én 8 hónap múlva ki költözök az udvarunkon épülõ kis házba, bízok benne hogy mind ez megszûnik!

A kérdező hozzászólása: Akkor te tényleg együtt érzel velem! Most úgy mond szerencsére nincs itthon, és meg mostam a hajam, ne hogy már akkor keljen amikor haza jön a körmöstõl! De így sincs nyugtom, mert sírok, és ez akkor sem foog változni ha hazajön! Párommal már beszéltem, próbál nyugtatni hogy most ideges a melója miatt, és hogy majd ha hazajön nyalizni fog, így is szokta de ez nem mentség szerintem mert nem vagyok az akibe bele kell rúgni! Elegem van már hogy állandóan sárba típor, és azzal ez nem fog elmúlni, mint ahogy õ erõt vesz magán és mondja ne veszekedjünk, bár én mindig mondom hogy én nem veszekszem, mert általában csak õ üvöltözik!De gondolom tudjátok milyen az, ráadásul azt hozza fel hogy milyen idegesítõ vagyok hogy ha mond valamit egybõl megsértõdök, és elkezdek sírni. Már teljesen legyengülök, és én is idegbeteg leszek amit nem akarok. Nem értem miért könnyebb ordítani mint megmondani hogy csináljam ezt vagy azt! Pl szekrény hajtogatás a ruhái között, nem lehet mert õ tudja mit kell selejtezni, de azért hangoztatja hogy mióta meg akarja tenni! Közben meg állandóan én vagyok az aki a szobájukban port töröl a szekrényrõl, a törölközõket ágynemûket állandóan újból össze hajtani mert úgy rakja be hogy egy idõ után sehogy sem tér be egy darab sem.Porszívózni azt sem tudom mikor, nem nagy dolog megcsinálni nem hánytorgatom föl, csak hogyha megcsinálom nem veszi észre de ha nem csinálom azt észre veszi Teljesen kikészülök! Szerencsére én 8 hónap múlva ki költözök az udvarunkon épülõ kis házba, bízok benne hogy mind ez megszûnik!
Ez tökjó, hogy lesz külön kis házad! Minden megoldódik, csak ne adj nekik kulcsot! (Tapasztalat.) :)
Koncentrálj a házra, segíts benne, ahol tudsz, hogy mielõbb kész legyen! hogy áll? Miylen munkák vannak benne soron most?
Ha dolgozol, költözz el. Én megtettem 19 évesen. Ilyen egyszerû.

Néha úgy érzem nem bírom tovább! Mit tegyek? (lent) 14/L

A családom annyira idegesít néha,hogy nem bírom ki.Mindenbe beleszólnak.Bármit teszek,az rossz.Főleg az anyám.Állandóan kivételezik a bátyámmal,pedig ő bukott,rosszabb,mint én.Sose beszélgetünk normálisan.Én beszélek,ő hallgat.Nem kérdezi meg mi volt a suliban,hogy vagyok,van-e már pasim stb..Nekem ezek hiányoznak.A szívem szokott fájni néha,azt sem hiszi el. Mit tegyek?:/ Légyszi normálisakat!!

Legjobb válasz: Próbáljatok legalább egyszer egy szakembert megkeresni együtt. Mondjátok el a gondjaitokat. Úgy gondolom, segíteni fog.

Próbáljatok legalább egyszer egy szakembert megkeresni együtt. Mondjátok el a gondjaitokat. Úgy gondolom, segíteni fog.
Nagyon sajnálom, én is ugyanezt éltem át 6-7 éve. Kicsúfoltak azért, mert 13-4 évesen szõrteleníteni mertem magam ("mert minek?!" alapon), amikor pedig tudták, hogy megtetszett egy fiú, akkor is csak röhögtek rajtam meg cikiztek. Anyám folyamatosan csak a jegyeimet leste és még a 4-esért is kemény büntetés járt (ahhoz képest a húgom a szent, aki szó szerint bukdácsol és drogozik). Ja, és kb én voltak számukra a világ legrondább lánya (ahhoz képest a pasikat alig tudtam magamról levakarni :D). A fenti cikizések idõvel változtak szerencsére, már nem viselkednek úgy, mint két óvodás, de a rossz kapcsolatom sajnos megmaradt velük, sõt... Múltkor azért anyámnak elmeséltem, milyen családban nõttem fel szerintem: van/volt egy velem állandóan elégedetlen, kötekedõ anyám, egy munkamániás, velem mit sem törõdõ apám és van egy drogos, tolvaj húgom. Szóval nem akarlak elkeseríteni, de ez mit sem fog változni, bár tudom, mennyire tud fájni, hogy az embert pont a szülei nem szeretik. De ne aggódj, majd lesz késõbb egy párod vagy majd egy férjed, gyerekeid, és õk szeretni fognak. :) Én is begolyóztam volna már, ha nincs a barátom mellettem évek óta. Õ megért, és szerinte is beteg egy famíliám van. Annyit még megpróbálhatsz, szerezz be egy háziállatot, rajta kiélheted a szereteted és legalább nem érzed magad olyan egyedül. :)
nyilvánvalóan ebben a korban igencsak úgy érzed hogy összefogott ellened a világ. Próbáld meg kicsit lazábban kezelni a helyzetet, segítst anyukádnak amiben csak tudsz, ne lázadj mert úgy is értelmetlen, tanulj, barátkozz, keress valami hobbit, végezd el a dolgodat és ennyi. Hidd el, ha kicsit másképpen állsz a dolgokhoz, akkor anyukád is másképpen fog. Szeret téged és ki kell tartanod , mert õk a családod. tudod a mondás is tartja, hogy a barátait megválogathatja az ember de a családtagjait nem! Kitartás!
Én pont így voltam ennyi idõs koromban.csak nekem annyival volt rosszabb a helyzet h nevelõapám van! Én is sokat voltam bántva szavakkal, meg piszkálva... Anya sosem állt ki mellettem... Most h 21 vagyok és kezdek a saját lábamra állni, már nem nagyon szólnak bele vagyis bele szólnának, de már annyira nem érdekel :) csak szép türelmesen várj és ne foglalkozz velük! Kitartás! L
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat! annyi szerencsém van, hogy bátyám kollégista:)
A kérdező hozzászólása: -A bátyám az "egyetlen fiúgyermek" vajon ezért lehet a kivételezés? -A féltestvérem/lány/ megért engem, de a sógoromnak az öccsével állandóan kibeszél engem. mindíg kikérdezi róllam stb. Ez azért van, mert szeretne tudni róllam dolgokat?Jobb lenne ha beszélnék vele komolyabban?

Képtelen vagyok hinni. Még a legapróbb dolgokban sem hiszek már. Valóban működne a hit? Mit tehetnék? Most úgy érzem, nem bírom tovább.

Régebben, képes voltam elhinni dolgokat, de úgy igazán, belülr?l, megingathatatlanul...és amire vágytam, és hittem benne úgy is lett. De persze ez még igencsak fiatal koromban volt...mikor még a kívánságaim sem voltak komolyak.

Legjobb válasz: Történni fog, ha akarod. Holnap vasárnap. Kiránduló idõ lesz. Fogj egy fényképezõgépet és nézz szét. Téma mindig van, csak egy gép legyen nálad. Esetleg ülj be egy cukrászdába és lepd neg magadat egy fagyival. Ha van kutyád, vidd el sétálni. Remekül lehet általa ismerkedni. Vagy ülj le egy téren egy padra egy jó könyvvel. Pihenésképpen figyeld meg az embereket. Indulj el úgy hazúról, hogy ma valami jó fog történni veled. Meglátod legalább egy-két pozitív élmény érni fog.

Történni fog, ha akarod. Holnap vasárnap. Kiránduló idõ lesz. Fogj egy fényképezõgépet és nézz szét. Téma mindig van, csak egy gép legyen nálad. Esetleg ülj be egy cukrászdába és lepd neg magadat egy fagyival. Ha van kutyád, vidd el sétálni. Remekül lehet általa ismerkedni. Vagy ülj le egy téren egy padra egy jó könyvvel. Pihenésképpen figyeld meg az embereket. Indulj el úgy hazúról, hogy ma valami jó fog történni veled. Meglátod legalább egy-két pozitív élmény érni fog.
Ismerõs érzések.Habár nálam a sírás kimaradt.Talán megkockáztathatom ez magánéleti problémák esetleg hiányosságok miatt van.De ha nem is akkor meg azok a bizonyos"sikerek" hiányoznak. Minden esetre a Bibliás utalásból kitûnik, hogy azért a remény még mindig ott van benned. Velem speciel történnek jó dolgok de nem okoznak örömet, e tekintetben még rosszabb helyzetben vagyok.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, még a könnyem is kicsordult:)
Együtt érzek veled, magam is voltam így ezzel. Egy alkalommal még írtam is valakinek itt aki hasonlóan elvolt keseredve, hogy olvassa el a zsoltárokból Asáf egyik énekét, aki már-már majdnem elkezdett irigykedni a gonoszokra, amiért olyan jó nekik és majdnem abbahagyta az Istennek végzett szolgálatát, és az imát. De csak addig, míg be nem ment Isten szentélyébe, és meglátta mi lesz ezeknek az embereknek a vége. Ezen felül nem tehetsz semmit, mert ezeknek az állapotoknak be kellett következniük, és sajnos lesz még rosszabb is. Jézus és az apostolok határozottan leírták, hogy senki ne legyen elkeseredve, mert utána lesz a jobb. (Lukács 21:27, 28) . . .. 28 Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok.” Ha most erõtlenné válsz ezen történések miatt, akkor nem lesz erõd kitartani. (Példabeszédek 24:10) 10 Elcsüggedsz a nyomorúság napján? Szûkös lesz az erõd. . Az elcsüggedés kiszívhatja az erõnket, gyengének, sebezhetõnek érezzük magunkat, és nem akarjuk, hogy a helyzet megváltozzon, valamint azt sem, hogy segítsenek nekünk. . Isten nem veti meg „a megtört, összetört szívet”, hanem azt ígéri, hogy ’újjáéleszti az alázatosak szellemét, és újjáéleszti a megtörtek szívét’ (Zsoltárok 34:18; 51:17; Ézsaiás 57:15). Jézus Egy szemléltetést felhasználva elmondta, hogy Isten felfigyel rá, ha egy veréb a földre esik, ami egy olyan esemény, melynek a legtöbb ember csekély jelentõséget tulajdonítana. Azt is kiemelte, hogy Isten az embereket illetõen a legkisebb részletekkel is tisztában van, még azt is tudja, hány hajszáluk van. Jézus így zárta le a szemléltetését: „Ne féljetek hát, ti sok verébnél többet értek” (Máté 10:29–31). Jézus rámutatott, hogy függetlenül attól, hogy az emberek mit gondolnak magukról, azok, akiknek van hitük, igenis értékesek Isten szemében. Remélem tudtam egy kicsit segíteni.
Kicsit kemény leszek. A hit és a boldogság két külön dolog. Te a kettõt egy kalap alá veszed. Ez azt mutatja, hogy a hited érzés, nem tényszerû meggyõzõdés. Aki hisz, az akkor is hisz, ha boldogtalan. Jób megjárta a poklot, de hitt továbbra is. Jeremiás próféta volt, annyira elege lett, hogy el akarta Istent hagyni, de mindeközben hitt, mert a hite meggyõzõdés volt, nem a lelkiállapota. Ha nem vagy jól, az nem azt jelenti, hogy nem hiszel. De ha boldogságtól hinnél, akkor soha nem hittél. Hanem a boldogság a te istened.
"Pedig a Bibliában is meg van írva, hogy ha hiszel benne, akkor eléred." Sajnos nem minden az aminek látszik.a szentírás sem minden tekintetben szentírás. Egyébként nem lehet, hogy túl erõsen akarod, azért nem jön össze?
Persze, hogy nem jön össze mert a világ nem az egyén körül forog. Ha a dolgok nagy része összejönne nem lenne szükség vallásra és a télapóra Mutass egy olyan évszám intervallumot amikor szívesen élnél. A világ sose volt kevésbé torzabb csak most már bekapcsoljuk a hír adót és 1 órán keresztül azt hallgatjuk kit hogyan erõszakolnak, gyilkolnak, csalnak milliókat. A politika se rosszabb mint volt. Csak amióta az emberek az hiszik beleszólhatnak jobban érdekli õket. A világ nem lett torzabb csak az ablakot mosták le így már látszik a "kosz".
Kedves Kérdezõ Még annyira fiatal vagy, bár tudom, hogy ez unalmas beszólás, nem maradtál le semmirõl.:) Azt mondod teszel érte. Ha valóban rendszeresen imádkozol hittel kételkedés nélkül, és azután az imáddal összhangban éled is az életedet, akkor a válasz nem fog elmaradni. Ez nem jelenti azt, hogy két és fél óra múlva teljesül. A teremtõ akkor és ott segít amikor és ahogyan kell. Ezt nem is szabad elsietni. A pár választás nem játék, egy életre szól!!!
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó, és mit szólsz ahhoz, hogy én teszek is érte...?...és mégsem jön össze. Azt hiszem ez a világ olyan mértékben el van torzulva, hogy egy magamfajta lány nem számíthat semmire...
Ideje lenne felnõnöd és megkülönböztetni a tündérmesét a valóságtól. A világ nem úgy mûködik, hogy alszol az ágyadba majd egy reggel a szõke herceg csókkal ébreszt, és happy end. Nem elég akarni (hinni) tenni is kell érte. Nem sokba különbözöl az asztro tv-be betelefonáló öreg asszonyoktól akik a 10 milliós pénz energiát szívják el. Mind2 kevés (mondhatni 0) erõfeszítéssel akartok dolgokat. Ha párt szerzetnél járj társaságba beszélgess fiúkkal mert mint mondtam nem fog semmibõl elõteremni, és gyûrût akasztani rád. Nem kell a mezõn a tündéreket kergetni az önmagába is szép.
Nagyon szívesen, máskor is.:)

Úgy érzem nem bírom tovább! 6hónapos terhes vagyok, semmibe vesz! Mit csináljak?

Legjobb válasz: Szerintem ird le,hogy pontosan mi a helyzet, hatha ugy jobban fog tudni valaki segiteni.

Szerintem ird le, hogy pontosan mi a helyzet, hatha ugy jobban fog tudni valaki segiteni.
Szia! Ki vesz semmibe? A párod? Picit konkrétabban kellene, nem kndegy, hogy ki vesz semmibe.
A kérdező hozzászólása: Bocs!Igen õ.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!