Találatok a következő kifejezésre: Úgy érzem, bírom (115 db)

Ugy érzem hogy nem birom, mit tehetnék hogy szebb szinben lássam a világot? Mit szoktatok tenni ha már ugy érzitek nincs erötök semmihez és a türelmetek is fogytán?

Tegnap mütötték alábaimat az ujamon benött a köröm és ki kellett vágni a körömágynál,menni nehezen tudok és eléggé idegesit hogy anyi mindent kéne csinálni és nem megy.A férjem ithon van de ö sem akar mindig mindent mecsinálni amit én szeretnék hogy meglegyen és már nagyon nehezen birom de még hol a gyogyulás állitolag 10 nap.

Legjobb válasz: Ez van,legalábbis a legtöbbünkkel.Nem kell ezen úgy kiakadni.Én 3 kisgyerekkel vagyok itthon, a legkisebb féléves,és senki egy szalmaszálat nem tesz keresztbe rajtam kívül nálunk.A férjem elmegy reggel 6-kor dolgozni,hazajön este 7-11 között.Örülünk,hogy van munkája,és tudjuk fizetni a hiteleinket,és megélünk.Nem várhatom el tõle,hogy itthon is segítsen.Ráadásul becsípõdött a derekam a napokba,alig bírok odébb menni,még is enni kell a családnak,tiszta ruha...stb...A középsõ és a kicsi gyerekeimmel császároztak,akkor sem volt segítségem így is elláttam a családom.Ennél nagyobb bajod ne legyen én azt mondom,meglátod hamar rendbejössz.Mondjuk a férjed ha ráér azért segíthetne. Mielõbbi gyógyulást,üdv

Ez van, legalábbis a legtöbbünkkel.Nem kell ezen úgy kiakadni.Én 3 kisgyerekkel vagyok itthon, a legkisebb féléves, és senki egy szalmaszálat nem tesz keresztbe rajtam kívül nálunk.A férjem elmegy reggel 6-kor dolgozni, hazajön este 7-11 között.Örülünk, hogy van munkája, és tudjuk fizetni a hiteleinket, és megélünk.Nem várhatom el tõle, hogy itthon is segítsen.Ráadásul becsípõdött a derekam a napokba, alig bírok odébb menni, még is enni kell a családnak, tiszta ruha...stb...A középsõ és a kicsi gyerekeimmel császároztak, akkor sem volt segítségem így is elláttam a családom.Ennél nagyobb bajod ne legyen én azt mondom, meglátod hamar rendbejössz.Mondjuk a férjed ha ráér azért segíthetne. Mielõbbi gyógyulást, üdv
Nálunk az úgy van hogy 2 hónapos a babám, mellette 0 szabadidõ.A férjem karácsony óta itthon van na de 1 kezemen megtudnám számolni hányszor segített mosogatni, takarítani....ráadásul náthás lett, így még a gyerekkel sem tudott/akart foglalkozni.És én is betgeskedem, de én oldjak meg mindent egyedül. Tanácsolni ilyenkor nehéz-1x is pihenj-és ne foglalkozz azzal hogy indul a ház, majd meglesz, ha felépültél.Mostanában igaz hogy hideg van de süt a nap, ha tudsz menj ki egy kicsit.Csodákat fog tenni :-)

Miért van az, h 20-30 perc torna után, úgy érzem, nem bírok már pl, egy kitörést sem csinálni, mert úgy érzem nem bírok többet és itt a vég? Igaz nem ugrabugrálni szoktam, hanem nehezebb gyakorlatokat. Azért ér valamit? 2 hónapja csinálom

van akinek sikerült tornával eltüntetni majdnem teljesen a narancsb?rt a combjáról? és ha igen,mennyi id? alatt?

Legjobb válasz: Mi a korod, mi a nemed, és mi a pontos táplálkozásod, mennyire pihentetõ az alvásod? Utána tudnánk értékelhetõ választ írni.

Mi a korod, mi a nemed, és mi a pontos táplálkozásod, mennyire pihentetõ az alvásod? Utána tudnánk értékelhetõ választ írni.
A kérdező hozzászólása: jaj, de jó nagyon megnyugtattál köszönöm! hát tényleg, még a lábam is alig bírom megemelni utána, szóval addig csinálom, míg azt nem érzem, h ha agyonvernek sem megy több:D
Nagyon jól csinálod! Akkor jó az edzés, ha majd belepusztulsz. 20-30 perc teljes erõbedobással megfelelõ. Ha többet csinálnád töketlenkedve, akkor csak az idegrendszeredet terhelnéd feleslegesen, és egy idõ után unalmassá is válna.
Pontosan így van! :-) Sokan ott hibáznak, h 1-2 órát is képesek ezzel tölteni, az eredmény pedig minimális. Volt, h zárás elõtt fél órával mentem le a terembe. Kérdezte is a recepciós, h elég lesz ennyi? Gondolhatod, h alig tudtam magam kivonszolni az ajtón. :D
Ez így önmagában nem sokat ér még. Fontos a táplálkozás és a pihenés is, de nyugodtan hagyd figyelmen kívül a kérdésem, ha nem fogsz fejlõdni, az a te bajod lesz.
Igen, nagyon fontos a táplálkozás és a pihenés is.Szerintem nyugodtan írd le a tapasztalataidat, oszd meg vele a tudásod, biztosan örülni fog, és hasznát veszi.:-)

Üdvözlök Mindenkit. Lenne egy kérdésem. Ha úgy érzem, hogy a Bíró nem pártatlan, van-e lehetőségem valamit tennem, és ha igen mi a menete?

Legjobb válasz: Elfogultsági kifogást lehet bejelenteni, de az nagyon súlyos "vád", csak akkor csináld, ha tényleg van erre utaló komolyabb bizonyítékod! Olyankor más bírót fognak kijelölni az ügyre - ha megalapozottan kéred. Miért érzed, hogy elfogult lenne?

Elfogultsági kifogást lehet bejelenteni, de az nagyon súlyos "vád", csak akkor csináld, ha tényleg van erre utaló komolyabb bizonyítékod! Olyankor más bírót fognak kijelölni az ügyre - ha megalapozottan kéred. Miért érzed, hogy elfogult lenne?
Az úgy mérzem nem ér semmit.
Elfogultságot jelentesz és adnak másik bírót! De ez nem lesz rövid idõ...
A kérdező hozzászólása: A tárgyaláson tanusított hozzáállás miatt érzem nem pártatlannak a bírót. Engem a kötelezõ kérdéseken kívûl teljesen levegõnek nézett. Minden mondandója azt sugallta számomra, hogy teljesen felesleges a folytatás, úgy is a nejem pártját fogja. Csak az érdekelte, nem érzem-e szükségesnek a gyerektartás fizetését, persze az már nem érdekelte, hogy én mibõl fizetem a hiteleket amik meg vannak, és hogy esetleg mibõl élnék. Persze a gyerektartás nem kérdés számomra. Szóval ezek az alapvetõ dolgok sem érdekelték.
Ez még csak az elsõ tárgyalás volt? Lesz még több tárgyalás is? Szóval halasztottak? Valószínûleg igen. Tudnod kell, hogy általában az elsõ tárgyaláson a felperest hallgatják meg, és sokszor az alperes szóhoz sem jut a második tárgyalásig, ami viszont mondjuk csak róla szól utána... Ez a sorrend, mindig a felperessel kezdik... De persze nem tudom, hogy a konkrét esetben is errõl van-e szó, tegyél úgy, ahogy jónak látod. Ha gondolod, tegyél panaszt, jogod van hozzá.
Ne aggódj, az elsõ tárgyaláson nálunk is így volt. Mentem a gyermekelhelyezésért. A tárgyalás végén, csak annyit mondott a bírónõ, amikor az ideiglenes gyerektartásról volt szó, hogy most mutassam meg mennyire szeretem a kislányunkat. Szóval én is pont így éreztem ahogy Te. Viszont azóta volt még 3 másik tárgyalás, már nagyjából mindent tud a bírónõ, mára már feltûnõen velem szimpatizál. Úgyhogy még ne tégy semmit.
Bizony sok szerintem is az elfogult nõpárti bíró. Az enyém is ilyen volt. Több tanú is volt akikkel szemben nem cáfolta exem az állításukat (a különélésünk idõpontjáról volt szó) de a bíró ezekkel szemben döntött. Már bánom hogy nem jelentettem azonnal és közben elfogultságot. A teremben még azt gondoltam nekem ad ebben igazat és szépen hazamentünk. Nem így lett késõbb a határozatban, az ellen meg már csak fellebbezni lehet. Hagytam már untam az egészet, 3évig tartott a per.
Az ilyesmit miért nem ügyvéddel csináljátok?


Mas is igy erez? Ha tobbet mozgom ugy erzem hogy leszakad a derekam, faj mindenem es nagyon hamar elfaradok. Nem birok pl. folmosni, porszivozni, mert ugy erzem hogy megszakad mindenem

Legjobb válasz: szia! hanyadik hétben vagy? Én most vagyok 29hetes, és a porszivózás már nekem sem megy,meg elég nagy a házunk is, úgyhogy én azt a páromra bízom. Sokkal jobban elfáradom már én is. A lényeg hogy ne eröltesd magad. ha nem bírod, akkor pihizz. Boldog Babavárást

szia! hanyadik hétben vagy? Én most vagyok 29hetes, és a porszivózás már nekem sem megy, meg elég nagy a házunk is, úgyhogy én azt a páromra bízom. Sokkal jobban elfáradom már én is. A lényeg hogy ne eröltesd magad. ha nem bírod, akkor pihizz. Boldog Babavárást
A kérdező hozzászólása: koszi. en meg csak 15 hetes vagyok. el elvegzem a munkat, de amit utanna erzek a testemben az olyan mintha porcelanbol volna a derekam es barmikor el torhetne.egy szoval hamar faradok es ugy erzem magam mint egy oregasszony.tudom hogy ez nem jo, pedig sokat mozgok, setalok. ha mar most vagyok ilyen hogyan lesz erom szulni?
Én is a nagyobb munkákat férjemre bízom, ablakjaimat anyukám fogja pucolni pár hét múlva.Én fõzök mosok és mindent csak szépen apránként.Lesznek jobb és rosszabb napok.Lassabban csinálj mindent és ha valami nem megy ne erõltesd.Tudom elég nehéz, mert én is elég tisztaságmániás vagyok, de adni kell lejjebb.Muszály otthagyni vagy másra bízni.31 hetes
Használsz valamilyen pocaktartót? Én már elég régóta használom és amikor felveszem, mintha elvágták volna a derékfájást. Ez egy gumiszalag és a pocakomra egy finom anyagot tudok húzni. Fantasztikus!! Sokkal konfortosabb a kismamaéletem, mióta használom!
elõzõ vagyok, 36.hetes kismama

Túl sok embert nem fogadok el, nem tudom feladni az elveimet. Nem bírok megbocsátani és sosem felejtek. Aki tett valamit ellenem, azt megjegyzem és meg akarom büntetni. Úgy érzem, rámegy erre az életem. (? )

Nem tehetek róla, de az emberek többségét képtelen vagyok elfogadni. Vegyük például a kortársaimat, a késő kamaszkorban levő embereket. Utálom, hogy mindenki cigizik, piál, csőgatyát hord, vasalja a haját, gyúr, k*rvának öltözik. Amikor gyerek voltam, többé-kevésbé normális embereket láttam. Nem hiszem, hogy olyan marha nagyok az elvárásaim. Csak annyit várok el valakitől, hogy legyen már kulturált és ne játssza az eszét. Ismerek olyan lányt, aki ezelőtt négy évvel ártatlan, imádnivaló kiscsaj volt, mindenki odavolt érte. Vonzó volt, aranyos volt. Ebből a lányból ma egy irritáló, nyafogó, affektáló divatp*csa lett, aki mindig a legújabb cuccokat hordja, állandóan selypít meg gügyög, szándékosan úgy viselkedik, mint valami éretlen kis óvodás és k*rva büszke a szexuális életére meg arra, hogy ő bulizik. Õ is az a tipikus "most kell kiélnem magam" és ennek érdekében minden züllésbe belemászik. És engem meg hülyének néz, amiért ilyen "konzervatív", otthonülős gyerek vagyok, aki nem iszik. Süt róla az egoizmus, a saját fontosságtudata. Az osztálytársaim nagy része ma ott tart, hogy a tanár mindig hülye, versengve szidják a legtöbb tanárt, ha arra kerül sor. Nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek, amikor egy normális, értelmes ember látja, hogy a tanárnak van ordító igazsága, csak ki kéne nőni ezt a kiszkamaszos lázadósdit. Jéáratják a pofájukat, hogy szar jegyeket kaptak, miözbne órán végig dumálnak, a dolgozatot meg kipuskázzák. Nem bírják felfogni, hogy a tanár is csak ember, egész nap az iskolában robotol, dolgozatokat javít és készít, el kell viselnie a szemtelen kölyköket és mindezt egy olyan fizetésért, ami megalázó és nevetséges. Engem meg hülyének néznek, ha esetleg hnagot merek adni ilyen irányú véleményemnek. Kicsit elkanyarodtam a témtól. A lényeg az, hogy elég határozott elveim és elképzeléseim vannak. Amíg valakin nem látom, hogy utál/hülyének néz, addig általában nem utálom én sem, de sajnos elég gyakran tűzök össze másokkal. Mivel nem pattoghatok mindig, ezért legtöbbször befogom a számat, emiatt viszont úgy érzem, nincs tekintélyem, senki nem vesz komolyan, esetenként válaszra se méltatnak. Az én sérelmeimmel senki nem törődik, azt hiszik, velem mindent lehet. Ez mérhetetlen dühöt, keserűséget halmozott fel bennem és teljesen megváltozott a lelkiismeretm az utóbbi időben. Hozzászoktam ahhoz, hogy gátlástalanul hazudozzak azoknak, akiket nem bírok és tudom, hogy nem bírnak, néha elkap a düh és beszólogatok, és valahogy "megkérgesedett a szívem", eltűntek a pozitív érzéseim. De úgy érzem, mindezt jogosan teszem. Nem felejtek el semmit és képtelen vagyok megbocsátani az embereknek -leginkább a csak magukra gondoló, sértésekre túl érzékeny de bántásokban, érzelmi intelligenciában túl durva kamaszoknak. A megbocsátás alól egyébként én magam sem vagyok kivétel, magamnak sem bírok megbocsátani a hibáimért, a hülyeségeimért, amikből az utóbbi időben túl sokat követek el. Talán túl nagyok az elvárásaim. Szerintetek?

Legjobb válasz: "Amikor gyerek voltam, többé-kevésbé normális embereket láttam. Nem hiszem, hogy olyan marha nagyok az elvárásaim..." Nem is azok, csak eltanultad az öregektõl az "ezek a mai fiatalok!" dumát. Minden 15-20 éves kiváló, különleges vagy egyéniség szeretne lenni. Ennek elérésére van 3-4-féle kommersz stratégia. Az egyik az, hogy valaki "lázadó", tehát mondjuk cigizik az iskolaudvar egyik zugában, vagy érettségi után már inkább füvezik. A másik, nem kevésbé kommersz módszer, amikor már valaki olyan hûdenagy lázadó, hogy a lázadás ellen lázad, és azzal tüntet, hogy szembeszáll "a fiatalok"-kal. Az ilyen fiatalok rendszerint némi dicséretet is besöpörnek a felnõttektõl. "Õ is az a tipikus "most kell kiélnem magam" és ennek érdekében minden züllésbe belemászik. És engem meg hülyének néz, amiért ilyen "konzervatív", otthonülõs gyerek vagyok, aki nem iszik. Süt róla az egoizmus, a saját fontosságtudata." Rólad is süt, csak más módon éled ki. A te életkorod ilyen. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy ki tudod vonni magad a biológiai törvények alól. De a te korodban mindenki azt hiszi, hogy ki tudja magát vonni. Én is azt hittem :))) "Hozzászoktam ahhoz, hogy gátlástalanul hazudozzak azoknak, akiket nem bírok és tudom, hogy nem bírnak, néha elkap a düh és beszólogatok, és valahogy "megkérgesedett a szívem", eltûntek a pozitív érzéseim. " Nem, ha megkeményedtél volna, akkor nem éreznél erõs indulatokat. Vagy képes lennél arra, hogy felülemelkedj az apróságokon és egy mosollyal elintézz olyan dolgokat, amik miatt korábban dzsihádot folytattál valakik ellen. "a csak magukra gondoló, sértésekre túl érzékeny de bántásokban, érzelmi intelligenciában túl durva kamaszoknak" Olyan vagy te is. Meg ilyen voltam én is, meg kb. mindenki. Vannak rossz oldalai a kamaszkornak. Meg jók is. A lényeg, hogy élvezd a jó dolgokat és ne sokat füstölögj a rosszakon. "Szerintetek?" Szerintem ha majd felnõsz, a helyükön fogod kezelni ezeket az apróságokat. Élj, tapasztalj, vegyél részt minél több dologban. Ne azt keresd, hogy min háboroghatsz, hanem a kalandokat, érdekességeket, élvezetet, örömöt stb.

"Amikor gyerek voltam, többé-kevésbé normális embereket láttam. Nem hiszem, hogy olyan marha nagyok az elvárásaim..." Nem is azok, csak eltanultad az öregektõl az "ezek a mai fiatalok!" dumát. Minden 15-20 éves kiváló, különleges vagy egyéniség szeretne lenni. Ennek elérésére van 3-4-féle kommersz stratégia. Az egyik az, hogy valaki "lázadó", tehát mondjuk cigizik az iskolaudvar egyik zugában, vagy érettségi után már inkább füvezik. A másik, nem kevésbé kommersz módszer, amikor már valaki olyan hûdenagy lázadó, hogy a lázadás ellen lázad, és azzal tüntet, hogy szembeszáll "a fiatalok"-kal. Az ilyen fiatalok rendszerint némi dicséretet is besöpörnek a felnõttektõl. "Õ is az a tipikus "most kell kiélnem magam" és ennek érdekében minden züllésbe belemászik. És engem meg hülyének néz, amiért ilyen "konzervatív", otthonülõs gyerek vagyok, aki nem iszik. Süt róla az egoizmus, a saját fontosságtudata." Rólad is süt, csak más módon éled ki. A te életkorod ilyen. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy ki tudod vonni magad a biológiai törvények alól. De a te korodban mindenki azt hiszi, hogy ki tudja magát vonni. Én is azt hittem :) )) "Hozzászoktam ahhoz, hogy gátlástalanul hazudozzak azoknak, akiket nem bírok és tudom, hogy nem bírnak, néha elkap a düh és beszólogatok, és valahogy "megkérgesedett a szívem", eltûntek a pozitív érzéseim. " Nem, ha megkeményedtél volna, akkor nem éreznél erõs indulatokat. Vagy képes lennél arra, hogy felülemelkedj az apróságokon és egy mosollyal elintézz olyan dolgokat, amik miatt korábban dzsihádot folytattál valakik ellen. "a csak magukra gondoló, sértésekre túl érzékeny de bántásokban, érzelmi intelligenciában túl durva kamaszoknak" Olyan vagy te is. Meg ilyen voltam én is, meg kb. mindenki. Vannak rossz oldalai a kamaszkornak. Meg jók is. A lényeg, hogy élvezd a jó dolgokat és ne sokat füstölögj a rosszakon. "Szerintetek?" Szerintem ha majd felnõsz, a helyükön fogod kezelni ezeket az apróságokat. Élj, tapasztalj, vegyél részt minél több dologban. Ne azt keresd, hogy min háboroghatsz, hanem a kalandokat, érdekességeket, élvezetet, örömöt stb.
nekem ebböl nem jön le hogy nagy elvárásaid lennének. én 25 vagyok de már az én kamaszkoromban is kivülállo voltam pedig akkor nem voltak ennyire gázosak a kamaszok...mindig csesztettek, nem tudom hogy miért mintha rám lett volna irva hogy cseszegess. de szerencsére kijártam a sulit de én se tudtam szinte senkit elfogadni de szerintem elég egyértelmü hogy miért. amiért te sem.nem tudsz mit tenni a legtöbb kamasz mintáz valakit aki szerinte menö, nem önmaga. azon kevesek mint te meg én már akkor önállo gondolatokkal birtam amivel felülkerekedtünk rajtuk...elméletben... mert közbe én voltam a célpont. meg te.mert mások vagyunk. ha felnönek ök is rájönnek, addig nem. légy büszke magadra, bird ki a sulit amig még van, utána minden jobb lesz. legalábbis nálam ez volt.
A kérdező hozzászólása: Elnézést a helyesírási hibákért -erre is háklis vagyok-, kicsit kapkodva írtam.
szerintem csak keresi a válaszokat a maga számára is. én is ilyen vagyok ha valami nagy dilemmám van. én is nekiállok vitázni de csak mert keresem a választ. mert ha kibeszélem, sokszor megtalálom a megoldást és rájövök dolgokra. de ehez kellenek vélemények. és tudja hogy baj van vele de nem tudja hogy most akkor mi az ami baj és mi az ami nem.
Nem arról van szó, hogy durva, csak mi értelme kérdést kiírni, ha utána vagy nem reagál, vagy azon van a kérdezõ, hogy megcáfoljon minden választ, annak ellenére, hogy a kérdésben leírta, hogy nem jó így neki?
lehet én vagyok idiota de nekem egyik reagálás se tünt durvának :) csak szimpla kijelentés volt...de mindegy...
A kérdező hozzászólása: Nem akartalak megsérteni.
Nem is értem miért tetted fel akkor a kérdést. Most is csak durván reagálsz és az igazad akarod bebizonyítani minden áron. Akkor élj így, ha neked így jó... Vicces nézni az ilyen görcsös és ideges embereket.
A kérdező hozzászólása: "Én is már az oviban is inkább a felnõttekkel voltam, nem játszottam sokat az udvaron sem másokkal. " Én ilyet nem mondtam... az oviban még kifejezetten társas lény voltam. Sõt, az voltam egészen általános iskola kb. 5. osztályáig, én voltam az osztály közepe. A proléma ott kezdõdött, mert elkezdtünk mindannyian kamaszodni, kialakultak a klikkek, eljött mindenkinek a családi gondja, stb. "És tudod mi a legrosszabb? Nem tudom hány éves vagy, de én 20 és mostanában kellett rájönnöm, hogy a felnõttek fikarcnyival sem jobbak. Régen azt reméltem, hogy amikor felnõ az ember akkor megérik, de ugyanolyan buták akik buták és atöbbség az." Erre már én is rég rájöttem. De szerintem manapság ezt mindenki elég hamar felfogja, ha a politikusokat érõ botrányokra gondol. De akinek a szüleivel nincs rendben valami, az már gyerekkorban is rájöhet. Akkor jön az, hogy õ már fiatalon párkapcsolatot keres, mert valahonnan támogatás kell neki, amit a szüleitõl nem kap meg. 19 éves vagyok.
22:07 "Tény, hogy gyakorlatilag inkább felnõttek, mint gyerekek között nõttem fel, de nem hinném, hogy ezt tõlük tanultam volna." Egyrészt ott van a tested, agyad, hormonjaid stb., amelyek most épp ott tartanak a fejlõdésben, hogy egyéniség akarj lenni és ki akarj tûnni, ne legyél "olyan, mint a többiek". Másrészt ott van a minta, amihez közeledni akarsz, hogy ezt elérd. Ez a minta a felnõttek.
Minnél többet írsz annál jobban egyetértek veled. Én is már az oviban is inkább a felnõttekkel voltam, nem játszottam sokat az udvaron sem másokkal. De ennek ellenére mégsincs bennem ilyen görcs (bocsi) és nyugodtan tudok élni. És tudod mi a legrosszabb? Nem tudom hány éves vagy, de én 20 és mostanában kellett rájönnöm, hogy a felnõttek fikarcnyival sem jobbak. Régen azt reméltem, hogy amikor felnõ az ember akkor megérik, de ugyanolyan buták akik buták és atöbbség az. De ennek ellenére nem érzem azt, hogy úgy kéne viselkednek mint neked. Az a vicces, hogy ebben ez az oldal is segített. Néha idegesített amikor egy másik válaszoló teljesen mást gondolt és néha hosszú vitákba bonyolódtam, de már ez sem izgat.
A kérdező hozzászólása: Engem az idegesít a legjobban, hogy a hülyékbõl van a legtöbb. Lehet most azzal jönni, hogy a füvezés meg minden szarság a kamaszkor velejárója, de végsõ soron az jár jól, aki nem füvezi szét az agyát és nem válik alkoholistává. Ha olyanból lenne több, aki hozzám hasonlóan gondolkodik, nem hõbörögnék, mert lenne kivel együtt röhögni isten nagy állatkertjének a lakóin. De bármerre nézek, agyatlan hülyéket látok.
A kérdező hozzászólása: Jajj, reméltem, hogy te nem fogsz írni... de mindegy. Amúgy nem írtál rosszakat, kellemetlen igazságok, de igazságok. :D Egy valamivel azért vitába szállnék: "Amikor gyerek voltam, többé-kevésbé normális embereket láttam. Nem hiszem, hogy olyan marha nagyok az elvárásaim..." "Nem is azok, csak eltanultad az öregektõl az "ezek a mai fiatalok!" dumát. " Tény, hogy gyakorlatilag inkább felnõttek, mint gyerekek között nõttem fel, de nem hinném, hogy ezt tõlük tanultam volna. Talán viccnek hangzik, de emlékszem, hogy már az oviban is hülyén néztem arra, aki káromkodott. Így lettem nevelve, ez igaz, de a "mai fiatalok"-ozás nem innen jön. Simán más az értékrendem.
*nekeD
Nekem nem az elveiddel van baj, hanem azzal, hogy másokra akarod erõltetni és, hogy azt hiszed tiéd a világmegváltó igazság. Az egész világ nem lehet olyan mint te. Miért fáj ez neked? Mi bajod lesz attól ha valaki gyúr vagy vasalja a haját? Ha én például pont olyan vagyok mint te és a legjobb barátod lehetnék, akkor meg fogsz utálni csak mert a hajam vasalom (teszem hozzá nem mindenki divatból és egészségtelenül vasalja...) és csõnadrágom van? Nem látod milyen piti dologgal ölöd magad? Egyszerûen nem kell a más elveivel foglalkozni. Neked vannak elveid. Kifejted õket, másik meghallgatja, õ is kifejti, te is meghallgatod, oké. El van intézve. Ha rá akar erõltetni a saját elveire (amit én még nem tapasztaltam pedig sokban hasonlítok hozzád) akkor egyszerûen figyelmen kívül hagyod. Semmit nem kell itt feladni. Nem is értem mi ezen a nehéz. Megjegyezni ha valaki bántott, az szerintem is oké. De megbosszulni... Mit érsz vele? Bántani pedig csak az tud akinek hagyod. Ennek a legtöbbje általában olyan, hogy beképzelsz magadnak valamit és azt gyûjtögeted magadban a végtelenségig. Miközben ha õszintén megmondanád annak akivel van, akkor lehet kiderülne, hogy õ nem úgy gondolta, vagy félreértetted stb. Ha meg valaki komolyan meg akar bántani, akkor minek foglalkozol vele? Az írásod alapján pedig ez pontosan te vagy: "a csak magukra gondoló, sértésekre túl érzékeny de bántásokban, érzelmi intelligenciában túl durva" Engem is sokszor furának tartanak a véleményem miatt, de olyankor nem foglalkozunk egymással és kész. Másabbnak tartom magam a többségtõl de én ettõl jól érzem magam és nem keserít meg. Úgyhogy lehet így is normálisan élni.
de barátaid amugy csak vannak.... bár nem tudom a mai sulis közeg milyen... ha olyan mint nálunk az általános, ahova rajztanárhoz járok... hát örülök hogy kibirom azt a 10 percet amig várok a tanárra...kis szaros 10 évesek és esküszöm félek tölük.a tanárom meg heti egy órát tölt velük de mindig kész idegroncs. és csak rajztanár.... mi lenne ha matekot tanitana, arra oda is kell figyelni. nagyon sajnálom öt és teljesen el vagyok hülve hogy mi megy ma....
A kérdező hozzászólása: Utolsó jól leírta. Ami a nem reagálást illeti: elnézést, de most elég sok dolgom van (érettségi idõszak). Ahogy tudok, reagálgatok. De várom a válaszokat!

A barátommal állandóan veszekszünk és féltékeny mindenkire még a legjobb barátnőmre is. ő 19 éves én 16 és már több mint 1 éve együtt vagyunk. Szeretem ugy érzem de nem bírom elviselni ezt az állandó feszültséget. Mit tennétek a helyembe?

Legjobb válasz: Szerintem közöld vele hogy te ezt nem bírod tovább ésss ha nem hagyja abba a folytonos féltékenykedést ott fogod hagyni mert nem arról van szó hogy nem szereted...csak éppen nem bírod tovább idegileg. Amgy szerintem ha szeret akkor meg kéne bízzon benned. Esetleg kérj tõle egy kis idõt hogy átgondoldd a dolgaitokat. ÉS beszéljétek meg mindenféleképpen. Remélem együtt maradtok:) sok sikert:) és remélem hasznos volt a válaszol:)

Szerintem közöld vele hogy te ezt nem bírod tovább ésss ha nem hagyja abba a folytonos féltékenykedést ott fogod hagyni mert nem arról van szó hogy nem szereted...csak éppen nem bírod tovább idegileg. Amgy szerintem ha szeret akkor meg kéne bízzon benned. Esetleg kérj tõle egy kis idõt hogy átgondoldd a dolgaitokat. ÉS beszéljétek meg mindenféleképpen. Remélem együtt maradtok:) sok sikert:) és remélem hasznos volt a válaszol:)
Átérzem a helyzetedet, átéltem, amit most te, szóval amit írok, az tapasztalat. Én már csak volt barátként beszélhetek róla, mert a féltékenysége tönkretette a kapcsolatunkat. 2 évig tûrtem a megaláztatásait, a faggatózásait, folyton meg kellett magyaráznom, mit miért teszek. Pl. hogy miért néztem meg vkit az utcán, nem engedte, hogy korrepetáljak egy nálam jóval fiatalabb fiút, nélküle nem bulizhattam, és a barátnõimet se becsülte sokra, szerinte õk csak a rosszba vittek bele engem. Teljesen kisajátított magának, a barátai közelébe sem engedett, nehogy valamelyik megtetsszen nekem. 3 hónapja lett vége, de nem én akartam így, õ intett búcsút. Én nem akartam otthagyni õt, mert hittem, hogy megváltozhat. Végül saját magát sem bírta elviselni mellettem... És persze mindenért engem hibáztat, utolsó szajhának hordd el, pedig nem adtam rá okot. És nagyon zavart, hogy állandóan meghazudtolt engem, úgy éreztem nincs értelme hûségesnek lennem, de mindig az voltam, mert szerettem. De most már mindegy, nem tartjuk a kapcsolatot, bár szokott hiányozni, tudom jobb hogy így alakult, mert felõröltük egymás idegeit. 19/L 25/F

Mit tegyek? Úgy érzem hogy nem bírom tovább!

Lehet hogy rossz kategóriába írtam a kérdésem, de ha igen akkor elnézést kérek előre is.  Én egy 15 éves lány vagyok Budapestről. Az életem most nagyon nehéz, nem is tudom hogy hol kezdjem. Most kezdtem egy elég erős gimnáziumba. Itt heti 10 német, és 5 óra angol van. A német nagyon nehezen megy mivel most kezdtem, és kettes hármasaim vannak belőle már most. A legrosszabb az, hogy a többieknek mind négyesük ötösük van, és csak is én vagyok ilyen rossz tanuló. Az előző sulimba mindig én voltam a legjobb mindenből, és nagyon rosszul esik hogy itt meg én vagyok a legrosszabb. Emiatt az osztálytársaim lenéznek, pedig így is csendes vagyok, és nagyon érzékeny vagyok, főleg a jegyeimre. Attól félek h hármas leszek félévkor is. Pedig ebbe a suliba csak ötös tanulók járnak.  A másik problémám az apám. Alkoholista, és emiatt sok vita van itthon. Volt egy időszak hogy próbáltam mindent megtenni hogy leszokjon. Egyszer volt olyan is, kiöntöttem a pálinkáját és megvert. Akkor döntöttem el hogy végleg leteszek róla, de még mindig nagyon fáj. Ekkor kezdődött a szorongásom is. Ez még jobban fokozódott mióta elkezdődött a suli, mert van olyan németórán, ha valamit nem tudok (pedig sokat készülök) a tanár megaláz mások előtt.  Úgy érzem hogy nem bírom már sokáig, minden este sírok az ágyban, és minden reggel gyomoridegem van, emiatt mindig hányok. Attól félek hogy egyszer összeomlok teljesen. Tudom hogy mi.den nap vannak depressziós kérdések, de sokat segítene ha kapnék pár tanácsot. (köszönöm annak, aki végigolvasta ezt a hosszú sztorit)

Legjobb válasz: Ilyenkor döbbenek rá, hogy az én problémáim mennyire kicsik másokéhoz képest... Kortársad vagyok, és ha nem is ilyen rossz a helyzetem, együtt tudok veled érezni. Sajnos nem tudsz sok mindent tenni. Vészeld át ezt a pár évet, és tanulj, hogy minél hamarabb a saját lábadra állhass. Nem tudom milyen a kapcsolatod apukáddal, és hogy mennyire megértõ veled szemben, ezt csak te tudod megmondani, de ha úgy érzed nem csinálna belõle problémát, megkérdezhetnéd elköltözhetsz -e kollégiumba. Természetesen vannak kikötések minden koleszban, a lakhelyed is sokat számít, de jelenleg szerintem ez a legkézenfekvõbb megoldás. Ha beszélgetni szeretnél valakivel írj nyugodtan, és sok kitartást kívánok neked! 15/f

Ilyenkor döbbenek rá, hogy az én problémáim mennyire kicsik másokéhoz képest... Kortársad vagyok, és ha nem is ilyen rossz a helyzetem, együtt tudok veled érezni. Sajnos nem tudsz sok mindent tenni. Vészeld át ezt a pár évet, és tanulj, hogy minél hamarabb a saját lábadra állhass. Nem tudom milyen a kapcsolatod apukáddal, és hogy mennyire megértõ veled szemben, ezt csak te tudod megmondani, de ha úgy érzed nem csinálna belõle problémát, megkérdezhetnéd elköltözhetsz -e kollégiumba. Természetesen vannak kikötések minden koleszban, a lakhelyed is sokat számít, de jelenleg szerintem ez a legkézenfekvõbb megoldás. Ha beszélgetni szeretnél valakivel írj nyugodtan, és sok kitartást kívánok neked! 15/f
Próbálj magadra úgy tekinteni, hogy ne csak a német és angol jegyeiddel jellemezd magad! Nem kell ennyire drasztikusnak lenned. Rengeteg sok érték rejtõzik benned, ami a felszín alatt lapul, csak arra vár, hogy felfedezd! Ha erõs osztályba csöppentél, azt fogd fel úgy, hogy szorgalomra sarkallhat, hisz messze még a tanév vége, még annyi minden történhet addig! És mivel nincsenek véletlenek, azt jelenti, joggal vagy ott, méltó vagy rá és képes vagy megcsinálni! Megértem, hogy félsz (ezen én is átmentem), de higgy magadban, meg tudod csinálni! Ne engedd, hogy a kezdeti nehézségek letörjenek, hisz már bebizonyítottad, hogy jó vagy, az elõzõ sulidban. Minden kezdet nehéz! :) Édesapád miatt sose legyen bûntudatod, ez az õ választása, és nem hinném, hogy azért tenné, mert téged nem szeret, vagy mert te lennél ezért a felelõs. Van az úgy, hogy a felnõttek menekülni próbálnak egyes problémák elõl. Vésd az eszedbe, hogy nem a te hibád! Megváltoztatni nem tudod õt, anélkül, hogy õ akarná! Ezért te csak magadra koncentrálj, mindig legyen elõtted pozitív álomkép, fókuszálj arra, amire vágysz. Próbálj meg új barátokat szerezni, keress olyan elfoglaltságokat szabad idõdben, amik örömet okoznak és feltöltenek. Amikor úgy érzed, nem fog a fejed, akkor lazíts, lélegezz mélyeket, ne erõltesd. Figyelj oda, hogy egyél rendesen, aludj eleget. Az apró kis sikereket is díjazd magadban, még ha a többiek nem is veszik észre. Próbálj meg beszélni a német tanároddal, aki nyílvánosan megaláz, órák után, mikor nincs már ott senki, és mondd el, hogy családi problémáid vannak, és sok dolog még új neked, izgulsz is, de igyekszel, sokat készülsz. Ne légy szomorú, kedves leányka, mert ezek a dolgok elmúlnak, és az osztályzatok sem mindig objektívek. Elõtted még az egész élet, és nem dõl össze a világ, ha nem vagy mindenbõl 5-ös! Nagyon szép lelked van, és az, hogy érzékeny vagy, arra légy nagyon büszke, mert ez azt jelenti, hogy sok olyan rejtett szépség is feltárul elõtted, amit mások észre sem vesznek és még nagyon sok jót nyújthatsz az emberiségnek ebben a világban! Fel a fejjel! ;)
Húha:S:S Hát, apud ha õ maga nem akarja, õvele nem nagyon sokat tudsz kezdeni sztem:S Viszont lehetne iskolát váltani esetleg. Pl Elõzõ osztályodból kérdezz emberkéket, hogy ahova õk járnak, ott milyenek az órák, tanárok, osztályközösség, elvárások ilyesmi....:) Remélem jobbra fordulnak a dolgaid!!:) Kitartást kívánok, fel a fejjel!!:)
*Ja meg hát remélem vannak elõzõ osztályodból barik, akiknél néha esetleg ottaludhatnál:)
10 év múlva nemigazán fog érdekelni hogy milyen jeget adott egy tanár.
miért mentél olyan gimibe ahol több a német, ha neked az angol megy jobban? az osztálytársaid nagyrésze bisztos, hogy tanult elõtte is németül. a tanár azért aláz meg mert valószinü, hogy még az alapokat is alig tudod. ne engedd, hogy megalázzon, ezért tanuljál. nem ok nélkül teszi ezt a tanárod. ha pedig igen, akkor az szégyen a pedagógusokra nézve. bár õ szerintem csak igy próbál motiválni. szerintem egy pszichológus tudna segiteni. apukád alkoholizmusa ellen te nem tehetsz sokat, jobb ha nem is idegeskedsz miatta. az õ élete ez...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Amúgy azért mentem németes osztályba, mert azt gondoltam hogy nem lesz ilyen nehéz, és az angolosba nem vettek volna fel, viszont mindenképp ebbe a suliba akartam menni, mert sok jót hallottam róla, és az oktatás is jó. A szüleim pedig a legjobbat akarták nekem. Apára visszatérve, nem olyan jó a kapcsolatunk, inkább felszínes. Minden nap elmondjuk hogy milyen napunk volt és ennyi. Anyával viszont mindent megbeszélek, ha õ nem lenne nekem, fogalmam sincs hogy mit tennék.

34 hetesek hogy vagytok? én nagyon kész vagyok. Napi 2szer 10km buszozás 3 évessel oviba . Stb úgy érzem főleg este hogy nem bírom már végig csinálni túl lennék rajta. Ja és még most készül a közös gyerekszoba eddig nagyobb nálunk volt. :@

Legjobb válasz: szia, én 33 hetes vagyok, 15 hónapos babával, a múlt héten alig bírtam járni mert mindig fájt az alhasam, és estére naaagyon fáradt voltam, de most már sokkal jobb, valahogy elmúlt az egész és új eröre kaptam. amikor a kicsi alszik akkor próbálok pihenni, minden nap kicsit takarítani, fözni stb. de nagyon kell a pihenés, úgy érzem.

szia, én 33 hetes vagyok, 15 hónapos babával, a múlt héten alig bírtam járni mert mindig fájt az alhasam, és estére naaagyon fáradt voltam, de most már sokkal jobb, valahogy elmúlt az egész és új eröre kaptam. amikor a kicsi alszik akkor próbálok pihenni, minden nap kicsit takarítani, fözni stb. de nagyon kell a pihenés, úgy érzem.
Szia!Én most már sokat pihenek igaz eddig nem tettem (elsõ baba), sajnos hétfõn derült ki hogy 2111-es a méhszájam ezért magnézium és fekvés, szoktam görcsölni meg fáj a hüvelyem is és ma már keményedtem is mire megfõztem, kicsit be vagyok tojva de remélem kihúzzuk még legalább 2 hétig. A ruhákat már kimostam, kivasaltam minden kész, a kórházi csomag is bepakolva. Csak takarítanom kellene még de azt majd a párommal pénteken.Sajnos egyedül már nem birok hatalmas a pocakom. üdv 34+3hkm.

Nem bírom a nagy tömeget, szorongást érzek ha sok ember vesz körl, régen ez nem volt így velem, most miért van? Most 19 éves vagyok és úgy érzem ez nagyon hátráltatja az életemet.

Egy buszra nem tudok felszállni úgy hogy ne töltene el szorongás el?tte és utazás közben is egyaránt, miért vannak ezek? Valami megoldás? Valamikor ez el fog mulni?

Legjobb válasz: Ezt magunknak kell legyõzni sajna,méghozzá tudatosan,úgy hogy felszállok a buszra,és amikor jön az érzés vagy elterelem a figyelmemet,egészen másra gondolok,vagy elmagyarázom magamnak,hogy ez az érzés csakis belõlem jön,valamit helytelenül látok,természetes,hogy az emberek közel vannak,hamarosan leszállok,stb.Édesanyám így gyõzte le a busz-kausztrofóbiáját,és én is így utazom busszal,ha azzal utazom.

Ezt magunknak kell legyõzni sajna, méghozzá tudatosan, úgy hogy felszállok a buszra, és amikor jön az érzés vagy elterelem a figyelmemet, egészen másra gondolok, vagy elmagyarázom magamnak, hogy ez az érzés csakis belõlem jön, valamit helytelenül látok, természetes, hogy az emberek közel vannak, hamarosan leszállok, stb.Édesanyám így gyõzte le a busz-kausztrofóbiáját, és én is így utazom busszal, ha azzal utazom.
Velem is ez van, és nekem is megkeseríti a mindennapjaimat :( Bocsi hogy nem tudtam segíteni, de én is választ várok. 16/F
Nekem ez pár éve volt, amikor metrón kellett utazni, és lemenni a mozgólépcsõn, akkor tört rám. Én ezt úgy gyõztem le, hogy zenét hallgattam, hangosabban, mint ahogy a metróra váró tömeg beszélget, és ahogy a szerelvények zajonganak.
Nekem a Center a halálom. Amikor belépek az ajtón, már minden bajom van. Pedig nagyon szép hely, és minden megtalálható benne. Igazi paradicsom itt a városunkban. De nem tudom élvezni mert rámtör a szédülés, a megsemmisülés érzése.Talán ajvúlt a helyzet, amióta pánikgyógyszert szedek. Az csillapított ezen a szörnyû érzésen. A Frontint napi reggeli fél szemet mindig beveszem, de szedek mellé mást is. Próbáltam én nyugtatgatni magamat, de nem sikerült.
Ez egyfajta fóbia, amit kizárólag úgy tudsz legyõzni, ha sokszor próbálkozol. Vagyis: nem bírod a buszozást? Minden nap szállj fel buszra, elsõ nap egy állomást utazz, másnap kettõt, és így tovább..végül le sikerül gyõznöd, ne hanyagold, mert késõbb az utcára sem fogsz kijárni. Én is így voltam, végül bezárkóztam a négy fal közé, semmi nem segített, még a pszichológus se, végül egy nap azt mondtam na ne, ez így tovább nem mehet! Lassan lassan kezdtem kimozdulni, végül már más városban kötöttem ki, annyira haladtam néhány hónap után. Megjegyzés:addig sosem jártam egyedül hosszabb távra, pedig a fóbia elõtt én is normális életet éltem. Vagyis minden rosszban van valami jó, csak kitartás kell hozzá (:
Én is így vagyok pedig mindig is társasági lény voltam... Egyszerûen megutáltam az embereket (bocsi) mert tisztelet a kivételnek de olyan önzõk! És beletaposnak a másikba, m egyszóval utálat! És rájöttem, hogy azért nem szeretek már emberek közt lenni, mert annyi negatív ért, hogy nem akarok többet. Majd kijövök vhogy ebbõl is.
A válasz írója 82%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának idõpontja: ma 10:04 Ha arra a Centerre gondolsz, amire én is, akkor egyetértek. Nagyon meleg van, mindenhonnan szól a zene, visszhang van, árad a pacsuliszag az emberekrõl és a Douglasból. Én mindig rosszul vagyok, ráadásul tele van emberrel is. Még korábban az Alexandrában el lehetett bújni a könyvespolcok között, de amióta átrendezték, ott sem érzem magam biztonságban. (Én a Csaba Centerrõl írtam)
11-29 11:13 Nekem is ugyanez a bajom. :( 16/L

Miért érzem úgy hogy külföldi lányokkal pl angolul beszélőkkel sokkal jobban ellennék? Az ittoni lányokkal nem bírok sok mindenről beszélni de mégis úgy érzem hogy a külföldiekkel sokkal jobban kijönnék

Egész jó az angoltudásom és ezzel nemcsak csiszolni tudnám hanem úgy érzem hogy angolul sokkal felszabadultabban tudnék beszélni a lányokkal

Legjobb válasz: Próbáld ki h tényleg így van-e, ismerkedj külföldi lányokkal, pl. omegle.com, interpals.net jók erre.

Próbáld ki h tényleg így van-e, ismerkedj külföldi lányokkal, pl. omegle.com, interpals.net jók erre.
Legjobban a tasmániai szakállas nõkkel lennél el, az igazi egzotikum.
magyar lánnyal is beszélhetsz angolul...
Hát végülis érthetõ, hogy fölszabadultabb lennél, ha angolul kellene beszélnetek. Utolsó: Azt nehezen, mivel a magyarok általánosságban nem is tudnak, meg nem is akarnak angolul beszélni. Ha meg tud, akkor hülyének fogja nézni a kérdezõt.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!