Találatok a következő kifejezésre: Örülsz, hogy születtél ahova (1 db)

Örülsz, hogy oda születtél ahova?

Ezt ugy értem, hogy örülsz-e annak,hogy ilyen családod van amilyen, hogy van amiket nélkülözni kell mer nincs rá?? Mer én post példának veszem vanak oylan adók ahol a sztárok gyerekeit mutatják, hogy miket csinálnak, hogy élnek mit meg nem kapnak. Jó én már nem féltékenykedek rájuk, de régen igen, de monduk meg az is idegesít?, hogy a mama pénzével bármit elérnek, aki meg nem olyan családba n?l föl, annak meg küzdeni kell ha el akar valamit érni. Erre értem, remélem értelmes. :D

Legjobb válasz: Szia Ez sztem összetett kérdés,én sajnos nem örülök,de nem csak az anyagiak miatt,sok a családi vita stb... Viszont annak örülök hogy nem vagyok elkényeztetve,sajnos volt "szerencsém" megtapasztalni az élet jó és rossz oldalát is,az ilyen agyonkényeztett gyerekektõl,emberektõl pedig felfordul a gyomrom...akik hisztiznek,ha nem kapják meg mástól azon nyomban azt amit kívánnak és õk csak ülnek és várják hogy a szájukba szálljon a sült galamb... De sajnos ilyen mindig is volt,mindig is lesz,már csak ilyen az élet :D

Szia Ez sztem összetett kérdés, én sajnos nem örülök, de nem csak az anyagiak miatt, sok a családi vita stb... Viszont annak örülök hogy nem vagyok elkényeztetve, sajnos volt "szerencsém" megtapasztalni az élet jó és rossz oldalát is, az ilyen agyonkényeztett gyerekektõl, emberektõl pedig felfordul a gyomrom...akik hisztiznek, ha nem kapják meg mástól azon nyomban azt amit kívánnak és õk csak ülnek és várják hogy a szájukba szálljon a sült galamb... De sajnos ilyen mindig is volt, mindig is lesz, már csak ilyen az élet :D
Igen, senkivel sem cserélnék!!A sors úgy írta meg, hogy egy csodálatos családba születtem, igaz egy véletlen folytán. Voltak nehéz idõszakok, válás, elõtte veszekedések...de panaszra nincs okom. Az elkényeztetésrõl csak annyit, hogy a családomba én vagyok az egyetlen gyermek és egyetlen unoka egyik oldalról.Elkényeztettek rendesen, de nem érzem, hogy ebbõl hátrányom lenne...ahogy felnõttem megtanultam, hogy nem lehet másokon élõsködni...csak addig számítok a segítségükre míg el nem végzem a sulit. Egyszó, mint száz, örülök, hogy ide születtem.
Én is rengetegszer gondolkoztam már el ezen... Az elõttem szólókkal értek egyet.Nem élnék soha elkényeztett gyerekként.Én megbecsülöm a pénzt, mert volt idõm megtanulni, hogy menyi munka árán jut hozzá az ember(nem élünk luxus körülmények között, sokszor kell megszorítkoznunk..)És vannak/ voltak /lesznek viták is persze a családban...túl szép lenne az élet, ha nem.Én megvagyok elégedve az élettemmel és tudom, h a család barátok többet érnek, mint a pénz...Örülök, hogy ideszülettem a szüleimhez!
nem
Igen orulok azert is mert jo csaladom van es az anyagiak miatt is!
A családnak nem, de magammal meg avgyok elégedve!A barátommal is egészen múlthét szombatig...
Örülök.
hát... én mindig tengerparton akartam élni, ez a gondom, de a családom OK, lehetne sokkal rosszabb is... és végülis csórók se vagyunk. sztárgyerek meg nem akarok lenni, folyton fényképeznék ahogy pisilek és örökké csak az anyá m árnyékában élhetnék. sztem a boldogság nem az anyagiakon múlik, de lehet h ezt csak azért írom ezt mert ezzel sosem volt gondd.
szia, én az elkényeztetettségre reagálok. dolgoztam au-pair-ként egy angol családnál (kb 4 éve)áz a család olyan gazdag volt hogy belsö medence volt a házban és maga a ház is oriási volt 8 hálószoba volt két nappali... minden évben hónapokat töltöttek akár ausztráliában vagy éppen orlandóban. szóval iszonyat gazdagok voltak. a nagyobbik fiu 17 éves volt és minden héten 2 délutánt egy nagy üzletben kisegítöként dolgozott. pénzt akart keresni, hogy ne anyucitol kérjen ajándékra. egy nagyon vagány gyerek volt állandóan más csajokkal jött haza, de nem szégyenlte hogy dolgozik, volt hogy senki nem tudott érte menni este és taxival kellett jönnie ami többe került mint a napi bére, de mnet és ment. nem volt autója anyuka meg is mondta nem kap amíg nem érzi hogy elég jól vezetne. (3 merci volt az udvarban) a nagyobbik lány 15 éves volt és azon hisztizett hogy ö miért nem dolgozhat még (törvény). volt mindenük meg volt az összes video játék minden szobába plama tv.... de még is dolgozott. na otthon pont az nem dolgozik akinek a pénzre lenne szüksége.
Örülök, hogy oda születtem, ahova. De nem azért, mert hû, de szerettek, hanem azért, mert sosem figyeltek rám, emiatt megszülhettem a fiamat 15 évesen. A régi "családom" elhagyott, de lett helyettük új, igazi. Imádom a fiamat és az apukáját is. Talán, ha máshova kerültem volna, mindez nem történhetett volna meg velem.
Nem örülök hogy ide születtem, szüleim alkoholisták, mióta eszemet tudom veszekednek minden 1es nap, ordibálnak 1mással, és szidják 1mást. Van egy 2 évvel idõsebb (18 éves) nõvérem, és nem tudunk mit csinálni. Nem vagyunk gazdagok se, sok az adósság is. Tehat kaptam 1 nagy kihivast az elettol. És próbálok túlélni.
Nem is tudom. Jobban örülök, hogy kijártak azok a keménységek, hogy megtanuljak élni, mert azt tanulni kell. 12 évesen már párnákat, kutyafekhelyeket varrogattam, hogy megdolgozzam a zsebpénzemért. Amikor betöltöttem a 16. életévemet diákmunkába álltam. De nem bántam meg, hogy suli mellett dolgoztam is. Nagyon sok mindent tudnék írni, hogy min mentem keresztül de egy a lényeg: örülök, hogy megtanultam becsülni, tisztelni. A családom nem tökéletes, de elfogadtam õket. Néhányan elítéltek, de megtanultam bocsájtani, szeretni õszintén.
nem örülök :) kis pesszimista állat vagyok :) Svájcba születtem volna ott minden olyan nyugodt :)
igen azt hiszem
ja
Hat talan. Nagyon el vagyok kenyeztetve de nem vagyok elragattatva az anyagiakal. Es csak anyit sajnalok hogy nem Amerikaba szulettem!!!Azert en lennek ojan ahol a mama penzebol mindent el lehet erni :D
Igen, mert nagyon sok szeretetet kaptam, s kapok most is. Ennél fontosabb dolog aligha van számomra.
Az ember a családját nem választhatja meg, csak a barátait. De én szíven szerint nem ide szerettem volna születni, ahol most vagyok, de ide sikerütl.
Én is nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire jó családom van!
Elegedett vagyok magammal es a csaladommal is szerintem ennyi eleg a boldogsaghoz.
Nem örülök annak hogy ide születtem, és nem azért mert nem vagyunk milliárdosak.Akkor se lenne jobb a helyzet ebben a családban, ha gazdagok lennék, ugyanis úgy érzem, hogy nálunk hiányzik az összetartás, mindneki a másikat utálja, valamint hiányzik a szeretet, az "elfogadom a gyerekemet olyannak amilyen" effektus nálunk nem létezik. Pedig mások szerint is én olyan normálisan szoktam viselkedni a szülõkkel hogy szinte én vagyok a mintagyerek, és mégis rosszul bánnak velem.Nem járok diszkóba, nem cigizek, nem drogozok, stb...És mégis... Ennek köszönhetõen inkább kerülöm a szüleimet, fõleg apámat, de rokonok még rosszabbak.Nem is tudom hogy bírtam ki velük lakni:-(.
A kérdező hozzászólása: Az már igaz. :)
Igen! Szerintem ez így a szép. Kicsit küzdeni kell. Meg kell ízlelni az is, hogy milyen a nem a leggazdagabb családban élni. A családomat is szeretem még a viták ellenére is. Tudom, hogy fontosak az anyagiak, de egy szeretõ családi környezet mégis csak felbecsülhetetlen:)
Részben igen, részben nem. A szüleim lehetnének sokkal érettebbek, nagyon különbözöm tõlük lelki felépítésben és ezt nehezen tudják kezelni/ segíteni a problémáim megoldásában. Anyagilag örülök hogy sosem kellett nélkülöznünk és általában jutott arra amit szerettünk volna (ruhák, elektronika, nyaralás). Lehet hogy ezt majd azért bánni fogom ha már egyedül élek, de egyenlõre nem tudom megítélni :)
Bizonyos szempontból örülök, más szempontból nem. Örülök annak, hogy józan értékítéletem alakult ki az idõk során, hogy a saját bõrömön tapasztaltam meg a gazdagságot és a szegénységet, azt, mikor én irigykedem és mikor más irigykedik rám. Sajnos túl sok fájdalommal járt mindez, túl sokat szenvedtem emiatt túl fiatalon, de legalább profitáltam belõle annyit, hogy szellemileg sokkal idõsebb vagyok, mint a kortársaim többsége. És most már nem irigykedek senkire. Aki pedig irigy, annak elmesélem az életem történetét egy üveg bor mellett, mire az általában koppan, és többé õ sem irigykedik... :P Szólva végsõ soron örülök mindennek. :)
Azt a helyet, ahova születtem, nem szeretem. Sok a cigó, meg az erõszakos ember, nincs rend és biztonság, pedig arra vágyok a legjobban. Viszont akik közé születtem, nagyon imádom. A családom (nem csak a szûk, hanem a tág családi köröm is) fantasztikus emberekbõl áll, mindig támogatnak, és számíthatok rájuk. A barátaim is fantasztikusak, és a szerelmem is. Szóval, ha tehetném, emgfognám a rokonaimat, a szerelmemet és mindenkit, aki fontos nekem, és elvinném õket egy élhetõbb helyre, ahol nem kell nélkülözni, és félni.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Nagyon magam alatt vagyok, voltatok már így?

17 éves vagyok, talán ha van 2-3 barátom, de még ők sem érdeklődnek irántam, a 'legjobb barátommal' már hetek óta nem beszélek vele, állandóan csak veszekedtünk, a suliban ahova járok majdnem az összes osztálytársam rühellem, ez részben annak is köszönhető, hogy 9.-ben mindig csesztettek, sose hagytak békén, a nagyszüleimnél lakom akik nem nagyon támogatnak semmiben, apukámmal alig beszélek, anyukámmal jó a kapcsolatom szerencsére..ennek a tetejébe 2 éve szenvedek egy lány miatt akit egyáltalán nem érdeklek, kimozdulni nincs kedvem, egyetlen öröm amit lelek az az edzés, ezen kívül nincs semmim, szerintem velem van a baj, sőt biztosan..mit csináljak? f

9

Mit jelent az a szó, hogy zsatar?

lehet hülye kérdés:DD

5

Mit tehetnék, ha irigykedem a barátnömre, mert a gazdag szülei mindent megadnak neki?

Már lassan 10 ève vagyunk legjobb barátnök ès nagyon szeretem, de úgy èrzem, egyre jobban kiütközik köztünk az anyagi különbsèg, mióta felnöttek lettünk.
Èn hàromgyerekes családban èlek egy szülövel, napról-napra küzdünk, ö gazdag családból szàrmazik. A különbsèg mèg nagyobb, mióta összejöttünk a párjainkkal, mert az övè szintèn gazdag, az enyèm átlagos anyagi helyzetü.

Ök èvente 2-3 alkalommal járnak nyaralni, minden hèten tterem, mozi ès új ruha, szuper egyetem ès programok - mindezt persze a szülök fizetik, ök mèg sosem dolgoztak. Igazából nem is hajlandóak, mert minek..? Mire vègeznek az egyetemmel, már várja öket a zsíros állàs, lalást kapnak ès már a kisbabát tervezik 2-3 èven belül.

Èn mèg csak most kezdem az egyetemet, eddig nem mertem pènzhiány miatt, de már munkát sem találok szakmával, szóval minden diákhitelböl megy majd. Összeköltözès esèlytelen mèg pár èvig, pedig soka küzdök, vègig dolgoztam iskola mellett, 3 nyelven beszèlek - ès mègsem jutok elöre.

Igen, bevallom, hogy irigykedem ès ezèrt szègyellem is magam, de mègis ezt èrzem :(

2

Nem tudnak velem az emberek elbeszélgetni, nincs mit mondaniuk, mi lehet az oka?

Velem se szóban, se írásban nem tudnak elbeszélgetni az emberek úgy, ahogy másokkal. Mindig egyoldalú az egész, én beszélek, kérdezgetek, a másik válaszolgat, témát mindig nekem kell felhozni. És a másik kifogása gyakran az, főleg internetes ismerősöknél, hogy "mit mondjak?" meg "nem tudok mit mondani, nem jut eszembe semmi".
Ennek mi az oka, nekem miért nem tudnak semmit mondani? Másokkal meg mindenki olyan jól el tud beszélgetni, még ismeretlenül is.

3

Hogyan tudnám irányítani az álmaimat?

Van ez a tudatos alvás amit nem tudom hogyan érhetnék el, mostanában a legtöbb álmomban tudom hogy alszok és fel is tudom magam ébreszteni amikor csak akarom de irányítani nem tudom vagy azt hogy miről álmodjak.

2

Szerintetek hány évesnek nézek ki?

https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/v/130..

Csak mert mindig fiatalítanak az emberek, és senki nem vesz komolyan, mindenki kislánynak néz (tudom, az vagyok, így 14 évesen is, de az a gáz, ha azt hiszi mindenki, hogy hatodikos vagyok) és ezt utálom, legszívesebben ordítanék. Szerintetek?

10

Van tehetségem egy kicsit valamelyik műfajban?

Rap: Ének:
Sosem énekeltem, és sosem rappeltem, gondoltam kikérem valaki véleményét, hátha megmondja érdemes-e valamelyiket folytatnom. De soha éeltemben nem próbálkoztam ilyesmivel.
Magas hangoknál érzem hogy kicsit hamis, de direkt oylat tettem fel, ahol érezni, hogy 0 tanulással "mire vagyok képes" nem tudom magam értékelni, szóval vélemény érdekelne.

31

Mi lenne az első benyomásotok egy ilyen külsejű lányról?

15 éves vagyok, most leszek 9-es és kíváncsi vagyok, hogy ha így jelennék meg az évnyitón, mit gondolnának rólam a leendő osztálytársaim.
A ruhám ilyesmi lenne: Ilyen a cipőm: A hajam barna, be lenne göndörítve (inkább hullámok lennének benne), és egy enyhe smink lenne rajtam (BB krém, szempillaspirál, szájfény, és egy kis bronzosító vagy pirosító). Illetve nem tudom, hogy ez mennyire számít, de (genetikailag; utálom) vékony vagyok.
Szóval ti mit gondolnátok rólam először? Nem tudom, attól félek, hogy túlságosan is... nem tudom. :D

17

Ha össze vagyunk zavarodva mire érdemes inkább hallgatni. A bennünk lakozó kis "hangocskára" vagy a közelállókra (barát, család)? Melyik esetben rontjuk el jobban a helyzetet valószínűleg?

Adott egy helyzet, szívem szerint tennék valamit, de a barátaim és családom lebeszélne róla. Nem nagy dologról beszélek, csak amolyan randira hívjam vagy sem helyzetekről, tehát ami nekünk fontos, de akármi is lesz, a élet megy tovább.

Melyik a jobb ilyen helyzetben szerintetek? Ha azt tesszük amit mi érzünk helyesnek, ami vagy igaz vagy nem, vagy azt tesszük amit a közelállók tanácsolnak nagyjából objektívan, míg a mi véleményünk sokkal nagyobb valószínűséggel szubjektív..?!

Én próbálom legyűrni a szubjektív véleményemet és a külvilágra hallgatni, mert tudom ,hogy az a normális és én vagyok érzelmektől vezérelt..vajon itt hibázom el? Vagy pont jót teszek vele magamnak? Érdekes talány :)

1

Mit kellene tennem ahhoz, hogy elfogadjam azt, hogy nem lehetek olyan jó mint a társaim?

Be kell vallanom, nem vagyok túl nagy szám. Az emberi kapcsolatokban nem találtam meg a számításom, falakba ütköztem, így már nem érdekel, a tanulásba akartam menekülni.
Azt tudni kell rólam, hogy világ életemben egy rosszabb képességű, kissé "debil" hatást keltő diák voltam, kiközösítettek, a legjobb jegyem is hármas volt, csoda, hogy nem buktam meg általános iskolában. Ez volt a középiskola 9-10. osztályában is: kettes nyelvtan, matematika, stb. 11 osztályban eldöntöttem, hogy kicsit tanulgatni fogok, nem sikerült, akárhogyan erőlködtem az eredményeim hasonlóak lettek, bár a nyelvtant, angolt, irodalmat, történelmet felhoztam ötösre de a matematika mindig csak 3-as.
Most 22 évesen irigykedve nézem a volt osztálytársaimat, hogy milyen sikeresek, ők 22 évesen komoly gyárakba mennek gyakornokoskodni a műszaki tanulmányaiknak köszönhetően, boldog kapcsolatban élnek (ezt mondjuk nem irigylem mert nekem nem fontos) és van lehetőségük a karrierre. Elmehetnek külföldre dolgozni, de itthon is jó és jól fizető állásuk lesz. Ezalatt én munkanélküli vagyok, aki nagyon szeret tanulni de képtelen eredményeket elérni a megfelelő képességek híján. Miként lehetne ezen túllépni, úgy, hogy ne bolonduljon bele az ember? Mivel buta vagyok nem célszerű komolyabb tanulmányokba kezdenem mert csak pénzt vesztenék és kudarcaim lennének, valamint 22-23 évesen már az emberek a karrierjüket építik, miután kikerülnek az egyetemről...

Bocsánat, hogy hosszú lett!

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!