Találatok a következő kifejezésre: Önértékelési gondom vagy ez már depresszió (1 db)

Önértékelési gondom van vagy ez már depresszió?

Nem érzem magamat értékesnek, úgy érzem semmihez nem vagyok elég jó,felesleges vagyok,mások jobbak nálam. Pedig általában amit nagy nehezen megpróbálok sikerül.Nincs önbizalmam, gyáva vagyok, szorongok olyasmit?l is amit?l nem kéne,ami másnak természetes.

Legjobb válasz: Hát, figyelj, legalább már magad is beismerted, hogy nincs ez így jól... szerintem ez már az elsõ lépés a megoldás felé :) Nem hiszem el, hogy semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne: például valami tudomány, irodalom, sport, modellezés, pecázás vagy akármi. Próbálj egy olyan dologba belefogni, ami érdekel, mert ha szívesen csinálod, akkor tuti sikeres leszel benne, a sikerélmény pedig önbizalmat ad. És ha találsz egy hobbit vagy elfoglaltságot ami érdekes, ott hasonló érdeklõdési körû emberekkel is találkozhatsz és még új barátságokat is köthetsz! Ha a kevés barátoddal vagy, akkor pedig végy erõt magadon, de tényleg erõszakold magad arra, hogy ne a hibáidról beszélj, hanem valami másról. Inkább kérdezgesd az õ dolgait, ha pedig egyedül vagy, akkor nézz a tükörbe és mondd hangosan (hangosan!) hogy ezt én is szívesen megpóbálnám, és nagyon örülnék, ha sikerülne! :) És a sikereidnek pedig tényleg örülj, mert az csakis a te érdemed! Ha a hibáid jutnak eszedbe, akkor hunyd be a szemed egy pillanatra, és mond magadnak, hogy "most valami másra fogok gondolni"!-És tedd is azt :) Ezt máshogy nem tudod leküzdeni, csak ha nagyon erõs leszel önmagaddal szemben, és tényleg elhatározod, hogy szeretnél sikeres lenni az új életedben. Ja és tanulj meg szívbõl mosolyogni, mert az nagyon sok mindent befolyásol. Elõször lehet fura érzés lesz ha magadra mosolyogsz a tükörben, de hidd el, hogy 2 perc után tényleg máshogy fogsz magadra tekinteni!:) Az emberektõl pedig ne félj, mert hiába máshogy látod is, senkinél sem érsz kevesebbet! Erre remélem rájössz majd egyszer! :)

Hát, figyelj, legalább már magad is beismerted, hogy nincs ez így jól... szerintem ez már az elsõ lépés a megoldás felé :) Nem hiszem el, hogy semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne: például valami tudomány, irodalom, sport, modellezés, pecázás vagy akármi. Próbálj egy olyan dologba belefogni, ami érdekel, mert ha szívesen csinálod, akkor tuti sikeres leszel benne, a sikerélmény pedig önbizalmat ad. És ha találsz egy hobbit vagy elfoglaltságot ami érdekes, ott hasonló érdeklõdési körû emberekkel is találkozhatsz és még új barátságokat is köthetsz! Ha a kevés barátoddal vagy, akkor pedig végy erõt magadon, de tényleg erõszakold magad arra, hogy ne a hibáidról beszélj, hanem valami másról. Inkább kérdezgesd az õ dolgait, ha pedig egyedül vagy, akkor nézz a tükörbe és mondd hangosan (hangosan!) hogy ezt én is szívesen megpóbálnám, és nagyon örülnék, ha sikerülne! :) És a sikereidnek pedig tényleg örülj, mert az csakis a te érdemed! Ha a hibáid jutnak eszedbe, akkor hunyd be a szemed egy pillanatra, és mond magadnak, hogy "most valami másra fogok gondolni"!-És tedd is azt :) Ezt máshogy nem tudod leküzdeni, csak ha nagyon erõs leszel önmagaddal szemben, és tényleg elhatározod, hogy szeretnél sikeres lenni az új életedben. Ja és tanulj meg szívbõl mosolyogni, mert az nagyon sok mindent befolyásol. Elõször lehet fura érzés lesz ha magadra mosolyogsz a tükörben, de hidd el, hogy 2 perc után tényleg máshogy fogsz magadra tekinteni!:) Az emberektõl pedig ne félj, mert hiába máshogy látod is, senkinél sem érsz kevesebbet! Erre remélem rájössz majd egyszer! :)
MEgnyugtatlak, mar ha ez nyugtat, ezzel nem csak Te vagy igy! Es nem mondhatnam h tapasztalatom epp olyan sok van ilyen teren...a baratom a masodik srac az eletemben(mindig azt mondom az elso mert az elozo(akivel 2 het volt) nem jelentett semmit) Es nem ment siman...es ami siman megy azt az emberek nem becsulik meg... en nem azt mondtam h ne merj probalkozni, probalkozz, de nyitott szemmel:) meg egyszer sok sikert:)
A kérdező hozzászólása: Köszi az útmutatásokat...sajnos nincs sok tapasztalatom ilyen téren sem...fennáll a veszély, hogy aki kicsit is kedvesebb velem, abba belezúgok-aztán persze rájövök, hogy egyoldalú a dolog:( Nem tudom mit kellene tennem-nem vagyok az a csajozós fajta-de úgy érzem ha nem keresem nem is lesz. Másnak olyan könnyen megy ez...frusztrál, hogy nekem meg nem.:( Mindegy, ha eddig tudtam várni, egyszer csak lesz nekem is szerencsém...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! A pszichológusról már rég letettem, a kérdés írásának idõpontjában voltam kb. a mélypont után. Most már egész jól vagyok, sõt kitûztem pár célt, meg csak próbálom magam jól érezni a nyáron, így már mindjárt jobb a hangulat.:D De hogy hogy fogok találni magamnak párt, azt egyelõre elképzelni sem tudom-mindig tetszett vki-de most vagyok igazán úgy, h kiszemeltem sincs, mindegy elég türelmes voltam eddig is, majd csak lesz vki egyszer...
Szerintem se menj pszichológushoz. Ugyanakkor a személyiségsebészet segíthet kidugni a fejed a víz alól, hogy levegõhöz juss, vagy másik hasonlat: feljutni a hegytetõre, hogy belásd a tájat. Egy barátomnak szerelmi bánata volt, és már nem akart szerelmes lenni viszonzatlanul. Két óra alatt teljesen elmúlt neki, képes volt érzelmi súlyok nélkül szembenézni a dologgal, teljesen felszabadult. Ha pszichológiailag nézzük, Nálad technikailag ugyanez a helyzet, csak másnak látszik: érzelmi súlyok az elméddel vannak önmagaddal kapcsolatban, ami önértékelési zavarhoz vezet. Ebbõl gondolom hogy segítene, de abban, hogy hatékonyabban tudd megvalósítani azt, amit egy kedves másik válaszoló írt több válaszában.
Én csak egyet szeretnék írni, mert az elõttem levõ hölgy válaszait totál kielégítõnek találom. Ne menj pszichológushoz!
A kérdező hozzászólása: Kösz még egyszer, ígérem összekapom magam. Csak kicsit már megijedtem, h egyre komolyabb lesz ez az egész. Most már tisztábban látom a dolgot, 21 évesen megpróbálom élni az életem nyavalygás helyett:) Remélem nem kell már sokat várnom arra a lányra!:)
ismet en vagyok (ugaynaz mint az elso es a 3.)... Az a legfontosabb, hogy mindig legyen valaki akivel megoszd a problemaidat, amikor ugy erzed mar teljesen kivagy akkor merd felvallani, ez az elso es legfontosabb...ahogy most is tetted:) sokat segithet. gondolom negativ tapasztalataid is voltak mar az eletben, tartsd magad ahhoz, hogy ami nem ol meg az erosit...nem azert mondom, de ha akkor nem vagyok a baratom mellett akkor valoszinuleg mostmar nem lenne...de ott voltam (volt egy ember akivel beszelhetett) es most boldogok vagyunk 9 honapja...tiszta szivembol kivanok egy nagyon aranyos lanyt melled, egy jobb es boldogabb eletet mint amilyen mostanaban volt:) Sok sikert:) UDV
nagyon megtudom erteni, azt h mit erzel, gondolom h a baratom miatt(a depresszio kellos kozepebol rangattam ki, szedtem ossze)...ne aggodj, ha igazan akarod akkor megfog valtozni az eleted es tiszta jo iranyba...:) orvendek h segitettem...:) MINDEN JOT KIVANOK
A kérdező hozzászólása: Köszi Ezek a hobbik mind megvannak, sportoltam is szívesen, csak az utóbbi idõben besokaltam már ezektõl is-de próbálom majd változatosabban csinálni õket.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen , nagyon segítõkész vagy, nem is számítottam ilyen megértõ, értékes válaszra, igazad van új életet akarok kezdeni. Az egyetemmel az a baj, h olyan szakot választottam, amit igazán nem szeretek-vagyis közbe utáltam meg, pedig már többen mondták a környezetembõl, h másra többre is képes lettem volna, jobb lenne olyan amit igazán szeretek. Mind1 fél évem van még, ha beledöglök akkor is meglesz a diplomám, és akkor még megpróbálhatok vmit. A barátnõvel kapcsoltban: tényleg az hiányzik legjobban, akiben megbízhatok, jól érzem magam, elfogad olyannak amilyen vagyok...remélem találok majd vkit egyszer
A kérdező hozzászólása: Nem igazán nyugtat meg, bár kezdek beletörõdni...meg aztán úgy érzem, magam se tudom, mit akarok. Nem derült ki, de rajtam kívül egyvalaki tudja a környezetemben, milyen gondom van, de már õt se nyaggatom ilyesmivel. Ha lenne egy lány õt se lelki szemetesládának használnám, mert tuti falnak menne ennyi nyavalygástól...inkább arra számítok, hogy jó hatással lenne rám, megváltoznék, újra lenne önbizalmam meg stb.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ez valamilyen betegség lehet? Többi lent.

Félek éjszaka sötétben, ezért villanynál alszok, de úgy is nyugtalan vagyok. Megilyedek minden kis hangtól, zörrenéstől. És az a nagyobb baj, hogy nem betörőktől vafy ilyesniktől félek, hanem misztikus, nem létező dolgoktól. Ezért nem is tudok éjszaka aludni, vagy csak úgy, hogy félóránként felébredek. 15 leszek, depressziós vagyok. Ez mi lehet szerintetek?

2

Mániás depresszió? Antiszociális viselkedés? Asperger szindróma egyes tünetei?

Üdv!

Tudom, hogy így nem lehet rendes diagnózist felállítani csak érdekelne mégis mire tippelnétek. Itt van röviden, hogy is élek én:

Kis gyerek korom óta jellemző volt rám a levertség. Ameddig vissza tudok emlékezni mindig ez vett körül. Szülők helyzete: 2 éve váltak el, nem nagyon viselték el egymást előtte se...
Akkor sem érdekelt, most sem érdekel.
Nem érdekel senki sem. Sajnos már az álmaim sem izgatnak. Öngyilkos gondolatok kísérték végig az életemet.
És, hogy úgy mondjam teljes realitás, egyáltalán nem befolyásolnak az érzelmek.

'7 éves vagyok. F

5

Miért blokkolok le ilyen helyzetekben?

Szinte állandó jelleggel, ha számonkérés történik valamiből, például egy vizsgán a szóbeli felelet, vagy ami most aktuális, hogy egy cégnél bekerültem egy részlegre, ahol 1 hétig még nem dolgozom, csak adtak egy nagy halom útmutatót, amiből tanulnom kell a gépek működését, kezelését és elvét. Hárman vagyunk akik ott tanulnak egy irodában és jövőhét szerdán vizsgáznunk kell belőle. Mai napon bejött egy eléggé unszimpatikus ember, akit a saját lejjebb valói is eléggé utálnak és feltett egy kérdést, amire valójában tudtam a választ, csak hirtelen nem ugrott be és eléggé kényelmetlen volt, mert kb 3 mp múlva jött a következő kérdés és már majdnem zsibbadtam a pániktól. Erre szeretnék valami gyógyszert vagy jó tanácsot, mert nagyon kellemetlen tud lenni...

F/20

4

3 hónapja alvásproblémákkal küzdök! Asentra? SSRI? Megoldás? Hatott valakinek?

Az egész április elején kezdődött. Akkor 4 napig szinte semmit nem aludtam, este úgy be voltam pörögve, nagyon vert a szívem, felfokozott állapotban éreztem magam...megjegyzem, egy szigorlatom következett rá 3 hétre, de nagyon ráizgultam már előre...lehet ez hozta ki...de miután lement a vizsga, sajnos az alvászavar fennmaradt!Úgy feküdtem le, hogy már féltem az alvástól!Nézegettem magam, hogy fent vagyok-e még!Ördögi kör...Stilnox altatót szedtem addig, amíg a gyakorlataimat és a vizsgáimat nem fejeztem be, de azzal is felébredtem esténként!12 hétig szedtem a stilnoxot, most 1 hónapja már nem szedtem be egy szemet sem!Az elalvás már megvan azóta (igaz néha hosszú idő múlva alszom el), de nagyon gyakran felébredek este...próbálkoztam teákkal, mézes tejjel, estére xanaxxal, de nem akarnak hatni!Voltam dokinál, azt mondta generalizált szorongásom van, Anxiront (Buspiront) írt fel, de nem éreztem nagyobb hatást!Most SSRI-t írt fel, hogy azt próbáljuk meg (Asentra 50 mg, Sertralin). Ismerek minden szert, mivel most végzek az orvosi egyetemen, de véleményem szerint aki volt hasonló cipőben, lehet többet tud erről az egészről, mint én! Talán az az oka az alvászavaromnak, hogy megijedtem attól, hogy végzek, és belecsöppenek a munkába? Sajnos a 6 év alatt rájöttem, nem a legkönnyebb szakmát választottam :) De már mindegy!Mikor elkezdődött az alvásproblémám, nem filóztam semmi ilyenen, boldogan terveztem a jövőm!Nos, várom a véleményeket :) Köszönöm!

9

Más is beszél ily módon magában? Normális ugye?

Évek óta beszélek magamban de nem a szokványos módon, hogy csak motyogok meg ilyesmi, hanem általában először észre sem veszem a tükör előtt ülök vagy állok a szobámban és nagyban magyarázok dolgokat konkrét személyeknek akiket odaképzelek, mert éppen nekik mondanám el p. (gondolom). Ezek a "beszélgetések" vagy gondolatkifejtések van hogy eltartanak egy órát is de kicsit önkéntelen van hogy más dolgom van de nem tudom abbahagyni és ilyenkor magamat nézem a tükörben de más személynek szánom úgymondd. Ezeket a gondolatokat (nem betegesen vagy ilyesmi amúgy) valóságosan soha nem mondom el senkinek. Más is van így? Normális?

8

Hogy győzhető le a nőfóbia? Saját tapasztalatok?

Sziasztok! Szerintem nőfóbiás vagyok. Nagyon jó lenne egy nő, aki segítené ezt leküzdeni, de annyira tartok tőle, hogy tönkretenné az életem, hogy elvenne mindent, ami fontos számomra, hogy félek. Kimondottan félek. Nem bízok bennük, de szeretnék megbízni bennük. Ha lenne egy régóta tartó komoly kapcsolatom, amit a nő nem akarna megszakítani, biztos remek érzés volna, de ilyen még nem volt. Nem volt még kapcsolatom 23 évesen. Saját tapasztalatok?

11

Ez lehet skizofréniára utaló jel?

Mostanában néha elkap egy furcsa érzés... Nem biztos, hogy le tudom írni, meg az sem, hogy mások megértik, de próba-szerencse.

Szóval az van, hogy néha azt érzem, hogy az agyam "elhagyja" a testem. Az a lényeg, hogy teljesen tudatában vagyok annak, amit csinálok, mégis úgy érzem, mintha nem én tenném. Félreértés ne essék, semmi hülyeséget nem csinálok, teljesen normálisan viselkedek, de olyan, mintha más beszélne vagy cselekedne helyettem... Mintha rámkötnének egy robotot, és az agyam neki parancsolna a testem helyett. Remélem, lesz aki megérti, mert ennél jobban nem tudom megfogalmazni.

Ez skizofréniára utal? Vagy mi lehet ez? Kérlek, segítsetek, egy kicsit most megijedtem. Sosem volt a családomban skizofrén, csak depressziós, tehát elméletileg hajlamom nincs rá...

6

Koncentrációzavart mivel lehet orvosolni? Ezért bocsátottak el.

Próbaidőn voltam, becsületesen mindig megcsináltam mindent, egy hónap alatt két hibát vétettem csak, ami szerintem elfogadható, minden ember hibázik.
Ami miatt mégis elbocsátottak, az a koncentrációzavarom volt. Mindent el kellett nekem kétszer-háromszor mondaniuk, mire megértettem és tudtam. Nem vagyok hülye, szó se róla, közgáz pénzügy szakos egyetem 4,9 átlag, de tény, hogy 3x, 4x-szer többször kell mindent átismételjek.
Már a páromat is zavarja, hogy beszél, és 15 mondat után elvesztem a fonalat.
Mit lehet ezzel csinálni?

3

Van ehhez hasonló oldal?

Olyanra gondolok amin nem csak kérdést lehet kiírni (egy pszichológusnak) hanem beszélgetni is vagy csak még utána válaszolni rá...

1

Szerintetek milyen okok miatt alakulhatnak ki az iskolai terrorok?

Beleértve a lelki,és testi terrort is.Szerintetek milyen tényezők befolyásolják a létrejöttét?
Esetleg tudtok valami szakirodalmat ami erről szól?

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!