Találatok a következő kifejezésre: Önértékelési gondom vagy ez már depresszió (1 db)

Önértékelési gondom van vagy ez már depresszió?

Nem érzem magamat értékesnek, úgy érzem semmihez nem vagyok elég jó,felesleges vagyok,mások jobbak nálam. Pedig általában amit nagy nehezen megpróbálok sikerül.Nincs önbizalmam, gyáva vagyok, szorongok olyasmit?l is amit?l nem kéne,ami másnak természetes.

Legjobb válasz: Hát, figyelj, legalább már magad is beismerted, hogy nincs ez így jól... szerintem ez már az elsõ lépés a megoldás felé :) Nem hiszem el, hogy semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne: például valami tudomány, irodalom, sport, modellezés, pecázás vagy akármi. Próbálj egy olyan dologba belefogni, ami érdekel, mert ha szívesen csinálod, akkor tuti sikeres leszel benne, a sikerélmény pedig önbizalmat ad. És ha találsz egy hobbit vagy elfoglaltságot ami érdekes, ott hasonló érdeklõdési körû emberekkel is találkozhatsz és még új barátságokat is köthetsz! Ha a kevés barátoddal vagy, akkor pedig végy erõt magadon, de tényleg erõszakold magad arra, hogy ne a hibáidról beszélj, hanem valami másról. Inkább kérdezgesd az õ dolgait, ha pedig egyedül vagy, akkor nézz a tükörbe és mondd hangosan (hangosan!) hogy ezt én is szívesen megpóbálnám, és nagyon örülnék, ha sikerülne! :) És a sikereidnek pedig tényleg örülj, mert az csakis a te érdemed! Ha a hibáid jutnak eszedbe, akkor hunyd be a szemed egy pillanatra, és mond magadnak, hogy "most valami másra fogok gondolni"!-És tedd is azt :) Ezt máshogy nem tudod leküzdeni, csak ha nagyon erõs leszel önmagaddal szemben, és tényleg elhatározod, hogy szeretnél sikeres lenni az új életedben. Ja és tanulj meg szívbõl mosolyogni, mert az nagyon sok mindent befolyásol. Elõször lehet fura érzés lesz ha magadra mosolyogsz a tükörben, de hidd el, hogy 2 perc után tényleg máshogy fogsz magadra tekinteni!:) Az emberektõl pedig ne félj, mert hiába máshogy látod is, senkinél sem érsz kevesebbet! Erre remélem rájössz majd egyszer! :)

Hát, figyelj, legalább már magad is beismerted, hogy nincs ez így jól... szerintem ez már az elsõ lépés a megoldás felé :) Nem hiszem el, hogy semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne: például valami tudomány, irodalom, sport, modellezés, pecázás vagy akármi. Próbálj egy olyan dologba belefogni, ami érdekel, mert ha szívesen csinálod, akkor tuti sikeres leszel benne, a sikerélmény pedig önbizalmat ad. És ha találsz egy hobbit vagy elfoglaltságot ami érdekes, ott hasonló érdeklõdési körû emberekkel is találkozhatsz és még új barátságokat is köthetsz! Ha a kevés barátoddal vagy, akkor pedig végy erõt magadon, de tényleg erõszakold magad arra, hogy ne a hibáidról beszélj, hanem valami másról. Inkább kérdezgesd az õ dolgait, ha pedig egyedül vagy, akkor nézz a tükörbe és mondd hangosan (hangosan!) hogy ezt én is szívesen megpóbálnám, és nagyon örülnék, ha sikerülne! :) És a sikereidnek pedig tényleg örülj, mert az csakis a te érdemed! Ha a hibáid jutnak eszedbe, akkor hunyd be a szemed egy pillanatra, és mond magadnak, hogy "most valami másra fogok gondolni"!-És tedd is azt :) Ezt máshogy nem tudod leküzdeni, csak ha nagyon erõs leszel önmagaddal szemben, és tényleg elhatározod, hogy szeretnél sikeres lenni az új életedben. Ja és tanulj meg szívbõl mosolyogni, mert az nagyon sok mindent befolyásol. Elõször lehet fura érzés lesz ha magadra mosolyogsz a tükörben, de hidd el, hogy 2 perc után tényleg máshogy fogsz magadra tekinteni!:) Az emberektõl pedig ne félj, mert hiába máshogy látod is, senkinél sem érsz kevesebbet! Erre remélem rájössz majd egyszer! :)
MEgnyugtatlak, mar ha ez nyugtat, ezzel nem csak Te vagy igy! Es nem mondhatnam h tapasztalatom epp olyan sok van ilyen teren...a baratom a masodik srac az eletemben(mindig azt mondom az elso mert az elozo(akivel 2 het volt) nem jelentett semmit) Es nem ment siman...es ami siman megy azt az emberek nem becsulik meg... en nem azt mondtam h ne merj probalkozni, probalkozz, de nyitott szemmel:) meg egyszer sok sikert:)
A kérdező hozzászólása: Köszi az útmutatásokat...sajnos nincs sok tapasztalatom ilyen téren sem...fennáll a veszély, hogy aki kicsit is kedvesebb velem, abba belezúgok-aztán persze rájövök, hogy egyoldalú a dolog:( Nem tudom mit kellene tennem-nem vagyok az a csajozós fajta-de úgy érzem ha nem keresem nem is lesz. Másnak olyan könnyen megy ez...frusztrál, hogy nekem meg nem.:( Mindegy, ha eddig tudtam várni, egyszer csak lesz nekem is szerencsém...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! A pszichológusról már rég letettem, a kérdés írásának idõpontjában voltam kb. a mélypont után. Most már egész jól vagyok, sõt kitûztem pár célt, meg csak próbálom magam jól érezni a nyáron, így már mindjárt jobb a hangulat.:D De hogy hogy fogok találni magamnak párt, azt egyelõre elképzelni sem tudom-mindig tetszett vki-de most vagyok igazán úgy, h kiszemeltem sincs, mindegy elég türelmes voltam eddig is, majd csak lesz vki egyszer...
Szerintem se menj pszichológushoz. Ugyanakkor a személyiségsebészet segíthet kidugni a fejed a víz alól, hogy levegõhöz juss, vagy másik hasonlat: feljutni a hegytetõre, hogy belásd a tájat. Egy barátomnak szerelmi bánata volt, és már nem akart szerelmes lenni viszonzatlanul. Két óra alatt teljesen elmúlt neki, képes volt érzelmi súlyok nélkül szembenézni a dologgal, teljesen felszabadult. Ha pszichológiailag nézzük, Nálad technikailag ugyanez a helyzet, csak másnak látszik: érzelmi súlyok az elméddel vannak önmagaddal kapcsolatban, ami önértékelési zavarhoz vezet. Ebbõl gondolom hogy segítene, de abban, hogy hatékonyabban tudd megvalósítani azt, amit egy kedves másik válaszoló írt több válaszában.
Én csak egyet szeretnék írni, mert az elõttem levõ hölgy válaszait totál kielégítõnek találom. Ne menj pszichológushoz!
A kérdező hozzászólása: Kösz még egyszer, ígérem összekapom magam. Csak kicsit már megijedtem, h egyre komolyabb lesz ez az egész. Most már tisztábban látom a dolgot, 21 évesen megpróbálom élni az életem nyavalygás helyett:) Remélem nem kell már sokat várnom arra a lányra!:)
ismet en vagyok (ugaynaz mint az elso es a 3.)... Az a legfontosabb, hogy mindig legyen valaki akivel megoszd a problemaidat, amikor ugy erzed mar teljesen kivagy akkor merd felvallani, ez az elso es legfontosabb...ahogy most is tetted:) sokat segithet. gondolom negativ tapasztalataid is voltak mar az eletben, tartsd magad ahhoz, hogy ami nem ol meg az erosit...nem azert mondom, de ha akkor nem vagyok a baratom mellett akkor valoszinuleg mostmar nem lenne...de ott voltam (volt egy ember akivel beszelhetett) es most boldogok vagyunk 9 honapja...tiszta szivembol kivanok egy nagyon aranyos lanyt melled, egy jobb es boldogabb eletet mint amilyen mostanaban volt:) Sok sikert:) UDV
nagyon megtudom erteni, azt h mit erzel, gondolom h a baratom miatt(a depresszio kellos kozepebol rangattam ki, szedtem ossze)...ne aggodj, ha igazan akarod akkor megfog valtozni az eleted es tiszta jo iranyba...:) orvendek h segitettem...:) MINDEN JOT KIVANOK
A kérdező hozzászólása: Köszi Ezek a hobbik mind megvannak, sportoltam is szívesen, csak az utóbbi idõben besokaltam már ezektõl is-de próbálom majd változatosabban csinálni õket.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen , nagyon segítõkész vagy, nem is számítottam ilyen megértõ, értékes válaszra, igazad van új életet akarok kezdeni. Az egyetemmel az a baj, h olyan szakot választottam, amit igazán nem szeretek-vagyis közbe utáltam meg, pedig már többen mondták a környezetembõl, h másra többre is képes lettem volna, jobb lenne olyan amit igazán szeretek. Mind1 fél évem van még, ha beledöglök akkor is meglesz a diplomám, és akkor még megpróbálhatok vmit. A barátnõvel kapcsoltban: tényleg az hiányzik legjobban, akiben megbízhatok, jól érzem magam, elfogad olyannak amilyen vagyok...remélem találok majd vkit egyszer
A kérdező hozzászólása: Nem igazán nyugtat meg, bár kezdek beletörõdni...meg aztán úgy érzem, magam se tudom, mit akarok. Nem derült ki, de rajtam kívül egyvalaki tudja a környezetemben, milyen gondom van, de már õt se nyaggatom ilyesmivel. Ha lenne egy lány õt se lelki szemetesládának használnám, mert tuti falnak menne ennyi nyavalygástól...inkább arra számítok, hogy jó hatással lenne rám, megváltoznék, újra lenne önbizalmam meg stb.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Osztálytárs, tippek? 15/L

15/L

Nincs különösebb célom a kérdéssel csak a kíváncsiság vezérelt,és érdekelnek a véleményeitek,tippeitek.
Ma tanakodtunk az osztálytársnőmmel arról,vajon milyen mentális zavarral küzdhet az egyik osztálytársunk(fiú).
Figyelgetem rövid ideje,észrevételeim;
Van egy bizonyos kényszertevékenysége,mégpedig a pislogás,ami már-már mondhatni kacsintás. Ha valaki ránéz,megszólítja,vagy zavarba jön,esetleg hirtelen kizökkentik ha koncentrál valamire,rájön a ,,pislogási-roham(vagy hogy is nevezzem)". Ilyenkor visszahúzódóbb,a leghétköznapibb helyzetektől is zavarba jön.
És most jön a lényeg,egyik nap olyan,ahogyan az utóbb leírtam,aztán a következő nap mintha egy teljesen más ember költözne belé. Magabiztos,kicsit nagyszájú(pl visszamer csipkelődni a tanárnak),akaratos,a testbeszéde is egészen más,nem forgatja ide-oda zavartan a fejét és nem is hajtja le,abszolút nem jön elő a pislogása,egyenes a testtartása...

Érdekelne,mit gondoltok,mi lehet ez?Persze tudom,így látatlanból meg nem lehet mondani,és hosszú folyamatba telik a mentális zavarok megállapítása,de így elsőre mire tippelnétek?

3

Segítene nekem valaki kibogarászni a szakkifejezésekből, hogy tulajdonképpen most mi is a helyzet velem?

diagnózis:
kevert személyiségzavarok előtte pedig ezt írták elkerülő avagy averzív személyiségzavar
nem-meghatározott szorongás
státusz: esékeny hangulat,labilis affectiv strukturák,szorongó magatartás

Nagyjából betudom határolni a fent említetteket.. a keresőben pedig mindig más-más választ találok a kifejezésekre ezért tettem fel ide a kérdést,hogy valaki hozzáértő kielemezze és lefordítsa nekem laikus nyelvezetre :)

4

Miért nem tudok felszabadulni, és élvezni az életet?

Sziasztok.
Dióhéjban összefoglalnám a problémámat. Lassan 18 éves lány vagyok. 1-2 éve nagyon sok problémám volt, családi zűrök, magánéleti problémák, iskola, tehát mindent összevetve csak a szar volt körülöttem, de sikerült kimásznom belőle. A családi gondok rendeződtek, iskolát váltottam, ahol jól érzem magam, és egy éve élek párkapcsolatban, vannak barátaim.
Ennek ellenére mégsem találom a helyem a világban, folyamatosan szorongok, negatív és paranoiás gondolatokkal van tele az agyam, rettegek attól, hogy a párom elhagy/megcsal, attól, hogy elvesztem a barátaimat, pedig semmi nem támasztja alá az aggályaim, de mégsincs nap, hogy ne kezdjek el azon agyalni, milyen rossz dolog történhet velem. Félek a jövőmtől, hogy nem lesz belőlem semmi, hogy egyedül fogok meghalni, hogy egy gyógyíthatatlan betegség lesz rajtam úrrá, és hasonlók.
Persze ezek minden ember fejében megfordulnak, de én folyamatosan szorongok ezek miatt, de erről senki sem tud, mert nem vagyok képes az érzéseimről és a problémáimról beszélni.
Azon gondolkoztam, hogy tudomásom szerint a mentális betegségek örökletesek, és emiatt vagyok ilyen, mivel a családomban rengeteg depressziós beteg volt.
Mi lehetne erre a megoldás? Hogyan lehetnék pozitívabb?
Tudom, siránkozó fiatalnak tűnök, de nagyon megkeserítik a mindennapjaim ezek a dolgok.

3

Apám egy pszichopata?

Nem igazán lehet rajta érezni hogy valakit igazán szeretne. Szereti a családtagjait megbántani, szeret minket idegesíteni. Minket bántogat, míg mások előtt megjátssza a jó embert. Más embereket lejár, de ha találkozik velük jópofázik velük. Egyáltalán nem érdekli mi történik velünk.

8

Nagyon magányosnak érzem magam, mi tévő legyek?

Kiskoromba folyton egyedül voltam,a félénk,visszahúzódó természetem miatt. Mára ez megváltozott,de mégis szörnyen magányosnak érzem magam,pedig vannak barátaim,de ők másokkal szoktak kijárni engem nem nagyon hívnak,és úgy érzem mindig hogy teher vagyok a számukra,pedig én imádom őket. Ebbe a szeretethiányos életbe egyszer belefogok őrülni,mit csináljak? 18/L

4

Mi történik velem? !

Az első, hogy már régóta nem vagyok boldog.
Úgy élem a mindennapjaim, mint egy robot, épp csak azért kelek fel, mert muszáj.
Már egyre kevesebb dolog vált ki belőlem örömérzést, úgy érzem, teljesen elveszek.
Minden nap van bennem egy görcsös érzés, rengetegszer érzem a szívverésem, és nagyon sokszor szoktam félni tiszta jelentéktelen dolgoktól.
Nem tudok koncentrálni semmire, folyton agyalok.
Nem tudok tanulni, könyvet olvasni, megnézni egy filmet, meg semmit, amihez figyelem kell.
Rengetegszer vagyok ideges, feszült.
Úgy érzem, hogy én nem élhetek úgy, mint a hétköznapi emberek.
Nem tetszhet egy könyv, film, zene, meg semmi.
Félek a gondolataimtól is.
Az érzéseim dolgokkal, emberekkel percenként változik, teljesen össze vagyok zavarodva.
Nem érzékelem az idő múlását, olyan, mintha leragadtam volna a múltban, és teljesen be vagyok parázva, hogy már október van, és a szeptembert észre sem vettem.
És hiába próbálok a jelenben lenni, elszaladnak felettem a napok, és mindegyik olyan számomra, mint egy szürke kép.
Teljesen egyformák, letörtek, nincs öröm, egyhangú minden..
Én így nem tudok élni, valaki segítsen!
Mit tegyek? :'(
16/F

7

Hogyan gyógyuljak meg egyedül bulémiából?

19éves vagyok, nem túl súlyos a helyzet, de szeretnék jobban lenni...

3

Hogyan győzhetném le? (többi lent. )

Mielőtt belevágnék, leszögezném, hogy nem fogok pszichiáterhez/gyógyszerekhez fordulni.. Saját magam akarok túllendülni ezen. A problémám a következő: állandóan szorongok. Már 2 éve nem merek sehová sem menni, mert a szorongásom hasmenésben/fénysebességű ürítésben nyilvánul meg... Már indulás előtt is sz-a-rul érzem magam, parázok, hogy hasmenésem lesz. Folyton erre gondolok, és ez nem jó... Elmúlhat ez valaha? Mit csináljak?

3

Ezek minek a tünetei? Valamilyen pszichés betegség vagy teljesen normális? 30N

Ezek ugye nem normális dolgok? Ha kimegyek az utcára vagy elmegyek itthonról bárhová, mindig az az érzésem, hogy engem néznek (ez rosszabb ha egyedül vagyok), nincs türelmem senkihez, egy hosszabb beszélgetés teljesen leszív, továbbá magasság iszonyom is van, félek a hullámvasúton, igazából fel sem ülök már, szorongok is néha, sokat aggódom a jövőm miatt, vagy ha a szüleim betegek lesznek, félek, hogy nem fogom tudni őket ápolni (messze lakok), izzad a kezem-lábam.

Ezeket kezelni kellene vagy saját magam is leküzdhetem? Nem vagyok pszhichológus, pszichiáter és gyógyszer párti!

12

Ez Paranoia lenne?

A menyasszonyom apró dolgokon húzza fel magát, fájó megjegyzéseket tesz állítólag azért mert régen sok sérelem érte. Paranoiára gyanakszik , kis korában rettegett a buszon s a padsorban ülve,hogy a háta mögött épp róla beszélnek,kinevetik. Velem folyton bizalmatlan s ilyenkor bekeményedik mint egy fagyos jégcsap.
Véleménye szerint senkiben se lehet megbízni.
A gáz az,hogy már egy év eltelt mióta ismerem, s még mindig nem hiszi el,hogy vele akarok maradni,hogy majd valamikor el akarom venni,s mellette akarok maradni.
Nem tudok neki olyat mondani,amit igazán vakon el merne nekem hinni,pedig most is beteg volt s ápoltam.
Fogat mosni utál nyűgnek éli meg,de megcsinálja.
Az alvása is rendeződött amióta mondtam neki ne erőltesse,hanem hagyja magától.
Enni eszik rendesen változatosan.
Mostanában már igyekszik pozitív lenni.
De egész nap a monitort nézi,egy helyben ülve s nem érdekli se könyv se más...
A nagyfokú bizalmatlansága hihetetlenül fárasztó mivel nem tudom meggyőzni,hogy őszintén mondom amit mondok.
Segítsetek!

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!