Találatok a következő kifejezésre: Önértékelési gondom vagy ez már (1 db)

Önértékelési gondom van vagy ez már depresszió?

Nem érzem magamat értékesnek, úgy érzem semmihez nem vagyok elég jó,felesleges vagyok,mások jobbak nálam. Pedig általában amit nagy nehezen megpróbálok sikerül.Nincs önbizalmam, gyáva vagyok, szorongok olyasmit?l is amit?l nem kéne,ami másnak természetes.

Legjobb válasz: Hát, figyelj, legalább már magad is beismerted, hogy nincs ez így jól... szerintem ez már az elsõ lépés a megoldás felé :) Nem hiszem el, hogy semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne: például valami tudomány, irodalom, sport, modellezés, pecázás vagy akármi. Próbálj egy olyan dologba belefogni, ami érdekel, mert ha szívesen csinálod, akkor tuti sikeres leszel benne, a sikerélmény pedig önbizalmat ad. És ha találsz egy hobbit vagy elfoglaltságot ami érdekes, ott hasonló érdeklõdési körû emberekkel is találkozhatsz és még új barátságokat is köthetsz! Ha a kevés barátoddal vagy, akkor pedig végy erõt magadon, de tényleg erõszakold magad arra, hogy ne a hibáidról beszélj, hanem valami másról. Inkább kérdezgesd az õ dolgait, ha pedig egyedül vagy, akkor nézz a tükörbe és mondd hangosan (hangosan!) hogy ezt én is szívesen megpóbálnám, és nagyon örülnék, ha sikerülne! :) És a sikereidnek pedig tényleg örülj, mert az csakis a te érdemed! Ha a hibáid jutnak eszedbe, akkor hunyd be a szemed egy pillanatra, és mond magadnak, hogy "most valami másra fogok gondolni"!-És tedd is azt :) Ezt máshogy nem tudod leküzdeni, csak ha nagyon erõs leszel önmagaddal szemben, és tényleg elhatározod, hogy szeretnél sikeres lenni az új életedben. Ja és tanulj meg szívbõl mosolyogni, mert az nagyon sok mindent befolyásol. Elõször lehet fura érzés lesz ha magadra mosolyogsz a tükörben, de hidd el, hogy 2 perc után tényleg máshogy fogsz magadra tekinteni!:) Az emberektõl pedig ne félj, mert hiába máshogy látod is, senkinél sem érsz kevesebbet! Erre remélem rájössz majd egyszer! :)

Hát, figyelj, legalább már magad is beismerted, hogy nincs ez így jól... szerintem ez már az elsõ lépés a megoldás felé :) Nem hiszem el, hogy semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne: például valami tudomány, irodalom, sport, modellezés, pecázás vagy akármi. Próbálj egy olyan dologba belefogni, ami érdekel, mert ha szívesen csinálod, akkor tuti sikeres leszel benne, a sikerélmény pedig önbizalmat ad. És ha találsz egy hobbit vagy elfoglaltságot ami érdekes, ott hasonló érdeklõdési körû emberekkel is találkozhatsz és még új barátságokat is köthetsz! Ha a kevés barátoddal vagy, akkor pedig végy erõt magadon, de tényleg erõszakold magad arra, hogy ne a hibáidról beszélj, hanem valami másról. Inkább kérdezgesd az õ dolgait, ha pedig egyedül vagy, akkor nézz a tükörbe és mondd hangosan (hangosan!) hogy ezt én is szívesen megpóbálnám, és nagyon örülnék, ha sikerülne! :) És a sikereidnek pedig tényleg örülj, mert az csakis a te érdemed! Ha a hibáid jutnak eszedbe, akkor hunyd be a szemed egy pillanatra, és mond magadnak, hogy "most valami másra fogok gondolni"!-És tedd is azt :) Ezt máshogy nem tudod leküzdeni, csak ha nagyon erõs leszel önmagaddal szemben, és tényleg elhatározod, hogy szeretnél sikeres lenni az új életedben. Ja és tanulj meg szívbõl mosolyogni, mert az nagyon sok mindent befolyásol. Elõször lehet fura érzés lesz ha magadra mosolyogsz a tükörben, de hidd el, hogy 2 perc után tényleg máshogy fogsz magadra tekinteni!:) Az emberektõl pedig ne félj, mert hiába máshogy látod is, senkinél sem érsz kevesebbet! Erre remélem rájössz majd egyszer! :)
MEgnyugtatlak, mar ha ez nyugtat, ezzel nem csak Te vagy igy! Es nem mondhatnam h tapasztalatom epp olyan sok van ilyen teren...a baratom a masodik srac az eletemben(mindig azt mondom az elso mert az elozo(akivel 2 het volt) nem jelentett semmit) Es nem ment siman...es ami siman megy azt az emberek nem becsulik meg... en nem azt mondtam h ne merj probalkozni, probalkozz, de nyitott szemmel:) meg egyszer sok sikert:)
A kérdező hozzászólása: Köszi az útmutatásokat...sajnos nincs sok tapasztalatom ilyen téren sem...fennáll a veszély, hogy aki kicsit is kedvesebb velem, abba belezúgok-aztán persze rájövök, hogy egyoldalú a dolog:( Nem tudom mit kellene tennem-nem vagyok az a csajozós fajta-de úgy érzem ha nem keresem nem is lesz. Másnak olyan könnyen megy ez...frusztrál, hogy nekem meg nem.:( Mindegy, ha eddig tudtam várni, egyszer csak lesz nekem is szerencsém...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! A pszichológusról már rég letettem, a kérdés írásának idõpontjában voltam kb. a mélypont után. Most már egész jól vagyok, sõt kitûztem pár célt, meg csak próbálom magam jól érezni a nyáron, így már mindjárt jobb a hangulat.:D De hogy hogy fogok találni magamnak párt, azt egyelõre elképzelni sem tudom-mindig tetszett vki-de most vagyok igazán úgy, h kiszemeltem sincs, mindegy elég türelmes voltam eddig is, majd csak lesz vki egyszer...
Szerintem se menj pszichológushoz. Ugyanakkor a személyiségsebészet segíthet kidugni a fejed a víz alól, hogy levegõhöz juss, vagy másik hasonlat: feljutni a hegytetõre, hogy belásd a tájat. Egy barátomnak szerelmi bánata volt, és már nem akart szerelmes lenni viszonzatlanul. Két óra alatt teljesen elmúlt neki, képes volt érzelmi súlyok nélkül szembenézni a dologgal, teljesen felszabadult. Ha pszichológiailag nézzük, Nálad technikailag ugyanez a helyzet, csak másnak látszik: érzelmi súlyok az elméddel vannak önmagaddal kapcsolatban, ami önértékelési zavarhoz vezet. Ebbõl gondolom hogy segítene, de abban, hogy hatékonyabban tudd megvalósítani azt, amit egy kedves másik válaszoló írt több válaszában.
Én csak egyet szeretnék írni, mert az elõttem levõ hölgy válaszait totál kielégítõnek találom. Ne menj pszichológushoz!
A kérdező hozzászólása: Kösz még egyszer, ígérem összekapom magam. Csak kicsit már megijedtem, h egyre komolyabb lesz ez az egész. Most már tisztábban látom a dolgot, 21 évesen megpróbálom élni az életem nyavalygás helyett:) Remélem nem kell már sokat várnom arra a lányra!:)
ismet en vagyok (ugaynaz mint az elso es a 3.)... Az a legfontosabb, hogy mindig legyen valaki akivel megoszd a problemaidat, amikor ugy erzed mar teljesen kivagy akkor merd felvallani, ez az elso es legfontosabb...ahogy most is tetted:) sokat segithet. gondolom negativ tapasztalataid is voltak mar az eletben, tartsd magad ahhoz, hogy ami nem ol meg az erosit...nem azert mondom, de ha akkor nem vagyok a baratom mellett akkor valoszinuleg mostmar nem lenne...de ott voltam (volt egy ember akivel beszelhetett) es most boldogok vagyunk 9 honapja...tiszta szivembol kivanok egy nagyon aranyos lanyt melled, egy jobb es boldogabb eletet mint amilyen mostanaban volt:) Sok sikert:) UDV
nagyon megtudom erteni, azt h mit erzel, gondolom h a baratom miatt(a depresszio kellos kozepebol rangattam ki, szedtem ossze)...ne aggodj, ha igazan akarod akkor megfog valtozni az eleted es tiszta jo iranyba...:) orvendek h segitettem...:) MINDEN JOT KIVANOK
A kérdező hozzászólása: Köszi Ezek a hobbik mind megvannak, sportoltam is szívesen, csak az utóbbi idõben besokaltam már ezektõl is-de próbálom majd változatosabban csinálni õket.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen , nagyon segítõkész vagy, nem is számítottam ilyen megértõ, értékes válaszra, igazad van új életet akarok kezdeni. Az egyetemmel az a baj, h olyan szakot választottam, amit igazán nem szeretek-vagyis közbe utáltam meg, pedig már többen mondták a környezetembõl, h másra többre is képes lettem volna, jobb lenne olyan amit igazán szeretek. Mind1 fél évem van még, ha beledöglök akkor is meglesz a diplomám, és akkor még megpróbálhatok vmit. A barátnõvel kapcsoltban: tényleg az hiányzik legjobban, akiben megbízhatok, jól érzem magam, elfogad olyannak amilyen vagyok...remélem találok majd vkit egyszer
A kérdező hozzászólása: Nem igazán nyugtat meg, bár kezdek beletörõdni...meg aztán úgy érzem, magam se tudom, mit akarok. Nem derült ki, de rajtam kívül egyvalaki tudja a környezetemben, milyen gondom van, de már õt se nyaggatom ilyesmivel. Ha lenne egy lány õt se lelki szemetesládának használnám, mert tuti falnak menne ennyi nyavalygástól...inkább arra számítok, hogy jó hatással lenne rám, megváltoznék, újra lenne önbizalmam meg stb.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit gondoltok Csernus régi/új könyveiről? Olvasta már valaki?

Van, aki megvilágosodott a könyveitől, és ennek hatására megváltoztatta az életét???

3

Mit csináljak hogy ha depressziós vagyok?

Nem szeretek itthonról kimozdulni, nincs kedvem semmihez, sokat ülök a számítógép előtt vagy tévézek. A szüleim sem szeretnek engem.

5

Mi lenne ha egy munkahelyen elmondanám hogy ADHD-m van, nem vagyok hülye, csak emiatt egy kicsit szétszórtabb?

Felnőttkorban sem lehet ebből kigyógyulni?

0

Megélni jobban az érzéseket? :O

Én alapból lelki beállítottságú ember vagyok.
A pszich szerint szeretem ha rossz a kedvem mert így jobban megélem az érzéseket jobbab átélem azokat.
De már eléggé durván csinálom direkt rossz kedvet okozok magamnak. Valszeg azért is van mert nincs mivel foglalkozzak gyakran és csak az érzéseim maradtak. Van még valaki ezzel így?

4

Lehetséges, hogy azonos korú kis iskolások molesztálják társaikat?

Ezt úgy értem, hogy 9-10 éves gyerekek rávegyék az osztálytársaikat, hogy megmutassák nekik a nemi szervüket és esetlegesen bántalmazzák is őket, imitálva az általuk vél szexuális viselkedést? Ha igen, akkor ez okozhat a bántalmazott számára hasonló problémákat, mint például azok számára, akiket pedofilok támadtak meg?

7

Túlérzékenységen hogyan lehet változtatni?

35 éves nő vagyok. Az a problémám, hogy a legkisebb problémát is óriásinak látom és irtóra ki tudok készülni mindentől, a legapróbb dolgoktól is. Elég egy apró porszem a gépezetben és én már nem tudok aludni, stb.. Nem szeretem magamban, hogy ennyire érzékeny vagyok a legapróbb problémákra is. Ezen kívül elég maximalista vagyok önmagammal szemben, sosem elégedett a saját teljesítményemmel.
Hogyan lehet megtanulni lazábbnak lenni, nem mellre szívni mindent?

3

Mi a megoldás a lelki problémákra?

20 éves srác vagyok elhatároztam lelkileg összetörve. Nem akarok pszichológushoz fordulni, és az öngyilkosságról le akarnak beszélni, de akkor mi a megoldás?

28

A hiperaktivak szoronganak az aktivitásuk miatt? Nekik van olyan, hogy unatkoznak, és nem tudnak magukkal mit kezdeni, de pörögnének?

szokta őket érni önvádlás, mert visszatekintenek magukra, hogy nem viselkedtek elfogadhatóan, vagy nem tartottak kontrollt, és esetleg a környezet megveti őket?

alakulhat ki belőle szociális fóbia?

6

Lesz*rom tabletta? Létezik ilyen?

28F vagyok kb tini korom óta depressziós és szocfóbos vagyok, soha nem voltak barátaim/barátnőm. Kb az utcára is utálok kimenni, mert rosszul vagyok az emberektől. Szerencsére munkám van és szeretem is, szerettem egészen mostanáig, csak ezért éltem eddig! Olyan pozícióba kerültem, hogy több kolleginámmal kell állandóan foglalkoznom, nekem kell segítenem nekik, ha elakadnak vmiben. Egy problémám van, ami eddig nem tűnt fel soha amíg csak férfiakkal dolgoztam. Az hogy sugárzik belőlük a boldogság, kiegyensúlyozottak az életben, én is az voltam (többé-kevésbé ahogy ilyen állapotban lehet..) egészen idáig, amikor rájöttem, hogy lószar nem vagyok az eddigi életem egy nagy nulla, amit én boldogságnak hittem az a napi 15 óra robot volt, ez kötött le eddig. De most már nem köt le, és egyszerűen szenvedek ha vkit boldognak és nevetni látok bent, olyan mintha kést forgatnának a lelkemben, mert tisztába vagyok, hogy én soha nem leszek ilyen boldog. Fél éve tervezem, hogy öngyilkos leszek, mert nem bírom ezt már tovább, már mindent elterveztem, jó mesze mindentől, ne találjanak rám stb. De a szüleim miatt egyszerűen nem tudom megtenni, mert nagyon szeretnek, és én is őket, így most a saját börtönömben kell élnem, hogy nekik ne okozzak fájdalmat, de egyszerűen ez leépít teljesen, nem tudok már rendesen dolgozni, és már kezdik szerintem kiszúrni bent is, hogy vmi nem ok. Szóval ilyen hosszú bevezető után, létezik-e vmi dilibogyó ami mellet tudok a munkára koncentrálni, de mást elhomályosít körülöttem? Már gondoltam, hogy kipróbálok vmi drogot, de mivel nem ismerek senkit, ezért nem tudom hogyan lehet hozzá jutni ilyenekhez, de gyógyszert talán tudnék, ha van vmi jó.

24

Nem köt le semmi tevékenység, nem fogok bele semmibe, unatkozom, mit csináljak? Miért van ez?

már a sz.gépet is unom.

talán félek egyedül csinálni dolgokat?
Elvégzem a kötelezőket, fürdés, takaritás, főzés, és utána csak itt téblábolok a lakásban.

nincs kedvem sétálni se, semmi. gitározni esetleg, vagy olvasni, rajozolni? egyiket sem.

nem úgy mint gyerekkoromban, hogy mindenbe belefogtam egyedül, és élveztem, lekötöttem magam.

talán nem is kedvem nincs hozzá, hanem elkezdeni, nem merem csinálni talán. nem tudom mi köt meg. de igy nagyon unalmas az élet.

21

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!