Találatok a következő kifejezésre: Önértékelési gondom vagy ez (1 db)

Önértékelési gondom van vagy ez már depresszió?

Nem érzem magamat értékesnek, úgy érzem semmihez nem vagyok elég jó,felesleges vagyok,mások jobbak nálam. Pedig általában amit nagy nehezen megpróbálok sikerül.Nincs önbizalmam, gyáva vagyok, szorongok olyasmit?l is amit?l nem kéne,ami másnak természetes.

Legjobb válasz: Hát, figyelj, legalább már magad is beismerted, hogy nincs ez így jól... szerintem ez már az elsõ lépés a megoldás felé :) Nem hiszem el, hogy semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne: például valami tudomány, irodalom, sport, modellezés, pecázás vagy akármi. Próbálj egy olyan dologba belefogni, ami érdekel, mert ha szívesen csinálod, akkor tuti sikeres leszel benne, a sikerélmény pedig önbizalmat ad. És ha találsz egy hobbit vagy elfoglaltságot ami érdekes, ott hasonló érdeklõdési körû emberekkel is találkozhatsz és még új barátságokat is köthetsz! Ha a kevés barátoddal vagy, akkor pedig végy erõt magadon, de tényleg erõszakold magad arra, hogy ne a hibáidról beszélj, hanem valami másról. Inkább kérdezgesd az õ dolgait, ha pedig egyedül vagy, akkor nézz a tükörbe és mondd hangosan (hangosan!) hogy ezt én is szívesen megpóbálnám, és nagyon örülnék, ha sikerülne! :) És a sikereidnek pedig tényleg örülj, mert az csakis a te érdemed! Ha a hibáid jutnak eszedbe, akkor hunyd be a szemed egy pillanatra, és mond magadnak, hogy "most valami másra fogok gondolni"!-És tedd is azt :) Ezt máshogy nem tudod leküzdeni, csak ha nagyon erõs leszel önmagaddal szemben, és tényleg elhatározod, hogy szeretnél sikeres lenni az új életedben. Ja és tanulj meg szívbõl mosolyogni, mert az nagyon sok mindent befolyásol. Elõször lehet fura érzés lesz ha magadra mosolyogsz a tükörben, de hidd el, hogy 2 perc után tényleg máshogy fogsz magadra tekinteni!:) Az emberektõl pedig ne félj, mert hiába máshogy látod is, senkinél sem érsz kevesebbet! Erre remélem rájössz majd egyszer! :)

Hát, figyelj, legalább már magad is beismerted, hogy nincs ez így jól... szerintem ez már az elsõ lépés a megoldás felé :) Nem hiszem el, hogy semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne: például valami tudomány, irodalom, sport, modellezés, pecázás vagy akármi. Próbálj egy olyan dologba belefogni, ami érdekel, mert ha szívesen csinálod, akkor tuti sikeres leszel benne, a sikerélmény pedig önbizalmat ad. És ha találsz egy hobbit vagy elfoglaltságot ami érdekes, ott hasonló érdeklõdési körû emberekkel is találkozhatsz és még új barátságokat is köthetsz! Ha a kevés barátoddal vagy, akkor pedig végy erõt magadon, de tényleg erõszakold magad arra, hogy ne a hibáidról beszélj, hanem valami másról. Inkább kérdezgesd az õ dolgait, ha pedig egyedül vagy, akkor nézz a tükörbe és mondd hangosan (hangosan!) hogy ezt én is szívesen megpóbálnám, és nagyon örülnék, ha sikerülne! :) És a sikereidnek pedig tényleg örülj, mert az csakis a te érdemed! Ha a hibáid jutnak eszedbe, akkor hunyd be a szemed egy pillanatra, és mond magadnak, hogy "most valami másra fogok gondolni"!-És tedd is azt :) Ezt máshogy nem tudod leküzdeni, csak ha nagyon erõs leszel önmagaddal szemben, és tényleg elhatározod, hogy szeretnél sikeres lenni az új életedben. Ja és tanulj meg szívbõl mosolyogni, mert az nagyon sok mindent befolyásol. Elõször lehet fura érzés lesz ha magadra mosolyogsz a tükörben, de hidd el, hogy 2 perc után tényleg máshogy fogsz magadra tekinteni!:) Az emberektõl pedig ne félj, mert hiába máshogy látod is, senkinél sem érsz kevesebbet! Erre remélem rájössz majd egyszer! :)
MEgnyugtatlak, mar ha ez nyugtat, ezzel nem csak Te vagy igy! Es nem mondhatnam h tapasztalatom epp olyan sok van ilyen teren...a baratom a masodik srac az eletemben(mindig azt mondom az elso mert az elozo(akivel 2 het volt) nem jelentett semmit) Es nem ment siman...es ami siman megy azt az emberek nem becsulik meg... en nem azt mondtam h ne merj probalkozni, probalkozz, de nyitott szemmel:) meg egyszer sok sikert:)
A kérdező hozzászólása: Köszi az útmutatásokat...sajnos nincs sok tapasztalatom ilyen téren sem...fennáll a veszély, hogy aki kicsit is kedvesebb velem, abba belezúgok-aztán persze rájövök, hogy egyoldalú a dolog:( Nem tudom mit kellene tennem-nem vagyok az a csajozós fajta-de úgy érzem ha nem keresem nem is lesz. Másnak olyan könnyen megy ez...frusztrál, hogy nekem meg nem.:( Mindegy, ha eddig tudtam várni, egyszer csak lesz nekem is szerencsém...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! A pszichológusról már rég letettem, a kérdés írásának idõpontjában voltam kb. a mélypont után. Most már egész jól vagyok, sõt kitûztem pár célt, meg csak próbálom magam jól érezni a nyáron, így már mindjárt jobb a hangulat.:D De hogy hogy fogok találni magamnak párt, azt egyelõre elképzelni sem tudom-mindig tetszett vki-de most vagyok igazán úgy, h kiszemeltem sincs, mindegy elég türelmes voltam eddig is, majd csak lesz vki egyszer...
Szerintem se menj pszichológushoz. Ugyanakkor a személyiségsebészet segíthet kidugni a fejed a víz alól, hogy levegõhöz juss, vagy másik hasonlat: feljutni a hegytetõre, hogy belásd a tájat. Egy barátomnak szerelmi bánata volt, és már nem akart szerelmes lenni viszonzatlanul. Két óra alatt teljesen elmúlt neki, képes volt érzelmi súlyok nélkül szembenézni a dologgal, teljesen felszabadult. Ha pszichológiailag nézzük, Nálad technikailag ugyanez a helyzet, csak másnak látszik: érzelmi súlyok az elméddel vannak önmagaddal kapcsolatban, ami önértékelési zavarhoz vezet. Ebbõl gondolom hogy segítene, de abban, hogy hatékonyabban tudd megvalósítani azt, amit egy kedves másik válaszoló írt több válaszában.
Én csak egyet szeretnék írni, mert az elõttem levõ hölgy válaszait totál kielégítõnek találom. Ne menj pszichológushoz!
A kérdező hozzászólása: Kösz még egyszer, ígérem összekapom magam. Csak kicsit már megijedtem, h egyre komolyabb lesz ez az egész. Most már tisztábban látom a dolgot, 21 évesen megpróbálom élni az életem nyavalygás helyett:) Remélem nem kell már sokat várnom arra a lányra!:)
ismet en vagyok (ugaynaz mint az elso es a 3.)... Az a legfontosabb, hogy mindig legyen valaki akivel megoszd a problemaidat, amikor ugy erzed mar teljesen kivagy akkor merd felvallani, ez az elso es legfontosabb...ahogy most is tetted:) sokat segithet. gondolom negativ tapasztalataid is voltak mar az eletben, tartsd magad ahhoz, hogy ami nem ol meg az erosit...nem azert mondom, de ha akkor nem vagyok a baratom mellett akkor valoszinuleg mostmar nem lenne...de ott voltam (volt egy ember akivel beszelhetett) es most boldogok vagyunk 9 honapja...tiszta szivembol kivanok egy nagyon aranyos lanyt melled, egy jobb es boldogabb eletet mint amilyen mostanaban volt:) Sok sikert:) UDV
nagyon megtudom erteni, azt h mit erzel, gondolom h a baratom miatt(a depresszio kellos kozepebol rangattam ki, szedtem ossze)...ne aggodj, ha igazan akarod akkor megfog valtozni az eleted es tiszta jo iranyba...:) orvendek h segitettem...:) MINDEN JOT KIVANOK
A kérdező hozzászólása: Köszi Ezek a hobbik mind megvannak, sportoltam is szívesen, csak az utóbbi idõben besokaltam már ezektõl is-de próbálom majd változatosabban csinálni õket.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen , nagyon segítõkész vagy, nem is számítottam ilyen megértõ, értékes válaszra, igazad van új életet akarok kezdeni. Az egyetemmel az a baj, h olyan szakot választottam, amit igazán nem szeretek-vagyis közbe utáltam meg, pedig már többen mondták a környezetembõl, h másra többre is képes lettem volna, jobb lenne olyan amit igazán szeretek. Mind1 fél évem van még, ha beledöglök akkor is meglesz a diplomám, és akkor még megpróbálhatok vmit. A barátnõvel kapcsoltban: tényleg az hiányzik legjobban, akiben megbízhatok, jól érzem magam, elfogad olyannak amilyen vagyok...remélem találok majd vkit egyszer
A kérdező hozzászólása: Nem igazán nyugtat meg, bár kezdek beletörõdni...meg aztán úgy érzem, magam se tudom, mit akarok. Nem derült ki, de rajtam kívül egyvalaki tudja a környezetemben, milyen gondom van, de már õt se nyaggatom ilyesmivel. Ha lenne egy lány õt se lelki szemetesládának használnám, mert tuti falnak menne ennyi nyavalygástól...inkább arra számítok, hogy jó hatással lenne rám, megváltoznék, újra lenne önbizalmam meg stb.

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mi lehet ez? Mit tudnék tenni?

Sose voltak barátaim,mindig egyedül voltam,de új suliba kerültem,van néhány lány a suliban akikkel jól elvagyok(ennek nagyon örülök),ez a két hét tök jó volt,de csak mikor iskolában voltam...Hazafelé jövök,állok a buszmegállóba ott kezdődik el egy ilyen szomorú érzés,és amíg hazaérek már majdnem elsírom magam.Ennyire még akkor se voltam rosszul,mikor nem barátkoztam senkivel se.Mondjuk még most is van,hogy suliban már majdnem sírok,de inkább visszatartom.Elég nyomasztó érzés,mikor itthon vagyok,pedig mindig szerettem itthon lenni.Tanulni nem tudok rendesen emiatt,ez egy és fél hete tart.Mit tudnék tenni?

0

A stresszbe tényleg bele lehet betegedni, vagy "csak" funkcionális zavarokat okozhat?

Egészen konrétan mostanában annyira erős sressz alatt vagyok, mégpedig állandóan, hogy a szívem nyugalmi állapotban is erősen és nagyon fájdalmasan (néha összevissza) dobog, mindenféle előjel nélkül hányok és hasmenésem van, meg gennyes kiütéseim, felborult a menstruációm (ráadásul legutóbb annyira fájdalmas volt, hogy azt hittem, túl se élem), remegek stb... Idáig sportoltam, de most már nem megy, nem csak a szívem miatt, hanem mert a fizikai erőt is teljesen kiszívja belőlem ez az állapot.

És ez mind olyasmi, amit eddigi életem során még SOHA NEM éltem át.

Nem szeretném részletezni, lényeg az, hogy a lakóközösséget, ahol lakom, újabban nagyon súlyos feszültségek terhelik, szinte lehetetlen már itt élni.
Tudom, azt fogjátok mondani, hogy költözzem el, nyilván, dolgozom is rajta, de bármilyen hihetetlenül is hangzik, ez nem csettintésre megy. (Eddig se jókedvemben laktam itt, ahol, hanem mert ezt tudtam megfizetni. Csakhogy most aztán igazán válságosra fordult a helyzet.)

Addig is az érdekelne, hogy valóban belebetegedhetem-e mindebbe. Mert ki tudja, mikorra tudok végre változtatni, ebből kilépni...
A normális válaszokat előre is köszönöm. 27/N

5

Miért van az, hogy viszonylag rendben van az életem, időnként mégis rosszul érzem magam?

Ilyenkor csak bőgök a semmin, egész nap lehangolt vagyok. Miért van ez és mit tehetek ellene? Időnként rám jön és teljesen a hatalmába kerít a lehangoltság. Egyszerűen nem értem magamat. Kérlek mondjatok valamit!

2

Ezek kényszergondolatok lennének? Megkeserítik az életem.

Eddig rengeteg olyan gondolatom volt/van, amik egy időszakon belül tönkretették/teszik az egész életemet.
Akaratom ellenére előjönnek, befurakodnak, és nem tudom őket elhessegetni.
Emiatt a gondolatok miatt akkora nyomasztó érzés telepszik rám, hogy az szinte kibírhatatlan.
Egész nap a fejemben vannak, félek, szorongok, rettegek tőlük.
Már nem tudok egy jóízűt nevetni, mert ezek a gondolatok nem hagyják, hogy jó kedvem legyen.
Hiába mondogatom magamnak, hogy ezek csak gondolatok, nem nyugszok meg, nem múlnak el a nyomasztó érzések.
Felsorolom az eddigi ilyen gondolataimat:
1.Nem tudtam megkülönböztetni az álmot a valóságtól. Azt hittem, hogy álom a valóság, és rettegtem, hogy valami hülyeséget csinálok.
2.Meg akartam ölni a húgomat.
Rettegtem, szorongtam, sokszor már meg kellett erőltetnem magam, hogy ne menjek oda, és fordítsam ki a nyakát. Borzasztó volt.
3.Öngyilkos akartam lenni.
Rettegtem, hogy bekattanok, és megteszem.
Minden nap halálfélelmem volt.
4.Féltem, hogy meleggé válok.
Lejátszódott a fejemben, ahogy férfiakkal szexelek, és akkora szorongó érzést váltottak ki ezek a képzetek, hogy majd beleőrültem.
5.Most attól rettegek, hogy nekrofillá válok.
Lejátszódik a fejemben, hogy egy hullával szexelek, és nagyon-nagyon félek.
Ez a gondolat /az utolsó/, már hetek óta kínoz, és nem enyhül, nem tudok tőle szabadulni.
Mindig bennem van az a nyomás.
Ha a jövőmet tervezgetem, az ugrik be, és rögtön félek.
Ha próbálok jó dolgokra gondolni, az ugrik be, és rettegem.
Ha egy filmben meghal valaki, vagy egy könyvben meghal valaki, rögtön a nekrofília ugrik be, és félek. És félek, félek, és rettegek.
Már soha nem leszek boldog, és tényleg nekrofillá fogok válni, annyira belémrögződött már.
Mi van velem?
Megőrülök!!
15/F

6

Előidézheti valaki saját maga a depressziót, vagy a bipoláris zavart?

Előfordulhat, hogy valaki azért lesz ilyen beteg, mert bebeszélte magának? Létezik ilyen?

5

22 éves férfi vagyok és fél éve elhagyott a párom. Azóta teljesen alkoholista lettem. Munka után otthon 3-4 sör, péntek estétől vasárnap hajnalig folyamatosan iszok. Vasárnapot átalszom, így tudok melózni. Megoldás?

3

Öngyilkosság megoldás?

Sokszor jut eszembe az öngyilkosság. Nem hiszek már semmiben sem. Nem bízok senkiben sem. Nincs kedvem már semmihez. Élni sem. Minden szürke, egyhangú, hideg. Fáradtnak érzem magam. Nem érdekel már semmi. Nincs semmi és senki aki boldoggá tudna tenni.
Úgy érzem nincs remény. Nem tudok már hinni önmagamban sem.
Van így értelme az életemnek?

12

MIlyen változatai vannak a bipoláris zavarnak? VAn valami 1.2.3. fokozata. Hol találhatnám meg ezek leírásait?

létezik olyan hogy kevert? vagyis hogy egyszerre van jelen egy életen át az általános életkedvetlen értelmetlen küzdelmekkel teli életérzés, és az erre reakcióként adott üres pörgés? MIvel ez egy mejgátszás, azt gondolom, hogy ebből nő ki a szorongás.

Ti éltek át ilyet bipolárisok? ha nem bipoláris zavar, akkor mi lehet ez?

3

Tudnátok ajánlani nem borsos árú, jó pszichológust?

Lehetőleg Újpesten vagy a közelben. És akiről tényleg ismertek, nem bízok a netes hirdetésekben. Köszönöm szépen előre is!

1

Hogy van kapcsolatban a bipoláris zavar a szorongással?

kinek milyen ötlete, tapasztalata, tudása van?

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!