Találatok a következő kifejezésre: Õ gyerek vagy (3252 db)

Gyerek vagy szerelem? Megérthető vagy elítélendő, ha valaki elhagyja a gyerekeit, a szerelemért, melyben sosem volt része?

Legjobb válasz: miert hagyna el attol a gyerekeit, hogy a tarsat elhagyja? En mar lattam nagyon "szep" megoldasokat a vallasra, pl az en szüleim eseteben is. Szerintem ez intelligencia kerdese, es igaza van az elsönek, a gyereken csapodik le, ha a szülö boldogtalan. Rengeteg gyerektöl hallottam, hogy bar inkabb elvaltak volna a szülei, mint gy nem boldog csaladban felnöni. A gyerekek a legfontosabbak, de nem kell egy haztartasban elni velük ahhoz, hogy ezt erezzek. Az en szüleim pl a valas utan is mindig mindent megbeszeltek, ami velünk volt kapcsolatos, minden "satoros" ünnepet együtt ünnepeltünk, jokat tudnak beszelgetni, nevetni, bar külön persze nem talalkoznak. Mindketten bent voltak nalunk a korhazba, amikor en, vagy a battyam beteg volt, amikor a növerem szült, es minden minket erintö problemaban közösen vettek reszt, mint amugy. Mert ök vallaltak ezt, amikor ugy döntöttek gyereket akarnak.

miert hagyna el attol a gyerekeit, hogy a tarsat elhagyja? En mar lattam nagyon "szep" megoldasokat a vallasra, pl az en szüleim eseteben is. Szerintem ez intelligencia kerdese, es igaza van az elsönek, a gyereken csapodik le, ha a szülö boldogtalan. Rengeteg gyerektöl hallottam, hogy bar inkabb elvaltak volna a szülei, mint gy nem boldog csaladban felnöni. A gyerekek a legfontosabbak, de nem kell egy haztartasban elni velük ahhoz, hogy ezt erezzek. Az en szüleim pl a valas utan is mindig mindent megbeszeltek, ami velünk volt kapcsolatos, minden "satoros" ünnepet együtt ünnepeltünk, jokat tudnak beszelgetni, nevetni, bar külön persze nem talalkoznak. Mindketten bent voltak nalunk a korhazba, amikor en, vagy a battyam beteg volt, amikor a növerem szült, es minden minket erintö problemaban közösen vettek reszt, mint amugy. Mert ök vallaltak ezt, amikor ugy döntöttek gyereket akarnak.
Ha a gyerekeirõl a továbbiakban is gondoskodik, akkor nem ítélem el. Ugyanis ha a szülõ boldogtalan, az a gyereken csapódik le, ha viszont boldog, a gyerekeivel is kiegyensúlyozottabban tud bánni.
Én szeretném, ha a szüleim elválnának. Bár én már 24 éves felnõtt vagyok és félig külön élek, de szörnyû látnom, hogy anyu boldogtalan, apám rossz vele, anyu csak panaszkodik, sír, nem ilyen életet érdemelne, megérdemelne egy olyan társat, aki viszont szereti, és ne kéne egy ilyen jégszobor mellett szenvednie. Míg kicsi voltam, akkor is sokat veszekedtek, rossz volt hallgatni, nem volt boldog gyerekkorom, mert miután kiveszekedték magukat egymással, rajtam töltötték ki a maradék mérgüket, és irigyelték a sikereimet, boldogságaimat. Anyu utána bocsánatot kért mindig, de apám soha, sõt, még jobban ellenem tett mindenben, amit önerõbõl értem el, és õ is el akarta érni, de neki nem sikerült. Jó lett volna, ha elváltak volna, de még most se lenne késõ. Nem akarom, hogy anyu ebbe belebetegedjen.
mielõtt lepontoznátok a normális válaszokat, olvassátok már el figyelmesen mit kérdez a kérdezõ! Megérthetõ vagy elítélendõ, ha valaki elhagyja a gyerekeit, a szerelemért, melyben sosem volt része? Elhagyni a gyereket egy új szerelemért? SOHA. én anya vagyok, sohasem hagynám el a gyerekemet semmiért, fõleg nem egy új szerelemért. más kérdés, hogy a boldogtalan házasságomból kilépnék, ha úgy alakulna, de a gyerekemet magammal vinném. egy jó anyában fel sem merül olyan gondolat, hogy elhagyja a gyerekét. sanda gyanúm, hogy a kérdezõ nem anya, hanem apa......
Nem ítélendõ el, de meg fogod bánni.
A gyereket soha, semmilyen szerelemért nem szabad elhagyni!!! A szerelem múlandó, a gyerek örök! Ráadásul a lekiismereted is fellázad elõbb-utóbb. A gyereknek szeretet, állndóság kell, elõbbre kell helyezni az önös érdeknél. A szerelem bármikor megjöhet, de sohasem mehet a gyerek rovására!!!
Jellemzõ gondolkodás! Nem volt részed a szerelemben, ez talán a gyermeked hibája, azért büntetnéd õt azzal, hogy neki pedig ne legyenek szülei??? Ez nem elítélendõ, hanem egyenesen undorító!!!
Ezek szerint olyasvalakitõl vannak gyerekeid, akit nem szerettél? Gratulálok! Most akkor a gyerekek isszák meg a levét. Bár lehet hogy jobb egy ilyen "szülõ" nélkül. Meg sem kérdezem nõ vagy-e vagy pasi, hisz egyértelmû.
Elítélendõ! Minek szült akkor ez az illetõ egyáltalán? Egy férfi vagy nõ sosem lehet fontosabb egy saját gyereknél!Vagy talán mégis?
Ez gyönyörû!!! 9.44-es vagyok. Úgy látszik, itt az õszinte és korrekt válaszokat a lecsóba söprik. Csak tudnám, ki teszi ezt? Elég szégyen!
A kérdező hozzászólása: 15:37 nek még valami! Nem mondtam le a gyerekeimrõl, lemondani egész mást jelent, akkor nem is fizetsz utánuk, de jogosultságod sincs. Közös a felügyeleti jog, de kértem az apánál az elhelyezést, s nem csupán félelembõl, hanem mert akkor még nem tudtam volna biztosítani számokra egy megfelelõ körülményt, hisz én magam is egy rokonhoz költöztem.
Ácsi, a nemsemmi gyorsaságot nem rosszból mondtam !!!! A többit pedig nem kell elfogadni, csak felvetõdött kérdés volt. És választ kaptam rá.
A kérdező hozzászólása: 14:51nek! Nem múlnak el nyomtalanul...de nem ám, lelki sérült vagy egy életre, de meg kell tanulnod kezelni és az érzelmeiden felülkerekedni. Nehéz, nehéz nem gondolni a sok rosszra ami történt, de ha ez vezérelne és behálózná a gondolataimat akkor valóban nem lenne semmilyen jövõképem, pont ezt(ezeket) segített feldolgozni az az ember akivel jelenleg is együtt vagyok, hidd el, a hibákat elkövetni nem szégyen, beismerni és felismerni nem bûn, ha viszont nem tanulunk belõle, az már igen. Kétszer ugyanazt a hibát nem követtem el, ahogy annak idején a terhességemnek és a férjemnek köszönhetem, hogy életben maradtam, ...úgy most az új életemet neki köszönhetem. Már nem haragszom az apámra, nem gondolok ezekre, meg tudok bocsájtani és tudok felejteni, egy görcsös örökké megfelelni vágyó szeretetéhes nõbõl lettem egy érzelem gazdag, lelkileg kiegyensúlyozott valaki, aki most nõtt fel igazán. Most kellene szülnöm az elsõ csemetémet, de ha már így alakult, úgy gondolom mindennek megvan a maga ok- okozati törvénye, akkor az kellett a túléléshez, most meg ez. Folyamatosan csak túléltem...de nem éltem. Persze elfelejteni sosem fogom, és sokkal elnézõbb vagyok a munkahelyen a hasonló élethelyzetben élõkkel, mert több a megértés bennem, mint más hasonló embereknek.
A kérdező hozzászólása: 15:47-nek! Ha ez így történt, magam is gyûlölettel gondolnák az anyára, erre szokták mondani hogy eldobta a gyerekeit egy fa...ért. Kérdezgettem a gyerekemet, hogy mit érzett amikor az apja nem engedte õket hozzám, így derült ki, hogy õnekik az apjuk azt hazudta, hogy én nem vagyok rájuk kíváncsi. Csak hosszas beszélgetés után hitte el a gyerek, hogy az apukája nem mondott igazat, mert haragudott rám, persze én még akkor is õt védtem, hogy ez csak miattam volt így, mert engem akart bûntetni csak nem gondolta át, hogy ezzel kinek árt a legjobban. Képzeld el, amikor a 8 éves gyereknek mutogatod a rendõrségi feljelentést, miszerint apuka nem hajlandó átadni a gyereket...a gyerek megérti, a gyerekek okosabbak, mint azt mi hinnénk vagy gondolnánk. Ismeri mindkét szülõt, mindkettõhöz ragaszkodik, elítéli amit az apja velem tett, de ellene nem tett soha semmit, szeret mindenkit.
15:47 vagyok. Igen, de te legalább be tudtad bizonyítani, hogy kell a saját gyermeked. Nekem anyámnak az ellenkezõjét sikerült: felhívtam a munkahelyén, mert nagyon beteg voltam. Kértem, hogy legalább egy éjszakára jöjjön haza hozzám. meg is ígérte, sõt még azt is mondta, hogy a sajt ágyamban, mellettem fog aludni. Vártam, nem jött. Rá egy hétre apukám és az anyám felõli nagyapám elment hozzá, mert megtudták hova "szökött" és két idegen gyereket szeretgetett.Apám nem merte elõttünk mondani, de papó véletlenül elszólta magát. Évekkel késõbb megtaláltam a leveleket, amiket apámnak írt és egy szót nem ejtett arról, hogy eljönne hozzánk vagy tartani akarja a kapcsolatot velünk. A láthatási jogával 1x élt. Tehát én ezért ítélem el. A Te eseted más, teljesen más.
Egy normális ember soha nem hagyja el a gyerekét. Semmi áron!
Tulajdonképp akkor miért is kérdeztél? hisz te már eldöntötted, hogy szuper anya vagy és mekkora áldozatot hoztál a gyerekeidért, akkor mit vársz tõlünk? Hájjal kenegessük az igazgatói hátsód? Soha nem értettem az olyanokat, akik feltesznek egy kérdést és ha valaki nem seggnyalós választ ad az bunkó, megúgyse érti ezt meg...Háta akkor én bunkó vagyok.
A kérdező hozzászólása: 09:09! A kérdés nem az volt, hogy "szuperanya" vagyok-e, hanem hogy elítélendõ-e ha az ember így tesz ahogy én is. Meg lehet- e érteni az eseményeket és a miértek miértjét? Köszönöm, de az igazgatói hátsómat nem szeretem ha nyalogatják, s úgy vélem ez amit te írtál tele van rosszindulattal. Lehetnék pénztárosnõ egy áruházban, nem ez a lényeg, de hozzátartozott az igazsághoz, hogy aki e sorokat írta:" nem hiszem, hogy jobb sorsod lesz, mert kísért a rossz egy életen át" elhiggye, hogy ez talán nem így van. Azt írod, én már eldöntöttem, minek írtam? Mert nem tudok megbírkózni az elõítéletekkel, s kíváncsi voltam , hogy itt az emberek többsége mit reagál. Tulajdonképpen ugyanazt , mint az életben. Fél életemet el kell mondjam tömören, hogy megértsék a döntést, melyet hoztam, s még így sem garantált a siker, .
Hát igen, itt nem úgy megy, mint a cégnél, hogy garantálják a sikeredet.Ez az ÉLET:
A kérdező hozzászólása: Hát, dõl belõled a rosszindulat továbbra is. A munkahelyen nem garantált a siker, ugyanúgy ahogy az életben sem, ez egy hasonlat volt. A munkahelyen sokat kell letenni az asztalra, mire észreveszik a hozzáértésedet, s még akkor is kell hozzá szerencse, jó idõben jó helyen szót szólni. Ez egy felelõsségteljes munka, kívánom, hogy egy napot tölts el a bõrömben, s meg tudod, nem is olyan egyszerû dolog ez. Sajnálom ha a te életed nem úgy alakult aogyan szeretnéd, de az én életemre ne irigykedj, egy nyomorult pozíció miatt, mert nem érdemes, nem ettõl lesz az ember boldog. Ha nem a kérdésre válaszolsz, akkor ne írj semmit. Semmi bajom azzal, ha te az elítélendõ kategóriához tartozol, akkor írd le, fejtsd ki a véleményed, érveld azt meg, de nem kell kommentálnod az "életet", mert hidd el, többet tudok róla, mint te.
Én RÁD nem irigykedem, mert nincs miért... nekem van két gyönyörû gyerekem, aki VELEM van.És nem azt hangoztatom, hogy mit értem el a munkahelyemen, mekkora ász lettem, hanem hogy milyen gyönyörûek, okosak és egészségesek ÕK, akik a világon mindennél fontosabbak. Persze ezt te hogyan is érthetnéd.... (középvezetõ vagyok, nincs okom elirigyelni a pozíciódat)
A kérdező hozzászólása: 15:01! Ha a véleményed mellett kitartasz, miért törlöd azt ki? S egyáltalán, nem tudom én itt még sose kérdeztem semmit, hogy lehet, hogy egy egy válasz eltûnik? Utolsó hozzászólónak, köszönöm az összegzést, a bíztatást, sok sikert kívánok neki én is viszont.
A kérdező hozzászólása: Kedves 16:42 Köszönöm a tájékoztatást, kipipáltam, most már látom valóban:) Nem vitatkozni jöttem erre az oldalra, kérdésem volt, választ kaptam. Köszönöm a véleményed, ugyanakkor a gyerekeim nem csecsemõk, 10 évig korrekt módon neveltem õket. Ismerem mi az " fáj a hasam.." A félelem szót szerintem ne használd, ha nem tudod mit jelent... Az, hogy enyelgek a párommal? Hívd enyelgésnek, ha neked így tetszik a simogatást beszélgetést, gondolom nem a sexre gondoltál, mert azt az ember többnyire nem a gyerekei elõtt teszi. Rosszul ítéled meg a helyzetet, magamat meg nem ismétlem, amiket eddig leírtam, úgy vélem kellõképpen kitárulkoztam ahhoz, hogy megfelelõképpen reagálj az irományaimra, de ez is egy vélemény. Elfogadom és megköszönöm.
Igazad van, nem ismerem a félelmet.Engem csak nagy késsel kergettek gyermekkoromban, engem csak bezártak a szobába, míg anyukámat püfölték ököllel a konyhában.Engem csak a harmadik emeletrõl akartak kidobni 6éves koromban, honnan ismerném a félelmet... Rendben, elismerem, jó anya vagy és a legjobbat akartad a gyerekeidnek, mikor az apjuknál hagytad õket.További sok sikert és boldog éveket az új pároddal.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, hasonló szépeket és jókat kívánok én is neked az életben s kívánom, hogy tanulj meg megbocsájtani.
Helyzet?
A kérdező hozzászólása: 15:46-nak!: természetesen, ezzel próbálkozom folyamatosan, mert azért csak magam mellett szeretném õket tudni, de a barátaik az én szüleim a volt férjem családja is ott élnek abban a városban, ami nincs túl közel. Akkor jönnek mennek amikor akarnak, ha kell megyek értük. A nagylány: 10 éves, a kisebb 8. Szóval, szeretnek mindkettõnket, én elég elfoglalt vagyok, ha itt vannak próbálom szabaddá tenni magam, de ott nõttek fel, oda köti õket minden. Mikor itt vannak, éjszakákat átbeszélünk, megértenek, nem ítélnek el, s õk maguk mondják, hogy jó engem nevetni látni, mert régen nem láttak soha. Itt fõleg nekem van ezzel bajom, hogy a mindennapokban megmagyarázni és mindenhol magyarázkodni és emberek szemébe nézve elmondani, hogy: van gyerekem, de nincs velem...hát itt elszakad valami bennük és onnantól...hát ez a bajom.
A kérdező hozzászólása: 15:37-nek: A páromat még középszintû beosztásban "szereztem"(s akkor még jócskán férjnél voltam, röpke kalandnak indult, ez lett belõle) magamnak. Semmi köze a munkámhoz, nélkülem is jól megél, a bérem felét pedig levonják gyerektartás gyanánt, így anyagilag nem vagyok jó vásár, ne gondold, az meg hogy gyorsan ment- e vagy sem...nos jó voltam az alapokban( egyébként mindíg kitûnõ tanuló voltam csak sehol sem díjazták, így aztán kisiklott az életem), kiemelt dolgozó lettem az elsõ évben, továbbképzések, egy fõiskola, s közben araszolsz szépen elõre. Elõször csak elõadásokat tartasz, majd rád raknak 50-60 embert, hogy oktasd õket arra amit te jól csinálsz...így aztán trénerkedésbõl éltem még két évig, aztán elõléptetés. Ha figyeltél volna, látnád, hogy én a második gyerek születése után munkába álltam, azóta is itt dolgozok, most már 6 éve.
Ne a gyerekét hagyja el, hanem a társát! Attól még a gyerekei a gyerekei maradnak és törõdhet velük.Szerintem úgy gondolta a kérdést, hogy elhagyja a családot, nem úgy hogy többé nem foglalkozik velük.
Attól, hogy valaki úgy lép ki egy házasságból, hogy a gyerekeit nem viszi magával, még nem biztos, hogy elhagyja õket. Lehet, hogy nem tudja a gyereket magával vinni, hely vagy anyagiak hiányában, de amivel tudja, támogatja mindig távolról is, akkor az még nem a gyerek elhagyása, hiszen vele van, csak nem marad benne egy rossz házasságban, és a gyerekeit se hagyja a stresszben. Azt hiszem, a gyerek legnagyobb támogatása az, ha nem engeded stresszben felnõni, ha meghagyod neki, hogy nyugalomban nõjön fel, hogy ne kelljen a szülei veszekedéseit hallgatni. Akár viszed akár nem, ha amúgy mellette állsz, a legjobb, amit tehetsz a gyerekeddel, hogy megadod neki a békét egy problémás párkapcsolat esetén.
a gyerekeidet soha ne hagyd el, semmilyen körülmények között! én a szerelmet dobtam el miattuk és nem bánom, bár akkor nagyon nagyon nehéz volt.
Kedves 11:03! A kérdezõ a párja mellett a gyerekeit is el akarja hagyni, errõl szól a kérdés. Te sem örülnél, ha egyszercsak lelépne az édesanyád és nem hallanál többet felõle. Én soha nem lennék képes elhagyni a gyermekeimet. Még ha kenyéren is vízen kéne éljek, hogy felneveljem õket, akkor sem! De nem is értem, hogy miért is kell a szerelemért elhagyni a gyerekeket? Az oké, hogy a párodat otthagyod, de a gyereket miért nem viszed magaddal? Vagy netán az új párodnak gyerekestõl már nem kellesz? Mert akkor ki kell ábrándítsalak, ez nem szerelem.
11:46 - Gondolatolvasó vagy, vagy te vagy a kérdezõ, vagy te vagy valamelyik érintett fél? Csak azért kérdezem, mert nem tudjuk, hogy a kérdezõ a gyerek vagy valamelyik szülõ, nem tudjuk, hogy a gyerek elhagyása számára azt jelenti, hogy többé nem keresi vagy azt, hogy keresi ugyan, de egy háztartásban nem élnek többé... A kérdezõ NEM RÉSZLETEZTE, tehát enélkül én NEM BÍRÁLOM.
Elhagyni a gyermekemet a szerelemért, szerintem bûn. Új szerelem új fészek? Ha csak különköltözöl a szerelmeddel, de törõdsz tovább agyermekeiddel az rendben van. Külön élve is lehetsz jó anya, vagy jó apa. S ha a volt párodat biztosítod arról, hogy mindent megteszel azért, hogy a gyerekek minél kevesebb sérüléssel ússzák meg a válást és lehetõség szerint segítséget nyújtasz minden helyzetben, akkor nincs semmi kivetnivaló. Ám ha az elhagyás azt jelenti, hogy többé rájuk sem nézel, akkor a gyerekeid megutálnak, lelkileg sérülnek és bizony én ezt elítélem.
Mégvalami: Ha nem voltál soha szerelmes, akkor miért csináltál csináltattál gyereket magadnak? He?
A kérdező hozzászólása: Ha valaki fiatalon butaságokat követ el, egész életét áldozza értem, s bûnhõdjön?
Amiket leírtál, azok után nem hiszek az életed végleges jobbra fordulásában. Az elõzmények szürnyûek; egész életedben követnek. Túl sûrûn éltél /csavargás, kábítószer, nevelõotthon, verekedések/ és ezek a dolgok nem múlnak el nyomtanaul még akkor se, ha pillanatnyilag boldog vagy. Ezek után meg fõleg a gyerekeidnek kellene élned elsõ sorban. Én nem venném annyira komolyan ezt a hû, de nagy szerelmet!
A kérdező hozzászólása: Nem hiszek abban hogy egész életemben követnének...a sorsunkat magunk alakítjuk ha már felnõttek vagyunk.úgy gondolom, ez jó. 2 év alatt kijött volna ha nem. a hû de nagy szerelem, nem csupán szerelem, õszinte tiszta érzések. Egymás támogatása, segítése, megértése és sorolhatnám.Nagyon remélem, hogy nem jön be amit írtál, annyi rossz volt már az életemben, hogy szeretném ha ez az állapot most így maradna ahogy most van, megteszek ennek érdekében mindent.
Mindenki megérdemli a boldogságot. És Te nem hagytad el a gyerekeidet, csak nem tudtad õket magaddal vinni, de tartod velük a kapcsolatot, és õk is szeretnek. Ha egyszer arra mentek volna haza, hogy az apjuk agyonvert, vagy idegileg tönkrementél volna és elmegyógyintézetbe kerülsz emiatt, rosszabb lenne, hisz nem lehettél volna utána mellettük. Te mertél lépni, még ha nehezen is, de nem adtad fel, és volt lehetõséged is, hogy lépj. Jót tettél, a gyerekeidnek is. Elszúrtad az elején, de beláttad a tévedést, és esélyt is kaptál, amivel éltél. Ne aggódj és ne törõdj a vádakkal, a gyerekeidnek is és neked is így a legjobb.
Azért ne haragudj-én már válaszoltam és a védelmembe vettelek, de megkérdezném: Miért egyeztél bele peren kívül, hogy apa viheti a gyerekeket? Mert féltél hogy nem adja? Nemár.... Legalább a bíróságra bízhattad volna a döntést, de te MAGADTÓL mondtál le róluk. Miközben igazgató lettél (ez szép és elég gyorsan ment, nemsemmi). Gondolod, hogy ennek semmi köze ahhoz hogy épp most találtál párt magadnak?
A félelem sok olyan dologra veszi rá az embert, amit nyugalmi állapotban végiggondolva nem tennénk meg, csak éppen a félelem és a túlfûtött stressz nem hagy gondolkodási lehetõséget. Én értelek, kérdezõ, mivel én is félelembõl cselekedtem apám miatt nem egyszer. Ha esetleg a gyerekek már idõsebb fejjel szívesen vannak veled, és lenne is hely nálatok, esetleg megkérdezhetnéd õket, hogy nem lenne-e kedvük átköltözni (nem tudom, most mennyi idõsek). Aztán ha igen, próbálkozzatok most együtt.
az a helyzet, hogy számomra inkább elítélendõ. Hogy miért? mert 11 éves koromban anyám emiatt lépett le. itt hagyva ezzel tesómat és engem. Mondanom sem kell, hogy ott abban a pillanatban véget ért a gyerekkorom. De azt hozzá kell tennem, hogy azóta sem láttam. Lehet, hogy ha foglalkozott volna velünk vagy számíthattunk volna rá nem így érezném.
A 11:46-os vagyok és nem a kérdezõ. :-) Ez akkor nem elhagyás! Az elhagyás az, amit itt a legtöbben elítélnek, ha lelépsz és nem keresed többé a gyerekeidet, lemondasz róluk és nem vagy kíváncsi rájuk többé. De itt nem errõl van szó. Ne foglalkozz mások véleményével! Nem az a jó szülõ feltétlenül, akinél a gyerekek vannak, hanem az, amelyik törõdik velük. De attól még, hogy nem te neveled a gyermekeidet, nagyon jó anya lehetsz.
10:00-t aki lepontozta, az még nem élt így, vagy nagyon önzõ ember (akárcsak a kegyetlen apám), gratulálok... Nem ítélném el anyut, ha elválna és a szerelmet választaná, dolgozott eleget egész életében a családért, hogy most végre õ is boldog lehessen egy férfi mellett, aki szereti és nem csak cselédnek tekinti. Apámról késõn derült ki, milyen ember valójában, anyunak eleinte tette a szépet, aztán kisemmizte anyagilag, hogy esélye se legyen új életet kezdeni az amúgy is rossz fizetésébõl. Minden embernek jár a boldogság, annak is, aki fiatalon tévedett a párját illetõen. A gyerek meg úgy fog kiegyensúlyozottan felnõni, ha nem stresszben nõ fel.

Vannak itt olyanok akik nem akartak gyereket vagy a párjuk nem akart?

18 éves fiú vagyok és nagyon makacs - az élet több területén is, ezt beismerem. Úgy látom, hogy nem feltétlenül az az emberi élet célja, hogy családalapítás, gyermekvállalás történjen, szerintem gyerekek nélkül is lehet boldog az ember, akár a halála napjáig is. A szüléstől különösen undorodom, szerintem nem tudnék a páromra többé "úgy" nézni mint azelőtt. Valamint az is eszembe jutott, hogy mi lenne ha emiatt haragudnék a saját gyerekemre és esetleg nem tudnám úgy szeretni ahogyan kéne... Olyanok válaszát várom akik nem akartak semmiképpen gyereket vagy olyanokét akik akartak de a párjuk nem. Persze a kapcsolatok további sorsa is érdekel. Én például megmondtam a barátnőmnek, hogy én nem tervezem (ő azt mondja akar majd), szóval ha mondjuk 10 év múlva is együtt leszünk akkor inkább pár éven belül döntsön hogy velem marad vagy inkább szakít ezen ok miatt.

Legjobb válasz: Ne haragudj meg, de nagyon-nagyon fiatal vagy még. :) Párom sem akart gyereket, teljesen kiborult még a gondolatától is, hogy gyerek... Aztán kitartottam mellette és teltek az évek. Terhes lettem, még akkor is ki volt borulva, azt akarta vetessük el. 32 éves volt már akkor. Végül kiderült, hogy kislány. teljesen átfordult benne minden. Alig várta, hogy megszülessen. 2 éves a kislányunk, imádja és szeretnénk neki kistesót is. Jól vagyunk, megvagyunk, szeretjük a közös gyerekünket. :)

Ne haragudj meg, de nagyon-nagyon fiatal vagy még. :) Párom sem akart gyereket, teljesen kiborult még a gondolatától is, hogy gyerek... Aztán kitartottam mellette és teltek az évek. Terhes lettem, még akkor is ki volt borulva, azt akarta vetessük el. 32 éves volt már akkor. Végül kiderült, hogy kislány. teljesen átfordult benne minden. Alig várta, hogy megszülessen. 2 éves a kislányunk, imádja és szeretnénk neki kistesót is. Jól vagyunk, megvagyunk, szeretjük a közös gyerekünket. :)
Azt azért tudnod kell, hogy a tájékoztató jellegû korod igencsak súlyos a gyerekvállalás kérdésében... Ne viccelj már, 18 évesen azt hittem én vagyok a világ legfelnõttebben gondolkodó embere, aki soha nem fog szülni, és amúgy is visítani tudtam volna a gyerekektõl. Aztán eltelik 10-20 év és láss csodát, az agyad is alakul. Úgyhogy most írhatom, hogy elméletben találhatsz magadnak egy párt, aki szintén nem akar gyereket, és boldogan éltek majd, amíg rátok nem savanyodik az élet. De mi a fenéket beszéljünk elméletekrõl, amikor sem a tested, sem a lelked nem mûködik csak elméletek alapján. Érzelmek, befolyások érnek majd, alakulsz te is, a világ is. S merem állítani, hogy hülye az a fiatal fiú, aki szerint a szülés a világ legszebb dolga, és premier plán szeretné nézni. Nekem ez lenne a beteges, de a jelenlegi felfogásod normális. S ne haragudj, de engedd meg, hogy azt mondjam, hogy ha majd felnõttél, még láthatsz majd mindent másképp. Ha meg nem, hát akkor legyen szerencséd egy hasonló gondolkodású csajhoz. De addig add meg a barátnõdnek azt a lehetõséged, hogy merje remélni, hogy talán másképp látsz majd idõvel.
Én nem akartam gyereket. Nem is szerettem a gyerekeket igazán. Undorodtam a szüléstõl is. A párom viszont mindig akart gyereket. Egyszer meg is kérdezte tõlem, hogy egyszer azért ugye te is szeretnél? Imádja a gyerekeket, s gyönyörûen bánik velük. Aztán 30 évesen megfordult velem a világ. Szerettem volna kisbabát. Azonnal terhes is lettem. Most már van 2 pici porontyom. Imádom õket. Azóta minden gyerekes filmen elbõgöm magam, olyat nézni sem tudok, ahol szenvednek, a férjem se. Más szülõk gyermekei is szeretnek engem, el tudok velük beszélgetni, s már én is szeretem õket, sõt. Nem leszek rosszul, ha odajön hozzám egy idegen kicsi, s beszélgetni akar velem, hanem elbeszélgetek vele. Van egy dolog, ami viszont nem változott. A szüléstõl továbbra is kiráz a hideg. Szerintem ezért nem is tudtam normálisan szülni, csak császárral. Úgy gondolom, számít a kor. Rajtam kívül másik két anyukát is ismerek, akik hasonlóan jártak mint én. S õk is 30 év felett szültek. 35/N
A kérdező hozzászólása: Kikérem magamnak! :P Szeretek olvasni, csak 1. sokszor idõszakosan törnek rám az olvasási "rohamok" 2. Stephen King fan vagyok, az olvasottak minimum fele a mûvei közül került ki eddig (az utóbbi kb. 2 évben). Egyébként pedig a film után elterveztem, hogy el kell olvasnom a könyvet egyszer. :D
Na itt jött elõ a generációs szakadék! :D A Galaxis útikalaúz a világ egyik legjobb könyve (sorozata), a film eltörpül mellette. Hihetetlen Douglas Adams humora, ha teheted, olvasd el, zseniális!
A kérdező hozzászólása: # 15/15 Akinek nem inge, ne vegye magára, azt hiszem ez evidens. :) A személyeskedõk azok akik a koromra célozgattak, szóval nem rád értettem szerintem. Egyébként úgy vagyok vele, hogy inkább ne legyen gyerekem, ha nem érzem úgy, hogy képes lennék rendesen szeretni és gondozni. Ja és örülök hogy te is láttad a filmet. :D
A kérdező hozzászólása: # 11/13 Nincs bajom az esetleges undorító dolgokkal, a szülés az egyetlen kivétel. Jó adag szívtelenség is van bennem, de tudok rendesen szeretni. # 12/13 Persze, mindenki változik és változhat, de mellõzzük már a személyeskedést, ezt a kérdést egy "felnõttesebb" ember is feltehette volna és unalmas azt olvasgatni, hogy "majd változhatsz", nem kell mindenkinek magából kiindulnia. # 13/13 Én úgy értettem azt, hogy "nem akartak", hogy nem akartak és nem is lett gyerekük, vagy megváltozott a véleményük vagy becsúszott és lett. Tehát a kérdésem ugyanúgy érvényes mindkét tábornak szerintem. Ennek ellenére lehet kiírom másképpen megfogalmazva...
Hogy miért nem hisszük el, hogy valaki nem változik? Mert valamennyit még a legmakacsabb tini is változik, azért.
A kérdező hozzászólása: "De addig add meg a barátnõdnek azt a lehetõséged, hogy merje remélni, hogy talán másképp látsz majd idõvel." Ha megadom neki a lehetõséget akkor hitegetem, áltatom... nekem így jött le a dolog értelme, de akkor biztosan rosszul értettem, elnézést. Persze, gondolhatja azt is hogy majd változok, de nem akarok neki csalódást okozni, ha tényleg komolyra fordulna a dolog egyszer... mivel nagyon szeretem. Miért kéne emiatt elhagynom egyébként?
A kérdező hozzászólása: 6. válaszadó, mit kéne itt megerõsíteni? Miért nem lehet szimplán elhinni azt, hogy egyesek nem változnak? Kérdésemhez azt írtam hogy "Olyanok válaszát várom akik nem akartak semmiképpen gyereket vagy olyanokét akik akartak de a párjuk nem. Persze a kapcsolatok további sorsa is érdekel. ", tehát nem kértem személyes kitérõket. Persze a válaszokat köszönöm (csak sajnos egyetlen férfi sem írta még meg a tapasztalatait... jó lenne abból a szemszögbõl is).
A kérdező hozzászólása: Én elsõsorban konkrét tapasztalatokra vágytam, nem olyan jellegû tanácsokra hogy "majd ha felnõttél" meg ilyenek. És kedves 4. minek hitegessem a barátnõmet? Nem könnyebb az egyenes vélemény?
A kérdező hozzászólása: A szabad véleménynyílvánítás joga mindenkinek kijár, de direkt nem akartam hogy idekeveredjen a korom... Csupán tájékoztatásnak írtam ki. Az én példám lehetõleg legyen úgy értelmezve, hogy nem fog változni a véleményem.
Pedig akar akarod akar nem, a korod a hibas egyenlore ezert a gondolkodasmodert. Majd valtozol. Tul fiatal vagy meg ahhoz, hogy barmirol is felelossevteljes velemenyed legyen. Most csak tanulj, alapozd meg a jovodet, bulizz, csajozz, a csaladalapitas meg raer meg.

Ma fül- és szemtanúja voltam a következő esetnek? Ti sajnáltátok volna a gyereket vagy nem? Miért?

Egy olyan McDonald's-ban ettem ahol a mekin keresztül is be lehet menni egy bevásárlóházba az utcáról. Egy középkorú nő és egy 8 év körüli gyerek bejött az utcáról, sietős léptekkel haladtak a másik ajtó felé, ami a bevásárlóközpont felé vezet. Gyerek: "Mama, együnk a Mekiben!" Nő: "Nem." Gyerek: "De éhes vagyok!" Nő: "ÉN PEDIG SZEGÉNY VAGYOK!" (hisztérikus hangon) Aztán átmentek a másik ajtón.

Legjobb válasz: Nem tudjuk az elõzményeket. Akinek van/volt hasonló korú gyereke, az tudja, hogy vannak olyan napok, amikor a legtürelmesebb szülõ/nagyszülõ sem tud már kedves, nyugodt hangon beszélni a gyerekkel. Lehet, hogy a gyerek egész nap követelõzött, vagy mittudomén. Nem szabad fél mondatokból megítélni egy embert, aztán egy ilyen oldalon névtelenül mocskolódni rajta, ahol meg sem tudja védeni magát.

Nem tudjuk az elõzményeket. Akinek van/volt hasonló korú gyereke, az tudja, hogy vannak olyan napok, amikor a legtürelmesebb szülõ/nagyszülõ sem tud már kedves, nyugodt hangon beszélni a gyerekkel. Lehet, hogy a gyerek egész nap követelõzött, vagy mittudomén. Nem szabad fél mondatokból megítélni egy embert, aztán egy ilyen oldalon névtelenül mocskolódni rajta, ahol meg sem tudja védeni magát.
szerintem meg nem kell túlreagálni a dolgot, az is lehet, hogy történt valami, ami miatt így beszélt, így reagált az asszony. hiszen, ahogy írod, épp csak átmentek a helyiségen, nem tudhatjuk az elõzményeket.
Nem. Nem mindenki engedheti meg magának, gondolom azért rendes ételt kap a gyerek.
Nem.
Igen, de nem feltétlen a meki miatt, hanem azért, mert ilyen szülõvel/nagyszülõvel van megáldva. Mondjuk, ha egy gyerek azt mondja, hogy éhes, azt semmilyen esetben sem így kell lereagálni és nem ennyi ember elõtt.
Nem.
Nem feltétlenül, bár a nõ stílusa biztosan bicskanyitogató volt...Viszont gondolom azért otthon csak kap enni agyerek, még ha gyorsétteremre nem is telik.
Én sajnáltam volna, de nem a mekis kaja kihagyása miatt.
Hát ha egy szülõ hisztérikus hangon beszél a gyerekével, eleve sajnálandó a gyerek. Miért nem lehet normális hangon megmondani, hogy majd eszünk otthon, vagy kapsz máshol enni?
Igen, azért mert nem ilyen flegmán kell a gyerekkel beszélni. Aztán ha 10. év múlva ilyen válaszokat kap, majd persze megint a társadalom lesz a hibás.
1) Mért kéne sajnálni?! Egy ilyen korú gyerek borzasztóan ki tudja készíteni az embert. 2) Miért kéne mekiben kajálni? képzeld, akárhogy sírnának érte a gyerekeim, nem vennék nekik ott enni, ahogy én sem eszem ott.kéthavonta 1 esetleg belefér MAJD. az nem étel. az szemét. 3) Az egyik válaszolónak: Már mi a rákért lenne egy mekis kaja jogos elvárás egy 8 éves gyerektõl? 4) Akármi lehetett, amiért így csattant fel. Ne ítélkezz. Amúgy meg a mekis kaja tényleg drága, és ahhoz képest nem laktat, nem táplál, szóval visszakanyarodunk oda, hogy szemét és nem étel (középiskola alatt végig ott dolgoztam diákként, és vannak gusztustalan dolgok)
Én is szoktam hasonló helyzetbe kerülni. Most pénteken pl: Drogériába mentünk pelusért. 2 évesem kinézett egy malacperselyt, a nagylányom pedig egy zacskó gumicukrot. OKé, hozzátok.- Aztán hozott 2 db neves labdát is, hogy csak 200 Ft darabja. Jó, tedd ide. Tusfürdõket nézem, neki a karamelles kell. Oké, vegyük meg. Utána Tesco. Veszek egy doboz jégkrémet, a kicsinek egy csokit. Bevásárlás, ha a végösszegre gondolok, már felhúzom magam, melegem van, a víz folyik rólam, a 2 gyerek eltûnik...Jönnek, és: vegyek Ice teát is. Na, itt szállt el a türelmem, és mondtam elég mérgesen, hogy én is szeretnék ICE teát, de nincs annyi pénzem, hogy minden [email protected] megvegyek. Kb. 3000-3500 Ft-ot költöttem a 2 gyerekre, kb 1 óra alatt, de elég volt. Ha valaki ebbõl az 1 mondatomból, amit elég hangosan és mérgesen mondtam, azt szûri le, amit te írtál a kommentdben, akkor az ritka korlátolt és hülye egy ember, bocsi. Utána
Én téged sajnállak, amiért ennyibõl ítéletet alkotsz másokról. Gondolom te sem szeretnéd, ha egy rossz pillanatodban elejtett mondatod miatt megítélne mindenki. Ne tedd ezt te sem. baromira nem látsz bele a másik életébe. Tizenévesen ne akarj mindenkinél okosabb lenni, mert gõzöd sincs még az életrõl.
Nem, mert ennyibõl nem lehet leszûrni semmit. Ha nem leszek majd "szegény" sem fog a gyerek mekiben enni. (Én 15 éves koromban ettem ott elõször, azóta évente 2 szer maximum(a konkurens étteremeikkel egyben számolva)) Valószínûleg meg volt az oka, amiértt ezt mondta, lehet csak ez hat a gyeknél, vagy aznap már a 100adik olyan kéréssel állt elõ, amit nem állt szándékában teljesíteni.... Aztán az is lehet, hogy lenne okunk ajnálni azt a gyereket, de nem emiatt
Én nem a gyereket sajnálom, hanem a nõt. Annál nincs rosszabb érzés, mint amikor a gyerekedtõl meg kell tagadnod valamit (ami amúgy jogos igény) csak mert nincs rá pénzed. Én négy hónapig járattam a fiam úszásoktatásra. Havi 9000 ft. Most nyáron elmenne táborba egy hét 18000 (kedvezménnyel, elõvételben). De azt kell mondanom neki, hogy sajnálom nem mehetsz. Hisztizik, sír, felhozza a témát 100x és a végén már üvöltök vele, hogy NEM NEM ÉS NEM! Mert nincs egy heti táborra 18 ezrem...
Nem tudom az elõzményeket, a körülményeiket. Simán lehet, hogy a nõnek van valami olyan súlyos problémája, amit nem osztott meg a gyerekkel, aki lehet hogy hisztis, követelõzõ. Nekem a két gyerek közül az egyiknek a szép szó hatástalan és kiborulásig tudja felhúzni az embert. Az apját egyszer úgy felhergelte, hogy az egy pöccentésre robbant, ha valaki nem látja az elõzményeket, akkor tuti kiakadt volna, szerintem meg a gyereknek marha nagy mázlija van, hogy olyan családba pottyantotta a gólya, ahol nem divat a pofozkodás és nincs az életünket megmérgezõ súlyos anyagi gond vagy egészségügyi probléma.
Sajnálom õt, mert ilyen barom mekdonálcokkal van teletömve a feje és mert ilyen anyja van. A nõt is sajnálom, mert nincs pénze és ez tuti kikészíti õt és még a gyereke is nyekereg neki.
Lehet, hogy amúgy sokat esznek ott. Én is néha megkérem anyut, hogy együnk egy fagyit, de elkezd pattogni, hogy ne egyem már fel a pénzünket..pedig én 19 vagyok és még otthon lakom, tanulok.
Igen sajnálnám ahogy a saját gyerekem is sajnálom mikor nem tudom megvenni neki azt amit kiván. Csak pl a 400 as ajánlatot egy laktatóbb menü helyett.
Nem és ennyibõl még az anyukát sem ítélném meg. A legtürelmesebb szülõt is fel tudja mérgelni néha a gyereke, nem tudhatjuk mi zajlott le a beszélgetés elõtt egész nap.
Nem. Minden gyerek hisztizik az édességért.
Nem a Mekjin keresztül kellett volna menni azzal a gyerekkel. Mi is kerülünk ha épp nem tudunk valamit megvenni neki (hó végén :) ), ne fájjon a kisgyerek szíve.


Néhány szülõ miért nem képes figyelni a 2-5 éves gyerekére? Vagy rászólni, ha valami oda nem illõt csinál?

Hangsúlyozom néhány, tehát nem minden szülõre vonatkozik.

Legjobb válasz: Ez sajnos az ilyen szülõk szegénységi bizonyítványa. Vagy õk is ilyenek, vagy nem szólnak a gyerekre nehogy sérüljön a kis lelke vagy gátolják a kreativításban. Én azzal nyugtatom magam hogy pár év múlva majd a fejükre nõ a gyerek, és akkor már nem tudnak mit tenni, nekik kell együttélni vele. Rokonomékv fia is ilyen, mindent ráhagytak, most, 4 évesen ott tart hogy ha nem tetszik neki az ebéd, az anyjára borítja és visít. Most már fogják a fejüket a szülõk.

Ez sajnos az ilyen szülõk szegénységi bizonyítványa. Vagy õk is ilyenek, vagy nem szólnak a gyerekre nehogy sérüljön a kis lelke vagy gátolják a kreativításban. Én azzal nyugtatom magam hogy pár év múlva majd a fejükre nõ a gyerek, és akkor már nem tudnak mit tenni, nekik kell együttélni vele. Rokonomékv fia is ilyen, mindent ráhagytak, most, 4 évesen ott tart hogy ha nem tetszik neki az ebéd, az anyjára borítja és visít. Most már fogják a fejüket a szülõk.
Ezért várom már nagyon, hogy valami intelligencia teszthez kössék a gyermekvállalást.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nem tudom, nem értem én sem. Az ilyen akkor sem fogja fel, hogy az õ gyereke viselkedik nem normálisan, amikor a többi szülõ magyarázza neki a játszótéren/oviban/iskolában. Állítják, hogy az õ gyerekük aranyos, drága, jól viselkedik, aki mást állít az hazudik. Hallottam anyukától, hogy az õ fia olyan de olyan jámbor mint egy édes aranyos nagy mackó. Na én láttam az édes aranyos nagy mackót bölcsis beszoktatáskor, úgy pofozott le a kismotorról egy másik bölcsist mint a szél. De nem mindig a kicsikkel van baj. Egyszer egy plázában ettünk az éttermi részen, amikor két testvér, úgy 10 és 12 évesek ott fogócskáztak, lökdösték az asztalokat. Komolyan vártam már, hogy verjék ki valakinek a kezébõl a tálcát és az balhézzon miatta. A szülõk meg ott ültek békésen. A hasonló korú gyerekeim voltak a legjobban kiakadva, mert a mi asztalunkat is többször meglökték. Aztán egy nõnél elszakadt a cérna, elkapta az egyik kezét és megmondta a magáét. De egyszerûen nem tudom felfogni, hogy nem látja a szülõ, hogy nem alkalmas a helyszín az ilyen játékra, azért van játszótér meg a parkok.
Ezt már énis tapasztaltam
A kérdező hozzászólása: (adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Megkésve ugyan, de köszönöm a kérdésemre adott válaszokat! Az IQ-teszthez kötött gyermekvállalás jó ötlet lenne, de olyan világban ahol mindenkinek jogai vannak sajnos kivitelezhetetlen. Egy vicc jut eszembe errõl a helyzetrõl: Buszon utazik egy idõs néni, szemben egy anyuka ül a kisfiával. A gyerek állandóan lábon rúgja a nénit elég látványosan és erõsen. Az anyuka szemmel láthatóan észreveszi, de nem szól a gyereknek. Mikor már elege lesz a néninek, szól az anyukának, hogy "kedvesem, látja, hogy a fia rugdossa a lábamat, legyen szíves rászólni". Az anyuka erre elkezd ordítozni a nénivel, hogy mégis mit képzel, õ nem fogja akadályozni a gyermeke fejlõdését és mozgásterét. Ekkor elõlép egy punk srác, aki végignézte az egész eseményt, és a rágóját belenyomja az anyuka hajába, azzal a szöveggel, hogy "engem sem korlátoztak gyerekkoromban".
igen, a fent leírtak szó szerint felmerültek már bennem is számtalanszor. mi csak félhangosan megjegyezzük a párommal hogy nem mindenkinek való a gyerekvállalás nehéz feladata. bár már nagyon érik bennem a beszólás, és lehet hogy hamarosan szakad a cérna. egyrészt vannak helyek, ahová nem kéne gyereket vinni, de ha már a szerencsétlent nem tudják hova tenni, akkor legalább fegyelmezzék valahogy. én is voltam gyerek, méghozzá annyi energiával hogy anyám életem elsõ 10 évében tuti nem pihente ki magát, lévén hogy egyke voltam, és folyton belevontam õt minden játékba :) de mindennek megvolt a maga helye és ideje. buszon, boltban, neadjisten hivatalban nem futkoshattam fel-alá, de szerintem eszembe sem jutott volna, mert garantált a bünti. ezek a mai kölkök meg csak nõnek mint a gaz, következetes nevelés nuku, menjen csak a maga feje után, neki mindent lehet mert olyan cuki mikor leborítja a boltban a Zsolnayt. igazából semmi tétje, ha legközelebb nem szól rá a szülõ a neveletlen kölyökre, és engem zavar a gyerek viselkedése, akkor innentõl rászólok. aztán indulhat a cicaharc :)
A kérdés jogos, de sajnos nem nagyon lehet mit válaszolni arra, hogy miért. 2 dolgot tudok elképzelni. Vagy bunkó, és tényleg nem figyel más emberekre, vagy õ maga is zavarban van a helyzettõl, kábé mint mikor egy-két a kutyatulajdonos inkább felkapja Bodrit az ölébe, ha jön egy másik kutya, mert tudja, hogy Bodri úgysem hallgat rá, ha csak rászól.

Miért mondják azt sokan, hogy húst muszáj enni? Van bizonyíték rá, hogy akkor rosszul fejlődik a gyerek, vagy beteg lesz, ha már kicsi korban kimarad?

És azt kimutatták már a kutatók, hogy a pusztán növényi étrend jó? Honnan tudjuk, hogy a történelem nagyjai is vegetáriánusok voltak? Láttam egy idézetes oldalt, ahol a húsmentes étkezést hirdette sok ókori és újkori gondolkodó is. Az ókoriakat honnan tudjuk, mit mondtak? Csak vegetáriánus honlapokon szerepel ilyen idézet, vagy olyan történelmi forrásban is, amit egy szkeptikus elfogadna? Jó lenne mutatni ilyet, hogy meggy?zhet?vé váljon mindenki, aki csak bántja azokat, akik védik az állatokat, és érvelhetnénk amellett, hogy még a zsenik is vegetáriánusok voltak. Azt is olvastam, hogy több bizonyíték van arra, hogy az emberek növényev?k. A mindenev?ség mellett a bizonyítékok harmada áll ehhez képest. Err?l ti mit gondoltok?

Legjobb válasz: Szerintem az ember mindenevõnek született. Mindenki ,eltudja dönteni,hogy a saját szervezetének mi a jó,csak hús vagy csak zöldség. Személy szerint nem értek egyet azokkal a szülökkel akik,csak vagy hús vagy azöldség evést eröltetik a gyerekekre. A 2éves gyerek elé igen is mindent oda kell tenni a tányéra,és valamelyiket nem eszi akkor is minden nap rárakom a tányérjára. Had döntse el,hogy neki mi a jó ! attól,met nem eszi meg valamelyik dolgot még nem vega,vagy hús evõ. Szerintem az étkezés a gyerek hangulatátol is függ. Azt gondolom ha már 10 év körül van akkor igen kialakulhat,hogy neki mi a jó. Aztán az évek alatt ahogy öregszünk kialakul a saját izlés világunk.

Szerintem az ember mindenevõnek született. Mindenki , eltudja dönteni, hogy a saját szervezetének mi a jó, csak hús vagy csak zöldség. Személy szerint nem értek egyet azokkal a szülökkel akik, csak vagy hús vagy azöldség evést eröltetik a gyerekekre. A 2éves gyerek elé igen is mindent oda kell tenni a tányéra, és valamelyiket nem eszi akkor is minden nap rárakom a tányérjára. Had döntse el, hogy neki mi a jó ! attól, met nem eszi meg valamelyik dolgot még nem vega, vagy hús evõ. Szerintem az étkezés a gyerek hangulatátol is függ. Azt gondolom ha már 10 év körül van akkor igen kialakulhat, hogy neki mi a jó. Aztán az évek alatt ahogy öregszünk kialakul a saját izlés világunk.
Harmada? Na ne szórakozz! Mindenevõ fogazatod van. Ebbõl következik, hogy mindenevõ vagy. Abszolút érvényû trivialitás, cáfolni nem lehet.
Az ember emésztõrendszere nem növényevésre van berendezve, hanem mindenevésre. Ez elég bizonyíték.
nagyon nem akarok itt belemászni a dolgokba, de vannak olyan tápanyagok amit csak a húsfélék tartalmaznak. Lehet nem nélkülözhetetlen, de jó ha van. Szerintem a változatos táplálkozás a legegészségesebb. Mindkét szélsõség a vega, meg a húst hússal is károsabb. Ha normálisan odafigyel az ember akkor bármit megehet amit szeretne vagy jólesik.
*akik védik az állatokat, Ja, és még egy. Nekem még soha nem jutott eszembe egyetlen vadon élõ állatot sem megölni, még a pókokat is megkérjük szépen, hogy hagyják el a lakásunkat. De ne felejtsük el, hogy az étkezési céllal termelt csirke, marha stb. meg sem született volna, ha nem tenyésztjük. Ugyanígy nem lenne ennyi búza, rozs meg gyümölcs és zöldség sem, ha nem termelnénk. A növények életével mi van? Nem láttad azokat a kísérleteket, amik bizonyították, hogy a növények is éreznek fájdalmat? Vagy ez nem érdekli a vegákat, csak az állatok? Miért? Mennyivel jobbak az állatok a növényeknél? Kérdezek még, jó? A növénytermelésre alkalmas földeket már mind megmûveltük. Ha az emberek többé nem esznek húst, hogyan akarod kigazdálkodni a megduplázódott növényfogyasztást? Még több erdõt kiírtasz? Vagy génmódosítasz a nagyobb termés érdekében, és 100 év múlva 10 emberbõl 10 cicilizációs betegségben hal meg 40 éves korában? (Igazad van, ekkor majd kevesebb kajára lesz szükség...) Vagy akinek nem jut elég növény, az haljon éhen? Jön a jég meg az aszály, a kiesõ termékmennyiséget mivel pótolod, ha nincs hús? Ez nem olyan egyszerû kérdés, hogy dobálózunk ókori zsenikkel, és megmented az állatokat. Mert mi lesz az emberekkel?
Nem muszáj. Változatosan célszerû étkezni, a húst-hússal mentalitás sem vezet jóra. Egyvalami miatt érzek kényszert hogy írjak választ erre a kérdésre: "érvelhetnénk amellett, hogy még a zsenik is vegetáriánusok voltak" Persze, ott van Churchill, húsevõ, dohányzó, alkoholista disznó. Bezzeg Hitler, õ vegetáriánus volt, csak jó lehet..
Ha valaki úgy dönt, hogy nem eszik húst, akkor nagyon oda kell figyelnie arra, hogy a szervezete mindent, amire szüksége van, megkapjon. Kicsit macerás, de nem lehetetlen. Bizonyíték? Élnek a földön húsevõk és vegetáriánusok is, mindkettõ jól érzi magát a bõrében, sõt még arra is jut energiájuk, hogy egymást szapulják ;-)
A kérdező hozzászólása: Te még nem hallottál arról, hogy az állatok növényi etetése sokkal több növényt fogyaszt? Akartam válaszolni, de inkább nem fárasztom magam, mert nem a kérdésre válaszoltok. Törlöm a kérdést.
A növény is érzõ lény? Igen, a maga módján, de amit egy növény reagál, az csak reflex.Arra még egy méhfullánk is képes.Az állat összes szerve külön-külön rendelkezik az effajta képességekkel.Úgyhogy ha megszakadtok, akkor is az állat elpusztítása a nagyobb erõszak.
"Azért arra kíváncsi lennék, hogy egy legelõn hogy termelnél emberi fogyasztásra alkalmas növényeket. Nekem vannak gazdálkodók a családomban, nem minden földön lehet mindent megtermelni" Ehhez csak annyit fûznék hozzá, hogy manapság nem tartanak legelõkön állatokat, maximum az 1%-ukat. Ez pedig elenyészõ. Az állatokat kis, zárt helyen tartják, és termõföldekrõl származó takarmányokkal etetik. Ezeknek a takarmányoknak a helyén bõven lenne hely az emberi tápláléknak (egy állat felhízlalása több hónapot és növényt vesz igénybe, mint egy ember több havi jóllakatása, és korántsem térül meg a kész hústermékkel, ami max. pár napi ételt eredményez). Egyébként ha valaki kételkedik az esszenciális aminosavak hozzáférhetõségében, itt egy lista, hogy melyik növények, tejtermékek, tojás stb. tartalmazza a legtöbbet aminosavakból, vitaminokból, ásványi anyagokból - az aminosavaknál az állati forrás is ott van, az összehasonlítás kedvéért. A listát én állítottam össze, több tápanyagokkal foglalkozó oldal %-os listái alapján (a wikipédián is megtalálható a legtöbb aminosavé egyébként). Megjegyzem azt is, hogy növényekbõl nem kell 10x annyit fogyasztani, mint húsból, hogy hozzájuthassunk ezekhez. A %-os listázásokban mindig 100g ételre mérik a tápanyagok arányát, és összesen 2 olyan aminosav létezik, ami magasabb koncentrációban található meg a húsokban, mint a növényekben tejtermékekben. A szójához szeretnék annyit hozzáfûzni, hogy csak a nyugati szója tartalmaz hormonokat, és külön jelölés van a génmódosítás mentes szójára, tofura, ami természetesen hormonokat sem tartalmaz. Ha ázsiai tofut vesz az ember (távol keleti boltok), akkor az egyébként eleve egészségesebb eljárással készül, és sosincs benne hormon. Az esszenciális aminosavak: izoleucin, leucin, lizin, metionin, fenilalanin, hisztidin, treonin, triptofán, valin. Ezeknek a leggyakoribb elõfordulása ételekben, legjobb forrásoktól lefelé haladva: izoleucin: tojás, szója (az ezután következõek feleakkora értékben), hal, disznó, marha, sajt, magvak, tej leucin: szója (háromszorosa a többinek, az ezutániak nagyjából egyforma értékûek, ezrelékes különbségek vannak), marha, mogyoró, szalámi, hal, búzacsíra, mandula, csirke, tojás, zab lizin: csirke, marha, szója (1%-al kevesebb, mint a többiben, innentõl az összes ezen az értéken mozog kb.), bab, lencse, sajt, tej, tojás, borsó metionin: tojás (háromszorosa a többinek), szezámmag, dió, szója, csirke fenil-alanin: tojás, szója (a többi feleakkora értékben), mogyoró, szezámmag, hal, sajt, magvak hisztidin: szója, tojás, sajt, magvak, tej, disznó treonin: tojás, szója (a többi 1%-al kevesebb csak), hal, szezámmag, mogyoró, tej triptofán: tojás, alga, hal, szója, tökmag, sajt, szezámmag valin: tojás, szója, hal, disznó, tej Vitaminok: A és béta-karotin: répa, brokkoli, vaj, krumpli, spenót, sütõtök, sárgadinnye, sajt B1: szotyi, teljes kiõrlésû gabona, bab, rizs, spárga, kel, karfiol, nari, krumpli, tojás B2: tejtermékek, mandula, , spárga, banán, datolya, szilva, túró, tej, joghurt, tojás, bab B3: élesztõ, bab, szotyi, tojás, tej, avokádó, datolya, paradicsom, brokkoli, répa, spárga, gomba, hüvelyesek, dió, teljes kiõrlésû magvak B5: gabona, tojás, mogyi, borsó, brokkoli, avokádó B6: banán, krumpli, borsó, gabona, mogyi, dió B7: tojássárga, zöldségek, mogyi B9: spenót, spárga, bab, lencse, tojássárgája, élesztõ, szotyi B12: tejtermék, tojás, csíráztatott magvak, C: eper, dinnye, nari, citrom, stb., brokkoli, kel, paprika, legtöbb gyümi és zöldség tartalmazza D: tojás, tej, gomba E: növényi olaj, majonéz, teljes kiõrlésû gabona, mogyi, mandula, csíráztatott magvak, szotyi, krumpli, spenót, karalábé, répa, tök, mangó, avokádó, olajbogyó K: zöldleveles zöldségek, spenót, káposztafélék, gyümi, krumpli, tojás, magvak, tejtermékek, avokádó, kivi, szõlõ Ásványi anyagok: Kálium: hüvelyesek, krumpli, paradicsom, banán Klór: konyhasó... Nátrium: konyhasó, alga, spenót, tej Kalcium: tejtermékek, zöldleveles zöldségek, diófélék, magvak Foszfor: azon kívül, hogy tele van vele a szervezeted alapjáraton, tejtermékek, bab, borsó, szója, sajt, pisztácia, dió.stb. kb. mindenben van amúgy. Magnézium: dió, bab, kakaó, zöldségek, gabona, tea, kv, fûszerek Cink: bab, dió, mandula, teljes kiõrlésû gabona, tökmag, napraforgó, ribizli Vas: lencse, bab, zöldleveles zöldségek, tofu, borsó Mangán: teljes kiõrlésû gabonák, olajos magvak, rizs, zöld levelû zöldségek Réz: hüvelyesek, gabonafélék Jód: tengeri só... Szelén: teljes kiõrlésû gabona, tejtermékek, narancs, élesztõ, lencse Molibdén: hüvelyesek, zöld levelû zöldségek, gabonafélék, tej
Én azt mondom, hogy adj a gyerekednek normális, változatos kaját, aztán majd Õ eldönti, hogy vega lesz-e, vagy sem. Ne a gyereked egészségével kísérletezz. Bírom, hogy több millió évnyi evolúciót, meg több tízezer évnyi törzsfejlõdést néhány, magát tudósnak nevezõ bohóc csak úgy uk muk fuk megcáfol...
Mégha megis van benne ugyanannyi kalóriához sokkal több zöldség kell mint hús.
33. : Ja és még azt ki is felejtettem, hogy a hús károsságáról szóló idézet nem is arról szól, hogy a hús mint olyan mennyire káros, hanem azt részletezi, hogy egyrészt a növények agyonvegyszerezettsége miatt az, másrészt meg szintén azért, mert az ember nyomja tele az élõvilágot a sok vegyszerrel és egyébbel, és ezek azok, amik károsak a húsban. Én is jobban örülnék, ha nem ennénk állatokat, csakhogy azt nem olyan egyszerû megoldani
Végigolvastam a hozzászólásokat. A legjobb barátnõm szülei vegák, és a lány sem kapott soha húst. Nem is hiányolta soha. Télen az egész osztályon végigmentek a szokásos köhögõs-prüszkölõs-orrfolyós nyavalyák, és õ egyszer nem kapta el. Vajon miért? Egyedül õ nem evett húst az osztályban. Valaki írta, hogy a szénhidrátban gazdag étrend cukorbajt, rákot stb. okozhat. Igen ám, csak az a nem mindegy, hogy az a szénhidrát milyen minõségû szénhidrát!!! Mert hogy nem csak "rossz" szénhidrátok léteznek (csoki, finomlisztes pékcuccok stb.), hanem "jók is! Ilyenek pl. a teljes kiõrlésû kenyerek, a barna liszt stb., amelyek még a diabetikus vagy a fogyókúrás étrendbe is remekül beilleszthetõk. És igen, a fehérjeszükséglet fedezhetõ zöldségekbõl is. 27N
Utolsó vagyok, még annyit írnék, hogy egy kolléganõmnek évek óta szorulásos panaszai és egyéb emésztési gondjai voltak. Orvostól orvosig járt, de semmi nem segített. Végül utolsó próbálkozásként elment egy természetgyógyászhoz, aki azt tanácsolta neki, hogy iktassa ki a húst az étrendjébõl. Kolléganõm megfogadta a tanácsot, bár nehezére esett, mert szerette a húst. Pár héten belül rendbe jött a bélmûködése és sokkal energikusabbnak érezte magát, fogyott is. Innentõl kezdve el lehet gondolkodni. 27N
Utolsó. Én kemény húsfogyasztó vagyok. Igaz, hogy mellette rengeteg zöldségfélét is eszem. 2-3 évente egyszer vagyok beteg, néhány napig, de akkor sem dönt le a lábamról. Az elmúlt 15 évben egyszer voltam annyira beteg, hogy a végén be kellett menni az ügyeletre, de az a saját flegmaságom volt. A tüszõs mandulagyuszi nem gyógyul meg magától. :D Szóval ne tüntessük fel a vega életmódot, mint az örök élet, és az egészség elixírjét. Húsevõ is táplálkozhat egészségesen. Az ember, és az ember õse fogyasztott húst. Erre alakult ki a szervezetünk, a fogazatunk, a gyomrunk, mindenünk. Nyilván nem véletlenül. Alaposan lepontoztak, de ettõl még vallom, hogy egy szülõnek is sincs joga ráerõltetni a vélt baromságát a gyerekére. Adjanak neki húst, hadd fejlõdjön, aztán majd eldönteni, hogy maga is ilyen idióta akar-e lenni.
Na mi van kérdezõ, most már nincs akkora szád? Pedig szívesen olvastam volna értekezést tõled az 1. oldalon felvetett problémára, miszerint ha nem eszünk húst, mivel kívánod életben tartani az emberiséget. Mert neked is csak addig jut növény, amíg csúnya, állatkínzó, kegyetlen mindenevõk fel nem zabálják elõled. Úgyhogy szerintem kezdj el örülni, hogy mások esznek húst, nem neked kell megenni õket.
A húsevõ anyák szervezetébe kerülõ vegyszerek Mert a növényeket nem vegyszerezik és nem tartósítják, ugye? (A bio megfizethetetlen, a 1, 5 nm-es pesti erkélyen megtermelni meg nem lehet.)
Tudod, mi történik a szénhidrátokban gazdag táplálkozás esetén? Pl. elhízás, cukorbetegség, gombásodás, rák, valamint ezek szövõdményei, az elhízásé magas vérnyomás, a cukorbetegségé érszûkület, látásromlás. Na ennyit a szénhidrátokról.
"Ezek szólnak a vegetáriánus életmód mellett..." Kedves kérdezõ. Ezt a hosszú becopizást mellõzhetted volna ugyanis ez a húsevõket(ragadozókat) és a növényevõket hasonlítja össze! Ha figyelmesen olvasnád a kommenteket, láthatnád, hogy az ember MINDENEVÕ, tehát nem tartozik egyik -az összehasonlításban említett- csoporthoz sem. Kis rosszindulattal azt is mondhatnám, hogy csúsztatni, provokálni akarsz.
Ez most ismét egy rejtett vegetariánus reklám? Én húsevõ vagyok, és nem bántom a vegákat. Amikor vega ismerõs ellátogat hozzám, figyelek arra, hogy külön neki készítsek kaját. Viszont van olyan is, aki szendvicsevés közben közli velem hogy gyilkos vagyok. Az ember van annyira intelligens (jobb esetben) hogy eldönti, mi a jó neki. Én pl nem eszem vörös húst, nem elvi megfontolásból, hanem simán azért mert nem szeretem. Van aki nem eszik gombát mert rühelli. A szervezet maga dönti el, hogy mi jó neki és mi nem. Ha az ember nem lenne húsevõ, valószínûleg eszébe sem jutna levágni egy tyúkot... Ugyanúgy ahogyan a tehén sem vadászik vaddisznóra...
A kérdező hozzászólása: Nem akarok provokálni, de érdekes, hogy a növényevés mellett több szól, míg a mindenevés mellett csak a fogazat és a cellulózt nem tudjuk bontani.
A kérdező hozzászólása: Kérdezz vegákat meg arról hogy a növény nem érez. Nincs agya, tehát nem fáj neki, ha megölik. Azért választják a növényi táplálékot.
ma 11:10 Ez a tanulmány eleve rosszul hasonlít. A "húsevõket" veszi alapul a "növényevõkkel " szemben. Holott már többen is leírták, az embernek VEGYES étrendre van szüksége. A kemikáliák pedig bõven megvannak a zöldségekben, gyümölcsökben is, hiszen eleve a levegõ már nem az a tisztaságú, mint akár 100 évvel ezelõtt.
Hát nem tudom honnan szedted ezt a szép hosszú baromságot, végig se olvastam, pár sor után kb sírva röhögtem az áltudományon. Csak szólok, hogy pl a tengerimalac és sok más rágcsáló fogsora csak elõre-hátra mozgásra képes, oldalirányúra nem. xD A vega honlapokon rengeteg parasztvakítás van amúgy. Mellesleg nincs bajom a vegákkal, csak az olyan arrogáns alakokkal, mint pl. te, akik mindenkire rá akarják erõltetni. Te egyél azt, amit akarsz, de mindenki mást hagyj békén. A gyerekedet is. Majd vega lesz, ha úgy gondolja jónak, de az ilyesmi eldöntéséhez szükség van egy belátási képességre. És lehet, hogy 6 évesen téged utánozva azt mondja, vega lesz, de 10 éves korában lehet rájön, hogy csak miattad, vagy hogy neki jobb húst is enni, és onnantól húst esik. De ezek leglaább az õ saját döntései. Nem szabad ilyesmit ráerõltetni egy gyerekre. Amúgy rengeteg dolog van a húsban, ami fontos egy gyerek EGÉSZSÉGES fejlõdéséhez. Pl. hiába van a spenótban vas... nem mindegy hogy hem vagy nem hem vas. a fehérje minõsége sem mindegy. És a vegáknál nagyon sokszor fordulnak elõ hiánybetegségek, hiába a szuper vitaminkészítmények. Valóban az sem jó, ha valaki zsírszalonnával eszi a pörköltet, de azért szánalmas, ha valaki ennyire végletes. Kiegyensúlyozottan, ésszel kell a természet törvényi szerint. Amúgy meg az az összehasonlítás tényleg nevetséges, mert kimaradt belõle az, mai az ember: a mindenevõ. Talán ezeket is gondold át, aztán menj el szépen és rágcsáld a tofut, meg a kakóscsigát a sarokban, csendben. A gyereknek meg csinálj egy jó pörköltet. n.b. : a történelem nagyjai nem éltek általában 100 évet, úgyhogy nem igazán bizonyít semmit. Soroljunk fel olyan tudósokat, akiknek eszükbe sem jutott vegának lenni? XD Az ilyen visszavágás nevetséges, ha pl da vinci vega volt, attól te még nem vagy okosabb, max magadból csinálsz viccet ilyen érvekkel. :D
HA VEGA VAGY!Egyel kovet annak nem faj semmi!
@ma 10:53 A növénynek nincs központi idegrendszere. Ezért nem érez. ma 11:03 A növényekbõl fedezhetõk még az esszenciális fehérjék is. Nézz utána. Igaz csak olyan rohadt keves feherje van benne hogy kell egyel vagy 10 kg-ot.En eszek 200gramm hust de te csak egyed a tobb kilo zoldsegeket!Es hulyeseg!A noveny is erezhet ha ottartunk!Menj tuntetni draga kornyezetvedo baratom, kivagunk egy fat lapot csinalunk belole majd rairjuk hogy vedjuk a fakat!
"A húsevõknek karmai vannak, mely a zsákmány megragadására és szétmarcangolására szolgál. Egy almát vagy egy reteklevelet nem kell ízekre szedni fogyasztás elõtt, ezért a növényevõknek és természetesen az embernek sincsenek karmai (Darwin)." Ennek a Darwin idézetnek kérem a forrását mert Charles Darwin biztos nem mondott/írt ilyen hülyeséget. 27/N! Én inkább a saját tapasztalataimra és a tudományos eredményekre támaszkodom és nem a te történetedre(ami lehet kitalált is)

Hogy döntsem el, hogy akarom vagy sem? Percről percre változik, hogy akarok-e gyereket vagy nem akarok. Mi alapján dönthetném el?

Legjobb válasz: Szia, A gyerek vállalása nem fej vagy írás módon dönthetõ. Nézz körül otthon, mit látsz, van otthonod, anyagilag hogy állsz, milyen a párod, nézd meg minden fogható dolgod, amit szükségesnek tartasz a gyerek vállalásához, ha ezek megvannak nézz magadba, hajlandó vagy e egy idõre pár apróságot feláldozni. Ha ezekre is tudod a válaszod, akkor menj le játszótérre és beszélgess anyukákkal, ha ismerõs akkor esetleg fogd a kezedbe a picit, babáz... Ha egy édes kisbaba hatására sem gondolod azt, hogy szeretnél, akkor még várj... mindenképpen egy pozitív teszt elõtt tisztázd ezt. (sokat tudnak segíteni a védõnõk, családvédelmisek is)

Szia, A gyerek vállalása nem fej vagy írás módon dönthetõ. Nézz körül otthon, mit látsz, van otthonod, anyagilag hogy állsz, milyen a párod, nézd meg minden fogható dolgod, amit szükségesnek tartasz a gyerek vállalásához, ha ezek megvannak nézz magadba, hajlandó vagy e egy idõre pár apróságot feláldozni. Ha ezekre is tudod a válaszod, akkor menj le játszótérre és beszélgess anyukákkal, ha ismerõs akkor esetleg fogd a kezedbe a picit, babáz... Ha egy édes kisbaba hatására sem gondolod azt, hogy szeretnél, akkor még várj... mindenképpen egy pozitív teszt elõtt tisztázd ezt. (sokat tudnak segíteni a védõnõk, családvédelmisek is)
nézd, amíg így érzed addig szerintem ne vállalj babát.én évekig éreztem ugyanezt, már azt hittem ez a normális, de nem!egyszer csak azt éreztemIGEN ÕRÜLTEN AKAROK!!és egy csöpnyi kétely nem volt bennem hogy nem.úgyhogy szerintem várj addig, még letisztul.a gyerekvállalás nem attól függ hogy megvan e otthon mindened, pénzed stb, hanem mikor a szíved majd kiugrik mert annyira szeretnél már babát!
Egyetértek az elõttem szólóval. persze számít a háttér is, de a legfontosabb, h biztos legyél magadban, h nagyon szeretnéd Õt! 12 hetes anyuka
Ha már feltetted ezt a kérdést, igazából döntöttél. Egyáltalán hogy merült fel benned ez a gondolat? Tényleg érdekel! De igaz, amit az elõttem szólók is írtak: ez egy érzés, és ha Benned nincs meg, még nem érdemes ezzel foglalkoznod.
Hát ha 14 éves vagy akkor még gyerek vagy nem ?
A kérdező hozzászólása: Nem, már tini vagyok, és már korlátoltan cselekvõképes!
Még 18 évesen is gyerek leszel . Nem attól felnõtt valaki , hogy elmúlt 18 éves , hanem gondolkozásmódban és a tapasztalatok miatt lesz valaki felnõtt . Szóval te még bõven gyerek vagy . Egyébként meg mindenki szereti az édességeket .
korlatoltan felelossegteljej xD de jot rohogtem. KorlatOZOTTAN cselekvokepes maximum.
utolsó..olvasd el mit írt a kérdezõ
Én már 40 éves vagyok, de szeretem a csokit, gumicukrot, nyalókát, és minden édességet... A munkahelyemen szellemi munkát végzek, és az agyam is leblokkol, ha nem segít egy kis csoki! Addig nincs gond, ha tudsz mértéket tartani, és nem megy az egészség rovására! Vércukorszint, elhízás, rossz fogak stb. Ennek, nincs köze ahhoz, hogy lélekben gyerek vagy-e vagy sem, inkább egy kis boldogsághormonra van szüksége a szervezetednek ily módon!
akkor a 61 éves apám gyerek? Mindig gumicukrot meg csokit eszik a tv elõtt :D

Miért van az hogy a gazdag gyerekek vagy a tanárok gyerekei nem kapnak akkora büntetést vagy nem is kapnak mint a rendes gyerek vagy a szegényebb?

mindig azt látom hogy rájuk csak rászólnak,még akkor is ha valami nagyon rosszat csinálnak(verekedés rongálás stb)miért van ez?

Legjobb válasz: érdekes, én pont fordítva látom! a gazdag gyerekre irigykedik a pedagógus és jobban szidalmazza. ( legalábbis nálunk ). :DD

érdekes, én pont fordítva látom! a gazdag gyerekre irigykedik a pedagógus és jobban szidalmazza. ( legalábbis nálunk ). :DD
Általánosságban azért, mert ha egy gazdag gyereknek beírnak, azt látja a gazdag apuka, aki így nem fogja támogatni az iskolát, ami így pénzbevételtõl esik el. Ha egy kolléga gyerekének beírnak, azt látja a kolléga, és így feszült lesz a légkör közöttük, ami hatással van a munkára is. Ez csak elméletben, nálunk semmilyen megkülönböztetés nincs szerencsére, pedig jópár szülõt látni tv-ben meg színházakban :D
Anyukám tanárnõ volt a suliban, ahova jártam, de már nem tanított ott, mikor én elindultam. A volt kollégái tanítottak. Kaptam fejmosást rendesen a cirkuszolásokért, de a nagyobb büntetések elmaradtak. Viszont nem is csináltam akkora hülyeségeket, hogy kicsapjanak pl. Megvertem néhány fiút (lányként), joggal, mert fogdostak, beszólogattak. Nem számítottak arra, hogy mekkora erõ van bennem. Miután néhánnyal kiköpettem a pirosat, lenyugodtak a kedélyek. Anyagi kárt soha nem okoztam, nem randalíroztam, tisztelettel bántam a tanárokkal. Talán ezért is nem kaptam a verekedésekért nagyobb büntetést.
Azért mert utána a gyereknek a szülõje meg szívatja.Nálunk 1 gyerek elsõ óta kitûnõ, kb soha nem tanul és a anyuja ide jár.Év végén persze mindig ugyan az a duma: Kapsz még egy esélyt.Én tavaly megmondtam hogy "tavaly is ezt tetszett mondani."
Nem csak az iskolában van így, hanem az egész világban. Van aki ismert meg jókor volt jó helyen több tízmilliós adócsalásért kap fél év felfüggesztettet, egy csóró meg ellop egy telefont és 8 hónapot ül.
A kérdező hozzászólása: jó de akire én gondolok (tanár gyereke) verekedik rosszalkodik stb.és a tanárok csak néha-néha rászólnak akkor is csak ejnye-bejnye.bezzeg ha egy átlagos gyerek csinálná már ordibálás lenne

Normális az, hogy ennyire akarok egy gyereket? Pedig még gyerek vagyok

Az utóbbi hónapokban nagyon ez kattog a fejemben. Talán mert a tesómnak is most született pár hónapja, meg mostanában több fiatalról tudni meg hogy gyereket vár (akár tvb?l vagy környezetemb?l). Pedig még nagyon a "fénykoromat" élem, sokat bulizok (de mértékkel), és gyakran van bulihiányom is mert ott tudok kicsit "bekattanni" és egész este táncolni, kiénekelni magamból a gondjaimat. 19 múltam, még komoly kapcsolatom se volt, és kezdem azt érezni hogy egy normális pasit se fogok soha találni. Viszont ha találnék valakit és szóba kerülne, úgy érzem mindent fel tudnék adni egy gyerekért.

Legjobb válasz: Kedves Kérdezõ! Végigolvasva a kérdésedet, s annak a részletezését is, az a véleményem, hogy annak a felelõssége nem igazán terhelõdött rád, amivel egy gyermek vállalása, megérkezése jár. Kezdem azzal, amit írsz: "...pedig még gyerek vagyok" Nos, ha magadat is gyermeknek érzed, s amiket leírsz ennek magyarázataként (haverok, buli fanta) azt gondolom, hogy jól látod magad. Azt gondolom, hogy a gyermekvállalás elsõsorban egy gondolkodásmód változás, amikor már nem önmagadról szól a világ, hanem kész vagy mindent alárendelni a születendõ gyermeknek. Még valami: egy gyermeknek az anyán kívül apára is szüksége van. Ehhez a futó kaland kevés...

Kedves Kérdezõ! Végigolvasva a kérdésedet, s annak a részletezését is, az a véleményem, hogy annak a felelõssége nem igazán terhelõdött rád, amivel egy gyermek vállalása, megérkezése jár. Kezdem azzal, amit írsz: "...pedig még gyerek vagyok" Nos, ha magadat is gyermeknek érzed, s amiket leírsz ennek magyarázataként (haverok, buli fanta) azt gondolom, hogy jól látod magad. Azt gondolom, hogy a gyermekvállalás elsõsorban egy gondolkodásmód változás, amikor már nem önmagadról szól a világ, hanem kész vagy mindent alárendelni a születendõ gyermeknek. Még valami: egy gyermeknek az anyán kívül apára is szüksége van. Ehhez a futó kaland kevés...
igen, normális. 17 éves voltam, mikor ez nagyon rámjött :D persze nem akartam gyereketcsinálni, csak jó volt a gondolat. most 21 vagyok, 3 éve babázok tesóm babájával. azóta elég nagy fordulatot vett a dolog, most is szeretnék babát, de 30 éves korom körül csak.
Szia! valahogy én is éreztem így, de persze csak olyan szinten, hogy igen, gyereket kell egyszer majd szülnöm. Szerintem a gyerek ne azért legyen, hogy megmutasd te már felnõttél... :S Ami miatt lehet a vágy, az épp tesód gyereke, biztos látod rajta, hogy milyen boldog és te is az akarsz lenni! De én inkább azt javaslom elõbb tedd rendbe az életed, állás, barátok, és azután gondolkodj el komolyabban a dolgon, mert szerintem az eseted nem egy szörnyû eset, amin már csak egy gyerek segíthet.
Nem gyerekre vágysz, hanem életcélra.A gyereket el kell tartani, nem azért van, hogy lehessen vele felvágni és ezzel bizonygatni, hogy felnõttél.Dolgozz, tanulj, a gyerek ráér, ha majd nem pótléknak kell.
nem normális. Írásod alapján a gyerek neked egy pótlék, mert nem találod a helyed az életben. NE tedd! kapd össze magad és csak UTÁNA vállalj gyereket!
Miért ne lenne normális? Mióta az eszemet tudom, mindig is anya szerettem volna lenni. Nyáron lesz az esküvõnk, utána pedig elkezdjük a "babaprogramot". De viszont: nekünk van saját házunk, munkánk stb, neked ez nincs meg, addig meg szerintem korai a gyermeknevelésre gondolni.
Azt mondják, hogy egy nõ vagy 20 évesen szüljön, vagy 30 évesen. Te mindkettõt megteheted még.
En mindigis imadtam a gyerekeket, 17 evesen jottem ossze a baratommal (aki ma mar a ferjem). annyira kattogtam a temara...19 evesen lett is, nem bantam meg, a legjobb dolog az eletunkben.:) Ha meglesz hozza a megfelelo partner, es az anyagiak, akkor szerintem vagj bele;) 21/L
A kérdező hozzászólása: Ti aztán nagyon félreértettetek...nem azt írtam hogy na akkor most csináljunk gyereket, mert nem ezt akarom. Tudom hogy nincs biztos hátterem így hülye lennék bármi ilyesmibe fogni, fõleg nem akárkivel. És lehet úgy tûnik, és egy kicsit igen ez is benne van, de nem pótléknak akarnám...
Én is érzetem ennyi idõsen. De hálát adok Istennek hogy nem lettem terhes. 28 évesen szültem végül és baromira nehéz. Ha most választhatnék se csinálnám másképp. Igaza van annak aki azt mondja nem marad le semmirõl. Anyukám 16 évesen szült, szeret minket de élete baklövése volt, szerintem is. Mindent a maga idejében kell csinálni!

Hogyan tudnám így 50 körűl megtudni, hogy indigó gyerek vagyok-e?

Már egy ideje azaz pár éve mondogatják nekem az ismijeim, hogy olyan tuti n? vagy, biztosan indigó gyerek vagy. Már régen elmúltam kisgyereknek lenni így már nem látom az idnigó aurámat sem. Az érdekelne, hogyan tudnám megállapítani, hogy Én valójában indigó gyerek vagyok.

Legjobb válasz: Indigó gyerek már nem, mert felnõttél, de felnõttben is lehetsz indigó, vagy elmúlhatott, és lehettél gyerekben. De hogy voltál e azt nehezebb lehet kideríteni, mint hogy most vagy e. Vannak auralátók, keress egyet. Egyébként néhány hintés az indigó felnõttekrõl. Magas inteligenciaszint és memória, mély beleérzõképesség az emberekkel, és a természettel, kreatív, érzelmivilága érzékeny, szeret egyedül dolgozni, nehezen kontrolálja mérgét.... elektromos dolgok körülöttük elromolhatnak, Szellemi-lelki látás adottság energiaszintjük magas, összekeverhetõ hiperaktivitással. Ilyesmik. Lehet találni infót interneten, olvass utána, hogy rádillenek e.

Indigó gyerek már nem, mert felnõttél, de felnõttben is lehetsz indigó, vagy elmúlhatott, és lehettél gyerekben. De hogy voltál e azt nehezebb lehet kideríteni, mint hogy most vagy e. Vannak auralátók, keress egyet. Egyébként néhány hintés az indigó felnõttekrõl. Magas inteligenciaszint és memória, mély beleérzõképesség az emberekkel, és a természettel, kreatív, érzelmivilága érzékeny, szeret egyedül dolgozni, nehezen kontrolálja mérgét.... elektromos dolgok körülöttük elromolhatnak, Szellemi-lelki látás adottság energiaszintjük magas, összekeverhetõ hiperaktivitással. Ilyesmik. Lehet találni infót interneten, olvass utána, hogy rádillenek e.
Ezt roppant egyszerû kideríteni. Feküdj be két nagy fehér papír közé, és kérj meg valakit, hogy írjon valamit a felsõ papírra. Ha az írás másolata megjelenik az alsó papíron is, akkor indigó vagy. Ez a módszer mûködik más korosztálynál is. Bármiféle kockázat nélkül alkalmazható.
Nekem van két iker gyerekem, õk indigó gyerekek, õket indigóval gyártottam .
Manapság mindenki különleges, meg indigó, meg még nem tudom, mi a rossz nyavalya...
Az elsõnél a pont, Gizellánál a tuti! :) )
Gizella, LOOOOOL, you made my day!
az indigó az nem az értelmi fogyatékost jelenti?


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!