Találatok a következő kifejezésre: Érzem, hogy férjem (68 db)

Nem érzem, hogy a férjem örülne a babának, jogosan érzem így?

Nem véletlenül estem teherbe, hanem közös megegyezés alapján álltunk le a védekezésr?l, bár a vártnál hamarabb összejött, és már a 25.hétben vagyok. Az elején látszott, hogy boldog volt, mikor megtudta, aztán elkezdett hanyatlani ez a lelkesedés és most már nemhogy a babának nem örül, de velem sem túl kedves. Amiben kell, abban segít, de érzelmileg nem nagyon támogat, mindig unott fejet vág, alig akar beszélgetni, és a szeretet jele max annyiban nyilvánul meg, hogy az arcomra ad egy puszit. Persze nem er?ltetem a dolgokat, mármint nem lógtam rajta eddig sem minden percben és nem kérem, hogy ne menjen el a barátaival ide-oda, vagy hogy ha én nem iszom, Õ se sörözzön, csupán annyi, hogy picit több odafigyelést igényelnék olyan értelemben, hogy lássam rajta, hogy érdekli, hogy mi van velem, meg osztozzon az örömömben. Már nem vagyunk gyerekek, én 26 vagyok, Õ 28, 5 éve vagyunk együtt. Nagyon furán viselkedik, amir?l nyilván kérdeztem, de nem mond semmit ezzel kapcsolatban, csak hogy nincs semmi baja. Mikor megtudtuk, hogy lányunk lesz, akkor kicsit elgondolkodott és láttam, hogy kezd tudatosulni benne, hogy szül?k leszünk valóban, de ez sem tartott sokáig. Túlságosan elvan a saját világában, bezárkózott. Mindig is ilyen volt, de most végképp alig beszél az érzéseir?l, inkább szabadidejében elmegy itthonról fotózni, vagy kitalál hétvégén valami egész napos programot. Nekem ezek a dolgok nagyon fájnak..rettent?en félek, már nem szeret és ezért ilyen. Azt szeretném kérdezni más kismamiktól, vagy már gyakorlott anyukáktól, hogy nektek is viselkedett így a férjetek, ha igen, tudtátok az okát? Persze bárki írhat nyugodtan, csak kiemeltem a hasonló helyzetben lev?ket, hogy hátha így tudunk egymásnak segíteni. El?re is köszönöm mindenkinek!

Legjobb válasz: Az én férjem is így "viselkedett", de mivel õ már elõtte sem volt az az érzelgõs típus, sem lelkizõs, nekem fel sem tûnt :) A férfiak nem igazán tudják ezt átélni, csak talán mikor már a kezükben van a baba. Emlékszem, a férjemnek szóltam hogy gyere gyorsan, rúg!!! A hasamra tette a kezét, megsimogatta, és már ment is a dolgára.. én meg még hossszú percekig úgy ültem ott, mint aki ufot látott :)) Nekik ez olyan, nem is tudom... Szóval ne aggódj, ha meglesz, akkor jön majd a nagy szerelem apa és lánya között :) És ne feledd, te, most hormonálisan is kicsit más vagy, érékenyebb, stb. Ha szeretetitek egymást a férjeddel, és amúgy nincs semmi gondotok egymással, akkor ezen most nem aggódnék egy cseppet sem :)

Az én férjem is így "viselkedett", de mivel õ már elõtte sem volt az az érzelgõs típus, sem lelkizõs, nekem fel sem tûnt :) A férfiak nem igazán tudják ezt átélni, csak talán mikor már a kezükben van a baba. Emlékszem, a férjemnek szóltam hogy gyere gyorsan, rúg!!! A hasamra tette a kezét, megsimogatta, és már ment is a dolgára.. én meg még hossszú percekig úgy ültem ott, mint aki ufot látott :) ) Nekik ez olyan, nem is tudom... Szóval ne aggódj, ha meglesz, akkor jön majd a nagy szerelem apa és lánya között :) És ne feledd, te, most hormonálisan is kicsit más vagy, érékenyebb, stb. Ha szeretetitek egymást a férjeddel, és amúgy nincs semmi gondotok egymással, akkor ezen most nem aggódnék egy cseppet sem :)
Nem értem, hogy a mai fiatal várandós anyukák miért hiszik, hogy a férjüknek állandóan kényeztetni kellene õket. Ez egy természetes állapot, és ennyi. Nincs semmi baj a férjeddel.
Nekem nincs tapasztalatom, de van gondolatom. Nem lehet, hogy õ még nem kész az apaságra? És úgymond "fél" tõle és nem tudja feldolgozni még, hogy apa lesz?
És mi a helyzet a szex körül? Van? És milyen minõségban? (Elnézést az intimitás megsértéséért, de szerintem innen fúj a szél)
tudom hogy amit most fogok írni az galád dolog, de lehet hogy van köze a dolognak hozzá, én is így viselkedem ha jó ideje nincs sex. Nem lehet hogy sex hiánya van? Orvosold és rendbe jön minden. :)
A kérdező hozzászólása: Mint említettem, nem a gyerek az egyetlen témám, fõleg, mivel a környezetemben alig van olyan barátom, akinek már lenne gyereke, így nincs is igényem errõl beszélni állandóan. És engem is megvisel a helyzet, mert néha nagyon szarul érzem magam, mégsem vagyok bunkó. De persze még most is nekem kell mások lelkét ápolni, azzal senki sem törõdik igazán, hogy én hogy vagyok, úgy érzem magam, mintha bûnös lennék, amiért nem szabad velem beszélgetni. Nagyon rosszul esik a viselkedése, egy kedves szava nincs (hozzám, nem az állapotomhoz).
Ne várd el, hogy a férfi ugyanolyan érzelmi súllyal várja a babát, õk nem így mûködnek. Ilyen csak a szirupos am. filmekben van, hogy a kispapa könnyes szemmel gügyörészik az anyuka hasának... A valóság az, hogy a férfiak teljesen másként élik meg a gyerek születését és emellé az is társul, hogy akármilyen hihetetlen, a gyermekszületés is egy komoly életkrízis sé ezt is fel kell dolgozni. 25 N
Szerintem egyrészt szorong, hogy mi lesz, másrészt egy kismamával való beszélgetés elég necces, mert elõbb utóbb tuti eljut a mekkora a baba, jajj de fáradékony vagyok, most hova kell menni vizsgálatra címû témákhoz, ami persze nem baj, tök természetes, de egy pasinak egy idõ után teljesen érdektelen. 26L és van gyerekem
3. vagyok. Én úgy érzem, így a második kommented alapján, hogy a férjed inkább fél.. hogy most mi lesz, hogy lesz. Nagy dolog ám egy gyerek, életre szóló döntés :) Lehet, hogy ideges, hogy el tud-e majd tartani titeket, ha te esetleg csak GYES-t kapsz (akár most, akár a Tgyás, GYED után, nem tudom mi fog járni neked), meg fogtok e élni, meglesz-e mindenetek. Néha azért próbálj vele beszélgetést kezdeményezni a félelmeirõl, de ne akkor, amikor csapkod, vagy rossz kedve van. Alapjaiban nem látom olyan nagy problémának amiket leírsz.. Akkor gondolnám annak, ha a baba megszületése után (is) bunkó lenne, érzéketlen, befelé forduló.
Te érzékenyebb vagy, neki meg új a helyzet. Én is éreztem ezt, de hidd el nincs gond.

Mit tegyen ilyenkor a jo ferj, amikor a feleseg azt erzi, hogy "ez a ferfi (a ferjem) mar az enyem. Nem kell erte kuzdenem. Unatkozom, izgalmakra vagyom. Olyan szurke es sivar minden. Szabadulnek. "?

Legjobb válasz: Esetleg vigye az asszonyt gyakrabban "randevúzni", próbáljon kedveskedni, és igyekezzen visszahozni azt a szenvedélyt a szeretkezésekbe, mint régen. Ne felejtsen el csókolózni, baromira tud hiányozni mikor eszébe jut az embernek hogy régen még egész nap egymás szájában lógtak, ma meg havonta kb. egyszer. Hasonló érzésekkel megáldott feleség vagyok, és pontosan ezek hiányoznak, általában mindenkinél itt szoktak lenni a buktatók.

Esetleg vigye az asszonyt gyakrabban "randevúzni", próbáljon kedveskedni, és igyekezzen visszahozni azt a szenvedélyt a szeretkezésekbe, mint régen. Ne felejtsen el csókolózni, baromira tud hiányozni mikor eszébe jut az embernek hogy régen még egész nap egymás szájában lógtak, ma meg havonta kb. egyszer. Hasonló érzésekkel megáldott feleség vagyok, és pontosan ezek hiányoznak, általában mindenkinél itt szoktak lenni a buktatók.
rugd jol seggbe az asszonyt es igerd meg neki ha nem hagya abba a feretekergest akkor kiteszed a szuret. nyugodtan fenyegesd meg mutasd meg neki ki az ur a haznal mekkora macho vagy.Ne legyel pussy ferfi vagy allj a sarkadra
Meselj neki olyan parokrol akiknel meg hosszu ido utan is eg a tuz.meseld el neki hogy a baratod felesege a baratodat minden heten meglepi egy szexy fehernemuvel egy kis tancal egy jo szerelmeskedessel gyertyafenynel , eper es tejszin egymason talalva stb hasznald a fantaziadat add elo a fantaziadat mintha a baratoidtol hallottad volna Biztos erteni fogja amit akarsz. En (41 no) sok ev hazassag utan is meg tudom lepni a ferjem valami kulonleges dologgal.Neha keri is legyen valami meglepi neki mert vasarnap van.
Nem mindegy, hogy mik a körülmények. -a férj tett vmit azért, hogy ne laposodjon el a kapcsolat? -a nõ tett vmit azért, hogy ne laposodjon el a kapcsolat? -mennyit tudnak együtt tölteni? Ha a nõ hajtott, a pasi meg elkényelmesedett, és ezért fordult a kocka, akkor az a megoldás, hogy a férj érdekes programokat szervez, romantikázik, összeüt egy finom vacsit/elviszi étterembe, színházba stb. Ha a nõ nem tesz semmit, csak elkényelmesedett, és hisztizik kb., akkor a finoman féltékennyé tevés a megoldás. Férj kezdjen el jobban törõdi magával, új ruhák, finom új kölni, de ne látsszon, hogy a felesége miatt... egy-két nõt meg lehet nézni, tv-ben, utcán meg lehet jegyezni, hogy kinek milyen jó a haja, sminkje, ruhája stb. Vagy többet eljárni a barátokkal. Persze nem túlzásba vinni meg kocsányon lógó szemmel bámulni a 18 éves lánykákat, csak épp annyira, hogy a nõ magába nézzen.
Ez így túl kevés info. De szerintem nyugodtan mondhatom, hogy mindkettõtök hibája. A munkamánia pl. mindenképp a tiéd, a feleséged hallgatása mindenképp az övé. Fogd magad, menj el egy antikváriumba és vedd meg ezt a könyvet: John Gray - A férfiak a Marsról, a nõk a Vénuszról jöttek. Olvasd vagy olvassátok el.
Látod, kedves kérdezõ! Annyira nem figyeltél oda a házasságodra, hogy ezek szerint már csak akkor vetted észre, hogy valami baj van, amikor már "szinte menthetetlennek" tûnik. Le kell ülnötök megbeszélni a dolgokat, megpróbálni új alapokra helyezni az egészet, több idõt tölteni együtt, talán még helyre-hozható. Ha kell, menjetek el együtt egy kis közös üdülésre, ha többre nem, csináljatok egy "hosszú hétvégét", de valamit lépjetek, próbáljátok meg menteni a menthetõt.
A kérdező hozzászólása: Wikipedia: "A szeretet értelmezése [szerkesztés] „A szeretet a másik ember vélekedésének, gondolatainak és álmainak tisztelete, együttérzés a hibáiban, és az az elv, hogy kisebb áldozatot hozunk azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia.” [1] Jean-Paul Sartre szerint viszont nem létezik szeretet, csakis dominálás és behódolás. Ezt egész életében fenntartotta, és azt is mondta, hogy a legjobb trükk arra, hogy domináljak valakit, az, hogyha el tudom hitetni vele, hogy õ szeret engem." Milyen erdekes a 2. resz?
Nem érdekes, inkább baromság. De részben az elsõ rész is az. Eleve nem hiszem, hogy a szeretetet így lehetne és kellene definiálni. Nem ilyen egyszerû.
Túlságosan el van kényelmesedve, illetve unatkozik. Nem hiszem hogy megérdemli a kapcsolatot! Tudom, szereted, meg minden, de...... Ha már elutasít, az gáz. Biztos kufircolt elõtte egy jót.

3 hete vesztettük el a babánkat 21 hetes voltam. Nagyon nehéz ezt feldolgozni, nekem is meg a férjemnek is. Úgy érzem hogy már nem akarok élni nincs értelme az életemnek. Férjem elkezdett inni őt is megviselte a dolog hogy segíthetnék neki?

Hogy ne igyon? mindennap munka után részegre isza magát.. Köszönöm a segítséget.!

Legjobb válasz: józanon beszélj vele hogy minden jobb lesz, tényleg nehéz lehet de vigasztald azzal hogy nemsokára megint teherbe eshetsz, kezdjetek probálkozni az uj babával. persze tényleg nehéz így egybõl de talán akkor nem fog inni.

józanon beszélj vele hogy minden jobb lesz, tényleg nehéz lehet de vigasztald azzal hogy nemsokára megint teherbe eshetsz, kezdjetek probálkozni az uj babával. persze tényleg nehéz így egybõl de talán akkor nem fog inni.
Èn is együtt érzek veled. Sok szépet és jót kivánok a jövötökben! Mond neki hogy csak elörre nézzen, és biztos csodálatos dolgok várnak még rátok!
, ondd el neki egy olyan pillanatban amikor jozan es nyugodt, hogy nem akarod ot is levesziteni, most amikor neked is oly nagy szuksegd van a tamogatasara. tudom hogy en nem erzhetem at teljesen azt amit ti most ateltek, de az oszinte nyilt kommnikacio elejet veheti a komolyabb kovetkezmenyeknek.. elmondhatod neki hogy teged aggaszt hogy italba folytja a banatat es szeretned ha inkab veled beszelgetne. az elet nem all meg es lesz meg lehetoseg kesobb babara...bar csak elkepzelni tudom hogy milyen erzes, sajnalom ami tortent
Nagyon sajnálom ami történt!De probáljátok egymást vigasztalni mertazzal ugysem hozza visza a gyereketeket ha leissza magát sõt még nektek okozz problémát!Beszélgesd simogasd kérd hogy ne igyon gondolom õ jó ember és megteszi mert szeret... fel a fejjelés sok sikert az élet bármennyire nehéz megy tovább
Nagyon sajnálom, de!!!!!!Ahogy számolom, a baba 5 hónapos volt. Igen nagy veszteség, viszont nem volt életképes, valszínû nem fejlõdött, és ha akkor derül ki amikor megszülöd, hogy nem egészséges, az még nagyobb bánat lett volna. Gyászold meg én is ezt tenném, de szülhetel még gyermeket. A férjednek meg férfi módjára kellene viselkednie, nem pedig italba fojtani a bánatát, mert ugye az abszolút nem old meg semmit. Szedjétek össze magatokat, testileg és lelkileg. És ha netán áprilisban teherbe esnél karácsonyi babátok születik. Ez éltessen a cél eléréséhez pedig kívánok erõt, és összetartást.
Nagyon sajnálom, hogy ez történt veletek, talán ha legközelebb teherbe esel és túl estek azon a bizonyos héten, talán akkor már túl lesztek rajta....Nem tudok nagyon tanácsot adni, csak együtt tudok veletek érezni...:( 29 hetes km
Szia! Én csak annyit tudok mondani h az egyik haverom anyukája 3x vetélt el de mindig talpra álltak és újra próbálkoztak, aztán végül csak sikerült nekik. Haverom tesója 4-5 éves, teljesen egészséges, életvidám kissrác, úgyhogy mindent bele :D
még el sem kezdõdött szinte a közös életetek, és az elsõ nagyobb problémánál tönkremegy az egész...? érdemes lenne elgondolkodnotok ezen, mert ennél sokkal nagyon problémák is lesznek / lehetnek a következõ 30-40-50 évben. ha lesznek majd gyerekeitek, és bárkivel baj lesz, akár csak egy betegség is, hogy fogjátok azt végigcsinálni?
A 19.36-os válaszolónak írnám, hogy nem biztos hogy baj volt a babával.Én azért vesztettem el, mert a dokinak fontosabb volt a szabadsága mint mi.Elõzõ voltam.
Nagyon meg tudlak érteni.3 éve vesztettem el én is a babámat, 18 hetes voltam.Nehéz volt elviselni, és a mai napig sem tudtam rendesen feldolgozni.Viszont azóta született egy kisfiam aki most 16 hónapos, és nagyon boldogok vagyunk vele.Nekem elõtte volt egy méhen kívüli terhességem is, úgyhogy én teljesen padlón voltam.Próbáljátok meg kibeszélni magatokból, hátha segítene rajtad is, és a férjeden is egy kicsit.Remélem valamilyen szinten túljuttok rajta/bár tudom hogy nehéz/.
Mindig mindennek megvan a maga értelme, csak ez az adott idõben még nem mindig látszik. Úgy látszik a ti boldogságotok még várat magára, de hidd el és hitesd el férjeddel is, hogy egyszer még nagyon boldogok lesztek, csak kitartás. Sok olyan nõ van aki több babát elveszt, mire egy születik.
Teljesen meg tudlak érteni.Nagyon sajnálom ami veled történt. Ezt elviselni nem könnyû dolog! Az elsõ babám nekem is 3 hónaposan halt meg.Elvetéltem.Utána kellett fél év mire azt mondtam újra belevágok:D És a szervezetem is megerõsítettem. Azóta született 2 egészséges kislányom és nem volt semmi gond a terhesség alatt sem és a szülésnél sem. Nagy szükségetek van most egymásra! Próbáljatok meg ha tehetitek elmenni együtt pár napra csak ketten! Sétáljatok nagyokat, csináljatok programokat, moziba, színházba vagy ahová szívesen mentek együtt.Muszáj olyan dolgokkal foglalkoznotok most ami kicsit eltereli a figyelmeteket errõl a nagy fájdalomról. Természetes dolog ha fáj az ember lelkének de tovább kell lépni.Egy halálesetet nem könnyû feldolgozni fõleg neked. Légy a férjed mellett, hogy érezze , hogy kell õ neked és szükséged van rá.Mond el neki mennyire szereted és még elöttetek az élet lesz gyermeketek csak kicsit késöbb. Kitartás és türelem!!! Kívánok neked megnyugvást a lelkednek és sok erõt a következõ babyhez!!
Nagyon sajnalom. Probaljatok kibeszelni magatokbol. Hidd el lehet meg babod. az utolso hozzaszolonak igaza van nem feltetlen volt beteg a baba. en is majdnem elvesztettem a babom 20ik heten mikor begorcsoltem eroteljesen. mikro felhivtam a dokit h erosen gorcsolok es h ez normalis azonnal a korhazba rendelt, rogton felhivtak a korhazat h en erkezem, mire odaertem minden keszen vart rogton monitorra tettek es egesz este megfigyelesen tartottak. szerencsere babo megmaradt, ma mar 5.5 honapos es gyonyoru egeszseges baba. sok mulik az orvoson. Igaz en kulfoldon vagyok es magan orvosnal magan klinikan szultem.

Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy elhanyagol a férjem?

Lassan 2 éve vagyunk házasok, és 8. hónapos a kislányunk. Mióta a csöppség megszületett, apuka nagyon sokat dolgozik, hogy a lehet? legtöbbet meg tudja nekünk adni. Én ezért nagyon becsülöm. Nem jár n?khöz, nem iszik, nem dohányzik, egyszóval semmi káros szenvedélye nincs. Illetve egy szenvedélye van, az pedig a számítógép. Amikor hazajön egy egész napos munka után mindig hulla fáradtan esik az ágyba. Hétvégén pedig a számítógép el?tt tölti az ideje nagy részét.Beszélgetni is szinte csak mobilon beszélgetünk, vagy nagy unszolásra az esti elalvás el?tt. Vannak olyan napok, hogy a lányát csak 10 percig látja, mert nem bír tovább fenn maradni.

Legjobb válasz: Mi kiûztük a gépet az életünkbõl, amikor együtt vagyunk, nincs gépezés. Õ akkor van gép elõtt, ha én dolgozom, én akkor ha õ nincs itthon. Beszélj a férjeddel! Mondd meg neki, hogy hiányzik neked is és a babátoknak is!

Mi kiûztük a gépet az életünkbõl, amikor együtt vagyunk, nincs gépezés. Õ akkor van gép elõtt, ha én dolgozom, én akkor ha õ nincs itthon. Beszélj a férjeddel! Mondd meg neki, hogy hiányzik neked is és a babátoknak is!
Beszéld meg vele, lehet, hogy nem fog neki jólesni, de hidd el gondolkodik pár napot és másképp fog hozzád állni. Legalábbis nálunk ez volt.

Augusztus 23-án mentem férjhez. Utána 2hétig tiszta depis voltam, nem pedig boldog. Nem tudom i van velem. 3napja meg vagyok hülyülve, nem azt érzem, hogy hú de jó és boldog vagyok, hanem, hogy minek kellett megtennem. Mit tegyek ebben a helyzetben?

Úgy érzem bekattanok!

Legjobb válasz: Borzasztó érzés lehet. 25 év... mindenki másmilyen, én biztos nem fogok férjhez menni 30 alatt mert tudom hogy megbolondulnék tõle. Most furának tünhet amit kérdezek, de fontos momentum, kérlek válaszolj rá: hány párkapcsolatod volt eddig, és hány férfival jutottál el az ágyig?

Szerintem ez csak átmeneti lesz, esküvõ utáni enyhe depresszió. Nálam is volt. Nagyon sokáig készültünk az esküvõre, minden mint a mesében, aztán vége, és ugyanúgy folytatódik minden mint elõtte, pedig az ember valami olyasmit vár hogy esküvõ után valami csodaélet jön. Pedig nem, minden olyan szép marad mint elõtte, de nem több. Szerintem még várj azzal a beszélgetéssel 2-3 hetet, nehogy elbizonytalanítsd a párodat. Nekem kb. 2 hónap volt mire újra "boldog tudtam lenni".
OFF: ez nem ide vág és nem szabadna megtennem, de megteszem. Tudod, nem azt mondtam ez elsõ, hanem az elsõ komoly. Ja és nem igy van szerintem a legcsodálatosabb dolog az hogyha egy diák szerelem életed végéig tart. de embere válogatja. és ne feltételezd h megcsalnám mert nem. de mind1. remélem a kérdezõ élete rendbe jön, nem hibáztál:)
OFF:kedves elõttem iró:) miért lenne fontos hogy hány emberrel? nekem is egyetlen komoly kapcsolatom volt idáig, és bizom benne hogy Õ lesz a férjem, sõt biztos vagyok benne:)
Borzasztó érzés lehet. 25 év... mindenki másmilyen, én biztos nem fogok férjhez menni 30 alatt mert tudom hogy megbolondulnék tõle. Most furának tünhet amit kérdezek, de fontos momentum, kérlek válaszolj rá: hány párkapcsolatod volt eddig, és hány férfival jutottál el az ágyig?
Mondom: BESZÉLGESSETEK. ezt más nem tudja megtenni helyetted. tudod, én is éreztem mér hasonlót, igaz nem a férjem, hanem (egyenlore "csak")a párom...mondtam neki h néha úgy érezem nem szeretem annyira, vagy nem tudom megmutatni azt amit valóban érzek, pedig szeretném. tudod mekkora bátorság kellett? persze megértettem vele hogy ez nem azt jelenti h nem szeretem vagy ilyensmi... állj oda eleibe és beszéljetek, és mondd el neki, hogy ne haragudjon amiért néha nem tudod kimutatni, igazából mennyire szereted, és ezt bocsássa meg neked. Üdv az elsõ válaszadó.
Tudod kinek mondd el ezt??? a párodnak! biztos vagy benne hogy szeret, és szerintem is. mondd el neki hogy mi nyomja a lelkedet, szerintem nincs olyan dolog amit ne beszélhetnétek meg. Üljetek le, beszélgessetek, mondd el neki h nem arról van szó hogy nem szereted, hanem valami megváltozott benned, é úgy érzed nem birod. És hidd el Õ az egyetlen ember aki ebben tud segiteni. én biztos vagyok benne hogy ott lesz majd melletted és segit abban hogy minden a régi legyen. Én bizom ebben, sok siket:) ÜDV
Hány éves vagy?
Hát szerintem meg a világ legnagyobb butasága az elsõ emberhez hozzámenni feleségül, akibe bele botlik az ember. Reméled hogy õ lesz a férjed, aztán néhány év múlva meg senki nem fog csodálkozni ha megcsalod valakivel.
A kérdező hozzászólása: 25
A kérdező hozzászólása: Utálom magam. Gonosz vagyok vele, sokszor megbántom. Imádom, sokkal jobban szeretem mint eddig, mégsem tudom kimutatni és idáig nem is viselkedtem így. De erre milyen megoldást lehet találni???
A kérdező hozzászólása: hát õ kb a negyedik pasim és a második akivel lefeküdtem. Borzasztóan szeretem, elég sok mindenen keresztülmentünk, de együtt vagyunk lassan 4éve. Vannak problémák, de eddig mindig sikerült megoldani mindent. Azon már túlvagyunk, hogy megmondtam neki, hogy évek után ne várja, hogy mindig lángoló szerelemmel vagyok iránta. Van amikor azt érzem hogy õrülten szerelmes vagyok máskor meg azt hogy szeretem. De pont az a lényeg, hogy valakibe újból és újból bele tudjunk szeretni. Talán az van, amit az egyik válaszoló írt, hogy csodaszép esküvõ, aztán ugyanúgy jönnek a hétköznapok a problémák stb. nem tudom mi ez...
Én nem tartom feltétlenül jó ötletnek rögtön a párodhoz szaladni ezzel a problémával. Sok pasinál szinte katasztrofális csalódást és pesszmizmuslavinát indít el az, ha szembesülnie kell azzal, hogy barátnõje/felesége nem 100% biztos az érzelmeiben, a kapcsolatukban. És ha késõbb rájössz, hogy szereted, akkor e bizonytalanság feltárása nem tesz jót a kapcsolatnak, legalábbis nem biztos. Mert nem minden pasiból azt váltja ki, hogy "nem biztos magában? hú, akkor visszahódítom, leveszem a lábáról!" Hanem van, akinél felháborodást, cirkuszolós féltékenységet, van, akinél legangoló pesszimizmust, ami egy idõ után tényleges kiábránduláshoz vezet, stb. (tapasztalat :( ) A pasik nem olyan racionálisak, mint amilyennek tartják magukat. Elõször gondolkozz el, miért lehet ez, valami oka csak van. Nem? A felvetések jók - nem lett rózsaszín álomlebegés az esküvõ utáni élet, netán hiányoznak a tapasztalatok mással (ez sztem sem feltétlen szükséges, de van, aki esetleg annak érezheti)- vagy talán nem kapsz meg a férjedtõl valamit, valami hiányzik a kapcsolatotokból, van, a mit másképp szeretnél? Na ezt kell vele megbeszélned, inkább a konkrét problémát. De ha nem találsz ilyet, akkor nem arról van szó, hogy nem a Te tempód szerint történtek a dolgok és/vagy megijedtél az elkötelezõdéstõl?
A kérdező hozzászólása: Nem bizonytalan vagyok, mert nem azt érzem, h én még élni akarok, mert nem. Nincs szükségem másra, jó vele minden. Jó a szex, szeret, figyelmes, ki tudja mutatni, hogy mit érez stb. Igazából lehet, hogy inkább a házassággal van bajom, hogy ez már elég nagy elkötelezettség, és lehet, az van bennem tudat alatt, hogy ezzel elvesztem a személyes szabadságom, pedig nem. Imádom, tervezzük a babát, és nem egy másik férfi miatt vagyok ilyen.
"Hát szerintem meg a világ legnagyobb butasága az elsõ emberhez hozzámenni feleségül, akibe bele botlik az ember. Reméled hogy õ lesz a férjed, aztán néhány év múlva meg senki nem fog csodálkozni ha megcsalod valakivel." Kedves akárhányadik Válaszoló! Az ilyen hozzászólások miatt van annyi szingli, elvált nõ! Hidd el, vannak nõk, akik annyira szerencsések, hogy elsõre megtalálják azt, aki mellett el tudják képzelni az életet, és valószínûleg nem azzal a felfogással állnak neki a dolgoknak, hogyha valami nem 100% benne, akkor "Viszlát, majd lesz másik!" Két ember alakul egymáshoz, és nem feltétlenül attól lesz egy házasság jó, hogy elõtte jó sok mindenki megvolt... Kedves Kérdezõ! Ne aggódj! Úgy érzem, az érzelmi alapok stabilak, ne szólj még a férjednek, csak feleslegesen zaklatnád! Az esküvõ elõtti idõszak tényleg egy õrült "hajsza", és aztán BUMM, visszazuhansz a hétköznapokba... Adj magadnak még 1-2 hetet, és meglátod, kimennek a fejedbõl ezek a gondolatok. Hisz -bár a hétköznapok terén nem történt változás, csak pl. a nevedben, és plusz egy papírod van-, a kis lelked mégis tudja, hogy nagy dolog történt vele, és megváltozott az életed. Kell egy kis idõ, míg feldolgozod, ne aggódj!
Hûha itt aztán vannak értelmes emberek!:D De komolyan, elég jó válaszokat írtatok, Kérdezõ, érezd magad megtiszteltetve (ahogy az oldal sok válaszolóját ismerjükXD:P)!:) Amúgy meg igaza van itt sokmindenkinek, várj még, jó lesz az, fogadni mernék, hogy nem vagy az a nagyon spontán ember, inkább biztonságot kedveled, és úgy érzed, most egy új élet vár rád, nem? Szerintem hallgass a többiekre és adj idõt magadnak:)

Érzem, hogy a férjem megcsal, de konkrétan nem tudom bizonyítani, mit tegyek?

30 ev utan,mar ugy erzem nem szeressuk anyira egymast mind eddig,fiatalon altunk ossze,en 48 a ferjem 51,a fiunk 30 eves,mar nincs sok minden amirol beszeljunk

Legjobb válasz: Ha meg akarod bosszúlni a férjed megcsalását, itt vagyok.

Ha meg akarod bosszúlni a férjed megcsalását, itt vagyok.
akkor mit szeretnél? ha csak bizonyítékot akkor magánnyomozó :D vagy válj el ?
A kérdező hozzászólása: nagyon kedves vagy
Most miért? Akkor legalább kvittek lennétek.
A kérdező hozzászólása: igazad van, gyere ide

Hogyan tud meg hogy a Férjed megcsal-e ha nincs bizonyítékod, de érzed hogy egy barátnõdhöz "közelebbi" kapcsolatba kerûlt?

Aki jártas ebbe adjon ötleteket...mondom semmi bizonyítékom,de a megérzésem nagyon rossz velük kapcsolatba,hogy deritheném ki a legelegánsabban?

Legjobb válasz: Csak a rossz megérzés? Ez minden? Kérdezz rá mindkettõnél pl. Viszont az is tény, hogy elképesztõ nagy égés lesz ha esetleg kiderül, hogy alaptalan a megérzésed. Az komoly bizalmi válságot szûlhet, aminek te leszel az okozója.

Csak a rossz megérzés? Ez minden? Kérdezz rá mindkettõnél pl. Viszont az is tény, hogy elképesztõ nagy égés lesz ha esetleg kiderül, hogy alaptalan a megérzésed. Az komoly bizalmi válságot szûlhet, aminek te leszel az okozója.
A kérdező hozzászólása: Ez nagyon jóóóóóó!!!!!! Veszíteni való?Muszály kiugrasztani a nyulat a bokorból!!!Ez nagyon tetszik, és talán okosan megoldható, hogy az én kezem nem volt benne, de akkor már mindegy nem?Mert akkor Válunk!
Én nem tartom jó ötletnek, mert tök hamar kiderül, hiszen a férjed tudni fogja, hogy nem õ írt, egybõl lebukás van. És mi van, ha a csaj tök semleges dolgot ír vissza? Akkor nem csak lebuktál, hanem még égsz is.
Ezért szóltam elõre, hogy iszonyat égés lehet ha lyukra futsz.
Hát kösz h tetszik az ötletem xD::DD..csak ha pont azelõtt beszéltek hogy mitcsinálnak aznap?x_X akkor az égééés..:'//////
A kérdező hozzászólása: Igen, átgondolva az sem a legjobb, bár tényleg ezzel ki lehetne ugrasztani a nyulat a bokorból, de ha ez nem jön be, akkor igen oltári nagy égés....lehet hogy vagy bele törõdök ebbe az egészbe, mert válni ilyen miatt baromság, vagy hiszek abba a mondásba, hogy idõvel minden kiderül....csak most szeretnénk gyereket, és egy gyerekkel még rosszabb lesz ezt átélni:(
egy ismerõsöm elrejtett egy automata hívásfogadásra állított, lenémított telefont az ominózus helyen és alkalom adtán felhívta. Õ céges csalás áldozata volt.
A kérdező hozzászólása: Uhhh az is durva...
mi volt azóta?
A kérdező hozzászólása: Elváltunk.....minden igaz volt....sõt terhes lett a lány az én Férjemtõl, iker gyerekek lettek👏A megérzés jó volt.....
1 olyannal bepróbálkoznék hogy a férjedtelefonjáról irnék egy sms-t a csajnak amikor nem tûnik fel..hogy szija mitcsinálsz, mikor futunk össze v ilyesmi, mondjuk lehet hülyeség de én ezt kipróbálnám de csak akkor ha nem lenne veszteni valóm :/
Ha el akarnám vicceskedni, azt mondanám, hogy akkor te meg a férjével... Ez nehéz ügy, nem fogok tudni neked olyasmit mondani, amibõl nem lehet baj, és merném vállalni akkor is ha esetleg már váltok a végén. Egy jól kimaradós este csöngess át valami nagyon alaposan megtalált indokkal, tehát probáld meg "rajtakapni" õket, talán ez kecsegtet a legkevesebb kockázattal.
Nyomozgatni mindig megalázó, mert belekényszerít egy olyan helyzetbe, ami ha kiderül, iszonyatosan kellemetlen. Függetlenül attól, hogy valóban történt-e megcsalás vagy sem. Én amikor gyanakodtam, akkor konkrétan rákérdeztem a páromnál, hogy van-e alapja a gyanúmnak vagy sincs. Elhittem a válaszát. Egyszer egy ismerõsöm azt mondta, õ nem nyomozgat, ugyanis ne az õ lelki terhe legyen, ha a párja hûtlen. Hordozza a lelki terhet az, aki megteszi. És végülis igaz, hiszen miért te stresszeld magad miatta?
A kérdező hozzászólása: Nem csak rossz megérzés, eléggé jól érzik "együtt"magukat, több barátom rákérdezett már, hogy köztük van-e valami, mert õk is észrevették, sõt pletyka is volt már velük kapcsolatban, de bizonyiték nincs.Rákérdeztem mind a kettõnél, mind a kettõ tagad....bizonyiték nulla, ezért vagyok szar helyzetbe...az biztos , hogy ez nem normális, a Felesége legyen a barátja, a szrelme, mindene...ne a barátnõm...
ha nem történik megcsalás, csak tényleg jóban vannak nagyon, akkor nem tudom mi a kérdés.
A kérdező hozzászólása: Néha úgy érzem hogy jobban el van vele, mint velem.Hogy másodhegedûs vagyok, ha Õ róla van szó.De viszont kombinálni, és lejáratni se szeretném magam, met az igaz, nagyon kínos.Nem tudom a Férfiaknál hogy mûködnek a dolgok, én nem hiszem, ha õ örûlne ennek a helyzetnek a fordított részének.
A kérdező hozzászólása: Honnan tudjuk hogy nem e csal meg?Hogy nem e jókat nevetnek, és játszák a kis szerepüket.A nagyon jóba vannak-nak is vannak fázisai.SZerintem ha valaki hanyagolja a Feleségét, egy másik nõ miatt, az már túlmegy egy határon....akkor miért engem vett Feleségûl?
hááááát nézd, ha nem mondják el, vagy nem "buknak" le, igazából sehonnan. A "nyomozástól" nem véletlenül óvunk. Mert nagyon könnyû vele lyukat ütni a házasságodban. Gondold el, hogy mekkora patália lenne ha kiderülne, hogy alaptalanul kémkedtél. Nem ismerlek, nem tudom miért más a hangulat közte-barátnõd, és a házasságodban. Megértem, hogy zavar, de szerintem annál többet nem tehetsz, mint elmondod, hogy ez téged zavar.
A kérdező hozzászólása: 1 Éve tart köztünk ez a huzavona, 1 éve mondom neki, hogy fejezze be, mert nekem ez nagyon rosszúl esik...vannak csendesebb idõszakok, az én részemrõl, és az õ részérõl is, de nagyon nehéz.Tudni kell, hogy ennek a lánynak a Férje, (aki már szarrá csalta a lányt)nagyon jó barátja az én Férjemnek, nehéz fogást találni, hogy miért mész át stb...és a legfontosabb!!!A szomszédaim...
A szomszédaid? Tehát vagy két házaspár, a másik pasi csalja az asszonyt, a férjed gyaníthatóan a feleséggel téged, és azt kérdezed, hogyan legyél biztos efelõl? A hangulat, a lehetõség fokozottan fennáll, csak nem vagy biztos benne? Ha a szomszédok, akkor nem gond váratlanul becsöngetni valami jól kitalált kamu indokkal nem? :) ))) Viszont ha beigazolódik, akkor az igen érdekes helyzet lesz...
A kérdező hozzászólása: Igen, épp ezért gáz...hogy eléggé jó helyzetük van, de soha semmi bizonyítékom nem volt ellenük.De úgy érzem nem tudok igy élni, mert ez nem normális...
Azt a rohadt életbe, nagyon sajnálom! Én vagyok egyébként a második válaszoló és azóta mi is külön mentünk, mert bár a drágalátos uraság állította, hogy nincs köztük semmi, tavaly kiderült, hogy igenis van, sõt, már két éve. Tehát amikor ehhez a poszthoz írtam, akkor õk már javában kettyintettek egymással. Õk is jegyesek már azóta, meg is érdemlik egymást. Fel a fejjel, kihevered!

Nők, akik az első, második barátjukhoz mentek férjhez! Mennyire érzitek, hogy "nem éltétek ki magatokat"? Bánjátok, hogy ilyen korán elköteleztétek magatokat?

17 éves vagyok, a barátom 20. Lassan két éve vagyunk együtt, és tudom, hogy minden szerelmes ezt mondja, de egyszerűen úgy érzem, hogy nekünk tényleg együtt kell maradnunk. Annyira nehéz volt az első év, olyan sokat kellett csiszolódni, mégis annyira szeretjük egymást, hogy egyszerűen nem tudom máshogy elképzelni. Nekem már nincs "kedvem" mással ezeket a dolgokat újra megharcolni, másokhoz alkalmazkodni, ha egyszer itt van számomra Õ, aki tökéletesen megért, és tud kezelni. Persze ez oda-vissza működik. Csak a hétvégéket töltjük együtt, plusz az összes szünetet, és nagyon jól megvagyunk akkor is, ha 2-3 hetet töltünk együtt. Most már nagyon harmonikus a kapcsolatunk, és nem akarom ezt elveszíteni. Viszont azzal ijesztget mindenki, hogy nekem még ki kell élnem magam, másokat is kipróbálni. De minek próbálnék ki mást, ha ő minden téren tökéletesen megfelel számomra? Neki rengeteg barátnője, hosszabb-rövidebb kapcsolata volt előttem, azt mondta, neki már nincs szüksége erre, de ő is tart attól, hogy egyszer csak beüt a krach. Nem nagyon vágyom a bulizásra, de ha ahhoz lenne kedvem, elengedne, vagy eljönne velem, tehát erről sem maradok le.

Legjobb válasz: Hidd el minden ember más, más igényekkel. Igen, valóban sok fiatal pár megy emiatt szét, mert hogy nem "élték ki" magukat. De ez teljesen személyiségfüggõ. Egy jó barátnõm 16 éves korában jött össze élete elsõ fiújával és már 12 éve együtt vannak. :) Nem hiányzik neki más pasi az életébõl. Élvezd ki, hogy ennyire szerelmesek vagytok, aztán ki tudja, lehet tényleg együtt maradtok örökre. Ha meg nem így lesz, gazdagabb lettél egy csodás szerelem emlékével. :) Ne ijesszen meg mások bölcselkedése, senki nem láthat a jövõtökbe. :)

Hidd el minden ember más, más igényekkel. Igen, valóban sok fiatal pár megy emiatt szét, mert hogy nem "élték ki" magukat. De ez teljesen személyiségfüggõ. Egy jó barátnõm 16 éves korában jött össze élete elsõ fiújával és már 12 éve együtt vannak. :) Nem hiányzik neki más pasi az életébõl. Élvezd ki, hogy ennyire szerelmesek vagytok, aztán ki tudja, lehet tényleg együtt maradtok örökre. Ha meg nem így lesz, gazdagabb lettél egy csodás szerelem emlékével. :) Ne ijesszen meg mások bölcselkedése, senki nem láthat a jövõtökbe. :)
Nem éltem ki magam ez a dolog a kapcsolatunk elején problémát jelentett de nem bántam meg hogy õ lett a férjem.19évesen jöttem vele össze az elsõ barátom volt, összeköltöztünk és azóta együtt vagyunk, 10éve.Nem érzem azt hogy hiányzik az hogy más pasikat is kiprobáljak, de nem mindig volt ez igy.Hûséges maradtam, de nehéz volt.
Ja és igen, élünk mi is, csak éppen együtt...és nekem ez az ÉLET, mindent vele akarok látni, érezni, megtapasztalni... 22-L 22-F
az én életemben 1 férfi volt, van és lesz...ez a férjem...19 évesen jöttünk össze... egy pillanatig sem éreztem még, hogy "nem éltem ki" magam, vagy valami hasonló... boldog vagyok, boldogok vagyunk... :) 28/nõ
Bár nem vagyok házas, de 6 éve vagyok párommal, szintén fiatalka vagyok (22), de soha nem éreztem késztetést kiélésre. Nekem annyira a stabil, biztonságos, mély érzelmeken alapuló kapcsolat a zsánerem, hogy el se tudnám képzelni, hogy buliról-buliba, pasiról-pasira szálljak. Biztos, hogy mindig van jobb az éppen aktuálisnál, de senki sem hibátlan, tökéletes! Ha a kapcsolat jól mûködik, nincsenek komoly problémák, vagy olyan tettek, amik nem férnek az értékrendetekbe, akkor semmi gond nincs. 22/L
Boldogabb lett az élete annak aki lepontozott...?
A férjemet 16 évesen ismertem meg, akkor jöttünk össze. 18 évesen mentem hozzá. Idén lesz 19 éve, hogy megismerkedtünk, és még mindig szeretem. Soha nem hiányzott a kaland, vagy az egy éjszakás kapcsolatok. Nem használtam ki senkit, nem használtak ki engem sem. Boldog vagyok így. Tisztel, szeret, megbecsül, és én is õt. Fél szavakból értjük egymást. Ismerjük egymás hibáit, és azzal együtt szeretjük egymást, ez a legnagyobb dolog. A húgomnak sok pasija volt, és mégsem volt boldog, hogy kiélhette magát. Csak magadra hallgass.
Az ismerõsöm 20 évesen ment férjhez az elsõ pasijához és most 39 éves. Most kezdi mondogatni, hogy õ nem tudja milyen lehet mással, hogy neki csak a férje volt. Döbbenet, annyira szolíd csaj volt mindig, bár pár éve teljesen kinyílt. Sokat változunk 10 év alatt, de 20 év alatt meg szinte nem is ismerünk magunkra.
így már más:) oké:)
A kérdező hozzászólása: Igen, már észrevettem én is, hogy fura ott a végén az az 'elenged'. Ki is akadnék, ha nem engedne:D Szóval nem csinál belõle problémát:)
Hülyeség ez a "kiélés" szöveg, nyílik a bicska a zsebemben, mikor hallom... A párom elõtt egy barátom volt, de az nem volt komoly, nem is tartott sok ideig. 16-17 voltam mikor megismertem a páromat. Én sosem voltam az a "pasizós" lány, ha terveztem akkor mindig hosszútávra, max nem jött össze:) Nekünk is voltak súrlódásaink eleinte, voltak gondok a féltékenykedéssel, bizalommal, de azt gondolom 16-17 évesen ez rendben van. Sokat voltunk együtt, mesismerkedésünk pillanatától kezdve naponta találkoztunk rengeteg idõt töltöttünk együtt. Már akkor mindenki azt mondta "megunjátok egymást", én erre csak azt tudtam mondani, hogy ha megunjuk egymást akkor az valószínüleg rossz, és akkor még szerencse hogy kiderül, hogy nem illünk össze... Késõbb egyetemre mentünk, más-más városba, na ez egy igazi próbája volt a kapcsolatunknak. De megnõtt a bizalom, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Most leszek végzõs és nyáron költözünk össze, úgyhogy ez a várakozás idõszaka :) A bulizásra visszatérve, meg ne halljam, hogy "elenged". Persze, hogy el, hiszen nem vagy a szolgája, sõt nem kell az engedélye, hogy elmehess bulizni...Nálunk ezzel nem volt gond, egyikünk se nagy partiarc, sokkal jobban szeretjük a koncerteket, kirándulásokat, beüléseket a haverokkal. Cigizni nem cigizünk, piát ünnepekkor max, de akkor is tudjuk, hol a határ. Folyton megfogadjuk, hogy "majd egyszer megrészegedünk" pl. érettségikor, ballagáskor, de még mindig nem jött össze. Ez nem is gond. Mi annyira szeretjük egymást, hogy már nem hiszem, hogy lenne valami, ami elválaszt. Tiszteljük egymást, és hazudni nem hazudunk egymásnak. Nem is tudnék a párom szemébe hazudni...megcsalás szóba se jön, nekünk több kell a szeretkezéshez, mint testiség... Úgyhogy papoljanak csak nekünk, mi sajnáljuk, hogy õk nem érthetik. Ha nálatok is kialakul a feltétel nélküli szeretet, bizalom, tisztelet, akkor minden sinen lesz. Sok boldogságot:)
16 évesen jöttem össze az elsõ barátommal. Elõtte sok kalandom volt, próbáltam megtalálni az ideális társamat, bár nem feküdtem le senkivel, de azért az ágyig eljutottam több fiúval is. Ezt megelégeltem, hogy végül egyikbõl sem lett semmi komoly, és pont ekkor találkoztam össze a barátommal aki akkor 23 éves volt. 3 hónapig tartott míg összejöttünk, addig csak ismerkedtünk. Ahogy összejöttünk egy hét múlva már le is feküdtem vele, és a mai napig együtt vagyunk. 20 voltam mikor összeházasodtunk, õ pedig 27. Most 22 és 29 évesek vagyunk. Nem bántam meg, hogy hozzá mentem, és nem keresgéltem tovább, csak azért, mert mindenki azt mondta, hogy éljek még. Élek én, csak vele. És ezt így is akarom még sokáig.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat!:) Örülök, hogy ilyen sokaknak sikerült elsõre megtalálni a tökéletes párt. Persze azzal tisztában vagyok, hogy lesz kísértés, de szerintem neki ugyanúgy lesz, annak ellenére, hogy több kapcsolata is volt már. Nem hiszem, hogy ezt el lehet kerülni. Szerintem a legfontosabb, hogy ezeket is meg tudjuk egymással beszélni, és akkor nem lehet probléma. Mindenkinek sok boldogságot!:)
Én 5 éve jöttem össze a párommal. Õ volt az elsõ. Akkor 19 voltam. Azóta van egy 7hós kislányunk. Egyáltalán nem érzem úgy hogy kimaradt volna valami az életembõl. Volt pár buli is igaz sosem voltam nagy bulizós, de hébe hóba jól esett lazulni a barátokkal. Vele is ugyanúgy tudok menni bulizni ha úgy hozza a helyzet. Mi nekünk az elsõ év nagyon nehéz volt, kamionozott és alig találkoztunk. Hidd el mi még a mai napig nem csiszolódtunk össze rendesen. Az évek alatt változik az ember, kiismeri a másikat már amennyire lehet de mindig lesznek a másiknak és magának is új hülyeségei amiket elkell viselni meg kell szokni stb... Mi minden nap boldogítjuk egymást 3, 5 éve és hidd el sokszor elég belõle jó lenne ha pár napig külön lehetnénk, de attól h ezt mondom nagyon SZERETEM. Nekem nem kell másik hapsi nem is érzem úgy, hogy kimaradt valami az életembõl az miatt mert 19évesen összejöttem vele mikor más még nagyban váltogatta a faszijait. Ha nem lenne õ akkor mmost nem lenne ilyen gyönyörû kislányom! Úgyhogy nyugi sztem nem maradsz le semmirõl. Ne hallgass másra csak saját magadra!

Normális gondolkodás ez? Van mikor nekem is kételyeim támadnak! Na szóval bennem előjött az az érzet, hogy én nem szeretnék férjet családot!

Van ennek normális oka?Nem tudom, de ezen kattog az agyam, hogy egy gyereket esetleg valakivel csináltatok, persze miel?tt leszolnátok megnézném kivel, de valahogy úgy érzem nem hiányozna egy férfi az életemb?l. Sajnos most lehet ez is betudható ennek hogy volt egy nagy csalódásom, mert 3év után vége lett a párkapcsolatomnak 2hónapja. Igy én nem is er?lködök hogy na pasit meg pasit kell szerezni.Adok magamra, normális csaj is vagyok, jól nézek, de mi ez a gondolat hogy most annyira komolyan mondom, lehet köddé fog válni és az is csalodás lesz, hisz akinek elmeséltem, az majdnem hogy ki nem röhögött!

Legjobb válasz: Miért ne lenne normális gondolkodás? Nem vagyunk egyformák... Szerintem inkább az a nem normális, aki görcsösen próbál párt találni - akármilyet - mert hát "mit szól hozzá a falu, hogy egyedül vagyok", és "milyen dolog az, hogy még nincs családja" (lényegtelen, hogy férfiról vagy nõrõl van szó). Környezetemben van olyan ember, aki csak azért házasodott, mert "úgy illik, hogy családot alapítson", gondolhatod, hosszú, boldog családi élet nem lett belõle...

Miért ne lenne normális gondolkodás? Nem vagyunk egyformák... Szerintem inkább az a nem normális, aki görcsösen próbál párt találni - akármilyet - mert hát "mit szól hozzá a falu, hogy egyedül vagyok", és "milyen dolog az, hogy még nincs családja" (lényegtelen, hogy férfiról vagy nõrõl van szó). Környezetemben van olyan ember, aki csak azért házasodott, mert "úgy illik, hogy családot alapítson", gondolhatod, hosszú, boldog családi élet nem lett belõle...
Én nem röhöglek ki! Teljesen normális, hogy így érzel, de ez majd biztos hogy változni fog! Ha nem, akkor keress meg majd, én is most kerültem lapátra 4 év után, és úgy érzem most, hogy nem fog nõ hiányozni az életembõl, de a gyerekrõl én sem akarok lemondani. Uh ha gondolod összehozhatunk párat:)
Természetes, hogy jelenleg így érzel, a nagy csalódás miatt.Szerintem fog ez még változni!Én már csak azért sem szóllak le, mert Te legalább megpróbáltad, hogy boldog lehess, és nem vagy ilyen , , ki, ha én nem", idióta divatszingli, egyszerûen így alakult az életed.S amíg mások életformáját elfogadod, és tiszteletben tartod, addig nincs semmi gond.Ezt most csak azért írtam le, mert én találkoztam már nagyon okos, nagyon [email protected]ány szinglivel is, aki csak tetteti, hogy jól érzi magát így, és másoknak osztja az igét, hogy szerinte hogyan kéne élni.Amíg Te nem ilyen vagy, addig úgy élsz, ahogy Neked jól esik!S ne foglalkozz azokkal, akik kinevetnek, majd az idõ eldönti, hogyan alakul az életed!
A te dolgod, hogy hogy akarsz élni. Viszont a gyereken a helyedben elgondolkodnék, arra ítéled a saját gyereked, hogy apa nélkül nõjön fel. Én akkor már inkább nem szülnék.
Hello! Szerintem azért érzed így, mert megingott az önbizalmad. Ne zárkózz be, keres programokat. Kirándulások, filmek stb Társas lények vagyunk, egyedül, magányosan késõbbiekben nagyon nehéz lesz. (33/F)

Mit tegyek ha a férjem nem foglalkozik velem és a kisfiunkkal (3 hónapos)? Levegőnek vagyunk nézve! Úgy érzem, hogy csak arra kellek hogy legyen étel tiszta ruha meg aki kitakarít! Meddig lehet ezt bírni így?

Legjobb válasz: Állj elé és kerekperec mond meg neki,hogy mi bánt!Kötelessége egy ilyen kis gyerekkel foglakoznia,meg persze veled is.Kérd meg ,hogy változtasson a viselkedésén.

Állj elé és kerekperec mond meg neki, hogy mi bánt!Kötelessége egy ilyen kis gyerekkel foglakoznia, meg persze veled is.Kérd meg , hogy változtasson a viselkedésén.
Semmit nem fog érni a beszélgetés, meghallgat és jobb esetben 1 hétig törõdik veletek. Sajnos igaza van az elsõnek! :( Majd máskor elõbb megismered és csak utána szülsz neki gyereket!
Kérdezz rá konkrétan, hogy van-e valakije!?
Mond meg neki, hogy nem vagy te senki cselédje, és ha már téged nem vesz figyelembe, legalább a gyermekkel foglalkozzon.Te még el tudsz válni, de a babónak õ marad az apja.
Máskor rendesen megismered azt a férfit, akitõl gyereket szülsz.
rá kell ébredjen, hogy ezzel ö is veszit.az én férjem is ilyen volt, most sem minta apa, de amikor észrevette hogy nagyobb volt a baba, és eggyáltalán nem szerette az apját, sirt nála, csak hozzám akart jönni, akkor gondolom leesett neki, mert azota sokat játszik a fiával.meg is látszik, mert a kicsim nyujtja már felé a kezét mikor meglátja.
Lehet depis lett az apuka, az új helyzettõl! A férfiak tudnak depisek lenni, nem csak a nõk szülés után. Más lett a helyzet, ott a baba, sír, nyûgös, vele talán többet foglalkozol mint vele, lehet még féltékeny is a gyerekre. Én ilyenekre gondolok.
Sajnos nálunk is ez a helyzet. Az én babám is 3 hónapos és abszolut nem segit semmiben, annak örülök ha otthon van, bár sok értelme nincs. Mi közösen vállatok a gyereket és még az elsõ hetekben mintaapuka volt, de aztán mintha kicserélték volna, rá sem ismerek!
A kérdező hozzászólása: Nem volt õ ilyen!Ma már úgy elmegy mellettünk, hogy hozzánk sem szól!Külön szobában alszunk!Olyan mintha nem is házaspár lennénk hanem lakótársak de az is a rosszabb fajtából!Abban biztos vagyok hogy nincs senkije!Ám hiába próbálok beszélni vele mintha a falnak beszélnék!
A kérdező hozzászólása: Hál istennek nem egy sírós nyûgös baba:) Én foglalkoznék vele is de nem hagyja, hogy közeledjem hozzá:(
A kérdező hozzászólása: Hiába próbálnám bevonni a baba gondozásába egyszerûen nem hajlandó, egyedül az esti fürdetést nem hagyja ki!Ha viszont megkérem, hogy vigyázzon már rá egy kicsit akkor beül a picivel a gép elé és gépezik és csodálkozik, hogy miért sír nála!Nem szól hozzá nem szórakoztatja!
egyetértek az elsõ válaszolóval, akármennyire is nem tetszik az igazság. mielõtt az ember férjhez menne meg szülne nem ártana megismerni a másikat. egyáltalán akarta teljes szívébõl a babát? mert akkor szokott ez lenni mikor a nõ úgy gondolja , hogy neki gyerek kell és a pasi még nem kész rá. de hát bevállalják. aztán szülés után jönnek a gondok. sajnos rengeteg ilyen kérdés van. hogy mit lehet csinálni?beszélni vele és ha ilyen akkor semmiképp sem kell szülni még egy gyereket.
A 13:16-os hozzászóló vagyok. Abból amit írsz az derül ki, hogy még nem tudja/akarja feldolgozni, hogy a hobbijainak háttérbe kell szorulnia. Nekem is voltak hobbijaim, de lassan leépítettem, mert rájöttem hogy már apa vagyok és nem gyerek. Érdekes, de általában az apukák akkor kezdik igazán szeretni a gyermeküket amikor valami visszajelzést kapnak, például egy mosoly, vagy amikor kimondja a gyerek, hogy "papa". Szóval mi férfiak nem tudunk "elájulni" akár egy idegen kisbabától mint a nõk. Valószínûleg késõbb ha a baba nagyobb lesz és jönnek kedves visszajelzések az apuka felé akkor a férjed is átértékeli a dolgokat. Sok sikert kívánok.
Gondolkozz el rajta te miben hibáztál ha eddig nem volt ilyen... Biztos minden megszûnt számodra a gyereken kívül, és hisztis lettél, és mindig a gyereket helyezed elõtérbe! A legtöbb anyuka elköveti ezt a hibát! Biztos azt akarod hogy õ is üljön egész nap otthon mint ahogy te mert szültél és nem tudod elfogadni hogy az õ munkája is ugyanannyit ér mint a tiéd! Lehet hogy irigy vagy rá mert õ még elmehet valahova. Az ilyen hibákba mindig belesnek az anyák... Sok férfi nem tud mit kezdeni egy ekkora gyerekkel. De talán vele kéne megbeszélni, ha õ nem akar mi akkor sem tudjuk mi lehet a valódi oka.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!