Találatok a következő kifejezésre: Érezteti a hogy van (42 db)

Mikor éreztétek először hogy tényleg baba van a pociba? (hány hetesen? ) és pontosan mit éreztetek?

Legjobb válasz: Mármint arra gondolsz, hogy mikor éreztem elõször a mozgását? Vagy hogy mikor vettem észre hogy terhes vagyok?

Mármint arra gondolsz, hogy mikor éreztem elõször a mozgását? Vagy hogy mikor vettem észre hogy terhes vagyok?
Két lányomnál az elsõ héten. Megettem a sajtot, amit elõtte nem szerettem. Lelkileg változtam meg . Munkatársamnak mondtam , szerintem terhes vagyok. Persze nem hitte el, hiszen a vérzésem ideje még arrébb volt. Fiamnál viszont késõn, egészségügyi problémák elfedték létezését , kb. 6 hetes lehettem.
Lelkileg akkor tudatosult bennem, amikor láttam UH-n. Fõleg a 12. hetin, akkor már rendesen mozgott, amibõl persze semmit nem éreztem. Fizikailag akkor éreztem amikor megmozdult, de nem az elsõ mozgásakor, hanem amikor rendesebbeket rúgott, ütött. Ez kb 21.-22. héten volt.
Bocsi csajok, de sokan nem értitek mit kérdez a kérdezõ! Azt kérdezi a hasatokban érzitek e, hogy valami van. Nem mozgást kérdez, nem is lelki állapotot! Én az elsõ babómnál kb 8 héttõl éreztem, mikor hajoltam meg gugoltam, mintha nyomna egy borsószem, vagy mintha súlya lenne az alhasamnak. Most 13 hetes vagyok, de eddig még nem érzek semmit, pedig szép nagy baba az uh szerint. nem tudom min múlik, lehet, hogy azon, hogy épp hol fekszik!üdv
Szia! Azt leszámítva, hogy kezd kismama kinézetem lenni, semmit nem érzek a terhességbõl. Mitha semmi nem lenne a hasamban. Pedig azt hittem, hogy érezni fogok majd valamit. De pár hét múlva már biztosan lesz változás. Üdv: 16 hkm.
Elsõ vagyok. Akkor a mozgásra gondolsz. Elsõ gyerekkel 14 hét Másodikkal 12 hét Harmadikkal 11 hét Olyan úszkálást éreztem. De elsõvel nem voltam benne biztos, hogy azt éreztem-e, de amikor két héttel késõbb, már intenzívebb lett, akkor tudtam, hogy már a korábbi is az volt. Nekem sok bélproblémám volt életem során, így meg tudtam különböztetni a bélmozgástól viszonylag könnyen. És ezek az elsõ alkalmak mindig csak "odakoncentrálósan" mentek, olyan 18-20 héttõl érzem rendszeresen õket, és akkor is, ha alapból nem arra figyelek.
14-16 hetesen szokták elõször érezni (ezt olvastam). Én még nem éreztem. 11+4 hkm
A kérdező hozzászólása: de konkrétana pocakotokba?(buborék vagy borsószemnyi valami, vagy csak egy ponton éreztetek tompa nyomást milyen volt?)köszi az eddigi válaszokat!
A kérdező hozzászólása: mikor érezted elõször hogy van "valami"a pocakodba.egy ponton érezted vagy mindig máshol.remélem hogy így érthetõ.
Ha szigorúan testi oldalról nézem a dolgot, akkor kb. 10 hetesen éreztem elõször kellemetlenséget, amikor ülõ helyzetben elõrehajoltam, pl. cipõt bekötni. Úgy tudnám megfogalmazni, mintha lenne egy kislabdányi képlet az alhasamban, amit nem jó érzés megnyomni. Ezzel azóta is így vagyok, de csak akkor, ha ülök. Ha állva hajolok le, nem érzem. Mozgolódást még nem érzek, de már nagyon várom!

Van itt olyan ember, akinek 18/L év után lesz kistestvére? Hogy éreztétek magatokat amikor meg tudtátok és miután megszületett? Hogy változott meg a kapcsolat a családban, az anya-lánya között? Mit éreztetek a gyerek iránt? Szerettétek? Utáltátok?

De már van 2 idősebb testvére is, akik 16 és 14 éves fiúk.

Legjobb válasz: Nekem egy 15 évvel idõsebb nõvérem, egy 13 évvel idõsebb bátyám, és egy 3 évvel fiatalabb húgom van. Nem tudom mit éreztek, mikor megszülettem, de azt tudom, hogy mikor a húgom megszületett, nem nagyon szerettem. 20/L

Nekem egy 15 évvel idõsebb nõvérem, egy 13 évvel idõsebb bátyám, és egy 3 évvel fiatalabb húgom van. Nem tudom mit éreztek, mikor megszülettem, de azt tudom, hogy mikor a húgom megszületett, nem nagyon szerettem. 20/L
A legfiatalabb tesóm akkor született, mikor 18/L voltam. Éppen akkor kerültem el az egyetemre, úgyhogy már nem éltem otthon amikor felnõtt. Volt már kistesóm, akkor 10 és 6 évesek, nem volt újdonság. Sajnálom, hogy vele nem lehetett olyan szoros a kapcsolatom, mint a nála idõsebb testvéreimmel, mert csak több hetes különbséggel láthattam, akkor is csak rövid ideig. Most, mikorra már felnõtt lett, nincs különbség, pontosan úgy szeretem õt is, mint a többi tesómat, csak kevésbé voltam része az életének és emiatt kevesebbet is tudok róla. 18 évesen már saját gyereked is lehetne, rólam is azt hitték, hogy a tesóm a fiam. Mai napig van aki nem hiszi el anyunak, hogy õ szülte és nem én, azt hiszik, hogy csak lepasszoltam a szüleimnek és eltüntem otthonról. Az tény, hogy sokkal felelõsebben foglalkoztam vele és gondoskodtam róla, amikor rám volt bízva, mint a nála nagyobb tesóimmal. 18 évesen bizony már elvárható egy lánytól, hogy helyettesítse az anyját és sokat segítsen a kistesója körül akár etetésrõl, akár pelenkázásról, fürdetésrõl van szó. Sokszor fárasztó a dolog, de soha senki nem fog úgy szeretni, mint ahogyan egy kisbaba képes az embert - miközben nem kellett tenni érte semmi mást, csak megölelni. Anyuval javított a kapcsolatunkon, már amennyire lehetett, nem voltunk jóban akkoriban. Ha az a baj, hogy rád bízza anyukád a babát és nem az öcséidre, akkor megértem. Ennyi idõsen már õk is pontosan ugyan azt képesek megtenni, mint te. De ne haragudj anyukádra, ha õ inkább rád bízza, hiszen a kisbabája, akit nagyon félt. Bizonyára nem bízik meg a fiúkban annyira, hogy rájuk merje hagyni, mert félti. Talán téged eléggé felelõsségteljesnek tart hozzá, az öcséidet meg még gyereknek. Beszéljetek róla. Ha nem is mindent, de sok dolgot átvehetnének tõled cserében, például neked nem kellene akkor a háztartásban résztvenned, a fiúk dolga lenne, amíg te meg a babával foglalkozol. Így nem lenne több feladatod, mint eddig és anyukád is nyugodt lehetne.
Az anya - lánya kapcsolat ettõl nem változik. Lényegében nem. Az édesanyának viszont egy ideig nyilván sok figyelmét és energiáját leköti a baba, de ettõl nem szûnik meg szeretni a nagylányt soha. Nekem 14 és 5 éves fiaim vannak, és egy 18 hónapos kislányom. Igaz, hogy a két szélsõ között nem 18, csak 14 év van, de imádják egymást.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat! 2/3 Csak tegnap született meg, úgyhogy ilyen probléma még nincs. :DD
Eszembe jutott egy név, de nem írom le.
A kérdező hozzászólása: Kinek a neve?
Én azthittem ez csak egy legenda... :O XD
???
ezek annyira fájnak.
A sajátom zavar, ha menstruálok és azon a mosakodás se segít. Édeskés.

Van egy lány akit nagyon szeretek. De a huga annyira belém szeretett, hogy ha már csak éreztetem vele hogy nem szeretem. ő öngyilkos akar lenni. Teljesen mértékben tanácstalan vagyok. Van vkinek bármi tanácsa?

Legjobb válasz: Ha ez tényleg komoly, akkor mindenféleképpen meg kell beszélnetek ezt a dolgot. Elõször is a lánnyal kellene megtanácskoznotok, hogy õ beszéljen a húgával (esetleg beszállhatnak a szülõk is). Másodszor meg azt is figyelembe kell venni, hogy az öngyilkossággal való fenyegetõzés nem játék, a legtöbben csak mondják, de a pszichológusok szerint ezt is komolyan kell venni, mert bármi megtörténhet. Lehet, hogy csak zsarol ezzel, de lehet, hogy nem. Meg kell neki mondanod, hogy ha komolyan gondolja, akkor nem hagyhatjátok szó nélkül, és mint tudomásotokra jutott öngyilkossági szándékot jelentenetek kell az illetékeseknél. Ha komolyan gondolja, akkor lehet, hogy kezelésre lesz szüksége. Ha nem, akkor csak zsarolt téged, illetve kamaszhisztirõl van szó, ami idõvel elmúlik.

Ha ez tényleg komoly, akkor mindenféleképpen meg kell beszélnetek ezt a dolgot. Elõször is a lánnyal kellene megtanácskoznotok, hogy õ beszéljen a húgával (esetleg beszállhatnak a szülõk is). Másodszor meg azt is figyelembe kell venni, hogy az öngyilkossággal való fenyegetõzés nem játék, a legtöbben csak mondják, de a pszichológusok szerint ezt is komolyan kell venni, mert bármi megtörténhet. Lehet, hogy csak zsarol ezzel, de lehet, hogy nem. Meg kell neki mondanod, hogy ha komolyan gondolja, akkor nem hagyhatjátok szó nélkül, és mint tudomásotokra jutott öngyilkossági szándékot jelentenetek kell az illetékeseknél. Ha komolyan gondolja, akkor lehet, hogy kezelésre lesz szüksége. Ha nem, akkor csak zsarolt téged, illetve kamaszhisztirõl van szó, ami idõvel elmúlik.
véééletlenül ismerem a kérdezõt, és rohadtul nem kamukérdés, választ vár értelmes emberektõl, nem ilyen nyomorékoktól mint te.. ha nem tudsz válaszolni normálisan a kérdésre, akkor ne írjál semmit! ennyi!!
Szerintem mielõtt bármit is csinálnál, elõtte várj egy picit, amíg a húga lenyugszik (esetleg rohadt nagy mákkal belezúg másba).
Ne írj ki több kamukérdést!
nagyon uncsi
A kérdező hozzászólása: ez egyáltalán nem kamu!!!
Jól néz ki a húga? Átpasszolhatod nekem és akkor mindketten jól járunk:D Úgy is belém szeretne abban biztos vagyok:) De azért remélem nem kiskorú:D 21/F
A kérdező hozzászólása: tudom hogy komolyan kell venni. ezért nem léptem még semmit se.

Ti mit éreztetek mikor X időn át azt hittétek, hogy azért nem eshettek teherbe, mert veletek van a baj és kiderül, hogy a párotokkal van a probléma? Én kb. nem tudom feldolgozni! :' (

Legjobb válasz: Én egy-egy probléma kiderülése után mindig örültem, hogy akkor tudjuk mi a megoldás.... Igaz utána megint jött újabb. Ne legyél elkeseredve, nekünk több, mint 3 év után (sok kudarc, vizsgálat, kezelés) meglett az eredménye.

Én egy-egy probléma kiderülése után mindig örültem, hogy akkor tudjuk mi a megoldás.... Igaz utána megint jött újabb. Ne legyél elkeseredve, nekünk több, mint 3 év után (sok kudarc, vizsgálat, kezelés) meglett az eredménye.
Mi a baj ezzel? Bántott a Párod, amíg úgy gondoltátok, hogy Veled van a baj? Mert ha igen, megértem, hogy nem tudod feldolgozni. Hallottam ilyen sztorit, válás lett a vége. Viszont ha végig melletted állt, támogatott mindenben, akkor nem értem, mi az, amit nem lehet feldolgozni. Ha két ember szereti egymást, ilyen fel sem merül. Nálunk nem derült ki, hogy mi volt a baj, ami biztos, hogy 2, 5 évig nem estem teherbe, a Férjemnél minden rendben volt. Õ végig támogatott, mellettem állt és azt is megbeszéltük, hogy ha nem lesz gyerekünk, akkor is együtt maradunk, mert annyira szeretjük egymást, hogy gyerek nélkül is együtt szeretnénk leélni az életünket! Fel sem merült bennem, ha fordított helyzetben lennénk és nála lenne gond, akkor ezen kiboruljak!
milyen jellegû gondotok van?
A kérdező hozzászólása: Szó nincs arról, hogy nm szeretem a párom, imádom. Nem bántott egyszer sem és én sem bántom, csak orvosról orvosra jártunk és amikor elmentünk Õt kivizsgálni, összetörtünk mind a ketten. Baj van az egyik heréjével, szóval mûteni kell rutin mûtét, de nem biztos, hogy utána is összejön a baba. Mikor megkérdezte tõlem, hogy igy is kell-e nekem, nem birtam magammal, egymás vállán sirtunk. Ráadásul most megy ki Németországba, addig a lombik sem lehetséges. Azért nem tudom feldolgozni, mert nem gondoltam, hogy velünk ilyen megtörténhet, de gondolom, mindenki fejében ez játszódik le. A Mi kapcsolatunk megkérdõjelezhetetlen mindennek ellenére, jövõre házasodunk össze addig várunk.
Nem értelek, örülnöd kéne, hogy kiderült a probléma, tudjátok a megoldást, a párod is végre egészséges lesz! Azt értem, hogy a férfiak egy része túl büszke ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön benne, hogy neki is lehetnek problémái, és egy heremûtét egy ilyen férfinak tényleg hatalmas megrázkódtatás lehet. De mint írtad, ez egy rutinmûtét!!! Az komoly baj, hogy egyáltalán ilyet kérdezett, hogy így kell-e neked... Viszont azt egyáltalán nem értem, hogy neked miért volt jobb az a tudat, hogy te nem vagy egészséges? Gondolj arra, hogy így kiderült egy olyan probléma a párodnál, amire másképp nem jöttetek volna rá, a mûtéttel õ is egészséges lesz és talán gyereketek is lehet ezután! És ha azt is mondták, hogy nem biztos, hogy lehet, hát nem az a fontos, hogy együtt legyetek és egészségesek legyetek mindketten? Egyébként nem hiszem, hogy ne lehetne utána gyereketek...

Álmodtátok meg a terhességet? Éreztétek úgy hogy most biztos hogy lakó van, pedig tüneteitek nem is voltak csak a megérzés?

Már 1,5 éve nem jön a baba. Az utóbbi 3 hónapban elhagytam mindent(h?mér?, lh teszt stb). Abszolút nem figyeltem semmire. Túl vagyunk a medd?ségin(én minden vizsgálaton) és rendben vagyunk.

Legjobb válasz: Voltam már így, de nekem nem jött baba. Kívánom neked, hogy most bejöjjön! Sok sikert!

Voltam már így, de nekem nem jött baba. Kívánom neked, hogy most bejöjjön! Sok sikert!
Szia! Én a pozitív terhességi tesztet álmodtam meg, ez 2 hónapja volt, de eddig mindíg negatív lett, bárcsak most hóvégén pozitív lenne. :) ) Kívánom neked, hogy váljon valóra az álmod!
A kérdező hozzászólása: Hát hasonlókat Nektek is. Mielõbbi pocaklakót mindhármunknak...
Szia!Igen, álmodtam ilyet, és elõtte nekünk is volt néhány sikertelen hónapunk a pocilakó tervezésben.Az álmom valóra vált, 39 hetes pocis vagyok, és egy csodás kislányt hordok a szívem alatt.:) Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy olyan lesz-e a baba, mint amilyennek álmodtam.Egy nagy barna hajú, barna szemû szép kislány volt álmomban.Kívánom neked is hogy ez az álmod valóra váljon, mert a várandósságnál csodálatosabb élmény nincs egy nõ életében, minden percét imádtam.Sok sikert, és drukkolok neked! Egy 39 hetes pocis
A kérdező hozzászólása: Köszönöm.:) Szívbõl gratulálok. Hamarosan a kezedbe foghatod a leányzót.:) Biztos gyönyörû. Nagyon jó egészséget és sok sok örömet Nektek.
Utolsó vagyok!Azóta megszületett a kislányom, kedden délelõtt bújt ki.Ami fantasztikus:PONT OLYAN MINT ÁLMOMBAN VOLT!Amikor a pocimra rakták, és egymásra néztünk, egy ismerõs arc nézett vissza rám az álmomból.Fantasztikusan szép kislány, és nagyon imádom. :) Ha lesz valami eredményed, akkor írd meg komiban mindenképp!Sok sikert a babatervezéshez neked!
A kérdező hozzászólása: GRATULÁLOK!!! És milyen érdekes dolgok ezek.:) Jaj, a könnyeimmel küzdök, a legszebb dolog lehet mikor azt a kis drágát a pocakodra teszik. Nagyon jó egészséget Nektek és sok-sok örömet a picihez.

Az a problémám, hogy féléve vagyunk együtt a barátommal, minden tökéletes. De ugye minden embernek van múltja. Volt pár sráccal/lánnyal . Titeket nemzavar? Sose éreztétek azt, hogy akik előtettek, volt az jobb lett volna? :\ (részlet alul) L/17

láttam pár ex barátnőjét, kavarópartnerét és akármelyiket néztem folyton az járt a fejembe,hogy ők sokkal szebbek nálam, és tudom,hogy őket nem szerette úgy de mégis kisebbségi érzetem van emiatt, hiába mondja el 1000x ,hogy "mindenkinél jobb vagyok számára" meg stb... úgy érzem,hogy nem felelek ,meg lehet hogy indoktalanul de nem tudok ezzel mit kezdeni..

Legjobb válasz: tehát biszex a párod? am ha õt nem zavarja akkor téged sem kellene h érdekeljen....fogadd el h neki csak te kellesz

tehát biszex a párod? am ha õt nem zavarja akkor téged sem kellene h érdekeljen....fogadd el h neki csak te kellesz
a páromnak sok szép lánnyal volt dolga, engem nem az zavar, hogy szépek (én is az vagyok), hanem az, hogy hányan voltak. de végülis, ez a múlt, nem érdemes vele törõdni, azt tudom, hogy nem lett beteg, ez a lényeg. te se törõdj vele, és hidd el, a külsõ nem minden
A kérdező hozzászólása: Nem bisex.. én se vagyok az :| bocsi ha megtévesztett a kérdés., de köszönöm.

Van a szeretetnek mércéje? Éreztétek már, hogy annyira szeretitek a gyereketeket, hogy szinte fáj?

Legjobb válasz: Ez természetes, ANYA vagy! :) Én is imádom, ez a szeretet semmihez nem fogható!

Ez természetes, ANYA vagy! :) Én is imádom, ez a szeretet semmihez nem fogható!
Minden este amikor elalszik és nézem a gyönyörû kis arcát, a kezeit, a lábacskáit könny szökik a szemembe, mert Õ itt van és ha valami történne vele nem bírnám ki. Szeretem, ahogyan Te is a babád, anya vagyok, ahogyan Te is az vagy. Szeretnünk kell õket, mindent meg kell kapjanak és boldog, gondtalan gyermekkort kell biztosítanunk nekik. Légy rá büszke, hogy megosztja másokkal amije van, hogy nem irigy. Életre kell nevelni? Igen, egy olyan életre amiben jó élni. Ha mindenki úgy szeretné és nevelné a gyermekét, akkor sokkal szebb és boldogabb világban élnénk. Ahogyan József Attila írta: "Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat"
Igen éreztem, érzem mikor ránézek és kicsordul a könnyem az álleti jó érzés.Mikor megszületett sokszor csak fogtam a kezemben és sírtam örömömben, hogy végre itt van.(9évet vártam RÁ)
Az ismerõsödnek mondd meg, hogy lesz még idõd az életre nevelni a gyereked. Most neki semmi másra nincs szüksége csak a határtalan szeretetre!! Ne foglalkozz vele- velük, továbbra is szeresd õt ennyire amennyire most, azzal nem ártasz neki! Bár mindenkiben ilyen erõs lenne az anyai ösztön! Foglalkozzanak azokkal az anyákkal akik eldobják a gyereküket! Na õk elég korán megtanítják a gyereküknek milyen (szar) lehet az élet!
Egyfolytában azt érzem, hogy meghalnék a kisfiamért annyira de annyira imádom.Õ is nagyon kedves baba, simogat, puszilgat mindenkit.Próbálom majd életrevalónak nevelni, de ez nem ott kezdõdik, hogy irigy, önzõ embernek nevelem.Nem attól lesz valaki életrevaló....
Õk lesznek azok a nyílt szívû, mindenkivel kedves empatikus emberek, akik majd segítenek azokon, akiket a szívtelen, kemény, és könyörtelen emberek magukra hagynak.. lehet, hogy könnyebben átverhetõek és naívak lesznek, de csodálatos lelkû emberek, akik sok szeretet tudnak majd adni és kapni, és ez mindennél többet ér! Büszke lehetsz rájuk! L27
nem! hülyeség! jól neveled õket. ha jószívû fajta, úgysem lehet erõvel leszoktatni róla. én is imádom a kislányomat. nagyon nehéz baba volt, most másfél évesen se kutya, de olyan édes huncut tud lenni, az a legnagyobb öröm nekem, amikor látom, hogy tele szájjal nevet és csillog a szeme! a kisujja körme drágább nekem minden másnál! :) )))
Én nem vagyok anya, sõt nõ se és szülõ se. Ebbõl kifolyólag sosem fogom azt érezni amit Te, de azt látom, hogy majdani apaként mire kell majd odafigyelnem. Ez pedig az, hogy a gyerek megtanulja a magántulajdon fogalmát, továbbá értékét, hogy megtanuljon a saját lábán állni, és ha kell nemet mondani. Ezt azért mondom, mert ha folyamatosan mindent elosztogattok, akkor az környezetetek szépen rá fog szokni, hogy hozzátok lehet menni, le lehet nyúlni benneteket. Aztán ha netán elfogyna, jön majd a megsértõdés, hogy milyen fukarok is vagytok, arra már ki se térek, hogy mi lenne, ha utána nektek lenne szükségetek segítségre. Olvastam a kommenteket és látom, hogy igen közel jársz a szentté avatáshoz, de ne feledd, az emberek mindig istenítik azt, aki nekik adja mindenét, de csak addig, amíg ki nem fogysz belõle. A természet törvényei szerint mindenki csakis önmagáért felelõs (illetve a gyerekeiért, amíg azok meg nem állnak a lábukon), aki ezt nem ismeri el, az egyszerûen lusta felelõsséget vállalni önmagáért, és nagyon szeret másokon élõsködni. Ha valóban szereted a gyermekeidet ne szánd neki az irgalmasok sorsát! Tanítsd meg inkább arra, hogy õ hogyan tudja elkészíteni az uzsiját, lehet hogy utána már jobban meg fogja becsülni!
Mindenkinek ilyennek kellene lennie!!! Én csak tisztelettel gondolok rád azután, amiket elolvastam.
Nemhiszem, hogy van egyáltalán a szeretetnek mércéje. Sokféle képpen lehet szeretni Nagyon és okosan. De nem vagyok olyan okos, hogy okosan szeressem a gyerekemet és így nagyon-nagyon szeretem, de ettõl félek, hogy a fejemre nõ.
Szuper anyuka vagy! Büszkék lesznek rád a gyerekeid!
Csodálatos, amiket írtok, könny szökik az ember szemébe, de tényleg. Bár ez babával a pocakban gyakran elõfordul, igaz? ;-))) Nekem "még csak" pocaklakóm van, 20 hetes, de már hasonló érzésekkel "nézek szembe" idõnként. 3 éve várunk rá
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm a válaszokat! Amiket a barátnõm hibaként említett : - Nagyon fájt a fejem (migrén), ennek ellenére kivittem a gyerekeket a játszótérre, mert elõzõ nap megígértem nekik. "És amit anya megígér, az úgy is van, cserébe ugyanezt várja el." ( Amúgy meg nem teljesen mindegy hol fáj e fejem? Két kicsivel otthon se tudnék lefeküdni...) - Amikor a kicsi odajött hozzám a játszótéren és kérte a tízóraira hozott felkockázott gyümölcsöket, automatikusan elõvettem az összes kis mûanyag tálkát, villát és megkínáltam az ismerõs gyerekeket, anyukákat. Mivel eleve mindig többet viszek, úgyis jön valaki, aki kér, nehogy kevés legyen. Én nem találok kivetnivalót abban, ha az anyukája engedélyével persze, de a gyerekeim akár a friss játszótéri barátait, játszótársait is megkínálja... - Ha éjjel felébred valamelyik gyerkõc, megengedem, hogy közöttünk nyugodjon meg vagy épp aludjon vissza, nem küldöm / viszem azonnal a szobájába. Én ezeket és a hasonló szitukat az anyaság velejárójának tekintem, nem áldozatnak. A gyerekeim tudják, hogy a szülõi szoba ajtaja mindig nyitva, bármikor bejöhetnek. Ha megígérek valamit, akkor betartom. Ha valamit nem szabad, akkor nem szabad 150. alkalommal sem, de mindig elmondom, hogy nagyon szeretem, féltem, ezért ne tegye. Ez már túlszeretés? Elég csak ráförmedni, hogy "Ne csinááádd mááá'! " ?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a választ! :) Az az igazság, hogy nemrégiben megkaptam, hogy én "túlságosan" szeretem a gyerekeimet. Jólnevelt, nem elkényeztetett gyerekek, a lányomat "szeretetbomba"-néven említik az oviban. Kedves, szófogadó, csörfös kislány. De egy ismerõsöm mégis megkritizált, hogy nem az életre nevelem õket, mert mindketten, már a 1, 5 éves kicsi is mindenkivel kedves, megosztja a játékait, innivalóját, csokiját. És ez nem normális, nincsenek felkészítve a való világra. Nem értem. Ordítoznom kellene és verni õket, hogy "keményebbek" legyenek? Köszönöm elõre is a válaszokat!
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm a válaszokat! Kedves utolsó válaszoló! Természetesen nem szentté akarom avattatni magam, valóban érdekel mások mit gondolnak, mert - ahogy a korábbiakban is írták - OKOSAN szeretném szeretni a gyerekeimet és nem tudom mi is a teendõ. Elemzõ ember lévén kifejezetten örülök, ha nem csak egyfajta véleményt olvashatok. :) Én is féltem a gyerekeimet az "áldozat"-szereptõl, ezért is tettem fel a kérdést. Számomra nincs mérce a szeretetben, nem tudok "kicsit" szeretni vagy csak "nem olyan nagyon"... Nem tudom jól megfogalmazni, de talán érthetõ. Várom még a válaszokat, véleményeket, az enyémtõl eltérõeket is!

Éreztétek már úgy, hogy van valami ami az előző életetekbe meghatározó lehetett és kihat a mostani életetekre?

Legjobb válasz: Nem hioszek a reinkarnációban! Az egész csak egy fantáziálás.

Nem hioszek a reinkarnációban! Az egész csak egy fantáziálás.
rettegek az óceán mélyétõl, de közben érdekel..félek a nagy hajóktól, de valamiért vonzódok hozzájuk, sírógörcs kerülget ha Titanicról Britanicról, vagy bármilyen hajókatasztrófáról esik szó, a 10-es 20-as évek holmijai, eszközei vonzanak, mint valami nosztalgiaélmény. Egyiptommal ugyanígy hasonló vonzást érzek, Atlantiszról meg ne is beszéljek.. :) Amúgy ha már Atlantiszt említem, hiszem, hogy a filmekben bemutatott helyek: Utazás a föld középpontja felé c. film, Idõgép c.film által megmutatott távoli jövõ, Esetleg a most nagy sláger az Avatár által bemutatott helyek kicsit másképp, de nem csak az ember fantáziájában létezhetnek..az is lehet, hogy annyira kívánjuk az ilyen helyek létezését tömegesen, hogy gondolatenergiával egy másik dimenzióba mi teremtettük meg, és léteznek..ez csak magamfajta filozófikálás :) )) nem kell egem komolyan venni, de hátha van aki hasonlóan gondolja..az ilyen dolgok terén sokszor összeáll egy számomra logikus elmélet..lehet papírra kéne vetni..
a 7. érzékes srácnak: tényleg úgy adtad elõ mintha valami természetfeletti lény lennél xD holott szinte mindenkinek megvan ez, superman :D
igen.
Utolsó! Amire te gondolsz, az valószínûleg a Deja'Vu fogalma, amikor is egyszercsak bevillan, mintha ezt a pillanatot egyszer már átélted volna. És ez nem csak a te szuperképességed, hanem ez a legtöbb embernek van. Hogy honnan eredeztethetõ? Nem tudni. De lehet hogy onnan, hogy az emberek sorsa elõre elrendeltetett.
Igen.Nekem olyan tulajdonságom van, hogy helyzetek bevillanak 2-3 nappal azelõtt, mielõtt beteljesednének, és pont úgy teljesednek be, ahogy én azt elképzeltem.Egyszer bevillant, hogy unokatesóméknál tévézek egyedül, de aztán bejön unokaöcsém, meg tisztára emlékszem arra a látomásszerû valamire.És PONT ÚGY TELJESEDETT BE! Egyik tanáromról megálmodtam, hogy milyen ruhába lesz másnap, és abba lett másnap. Szóval van egy ilyen 7. érzék fajtám, ami már szerintem születésem elõtt kialakult, mert egyszer álmodtam olyat, hogy egy kocsiban ülök(de magamat nem láttam!), és egy terhes nõnek a hasát láttam, meg felnéztem és láttam a Budapest feliratot, ahol én születtem.Azért ez kifejezetten érdekes.Sajnos nem tudom megkérdezni, hogy ez valóban így történt-e, mert örökbefogadtak, aminek viszont örülök.De néha nem, az mindegy.:P
Nagyon különleges érzések fognak el, amikor Japánról esik szó valamilyen módon, bár nem biztos, hogy a reinkarnációhoz van egyáltalán köze, csak úgy érzem, oda kellett volna születnem vagy mintha oda kötnének a gyökereim. Rendkívüli, borzongató és mégis csodálatos érzés... bárcsak megfejthetném egyszer:)
nekem már volt ilyen, amikor egyszer úgy lerészegedtem, hogy hazáig csak másztam az úttesten, és bevillant hogy esetleg valami csúszó-mászó lehettem elõzõ életemben XD
Igen!
Nekem is vannak ilyen érzéseim, fõként, mikor várakat vagy kastélyokat látogatok. Nagyon szeretek ilyen helyekre járni. Nem tudom körülírni ezt az érzést, de nagyon furcsa, kicsit nyomasztó és keserédes. Mintha vissza akarnék menni... Volt már úgy, mikor többet foglalkoztam a múlttal, akkor annyira erõs volt ez az érzés, hogy szinte sírnom kellett. Hát nem tudom, hogy mit jelentene ez, de nagyjából olyasmi, amit Ti érezhettek.

Mikor éreztétek először, hogy baba van a pocitokban? Nem a rosszullétekre gondolok, hanem amikor hanyatt fekve kitapintható volt a pocak, vagy valami kis "csomó", vagy bármi.

11+4 napos vagyok, alapvet?en vékony, a hasam teljesen lapos szokott lenni. Most már picit látszik, hogy gömbölyödik, de ha hanyatt fekszem és simogatom, semmit nem érzek.... Nem kellene már a méhemet legalább érezni?

Legjobb válasz: szia,nem kell még semmit sem érezned,11 hetesen sokan még nem is tudják hogy kismamák.Az hogy gömbölyödik a hasad,az sem a méhedtõl van még,hanem a haspuffadástól,ami a terhesség elején tök normális.Hogy mikor fogod érezni,az változó,de általában a 18 hét után.Hogy mikor fog látszódni,arra sincs pontos válasz,nekem a 25. héttõl látszik igazán Minden jót

szia, nem kell még semmit sem érezned, 11 hetesen sokan még nem is tudják hogy kismamák.Az hogy gömbölyödik a hasad, az sem a méhedtõl van még, hanem a haspuffadástól, ami a terhesség elején tök normális.Hogy mikor fogod érezni, az változó, de általában a 18 hét után.Hogy mikor fog látszódni, arra sincs pontos válasz, nekem a 25. héttõl látszik igazán Minden jót
Hanyattfekve a méhed elveszik a medencében, és még állva sem emelkedik ki belõle ebben a korban. majd pár hét múlva, a 14-17. hét tájékán emelkedik ki a medencébõl.
Szia, én kb olyan 12-14hetesn éreztem a "méhem".Akkor még olyan kis tenyérnyi volt, és ha türelmesen feküdtem, éreztem ahogy "vándorol".Aztán 16-18hetesen már 2tenyérnyi volt, és utána hirtelen megnõtt annyira, hogy már szinte a szemérem csonttól felért a köldökömig.Igaz, nekem õ már a 2.babám odabent, így tudom mit és hol kell/ene érezni.Amúgy elõször 12hetesen mozdult meg, igaz akkor még nem voltam benne biztos, így a hivatalos rúgása 16+5hetesen volt
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat, akkor megnyugodtam! :)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!