Találatok a következő kifejezésre: Érdemes egy sráccal hosszabb távon együtt (1 db)

Érdemes egy olyan sráccal hosszabb távon együtt lenni, akiről tudom, hogy soha nem fog elvenni és gyereket sem igazán akar majd?

A barátommal nagyon szeretjük egymást én 17 vagy ? pedig 19. Mindketten közös jöv?t tervezünk, de ? mindig azt mondja soha nem fog megházasodni. Azt mondta nagyon szeret, de neki ez nem fontos. Változhat a gondolkodása ezen a téren? Vagy ebbe tör?djek bele? Nagyon szeretem és vele képzelem el a jöv?met...

Legjobb válasz: Szia az én pasim is ezt mondja és ugyanilyen a hozzáállása...egyenlõre ráhagyom...de asszem azért vagyunk nõk hogy sokmindenre rátudjuk venni a másik nemet;) Persze hogy megváltozhat a gondolkodása...majd amikor látja ezt a barátain és ismerõsein akkor õ is át fogja gondolni ezt a dolgot.. :) Sok sikert a jövõben!

Szia az én pasim is ezt mondja és ugyanilyen a hozzáállása...egyenlõre ráhagyom...de asszem azért vagyunk nõk hogy sokmindenre rátudjuk venni a másik nemet;) Persze hogy megváltozhat a gondolkodása...majd amikor látja ezt a barátain és ismerõsein akkor õ is át fogja gondolni ezt a dolgot.. :) Sok sikert a jövõben!
Biztos vagyok abban h a gondolkodása majd idõvel megváltozik! hiszen mindenki szeretne családot gyerekeket stb.. (nagyon ritka ha nem) csak msot még nem meri elkötelezni magát ezért mondjay ezt! és ha meg szeretitek egymást akkor persze h érdemes vele lenni mert akor még valószínübb h hamarabb ''megjön az esze' :)
A kérdező hozzászólása: köszönöm nektek :) kicsit megnyugtattatok...:)
Hát még nagyon fiatal õ is te is, több mint valószínû, hogy megváltozik majd a hozzáállása. De persze nem 100 %
Háát.. én nem biztos, hogy vele maradnék ezek után. Van a környezetemben 2 27 éves fiú (teljesen normális srácok amúgy), akiknek még mindig nem jött meg az esze ilyen téren. A barátnõik már kicsit szarul érzik magukat emiatt, az egyik már szakított is (3 év után). Kellemetlen az, amikor valaki "elveszteget" éveket egy olyan emberre, akivel valószínûleg szakítás lesz a vége. Próbáld megtudni, hogy õ ezt a dolgot mennyire gondolja komolyan. Az én férjem sem akart azonnal elvenni (4 év után házasodtunk össze), de mikor az elején megkérdeztem tõle, mikor vesz el, nem azt mondta, hogy "soha", hanem azt, hogy "majd".
Ha szeretitek egymást és más gond nincs a kapcsolatotokban, akkor ne hagyd el emiatt. Az emberek alkotnak véleményt olyan dolgokról, amihez az adott pillanatban még közük sincs, viszont ha belekerülnek a szituációba akkor teljesen másképp viselkednek. Én 25 éves nõ vagyok, még egy évvel ezelõtt sem éltetett az esküvõ gondolata (annyira nem, hogy nem sokkal azelõtt szálltam ki egy közel öt éves kapcsolatból amiatt, hogy az exem már esküvõt, családot szeretett volna, én pedig nem éreztem elég erõsnek a kapcsolatunkat hozzá, pedig annyit elárulok, hogy sok nõ gondolkodás nélkül hozzáment volna, mert ott bizony lett volna (volt) tejben-vajban fürdés, meg gyémánt). És akkor nagyon határozottan állítottam, hogy ugyan majd egyszer lesz egy szép esküvõm, de jó sokára, gyerek meg majd csak jóval harminc után. Erre most itt ülök nagy vidáman gyûrûvel az ujjamon, 24 hetes terhesen. Pedig én egy hasonló véleményû sráccal jöttem össze, mint a te párod, laza kapcsolatnak indult másfél évvel ezelõtt, azért költöztünk valójában össze, mert egy jó lakótárs és szép lakás mindkettõnknek jól jön. Két hónap sem telt el, fellobbant valami hihetetlen szerelem, de az esküvõhöz sokáig úgy állt a párom, ahogy a tied, nekem ez bántotta is a lelkemet, de nem zaklattam emiatt. Késõbb fél évig próbálkoztunk, míg végre összejött a baba és egy szép napon teljesen magától megkérte a kezemet és látszott rajta, hogy nem kényszerbõl, hanem mert valóban ezt akarja. Sõt, már annyira belelkesült, hogy hajlandó meg is keresztelkedni, mert neki polgári esküvõ nem elég, templomban is szeretne engem elvenni. Mindezt azért írtam le, hogy lásd: mi ezelõtt egy évvel teljesen másképp gondolkodtunk, pedig érettebbek voltunk már akkor is, mint ti (én voltam ugye 24 a párom 26), mostanra viszont teljesen megváltozott a véleményünk és a hozzáállásunk.
nekem van egy barátnõm aki folyton azt mondta hogy sosem házasodik meg és sosem lesz gyereke, most meg azzal jön hogy menynre szeretne már egy kisbabát. mind ez 3 év alatt válltzott meg a gondolkodása.
Szia! Mi lett veletek azóta? 23N
Az a baj hogy már feltételhez kötöd. Vagy szereted vagy nem. A többi meg majd jön magától.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Lányok, nagyra értékelitek a pasitoktól, ha lábat csókol nektek?

4

Szerintetek gáz-e ha én 14 és fél évesen egy 13 éves fiúval járok aki max 250km-re lakik tőlem? (minden hónapban találkozunk).

3

Fiúk számotokra milyen lenne a tökéletes lány?

Úgy értem külsőre mi az ideális számotokra? És belsőre ?

7

Nem értem őt. Szerintetek mit csináljak?

Van egy nagyon jó fiúbarátom (ő 24 én 22 éves vagyok). 4hónappal ezelőtt egyik este megcsókolt, de én mondtam, hogy lassítsunk és meglátjuk mi lesz. Ez idő alatt én végül teljesen beleszeretem. Õ viszont hol úgy viselkedik, hogy oda van értem, hol pedig azt az érzést kelti bennem, hogy mégis csak barátok vagyunk. (Történtek köztünk dolgok, de még nem szexeltünk)
Soha nem mondtuk ki, hogy most mi együtt vagyunk, bár mindig azt mondta fontos vagyok neki, igazából arra várok, hogy ő lépjen, mert én biztos nem fogok, hiszen a viselkedésétől teljesen össze vagyok zavarodva.
Sok munkája van, és az egyetem is közrejátszik ezért mindig hagyok neki időt, ha szüksége van rá, így van hogy sokáig nem találkozunk, de akkor helyette mindig egész nap chatelünk. Mikor elutazik, minden nap írogat. Mindig elmeséli mi van vele és épp hova megy. Ezeket ugyan úgy megtenné, ha csak barátként nézne rám? Miért csinálják ezt a pasik? A rossz az, hogy megőrjít ez a kettősség. Próbáltam vele beszélni, de mindig mást mond, mint ahogy cselekszik. Próbáltam továbblépni, de szeretem és nem tudok másra nézni addig, amíg reménykedek.

5

Ha én szakítottam, mert már nem volt olyan jó vele, akkor miért hiányzik?

Sok vita volt, ő hazudott és elegem lett, dobtam. Már 3 hete történt, de nem bírok másra gondolni, csak ő jár a fejemben, hogy vajon mit csinál, mi van vele. Hiányzik, és nagyon nehéz elengedni a terveket, és mindent egyedül csinálni, amit együtt akartunk.
Õ szakítás után néhány nappal még írt, hogy szeret és velem akar lenni, de megint nem tett érte semmit, csak néha rám írt. Azóta úgy hallom már randizik is.
Nekem még nem megy az ismerkedés...
Ez volt az első szakításom? Lehet azért ilyen nehéz? Vagy mert én tényleg szerettem, ő meg sosem szeretett igazán? Mit csináljak?

4

Kéne már egy lány meg minden! Mit csináljak?

6

Fiúk, férfiak! Ti megcsókolnátok egy lányt egy buliban, ha lenne barátnőtök?

9.es vagyok és jövõ héten gólyahét pénteken gólyabál.Az ifim(10.es,aki szivatni fog a héten) nagyon tetszik nekem,ès amikor a közös ismerõsünk bemutatott minket egymásnak,nagyon flörtölgetett velem,de a közös ismerõsünk mondta nekem,hogy õ ilyen flörtölgetõs típus,de van barátnõje.Ezen nagyon elszomorodtam.Mit tegyek?

8

Mire véljem ezt a beismerést?

Már másfél éve együtt vagyok a párommal, sajna elég ritkán találkozunk, de minden nagyon jó. Nagyon szeretjük egymást.
Tegnap azt mondta, hogy: " Tudod én nagyon hanyag vagyok és rendetlen. A cuccaimat nagy ritkán pakolom el és utazás után a cuccaimat is csak hetekkel később pakolom ki a táskámból, csak azért mondom, hogy tudd én ilyen vagyok"

Erre azt mondtam neki, hogy nem gond és, hogy ezen lehet változtatni, majd azt mondta, hogy nagyon örülne, ha "rendre tanítanám"

Egyébként abszolút nem látszik, hogy ilyen rendetlen lenne.

De miért mondta ezeket?
Előre is köszi a válaszokat!

3

Aj mit tegyek? Ti mit tennétek?

Szerelmes vagyok még mindig az exembe pedig próbáltam túltenni magam,már eljutottam odáig,hogy úgy éreztem barát.Aztán mindent elrontott,megcsókolt és szerető viszonyt akar,miközben elv.szerelmes a bnőjébe..mit tegyek?21l

4

Gyakori ez a fajta kapcsolati dilemma? 20/F

Nos az a helyzet hogy pár napja kapcsolatban állok egy igen aranyos, kedves, vicces, régebben tomboló, most szerethető lánnyal :) csakhogy ez így mind szép meg jó, de uyge miért is lenne ilyen egyszerű. Egyetemista vagyok és hát nem lehet megúszni hogy szüleim ne tegyenek szóvá valamit plusz bátyáim. Nos elmondták őszintén hogy nem örülnek neki, féltenek, hogy nagyon belebonyolódok a kapcsolatba és hogy mindennek a rovására fog menni. Tudni kell, hogy volt egy borzalmas kapcsolatom ezelőtt és hát annyira beleszerettem egy kis senkibe, hogy az már beteges volt. És anyuéknak végig igazuk volt, én meg nem láttam. Talán ezért értintett meg jobban a dolog most. De él bennem a gyanú, hogy egyetemig nem akarják hogy kapcsolatom legyen, hogy tanuljak inkább. Pedig hát majdnem naponta együtt tanulunk, csak azután élünk egymásnak, vele 3 óra 10 percnek tűnik, ha meglátom vagy rámmosolyog, akkor minden gondom elfelejtem. Én udvarolok neki amennyi beléfér, bókolgatok, virágot veszek neki, zenélek neki, poénkodok vele és szerintem ez annyira jó, de ekkor persze jön bátyám, hogy de fogom bánni, hogy most nem megyek végig az összes csajon, meg húzom meg mindegyiket szép sorjában. De... nekem ez nem megy. Én nem vagyok ilyen, én az olyan lányokat szeretem akik a szépre jóra hajlanak, akivel szeretek együtt lenni, mint az én párom. Nos bízom benne hogy valamennyire érthető ez az informácitömb. Szerintetek legyek bunkó, paraszt és csajozzak orba szájba vagy hagyjam ezt a kapcsolatot, vagy ne hallgassak a szüleimre? Előre is köszi.

6

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!