Találatok a következő kifejezésre: Én egyetemre barátom szakmunkás végzettségű. Későbbiekben (1 db)

Én egyetemre járok, barátom szakmunkás végzettségű. Későbbiekben nem lesz gond abból, ha túl nagy a tanultságbeli különbség köztünk?

Én egyetemre járok, közgazdász leszek és kés?bbiekben is szeretnék majd más területen diplomát szerezni, ezek mellett szivesen tanulok nyelveket és egyéb területen is van szakmám ill. szeretnék még szerezni. A barátom szakmunkás végzettség?, most készül az érettségire, de nemigazán szeret tanulni, más céljai sincsenek, nemtudja, hogy mit kezdjen az életével, mit csinálna szivesen, de tanulni se szeretne.

Legjobb válasz: Szerintem ha két ember igazán szereti egymást, akkor nem számít semmi!Hozzáállás kérdése az egész, pl. attól, hogy az egyik embernek van diplomája, a másiknak meg nincs, az még nem azt jelenti, hogy a másik rosszabb ember, vagy hogy csak általános kérdésekrõl tudnak beszélgetni! Az én páromnak is csak szakmunkás bizonyítványa van, mégis van az életben célja, és jóval többet keres, mint én érettségivel + egy felsõfokú szakképesítéssel!

Szerintem ha két ember igazán szereti egymást, akkor nem számít semmi!Hozzáállás kérdése az egész, pl. attól, hogy az egyik embernek van diplomája, a másiknak meg nincs, az még nem azt jelenti, hogy a másik rosszabb ember, vagy hogy csak általános kérdésekrõl tudnak beszélgetni! Az én páromnak is csak szakmunkás bizonyítványa van, mégis van az életben célja, és jóval többet keres, mint én érettségivel + egy felsõfokú szakképesítéssel!
Szerintem sok férfi hiúságát bántja, ha a nõ többet keres, nem is a diploma...Nálunk a párom 8 általánossal rendelkezik, én egyetemre járok, ám mégis keres õ havi fél millió körül.....valószínûleg sose érem be õt. Nálunk ez a része nem probléma, sose vágnám a fejéhez, õ pedig büszke rám.
Az én férjemnek szakmunkásképzõje van, érettségizni sem akar. Helyette én tanulok, a 2. diplomámat szeretném megszerezni. Tanár vagyok, egyetemen tanítok ráadásul. Eddig nem okozott problémát a végzettségbeli különbség kettõnk között. Szeretjük egymást, meg tudjuk beszélni a dolgokat, és szerintem õ is tud annyit mint én, csak más területen, ahogy az egyik válaszoló is írta. Persze lehet ellenpéldákat is írni, ismerek 2 olyan embert, mindkettõ egyetemi végzettségû, és bizony egyikük nem tud viselkedni, (nem is akar megtanulni)a másik meg feladta, nem jár vele színházba, hangversenyre, stb...)Gondold meg, hogyan vselkedik párod pl. azokon a helyeken, ahova te szeretsz járni...Nem beszél-e csúnyán, amikor tényleg nem megfelelõ az alkalom (van megfelelõ alkalom 1általán?), esetleg nem odaillõ megjegyzései vannak, stb...
Szerintem az iskolázottság nem egyenlõ az intelligenciával. A konfliktusok nem abból adódnak, hogy neked diplomád, neki szakmunkásbizonyítványa van. A konfliktus abból adódik, hogy az egyik fél intelligensebb a másiknál. Tapasztaltam ilyet. Azt mondom, ne aggódj, tanulj ameddig csak tudsz és akarsz. :)
Szerintem ez csak rajtad múlik.Ha nem fitoktatod folyton a tudásod és nem vágsz fel a diplomáddal, akkor nem lesz gond.Nálunk is hasonló a helyzet, de nincs gond.Én nem kotyogok bele a férfias dolgokba, még akkor sem ha egyszerûbben meg tudnám oldani, õ meg elismeri amit én tudok jobban(amit tanultam).Soha nem volt ebbõl konfliktus.Maximum elmondjuk a véeményünket, de nem kioktatóan.
Ez csak rajtatok múlik, vagyis inkább a párodon. Ha õ túl tud lépni ezen, akkor nem lesz gond. Ha viszont uralkodó típus, akkor bántani fogja az önérzetét. Beszélgetni arról tudtok, amit tudtok és tapasztaltok. Attól hogy szakmunkás, lehet kitünõ szakember, lehet saját vállalkozása, és lehet több pénzt is fog keresni egszer, mint te.-) És attól még olvahat sokat, nézhet sok természetfilmet és lehet nagyon mûvelt. Ez nem a tanuláson múlik. Nekem is van egy ismerõsöm, 30 egynehány éves, szakmunkás. De hihetetlen, hogy szinte bármirõl lehet vele beszélni, mert nyilt, õszinte és sokat olvasott, látott és tapasztalt. Beszéljetek errõl sokat, próbáld támogatni, és egyengetni az õ útját is, legyen közös kasszátok és mindenetek legyen közös, nem az enyém és tied. Akkor nem érezhetõ a különbség. Szeritnem mindegy hogy egy háztartásb ki mennyi pénzt ad bele, benne legyen, amibõl meg lehet élni:-) Ezt értesd meg vele.)
Anyukámnak fõiskolai diplomája volt, apukámnak 8 általánosa. Felneveltek 2 gyereket, 34 évig voltak házasok. Az egésznek az vetett véget, hogy anyut elvesztettük. Soha nem éreztem hogy ez a tanultságbeli különbség gond lenne közöttük.
Szia. Ez nálunk is hasonló, hogy a páromnak szakmunkása van meg okj-s képzése, én meg most készülök a második diplomámet megszerezni, de szeretjük egymást már 5 éve, és jól kijövünk, mindent meg tudunk beszélni, a hírekben lévõ nem általános kérdéseket meg ilyesmi, szóval ez nem okos gondod és nem biztos hogy van tudáskülönbség, csak õ más területen tud többet nálam és fordítva, de egyinkünk sem rosszabb vagy jobb mint a másik és problémát sem okoz, néha szoktunk rajta viccelõdni de egyébként semmi.
Igaza van az elõttem szólónak! Ha szeretitek egymást akkor nem gond. Szerintem te se agyalj ezen, mert ebbõl kisebb viták is kialakulhatnak és õ lehet, hogy azt érezné, hogy kevés hozzád. Neki is lehet ugyanolyan fejlett az egyénisége, gondolkodása diploma nélkül is.
Ha most nem okoz problémát, szerintem a jövõben sem fog. Igaz, van olyan, hogy az egyik felet zavarja, de szerintem az már az elején kiderült volna, vagy akkor még csak össze se jöttök. Szóval szerintem legyél nyugodt, ez nem számít. Csak egy kérdés (mivel én magam sokat szoktam azon gondolkozni, hogy járnék-e nálam sokkal kevésbé iskolázott férfival, én is 2. diplomát + doktorit csinálok): Kedves Kérdezõ, Te nem szoktad néha azt érezni, hogy két külön világ vagytok, és nagyon más körökben forogtok? Félre ne értsd, ez nem provokáció vagy ilyesmi, csak örülök, hogy találtam egy olyan embert, aki ilyen szituban van, és elsõ kézbõl tud beszámolni. Mert engem ez a része zavar a dolognak. De amúgy teljesen elméleti a kérdés, nem aktuális a dolog, csak egyszer nekem is udvarolt egy szakács végzettségû srác.
Legfeljebb akkor lehet gond, ha gyereketek lesz, aki a párodra hasonlít és nem szeret majd tanulni. Szerintem zavarni fog a fogadó órán a suliban, amit majd hallasz a tanároktól.
A szakmát , és a magánéletet nem kell össze keverni ! A szakmai problémáidat beszéld meg a kollégáiddal. El kell mondanom , hogy az iskolázottságot, és az INTELLIGENCIÁT nem szabad össze keverni ! És ez a fontos. Igaz ugyan, hogy szélesebb látókört kapsz iskolában, de inkább magasabb fokú szakmai képességet. Intelligenciát azt nem lehet tanulni, az egy adottság ami a génekben vannak ! Tehát ha jó az intelligenciája akkor nem lesz vele problémád ! Ha viszont nincs, akkor az nagyon ki fog ütközni !!
Szia! Te eltudtál helyezkedni a diplomáddal?


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ha megvert a barátom 100%, hogy nem szeret, igaz?

Elég csúnyán megvert a barátom(nem első eset, de eddig a legdurvább), azért mert számon kértem valamivel kapcsolatban, nem teljesen volt józan. Másnap mintha mi sem történt volna, bocsánatkérés nélkül jó pofizott, én egy deka megbánást nem láttam rajta. Szerintetek is ott kéne hagynom?

22

Valóban ilyen nehéz normális pasit találni? Én azt hiszem, találtam egyet, de az exem árnyéka még 3év távlatából is kísért bennünket.

Az exem nagyon paraszt módon viselkedett velem, de sokáig nem tudtam vele szakítani, mert nagyon szerelmes voltam, aztán végül mégiscsak sikerült. Azonban a mostani pasimnál rettegek minden facebook-os bejegyzéstől, ismerőstől, a telefonjára nem merek ránézni, neki ez meg kezd vicces lenni, de mondtam neki, hogy mindez az exem miatt van, mert ő folyton vmi nőügyekbe keveredett. A 3éves kapcsolatunk lezárása után 3 héttel már volt másik nője.. szóval.. hogy kímélhetném meg a pasimat ettől? Nem azt mondom, voltak vitáink, de az a kapcsolatok nagy részénél megesik.

5

Ha zavarban vannak a nők a jelenlétemben azt jelenti hogy bejövök nekik?

Régen nem érdekeltem a nőket. Mióta jó állásom van, megváltozott az öltözködésem, "öregedtem", elkezdtem konditerembe járni azt vettem észre hogy nagyon(!) sokszor zavarban vannak a nők a jelenlétemben. Nem vagyok túlzottan jóképű, ezért inkább férias, macsós stílusjegyeimre erősítettem rá. Akár egy boltban is az eladó csaj simán össze-vissza nézeget ha kérdezek tőle valamit, össze-vissza habog, de azért félénken mosolyog. Múltkor megszólítottam egy csajt a postán hogy kérdezzek valamit, aztán olyan zavarban volt hogy 2x elejtette a pénztárcáját meg alig bírta elrakni. Mindezt tiszta vörös fejjel, még rámnézni is alig mert. Messziről nézni szoktak, néha mosolyogni is de ha megszólítom őket vagy kérdezek valamit nagyon zavarba jönnek, a többség el is pirul.

Most ez azért probléma nekem mert ha tényleg azért van mert bejövök nekik, akkor semmi okuk nem lenne erre. Én megtapasztaltam fiatalon hogy milyen zavartan állni egy csinos lány előtt (akik még ráadásul levegőnek is néztek) szóval én nem bántanék meg senkit. Meg alapból is kedvesen, normálisan közeledek mindenkihez.

Ha meg nem azért van mert tetszem nekik akkor miért? Mi az oka?

3

Hogyan tudnám a barátomat rávilágítani a hibáira?

Vannak hibái neki is, nekem is, mindenkinek. Ezzel még nincs is semmi baj, csak amikor ő elkövet valami hibát akkor szerinte valójában én voltam a hibás, mert én váltottam ki belőle, hogy elkövesse azt a hibát, szóval még én kérjek bocsánatot. De ha én hibázok, akkor csak én vagyok a hibás, és ha mondom neki hogy ő is közrejátszott hogy megtörtént ami, akkor megsértődik és mondja hogy "akkor sem szabad így viselkedni", szóval ő mossa kezeit. Ettől függetlenül szeretjük egymást, szerintem ez még nem ok a szakításra, csak jó lenne valami "női praktika" hogy egy kicsit észrevegye magát. Elképzelhető amúgy hogy ez a viselkedése önbizalomhiányból fakad?

1

Merjek még hinni? Ti mit tennétek/tettetek hasonló helyzetben?

27 éves nő vagyok, párommal 5 éve vagyunk együtt, 4 éve együtt is élünk. Én úgy érzem, gondolom, szeretjük, tiszteljük egymást, bár a 5 év alatt egyszer már külön mentünk, akkor ő elbizonytalanodott, de hamar vissza találtunk egymáshoz. Mi a kapcsolat eleje óta közösen tervezünk, kb. egy évvel ezelőtt beszéltük meg, hogy 1-másfél éven belül jöhet a baba, nagyobb lakásba költözünk, stb. Én már vágyom gyermekre, ő nem nagyon beszél erről, de ha szóba kerül, akkor nem kér időhúzást, úgy érzem sőt azt mondja szeretne ő is. Amiért írok most az az, hogy neki hirtelen megváltozott a viselkedése, alig van itthon, sokat dolgozik, sexuálisan nem közeledik hozzám. Ez már tart jó ideje, már hónapok óta, de betudtam annak hogy tényleg rengeteget kell dolgoznia, lakáscsere, babavállalás előtt állunk. Most azonban egyik este azzal fogadott, hogy elbizonytalanodott, nem érzi, hogy szeretne, nem tudja hogyan tovább. Nem szakított, nem szakítottunk, próbáljuk megmenteni ezt a kapcsolatot, de sexuálisan nem tért vissza hozzám, távol érzem magamtól, viszont ha már konkrétan rákérdezek, szakítsunk-e, akkor ölel, csókol, elmondja hogy szeret és nem akar elveszíteni. Nem tudom mivel tennék jót, erőltessem-e, hogy igenis szánjon énrám időt, beszéljük át, jöjjön haza előbb, bújjunk össze meg ilyenek...... vagy hagyjam el és ha szeret engem választ. Soha nem voltam ilyen helyzetben, nem értem mit akar, azt mondja szeret, nem akar elveszíteni, de a tettei?? Nem tudom milyen tanácsot várok, nem tudom tud-e ebben idegen tanácsot adni, de a barátoknak, családnak még nem mertem szólni erről, ha sikerül és kitartunk egymás mellett, nem akarom, hogy őt vagy akár engem támadjanak. Ha valaki volt hasonló helyzetben kérem, hogy írja meg mi a megoldás, már attól félek, egyszer csak szó nélkül lép le vagy ami talán rosszabb kényelemből marad mellettem. Kérdezem, de nem mondja el mi a baj, én pedig próbálok tenni, maxiumon lenni, de kevés vagyok én ehhez. Korábban készültünk ki külföldre, nem mertük bevállalni, az is eszembe jutott, hogy ezt bánta meg, hogy ez kimaradt. Egyszerűen nincs más ötletem. Rákérdeztem erre is, az "Uramisten dehogy" válaszon kívül ://///

4

Mi történhetett? Szeretett vagy csak kihasznált? !

Az első két hónapban minden rendben volt naponta hangoztatta, hogy szeret, sokat voltunk együtt, neten is mindig beszéltünk, ajándékot vett, elvitt nyaralni is, segített amiben csak tudott, bemutatott a családjának is. Aztán volt pár értékrendbeli vitánk és onnantól mintha elvágtak volna mindent. Nem volt igazi szerelem csak rajongás lehetett amit érzett, vagy ilyen hamar kiábrándult? Utána már alig beszéltünk, nem is jött már mindenféle kifogást keresett ha találkozni akartam. Hanyag volt és nemtörődöm. Kérdésemre azt mondta, nincs másik csaj de át kell gondolnia hogyan tovább. Gondolkozott, de nem szakított. Úgy döntött találkozgassunk.
Sajnos én már nem bírtam idegekkel és szakítottam vele. Aznap láttam, hogy facebookon egy másik lánnyal van kapcsolatban. Annyit mondott, hogy miután kidobtam nem látta akadályát összejönni vele. Indokként azt hozta fel, hogy butának érzett maga mellett, helyteleníti a felfogásom (máig nem tudom miben) és hogy nem illünk össze.
Szerintetek ez mi volt? Szeretett egyáltalán csak kiábrándult vagy csak rajongás volt ha két hónap alatt így elmúlt? Esetleg mindvégig csak kihasznált? Mit gondoltok? És a végén miért maradt? Próbálkozott volna rendbehozni? Köszönöm a válaszokat. 23FF 25L

3

Melyik filmben van ez a jelenet?

http://24.media.tumblr.com/485d25af6982ca77546fb9e427ceefa5/..

4

Hogyan bizonyítsak a páromnak ha nem bízik bennem?

5

Pasik, ti minek örülnétek 6. hófordulóra a barátnőtöktől?

A párommal lassan fél éve együtt vagyunk, de nincs ötletem, hogy mit vegyek neki. Gondoltam könyvre, közös fotóra bekeretezve, de inkább valami személyeset szeretnék, olyat ami nem a polcon fog porosodni. Egyébként 28 éves, nem túl sportos, de szereti a katonás cuccokat.

5

Hogyan beszéljek a barátommal, hogy közöljem vele a dolgokat?

Tudom, hogy ezt nekem kellene tudnom, de mindjárt kifejtem, miért kérdezem.
2 éve vagyunk együtt. Régen rengeteget hisztiztem a találkozások miatt, mert már a kapcsolatunk eleje óta alig voltunk kettesben. Nagyon gyerek még, ezt tudni kell róla. Utána rájöttem, hogy a hisztivel csak elveszthetem, így kb. fél éve sikerült legyőznöm ezt a tulajdonságomat. Viszont mióta nem mondom el mi a baj, olyan furcsa velem. Volt, hogy megalázott, volt, hogy alig közeledett, volt, hogy elutasított, kb. hetente változott a hangulata. Ennek ellenére én már nem mertem elmondani mi nyomaszt, hanem mindig mosolyogtam, és ezáltal "javult" a kapcsolatunk.
Az utóbbi időben viszont nagyon kiborított, és ma beszélni akarok vele.
Például ma táncpróbája van abban a városban ahol lakom, és megbeszéltük, hogy sétálunk előtte, de ő csak két órát ajánlott fel, hogy annyit legyünk együtt, holott tudnánk többet is. Felvetettem, hogy valamikor sétáljunk este, erre mondta, hogy majd megbeszéljük. Megkérdeztem, hogy a héten még mikor találkozunk, erre is az volt a válasza, hogy majd megbeszéljük. Sokszor az a válasza neten mindenre, hogy oké, hihi, egyszerűen akármit írok.Múltkor volt egy iskolai program, és elsétált mögöttem(jól látható voltam), és mondta, hogy nem vett észre. Meg közölte, hogy nem tudunk maradni az iskolai program után, mert haza kell mennie, és miután elköszönt tőlem, még kb. 20 percet ott volt a barátaival. Múltkor mondtam, hogy menjünk közelebb a termünkhöz(egy iskolába járunk) és erre ezt mondta: oké, akkor én odamegyek a barátaimhoz. Ha kérek tőle valami kedveskedést, mindig az a válasza, hogy majd meglátjuk....ha pedig megakarom vele beszélni, vagy terel, vagy pedig azt mondja nagyon szeret. Egyszerűen azt érzem, hogy ma robbanni fogok, de nem szabad, hanem nyugodtnak kell maradnom.
Hogyan beszéljek vele, vagy mi a legjobb? Ha kiborulok, vagy ha higgadt vagyok? Hogy oldjam meg, hogy esélye se legyen lerázni, elterelni?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!