Találatok a következő kifejezésre: Én egyetemre barátom szakmunkás végzettségű. Későbbiekben (1 db)

Én egyetemre járok, barátom szakmunkás végzettségű. Későbbiekben nem lesz gond abból, ha túl nagy a tanultságbeli különbség köztünk?

Én egyetemre járok, közgazdász leszek és kés?bbiekben is szeretnék majd más területen diplomát szerezni, ezek mellett szivesen tanulok nyelveket és egyéb területen is van szakmám ill. szeretnék még szerezni. A barátom szakmunkás végzettség?, most készül az érettségire, de nemigazán szeret tanulni, más céljai sincsenek, nemtudja, hogy mit kezdjen az életével, mit csinálna szivesen, de tanulni se szeretne.

Legjobb válasz: Szerintem ha két ember igazán szereti egymást, akkor nem számít semmi!Hozzáállás kérdése az egész, pl. attól, hogy az egyik embernek van diplomája, a másiknak meg nincs, az még nem azt jelenti, hogy a másik rosszabb ember, vagy hogy csak általános kérdésekrõl tudnak beszélgetni! Az én páromnak is csak szakmunkás bizonyítványa van, mégis van az életben célja, és jóval többet keres, mint én érettségivel + egy felsõfokú szakképesítéssel!

Szerintem ha két ember igazán szereti egymást, akkor nem számít semmi!Hozzáállás kérdése az egész, pl. attól, hogy az egyik embernek van diplomája, a másiknak meg nincs, az még nem azt jelenti, hogy a másik rosszabb ember, vagy hogy csak általános kérdésekrõl tudnak beszélgetni! Az én páromnak is csak szakmunkás bizonyítványa van, mégis van az életben célja, és jóval többet keres, mint én érettségivel + egy felsõfokú szakképesítéssel!
Szerintem sok férfi hiúságát bántja, ha a nõ többet keres, nem is a diploma...Nálunk a párom 8 általánossal rendelkezik, én egyetemre járok, ám mégis keres õ havi fél millió körül.....valószínûleg sose érem be õt. Nálunk ez a része nem probléma, sose vágnám a fejéhez, õ pedig büszke rám.
Az én férjemnek szakmunkásképzõje van, érettségizni sem akar. Helyette én tanulok, a 2. diplomámat szeretném megszerezni. Tanár vagyok, egyetemen tanítok ráadásul. Eddig nem okozott problémát a végzettségbeli különbség kettõnk között. Szeretjük egymást, meg tudjuk beszélni a dolgokat, és szerintem õ is tud annyit mint én, csak más területen, ahogy az egyik válaszoló is írta. Persze lehet ellenpéldákat is írni, ismerek 2 olyan embert, mindkettõ egyetemi végzettségû, és bizony egyikük nem tud viselkedni, (nem is akar megtanulni)a másik meg feladta, nem jár vele színházba, hangversenyre, stb...)Gondold meg, hogyan vselkedik párod pl. azokon a helyeken, ahova te szeretsz járni...Nem beszél-e csúnyán, amikor tényleg nem megfelelõ az alkalom (van megfelelõ alkalom 1általán?), esetleg nem odaillõ megjegyzései vannak, stb...
Szerintem az iskolázottság nem egyenlõ az intelligenciával. A konfliktusok nem abból adódnak, hogy neked diplomád, neki szakmunkásbizonyítványa van. A konfliktus abból adódik, hogy az egyik fél intelligensebb a másiknál. Tapasztaltam ilyet. Azt mondom, ne aggódj, tanulj ameddig csak tudsz és akarsz. :)
Szerintem ez csak rajtad múlik.Ha nem fitoktatod folyton a tudásod és nem vágsz fel a diplomáddal, akkor nem lesz gond.Nálunk is hasonló a helyzet, de nincs gond.Én nem kotyogok bele a férfias dolgokba, még akkor sem ha egyszerûbben meg tudnám oldani, õ meg elismeri amit én tudok jobban(amit tanultam).Soha nem volt ebbõl konfliktus.Maximum elmondjuk a véeményünket, de nem kioktatóan.
Ez csak rajtatok múlik, vagyis inkább a párodon. Ha õ túl tud lépni ezen, akkor nem lesz gond. Ha viszont uralkodó típus, akkor bántani fogja az önérzetét. Beszélgetni arról tudtok, amit tudtok és tapasztaltok. Attól hogy szakmunkás, lehet kitünõ szakember, lehet saját vállalkozása, és lehet több pénzt is fog keresni egszer, mint te.-) És attól még olvahat sokat, nézhet sok természetfilmet és lehet nagyon mûvelt. Ez nem a tanuláson múlik. Nekem is van egy ismerõsöm, 30 egynehány éves, szakmunkás. De hihetetlen, hogy szinte bármirõl lehet vele beszélni, mert nyilt, õszinte és sokat olvasott, látott és tapasztalt. Beszéljetek errõl sokat, próbáld támogatni, és egyengetni az õ útját is, legyen közös kasszátok és mindenetek legyen közös, nem az enyém és tied. Akkor nem érezhetõ a különbség. Szeritnem mindegy hogy egy háztartásb ki mennyi pénzt ad bele, benne legyen, amibõl meg lehet élni:-) Ezt értesd meg vele.)
Anyukámnak fõiskolai diplomája volt, apukámnak 8 általánosa. Felneveltek 2 gyereket, 34 évig voltak házasok. Az egésznek az vetett véget, hogy anyut elvesztettük. Soha nem éreztem hogy ez a tanultságbeli különbség gond lenne közöttük.
Szia. Ez nálunk is hasonló, hogy a páromnak szakmunkása van meg okj-s képzése, én meg most készülök a második diplomámet megszerezni, de szeretjük egymást már 5 éve, és jól kijövünk, mindent meg tudunk beszélni, a hírekben lévõ nem általános kérdéseket meg ilyesmi, szóval ez nem okos gondod és nem biztos hogy van tudáskülönbség, csak õ más területen tud többet nálam és fordítva, de egyinkünk sem rosszabb vagy jobb mint a másik és problémát sem okoz, néha szoktunk rajta viccelõdni de egyébként semmi.
Igaza van az elõttem szólónak! Ha szeretitek egymást akkor nem gond. Szerintem te se agyalj ezen, mert ebbõl kisebb viták is kialakulhatnak és õ lehet, hogy azt érezné, hogy kevés hozzád. Neki is lehet ugyanolyan fejlett az egyénisége, gondolkodása diploma nélkül is.
Ha most nem okoz problémát, szerintem a jövõben sem fog. Igaz, van olyan, hogy az egyik felet zavarja, de szerintem az már az elején kiderült volna, vagy akkor még csak össze se jöttök. Szóval szerintem legyél nyugodt, ez nem számít. Csak egy kérdés (mivel én magam sokat szoktam azon gondolkozni, hogy járnék-e nálam sokkal kevésbé iskolázott férfival, én is 2. diplomát + doktorit csinálok): Kedves Kérdezõ, Te nem szoktad néha azt érezni, hogy két külön világ vagytok, és nagyon más körökben forogtok? Félre ne értsd, ez nem provokáció vagy ilyesmi, csak örülök, hogy találtam egy olyan embert, aki ilyen szituban van, és elsõ kézbõl tud beszámolni. Mert engem ez a része zavar a dolognak. De amúgy teljesen elméleti a kérdés, nem aktuális a dolog, csak egyszer nekem is udvarolt egy szakács végzettségû srác.
Legfeljebb akkor lehet gond, ha gyereketek lesz, aki a párodra hasonlít és nem szeret majd tanulni. Szerintem zavarni fog a fogadó órán a suliban, amit majd hallasz a tanároktól.
A szakmát , és a magánéletet nem kell össze keverni ! A szakmai problémáidat beszéld meg a kollégáiddal. El kell mondanom , hogy az iskolázottságot, és az INTELLIGENCIÁT nem szabad össze keverni ! És ez a fontos. Igaz ugyan, hogy szélesebb látókört kapsz iskolában, de inkább magasabb fokú szakmai képességet. Intelligenciát azt nem lehet tanulni, az egy adottság ami a génekben vannak ! Tehát ha jó az intelligenciája akkor nem lesz vele problémád ! Ha viszont nincs, akkor az nagyon ki fog ütközni !!
Szia! Te eltudtál helyezkedni a diplomáddal?


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hogy adjam a srác tudtára hogy bejön nekem?

Elég régóta beszélgetünk már találkoztunk is.. Nagyon megteszett nekem. És nem kizárt hogy ő is akarhat valamit. Szóval hogy utaljak rá hogy nekem tetszik?

3

Milyen különleges randi helyet tudnátok ajánlani?

3

Miért csinálja ezt? Miért bánt?

Sziasztok!

Igyekszem rövidre fogni a sztorimat!

Négy évet jártam az exemmel, de vége lett a sok vita miatt. Sokszor én generáltam az abszurdnak is mondható kitöréseimmmel..stb, de rajta is múlt sok minden. Amit róla tudni kell,és amire leginkább csak most, a szakítás utáni időszakban jöttem rá, hogy borzasztó önző, aljas ember, saját magát tartja mindenek felett, úgy bánt meg másokat ahogy neki tetszik, de ha felé irányul a probléma, természetesen teljes a felháborodás. Mindezek ellenére még kijelenthetem, hogy szeretem...
Tehát,..szakítás után hetekkel később már párra tett szert, ezután jött az új kapcsolatának a reklám ideje, képek, így szeretem, úgy szeretem, itt a fotó, hol a fotó időszak. Padlón voltam, eszembe se volt keresni, vagy jelezni az internet használatával milyen viharok dúlnak bennem, tehát semmi lopott idézet.
3 hónap eltelte után keresett, hogy vagyok?..stb reméli nincs harag!? Testvéremnek is írogatott, barátnőmnek is írt, hogy mi van velem, vannak e pasik, milyen az új munkahely. Én sokáig nem válaszoltam neki, a düh ami bennem volt, a harag, hogy már van más, nem késztetett arra, hogy válaszokat adjak neki, megtette helyettem a testvérem, lényegre törően, hogy jól vagyok, jól alakul minden.
Nem hagyta abba, csak írt csak felakarta venni a kapcsolatot, és jelentkezett hetente, kéthetente(hozzá teszem a mai napi is csak írott módon váltottunk a mondandónkat)
Elgondolkoztam azon, hogy talán újra kezdhetnénk, ő is írta, hogy nem boldog, nem szereti a lányt, nem jó vele, kérdezte érzek e iránta még valamit?! Õszinte voltam.
Viszont zavart az, ha velem újra kezdené miért nem lép, miért nem hagyja ott a lányt?!Biztosból a bizonytalanba????!!
Nem ment nekem, kértem, hogy ne keressen, mert nem jól esik, és ezután se hagyta abba. Gyerekes mód megfenyegettem, hogy akkor elküldöm a lánynak az irományait! Egy időre abba hagyta, majd írt, hogy nem érdekli, legyen egy utolsó esély.Írta, hogy belehal annyira hiányzom neki. Én belementem, akkor próbáljuk meg. Nem történt semmi, nem jött üzenet megint egy hétig mindezek után, majd ismét keresett, és persze fel voltam háborodva, hogy azután az üzenet után miért most jelentkezik, mit művel?? Volt rá válasz:- Nem úgy megy hogy rögtön, rendbe kell hoznia az életét, és arra is kíváncsi változtam e, és nem, látszik, hogy háklis maradtam!!"" Nem volt jogos a kiakadásom?
Utána ismét írt, és rátértünk a találkozás gondolatára, bele mentem, annak ellenére, hogy nem tetszett, hogy a barátnője még "megvan"! A kitűzött dátum végül nem volt jó neki, jelezte,..... majd egy másik hét pénteki napjára beszéltük meg a találkozót, azt hittem az már biztos, készültem rá naívan. Kérdezte is a hét elején áll e még a tali?! Írtam , persze beszélhetünk. Örült neki, leírta. Viszont azon a bizonyos pénteki napon nem jelentkezett, én kérdeztem rá, hogy akkor mi lesz? A válasz:nem jó, vendégségbe kell mennem! Eltelt azóta majd nem egy hét, és semmi, felszívodótt!!

Ugyan úgy érzem magam, mintha most lett volna vége, mindennap sírok,ki vagyok borulva, hogy létezik ilyen, hogy egy ember "szarik" más érzéseire, szórakozik....négy év után semmibe veszi?. Miért nem lehet eldönteni mit akarunk, vagy amíg nem tudjuk a biztosat miért hagyjuk hogy a másik érzelmileg kikészüljön a bizonytalanságtól?!

1. Rosszba van az újdon sült "arával"? nosztalgiázunk az exel?
2. Fél a vitáktól, hogy minden ugyan olyan lenne? kattog?!

Amit eldöntöttem, hogy itt a vége, nincs mit tenni, ha keres sem írok neki, de piszkosul fáj.

10

Szerintetek gáz?

Az egyik egyetemi tanárom megkértem hogy segítsen felkészülni a ZH-ra mert hiányoztam és nem vágom az anyagot. Azt mondta segít (tök jól néz ki, fiatal mindenki odavan érte). Vigyek valamit amivel kifejezem hálám (csokti vagy mittudomén) vagy csak köszönjem meg szépen? Gáz hogy így teperek? :D
19/L

3

Egyedül érzem magam, mit csináljak?

16 éves lány vagyok és eddig még nem.volt komoly párkapcsolatom de úgy érzem szükségem van egy fiúra akivel mindent megoszthatok és ami szeret....mit csináljak ennek érdekében. Egy fiú sem hív el sehova....nem értem miért? Segítsetek kérlek!

6

Ha soha nem nézett még rám nő, nem szemezett velem, nem flörtölt velem soha senki az azt jelenti hogy semmi esélyem a nőknél?

Már elég idős vagyok hogy ne kergessek illúziókat. Egy kapcsolaton kívül még nem volt dolgom nővel. Az is úgy alakult hogy egy nagy bajban segítettem ki a legjobb barátomat (lány) és valahogy sok év után belémszeretett amiatt amit tettem érte. De ez előtt világosan megmondta hogy ne is próbálkozzak, nem jövök be neki. Szóval kb. ennyi az összes dolgom a nőkkel. Ez a kapcsolat is addig tartott amíg ki nem jött a gödörből és elhagyott egy "jó pasiért".
Szóval nem volt még olyanra példa hogy egyáltalán rám nézzen egy nő. Általában rám se hederítenek, társaságban hogyha van "jópasi" akkor én köddé válok számukra. Például egy lányt kísértem rendezvényre (ő kért meg, mert a munkám miatt jó kapcsolataim vannak, jól kijövök az emberekkel, tudok viselkedni-öltözködni protokolláris eseményeken), együtt voltunk végig amíg fel nem bukkant néhány srác és engem meg úgy otthagyott hogy észre se vett. Ez már számtalan szituációban előfordult. Addig vagyok jó, amíg fel nem bukkan egy jobb. Szórakozóhelyeken is átnéznek rajtam ha megszólítok valakit. Sok hobbim van, sok nő is van mindenhol, de már sokszor úgy érzem hogy mégcsak melegként sem kezelnek, inkább valami "külön fajnak".
Flörtben soha nem volt részem, maximum cikkekből meg a barátok történeteiből ismerem. Régóta egyedül vagyok, próbálkozom eléggé sok alkalommal de nem vesznek komolyan, kihasználnak inkább. A pozíciómért, ismerettségemért.
Tudjátok én vagyok az a srác akit ismer mindenki, mindenkivel jóban van, haver a fél város, de közben igazából senki nem törődik vele, a nőknek meg olyan mint egy érzelmi-automata és mindig egyedül megy haza (a jófej-vicces gyerek akit senki nem vesz számításba).
Igazából a közeledésemet sem szokták pozitívan venni, hallottam már vissza hogy egy munkatársnőm teljesen kiborult azon, hogy a többi lányt a munkahely "jópasijai" szédítik, míg őt "csak én" .....
Amúgy sokat adok magamra, kihoztam magamból a maximumot úgy érzem. Régóta sportolok, öltözködésem business-casual, jó fodrászom van, fogaimat rendszeresen kezeltetem, önbizalommal lépel fel mindig (a munkámban is úgy jutottam el ahol tartok). Szóval ennyi tellik tőlem.
Nem tudom mit tegyek ennél többet.

Jól jönne néhány tanács.

16

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

A barátnőmmel 13 hónapja vagyunk együtt és az elmúlt 1 hónapban megcsalt egy olyan lánnyal akit én is ismerek. Amikor kezdtem sejteni a dolgot nem mondtam neki semmit róla de mikor lebuktak és megbeszéltük a dolgot akkor azt mondta, hogy minden féle képpen barátok maradnak ha tetszik nekem ha nem. Egy pár napig minden rendben volt de azóta egyre jobban érzem, hogy talán megint van köztük valami. Nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni de tudom, hogy így ez nekem nem megy. Hogy mondjam el neki megint, hogy fáj amit csinál ha tudom, hogy úgyis én leszek a hibás a végén mint mindig. 22/n

4

Mit tegyek, hogyan változtassak a bizalmatlanságomon?

Nem tudok elkezdeni normálisan egy kapcsolatot se,mert már az elején azon aggódom,hogy biztos átver,hazudik vagy csalódom benne.Hogyan küzdhetném le?

7

Miért pont most jöttem rá? Mit tegyek?

Az iskolámból össze jöttem egy sráccal akit alig ismertem, de nem is őt szerettem ezért azt akartam hogy szakítson velem ezért bunkó voltam vele meg.. egy idióta! De most szakított is és most jöttem rá hogy beleszerettem, de már nem is akartam vele szakítani!!! De tegnap mikor találkoztunk még beszélgettünk és többször is megölelt és láttam hogy még mindig olyan közel akar lenni hozzám, nem merem megmondani neki mit érzek és ez nekem annyira fáj, hogy bele halok! Félek hogy leégek és elutasítana, ha elmondanám neki hogy szeretem! De ő sem engem szeretett, még a volt barátnőjét de velem elakarta kezdeni és mondta hogy jobban is fog szeretni nála! Most jötem rá milyen fontos nekem, mire már elveszítettem :'(((
még is mit tegyek?

1

Elsősorban nőktől kérdezném, de férfiak véleményére is kíváncsi vagyok, mit választanál?

Adott két férfi, az egyikkel együtt éltél 12 évig. Az ízlésetek, a világnézetetek és a felfogásotok szinte 100%-ban egyezett, családot akart veled alapítani, rád tervezte az egész életét. De nem tudtál szemet hunyni az őrült és indokolatlan féltékenysége, valamint a mértéktelen agressziója miatt, a "sehova nem engedlek egyedül" felfogása miatt és kiléptél a kapcsolatból. Aztán megismertél egy másikat, aki három együtt töltött évetek alatt még egyszer sem emelt kezet rád, sőt, még csak a hangos szóváltás sem fordul elő fél évnél sűrűbben. Nagyon jól érzed magad vele, semmiben sem korlátoz, sőt, motivál, hogy elérd az életben a céljaidat. De a megszokott életét képtelen még kis részben is feladni és ha felhozod az összeköltözés-fordítsuk komolyabbra a kapcsolatot témát, akkor láthatóan begörcsöl és bár azt mondja, hogy később térjünk vissza rá, szépen elcsendesedik a téma, ergo elodázza, hogy ne kelljen beszélni róla. Időnként megjegyzi, hogy "ha majd lesz gyerekünk", de úgy tűnik, lépni semmit nem képes ennek irányába. Rengeteg idejét tölti a barátokkal, de felhívod a figyelmét, hogy semmi gond, ezt akkor is be tudja iktatni, ha összeköltöztök, nem akarod őt korlátozni, ugyanúgy megkapja a szabadságot, csak legalább aludjatok együtt minden nap. Õ még így is hezitál, mondván, hogy "Minden haveromnak meghülyült a nője összeköltözés után!" Hozzá kell tenni, még sosem lakott együtt senkivel, sőt, előttem még komoly kapcsolata sem volt.

Az elsőhöz semmilyen keretek között nem mennék vissza (pedig öt évvel ezelőtti szakításunk óta számtalan alkalommal próbált visszaszerezni). Csupán a véleményetekre vagyok kíváncsi, mennyire elfogadható, hogy valaki ennyire ragaszkodjon az önállóságához és a saját életéhez, fel lehet-e egyáltalán építeni erre egy "komoly" kapcsolatot? Van-e értelme?
Nem azt várom, hogy helyettem döntsétek el az életemet, az érdekelne, hogy ti ilyen helyzetben mit tennétek?

6

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!