Találatok a következő kifejezésre: Én egyetemre barátom szakmunkás (1 db)

Én egyetemre járok, barátom szakmunkás végzettségű. Későbbiekben nem lesz gond abból, ha túl nagy a tanultságbeli különbség köztünk?

Én egyetemre járok, közgazdász leszek és kés?bbiekben is szeretnék majd más területen diplomát szerezni, ezek mellett szivesen tanulok nyelveket és egyéb területen is van szakmám ill. szeretnék még szerezni. A barátom szakmunkás végzettség?, most készül az érettségire, de nemigazán szeret tanulni, más céljai sincsenek, nemtudja, hogy mit kezdjen az életével, mit csinálna szivesen, de tanulni se szeretne.

Legjobb válasz: Szerintem ha két ember igazán szereti egymást, akkor nem számít semmi!Hozzáállás kérdése az egész, pl. attól, hogy az egyik embernek van diplomája, a másiknak meg nincs, az még nem azt jelenti, hogy a másik rosszabb ember, vagy hogy csak általános kérdésekrõl tudnak beszélgetni! Az én páromnak is csak szakmunkás bizonyítványa van, mégis van az életben célja, és jóval többet keres, mint én érettségivel + egy felsõfokú szakképesítéssel!

Szerintem ha két ember igazán szereti egymást, akkor nem számít semmi!Hozzáállás kérdése az egész, pl. attól, hogy az egyik embernek van diplomája, a másiknak meg nincs, az még nem azt jelenti, hogy a másik rosszabb ember, vagy hogy csak általános kérdésekrõl tudnak beszélgetni! Az én páromnak is csak szakmunkás bizonyítványa van, mégis van az életben célja, és jóval többet keres, mint én érettségivel + egy felsõfokú szakképesítéssel!
Szerintem sok férfi hiúságát bántja, ha a nõ többet keres, nem is a diploma...Nálunk a párom 8 általánossal rendelkezik, én egyetemre járok, ám mégis keres õ havi fél millió körül.....valószínûleg sose érem be õt. Nálunk ez a része nem probléma, sose vágnám a fejéhez, õ pedig büszke rám.
Az én férjemnek szakmunkásképzõje van, érettségizni sem akar. Helyette én tanulok, a 2. diplomámat szeretném megszerezni. Tanár vagyok, egyetemen tanítok ráadásul. Eddig nem okozott problémát a végzettségbeli különbség kettõnk között. Szeretjük egymást, meg tudjuk beszélni a dolgokat, és szerintem õ is tud annyit mint én, csak más területen, ahogy az egyik válaszoló is írta. Persze lehet ellenpéldákat is írni, ismerek 2 olyan embert, mindkettõ egyetemi végzettségû, és bizony egyikük nem tud viselkedni, (nem is akar megtanulni)a másik meg feladta, nem jár vele színházba, hangversenyre, stb...)Gondold meg, hogyan vselkedik párod pl. azokon a helyeken, ahova te szeretsz járni...Nem beszél-e csúnyán, amikor tényleg nem megfelelõ az alkalom (van megfelelõ alkalom 1általán?), esetleg nem odaillõ megjegyzései vannak, stb...
Szerintem az iskolázottság nem egyenlõ az intelligenciával. A konfliktusok nem abból adódnak, hogy neked diplomád, neki szakmunkásbizonyítványa van. A konfliktus abból adódik, hogy az egyik fél intelligensebb a másiknál. Tapasztaltam ilyet. Azt mondom, ne aggódj, tanulj ameddig csak tudsz és akarsz. :)
Szerintem ez csak rajtad múlik.Ha nem fitoktatod folyton a tudásod és nem vágsz fel a diplomáddal, akkor nem lesz gond.Nálunk is hasonló a helyzet, de nincs gond.Én nem kotyogok bele a férfias dolgokba, még akkor sem ha egyszerûbben meg tudnám oldani, õ meg elismeri amit én tudok jobban(amit tanultam).Soha nem volt ebbõl konfliktus.Maximum elmondjuk a véeményünket, de nem kioktatóan.
Ez csak rajtatok múlik, vagyis inkább a párodon. Ha õ túl tud lépni ezen, akkor nem lesz gond. Ha viszont uralkodó típus, akkor bántani fogja az önérzetét. Beszélgetni arról tudtok, amit tudtok és tapasztaltok. Attól hogy szakmunkás, lehet kitünõ szakember, lehet saját vállalkozása, és lehet több pénzt is fog keresni egszer, mint te.-) És attól még olvahat sokat, nézhet sok természetfilmet és lehet nagyon mûvelt. Ez nem a tanuláson múlik. Nekem is van egy ismerõsöm, 30 egynehány éves, szakmunkás. De hihetetlen, hogy szinte bármirõl lehet vele beszélni, mert nyilt, õszinte és sokat olvasott, látott és tapasztalt. Beszéljetek errõl sokat, próbáld támogatni, és egyengetni az õ útját is, legyen közös kasszátok és mindenetek legyen közös, nem az enyém és tied. Akkor nem érezhetõ a különbség. Szeritnem mindegy hogy egy háztartásb ki mennyi pénzt ad bele, benne legyen, amibõl meg lehet élni:-) Ezt értesd meg vele.)
Anyukámnak fõiskolai diplomája volt, apukámnak 8 általánosa. Felneveltek 2 gyereket, 34 évig voltak házasok. Az egésznek az vetett véget, hogy anyut elvesztettük. Soha nem éreztem hogy ez a tanultságbeli különbség gond lenne közöttük.
Szia. Ez nálunk is hasonló, hogy a páromnak szakmunkása van meg okj-s képzése, én meg most készülök a második diplomámet megszerezni, de szeretjük egymást már 5 éve, és jól kijövünk, mindent meg tudunk beszélni, a hírekben lévõ nem általános kérdéseket meg ilyesmi, szóval ez nem okos gondod és nem biztos hogy van tudáskülönbség, csak õ más területen tud többet nálam és fordítva, de egyinkünk sem rosszabb vagy jobb mint a másik és problémát sem okoz, néha szoktunk rajta viccelõdni de egyébként semmi.
Igaza van az elõttem szólónak! Ha szeretitek egymást akkor nem gond. Szerintem te se agyalj ezen, mert ebbõl kisebb viták is kialakulhatnak és õ lehet, hogy azt érezné, hogy kevés hozzád. Neki is lehet ugyanolyan fejlett az egyénisége, gondolkodása diploma nélkül is.
Ha most nem okoz problémát, szerintem a jövõben sem fog. Igaz, van olyan, hogy az egyik felet zavarja, de szerintem az már az elején kiderült volna, vagy akkor még csak össze se jöttök. Szóval szerintem legyél nyugodt, ez nem számít. Csak egy kérdés (mivel én magam sokat szoktam azon gondolkozni, hogy járnék-e nálam sokkal kevésbé iskolázott férfival, én is 2. diplomát + doktorit csinálok): Kedves Kérdezõ, Te nem szoktad néha azt érezni, hogy két külön világ vagytok, és nagyon más körökben forogtok? Félre ne értsd, ez nem provokáció vagy ilyesmi, csak örülök, hogy találtam egy olyan embert, aki ilyen szituban van, és elsõ kézbõl tud beszámolni. Mert engem ez a része zavar a dolognak. De amúgy teljesen elméleti a kérdés, nem aktuális a dolog, csak egyszer nekem is udvarolt egy szakács végzettségû srác.
Legfeljebb akkor lehet gond, ha gyereketek lesz, aki a párodra hasonlít és nem szeret majd tanulni. Szerintem zavarni fog a fogadó órán a suliban, amit majd hallasz a tanároktól.
A szakmát , és a magánéletet nem kell össze keverni ! A szakmai problémáidat beszéld meg a kollégáiddal. El kell mondanom , hogy az iskolázottságot, és az INTELLIGENCIÁT nem szabad össze keverni ! És ez a fontos. Igaz ugyan, hogy szélesebb látókört kapsz iskolában, de inkább magasabb fokú szakmai képességet. Intelligenciát azt nem lehet tanulni, az egy adottság ami a génekben vannak ! Tehát ha jó az intelligenciája akkor nem lesz vele problémád ! Ha viszont nincs, akkor az nagyon ki fog ütközni !!
Szia! Te eltudtál helyezkedni a diplomáddal?

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Fiúk ez miért van így? Vagy legalábbis mit tippeltek?

Nem felvágásként írom ezt a kérdést. Az a lényeg, hogy nem vagyok szép, picit duci is vagyok, pattanásos, cigizek, füvezek, bő, fekete ruhákat hordok, még a természetemsem valami jó, mégis körülvesznek a fiúk és még annak ellenére is "udvarolnak", hogy van barátom. Ez miért lehet? Hangsúlyozom, hogy nem vágok fel ezzel, sőt, zavar amikor lenne már egy fiú haverom észreveszem rajta, hogy nem barátilag közeledik felém. Vagy csak meg akarnak dugeszolni?

6

Komolyan gondolhatja a barátom ezt a kapcsolatot? Miért rejtegeti előttem a családját, az otthonát?

Fél éve vagyunk együtt. Õ kb. minden nap itt van nálunk, én még soha nem voltam náluk. Egyszer késő este kocsival hazakanyarodott valamiért, de akkor még csak randizgattunk, meg amúgy is késő volt, szóval nem volt furcsa, hogy nem hivott be hanem a kocsiba vártam. Azt se tudom, hogy konkrétan hol lakik, csak az irányt, de nem találnék oda.Huszonévesek vagyunk egyébként, és szülőkkel élünk mindketten. Szokott nekem a családjáról beszélni. Azt tudom, hogy anyukájával jó a kapcsolata, apukájával viszont ellenkezőleg. Azt is tudom,hogy apukájának alkoholproblémái vannak, sokszor erőszakos, kötekedős. Van egy nővére, aki külön él a férjével, és a gyerekükkel, velük nagyon jó a kapcsolata, náluk már többször is voltam. Anyukájának futólag mutatott be, de úgy hogy jött velünk szembe anyukája a városba, szóval ez nem tervezett bemutatás volt. Fogalmam sincs a mai napig, hogy ha éppen nem jön anyukája szembe velünk, akkor sort kerített volna e rá, hogy találkozzunk.Soha nem jártam még az otthonába, soha nem találkoztam apukájával. Azt tudom, hogy az anyagiakat nem szégyellheti, mert abból amiket látok, meg amiket mond kb. úgy állhatnak mint mi (nem gazdagok, de nem is szegények, átlagos körülmények lehetnek). A barátait már ismerem, náluk is jártam már. Szerintem ezt leszámitva a kapcsolatunk jónak mondható. Vannak vitáink (kisebbek), de mindig a megoldásra törekszünk, sose válunk el egymástól haragban. Nagyon szeretem őt, meg abból, ahogy viszonyul hozzám szerintem ő is nagyon szeret engem. Minden nap eljön hozzám, gyakran együtt alszunk, szoktunk közös programokat is csinálni, gyakran vesz ajándékokat, sok mindenbe segít nekem, úgy érzem számíthatok rá. Sokszor mondja, hogy szeret, újabban már szóba került a házasság is. Nem kért meg, de elkezdte kérdezgetni hogyan gondolkodok erről. Mégse tudok erre úgy tekinteni mint komoly kapcsolatra, mert akkor a szüleit, meg a lakóhelyét is ismernem kellene szerintem...Neki egyébként nagyon jó a kapcsolata az én szüleimmel, ezért is bánt, hogy én az ö szüleivel még két mondatot se váltottam soha.
Nem szoktam szóba hozni előtte ezt a témát, mert nem kiharcolni akarom, hogy bemutasson. Azt akarom, hogy ő akarja, és ajánlja fel. Türelmesen vártam eddig, de már fél éve együtt vagyunk... ráadásul ő most 2 napja lebetegedett, és nem tud jönni hozzám, én meg szeretnék menni hozzá. De mégis hogyan, ha nem jártam náluk soha, nem hív magához, a családját se ismerem?
Gondoltam arra hogy talán apukája miatt nem akar bemutatni, és egy lányt se vitt még haza. De kb. 2 hónapja kiderült, hogy ez nem igaz, mert megtudtam tőle, hogy előttem volt egy barátnője 1,5 évig, aki sokszor napokig náluk volt, sok cuccát is ott tartotta. Nagyon rosszul esett ez, mert igy olyan, mintha engem nem akarna beengedni az életébe, még a másik lányt beengedte (pedig a lány nem bánt jól vele, többször meg is csalta, ahogy elmondta nekem). Még azt se lehet mondani hogy a lánnyal hosszabb ideje volt együtt és fél év után még őt se vitte haza, mert vele távkapcsolatba voltak, heti egy v. kéthetente egy hétvégét tudtak együtt lenni... mi minden nap találkozuk, együtt is alszunk sokszor, vagy napokat itt van.
Gondoltam arra is, hogy talán a szüleinek lehetek látatlanban ellenszenves, esetleg nagyon kedvelték az elődömet,és nem kiváncsiak rám. Viszont ez se állja meg a helyét, mert anyukája szokott nekem zöldségeket, gyümölcsöt küldeni, a párom facebook adatlapján vannak fényképek rólam, ezeket is mindig tetszikeli. Szóval tudnak rólam a szülők, és nem is utálhatnak.

Nagyon elkeserít már ez, és nem is tudom mit tegyek. A korábbi kapcsolataimban mindig 1-2 hét után megvolt kölcsönösen a bemutatkozás, felváltva voltunk hol itt hol ott. Gondoltam arra is, hogy mi van ha felesége, gyereke van, vagy egy komolyabb kapcsolata is mellettem. Viszont akkor nem lenne minden este nálam, nem aludnánk együtt, nem utaznánk el a barátaihoz napokra. Meg amúgy is rengeteget vagyunk együtt, ennyi idő alatt biztos lett volna már pl.: egy gyanus telefonhívás, de még ez se volt.

6

Volt már, hogy mindenki rondának tartotta a pasid?

Nekem ez annyira rosszul esik,hogy folyton baszogatnak vele. Ne gúnyolják már azt,akit szeretek. Még,ha tényleg nem is egy férfi topmodell.. és még a saját anyám is.. Borzasztó! Nem is ismeri senki,hogy milyen kedves és mennyire odaadóan szeret.. EZ minek jó az embereknek?

8

Általában ezen az oldalon, miért azoknak van a magasabb százalékuk (80% vagy az feletti), akik bár jól hangzó és erkölcsös, de általánosságban véve mégis haszontalan tanácsokat adnak?

Gondolok itt arra, hogy a 25+ éves pasi végső elkeseredésében elmenne örömlányhoz, de ők lebeszélik. 100+ elutasítást kapó ronda pasiknak is azt mondják, hogy ne keress párt, majd csak (mint a mesékben) rád talál a szerelem. Meg legyél, szerény kedves, udvarias, aranyos fiúcska az ám a célravezető (hogyne!), ne legyél szemtelen csípkelődő stb. Nem értem, mégis nekik inkább a magasabb a százalékuk, ahogy megfigyeltem eddig. Vagy lehet ez az erény, ha 40 évesen is szűz még?

28

Hogy kell smárolni?

3

Ha a lány nem tud elélvezni akkor a fiú vagy a lány a hibás?

10

Aggaszt a baratom exe. Mit tegyek?

A baratommal mar lassan 3 eve egyutt vagyunk, es jol megvagyunk, szeretjuk egymast, telleg minden oke. Amikor elkezdodott a kapcsolatunk, a baratom exe sirankozni kezdett a baratomnak, hogy milyen szomoru, hogy osszejottunk es hogy ot ez olyan rosszul erintette. Nem szoktak talalkozni, mert megkertem a baratomat ra, hogy ne, mert ugyan ki orul annak, ha a parja az exevel talalkozgat ? De neha ossze szoktak futni, amit meg nagy nehezen elfogadom, de allandoan az a tema, hogy a csajszi azota sem talalja az igazit meg hogy az en baratom ertette meg a legjobban, meg hogy nem minden klappol a mostani kapcsolataba, mert van baratja, de allandoan csak panaszkodik. A teteje az a dolognak, hogy hivogatni is szokta a baratomat, hogy jo lenne beszelgetni. Miert nem a sajat baratjaval beszeli meg a gondjaikat ? A baj az, hogy neha az en baratom is felhozza a temat, hogy jo lenne egyszer ketszer talalkozni az exevel. Ez szerintem abszolut nem normalis dolog, hogy a volt parunkkal talalkozgassunk. Nem mondom, hogy nem vagyok feltekeny tipus, mert az vagyok, ha van ra okom, es most van. Az nem lenne baj, ha barati beszelgetesrol lenne szo, de en nem hinnem, hogy azt kellene targyalgatni, hogy de kar, hogy elhagytal, meg te voltal az igazi, blablabla. Mi a velemenyetek ?

9

Lehetek terhes?

A párommal kb.3 hete voltunk együtt, védekeztünk és hát rosszul sült el,de végül is nem ment el bennem.Már 8 napja késik(de általában soha nem pontos),de a hasam görcsöl pár napja mint menstruáció előtt szokott,de eddig semmi.Mi a véleményetek?

6

Mit gondoltok erről a helyzetről?

Lassan 2 éve leszünk együtt a párommal. 20 éves lány vagyok, életem első kapcsolatában élek.
Az utóbbi időben már nagyon megromlott a kapcsolatunk, de ennek én is oka vagyok de a párom a legfőképpen. Szóval az a helyzet, hogy a párom annyira igénytelen, és nem tud kulturált ember módjára viselkedni. F***ik, b**ög, lassan kezd sörhasú lenni és valahogy már kiábrándultam belőle. Ezért is történt meg az, hogy összefeküdtem egy másik sráccal akitől megkaptam mindazt amit szeretnék valójában. Csúnya dolog, k***nak is lehet nevezni engem, de a páromnak bevallottam, de mégse szakított velem mert nagyon szeret. Ilyenkor mikor szakítás szélén álltunk párszor foggal-körömmel ragaszkodom hozzá, nem akarok mást csak őt...de sokszor meg kiábrándulok belőle a viselkedése miatt is, meg, hogy szórja a pénzt azt a keveset is és amint megkapja a fizuját (minden hét végén) másnapra már alig van vmi. Úgy érzem nekem sürgősen lépnem kellene mert nem erre vágyom!!! Viszont félek, hogy utána megbánnám a dolgot...szerintetek?

2

Mondanátok nagyon megható szerelmes idézeteket?

Olyan kellene ami nem egy sablonos szöveg...h "hú annyira szeretlek h nem tudok élni nélküled" hanem valami olyan amit ha elolvas az illető esetleg könnybe lábad a szeme.

10

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!