Találatok a következő kifejezésre: Élveznél egy magányt (1 db)

az emberek hiányát az internetkapcsolat s a mobilkommunkiáció részben pótolhatná:) De 1 hónap szabadság??? Ehhez az embernek se családja, se munkája ne legyen. ..
Nem! Mert az ember társas lény!!! Pszchikailag tönkremennék, egy hónap hosszú idõ. Ugyhogy nem élvezném a dolgot, de sztem te se, senki se!!! Nekem errõl ez a véleményem, bocsi ha mást vártál!!!
Nem! Hiaba van elelem "Nem csak kenyeren es vizen el az ember". Es hiaba a szep kornyezet ha nem oszthatod meg massal.
Természetesen, ha az innivaló is biztositva lenne.
bármikor
Teljesen egyedül nem..csak azzal a személlyel akit a legjobban szeretek =)más nem is kéne^^
nem lehet msn ni sem?:S ha lehet akkor még igen simán :D de anékül hát talán :S
1 hónap nagyon sok tud lenni, pláne az élet vége felé ...
én igen... arrol nem esik szo h nem beszélhetünk telefonon vagy msnen stb.. elvégre rengetegen voltak már "egyedül" hetekig..persze ismeretlen emberekkel lehet h találkoztak, de rokonaik, családtagjaik nélkül..õk is kibírták..szerintem egy hónap nem olyan hosszu idõ, és mivel egyszer élünk (ezt is) kipróbálnám..
Kétségkívül.
ha tudnám, hogy az idõ megállna, ezért a szeretteim nem hiányolnának, akkor szívesen kipróbálnám.
Nem, szeretem a társaságot...
Egy hónap magány, belehalnék. Szeretem megosztani az élményeimet, fontos, hogy beszélhessek másokkal.
csak akkor ha rossz kedvben lennék és, , nem akarnék senkitsem látni!"amugy nem.
Ha még a helyet is kiválaszthatom, hogy hova mehetnék naná
Imadnam a maganyt. Se gyereksiras, se reggeli munkabaigyekves, se tomeg, se se se..... Jaj de szep igy elkepzelni...a bringamat vinnem magammal meg a Beres Alexandra dvd-ket...egeszen kipihenve es kisportolva erkeznek vissza a tetves tarsadalomba.
Király lenne!Végre szabadon, senki nem lögdösne a buszon...stb.
ja, fõleg, ha adnának 3karton cigit.
Egy hónapot kibirnék teljes magányben!! Vállalnám!!
nanáá
1 hetet bírnék ki a munkám és a család nélkül

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit jelent az a szó, hogy zsatar?

lehet hülye kérdés:DD

5

Mit tehetnék, ha irigykedem a barátnömre, mert a gazdag szülei mindent megadnak neki?

Már lassan 10 ève vagyunk legjobb barátnök ès nagyon szeretem, de úgy èrzem, egyre jobban kiütközik köztünk az anyagi különbsèg, mióta felnöttek lettünk.
Èn hàromgyerekes családban èlek egy szülövel, napról-napra küzdünk, ö gazdag családból szàrmazik. A különbsèg mèg nagyobb, mióta összejöttünk a párjainkkal, mert az övè szintèn gazdag, az enyèm átlagos anyagi helyzetü.

Ök èvente 2-3 alkalommal járnak nyaralni, minden hèten tterem, mozi ès új ruha, szuper egyetem ès programok - mindezt persze a szülök fizetik, ök mèg sosem dolgoztak. Igazából nem is hajlandóak, mert minek..? Mire vègeznek az egyetemmel, már várja öket a zsíros állàs, lalást kapnak ès már a kisbabát tervezik 2-3 èven belül.

Èn mèg csak most kezdem az egyetemet, eddig nem mertem pènzhiány miatt, de már munkát sem találok szakmával, szóval minden diákhitelböl megy majd. Összeköltözès esèlytelen mèg pár èvig, pedig soka küzdök, vègig dolgoztam iskola mellett, 3 nyelven beszèlek - ès mègsem jutok elöre.

Igen, bevallom, hogy irigykedem ès ezèrt szègyellem is magam, de mègis ezt èrzem :(

2

Nem tudnak velem az emberek elbeszélgetni, nincs mit mondaniuk, mi lehet az oka?

Velem se szóban, se írásban nem tudnak elbeszélgetni az emberek úgy, ahogy másokkal. Mindig egyoldalú az egész, én beszélek, kérdezgetek, a másik válaszolgat, témát mindig nekem kell felhozni. És a másik kifogása gyakran az, főleg internetes ismerősöknél, hogy "mit mondjak?" meg "nem tudok mit mondani, nem jut eszembe semmi".
Ennek mi az oka, nekem miért nem tudnak semmit mondani? Másokkal meg mindenki olyan jól el tud beszélgetni, még ismeretlenül is.

3

Hogyan tudnám irányítani az álmaimat?

Van ez a tudatos alvás amit nem tudom hogyan érhetnék el, mostanában a legtöbb álmomban tudom hogy alszok és fel is tudom magam ébreszteni amikor csak akarom de irányítani nem tudom vagy azt hogy miről álmodjak.

2

Szerintetek hány évesnek nézek ki?

https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/v/130..

Csak mert mindig fiatalítanak az emberek, és senki nem vesz komolyan, mindenki kislánynak néz (tudom, az vagyok, így 14 évesen is, de az a gáz, ha azt hiszi mindenki, hogy hatodikos vagyok) és ezt utálom, legszívesebben ordítanék. Szerintetek?

10

Van tehetségem egy kicsit valamelyik műfajban?

Rap: Ének:
Sosem énekeltem, és sosem rappeltem, gondoltam kikérem valaki véleményét, hátha megmondja érdemes-e valamelyiket folytatnom. De soha éeltemben nem próbálkoztam ilyesmivel.
Magas hangoknál érzem hogy kicsit hamis, de direkt oylat tettem fel, ahol érezni, hogy 0 tanulással "mire vagyok képes" nem tudom magam értékelni, szóval vélemény érdekelne.

31

Mi lenne az első benyomásotok egy ilyen külsejű lányról?

15 éves vagyok, most leszek 9-es és kíváncsi vagyok, hogy ha így jelennék meg az évnyitón, mit gondolnának rólam a leendő osztálytársaim.
A ruhám ilyesmi lenne: Ilyen a cipőm: A hajam barna, be lenne göndörítve (inkább hullámok lennének benne), és egy enyhe smink lenne rajtam (BB krém, szempillaspirál, szájfény, és egy kis bronzosító vagy pirosító). Illetve nem tudom, hogy ez mennyire számít, de (genetikailag; utálom) vékony vagyok.
Szóval ti mit gondolnátok rólam először? Nem tudom, attól félek, hogy túlságosan is... nem tudom. :D

17

Ha össze vagyunk zavarodva mire érdemes inkább hallgatni. A bennünk lakozó kis "hangocskára" vagy a közelállókra (barát, család)? Melyik esetben rontjuk el jobban a helyzetet valószínűleg?

Adott egy helyzet, szívem szerint tennék valamit, de a barátaim és családom lebeszélne róla. Nem nagy dologról beszélek, csak amolyan randira hívjam vagy sem helyzetekről, tehát ami nekünk fontos, de akármi is lesz, a élet megy tovább.

Melyik a jobb ilyen helyzetben szerintetek? Ha azt tesszük amit mi érzünk helyesnek, ami vagy igaz vagy nem, vagy azt tesszük amit a közelállók tanácsolnak nagyjából objektívan, míg a mi véleményünk sokkal nagyobb valószínűséggel szubjektív..?!

Én próbálom legyűrni a szubjektív véleményemet és a külvilágra hallgatni, mert tudom ,hogy az a normális és én vagyok érzelmektől vezérelt..vajon itt hibázom el? Vagy pont jót teszek vele magamnak? Érdekes talány :)

1

Mit kellene tennem ahhoz, hogy elfogadjam azt, hogy nem lehetek olyan jó mint a társaim?

Be kell vallanom, nem vagyok túl nagy szám. Az emberi kapcsolatokban nem találtam meg a számításom, falakba ütköztem, így már nem érdekel, a tanulásba akartam menekülni.
Azt tudni kell rólam, hogy világ életemben egy rosszabb képességű, kissé "debil" hatást keltő diák voltam, kiközösítettek, a legjobb jegyem is hármas volt, csoda, hogy nem buktam meg általános iskolában. Ez volt a középiskola 9-10. osztályában is: kettes nyelvtan, matematika, stb. 11 osztályban eldöntöttem, hogy kicsit tanulgatni fogok, nem sikerült, akárhogyan erőlködtem az eredményeim hasonlóak lettek, bár a nyelvtant, angolt, irodalmat, történelmet felhoztam ötösre de a matematika mindig csak 3-as.
Most 22 évesen irigykedve nézem a volt osztálytársaimat, hogy milyen sikeresek, ők 22 évesen komoly gyárakba mennek gyakornokoskodni a műszaki tanulmányaiknak köszönhetően, boldog kapcsolatban élnek (ezt mondjuk nem irigylem mert nekem nem fontos) és van lehetőségük a karrierre. Elmehetnek külföldre dolgozni, de itthon is jó és jól fizető állásuk lesz. Ezalatt én munkanélküli vagyok, aki nagyon szeret tanulni de képtelen eredményeket elérni a megfelelő képességek híján. Miként lehetne ezen túllépni, úgy, hogy ne bolonduljon bele az ember? Mivel buta vagyok nem célszerű komolyabb tanulmányokba kezdenem mert csak pénzt vesztenék és kudarcaim lennének, valamint 22-23 évesen már az emberek a karrierjüket építik, miután kikerülnek az egyetemről...

Bocsánat, hogy hosszú lett!

3

Hogyan neveljem le magamat erről?

Ha valami nagy élmény ér vagy behatás, akár pozitív, akár negatív, annyira kitölt, hogy csak arra tudok gondolni és arról beszélni.
Tudom, van más ilyen ember is, baráti körömben is akadnak. Szóval nem vagyok egyedi probléma. :D

Fárasztó lehet, és ha van érzékeny ember a társaságban - mégpedig az enyémben van -, ő úgy érzékeli, őt nem hallgatom meg, rá nem figyelek, csak magammal foglalkozom. Közben ez nem igaz, csak ő nem könnyen beszél a problémáiról, örömeiről, érzéseiről magától, én pedig akaratlanul is elnyomom.

Egy éve szakmát kezdtem tanulni, lelkesedtem, ezért az volt témáim 80%-a. Aztán csalódtam benne, akkor pedig az. Szóval először a pozitív, majd a negatív behatásokról beszéltem túl sokat. Mit éreznek mások? Mikor a pozitívról beszélek, akkor elég sz*rul jön ki, hogy például ők nem tanulhatják, amit akarnak, én meg mintha menőznék, hogy én igen. Ha a negatívról, akkor azt, hogy mindig csak a magam bajával törődök.
De ha egy téma elkezd érdekelni, vagy ha bármi új dologba fogok, ez jön elő.

Utólag aztán borzalmasan érzem magam, pl. mint a továbbtanulásos dolog kapcsán.
Amikor ott vagyok, akkor viszont nem tudok elvonatkoztatni és általánosabb dolgokról beszélni.

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!