Találatok a következő kifejezésre: Élettársi kapcsolat után, (8 db)

8 éves élettársi kapcsolat után lehet-e anyagi követelésem a gyerektartáson kivül a közben szerzett vagyonra?

Élettársi kapcsolatban élünk 8 éve. Van egy közös 5 éves gyerekünk,természetesen minden az Õ nevén van(bankszámla,ház,telek stb... Nem annyit keres persze amennyi a fizetési papirján van-tudom a gyerektartási összeg megegyezés kérdése. A kérdésem az, hogy tényleg kisemmizhet minden másból? mert ezzel fenyeget?zik, hogy minden az Övé,én szépen menjek vissza a tanácsi lakásomba és semmit sem jár nekem ?

Legjobb válasz: Keress egy ügyvédet, ha érdemesnek tartod, mert élettársi kapcsolat esetében a közös vagyon messze nem úgy minõsül, mint a házastársaknál. Csak akkor jár valami, ha igazolhatóan hozzájárultál pl:a ház vagy lakás felújításához átalakításához...

Keress egy ügyvédet, ha érdemesnek tartod, mert élettársi kapcsolat esetében a közös vagyon messze nem úgy minõsül, mint a házastársaknál. Csak akkor jár valami, ha igazolhatóan hozzájárultál pl:a ház vagy lakás felújításához átalakításához...
A kérdező hozzászólása: Hát bizonyítani nem tudom, mivel mindkettõnk papiron leírt fizetése minimális.Valahol olvastam, hogy 5 év együttélés "felér" egy házassággal....már átvitt értelemben. Ezek szerint nem így van úgy tûnik...
én ugy tudom 5 év együtt élés után téged illet a ház fele.
Nem semmizhet ki, de csak az jár, amit bizonyíthatóan együtt szereztetek.Ez is csak akkor, ha bíróságnak kell ítélkeznie./már ha nem akar semmit kiadni/Jobban járnál, ha inkább megegyezésre törekednél, mert a késõbbiekben több haszna lenne, mivel van egy közös gyermeketek is.

Élettársi kapcsolat után ki a gyermek gyámja?

Legjobb válasz: Gyámot csak akkor nevez ki a bíróság vagy a Gyámügy,ha a gyerek szülei nem élnek,vagy nem alkalmas egyikük sem a felnevelésére. A szülõknek kell megegyezniük,hogy ki nevelje a gyereket a kapcsolat megszakítása után. Ha nem tudnak ebben megegyezni,akkor a Bíróság helyezi el valamelyiküknél a gyereket.

Gyámot csak akkor nevez ki a bíróság vagy a Gyámügy, ha a gyerek szülei nem élnek, vagy nem alkalmas egyikük sem a felnevelésére. A szülõknek kell megegyezniük, hogy ki nevelje a gyereket a kapcsolat megszakítása után. Ha nem tudnak ebben megegyezni, akkor a Bíróság helyezi el valamelyiküknél a gyereket.
99%ban az anya a gyám, bár szerintem a gyám itt nem jó fogalom
Kedves Kérdezõ! A gyám valóban nem jó kifejezés, helyes a törvényes "szülõi felügyeletet gyakorló szülõ" kifejezést használni. Pontosan ugyanúgy megy a gyerekelhelyezés volt élettársak között is, mint volt házastársaknál: tessék bírósághoz fordulni és a bíróság fogja megállapítani, hogy melyik szülõnél helyezi el a gyermeket. Lehet esetleg közös felügyeletet is kérni, erre egyre inkább gyakorlat van. egy ügyvéd

Gyermekelhelyezés élettársi kapcsolat után?

Kislányom januárban lesz 8 éves.6 éve külön élek az édesanyjától, ő is és én is kapcsolatban élünk azóta, neki született még 2 gyermeke. Kislányom, mikor nálunk van, nem akar haza menni, sokat panaszkodik, hogy esténként veszekedés, verekedés van otthon, ezen kívül évek óta higiéniai problémák állnak fenn(tetű, gomba), amiket, mikor itt van, kikezelünk, de mindhiába, ezen felül, sajnos úgy tűnik, hogy anyagi problémák miatt az étkezése sem megfelelő, hónap végére ugyanis elfogy a pénz más, egyéb dolgokra!Ezért gyermektartást nem fizetek, de mindennel, amivel csak tudom, támogatom gyermekem!14-en élnek egy háztartásban, ők, testvér és családja, nagyszülők, minden felnőtt a lakásban dohányzik a 9! gyerek mellett, kislányom ruháit azonnal mosni kell, amint elhozzuk, mert olyan büdös, hogy nem lehet tőle megmaradni, és még sorolhatnám...Mi is szerényen élünk, dohányzunk is, de étel és tisztaság mindig van!Most 2 hónap után kénytelen voltam haza vinni a kislányom, mert kezdődik az iskola, de mindent kitalált, csak húzza az időt, hogy még maradhasson!Próbáltam beszélni az anyukájával, hogy nem tudom ezt elviselni tovább, szeretném én nevelni tovább a gyermekem(ahogyan ez már többször is megtörtént),nem tudom elnézni, hogy ilyen igénytelenségben, veszekedések közepette "neveli"!Hogyan induljak el?Kihez forduljak?Van esélyem egyáltalán, hogy hozzám kerüljön?Ha odáig jutna az ügy, a kislányomat megkérdezik, kivel szeretne élni?Ha igen, mi az esélye, hogy az ő döntése alapján ítélnek?Hogyan lehetne ezt elintézni rá nézve lelki megrázkódtatás nélkül(vizsgálatok, pszichológus, gyámügy)??

Legjobb válasz: Az, hogy élettársak vagy házasok voltatok teljesen lényegtelen. A gyerekelhelyezés módosítását 2 évente lehet kérni, ha ez igaz amit írsz van esélyed nyerni csak harcolni kell érte nem feladni. 14 éves kor alatt a gyerek véleménye nem egyenlõ a döntéssel.

Az, hogy élettársak vagy házasok voltatok teljesen lényegtelen. A gyerekelhelyezés módosítását 2 évente lehet kérni, ha ez igaz amit írsz van esélyed nyerni csak harcolni kell érte nem feladni. 14 éves kor alatt a gyerek véleménye nem egyenlõ a döntéssel.
Ha minden szó igaz, mondom még egyszer, ha MIND igaz és ezt bizonyítani is tudod, akkor minden további nélkül neked ítélik. Viszont ha csak a fele igaz, biztosan nem kapod meg. Gyámügyhöz fordulj elsõ körben, õk eligazítanak, merre hogy. Kimennek hozzájuk és hozzátok is környezet tanulmányra. Bemennek az iskolába, orvoshoz, védõnõhöz, szomszédokhoz. Neked kell rendelkezned rendszeres jövedelemmel, hogy tudd biztosítani a gyerek igényeit. Ha ezzel nem rendelkezel akkor esélyed sincs. Akkor sem ha anyukánál sem biztosítottak a feltételek, akkor ha lehet nem emelik ki a családból. (faramuci törvények és kiskapuk vannak) Viszont ha te nem rendelkezel jövedelemmel és tényleg ilyen rossz a helyzet, akkor kiemelik a családból és intézetbe, nevelõotthonba kerül. Érdemes ezeket szem elõtt tartani, jól átgondolni. Sok sikert kívánok!
Blabla babla én jobb vagyok mint anyuka... én nem veszekszek senkivel blabla.... ugyan ugy cigizezek de az nem számit csak anyuka rossz blabla.... én nem csinálok a nömnek új kölyköket....csak anyuka szül ujakat blabla...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Sajnos, igaz, amit leírtam, ha nem lenne az, akkor ki sem írtam volna, minek?Tisztában szeretnék lenni az esélyeimmel! A 3. válaszadónak: sajnos, nem csak blabla van, én nem gondolnám úgy, hogy el kell venni a kislányom, ha azt látnám, hogy normális körülmények között él, elvégre az anyukája, akire minden gyereknek szüksége van!És azt sem írtam, hogy mi nem veszekszünk, de nem!! a gyerek elõtt!És nem is elszakítani akarom(láthatás meglenne), nem magamnak, hanem a gyereknek akarok jobbat!
3-as jot nevettem :) )))) meg apukanal is lehet uj gyerkoc :) de am en is ismerek ilyen anyukat aki "igy neveli" a gyereket.. Sot azota plusz 2gyereke van 2apatol xD osszesen 3gyerek 3apatol...ez nem vicc ferjem ex nojerol van szo, 1-2 ho utan szeret teherbe esni es gondolja ez eleg egy kapcsolathoz.. Most megint van fiuja fogadas indult mikor lesz megint terhes :) ) csak a ferjem kisfiat sajnaljuk :( o is mindig budin es koszosan jon( na nem a jatszi terek miatt, oda max mi visszuk csak) ruhakra nem telik de bagora mindig...... Dolgozni minek dol a penz a gyerekek utan, albit egyik exanyosa fizeti neki... Szoval en siman elhiszem h az az " anyuka" is ilyen... Amugy parom is cigizik de a mi lakasunk nem buzlik, ruhainknak oblito illata van... Ennyit szamit h a lakasban nincs bagozas...
Es persze meg nincs kozos gyerekunk, pedig mar 5eve egyutt vagyunk :) ) 5-os voltam


Egy házasság vagy élettársi kapcsolat után, mennyi idő telt el, amikor képes lettél újra mást szeretni?

Az exel jó ha megmarad a kapcsolat, vagy jobb inkább nem keresni egymás társaságát? Szerintetek? Köszönöm a válaszokat.

Legjobb válasz: "Jelenleg most költözünk külön.Hetente kétszer, háromszor még együtt alszunk, összebújva, mert mind a kettõknek jólesik. Hazudott, megcsalt, van egy új kapcsolata, akivel közös jövõt tervez." Hát ne haragudj de ez nem normális.Külön költözõbe vagytok,már az is meg van kivel tervezi a jövõt,de még együtt alszotok mert "jólesik"? Szerintem ti nem akarjátok elengedni egymást.Én pl.nem lennék képes együtt aludni a párommal aki megcsal és hazudott.Nem hogy együtt aludni de még ránézni sem... :O

5éves kapcsolatom én is nehezen engedtem el, utolsó éveben márcsak szenvedtünk. fél év kellett mire jobban lettem. Elfelejteni nem tudom, szívem mélyen most is szeretem, de szerelmes már akkorsem voltam belé, mikor még együtt voltunk. Az elején minden héten találkoztunk kizárólag nyilvános helyen beszélgetni, vagy cseteltünk, pedig mindkettõnknek kezdett alakulni más kapcsolat. én azóta férjhez mentem, õ jelenleg egyedül van. a találkozások ritkultak, úgy havi-kéthavi 1 alkalomra, de neten tartjuk a kapcsolatot. A férjem tud róla, kicsit zavarta az elején, de látja hogy nincs veszély, döntöttem. Hiába szerettük egymást és kötõdtünk, ragaszkodtunk, csak felõröltük volna egymást, és a végén mindketten rámegyünk (testileg-lelkileg)
"Jelenleg most költözünk külön.Hetente kétszer, háromszor még együtt alszunk, összebújva, mert mind a kettõknek jólesik. Hazudott, megcsalt, van egy új kapcsolata, akivel közös jövõt tervez." Hát ne haragudj de ez nem normális.Külön költözõbe vagytok, már az is meg van kivel tervezi a jövõt, de még együtt alszotok mert "jólesik"? Szerintem ti nem akarjátok elengedni egymást.Én pl.nem lennék képes együtt aludni a párommal aki megcsal és hazudott.Nem hogy együtt aludni de még ránézni sem... :O
18 éves voltam mikor jött a nagy Õ. 4 évig tartott, mikor külföldre akart menni. Õ maradni nem akart, én menni nem akartam. Lehet vitatkozni, hogy kin múlt, de szétváltunk. Ennek 10 éve. Azóta férjhez mentem, gyerekeim születtek. Szeretem és tisztelem a férjem, de soha nem fog az "Õ" helyébe lépni. A szerelmem örökre "Õ" marad.
Helyes! Ez már tetszik! :)
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm a biztató hozzászólásokat. Valóban nagyon friss még az élmény, most még nagyon fáj, de remélem hogy az idõ gyógyít. A seb örökre megmarad és figyelmeztet, hogy vigyázz, mert újból megégethetem magam. Aki egyszer már megégette magát, az a tüzet messzirõl elkerüli. Viszont ha esélyt sem adok egy új szerelemnek, a saját korlátaim miatt, akkor végérvényesen boldogtalan leszek, és talán teszek is másokat azzá. Mindenesetre jó volt olvasni a pozitív gondolatokat, remélve hogy egyszer rám fog találni a boldogság valaki mással. Mert esélyt kell adni ugyebár?! :-)
Teljes mértékben egyetértek az utolsó hozzászólóval! Én 2 embernél éreztem azt, hogy igen, õ az igazi! - a férjem elõtt. Szakítás lett ugye a vége. Akkor gondolkodtam. Hogy lehetne õ az igazi, ha nincs velem? Ha õ lenne az, akkor együtt lennénk boldogságban! Nyilván akkor nem õ az és igaz is lett! Ezzel én is csak azt akarom erõsíteni benned, hogy minden fejben dõl el! Dolgozd fel, zárd le és ne gondolj ennél többet a dolgok mögé! Ne súlykold magadba, hogy de igenis õ volt az és vele kéne boldognak lenned. Ahogy telik az idõ, egyre inkább el tudod majd õt engedni. Csak ne ezt súlykold magadba, amit most írtál, mert akkor tényleg így lesz!
Ha azt akarod hinni, amit leírtál, akkor az úgy is lesz!!! Vagyis, hogy csak egyszer lehet szeretni...stb. Viszont, ha úgy állsz, hozzá, hogy ez életed egy állomása volt, és jön még ennél sokkal jobb, igazibb, nagyobb szerelem, akkor jönni fog!!! Minden fejben dõl el!!! Sokan ott rontják el, hogy görcsösen kapaszkodnak az emlékeikhez. Nem tudják, mert nem akarják elengedni a múltat. Inkább "önámítanak". Kell idõ míg egy kapcsolatot meggyászolsz, ami lehet évekbe telik. Most ezt érzed, mert még nagyon friss az élmény. Én is voltam hasonló helyzetben, és mások is. Nekünk is sikerült feldolgozni, továbblépni, és újra boldognak, boldogabbnak lenni!!! Sok sikert kívánok hozzá!
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat. Átolvastam õket többször is. Vajon hányszor lehet az életben igazán szeretni? Annyian meghatározták már a szerelmet, annyi tudós foglalkozott már a kémiájával, a szív kutatásaival. Tudjuk, hogy a szerelem képes tönkretenni, de a világot is képes kimozdítani a helyérõl. Szeretni sokszor és sokat lehet, de egynek van fõ helye az életünkben. Hiszen az ember társas lény, szüksége van arra, hogy szeressék, hogy megoszthassa a örömét, bánatát. Hogy együtt cipeljék a terheket, és együtt élvezzék ki az élet szép oldalait. Megosztunk, megosztozunk. De igazán szeretni csak egyszer lehet az életben. Reménytelenül, fékezhetetlenül, önzetlenül. Nekem õ volt, õ marad és õ is lesz az, aki az életemben betöltötte azt az egy helyet. Mint ahogyan írtátok is, lehet mással is élni, mást szeretni, de akkora szerelemmel már soha.
Ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerintem õ csak használ téged. Kihasználja, hogy te még kötõdsz hozzá. Ha van neki más, akkor nem értem minek fekszetek össze. Téged is megaláz, meg az új párját is. Egyébként azt gondolom, amíg van bármi kötõdés, jobb teljesen kizárni az életedbõl. Nekem 3-4 év kellett hogy feldolgozzam. Nem tudtam elengedni, mert önámításban éltem. Most, hogy túl vagyok nagyon jól érzem magam. Mintha egy nagy terhet raktam volna le. Tök jó érzés!
Szia! Nekem egy 4 éves kapcsolatom volt a házasságom elött. Nekem fél év kellett még eltudtam felejteni, túllépni, beleszeretni a mostani férjembe. Az exet meg szerintem jobb hanyagolni, ott már barátság, se jó kapcsolat nem hinném hogy lenne :)
A kérdező hozzászólása: Én is úgy érzem, mint te, kedves válaszoló, hogy senki nem fog az õ helyébe lépni. Ha majd egyszer jön is valaki, akkor sem fogom õt annyira szeretni. Õ sem tud és én sem tudok vele minden kapcsolatot megszakítani. Csak így milyen jövõje lesz a kapcsolatának? Na, meg persze így magam elõtt is bezárok minden kaput.
A kérdező hozzászólása: Jelenleg most költözünk külön, de borzalmasan nehéz elszakadni a másiktól. Hetente kétszer, háromszor még együtt alszunk, összebújva, mert mind a kettõknek jólesik. (Szex már két hónapja nincs közöttünk.) Hazudott, megcsalt, van egy új kapcsolata, akivel közös jövõt tervez. Még mindig szeretem, az eszem azt mondja, hogy szakítsak meg vele minden kapcsolatot, de a szívem nem tudja õt elengedni. Most úgy érzem, hogy képtelen vagyok valakiben is bízni és szeretni. Nem tudom, hogy mi a jó döntés.
13 éves kapcsolatomat 1, 5 év után tudtam normálisan helyére tenni .Az exel megmaradt valamennyi kommunikációs kapcsolat nem csak a lányom miatt hanem ezzel is adózunk annak, hogy szerettük egymást de beláttuk nem lehet így folytatni , ha valamit tudunk segítünk egymásnak, de csak apróságokat.
Én nem gatyázok sokat, ahogy megy az egyik jön a másik.Legtöbb amit külön töltöttem most volt 1 hét.Volt úgy 2 nap volt:) De az utolsó kapcsi után kellett volna több idõ mert õ nagyon tönkre tett engem lelkileg.De sebaj mert megkaptam a világ legjobb emberét:)
Volt olyan, akivel megmaradt a kapcsolat (idõközben közös lett a baráti kör), több, mint 1 évbe telt így, mire túltettem magam rajta. Szóval határozottan nem jó. Attól is függ, hogy mennyi idõ alatt tudsz egy újba kezdeni, hogy hogy láttad a kapcsolatotokat. Csak abba gondolj bele, hogy valaki úgy lép ki egy kapcsolatból, hogy van már neki más (én az ilyet nem is értem, de mindegy). Nekem az utolsó exemmel eléggé megromlott már a kapcsolatunk, csak úgy voltunk egymás mellett. Szakítás után 1 hónapra szerelmes lettem a férjembe :)
Igen!!! Ez a helyes hozzáállás!!! Amit azonban még ehhez gondolok leírnám. Mindenképpen dolgozd fel, és zárd le ezt a kapcsolatot. Addig ne kezdj mással! Ritka nagy szemétségnek tartom, amit sokan csinálnak, hogy egy másik embert használnak búfelejtõnek. Akivel persze csak "ló nincs jó a szamár is" alapon vannak együtt. Ez tisztességtelen az újjal szemben! Egyszer velem is megcsinálták. Évekig nem tudtam kiheverni, hogy csak pótléknak kellettem. Kívánom, hogy dönts okosan!

Vagyonmegosztásnál azok a hitelek is közösnek számítanak, amit az egyik fél még a házasság előtt, de az élettársi kapcsolat alatt vett fel? Mennyi lesz a gyerektartás 3 gyermek után?

A férjemnek már a megismerkedésünk előtt is voltak hitelei és utána is vett fel (a családjának adta), és olyan is volt, hogy egy régebbi hitelét váltotta át kedvezőbb kamatozásúra. Most a válásnál azt akarja, hogy ezeknek a felét is fizessem, de én ezt nem érzem jogosnak. Gyermekelhelyezés még nem volt, én már 2 hónapja elköltöztem a szüleimhez a gyerekekkel, ő eddig még semmit nem fizetett, a hiteleire hivatkozva. A jövedelme netto 200000Ft körüli, ebből 92000Ft a hitelek törlesztője.

Legjobb válasz: A házasság elõtti "élettársság" semmit nem jelent jogilag. Mintha nem is ismertétek volna egymást. Kivéve persze, ha bejegyeztettétek az élettársi viszonyt, de ezt erõsen kétlem. Így tehát amit a házasság elõtt vett fel, az az övé marad, amit viszont a házasság megkötése után, azon egyenlõ arányban osztoztok. Az, ha kivált 1 hitelt egy másikkal, az attól még az eredeti hitelként fut ebbõl a szempontból.

A házasság elõtti "élettársság" semmit nem jelent jogilag. Mintha nem is ismertétek volna egymást. Kivéve persze, ha bejegyeztettétek az élettársi viszonyt, de ezt erõsen kétlem. Így tehát amit a házasság elõtt vett fel, az az övé marad, amit viszont a házasság megkötése után, azon egyenlõ arányban osztoztok. Az, ha kivált 1 hitelt egy másikkal, az attól még az eredeti hitelként fut ebbõl a szempontból.
A bíróságon a vagyonmegosztásnál a bíró nem fogja megítélni neked a házasságotok elõtt felvett hitelek felének megfizetését. Az egyedül a volt párod sara. Viszont, ha a házasságkötésetek után alapított volna vállalkozást, hiába van csak az õ nevén, a bíróság téged is bejegyez 50%-os tulajdonosnak.
A gyermektartásdíj elsobbséget élvez minden egyéb fizetési kötelezettséggel szemben. 3 gyermekre az apa jovedelmének 50%-a követelheto.
A hitel csak abban az esetben számíthat, ha a gyerektartás fizetése veszélybe sodorja a megélhetését. Nem ítélnek meg 100 000 ft gyerektartást, ha valakinek 92 000 ft törlesztõt kell fizetnie, így a létminimumra sem marad pénze, a 3 gyerekre kb 30 000 a reális. A hitelek hozzá tartoznak, amiket a házasság elõtt vett fel. Hitelnél az élettárs már nem számít az új ptk szerint. Bejegyeztetni nem lehet, azt csak egynemûek tehetik meg még mindig, nyilatkozatot lehet tenni közjegyzõ elõtt, de ez nem = a házassággal.
#4, az új Ptk 2014. márciusában lép MAJD hatályba...
A régibe se számít, szóval tökmind1:D
Nem. Azokhoz a hitelekhez semmi közöd, azok ugyanúgy különvagyonnak számítanak, mint a pozitív dolgok. A hitel pedig nem befolyásolja a gyerektartás mértékét. Ha így lenne minden kötelezett agyonvállalná magát kamu hitelekkel, amit a betéteibõl fizetne vissza.

Élettársi kapcsolat megromlása után mi a sorsa a vagyonnak? (lent. )

Öcsém kb. 6 éve odaköltözött az élettársához, van egy közös gyerekük. A meglév? házhoz építeni kellett egy szobát, hogy elférjenek, ami 2millió forintjába került öcsémnek, plusz a bútorok, minden lakásfelszerelési tárgyat öcsém vitt oda. Közösen nem kellett semmit venniük. Most az élettársa bejelentette, hogy már nem szereti, költözzön el napokon belül. Mindent hagyjon ott, mert a gyerekének szüksége van rá, semmit nem enged elhozni. Mit tehet ebben az esetben?

Legjobb válasz: Bejegyzett élettársi kapcsolatról van szó?

Bejegyzett élettársi kapcsolatról van szó?
Tudja az öcséd számlákkal bizonyítani, mit fizetett/vitt oda?
Élettársak esetén nincs vélelmezett közös vagyon, mindenki azt viszi, amit õ szerzett. Viszont ha az öcséd nem tudja számlákkal bizonyítani, hogy mit épített be a házba, akkor megszívta. Az ingóságot meg fogja meg és hozza el. Ennyi. Mi az, hogy nem engedi? Tán rákötözi magát, vagy mi? A gyereknek meg meglesznek azok a dolgok, csak apuka lakásában. Anyuka gondoskodjon a saját kecójában a gyerek szükségleteirõl egyedül.
A kérdező hozzászólása: Vannak számlák szerencsére, az építõanyagokról. Csak a gyerekkel zsarolja, hogy tõle viszi el a dolgokat.
Nem viszi el a gyerektõl, mert majd apukánál is lesz a gyerek. és ott tudja használni. Vagy az le van ejtve, hogy apukánál nincs semmi a gyereknek? Azt oldja meg õ? Gondolom, nem a gyerek etetõszékét, meg a játékait akarja elvinni...De ha ilyen bamba az öcséd, hogy ilyennel lehet zsarolni, és most enged is neki, akkor ne csodálkozzon, hogy a gyerekre hivatkozva állandóan fejni akarja majd a gyerek anyja. Most álljon a sarkára, ha jót akar. A gyereknek majd megad mindent, amit akar, ha nála van.

Élettársi kapcsolat megszünése után, kérhetem -e a gyerek apjától a külföldi keresetének a 20%-át? Vagy bekell érnem a minimálbér 20%-ával?

Legjobb válasz: Attól függ, hogy hol van az a külföld és az a külföldi munka mennyire legális. Amúgy kérheted, ha az apuka rendes, akkor még ki is fogja fizetni. De az, hogy bírósági úton érvényt szerezz neki, sok tényezõtõl függ (legfõképpen a feltett kérdéseimre adandó válaszaidtól.)

Attól függ, hogy hol van az a külföld és az a külföldi munka mennyire legális. Amúgy kérheted, ha az apuka rendes, akkor még ki is fogja fizetni. De az, hogy bírósági úton érvényt szerezz neki, sok tényezõtõl függ (legfõképpen a feltett kérdéseimre adandó válaszaidtól.)
A kérdező hozzászólása: Németország a külföld, és mint vállalkozó dolgozik kint! Mik a feltételek, hogy érvényesíthessem a "jogaimat", ha annak lehet nevezni! Vagy inkább nevezzük, úgy hogy a gyerek érdekeit szeretném érvényesíteni!
Így van, a gyermeketek érdekeit képviseled. És gyerektartás mindenképp jár neked, ha apuka Németben dolgozik, akkor is.
Az én gyerekem apja Angliában dolgozik, nemrég beszéltem az ügyvédemmel, aki azt mondta, ha bejelentett munkája van kint, ami után adózik, akkor annak minden további nélkül megítélik a húsz százalékát és elküldik, csak éppen mivel két külön ország vagyunk, kicsitt több az átfutási idõ, hiszen egy bírósági végzést külföldön elfogadtatni kicsit tovább tart.

Mit tehetek? Élettársamnak (5 éve vagyunk együtt) van egy 10éves lánya. A kapcsolat elején még egészen jól ment minden, mivel a gyerekes hétvégékből csak apró ízelítőket kaptam. Az összeköltözés után kezdődtek a bajságok.

(szerintem sokat van nála a gyerek, egyik héten egy estét, a másik héten péntek estétől egészen vasárnap délutánig) A kislány anyja egy katasztrófa, igazi vidéki bunkó. Sajnos a kislány is egyre inkább az, az ő nagyon szuper anyukáját mintázza. Rendetlen, trehány, lekezelő, fölényes… és persze mindig neki van igaza. Egyre nehezebben viselem a hétvégéket, sajnos a párom nagyon ritkán ad nekem igazat, az ő bájos kis csemetéjét védi. Valamilyen szinten ez érthető is, de ettől még én is a világon vagyok! Vagy nem?! Én mostmár örökre megtűrt személy leszek hétvégente a saját lakásomban? Jah, nem. Főzésre, mosásra első osztályú vagyok…

Legjobb válasz: Nem tudsz a kislánnyal közös programokat csinálni, hogy kicsit jobban összecsiszolódjatok? Tudom, hogy nem egyszerû dolog, nekem is van egy mostohafiam, négy éves volt mikor összejöttünk, egy angyali kiskölyök. Volt:) Aztán jött a kiskamaszkor és majd kikészültünk tõle. Egy hétig nálunk van, egy hetet az anyukánál (bár nálunk õ szerencsére nagyon normális). Volt egy-két húzós évünk, akkor született meg a közös kislányunk, nála talán ez is közrejátszott, de ilyen korban szerintem minden gyerek elviselhetetlen. Szabályokat kell hozni, nem szabad mindent ráhagyni. Mondjuk jó lenne, ha ebben az anya is partner lenne. Én is volt, hogy megkaptam, hogy ne szóljak bele, a mostohaapja ugyanúgy. Ezeket azonban csak szülõkkel együttmûködve lehet megoldani. Elmúlt egyébként nála ez a korszak, sok türelem kellett hozzá.

Nem tudsz a kislánnyal közös programokat csinálni, hogy kicsit jobban összecsiszolódjatok? Tudom, hogy nem egyszerû dolog, nekem is van egy mostohafiam, négy éves volt mikor összejöttünk, egy angyali kiskölyök. Volt:) Aztán jött a kiskamaszkor és majd kikészültünk tõle. Egy hétig nálunk van, egy hetet az anyukánál (bár nálunk õ szerencsére nagyon normális). Volt egy-két húzós évünk, akkor született meg a közös kislányunk, nála talán ez is közrejátszott, de ilyen korban szerintem minden gyerek elviselhetetlen. Szabályokat kell hozni, nem szabad mindent ráhagyni. Mondjuk jó lenne, ha ebben az anya is partner lenne. Én is volt, hogy megkaptam, hogy ne szóljak bele, a mostohaapja ugyanúgy. Ezeket azonban csak szülõkkel együttmûködve lehet megoldani. Elmúlt egyébként nála ez a korszak, sok türelem kellett hozzá.
Nézd valahol várható volt, hogy lesz nála a gyerek és nem csak havonta egy délutánt tölt vele az állatkertben. Szerintem egyáltalán nincs túl sokat nála. Az apja és két hetenként van egy hétvégét vele meg másik minden második héten meg egy estét? Ez szerinted sok egy gyereknek az apjával lenni, egy szülõnek a gyerekével? SOK? Csúnyán, de így mondják nálunk, gyerekessel ne kezdj, hacsak nem akarod más borját nevelni. Hát ez van sajnos. Tudtad, hogy gyerekes szülõ, és nincs rá garancia, hogy a gyerek mindig egy kedves kis angyal marad, akit sose látsz. Sõt. Azért, mert az élet így hozta, hogy ahogy írod, a te lakásodban éltek, még a pasidnak van egy 10 éves gyereke akit nem tilthatsz el tõle, így se találkoznak sokat, attól, hogy te utálod a dolgot és eleged van belõle.
Akkor egy-két alkalom múlva beszéljétek meg újra. Egy ilyen kiskamasz olyanokat kombinál egy-egy mondatból, hogy csak lesi az ember, hogy ezt hogyan forgatta ki. Szerintem nincs olyan sokat nálatok, talán ez is lehet a baj, kevés neki ennyi az apjából. Lehet a kettõs programok helyett tényleg inkább hármasban kellene, valamit adj nekik teret arra, hogy kettesben legyenek, együtt menjenek valahova, de ne maradj ki mindenbõl. Légy laza, ne azt mond neki, hogy mit csináljon, hanem kérd meg, hogy segítsen, aztán ha végeztek megnéztek egy filmet vagy akármi. Neked kell az okosabbnak lenni, manipuláld ha szükséges.
Egy este és egy teljes hétvége 2 hét alatt nem olyan sok...mit szólnál ha egyik héten itt, másik héten ott lenne? Ezzel számolni kellett volna amikor gyerekes apukával kezdtél, neki mindig a lánya lesz az elsõ, és ez igy normális.
Erre csak azt tudom mondani, amikor megismerted tudtad mit kapsz.Nem tudod elviselni, hogy te mindig második maradsz csak.Persze nem azt mondom mindig a párodnak a lányát kell védenie, de hát csak a lánya!!Én is ezt tenném és minden normális szülõ a sajátját védi. Nem tudsz mit csinálni, esetleg egy kicsit elbeszélgethetnél a pároddal, hogy téged is vegyen figyelembe.
1 Nem, nem minden szülõ védi mindig a gyerekét. Ha nincs igaza, fölényes, lekezelõ, ahogy írja a kérdezõ, akkor nem kell védeni. Egy szülõnek nem ez a feladata, hanem hogy megtanítsa a helyes viselkedést. Persze vannak helyzetek mikor vállszélességgel a gyerek mögé kell állni akkor is ha hibázott, de ez nem az otthoni ügyekre vonatkozik.
Másik. Hogy a gyerek milyen rossz. Tudom én, hogy milyenek lehetnek a gyerekek, de azért valljuk be sok nõnek már akkor is utálatos ördög fattya a pasi gyereke, ha szegény semmit sem csinál csak van és legszívesebben elüldözné a nõ.
Engem személy szerint zavarna, hogy az apát ennyire nem érdekli a dolog. És úgy tekint a gyerekre mint valami játszópajtás, aki még most milyen aranyos, aztán lesz belõle ami lesz, nem az õ dolga az anya rontotta el. Majd a közössel is így lesz? Egyik fél nevelne a másik ráhagy mindent. Lehet nehéz ezt most így felfognod de még jó helyzetben is vagy. Az hogy kibõl milyen szülõ lesz azt csak elképzelni tudja a másik fél, de meg láthatod, tapasztalhatod is.
A kérdező hozzászólása: óóó, hát õ úgy csinál, mintha érdekelné, de valóban inkább játszópajtás, mint Apa. Állítása szerint egy közössel (õ régóta szeretne) egészen más lenne a helyzet, mert a lányával kapcsolatban picit "hétvégi apukának" érzi csak magát, és azért nem fegyelmez, mert fél, hogy a lánya majd nem akar jönni hozzánk.
De tipikus! A sajáttal is így bánna, tuti. Te viszont megérdemled a tiszteletet, és ezt igenis tartassa be a lányával! Nem megoldás, hogy anyuka ilyen. A gyerekek egyébként tudnak többféleképpen viselkedni, az elvárásoknak megfelelõen.
A kérdező hozzászólása: Sajnos ettõl tartok én is... A nõvérem gyermekeivel (hasonló korúak) is jóval engedékenyebb, mint én. Valahogy nála nem "fontosak" a szabályok... a törölközõkiterítés, a tányérelpakolás... ilyen apróságok. Sztem meg nem egy nap történet, és miért a nõnek kellene a "körletet" folyamatosan rendezgetni utánuk. Érdekes, pl. õk szó nélkül megcsinálják, ha mondod, hogy "hoppácska ez itt maradt...", a lánya viszont pofákat vág egybõl...
Így végigolvasva mindent annyi tudok hozzászólni ehhez, hogy a páromnak 7 éves a fia mi 3 éve vagyunk együtt 3 hónapja házasok, és péntekenként jön délután a kicsi szombat estig(néha pár órára hétköznap is).Régebben többet volt itt de mióta suliba jár ennyi.Lényegében majdnem annyit van itt mint nálatok a kislány, ez nem sok!!!Én személy szerint jobban örülnék ha többet lenne nálunk mert akkor kezelhetõbb a gyerek, mi is megvagyunk áldva egy "jó anyukával".(erõszakos, akaratos, alpári és sorolhatnám)és az a baj hogyha sokat van az anyjával akkor õ is kissé olyanná válik.Szerintem azon kellene inkább gondolkodnod, hogy hogyan nyerhetnéd el a kislánynál azt, hogy ne lenézzen téged hanem fel rád, aki az õ apukáját boldoggá teszi.Tudom én hogy ez nem egy egyszerû dolog de ha azt akarod, hogy elfogadjon muszáj "letérdelned". Elõször is apukával kellene tisztázni, hogy mi a helyzet és te nem azért vagy hogy kiszolgáld a királylányt és úgy mondd csicska legyél mellettük.El kellene neki mondanod, hogy TI vagytok a felnõttek és ti nevelitek a gyereket ne a gyerek nevelje apukát!!!Szabályokat kellene felállítani, bár ezzel a ti esetetekben nem olyan egyszerû már.5 éve kellett volna ezen gondolkodni, hogy oké van egy lányod de...véleményem szerint apuka nélkül nem mész semmire, ha õ nem áll melletted soha nem lesz jó a kapcsolatod se a gyerekkel se a pasiddal.Sokmindent tudnék írni neked még de szerintem kissé elkéstél már azzal, hogy ezt helyrehozd!!!
A kérdező hozzászólása: Tényleg próbáltam... Gondoljátok, hogy malmoztam az elmúlt 5 évben? Hiába. Sajnos a párom nem érzi akkor problémának a neveletlenségét, mint én... Volt idõ, amikor a mama tett lépéseket, de aztán õ is inkább az egyszerûbb "ráhagyom" utat választotta.... Tényleg csak a külön út lesz a megoldás? Sajnos a közös gyerek gondolata felsem merül bennem... pedig lassacskán el kellene ezen is gondolkodnom (35 vagyok)
Ez az otthon tanulja ráhagyom nagyon rossz hozzáállás. Ahogy részedrõl is az, hogy nem mozdulsz ki vele mert butácska. Ha az anyja nem tanít meg neki dolgokat, és ti sem akkor ki fogja? Legyen tényleg egy tuskó felnõttkorában, csak mert az anyja az, az apjának pedig nehezére esik megnevelni? ez hülyeség. A szomszéd gyerekével talán meg lehet csinálni, de egy apának azért vannak feladatai. Én azt mondom az õ hozzáállásán kellene változtatni. Neked pedig támogatni. Leírod, hogy neked nem a gyereked, ez igaz. De az apját választottad, így már van közöd a gyerekhez.
A kérdező hozzászólása: Sajna a párom nem következetes, egyszer megtiltja, egyszer megengedi ugyanazt a dolgot. Megértem, de tényleg!!! Hiszen a gyermeke! De nekem nem az. És ez niylván nem fog változni. Minnél hosszabb utat tettünk meg, annál rosszabb... és még rosszabb lesz??? Jajj. A nemköszönésre (és minden egyébre) annyi a válasz, hogy tudod milyen az anyja, ezt tanulja otthon).
Ha ezt a férfit választottad, akkor számolnod kell a rossz oldalakkal is nem csak a jókkal. Próbáld meg kibírni ezt az idõszakot, fõzz valamit ami gyorsan megvan és csinálj magadnak programot. Mivel akármilyen rossz is mégis csak a gyereke, és ez úgy van rendjén ha jobban szereti a gyerekét!Egyébként meg lehetsz te akár milyen kedves a gyerekhez, mégis csak az van a szemébe hogy azaz õ apja! Egyébként még csak 10 éves, lesz ennél rosszabb is készülj fel lelkileg.. Majd 15-16-17 éves korába minden hétvégén világháború lesz.. Hétköznap a tied, hétvége a kölyöké sajnos ezt el kell fogadni.
A kérdező hozzászólása: próbáltam finoman lelépni, amikor jön, hogy had legyenek kettesben. Sajnos a páromnak ez nem tetszett. De ha otthon vagyok, akkor csak bosszankodom! Állandóan nyavalyog valamiért, az apja meg természetesen mit sem sejtve fejet hajt, és máris minden úgy van ahogy a gyerek akarja…. A hármasban dolog is necces… Neveletlen és butácska (anyukája IQ szintjének eredménye) egyszerûen ciki vele társaságba menni….
A párod hogy áll ezekhez a dolgokhoz, ha konkrétan elmondod mi a bajod egy adott helyzetben? Mit szól a nem köszönéshez például. Ezt miért hagyja, mit mond? Neki kellene valamit tennie. Bár megértem, hogy õ meg játszani akarja a jóapát, ha csak ennyit van vele, de nem attól lesz az, ha hagyja, hogy a gyerek bunkón viselkedik.
A kérdező hozzászólása: hát igen… tudhattam volna… csak egy ilyen szitura nem lehet felkészülni. Annyira kis édesnek tûnt, és az a „néhány nap” sem tûnt soknak. Nade amikor köszönés nélkül állít be, és konkrétan levegõnek néz és minden kérdést úgy kezd, hogy apaaaa… akkor azért az emberben kicsit úgy kezd összegyûlni a feszültség… Közös program… volt néhány sütisütés, persze mindent õ csinált, én ott sem voltam! Hozzáteszem, ez kb 5 éve tart… tehát türelembõl és megértésbõl azt hiszem nincs hiány nálam!!!
A kérdező hozzászólása: Volt néhány komoly elbeszélgetésünk. Egy-két alkalomig tartott is a hatása... aztán minden visszaállt. A közös programok sajnos nem jöttek be. Nyilvánvaló, hogy a gyerek az apukájára kíváncsi, nem rám. Párom is erõltette ezt egy idõben, de tudom, hogy kiestem a kosárból. kábé fél éve a gyerek feltette a kérdést ap apjának, hogy miért nem békülnek ki az anyjával? (6 éve váltak el, a csaj félrelépett, már gyerekük is van)
Ha egyébként szeretitek egymást, úgy érzed õ az igazi és leélnéd vele az életed, szülj közös gyermeket. Ez helyre állítja a dolgokat. Apának osztódik a figyelme, és a gyermeke anyjának több figyelmet vár el a nagyobb gyerektõl is, mint egy barátnõnek.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!