Találatok a következő kifejezésre: Édesanyámmal nem beszélni, mióta (1 db)

Édesanyámmal nem tudok beszélni, mióta elveszettem a szüzességem. Miért ilyen velem édesanyám? Ki a hibás én vagy ő?

Sziasztok!Kérlek segítsetek mert már nem tudom h mit tegyek.Édesanyámmal már lassan 2 éve nem tudunk beszélni, miota elvesztettem a szüzességem a barátommal, és nincs mellettem, pl ami a legfontosabb a sex miatt, mint egy anya..Nem tudok t?le kérdezni ezért irok ide be, meg mástol kérdezgetek.Meddig lesz ez igy??Miért ilyen édesanyám h szerinte elkövettem egy hibát h nem akkor vesztettem el amikor ? szerinte ideje lett volna hanem hamarabb, és nem hallgattam rá.Ez normális dolog h nincs mellettem semmiben??Olyan kapcsolatunk van mintha ismer?sök lennénk, nincs semmi anya-lánya kapcsolat..És ha egyedül kezdek el járni az ? tudta nélkül n?gy.-hoz akkor azért megint én leszek a hibás?Mert mindig mindnenért én vagyok a hibás.És nem is kedveli már a barátomat azota...Elsem merek mondani neki semmit sem.És ugy érzem nem én hibáztam hanem ?, de nem lehet vele beszélni mert egyb?l dühös lesz és ez miatt nem is kérdezek (nem is merek) t?le semmit sem..Ki a hibás?Én h hamarabb feküdtem le a barátommal mint ahogy ? szerette volna, vagy mi a baj?Õ ennyire önfej???Kérlek segitsetek mert már nem birom.Hagyjam és éljek továbbra is ilyen titkolózással vagy mit tegyek?Mert beszélni vele nem merek mert félek h balhé lenne h ki a hibás és miért..Annyira egyedül maradtam.És csak a barátaimra számithatok..Tényleg én hibáztam ekkorát h igy kell b?nh?dnöm?Kérlek segitsetek dönteni hagyjam vagy még 2 év után álljak anyám elébe?Vagy csak is magam ura legyek?Nem tudom.Ugy érzem nincs mit tenni mert nem nekem kéne meg tennem az els? lépést de mégsem értem h ? nem érez semmi hiányt?!H mégis mi van a lányával ilyen téren..?!És amikor fáradt a szemem pl.akkor is azt mondja h (legalább is ahogy a mondtataibol kivettem) sexelek és ezért ilyen a szemem, és most meg azzal akifogással jöt h biztos egyik nagyanyámra hasonlitok mert ? volt ilyen..Rossz lánynak tart pedig semmi olyat nem csinálok.Esküszöm.Remélem érthet?n le tudtam irni.Ugy érzem ha beszélgetés is lenne a köv.nap én már nem lennék otthon..És ha megtud valamit abba egyb?l bele köt.Köszönöm nagyon ha tudtok segiteni és a válaszokat is köszönöm el?re!Egy kétségbe esett lány.(18)

Legjobb válasz: Már ne is harizz de anyád naon hü**e!!!Már szinte felnõtt avgy,kész nõ!Ha rádtukmálja,hogy rosszul tetted azt hogy lefeküdtél a barátoddal,abból komolyabb bajod is lehet a továbbiakban!Pl nem fogod tudni élvezni a szexet,mert az lesz végig a fejedben,hogy ha anyukád rájön,akkor mit fog szólni!Ez beteges!Nem írtad milyen a kapcsolatod az édesapáddal!Tõle nem tudsz segítséget kérni????Õ talán jobban megért....Nagyon szurkolok neked!Beszélj mindenképpen valakivel!!!Pusz!

Már ne is harizz de anyád naon hü**e!!!Már szinte felnõtt avgy, kész nõ!Ha rádtukmálja, hogy rosszul tetted azt hogy lefeküdtél a barátoddal, abból komolyabb bajod is lehet a továbbiakban!Pl nem fogod tudni élvezni a szexet, mert az lesz végig a fejedben, hogy ha anyukád rájön, akkor mit fog szólni!Ez beteges!Nem írtad milyen a kapcsolatod az édesapáddal!Tõle nem tudsz segítséget kérni????Õ talán jobban megért....Nagyon szurkolok neked!Beszélj mindenképpen valakivel!!!Pusz!
Szia.én is beállok azok táborába akik ugy veszik észre bizony anyukád sexuális életével van valami gond!Kettesbe laksz anyukáddal? Mert akkor világos mint a nap hogy mi baja! Abszolut ne törödj vele hogy ilyen veled, mert szerintem már bocs hogy ilyet írok de féltékeny rád. Meg van azért valami gon is vele, mert 2 évig azon rágodni hogy a lányom lefeküdt a barátjával, hát tudod a leg finomabb kifejezéssel szólva is pont anyukádnak hiányzik a sex. Nem akarlak megsérteni de én ezt így gondolom, és nem akartam kerülgetni a dolgokat.
Sajnos sok szülõ esik abba a hibába, hogy -mivel a csemetéje még erõsen tõle függ- nem tud mit kezdeni ezzel a "hatalommal". Egyelõre nem tudsz vltoztatni a helyzeteden, de hamarosan eljön az idõ, mikor saját döntésbõl kerülsz kapcsolatba édesanyáddal. Sokan a szülõk közül azért erre a 24. órában rájönnek, de van bizony, hogy nem. Édesanyád nagyon jó úton van afelé, hogy végleg elveszítse a lányát. Ja, és ha nem akarsz mély beszélgetésbe belemenni, annyit nyugodtan magmondhatsz félvállról, hogy ne foglalkozzon már annyit a te szexuális életeddel, mert az a tiéd. Fel a fejjel, és kitartás, az önálló felnõtt életed sokkal hosszabb lesz, mint a gyerekkorod. Nekem sem volt felhõtlen gyermekkorom, de ma már nevetek az egészen, rég volt, tán igaz sem volt, és legalább tudom azt, hogy ne neveljem a gyerekemet! :-)
a volt barátnõmnek a nagyanyja lett ilyen amikor megtudta h az unokája valoszinû már nem szüz. pedig õ volt a kedvenc unokája azota hozzá se szol, semmibe veszi, bármit csinál bármiben az minden rosz, megjegyzéseket tesz folytonosan, szerintem az a bajuk hogy ti nem vagytok olyanok amilyenek õk voltak, csalodtak bennetek és talán elvárják hogy magyarázzátok el nekik h ezt mért mrtétek megtenni, mondjuk a régi barátnõm ezt nem ilyen hangulatban mondta el nekem mint ahogy te itt leirod, látom téged nagyon megvisel ugy érzem leeht érezni hogy kb. bõgve irtad le, amit megtudok érteni, de hidd el nem te vagy a hibás, és ez elviselhetetlen amit csinál veled, a volt barátnõm már messzebb lakik a nagyanyjátol ezért nem viseli meg mert õ nem szembesül azzal minden nap, de te igen, ezért kell valamit mégis tenni az ügyben, esetleg elkéne menni egy külön pszichologushot és ott beszélni erröl a dologrol aki elmagyarázná neki h amit õ csinál az rosz, viszont valoszinû hogy nem menne el, így annyit tudsz csinálni hogy megprobálsz leülni vele beszélgetni, és elmagyarázod neki a dolgokat, de leeht ez sem segitene mert nem lenne hajlando veled beszélni, esetleg ha ugy is a nagymamádat gyanusitja h rá hasonlitasz esetleg beszélhetnél vele hogy probáljon meg segiteni leeht hogy õ tudna rá hatni, de elég kemény ez a helyzet az a baj. lehet majd egyszer megbocsát neked egy olyan dologért ami nem bün, fura egy felfogása van, de ne hibáztasd magad ezért, az ilyen anya az nem anya, és leeht az lenne a legjobb ha hagynád és megprobálnál olyan barátokat is keresni akik idõsebbek anyáddal egyidõsek, biztos találsz interneten ilyeneket és õk tudnának neked segiteni ilyenekben, hidd el tudom h rosz hogy az anyukád nem áll melletted mellettem sem állt soha apám, és neki sem tetszik hogy én nem vagyok férfias kemény srác, mint õ. de sosem volt ott mellettem akkor kiröl vettem volna a példát, sosem mondott el semmit, és elég szar volt rájönni magamtol egy csomo dolgora amit az apáknak kéne elmondaniuk a fiuknak, igy nem jogos hogy õ hibáztat engem, és az sem jogos hogy az anyád téged hibáztatat, és ha igy fogja fel a dolgokat azt sem érdemli meg hogy egyáltalán hozzá szolj és azt sem érdemli meg hogy gyereke legyen. szia. és probálj megnyugodni jó? esetleg irj mailt ha bármiben segithetek, vagy esetleg ha csak egy barátra vágysz.
Én 14 éves koromban vesztettem el a szüzességem.Sokan azt mondják hogy korai de szerintem nem feltétlenül attól függ az érettséged hogy mennyi idõs vagy.Nem te vagy ebben a dologban a hibás.Én úgy gondolom hogy az anyukád nem bír egyrõl a kettõre lépni ezekben a témákban.Még mindíg az õ korában él amikor még lenézték azt a fiatal nõt aki 18-20éves kora elõtt közösült elõször.Ezt neki megkéne értenie. Te ne gyötörd magad buta gondolatokkal.Azt írtad nem lehet vele beszélgetni, hát akkor hagyd rá.Megfogja egy idõ után látni hogy te boldog vagy a barátoddal és jól megvagytok annak ellenére hogy (idõ elõtt) feküdtél le vele.Azzal kapcsolatban hogy nem mersz neki semmit elmondani szerintem ne tedd hacsak nem kérdez.Ha valami érdekli megkérdezi és akkor válaszolsz ha úgy érzed hogy megosztod vele. Sok sikert kívánok neked:) Ja és szerintem: (anyud ha még nem is mondja biztos sokszor végigfuttatja az agyán hogy hogy is van ez, lehet hogy õ is arra vár hogy te lépj) :) Állítólag a türelem az idõ sokmindent megold.Nekem anyummal nem ilyen problémáim voltak, de énsem jutottam vele semmire egy jóideig.Ráhagytam és egy idõ után helyrejött a kapcsolatunk. (ha úgy gondolod hogy valami van abban amit mondtam akkor fogadd meg egy 16 éves lány tanácsát) ódv.
Akkor te 18 voltál??? Ha igen, akkor te vagy a hibás. Ha 18 voltál õ, mert 18 után "nem szólhat bele."
Szió! Édesanyáddal van a "probléma", nem veled... Nagy sérüléseket hordozhat magában, lehet még gyerekkorából... Lehet kiskorában látta a nagymamádat szeretkezni és ez megrázta.. De a lényeg..NEM A TE HIBÁD! Én is 18 éves voltam, mikor elvesztettem... és ez egy cseppet sem késõ vagy korai..nekem ekkor volt AZ IDÕM..nyílván neked is.. Szerintem konkrétan beszéld ezt meg az anyukáddal... nyílt lapokkal játszva, akár plusz egy fõ jelenlétében (villámhárító)... mindennek ki kell derülnie... de te semmiképpen nem szenvedhetsz miatta, fõleg hogy nem érted a problémáját.. Édesanyádnak fel kellene dolgozni azt, ami miatt baja van a te szexeléseddel, ha másképp nem megy, szakorvosi segítséggel...de NEM szabad gátolnia lelkileg az egészséges szexuális fejlõdésben... mert így könnyen bûntudatod lehet, amit még további szexuális életi problémák követhetnek..Ezt el kell kerülnöd!! Ha anyukád nem hajlik a változtatásra, akkor neked kell erõsnek lenned...és cselekedned így vagy úgy. Szurkolok neked! Sz(20)
ha 2 évig hurcolja magában a sértetséget akkor ott nagy baj van a kedves anyukával, ezt normális esetben max pár hét alatt jó akkor egy hónap duzzogás és megemészti, de 2 év az nagyon sok. 1. anyukád nem tud megbocsátani, ez nagy hiba 2. szexuális téren vannak gondjai anyukádnak 3. a nagyanyádat látja benned, és vele nem volt egy felhõtlen viszonya.. mit tehetsz: fogadd el, hogy anyukád ilyen, nem érdemes rágodni rajta, változni majd idõvel fog..nem kell titkolózni, de a magánéletedet tartsd meg magadnak, és a problémáidat pedig orvosold a barátokkal vagy a neten szakemberek segitségével akármelyik fórumon, sajnos szomorú.
Sajnos vannak ilyen szülõk. Talán az õ szexuális élete is vacak. Vagy korán kezdte és megbánta. Vagy épp hamarabb akarta kezdeni csak nem merte, és most a te lehetõségeidre féltékeny. Én a te helyedben próbálnék közeledni anyukámhoz. Végülis nem hiába mondják hogy anya csak 1 van. Beszélj vele bármirõl, de a szexet mint témát kerüljétek. Próbáld úgy megoldani a szexuális életedet, hogy õ minél kevsebbet tudjon róla. El kell fogadnod, hogy ezt e témát vele lehetetlenség normálisan megbeszélni.
Szia! Nem te vagy a hibás. Anyukáddal van a baj, az biztos. Nekem anyukám már 3 éve ilyen, amikor elváltak apukámmal... Pedig én nem tettem semmi rosszat... Beteggé tesz, kikészít, de muszály elviselnem... Az utcára mégsem mehetek, és sajnos van még pár év, mire nagykorú leszek... De szerintem a te anyukáddal nincs ilyen nagy gáz. Ülj le vele beszélgetni, kezdd valami semleges témával, és lassan térj a lényegre. Ha kiabálni kezd, veszekedni, és elmond mindennek, ne foglalkozz vele, had adja ki magából a dühét, de fontos, hogy te semmiképp ne menj bele a veszekedésbe, ne kiabálj, maradj nyugodt, és tudasd vele, hogy te nem szeretnél vele veszekedni, csak beszélgetni, mint lány az anyjával. Ha nem is az elsõ alakalommal, de egy idõ után valószínüleg helyre fognak jönni a dolgok... Mégsem haragudhat rád ezért egy életen át... Remélem erre magától is rájön :) Sok szerencsét, szurkolok :) ;)
Szia!Édesanyádban van a hiba.Szerintem nem korán, s nem is késõn veszitetted el s szüzességedet!szépen beszélgess el vele, tedd fel neki a kérdéseidet, mond el a véleményedet, érzéseidet.Nem fordíthat hátat egy ilyen hülyeség miatt!s már 2 éve?Ez borzasztó!Ha meg nem megy a megbeszélés akkor hagyd rá, éld az életed, s inkább a barátnõiddel beszéld meg a dolgaidat, ha már a mutteroddal nem lehet!Ha részben kizár az életébõl akkor zárd te is ki õt a te magánéletedbõl...Én úgy csinálom, aki kizár engem azt kizárom én is!Ez van!Tudom hogy nehéz!Sok sikert s fel a fejjel!
Szia! Szintén csak azt tudom írni, hogy nem te vagy a hibás. Igenis, anyukádnak támogatnia kellene téged, még akkor is, ha szerinte ez korai volt. Az, hogy emiatt besértõdik és rosszlánynak nevez (hogy mondhat ilyet a lányára csak azért, mert elvesztette a szüzességét?!?!?!), tényleg valamilyen saját korábbi sérülésre/rossz tapasztalatra utalhat, fõleg, hogy még a nagymamád is emlegeti... Szerintem mindeképp beszélj vele. Legalábbis akkor, ha vállalod, hogy jó eséllyel még rosszabb lesz a kapcsolatotok. Ugyanis vagy megért téged (mondd el neki mindazt, amit itt leírtál, az érzéseid), vagy mereven elutasít. Ha ez utóbbi, akkor sajnos valószínû nem sokat tehetsz az ügyben...
Ez durva! És megenyhült már azóta anyukád?
Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy anyukáddal mit tudnál csinálni, de az biztos, hogy te nem vagy hibás, hiszen ha most 18 éves vagy, és két éve vesztetted el a szüzességed, akkor 16 éves voltál (ha jól értem), és abban nincs semmi rossz, ez teljesen normális (én 15 voltam, és szerintem még az sem vészes). Sajnos anyukádra nem tudok hatni, hogy térjen észhez, de ha gondolod, írj privit, szívesen beszélgetek veled. Üdv: Petra (20)
Az elõzõ, neked volt NE szólljoon bele!!!Bocsi ha félree érrhetõ vok de négis ezt tartom igaznak


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hol tudok rákeresni az Irakban szolgáló bátyámra? Mit kell hozzá felmutatnom? Régóta nem kaptunk hírt felőle (évek óta) és szeretnénk tudni hogy egyáltalán várjuk-e haza?

10

Mit csináljak anyukámmal? SOS

ma lesz osztálytalálkozója, és nagyon szeretne elmenni, de a hülyesége miatt itthon marad, mert neki csúnya a haja meg nincs ruhája meg hogy néz ki, plusz a kocsija se indul be. mondtam neki, hogy kérje kölcsön a testvére autóját, én meg majd kivasalom a haját meg stb, de itthon sír hogy ő nem megy már sehova... 4kor kezdődik az osztálytalálkozó

11

Jogosan vagyok mérges a páromra?

Tudta jól, hogy holnap családi összejövetelre megyünk anyámhoz. Erre ő eligérkezett az öccséhez betonozni. Most mi legyen?

35

Együtt járok egy férfival, de kiderült hogy felesége van. Ti mit tennétek?

Lassan 1 éve vagyunk együtt. A felesége vidéken élt, mert a szüleit ápolni kellett, most költözött haza.

Nagyon szeretem őt. Mit tennétek? Szólnátok a feleségének?

25

Hogyan szerezzem vissza a feleségem bizalmát megcsalás után? Hogyan tovább?

A feleségemet megcsaltam és ő most a kisbabánkat várja.Pont akkor derült ki amikor elmondtam azt is,hogy másba vagyok szerelmes a munkahelyemen ahová minden nap bejárok.Nem tudtam dönteni kettőjük között és ezt meg is mondtam neki.Nagyon szomorú volt és most iszonyatos nagy gödörbe keveredtünk.Már tudom az nem szerelem volt,csak le akartam avval a nővel feküdni,de nagyon(ezt elmondtam neki is) Õ most nagyon csalódott és minden nap gyomorgörcse van ettől és hol nagyon megértő,hol pedig újból előjönnek ezek az érzések nála.Tudom küzdenem kéne érte,de egyenlőre bele vagyok merülve az önsajnálatba(hogy hogy tehettem ilyet,szemét vagyok,nem birok a szemébe nézni,nem érdemlem meg őt és a gyereket...stb) Kezdetnek annyit tettem,hogy megmondtam a lánynak,kitöröltem a számát,ismerőseim közül töröltem és várom hogy áthelyezzenek más részlegre.Az a baj,hogy ahogy a feleségem csapong úgy én is.Egyik nap küzdök érte másik nap meg az önsajnálat....

11

A férjem folyton bántja a nővérem férjét. Hogyan beszéljek vele?

Nekem sem a szívem csücske a srác, igaz nem mondott soha egy rossz szót sem csak egyszerűen más mint a családunk. Egy tipikus nagyvárosi úri gyerek, aki kb semmilyen férfi munkához nem ért, mi pedig egy kis városban nőttünk fel (már majdhogynem falu) vidéki szülőkkel. Az én férjem falun nőtt fel és ez mindenhogy meglátszik. Nem paraszt, csak tudja, hogy mi a munka és normálisan gondolkozik, ellenben a tesóméval, aki szerintem sose végzett fizikai munkát ezért egy kis ropi gyerek, semmi férfiasság nincs benne. Egy kis szerencsétlen fiú. Arról nem is beszélve, hogy kicsit gazdagabb családból származik és ő nem hord márkás dolgokon kívül mást. A férjem szókimondó, őszinte ember és gyakran piszkálja a gyereket, aki nem is mer vissza szólni. Tényleg nem akarom bántani mert egy rossz szava nem volt hozzám soha de ezek tények. A szüleim is így gondolják. A nővéremnek már majdnem 10 éve megvan, nekem meg csak 5 és az én férjemet szinte első perctől kezdve kedvelik a szüleim. Szeretném ha nem piszkálódással telnének az ilyen családi összejövetelek, ezért beszélgettem vele kicsit, hogy próbáljon meg visszavenni de legutóbb is ugyanaz volt. Holnap megint ott lesz mindenki. Mit tegyek?

25

Rossz ember vagyok, mert nem tudtam sírni anno mamám temetésén?

Nagyon lehordtak érte itthon, hogy beteg vagyok meg nyomorék , meg stb meg hogy miattam halt meg.. meg menjek el dokihoz..

8

Lépjek vagy ne? Nagyon padlón vagyok, de nem tudom, mi a jó megoldás!

Alapszituáció: 25 vagyok, párom 27. Budapesten éltünk, pezsgett az éltünk, rengeteg barátunk volt, színházba, koncertekre,múzeumba, programokra jártunk, mindkettőnknek olyan is a szakmája, hogy ez elengedhetetlen. Tavaly nyáron leköltöztünk vidékre, mert páromnak felajánlottak egy munkát, ami sokkal jobbnak tűnt, mint az akkori munkája. Kaptunk egy szolgálati lakástis. Még egyetemre jártam (járok), Phd-t csinálom Bp.-n, de vele mentem. Miután leköltöztünk, kiderült, hogy babát várok. A kapcsolatunk szilárd volt, és maga a csoda. Minden szempontból. Nagy reményekkel indultunk neki az évnek.

Azóta minden elromlott, semmi sem úgy lett, ahogy terveztük (kivéve a csodálatos babánkat, aki azóta 9 hónapos). A munkája felőrli, a fizetése fele annyi lett, kihasználják, nap mint nap megalázzák. Nincs egy ismerősünk sem, családunk messze van, utáljuk a várost, csupa kissebség és primitív emberek vesznek körbe minket, nem tudunk kimozdulni sem, nincsen semmi élet. A párom egyre többet kezdett inni, folyamatosan veszekszünk, megromlott a kapcsolatunk is teljesen.
Sajnos a szerződése még májusig szól, de úgy érzem, hogy én nem bírom ki addig. Minden nap sírok, minden nap veszekszünk, utálok vele otthon lenni. Mivel lecsökkentették a fizetését, nekem meg felajánlottak egy munkát, rábeszélt, hogy kezdjek el dolgozni, nekem is jobb lesz, ha emberek között vagyok kicsit. Babát beadtuk délelőttre egy magánbőlcsibe, én meg "félállásban" elkezdtem dolgozni. A félállásból az lett, hogy napi 10 órákat kell dolgoznom, fizetést meg nem kapok múlt hónapra, mert "elírták a szerződést".
Megelégeltem, kiléptem. Õ kiakadt, megint összevesztünk. Nem ragozom tovább. Úgy érzem, depressziós lettem, a legkisebb hülyeségen is sírva fakadok, ingerült és feszült lettem, és ő is. Folyamatosan csak panaszkodik, elégedetlenkedik, szajkózza, hogy milyen szar az élete.

Munkája viszont nem lenne Pesten, lakásunk nincs, albérletbe kellene mennünk egy fizetésből. De május előtt nem is tud eljönni onnan. Én viszont nem bírom, egyszerűen nem bírom. Hova menjek? Mit tegyek? hogyan legyen jobb ez a helyzet? Most itt vagyok Pesten hétvégére anyuméknál (2 hónapja nem láttam őket a munka miatt), és úgy érzem, nem akarok visszamenni, mert itt most jól érzem magam, olyannak mint régen. Bocsánat, hogy hosszúra sikerült, köszönöm, hogy elolvastad!

11

Kiakadtam, szerintetek helyes lenne elmondani, hogy mit is érzek pontosan? (bővebben lent)

13 éves nem is unokatesómra, hanem inkább mostohaunokatesómra akadtam ki, mert féltem a barátjától. Nagyon tudja befolyásolni, hétfőn felhúztak, szóval lassan 8 éve gyűlik bennem az, hogy nem bírom és ez hamarosan ki fog törni. Szerintetek érdemes lenne elmondani, hogy miért van vele bajom?

5

Nem féltek attol, hogy ha elváltok, a környezetetek megbélyegez, lenéz titeket?

17

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!