Találatok a következő kifejezésre: Édesanyámmal élek, testvérem 4 éve nem (1 db)

Édesanyámmal élek, a testvérem 4 éve nem lakik velünk. Ha az anyukámmal történik valami, több jogom lesz a házában, mint a testvéremnek?

Anyukám lassan 1 éve beteg (agyvérzés, infarktus), én ápolom, nem tud gondoskodni magáról (24 órás, állandó felügyeletet igényel). Én tartom rendbe a házat, stb. Javításra szorulna a ház, amit meg is csináltatnék rajta, de a testvérem nem száll be az anyagiakba. Ha édesanyám meghal, fele-fele arányban öröklünk? Annak ellenére, hogy én csinálok mindent? (24 éves vagyok)

Legjobb válasz: igen, fele-fele

igen, fele-fele
hacsak édesanyád nem ír végrendeletet.
Talán megoldás lenne, ha eltartási szerzõdést kötnél anyukáddal. Akkor nagyobb rész illet téged. Úgy tudom az eltartási szerzõdéshez a testvér hozzájárulása nem szükséges. Amúgy egyenlõ arányban oszlik minden, nem számít, hogy ki mit tett és mit nem tett érte.
Valóban köthetsz anyukáddal eltartási szerzõdést, a testvérednek a köteles részt azonban így is, úgy is ki kell fizetned anyukátok halála után.
Vagy beszéld meg édesanyádal, (ha az egészségi állapota engedi), hogy már most írassa a nevedre a házat, úgy, hogy neki a házra haszonélvezeti joga legyen, így biztos lehet benne, hogy amíg él, addig neki ott helye van. Ha ez nem megy, akkor helyeztetsd cselekvõképességet kizáró gondnokság alá, úgy hogy a gondviselõ te vagy. Beszélni kell ügyvéddel, hogy mi a módja ennek, és pontosan mik a lehetõségek. Ha az egészet egyedül csinálod, akkor már ennyi "hasznod" már legyen belõle.
Ebben az esetben ügyvédhez kéne fordulni, mit lehet tenni ilyen esetben. Végrendelet helyett egyébként öröklési szerzõdést is lehet kötni, édesanyádnak holtig tartó haszonélvezeti joggal.
Be kell menned a gyámhatósághoz, minél hamarabb, õk majd eligazítanak, édesanyádat gondnokság alá kell helyezni, õk majd intézkednek. Ne késlekedj, nehogy a tesóid kiforgassanak.
Olyan rossz a kapcsolatod a tesóddal, hogy ilyenekhez kell folyamodni? Vagy gondolod kiforgatna a házból? Csak azért kérdezem, mert ha neki biztos háttere van, akkor nemhiszem, hogy kihúzza alólad a házat. Próbáldd meg vele megbeszélni a dolgot, csak említsd meg neki, hogy a jövõben hogy gondolta hogy lesz, és várd meg mit reagál. Ha nem jutottok dûlõre, csak akkor szabad drasztikusabb lépésekhez folyamodni. Szerintem elõbb beszéljetek, utána háborúzzatok. Ha van benne emberség, akkor úgyis azt fogja mondani, hogy mivel te gondozod anyudat, maradjon tiéd minden. Szerintem.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a válaszát. Sajnos a házat nem tudja a nevemre iratni és végrendeletet sem írhat, mert mentálisan is sérültté vált, az ilyen "komolyabb dolgokat" nem érti. Mentálisan olyan mint egy gyerek.

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Titeket zavar a két keresztnév?

má* akinek van.

21

Hogyan szoktassam le anyámékat a telefonálási mániájukról?

Sziasztok!
(Először is tudni kell, hogy egyedül élek, és egy hónapban egy hétvégére megyek haza.)
A történet kb. 4-5 éve kezdődött. Kaptam egy céges telót. Flottásak is vagyunk, cégen belül teljesen ingyér beszélünk. Cégen kívül meg rohadt kedvezményesen. (Nem tudok annyit telefonálni, hogy beszóljanak érte. Esetleg ha több órás külföldi hívások lennének.) Aztán mindig kinyomtam mindenkit, és visszahívtam, hogy ne kerüljön pénzükbe.
Közben anyáméknak is lett havi x-száz óra ingyenes beszélgetési keretük, ha vezetékes telefont hívnak.
És hát rohadtul el lettek kapatva, hogy napi 2-3-szor negyed órára biztosan felhívnak. (Minden áldott nap, minden fxxxxsomról tudni akarnak.) Sőt, most már egyre gyakrabban olyan céllal is, hogy hívjam fel ezt meg azt, kérdezzek meg tőle valamit, mert nekem ingyen van, és a választ diktáljam be nekik.
Nekem az ideális telefonálási igényem heti egyszer, max. kétszer 3 perc lenne velük.
Ha vezetékesen hívnak, akkor ácsorogni kell az ajtófélfánál, míg le nem zsibbad a kezem, és közben nem lehet mást csinálni.
Ha mobilon hívnak reggel, akkor általában késésben vagyok a munkából. Alig tudom a reggelimet megenni miattuk.
Ha a buszon hívnak, akkor meg nem tudok kapaszkodni. Ráadásul szeretek zenét hallgatni, ami a mobilra van töltve. Az mindig feltölt energiával. Akkor azt is ki kell kapcsolni.
Szerencsére munka közben nem (csak nagyon ritkán) hívnak.
Este meg ha tévézek, ha valami programot szervezek magamnak, vagy a fene se tudja mit csinálok mindig elérhetőnek kéne lennem szerintük.
Ha meg 2-3 napig szándékosan nem veszem fel, hívnak vagy tízszer, és megy a balhé, a lelki terror, hogy már nem szeretem őket, meg hasonlók.
Olyanokat is bevágnak, hogy ha valami bajuk lenne, el se tudnának érni, vagy ha én lennék itthon rosszul, akkor napokig rám se nyitná senki az ajtót.
Ha nagyon durván rázom le őket, akkor meg azt mondják, hogy nekem van bajom, és nem nekik. (Pxxxhiányom van, meg nem ilyen lázadónak neveltek.) Szerintem meg ők unatkoznak egész nap otthon, depressziósak, és azért csinálják ezt. Ilyenkor meg sugározzák nekem s a rosszkedvet.
Valaki mondhatja, hogy csak szeretnek, meg addig örüljek, míg ők vannak, de ez nekem sok.
Hallgatom a zenémet, vagy nézek valami filmet, és elkezd csörögni a telefon. Akkor már az agyvizem felforr. Csak valami fxxxxggal feltartanak, és nem tudom élni az életemet. Fojtogatnak ezzel a marhaságukkal.
Mit csináljak velük? Azt szeretném elérni, hogy én hadd hívjam őket, hetente csak egyszer.
Már próbáltam velük beszélgetni erről a témáról, de csak elbagatelizálták. Szerintük ez a normális. Én a kis (felnőtt) gyermekük vagyok, és akkor már a világ végéig ők parancsolnak nekem. Ha már nem vagyok otthon, akkor is minden lehetőséget meg kell ragadni a kommunikációra.
Legszívesebben kitépném a vezetékes telót, a cégeset meg belebxxxnám a Dunába, oszt csak egy hónap múlva hívnám fel őket. Talán addigra kiheverném egy kicsit ezt az egészet.
Van valaki hasonló cipőben? Lehet ezt normálisan kezelni?

10

Hol tudok rákeresni az Irakban szolgáló bátyámra? Mit kell hozzá felmutatnom? Régóta nem kaptunk hírt felőle (évek óta) és szeretnénk tudni hogy egyáltalán várjuk-e haza?

10

Mit csináljak anyukámmal? SOS

ma lesz osztálytalálkozója, és nagyon szeretne elmenni, de a hülyesége miatt itthon marad, mert neki csúnya a haja meg nincs ruhája meg hogy néz ki, plusz a kocsija se indul be. mondtam neki, hogy kérje kölcsön a testvére autóját, én meg majd kivasalom a haját meg stb, de itthon sír hogy ő nem megy már sehova... 4kor kezdődik az osztálytalálkozó

11

Jogosan vagyok mérges a páromra?

Tudta jól, hogy holnap családi összejövetelre megyünk anyámhoz. Erre ő eligérkezett az öccséhez betonozni. Most mi legyen?

35

Együtt járok egy férfival, de kiderült hogy felesége van. Ti mit tennétek?

Lassan 1 éve vagyunk együtt. A felesége vidéken élt, mert a szüleit ápolni kellett, most költözött haza.

Nagyon szeretem őt. Mit tennétek? Szólnátok a feleségének?

25

Hogyan szerezzem vissza a feleségem bizalmát megcsalás után? Hogyan tovább?

A feleségemet megcsaltam és ő most a kisbabánkat várja.Pont akkor derült ki amikor elmondtam azt is,hogy másba vagyok szerelmes a munkahelyemen ahová minden nap bejárok.Nem tudtam dönteni kettőjük között és ezt meg is mondtam neki.Nagyon szomorú volt és most iszonyatos nagy gödörbe keveredtünk.Már tudom az nem szerelem volt,csak le akartam avval a nővel feküdni,de nagyon(ezt elmondtam neki is) Õ most nagyon csalódott és minden nap gyomorgörcse van ettől és hol nagyon megértő,hol pedig újból előjönnek ezek az érzések nála.Tudom küzdenem kéne érte,de egyenlőre bele vagyok merülve az önsajnálatba(hogy hogy tehettem ilyet,szemét vagyok,nem birok a szemébe nézni,nem érdemlem meg őt és a gyereket...stb) Kezdetnek annyit tettem,hogy megmondtam a lánynak,kitöröltem a számát,ismerőseim közül töröltem és várom hogy áthelyezzenek más részlegre.Az a baj,hogy ahogy a feleségem csapong úgy én is.Egyik nap küzdök érte másik nap meg az önsajnálat....

11

A férjem folyton bántja a nővérem férjét. Hogyan beszéljek vele?

Nekem sem a szívem csücske a srác, igaz nem mondott soha egy rossz szót sem csak egyszerűen más mint a családunk. Egy tipikus nagyvárosi úri gyerek, aki kb semmilyen férfi munkához nem ért, mi pedig egy kis városban nőttünk fel (már majdhogynem falu) vidéki szülőkkel. Az én férjem falun nőtt fel és ez mindenhogy meglátszik. Nem paraszt, csak tudja, hogy mi a munka és normálisan gondolkozik, ellenben a tesóméval, aki szerintem sose végzett fizikai munkát ezért egy kis ropi gyerek, semmi férfiasság nincs benne. Egy kis szerencsétlen fiú. Arról nem is beszélve, hogy kicsit gazdagabb családból származik és ő nem hord márkás dolgokon kívül mást. A férjem szókimondó, őszinte ember és gyakran piszkálja a gyereket, aki nem is mer vissza szólni. Tényleg nem akarom bántani mert egy rossz szava nem volt hozzám soha de ezek tények. A szüleim is így gondolják. A nővéremnek már majdnem 10 éve megvan, nekem meg csak 5 és az én férjemet szinte első perctől kezdve kedvelik a szüleim. Szeretném ha nem piszkálódással telnének az ilyen családi összejövetelek, ezért beszélgettem vele kicsit, hogy próbáljon meg visszavenni de legutóbb is ugyanaz volt. Holnap megint ott lesz mindenki. Mit tegyek?

25

Rossz ember vagyok, mert nem tudtam sírni anno mamám temetésén?

Nagyon lehordtak érte itthon, hogy beteg vagyok meg nyomorék , meg stb meg hogy miattam halt meg.. meg menjek el dokihoz..

8

Lépjek vagy ne? Nagyon padlón vagyok, de nem tudom, mi a jó megoldás!

Alapszituáció: 25 vagyok, párom 27. Budapesten éltünk, pezsgett az éltünk, rengeteg barátunk volt, színházba, koncertekre,múzeumba, programokra jártunk, mindkettőnknek olyan is a szakmája, hogy ez elengedhetetlen. Tavaly nyáron leköltöztünk vidékre, mert páromnak felajánlottak egy munkát, ami sokkal jobbnak tűnt, mint az akkori munkája. Kaptunk egy szolgálati lakástis. Még egyetemre jártam (járok), Phd-t csinálom Bp.-n, de vele mentem. Miután leköltöztünk, kiderült, hogy babát várok. A kapcsolatunk szilárd volt, és maga a csoda. Minden szempontból. Nagy reményekkel indultunk neki az évnek.

Azóta minden elromlott, semmi sem úgy lett, ahogy terveztük (kivéve a csodálatos babánkat, aki azóta 9 hónapos). A munkája felőrli, a fizetése fele annyi lett, kihasználják, nap mint nap megalázzák. Nincs egy ismerősünk sem, családunk messze van, utáljuk a várost, csupa kissebség és primitív emberek vesznek körbe minket, nem tudunk kimozdulni sem, nincsen semmi élet. A párom egyre többet kezdett inni, folyamatosan veszekszünk, megromlott a kapcsolatunk is teljesen.
Sajnos a szerződése még májusig szól, de úgy érzem, hogy én nem bírom ki addig. Minden nap sírok, minden nap veszekszünk, utálok vele otthon lenni. Mivel lecsökkentették a fizetését, nekem meg felajánlottak egy munkát, rábeszélt, hogy kezdjek el dolgozni, nekem is jobb lesz, ha emberek között vagyok kicsit. Babát beadtuk délelőttre egy magánbőlcsibe, én meg "félállásban" elkezdtem dolgozni. A félállásból az lett, hogy napi 10 órákat kell dolgoznom, fizetést meg nem kapok múlt hónapra, mert "elírták a szerződést".
Megelégeltem, kiléptem. Õ kiakadt, megint összevesztünk. Nem ragozom tovább. Úgy érzem, depressziós lettem, a legkisebb hülyeségen is sírva fakadok, ingerült és feszült lettem, és ő is. Folyamatosan csak panaszkodik, elégedetlenkedik, szajkózza, hogy milyen szar az élete.

Munkája viszont nem lenne Pesten, lakásunk nincs, albérletbe kellene mennünk egy fizetésből. De május előtt nem is tud eljönni onnan. Én viszont nem bírom, egyszerűen nem bírom. Hova menjek? Mit tegyek? hogyan legyen jobb ez a helyzet? Most itt vagyok Pesten hétvégére anyuméknál (2 hónapja nem láttam őket a munka miatt), és úgy érzem, nem akarok visszamenni, mert itt most jól érzem magam, olyannak mint régen. Bocsánat, hogy hosszúra sikerült, köszönöm, hogy elolvastad!

11

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!