Találatok a következő kifejezésre: Édesanyám 9 54 évesen halt meg (1 db)

Édesanyám 9 éve, 54 évesen halt meg mellrákban. Én 32 éves vagyok, és meg vagyok róla győződve, hogy örököltem az emlődaganatért felelős hibás gént. Hogyan éljem túl az esetleges hibás génemet?

Ahogy telik az id? egyre jobban meg vagyok gy?z?dve arról, hogy én is ebben fogok meghalni. Viszont ha mégsem örököltem, magamba beszélem, így tényleg kialalkuhat. Hiszek a gondolat teremt? erejében. Hogyan tudnék felülkerekedni ezeken a negatív gondolatokon?

Legjobb válasz: Hát nehéz lesz meggyõzni magadat ebben.De mindenesetre járj szûrésre a te esetedben fél illetve negyed évente is jó lenne szûrésre menni , mert ha hamar felfedezik akkor legalább még menthetõ vagy és talán mégse örökölted ezt a hajlamot akkor is legalább az orvos meg tud nyugtatni hogy minden oké.Ha viszont annyira el van fajulva a dolog hogy szinte már halál félelmed van akkor még a pszchihologus

Hát nehéz lesz meggyõzni magadat ebben.De mindenesetre járj szûrésre a te esetedben fél illetve negyed évente is jó lenne szûrésre menni , mert ha hamar felfedezik akkor legalább még menthetõ vagy és talán mégse örökölted ezt a hajlamot akkor is legalább az orvos meg tud nyugtatni hogy minden oké.Ha viszont annyira el van fajulva a dolog hogy szinte már halál félelmed van akkor még a pszchihologus
A kérdező hozzászólása: A melleimet havonta vizsgálom, ezt mondjuk mindenkinek kell, de mammográfiára nem javasolják a túl gyakori szûrést. Meghát a TB sem fizeti. Talán még az UH-ot sem. A pszichológust viszont jó ötletnek tartom! !
Szia! Próbálj meg egészségesen élni. Fontosnak tartom a méregtelenítést, és az immunrendszer erõsítését. Valamint a nyirokrendszer méregtelenítését. Erre ma már magyon jó gyógynövény termékek vannak. Szívesen megírom privát e-mailban, hogy én melyiket használom. Mellesleg ma már a környezeti hatások miatt sajnos mindenki veszlyeztetett egy kicsit, én is ezért próbálom tisztítani a szervezetem.
A kérdező hozzászólása: Hallottam már a vízprogramozásról, érdekesnek hangzik! Utolsó hozzászóló, köszönöm, várom az emiledet.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mi lehet a bajom?

sziasztok! nagyon furcsán érzem magam. szerintetek az normális hogyha szinte mindent úgy csinálok, hogy magamtól jön, és nem is gondolkodom? úgy érzem, mintha nem is én irányítanám magamat. már július óta így érzem magam, vagyis jöttek erre utaló jelek. kérlek segítsetek! köszönöm a válaszokat!

7

Ez milyen betegség? Egyáltalán lehet betegségnek nevezni? Ellenkezésről van szó.

Apámról van szó. Annak idején 25 évvel ezelőtt becsukták 3 évre börtönbe, ezalatt jártam én gimnáziumba és mivel pénzt kellett keresnem, nem mentem el főiskolára. Aztán kijött a dutyiból és kijelentette, hogy ő a "rácsos akadémián" megtanulta, hogy semmi olyat nem tesz, ami másnak jó. Ezt be is tartja azóta. Mindent fordítva csinál, az tetszik neki, ami minket bosszant. Írok példákat. Egy ideig ott lakott a húgom náluk, apám minden hajnalban felkelt és addig ütögette a teáskanalat a csészéhez, amíg a húgom fel nem ébredt. Aztán rájött, hogy nem szeretjük a darazsakat, azóta direkt rothadó gyümölcsöket tesz ki a teraszra, amiket persze ellepnek a darazsak, még félbe is vágja neki, hogy még több jöjjön! Szereztem a kisfiamnak egy lábbal tekerős Moszkvicsot, azt eladta 1000 Ft-ért, mert az már úgyse kell! 9 éves kisfiam egy hétig sírt emiatt. Ja és a legfontosabb, hogy okosnak tartja magát, mert neki van 3 diplomája. Közben meg olyan hülyeségeket csinál, amit egy 6 általánost végzett nem csinálna. Hárman vagyunk testvérek és már mindenki elmenekült onnan, de ha visszamegyünk meglátogatni, akkor gondoskodik, hogy égnek álljon a hajunk.

10

Hogy tudnám, ezeket az öngyilkossági "rohamokat", gondolatokat megállítani magamban?

Kezd már egy kicsit eldurvulni, mert alapvetően szeretek élni, de ha már egy kis rossz is történik, akkor már azon vagyok, hogy mikor hogy, mivel nyírjam ki magamat. A párom is kicsit úgy érzem elhanyagol, meg ha összeveszünk, akkor dől bennem minden. Már december óta gyenge vagyok így, volt hogy szétvágtam a karomat is, bár azt más célból... próbáltam megfullasztani magamat, meg még volt egy pár...
Nem tudom magamat sokszor lenyugtatni, hogy majd lesz jobb, mert már nem hiszek benne, mert tudom, hogy jöhet egy rosszabb :(, most mindenki egy gyenge kis senkinek lát, tudom, de volt pár dolog ami miatt idekerültem...

5

Szerintem ez nem normális dolog. Mit kéne tennem?

nagyon remélem valami tanácsot tudnátok nekem adni mert már nem bírom tovább !:'/ kicsit hosszú lesz de nagyon megköszönném a válaszokat..
2 éve alakulhatott ki ez nálam, amikor szerettem valakit de muszáj volt elfelejtenem (most lehet nagyon hülyének fogtok nézni de ez egy sztár volt akit már betegessen szerettem, és gondoltam egyet,bemeséltem magamnak h muszáj elfelejtenem..)it alakulhatott ki valami mert ezóta van ezek a gondolatok nálam -> elkezdek állandóan,de tényleg folyamatosan gondolkozok és nem bírom abbahagyni olyanokon gondolkodok h így végig mondom magamban a tulajdonságaimat ,meg h kik azok akik vannak az életembe a legfontosabbakat,meg a zenéket h miket szeretek amiből alapból nagyon sok van..és állandóan eltervezem az összes napomat sőt még most csak egy plt mondok a 10évvel későbbi életemet is..és ha vmi nem ugy van ahogy tervezem akkor megint elkezdem, de ezeket folyamatosan mondom végig magamba, ha végig mondtam magamba akkorsem nyugszom meg elkezdem megint mondani,és ha mondjuk 10000en lennének körülöttem akkoris csak mondanám magamba folyamatosan :'// mintha ott se lennék..mintha lenne egy másik énem aki nem engedné h ne gondolkozzak!!!! és ezt nagyon nagyon nehezen leküzdöm ezt az egészet pár hónapig jol vagyok semmi de tényleg semmibajom nincsen és utánna ugyanigy visszajön..:'( utoljára akkor jött nagyon elő volt másfél évig egy barátom , de ez nagyon bonyolult nagyjábol leírom, ht nem vagyok rá büszke de 10hónapig együtt éltünk 16 éves létemre..ő volt az első szerelmem ugy mond,mindenbe ő volt az első és nagyon összevoltunk már nőve soha sehova nem mentünk el egymás nélkül,nagyon szerettem és ő is engem és egyszercsak nem keresett többet szo nélkül elhagyott és ekkor jött még nagyon nagyon elő ez a'betegség' rengeteget szenvedtem ő miatta, de közbe még előjött ez a dolog is.. de végülis olyan sokáig nem tart de ezt az érzést senkinek nem kívánom!!! azthittem beleőrülök, és visszajön ez a 'betegség' csak nem annyira durván vagy nemtudom h mondjam..:'// orvoshoz még mindig nem sikerült ezzel eljutnom sajnos anyuval nem tudok normálisan beszélgetni ,sőt valamikor 1 mondatot nemtudok neki elmondani tesóm miatt főleg!! de szerintem ez nem normális dolog..és nem kéne elhanyagolni... mert végülis mindig visszajön ez a dolog.. már 1000x átgondoltam.. és sztem a változásoknál jön elő ez a dolog amikor vmi sokáig van és hirtelen megváltozik.. a pánikbetegségre gondoltam szerintem az lehet... a barátnőm akivel ugyahogy még eltudok beszélgetni mindenféle dologról,ő is mondja h ez nem normális dolog! és most is nagyon nehezen tudtam leírni de sztem még ez is kevés!! és nagyjábol írtam le mindent.. ti mit gondoltok erről az egészről? :''((

8

Miért ilyen rossz a memóriám?

16 éves fiú vagyok, és azt vettem észre hogy nagyon rossz a memóriám. Például valamelyik nap egész este egy lánnyal voltam, és reggel nem tudtam felidézni az arcát, vagy ha a barátaimmal vagyok egész nap mire hazaérek azt se tudom meg mondani hogy milyen szinű ruha volt rajtuk vagy hasonló.. Ez miért van?

4

Szerintetek igaz az, hogy a lelki problémák rákot okoznak, és ha igen hány év szenvedés után?

8

Elmenjek avagy se?

Anyukámat tavaj felhívta az ofőm, hogy falcolok és, hogy ezt az osztálytársaim is észrevették. A szüleim beszéltek velem és arra jutottunk, hogy felhívnak 1 pszichológust, aki segített a barátunknak is. Õ azt mondta, hogy nem válal el és ajánlott mást. Nadebár a másik szakember kórházban dolgozik és én féltem attól, hogy továbbküld. Így beszéltem a szüleimmel, hogy nem lenne jobb a suli pszichológus és mondtam egy két dolgot, hogy aztmondják, jó. Ja és az sem maradhat ki, hogy az is benne volt az alkuban, hogyha nincsen semmi komoly és úgy érzem hogy nem kell több találkozó akkor nem kell mennem. Elmentem 5 alkalommal, a pszichológus úgy gondolta hogy kellene még több de én nem így nem mentem.
A falcolással nagyjábból le tudtam állni, de most megint erősödik a vágyam hogy megtegyem. És hát ott vannak még más dolgok is.
Anyukám újra elkezdte mondani hogy jó lenne ha elmennék a kórházas szakemberhez mert ő mégis tudja a dolgát. Ti mit ttennétek? Elmennétek hozzá vagy inkább csinálnátok mindent min eddig?

6

Folyton az az érzésem, hogy a tárgyaknak lelke van, nem tudom leküzdeni. Lehet vele valamit csinálni?

15 éves lány vagyok. Elég régen kezdődött ez a dolog, de most már egyre kellemetlenebb. Nem vagyok jó a fogalmazásban, ezért inkább példákat mondok: a legfrissebb félelmem az osztástól, kivonástól van. Olyan, mintha gyilkolnánk a számokat, ezért csak nagyon nehezen tudok rávenni magam, hogy elvégezzek egy ilyen műveletet, ami ugye kicsit zavaró pl. matekon. Számolás téren felosztom két csoportra a műveleteket: amik szeretnek és amik nem szeretnek. Amik nem szeretnek, azokkal tök mindegy, mit csinálok, nem fogom tudni kiszámolni őket. Aztán ott van az ajtóm is. Karistolja a földet, ezért igyekszem nem sokat csukogatni, mert fájhat a padlónak, este pedig amúgy sem szeretem piszkálni, mert valószínűleg már alszik. Táskákat nem dobálok, mert fájhat nekik. Az egeremmel viszont vannak problémáim, mert néha begorombul, azt nem kattint. Már volt problémám abból, hogy dolgozatírás közben a tollam felmondta a szolgálatot, én meg megpróbáltam jobb belátásra bírni. Azt hitték, puskázok. És a végtelenségig sorolhatnám, de azt hiszem, hogy itt most abbahagyom. Az osztálytársaim kezdenek az eddiginél is furábbnak tartani, ami kicsit feldühít, mert én nem tehetek erről. Ha valakinek megemlítettem valamilyen problémámat, rögtön betegnek hívott miatta, tehát ha legalább ezt meg tudnám oldani, örülnék. Bármilyen tippet szívesen fogadok! (Nem bármilyet, de elég széles körben.)

7

Anyukám 21 éve cukorbeteg, 2 éve majd hogy nem elviselhetetlen. Állandóan morog semmi nem jó és csak magában beszél. Mitől lehet ez?

Ha vendégségbe jön hozzánk valaki,hiába köszönnek neki nem köszön vissza,egésznap egyhelyben ül és kötekedik minek van ez minek van az...? Párbeszédet nem lehetet vele folytatni,mert bármit kérdezünk nem válaszol csak a saját dolgait ismételgeti. Csakodja az ajtót a fiókot és kñzben csúnyán beszél. Valaki találkozott már ilyesmi tünettel?

2

Mi van velem? Összetett probléma.

18 éves vagyok, fiú.
Mostanában szorongok, aggódok magam miatt.
Két éve rendszeresen más személyeknek adom ki magam, az internet segítségével. Sajnos olyan pontra értem ahonnan szerintem nincs nagyon visszaút. Függő lettem, nem tudok leállni a hazugságokkal. Ez végülis annyira nem zavarna.
De a probléma az, hogy elhiszem, hogy azok a személyek léteznek. Volt, hogy lánynak adtam ki magam, viccből. De ez bennem valahogy megmaradt, és nem tudok elszakadni ezektől. De nem csak pár személyiségről van szó, hanem már legalább 10ről, és ezek kapcsolódnak egymáshoz.
Ki szeretném zárni végleg ezeket a dolgokat a fejemből, de megy.
Össze-visszaságok szoktak csak úgy bevillanni, néha nem tudom, hogy ki vagyok. Már nem tudom, hogy kinek a fejével gondolkodok.
Leírni se tudom a problémám, pedig olvastam már a neten valami tanácsot, de egyszerűen semmi.
Mostanában nagyon rossz a hangulatom, legszívesebben valami kárt csinálnék magammal. Semmihez sincs kedvem, tanulni se szoktam már, ez meg is látszik. Kedvetlen vagyok.
Menjek orvoshoz? Szedjek gyógyszer? Mit csináljak?

7

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!